Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-27 / 226. szám

remes, im szepiemoer 31. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 A munkás-paraszt hatalomért ■lai között, de az elszánt társaság nem adta meg könnyen magát. Időközben felfegyverkeztek a konyha, a műhe­lyek felszerelési tárgyaival. Csak úgy röpködtek feléjük a kések, bár- dok. balták, reszelők, franciakulcsok. — Cél*... ! Tűz! A gépfegyversorozat egyelőre a mennyezet felé csapkod. Újabb ro­ham: a fegyencek kifelé nyomulnak. — Tűz! Tűz! Most már közvetlenül a fejek fe­lett csapkodtak a golyók. A rabok fel szorultak az emeletre és ezzel el is dőlt a harc. A biztonsági háló már felfogta, hiába dobáltak akármit a karhátalmisták felé. A gépfegyver füzét nem tudták megakadályozni. Futottak mindnyájan cellákba és irodi öa. ki hová tudott. Rájuk zár­ták az ajtókat. Másfél órával a tizennyolc karha- talmista megérkezése után rend voH a sátoraljaújhelyi börtönben és a vi­dék megszabadult a rettegéstől. * Tudom én, hogy ezekben a napok­ban. hetekben nagyobb események is történtek, és még sok nagyszerű hőstett is született. Mégis emléket akartam állítani a 18 bátor karha- talmista tettének, kiknek — Bekecs százados elvtárson kívül — sajnos még a nevét sem sikerült megtud­nom. És írni akartam egy idős kom­munista bölcsességéről, bátorságáról, helytállásáról. O ekecs József rendőrszáz'ados 51 éves, letartóztatása előtt az Ózdi Kohászati Üzemekben mint gyári munkás dolgozott. 1932-től tag­ja pártunknak. Csehszlovákiából hordta át a párt röpcéduláit, ezért bukott le 1936-ban és öt évet töltött a szegedi Csillag-börtönben. Kisza­badulása után feketelistára tették. Sehol sem vették fel munkára. Az elvtársak segítették alkalmi kereset­hez. A fplszabadu1 ás'g végig dolgo­zott a pártért. 1945 óta van a néni rendőrség kőtelkében. Ez évben kor­mányunk az ellenforradalom leveré­sében kifejtett tevékenységéért “A munkás-paraszt. hatalomért-« emlék­éremmel tüntette‘ki. Magyar Klára A Nagy Októberi Szocia’ista Forradalom évfordulódra virágokkal ültetik be a szovjet hősök sírját a miskolci KISZ-fiatalok Miskolcon a Kommunista Ifjúsági Szövetség 177 szervezetében csaknem hatezer fiatal készül lelkes munká­val a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulójára. A készülő­dést máris igen sok ötlet, gazdag szín jellemzi. A fiatalok elhatározták, hogy a nagy szocialista forradalom történelmi jelentőségéről műsoros es­teken, ünnepi taggyűléseken emlé­keznek meg. A taggyűléseken a KlSZ-munkában és a november 7. tiszteletére indított versenyben élen­járó fiatalokat — a pártba való fel­vételre javasolják. A műsoros-estek­re számos KISZ szervezet meghívja a városban tartózkodó szovjet csapa­tok komszomolistáit, mások pedig azokat az idős magyar dolgozókat látják vendégül, — akik Oroszország­ban fegyverrel harcoltak a szocialis­ta forradalom győzelméért. A KISZ-fiatalok az évforduló tisz­teletére rendbehozzák a szovjet bő­sök emlékművét és virággal ültetik be a szovjet katonák sírját. Ezenkí­vül a város több részében emlékfá­kat ültetnek — amelyeket a kiszis- ták gondoznak majd. A szovjet-magyar fiatalok baráti hetét november 1-tol 7-ig rendezik meg az ország második legnagyobb városában. Ezen a héten a vendég­ségbe érkező szovjet komszomoiis- tálikal baráti találkozókat tartanak a Le?,.!a Kohászati- Művekben, a DIM A VÁG Gépgyárban és a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen. 2000 A Borsod megyei dési osztálya — a tanács művelő­falusi dolgozók kérésére — az őszi és téli hónapok­ban ismeretterjesztő előadásokat rendez a községekben. Ezek az elő­adások annyiban különböznek majd az elmúlt éviektől, hogy tématervii- ket a községek készítették el. Az edelényi járás Szinpetri községének dolgozói például a téli napokon Csokonai Vitéz Mihály életéről, Arany János munkásságáról és Bem apóról, a magyar szabadságharc ki- * ** EMBEREK A TILOSBAN lépőjegyes kulturális vagy egyeb előadás, rendezvény után be kell fizetni bizonyos összeget, az úgy­nevezett szerzői jogdíjat. a szerzői Jogvédő Hivatalhoz. Törvény sza­bályozza a művészek jogait és köte­lességeit is. E törvény célja — ki­zárni annak lehetőségét, hogy arra illetéktelen személyek szerepelje­nek, belekooiárkodjanak a népszó- rakozLátás és nevelés ügyébe. Nézzük a tilosba tévedtekei. Hosszú sor. Lónyal Sándor és társai a göröm- böiyi kullúr házban két ízben is »eiősdásoztak«. A színház szerve­zőiként kötötték le műsorukat s a meglepetés .kedvéért — a pereces! kultúrotthon nevében léptek fel. Nem jelentették be az előadási, nem fizettek a Filharmóniának köz­vetítési díjat, a szerzői jogdíjról is «■megfeledkeztek«, teljesen' törvény­telenül »szórakoztatták« a népet. Bárány László MÁV-igazgatósagi dolgozó alkalmi működési engedély­ivel rendelkezik, alkalmi jellegű rendezvényeken léphet csak fel, nem kérhet díjazást, s ha kér — már jogdíj-köteles. Engedélye tehát nem jogosítja fel arra, hogy zene­kart oktasson, de ő a papírgyári zenekar oktatását vállalta, —. és állítólag nem is társadalmi munká­ban. Törvénysértést követett el! NEMCSAK SZEMÉLYEK, de vállalatok, egyesületek, intézmé­nyek is követnek el szabálytalan­ságokat. Az egyén vétkére található mentőkörülmény: anyagi nehézsé­gei miatt tévedt a tilosba, vagy nem ismerte az erre vonatkozó ren­deletét — bár a törvény nem isme­rése nem mentesít a büntetés alól —, de a műszaki egyetem igazán nem hivatkozhat ilyesmire. 1957 áprilisában rendezett táncmulatsá­guk után még a mai napig sem fizették be a szerzői jogdíjat. A »József Attila« kultúrotthon májusi rendezvényével maradt adós. A DVTK júliusi, táncmulatságát még csak be se jelentették, fütyültek a kötelező zenész-közvetítésre. Jelen esetben nemcsak a rendezők követ­tek el szabálysértést, hanem a ze­nészek is, — nem szabad lett volna VANNAK BIZONYOS írott és íratlan törvények, amelyeket aján­latos betartani, különben valaki megüti a bokáját. Egyesek meg szoktak feledkezni erről — tilosba tévednek, aztán jön a csősz, jelen esetben egy újságcikk és felhány- torgatja vétkeiket. Akadnak emberek, akik a kultu­rális területet a »senki földjének« képzelik s azt hiszik, hogy szaba­don garázdálkodhatnak a népszó- ratkoztatás berkeiben. Hát nem! A törvény, ott is törvény, be kell tar­tani és tartatni! A törvénysértés jogi következményekkel jár. Kormányzatunk anyagi felelőssé­get vállalt a múltban oly átikos mű vésznyom or felszámolásáért. Az íróknak, zenészeknek és az egyéb művészeti ágaik művelődnek anyagi támogatást nyújt, hogy anyagi gon­doktól mentesen munkálkodjanak népünk kulturális felemelésén. Eh­hez pénz kell. sok-sok pénz. Álla­munk megadóztatta a kulturális rendezvényeket hogy az így be­folyó összegekkel ás biztosítsa a művészek mimikáját. Minden be­Hő’áqyiős nélküli ncé5 gyártását k?7!fte!í meg Biésiysrait A Lenin Kohászati Művekben eredményes kísérletek után meg­kezdték az úgynevezett invár acél gyártását, amelynek különleges tu­lajdonsága, hogy hőtágulása jófor­mán a nullával egyenlő. A diósgyő­ri_ kohászaiban készülő hőtágulás nélküli acélból mérőszalagokat és különböző műszer alkatrészeket ké­szítenek. Az őszi cs íél i hónapok h&n Borsod megye községeiben ismereUerjesztő előadást rendeznek váló vezéréről hallgatnának szívesen irodalmi és történelmi előadásokat. Ezenkívül „kíváncsiak” az égi­testekre, a. csillagászatra és szeretnék megismerni a szerződéses termelés előnyeit. Felsőtelekes kisközség Mó­ricz Zsigmond élete és az októberi ellenforradalom hazánkban címmel — kért előadást. Ilyen és hasonló témákból kora tavaszig több mint kétezer előadást rendeznek a megye községeiben. Az előadások október 15-én kezdődnek. ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT JZ avarja a port a szél. Olyan erős, hogy gyalog is nehéz közlekedni, hát még kerékpáron. Pedig Jakab elvtárs, a körzeti me­zőgazdasági felügyelő éppen akkor indul lei a, határba, szemlére, ami­kor a község főterére érünk. Ott nyomban elsorol egy csomó prob­lémát a termelőcsoportról, belső életéről, munkájáról, mindarról, ami a közös utat választott dolgozó parasztok életéhez hozzátartozik. De hívja a kötelesség, elköszön s indul ki a szántóföldekre. A nemesbitiki csoportban mind­jobban a helyes kerékvágásba te­relődik az élet, a munka. Fiatal csoport ez, még egy esztendős sem volt, amikor az ellenforradalom vihara megtépázta soraikat, szét­verte a csoportot. Csak annyi időre sikerült ez, amíg újra lélegzethez jutott a 17 tag. Most látták igazán, mit jelentett számukra a közös munka, a közös, nagy családi tűz­hely, ahol együttesen egy akarattal oldottak meg nehézségeket, és örül­tek annak, ha munkájukat siker koronázta. Jól fejlődő, egészséges irányba haladó nagyüzemi gazda­ságuk volt. Olyan teheneket mint amilyenek a csoport istállójában növekedtek, a közeli állami gazda­ságot kivéve, a környéken sem le­hetett találni. Akadt az állomány­ban olyan tehén is, amelyik 32 li­ter tejet adott naponta. Az istálló- átlag 15 liter volt. Ez az egyetlen tény is bizonyítja a kiváló minősé­gű fajtát, s azt a nagy szeretetet és gondot, ahogyan a csoport tagjai ápolták, gondozták, gyarapították az állományt. Mindenféle intrika, fenyegetés, erőszak és egyéb körülmény elle­nére, az ellenforradalmat követően újra összeült a csoport tagsága, hogy visszavonja a megszűnésről hozott határozatot, és bejelentse az újjáalakulást. Ezen a gyűlésen nemcsak a régi tagok voltak ott, de a leözség eddig egyénileg dolgo­zó parasztjai közül is sokan eljöt­tek. Ma már 38 tagot számlálnak. Ki-ki visszavitte mindazt, a,mit az ellenforradalom idején magához vett — volt alap és lehetőség tehát ahhoz, hogy újra kezdjék a mun­kát. Azokkal az eredményekkel, ame lyeket újjáalakulásuk óta elértek, nem vallanak szégyent. Most, az év vége előtt, ahogy számbaveszik munkálkodásuk gyümölcseit, igen kedvező lehetőségekkel számolhat­nak be. Egész idő alatt ebben az évben érezte a csoport minden ré­gi és új tagja: ha jól dolgozik, a zárszámadáskor tekintélyes meny- nyiségű termény kerül a kamrába és amellett megtelik a pénztárca is. Már kalkulálnak, számolnak, hogy körülbelül egy munkaegység­re mit tudnak majd fizetni. Elő­zetes számítások szerint 60 forint jut majd, ami többtízezer forint jövedelmet jelent majd egy-egy tagnak. S most, a zárszámadás, az elszámolás küszöbén, szinte még serényebb, még biztatóbb a munka, sietnek az ősziek betakarításával hogy mire összehozzák a közgyű­lést, egyetlen szem kukorica, bur­gonya, vagy más egyéb őszi ter­mék ne maradjon a földeken. Az a tény, hogy ma már össze­** kovácsolódott a csoport tag­sága. köszönhető elsősorban annak, hogy a csoport vezetősége és tag­jai nem tűrnek semmiféle intrikát, olyan tettet, ami a közösség kárára van. Miről van szó? A csoportban dolgozott mint ag- ronómus Monoki Mihály. Amint végülis kiderült, minden áron ő akart a termelőcsoport elnöke len­ni. Lázította, egymásnak ugrasz­tottá a tagokat, valótlan híreket költött, már-már annyira elmérge­sedett a helyzet, hogy újra felbom­lás fenyegette a csoportot. Nem ment a munka, nem is mehetett, hiszen a tagok az alatt a néhány hét alatt, amíg Monoki mesterke dett, mindennel jobban el voltak foglalva, csak. éppen a munkával nem. Pontot kellett tenni az ügy végére. Az elnök és a községi ta­nács vezetői a sarkukra álltak. Gyűlésre hívták össze a csoportot és feltárták a helyzetet. Bebizonyí­tották, mit akar Monoki. A vége az lett, hogy távoznia kellett a cso­portból. Csaknem szószerint veen­dő: kizavarták a faluból. Lakkor, szinte egyik napról a másikra megváltozott a helyzet a csoportban és munká­jában. Mindenekelőtt számbavet- ték a legsürgősebb tennivalókat, és aszerint kezdtek dolgozni. Meg­szűntek az olyan követelések, hogy most is a zárszámadáskor majd osszanak szét mindent, mint ta­valy, amikor az ellenforradalom hatására folyt az elszámolás. Meg­szűnt az a követelés is, hogy refor­málják meg az alapszabály tér veze­tet. Azt kívánták ugyanis, hogy parcellázzák ki a földet minden tagnak, és ki-ki az általa művelt terület 40 százalékát kapja meg fi­zetségül. Ehelyett egészséges javas­latok születtek. Javasolták, hogy állítsanak be sertéseket tenyésztés­re, mert ha szakszerűen, helyesen és gondosan ápolják az állatokat, sokat hozhat a konyhára. E javas­latot tett követte. Ügy döntöttek, hogy 80 hízót állítanak be. S mire megérkeztek a sertések, már 132 lett belőle. Persze ne higyje valaki, hogy útközben megszaporodtak, — az történt, hogy az eredeti tervet változtatták meg így. Mikor ez megvolt, máris ott állt előttük a következő, probléma. Nincs mit enni adjanak a sertéseknek. Nem estek kétségbe. A szomszédos ter­melőcsoportoktól és az állami gaz­daságtól cserébe szereztek élelmet. Ez is megoldódott tehát. Az ilyen javaslatokkal és megvalósításukkal egyenes arányban nőtt a munka- kedv is. Természetesen a tagok könyvébe is mind több és több munkaegység került, ami mögött volt fedezet. S egyre magasabb fe­dezet. A nemesbikki termelőcsoport ^ tehát erős, egészséges, közös gazdaság. Mindez nem jelenti, hogy még nincs tennivaló a portán, hogy minden simán megy, nincs nehéz­ség, gond, baj. Van, Az is igaz vi­szont, hogy a csoport tagjai legyő­zik ezeket, sajátmaguk és az or­szág javára. TÓTH FERENC belemenni a szabálytalan »munka­lehetőségbe«! Az említett törvényerejű rende­let büntető rendelkezése a követ­kezőiket írja elő: Szabálysértés miatt 500 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható a rendezőszervnek az a vezetője, vagy dolgozója, aki műso­ros előadást, vagy táncmulatságot engedély nélkül rendez, továbbá* aki hivatásos előadóművészt mű­ködési engedély nélkül vagy a köte­lező közvetítés megkerülésével sze­repeltet. Az a hivatásos művész pe­dig, aki a közvetítés megkerülésé­vel szerepel, egy hónaptól egy évig terjedhető időtartamra a működési engedély megvonásával büntethető. A DVTK e hó 22-én újra enge­dély nélkül rendezett táncmulatsá­got és a zenészek is megkerülték a közvetítés hivatalos útját, — enge­dély nélkül szerepeltek. Az öntevékeny zenekarok csak társadalmi munkában léphetnek fel, szereplésükért pénzt nem fogadhat­nak eh E rendelkezés a hivatásos zenészeik érdekeit tartja szemelőtt, akik kizárólag ebből élnek és ha a nem hivatásosak »lövik« le a munkaalkalmakat, kereseti lehető­ségeiket rontják és esetleg a műsor színvonala is csorbát szenved. Az öntevékeny zenekarok belépődíjas előadásokon fel se léphetnek. Mégis akadnak olyan »öntevékeny« zene­karok, amelyek a rendeletre fütyül­ve. szerződnek és pénzt »emelnek« fel. A MÁV »Erkel Ferenc« Kultúr- ottihona, a Szánvavölgyi Művelődés­kor. a »Bartók Bála« Művelődésiház illetékesei elég gyakran tévednek a tilosba, megsértik a törvényes ren­delkezéseket. ELÉG EBBŐL ENNYI IS, bár még sorolhatnánk a szabálysérté­sek tömkelegét. De száz szónak is egy a vége — söpörjük tisztára a ná pszórakoztat ás udvarát, szerez­zünk érvényt a rendeletekmek, s aki nem hajlandó megszívlelni az intelmet, a törvény szigorával jár­junk el vele. GULYÁS MIHÁLY Ultrahang-portás Svájcban érdekes készüléket sze 1 késztettek abból a célból, hogy ! garázs kapuját automatikusan k nyissa. mégpedig csupán az odaia> tozó gépkocsik előtt. A sofőr a gt i rázs elé vezeti kocsiját, megnyomj az emberi füllel nem hallható ultrt | hangdudát. A jelzésre ■ működési lép egy villanymotor, amely a gt > rázs ajtaját kinyitja, illetve becsül ja. IQ'YÍS december. A szétvert, de •*' még meg nem semmisí­tett ellenség mindenképpen igyek­szik megakadályozni a konszolidá­ciót. Ezekben a napokban — ENSZ beavatkozást remélve — megélén­kült tevékenységük. Sztrájkokat szerveztek, csetepatékat provokáltak, rálőttek a bányászokat szállító gép­kocsikra. Fiatal, akkor még kislétszámú kar­hatalmunk hősiesen harcolt a rend helyreállításáért. Nagy feladat volt ez akkor, hiszen csak Borsodban ezernél több bűnözőt szabadított ki az ellenforradalom, köztük gyilkoso­kat és rablókat is. Raboltak, foszto­gattak, rettegésben tartották a békés lakosságot... December 12-én a délelőtti órák­ban kapott értesítést a megyei főka­pitányság a. sátoraljaújhelyi börtön közel 300 elítéltjének zendüléséről. Hivatásos bűnözők, rablók és gyilko­sok (politikai fogoly nem volt között tűk), fellelkesülve a »forradalmon«, követelték szabadon bocsátásukat. Foglyulejtették a kulcsárokat, elfog­lalták a börtön épületét, ott tartották a két tisztet is, aki a börtönparancs­nokságtól ment tárgyalni velük. Fegyver, tájékozódás. nélkül nem mertek útnak indulni, a külső kerí­tés állt még, de számítottak rá, hogy a kőkapui terrorbandával megtalál­ják a kapcsolatot és akkor elscprik a kislétszámú őrszemélyzetet. A bör­tönparancsnokság sürgős segítséget kért. A karhatalom létszáma kicsi volt és a megye minden részén szétszó­ródva üldözték az ellenséget. Miskolc sem maradhatott karhatalom nélkül. De mégis, meg kellett akadályozni, hogy újabb nagyszámú bűnöző sza­baduljon a társadalomra. I'Jélután fél három volt, amikor egy teherautón a 18 karhatal- mista elindult Sátoraljaújhely felé ..: Vezetőjük Bekecs százados elvtárs volt, a munkásból lett öreg kommu­nista rendőr. Még nem tudták, hogy fognak megbirkózni feladatukkal. A bűnözőket védik az erős börtönfalak, ahová bezárkóztak, elsáncolták ma­gukat. Tizennyolcán 270 ellen — nagy erőkülönbség ez, még akkor is, ha a 18 ember előtt ott van a jó, megbízható gépfegyver. Közben a négy fogvatartott elvtárs életére is vigyázni kell. Azt sem tudták, hogy időközben miképen alakul a helyzet, tehát részletes tervet nem készíthet­tek. Csak azt kötötte lelkűkre Be­kecs elvtárs, hogy amennyire a lehe­tőség engedi, titkolni kell, hogy ilyen kevesen vannak. • A ködfátyol lassan, szinte áthatol­hatatlan szürke fallá változott, az autó néha szinte lépésben tudott1 előrehaladni. Késő délután érkeztek’ a helyszínre. Tájékozódtak. A hely-1 zet változatlan. Bekecs elvtárs látja,1 csak a határozott, erélyes fellépés: segíthet. A börtönparancsnokot —1 aki rémülten kérdi, hogy »csak nem 1 tizennyolcán akarnak 270 bandita el-’ len menni« — megnyugtatja, hogy1 két század vár rájuk pár száz mé- 1 térré, segítségre készen. Bekecs százados telefonon felszó- 1 lit ja a zendülőket: ’ — Engedjék azonnal szabadon a 1 túszokat, menjen mindenki a céllá-1 jába, adják át a kulcsokat, és ez1 ■esetben elmarad a megtorlás. Kinevetik. A külső kerítés egyik kapukulcsát1 megtalálták. Benyomultak az ud-1 varra. — Első század tolls! — hangzik a1 vezényszó és a hirtelen támadt1 csendben a börtönfalak megsokszo­rozzák a tizennyolc fegyver závárjá- nak csattanását. Dekecs elvtárs hunyorogva ka- j csint a »századára« és ők ti­zennyolcán elszántan csattogtatják fegyverüket. — Második század tíz lépéssel hát­rább! Tölts! És a börtönfalak között az elszánt gonosztevők szívében erőt vesz a ré­mület. Ám, még mindig akad né­hány mindenre elszánt, aki megaka­dályozza, hogy feladják a harcot. Időt nyerni! — ez az ő céljuk. Kum- merékat várják. Tárgyalni akarnak tehát a karhatalommal. A százados kijelenti: nem hajlandó tárgyalni, amíg a túszokat szabadon nem bo- • csalják. — néhány Dere m”lva a négy elvtársat kiteszik a börtön­ajtón. Ezután már gyorsan peregnek az események. A rabok kiabálnak, vi­tatkoznak egymásközt és a karhatal- mistákkal is, akiket a köd és magas börtönablakok miatt szerencsére nem láthattak. Egynéhány közvetle­nül a bezárt ajtóhoz merészkedik. Bekecs elvtárs váratlanul odaugrik, gépfegyverével betöri az ablakot és rájukfogva a fegyvert, kényszeríti, hogy megálljának. Egyiküket felkül­di az üzenettel: — Ha nem hozzák le a kulcsokat, ezt a néhány rabot azonnal agyon­lövi. • =­Óriási vihar keletkezett. A zendü- lök két táborra szakadtak. Míg vé­gül is egyikük elkapja a kulcsot, le­szalad és kidobja. A karhatalmisták tehát bent voltak már a börtön fa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom