Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-25 / 224. szám
Saerda, 1957. szeptember 25. ESZAKMÄGYAROESZÄG 3 cA O'M) dro (fUöz ütő e re IX. A KISBIRÓ, MEG EGY RENDŐR jött értük. Reggel hét Bra van, a család éppen az asztalnál ül. Bodor leleszi a kést tes feláll. — Csakhogy megjöttek. — Tudja, hogy miért keressük? — kérdezi a rendőr. — Mondom, hogy erősen vártam már magukat. Az asszony hirtelen zokogni kezd. — Te meg ne bömbölj, gondolkoztál volna előbb! Bár Sohasem ismertelek volna. Juli előtt minden világos. Anyja nem tudott nyugton maradni a veres zacskó miatt, ö íundálta ki, hogyan szabaduljanak meg apókától. Apa meg, amilyen nagy tehetetlen, teljesítette az akaratát. Az ember már ott áll a rendőr mellett és most visszafordul. — Vigyázz a házra lányom, becsüld meg magadat. Csak téged sajnállak. Csuklik a hangja és- hogy el ne sírja magát, hirtelen kifordul az ajtón. Juli ülve marad a lócán. Az első érzése, hogy még nem lakott, jól, enni kell. Felveszi a már megkezdett vajaskenyeret. Harap egyet, s aztán újra egyet. Ám a falatok nagyon nehezek. Az udvarról fülébe csap a hízó sírása. Még nem kapta meg a szegény jószág a moslékot. A kislány indul, hogy ellássa. Közben eszébe jut, hogy újra egyedül maradt, mint amikor anyáék elindultak a tiszafái vásárba. Csak most estére sem jönnek haza, sem apóka. sem a másik kettő. Nézi a hízót, hogy kaffogó állkapoccsal falja a moslékot. Ez a jószág meghízik, leszúrják, el is költik még a füstölt részeket is. amikorra még mindig nem jönnek haza apáék. Ugyan mit csinálnak velük. Talán csak nem akasztják fel' őket? Biztos visszatérnek, de addigra megöregszenek. Az utcáról egyre erősödő zsivaj szűrődik be. Minket beszélnek odakint — villan át a kislány agyán és már rohan ás kifelé. Érzi, tudja, hogy vár reá a szégyen, de sürgeti, sietteti az elkerülhetetlen találkozást. X. ZSIVAJOG A FALU. Csoportokba verődve tárgyalják a tanácsházáról kiszivárgó híreket. A legelső csoportnál a tserfesszáju Bogyó Panka anyja magyaráz. — Egy szóra bevallottak mindent. A tiszafái vásárba csallak az öreget és a gáton a gyón ütötték. Kötelet tettek rá, egy nagy kővel, hogy fel ne vesse a víz. De a vén ember kibújt alóla, hogy ezek a mocskosok ne élvezhessék a rabolt pénzt. — Rosszak a népek! Te atyauristen, mi lesz a világgal! — sóhajt egy öregasszony. A kanadás Dezső nagy higgadtan csak ennyit vet közbe: — Amerikában villamosszékbe teszik az ilyent. — El is kell pusztítani az emberiség mocskát, szégyenét. — Állatok ezek, vadállatok! A gyerekek félkörben fogják körül a beszélgetőket. Seppegnek, sugdolóznak. Egyszerre csak az anyja mellett ólálkodó Panka felvisít. Ott van, ott az apagyilkos Bodor. A kicsik, nagyok egyaránt odanéznek, ahol Juli lapít a kapuoszlop mellett. — Még ki mert jönni a szégyentelen! — Vigyük őt is a rendőrökhöz. Akasszák fel! Ki kell irtani a fajtájukat is — ricsajoznak a már felbőszített gyerekek. A sokat látott kanadás Dezső csendesen rájuk szól: — Hagyjátok azt a kislányt! — Szavát azonban elnyeli a lárma, mert lassan, lassan a felnőttek is csatlakoznak a gyermekkórushoz. — Rossz fajta ez, majdnem agyonütötte a lányomat egy kővel — visítja Bodorné. — Mit vársz a gyilkosok fattyától? JULI TÄGRANYITOTT SZEMMEL HALLGATJA a feléje zúduló szóözönt. Aztán megmozdul. Lassan visszahúzódik az udvarba. Rátolja a kapura a reteszt, majd hátra megy a fészerbe s magához veszi az új baltát. Leül a fa árnyé- kába és arra gondol, hogy könnyű már apáéknak. Őket rendőrök őrzik és hűvös falak között üldögélnek, amíg csak el nem felejti a világ a csúnya esetet. De a tenger baj, meg' a falu gyűlölete őrámaradt, az ártatlanra. Kintről szünet nélkül áradnak a rikácsoló hangok és a kislány reszketve lapul a ház tövében. XI. Zörgetnek. Valaki ütögeti a kaput. Nem nagyon, nem durván, de mégis be akar jönni. Juli reszket és görcsösen szorongatja a baltát. — Bodor Julia, hallja Bodor Julia, nyisson ajtót nekem. A tanítónő. Ő magázkodik odakint. Nem kiabál, nem csúfolódik. Dehát akkor miért jött? Csak nem azt akarja ■ MINDENKI LESZAVAZOTT sa még ott él az emberek fejében» Erről vajmi keveset hallottunk azokon a helyeken, ahol eddig jártunk.- A legutóbbi tanácsválasztásnál gyorsabban ment a szavazás. Ez igaz. Akkor versenyben szavaztunk; Most lassabban szavaznak az emberek, de több meggyőződéssel. A végső eredmények is erről tanúskodtak. Aztán most nem Ígértünk felelőtlenül. Nem volt különösebb programja sem építési, sem kulturális vonalon a részleges tanácsválasztásnak. E gykor — a Horthy-időben —> törvény büntette azt az állampolgárt, aki nem szavazott le. Ha nem lakott hat évig egy helyen, nem is volt szavazati joga. Sőt, iskolai végzettségéhez kötötték a szavazati jogot. Akkor jogcsonkitást jelentett, ha valaki elmaradt a választásról és elvesztette a kenyerét. Ma önkéntes a szavazás. Igaz, az emberek nem egy azonos időben és egyformán gondolkodnak. íme egy példát, melyet a villamoson párbeszéd formájában hallottunk: — Nézze már, Sanyinak nem hoztak cédulát. A Jóska meg pénteken sportversenyre utazott. Mi is lesz, hogy szavazunk? — így az egyik. — Megyünk együtt — mondta az illető szomszédja. — Ne törődj a cédulával. Reggel szólj be és elindulunk} — Mint a kis történetből is megtudtuk, valóban betartották szavukat, mert reggel félhatkor mindketten, azaz hatan az urnák előtt álltak és eleget tettek kötelességüknek, majd elvált útjuk. Egyikük az egri kiránduló vonatra sietett, a másik pedig a piacra, bevásárolni. Sokan korán szavaztak, de volt aki elhatározta, hogy csak 10 órakor indul el. Sok más körülmény is közrejátszott abban, hogy a 60 százalék helyett reggel 9-kor még csak 30 százalék szavazott le. Délután négy órakor újból ellátogattunk a központba. A választási bizottság helyisége olyan volt, mint egy főhadiszállás. A falon térkép, rajta kis zászlócskák, jelezve az eredményt. Amit az eredményről megtudtunk, az nem rossz. Ezt nemcsak a kis zászlócskák, de a számok is jelzik: 80 százalékon felül leszavaztak a választópolgárok. Gyors intézkedések történtek, hogy ki hová megy, mit kell még tennie. perecesre is ellátogattunk a ■ 133, számú szavazókörbe. Mire odaértünk a szavazást már befejezték. A szavazatszedő bizottság tagjai örömmel zárták le a jegyzőkönyvet és szentesítették, hogy Fesztner Jakab törvényesen tagja lett a városi tanácsnak. Ezt több mint 700 választópolgár igazolta szavazatával. — Most már jöhet a sor, csapra lehet ütni a hordót, — mondta az egyik választópolgár. Igen ám, de a törvény ide is szól, szesztilalom van; Este nyolc óra felé járt az idő, ami-í kor ismét a központba értünk. Ekkor már mindenki leszavazott; Bíró Péter számonkérni, hogy mi okból maradt el ma az iskolából? Amilyen kelekótya, kitelik tőle... Juli hallgat. Bece Borbála az ajtón kaparász. Közben nmánkodosan beszélget. — Hallja Juliska, engedjen be, kérem... A kislány lassan kíváncsivá lesz. — Ki az? — kérdi, hogy még egy kicsit húzhassa az időt. — Én vagyok, a tanítónőm majd alig hallhatóan hoz- zásuttogja; — a Fitying. Ebből a szóból egyszerre megérti Julü hogy hozzá jött, segíteni jött a nem is olyan régen nagyon megsértett vénkisasz- szony. Ha lenne hozzá ereje, felugrana, rohanna, sarkig tárni a kaput. De moz................dúlni sem tud a kimerültségtől. — Mindjárt jövök — mondja keservesen. — Miért, valami bajod van? Bántottak, kislány? •— Másodszor tegezte hát le ezt a különös tanítványát Bece Borbála, anélkül, hogy észrevette volna. JULI NYITJA A KAPUT. A tanítónő idegesen megragadja a karját és megszorítja. — Hallom, hogy csúfoltak. Ne félj, most már vége! A lányka öreges szomorúsággal mosolyog. Ugyan, mit tehetne egy ilyen gyengecsontu vénkisasszony a falu haragja ellen. Igaz, hogy tanítónő és a gyermekeknek parancsol úgy, ahogy valahogy, de a felnőttekkel ő sem bírhat. Bece Borbála, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, megsímogatja a fejét. — Hozzám költözöl kislányom. Ott maradhatsz, amíg apádék elő nem kerülnek. Vagy örökre is, ha úgy fordul a helyzet. Juli az első szóra nem hisz a tanítókisasszony tervében és mindjárt kéznél van az ellenvetése is. — Dehát a ház, meg a jószágok? — Ne törődj te azzal, majd küld a község egy becsületes öreget, amíg le nem zárolják az egészet. Kézenfogva mennek végig a falun. Juli egészen odahúzódik a vénkisasszony sovány lábaszárához. A község népi csodálkozva hallgat. Egy rossz szó sem esik egész úton. A TANÍTÓNŐ KONYHÁJÁBAN csend is lenne, jó is lenne, csak épp borzasztóan büdös van. A kedves, jó Fitying sarkig kitárja az ajtót és rikácsolni kszdt — Sicc ki, szégyentelen dögök. Sicc Marci, hallja-e, már nagyon unom magukat. =* Vége. SOLYMÁR JÓZSEF FITYING ELB E S Z ÉLÉS u«H4uma» kyiegérkezett az Öregasszonyok *v» nyara. A korán ébredők örömmel nyugtázták: ma jó idő lesz. Lehet kirándulni a Bükkbe, érdemes ellátogatni a gazdag sportrendezvényekre, meg aztán jobb kezdwel mennek az emberek szavazni is. A második őszi napon aranysugaraival ragyogta be a nap a város utcáit. Szinte felhőtlen volt az ég, csak egy-egy bárányfelhőt lehetett látni. Kitisztult az emberek agya, gondolkodása is, s ez a nap — a választás győzelmével — igen sokezer családnál rendezte, tisztázta a zavaros gondolatokat. Mintegy 27 ezer szavazó állampolgárnak kellett eldöntenie, hogy kire szavaz a részleges tanácsválasztás alkalmával. Kilenc óra. A városi tanácsházán érdeklődtünk az első részleges eredmény iránt. Tájékoztattak bennünket: kilenc óráig a választópolgárok 30 százaléka leszavazott. Valaki megjegyezte: A legutóbbi tanácsválasztáskor ilyenkor már 60—70 százaléknál tartottunk. A másik tovább méltatlankodott: Minek ide motor- verseny, kirándulóvonat, amikor szavazás van. Ez az ember talán a szavazás miatt minden rendezvényt megszüntetett volna. Nem volt iga- ! za. Röviden ennyit arról, amit a köz• pontban hallottunk. Ellátogattunk a j körzetekbe. Azt hallottuk, a Zenepalotában lévő szavazókörben megy a • leggyöngébben a szavazás. Mit mondanak, mi a kifogásuk? Érdekes, itt • megint másra hivatkoztak. Nem emlegették a kirándulókat, a motorver- jsenyt, sőt a kukoricát szedő parasz• tokról sem szóltak, hanem egyenesen • ezt mondták: Későn értesítették ki a • választópolgárokat és ezért nem jöt• tek idejében. A kis cédulákra utalnak • ugye? — tettük fel a kérdést. — • Igen. Pedig több mint egy héten képrésztől plakátok is hirdették ponto► san feltüntetve, kinek hol és mikor ► kell szavaznia. Tehát mindenki idő• ben értesült a szavazásról. Röpgyűlé► seket is tartottak, ahol a jelölteket • megválasztották. Vajon ezek a választópolgárok nem voltak ott? i Az I. kér. tanácshoz indultunk, r ^ Utunkat megszakítottuk, mert [ a Rudas László utcában a kerékpár- É verseny miatt nem lehetett gépjár- r művel közlekedni. Mit tehettünk, egy [ kerülővel, de mégis odaértünk. Mo- [ravszki Antal tanácselnök nem volt £ az irodájában, a választók között tartózkodott. Az elnökség irodáiban is [ lázasan tevékenykedtek. írógépek £ kattogtak, számológép zúgott, jelentést készítettek az eredményről. Az t itt dolgozók ajkán mosolyt, optimiz- l must láttunk. Jó eredményre számí- S tottunk úgy, ahogyan szombaton hallottuk: meglesz a 90 százalék. Itt is Jszó esett az időleges lemaradásról. J Mi a lemaradás oka? Nem vitték Jki időben a cédulákat. Ilyesmiről is ‘ halottunk, de általában újabbat itt ? sem mondtak. De azért mindenki le► szavazott, csak egy kicsit nálunk ké► nyelmesek az emberek, hozzászok► tak, hogy elmenjenek értük, udvaria- í san felkérjék, legyenek szívesek el► jönni. • De ne a cédulákban és a motor► versenyben, hanem az emberek gon- í dolkodásában keressük az okokat.► Hazánkban október 23-án ellenforra• dalom volt, s ennek romboló hatáMegnéztük, hogyan tisztít a Patyolat 1T agadhatatlanul a nyakunkon az ősz. Ilyenkor szemlét tart az x ember a ruhái fölött és bosszankodva állapítja meg, hogy bizony ezt, meg azt tisztíttatni kell. Hóna alá fogja a tisztíttatni valót és elballag vele a legközelebbi „Patyolat” felvételi-helyre. Három hét múlva átveszi tisztán, szépen kivasalva. Mi történik a közbeeső időben? Hogyan lesz tiszta a szövetruha, a télikabát, vagy akár a bunda? Erre kaptunk feleletet a minap, amikor meglátogattuk a Patyolat Győri-kapui telepét. Az egykori Minnich-mosoda helyén modern gyárépület. Gyors léptekkel elmegyünk a festő, mosó, vasaló, meg — ki tudja miféle — üzemrészek mellett és egy új üzemrészbe nyitunk be. Oda, ahol a felsőruhákat tisztítják a legmodernebb gépekkel és a legújabb eljárással. A teremben — mintha nem is mosodában lennénk — csendes gépzúgás fogad. A budapesti szerelők az utolsó simításokat végzik, de a két új, német gép —• amilyen még az egész országban sem volt azelőtt — már hetek óta üzemben van és azóta nem volt panasz a tisztításra. Két ezüstszürke gépóriás uralja a termet. A gépekhez mindenféle csöveken, csillogó rézcsapokon keresztül hat óriási tartály és megszámlálhatatlan ragyogó fogantyú, kapcsoló, műszer tartozik. 350 ezer forintos költséggel szerelték most ezeket a gépeket. Papp György üzemvezető buzgón magyarázza a működésüket, mi serényen jegyezzük és most elmondjuk mindenkinek, hová lett a ruhájából a pecsét. A két gép egy nvüszak alatt 350 kiló szennyes felsőruhát fogad be és ad ki tisztán. Szárazon teszik be a gép gyomrába a ruhákat, ahol trichloreti- lén-fürdőbe kerülnek. A gép kimossa a ruhát, lepárolja róla a trichlore- tilént, ami gőz alakjában távozik és viszi magával a ruhából a piszkot is. Utána a gép megszárítja és kiszellőzteti a ruhát, már csak vasalni és az átvevőhelyről kiváltani kell. A fáradt gőz desztillálás után újra a gépbe jut és az újonnan berakott ruhákkal kezdődik minden elölről. A gépek a ruhát kímélik, szerkezetüknél fogva nem fordulhat elő semmiféle rongálódás. Végignéztük az egész folyamatot és szinte kedvünk lett volna, zakónícat levetve, azonnal ki is próbálni. Papp György üzemvezető szerint az új gépek beállításával jelentősen, kb. 65—70 százalékkal emelkedett a vegytisztító üzemrész kapacitása. A korábbi (benzines) módszerrel szemben, az esetleges utánmosá- sok száma kb. felére csökkent és a tisztítás minősége is ugrásszerűen, kb. 70—80 százalékkal megjavult. Ezt a javulást az utóbbi hetek alatt tisztított ruhák százai bizonyítják. Dacára annak, hogy ilyen nagymérvű Őszi felhozatalra a legöregebb vegytisztító szakmunkások sem emlékeznek, az új gépi berendezés segítségével a háromhetes vállalási időt tartani tudják. Annyira., hogy a felvevőhelyeken már olyan sok kiváltatlan, kész ruha gyűlt össze, hogy a vállalatnak kb. 200 ezer forintja fekszik már el a ki nem váltott ruhák vállalási dijaiban. Ezt láttuk rövid látogatásunkkor a miskolci Patyolatnál. Tessék a tisztítani való ruhát nyugodtan és bizalommal bevinni, a messzi Németországból jött trichloretilen.es gépek szeretettel várják a miskolci ruhákat. _________ (b) — . Van azonban két igen nagy problémánk — mondotta többek között Pásztor elvtárs. — Az egyik az, hogy nemcsak az őszi forgalom nagy munkája közben, hanem máskor sem tudjuk dolgozóinkat szakmailag úgy továbbképezni, hogy az a kívánalmaknak megfelelő legyen. Ennek oka az, hogy nincsen oktatótermünk. Ugyanígy nincs megfelelő pihenőhelyük sem, melynek hiánya miatt kocsikísérőink rendszerint az üres kocsikban kénytelenek meghúzódni. Évek óta várjuk már e két nagy probléma megoldását, de sajnos, mindezideig csak ígéretet kaptunk. A hallottak alapján megközelítőleg tiszta képet nyerhettünk arról, hogy milyen nagy gazdasági jelentősége van a Bodrogköz ütőerének, a kisvasúinak, és hogy ez a vasúti dolgozók milyen lelkes és lelkiismeretes munkáját igényli. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisvasút dolgozói becsületes helytállással bizonyítják be, hogy megértik feladatuk nagy komolyságát. Fekésházy Géza — A »rakva-rakott« mozgalom kiszélesítésével, valamint a dolgozók és a vezetők közötti harmonikus munkával. Mi az a rakva-rakott mozgalom? — Lényege az, hogy a kocsik futása minél kisebb üres kocsitengelykilométerre csökkenjen. Ennek eredménye elsősorban a sárospataki KTG-tiszt lelkiismeretességétől, rendkívül figyelmes kocsigazdálkodástól és a szállítókkal (földművesszövetkezetek, cukorgyár, üzemek, stb.) tökéletesen kiépített kapcsolattól függ. El kell érni azt. hogy a szerelvények menet-ipari direktet, tehát követ, építő- és tüzelőanyagot, vetőmagot, vágy egyebet szállítsanak, vissza jövet pedig a mezőgazdasági termelvényeket hozzák a rendeltetési állomásra. Sárospatak állomás vezetője, Pásztor Zoltán állomásfőnök elvtárs igen- nagy szeretettel beszélt a kisvasút dolgozóinak munkájáról, mely a normál kocsik ' teherforgalmának igen pontos ütemszerüségét biztosítja. (Tudósítónktól.) Dorsod megyp mezőgazdasági- k D lag egyik legtermékenyebb é része a Bodrogköz. Ennek a terület- r nek a gazdasági jelentőségét elsősorban a bodrogközi kisvasút biztosítja, melynek, mint az egész Bőd- t rogköz ütőerének, zökkenőmentes k munkájától függ egyrészt a lakosság r és a mezőgazdaság ipari ellátása, I másrészt a termel vények elszállítá- r sa. c Ha tudjuk azt, hogy a kisvasúinak s e feladat elvégzéséhez mindössze s 180 vagon, valamint kevés és eléggé t elavult erőgép áll a rendelkezésére, r elképzelhető, hogy az idényforgalom 1< lebonyolítása miiyen nagy erőfeszí- r tést és gondos szervezést igényel a \ vasút dolgozóitól. t Az őszi forgalomról és egyéb kér- t elésekről beszélgettünk a bodrogközi kisvasút vonalfőnökével, Együd t László elvtárssal. r — Az idei ősz forgalmának biztosi- c tása egy száz százalékig teljesített r felajánlással kezdődött — mondotta i Együd elvtárs. — A fűtőház dolgozói s vállaltak egy vasárnapi műszakot, *. melyen teljes létszámai megjelenve 1 részben pótolták azt a műszaki le- £ maradást, melyet az ellenforradalom ? alatti, akaratuk ellenére történtX munkakiesés okozott. X Mi volt a következő lépés? X — A munkaszünnapi egyenletes X rakodás megvalósítására komplex X •brigádszerződéseket hoztunk létre a X vasút és a szállíttatok között, mely- X ben mindkét fél átlagon felüli telje- X sítményre kötelezte magát a kis- X vasút minden állomásán. A felek és X a rakodást végző dolgozók nagy X megértésének eredményeképpen a t Sátoraljaújhely—Miskolc között köz- J lekedő gyorsteher és tehervonatok X tartózkodási ideje a minimumra} csökkent. Ugyanekkor a sátoralj au j- ♦ helyi pályafenntartás gondoskodott ♦ arról, hogy a meglehetősen rossz ál- ♦ lapotban lévő pályát rendbehozza f •úgy, hogy az 3—4 hónapig a normá- ♦ üsnál nagyobb tengelynyomású ko- J csikat is elbírjon. 5 Milyen feladatot jelent az őszi ♦ forgalom? | — Csak a zemplénagárdi vonalon J a burgonya, répa, gabona és egyéb ♦ mezőgazdasági cikkek elszállítása | napi 90—120 kocsi rakodását jelen- ♦ ti. Ehhez jön még a most korszerű-* Kitett szemicei kőbánya új beindítá- ♦ sa, mely egyelőre napi 30 kocsi kő- ♦ rakományt jelent. Ez a mennyiség * márciusra hatvanra fog emelkedni. ♦ Másik nagy feladat még a pálházai ♦ ipartelep és a füzérkomlósi rakodó- £ kon feladott erdőgazdasági termel- • vények, a bánya-, tűzi- és rönkfa ♦ szállítmányok. Számolni kell * továb- * bá a személyszállítással, mely a te- « herforgalom szempontjából a vonó- X erő tetemes elvonását jelenti. Van- X ■nak azután alkalmi és állandó te- J •herszállítási feladataink, mint pél- ♦ dául a ricsei sertéshizlalda évi több- * ezer sertése, melynek mozgatása is • <a kisvasúira vár. * | Hogyan tudják ezt a sokirányú * lés rengeteg kocsit igénylő feladatot ♦ ellátni az aránylag kis kocsipark- ♦ ital? *
