Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-22 / 222. szám

^asÄlmap, 1957. szeptember ÄS.

északmagyarorszAg

JrLerí nem ismerik a muliai...- H

ányadikos vagy, Pityu? Ötödikes.

— Remélem, jól tanulsz.

— Hát;;: ^

•-— Csak ki vele, kiskomám, emberi dolog az. Férfiak vagyunk, megértjük mi egymást. Én is voltom ilyen »nagylegény« valamikor.

— Hát teccik 'tudni, az úgy volt, hogy a tanító bácsi nagyon goromba volt hozzám. Nem szeretett. Mindig azt vágta a fejemhez, hogy hatökör vagyok, és ...

— És te ráhibáztál, ugye Pityu?

Pityu félreértette a mondást és

magabiztosan rábólintott.

— Ne ringasd a fejed, mert lenyisszantom a füledet. De most már nyögd ki végre, hogyan állsz a tudományokkal.

— Elégséges — és Pityu behúzta a nyakát.

— Ejnye, kisöcsém, ejnye! Mi lesz belőled fiam, ha így folytatod tovább? ‘Manapság még az utcaseprőnek is legalább hármas bizonyítvány szükséges. A mai világban ilyen bizonyítvánnyal nem jutsz el messze, legfeljebb a kasza- meg a kapanyélhez, de még onnan is eltessékel a fejlődés. Tudod, mi az a nagyüzemi mezőgazdaság?

H

allottam róla. Ott mindent a gép végez — felelte Pityu óvatosan, s mivel nem volt egészen biztos a dolgában, hozzáfűzte — a tanító bácsi mondta, — S ha netán tévedett, isten neki, a tanító bácsi messze van, elbírja, ha a jelenlevők neki tulajdonítják a szamárságot. — Eltaláltad! Nem is vagy te

olyan butuska, mint amilyennek kinézel — jegyezte meg elismerően a fodrász és megcsattogtatta ollóját Pityu göndör fürtjei fölött. \

— Tudod-e, hogy neked reakciósnak kell majd lenned? — fordult ismét Pityuhoz. A sorukra várakozók is felkapták fejüket,

— Miért? — kérdezte a kis vendég meghökkenve.

— Miért? Egyszerű. Ha nem tanulsz, a kapanyélhez kerülsz, márpedig, amint te is mondtad, a nagyüzemi mezőgazdaságban mindent a gép végez. Akkor te szedheted a •sátorfádat, mert a kapálást is gép fogja végezni, nem lesz rád szükség. Ha a haladás mellett törsz lándzsát, magad alatt vágod a fát, utcára kerülsz, kisöcsém. Egyszerű, mint a pofon — nem? Csak azok szájaskodnak a haladás ellen, akik rosszul tanultak, buták maradtak és nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel. Ismered-e azt a híres viccet, amit egy nagy görög tudóssal, Arisztotelésszel, vagy kivel hoznak összefüggésbe?

_ ki em — meresztette szemét a fiúcska a »tudós« borbélyra.

— Azt mondják, hogy amikor az a pasas felfedezte egyik híres tételét, hálából ötszáz ökröt áldozott az isteneknek. Azóta az ökrök mindig megremegnek, amikor felfedeznek valamit, félnek, hogy feláldozzák őket. Ugye, te nem félsz majd a feláldozástól?

— Hej. Pityu, ha nem fogsz tanulni, még borbély se lehetsz. Nem bizony. Ez a szakmák királya, ész

kell hozzá. Én bezzeg, amikor olyan idős voltam, mint te, nem loptam a napot. _ Ráfeküdtem a könyvre, nyomtam a tanulást. Régen volt az, vagy harminc évvel ezelőtt. Én bizony nem ketteseket, meg egyeseket hordtam haza. Még most is megdobog a szívem, ha visszagondolok rá. Szép idők voltak azok! Emlékszem az ötödik osztályból színötösöket vittem haza. Apám, szokása szerint, várt rám. Elvette a bizonyítványomat. Megnézte. Csodálkozni fogsz Pityukám, amit most mondok: az öreg leoldotta a nadrág- szijját és püff-paff. úgy elvert, hogy az nem közönséges. Tudod, irigy volt az öreg. ő iskolás korában mindig egyesekkel bosszantotta a nagyapámat, félt, hogy lepipálom. Még fenyegetőzött is. hogy inasnak ad, ha így tanulok. De engem nem lehetett lebeszélni az ötösökről. Amikor kikerültem az iskolát, apám beváltotta ígéretét és inasnak adott. Akkor, Pityukám, csak a színtiszta ötösök jöhettek erre a nagy észt kívánó pályára. Hát így lettem én borbély.

A hallgatóságból kitört a nevetés, de Pityu nem értette a nagy derültség okát. Ami-kor befejezték rajta a fodrász-műveleteket, elóko- torta zsebéből a háromhatvanat, fizetett és »elhúzta a csíkot«.

A furfangos borbély mosolyogva nézett utána s halkan megjegyezte: _ Ezek a mai gyerekek! Nem is- *- merik a múltat, könnyű »átverni« őket.

Gulyás Mihály

Megérkezett Budapestre Kun Béla özvegye és családja

Kun Béla özvegye és családja szombaton délben megérkezett Budapestre. A vendégeket a pályaudvaron az MSZMP Központi Bizottsága nevében dr. Mürmich Ferenc és Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a régi harcostársak fogadták. (MTI)

Nyereményj egykék a lottó 29. sorsolásáról

A 29. játékhéten 2,036.376 lottószelvény érkezett a Sportfogadási és Lottó. Igazgatóságra, öt találatot egy fogadó sem ért el. A négytalálatos szelvények száma 43, a nyeremény- összege egyenkint 35.518 forint. Három találatot 2794 szelvényen értek el a fogadók, nyereményük 273 forint. A kéttalálatos szelvények száma 61.403, amelyre egyenkint 12 forintot fizetnek, (MTI)

Szegedi László:

MINDEN MOZDULATBAN

/I fákban és a hulló levelekben £ frissencsépelt búzaszemekben,

A völgyekben és a büszke hegyekben,

A csillagokban és a fellegekben Csak Téged látlak, Anyám.

Jí tűzben és a fojtó porszemekben,

CyL Madárdalban és karcsú füvekben, Fényben, éjben és a reggelekben,

A patakban és csillogó kövekben Csak Téged látlak, Anyám.4

/Q tt vagy a fűvek pici élén,

^ Ott a kanyargó patak szélén,

Ott vagy a kéklő messze végén,

Ott is, ahol nem vagyok én,

Te vagy 'Yriindenütt, Anyám. ■ '

/O tt vagy minden szép gondolatban, ^ Szóban, időben, minden mozdulatb Ott vagy a jégben és a fagyban,

Az árnyékban és a néma falakban Te vagy mindenütt, Anyám,

/O lyan jó lenne, ha maradnál még,

^ Nem hagynál itt, hozzámjönnél. Most is, hogy hullnak az őszi lombok Olyan jó lenne, ha megölelnél És megdorgálnál, Anyám.

\Pmadbáfá tá&aifKd'báU

T? ossz falatot leheld, rothadó, bűzös levet eresztő zöldség- és gyümölcsdombok között a kifeszített kötélen fehérre mosott ruhát dagaszt a koraőszi szellő.

Orvul árny lopakodik a bűzös csomók közé. Egy pillanat, és az előbbi ártatlan, tisztáramosott ruhahalmaz összekeveredik az udvar szennyes íevével.

A tettes ekkor már kárörömmel leselkedik ablaka mögül. Mondaná csak valaki, hogy ő vágta el a kötelet!

Igaz, néha azzal is be- X éri, hogy csak telefröcs- t köli szennyel a mosott t lepedőket, kombinékat. X Éppenúgy, ahogyan tele- X fröcsköli a házban lakók ^ életét sokoldalú kellemetlenkedésével.

Rágalmazóknak, gyanúsító betyároknak nevezi azokat, akik megmondják neki az igazat. A gyermekek réme, az udvar kutyusát és a kedves öreg anyanyulat és kicsinyeit kimulasztotta.

A ház réme. Valahogy igy nevezném és jót nevetnék rajta, ha mindez nem lenne igaz. Csak sajnos, jóideje folyik már ez a Marx Károly- utcán. A ház réme, az orv-kötélszaggató, állatűző, embergyalázó — a házfelügyelőnő. A hat lakó állandó rettegésben él. A kaput sohasem csukja be, az nem jön be rajta, aki nem akar, az udvar tífuszbacillusok tenyésztőhelye, ahol embernek, állatnak eg'y- aránt nincsen maradása a közelberii

^házmester nénik

'MiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

JTie nem is róla akar- tam én írni. Azzal a szándékkal indultam felfedező körútra, hogy keresek egy lakókked- vencét. Keresek egy idős, mindig szolgálatkész tiszta házmesterbácsit, nagy bajusszal, és megértőén hunyorgó szemekkel, amelyeket főleg az éjjel kimaradozók éreznek fel- becsülhetetlennek.

Véletlenül botlottam bele Szűcs Kárölynéba, s ha már találkoztunk, gondoltam, nem árt, ha

összehasonlításképpen ezt is leírom.. *

*

H e nem találtam meg az én nagybajuszú, megértő házfelügyelőmet sem. Mikor bementem a Rákóczi-utca 1. szám alatti házba — egykor Déryné lakóhelyéül szolgáló egyszerű csizmadiaszínbe —, az újjáépült Sötétkapu alá, kedves- tekintetű, középtermetű, idős asszony fogadott, kis szolgálati konyhájában.

A hűvös tisztaságú lépcsőházat megvilágító hatalmas ablaktáblák, a szobának beillő pihenők, a lépcsőfokok sókkal többet mesélnek róla, mint az ő szerény, kevés- beszédű ajkai.

Hatvanegy éve lakik a házban özv. Sütő Jó- zsefné. Beteges, idős cipészmester lánya, mindössze három éves volt akkor, mikor apja nem tudta folytatni mesterségét, és házfelügyelőnek helyezkedett itt el. Tőle örökölte a tisztaságérzetet, felelősségtudatát, ő vette át helyét a lakásban.

Ebben az időben még sem villany, sem vízvezeték nem volt a régi- stílusú emeletes házban. Tizenkét lakó után kellett takarítaniuk, hordani a szemetet, mosni az ablakot, és a végtelen kőkockákat.

Az épületet 60 év alatt háromszor építették át. A mostani eredeti formáját visszanyerő házban 22 lakó és 20 gyermek élvezi Sütő néni tiszta kezeit.

Legtöbb baj a gyerekekkel van. Ö nem panaszkodik, szerénységből sem, meg talán azért sem, mert egy kicsit fél, hogy a lakók, megneheztelnének. De a falhoz- csapóáó sáros futballabr dák nyoma, az alacsony ablakok alatt apró cipősarkak által vájt lyukak a lépcsőházban, hét betört ablak az udvaron, helyette is beszélnek. Mondani sem kell, semminek nem akad gazdája. Mintha láthatatlan kezek okoznák a károkat .; De megtörténik az is, hogy a gyanútlanul udvarra kilépő Sütő nénit a gyerekek fentről »csupán játékból« leöntözik vízzel, néha le is köpdösik. Sőt egyszer még követ is vágtak a fejéhez.

Mindez játék a gyermekeknek. De mit jelent ez az ö számára? Aki hajnalban kel négy órakor azért, hogy a reggel munkábamenők, vagy az egész napokat otthontöltő lakók és gyermekeik tiszta, kellemes házban éljenek.

így telnek napjai ... Néha elmegy megnézni a filmszínház matinéműsorát — ez olcsó és érdekes — máshova nem jár. Az ő kis világa az udvar, a folyosó, a lépcsőház és a kicsiny szo- ba-konyhás lakás.

*

Iliikor harmadszor LfJ" bontották a házat, megdicsérték. Nagyon meghatódott. Nem várt ő senkitől soha dicséretet. Száz forint jutalmat is javasoltak neki. Példaképül állították. A tör- melékes, *hullómalteres ház lakott része akkor is ragyogott a tisztaságtól. Mégsem kapott dió- napokig bért. A bíróság-* ra ment igazságáért. Orvosolták a tévedést, és most 304 fqrinlot kap havonkint és lakásához minden hónapban 10 kilowatt villanyáramot kap ingyen.

Egyedül van. Gyermekei szétszórtan élnek az országban. __

Éjjel, ha'szól a csengői kicsoszog a kapuhoz és fogadja a hazatérőket;

»Bocsásson meg, Sütő néni, otthon felejtettük a kapukulcsot.«

Sütő néni ilyenkor mosolyog. Megértőén, mint az a nagybajuszú házfelügyelői után kutattam.

ff ,t| M----------A RÁGALMAZÓKRÓL mindig egy Krilov mese jut eszembe.

A pokolban nagy ünnepséget, felvonulást rendeztek. Szokás szerint elől mennek a főgonoszok, hátul pedig azok, akik csak tanulók a gonoszságban. A kígyó és a rágalmazó összeveszett azon, hogy melyikük menjen elől a díszes menetben. A kígyó mindenáron magának követelte az elsőséget. A rágalmazó úgyszintén azt bizonygatta, de melyikük a gonoszabb, azt mégsem tudták eldönteni. Végül a főgonoszhoz, Luciferhez folyamodtak: döntse el a vitát. Lucifer a kígyóhoz fordult, s így szólt:

„Érdemidnek se szeri, se száma.

De gonoszságban mégis övé a pálma, Fullánkod ádáz, gyilkos féreg,

Am fröcsköl-e tőle oly messze a méreg, Mint hová a rágalmazók érnek?

Tőlük nem védnek meg sem a magas

hegyek,

Sem pedig tengerek. ö nálad aljasabb, nyilvánvaló.

Kússz hát a nyomába,

S légy nála tanuló.«

Azóta becsesebb a kígyónál a pokolban a rágalmazó.

Igen, így él az emlékezetben. Szemedben szépeket mpnd, mézesen mosolyog, hátad mögött pedig vak buzgalommal, szemforgató szendeséggel olvassa rád gyengeségeidet, eltúlozva, kiforgatva azokat és felhasználja arra, hogy bemocskoljon mások előtt. Ilyen a rágalmazó. Jellemének, silányságának méltó érzékeltetésére nincs forgalomban semmiféle jelző, még az előbbi tanmese is nagyon enyhe.

Sajnos, napjainkban elég gyakori, szinte divatossá vált a felelőtlen fecsegés, rágalmazás. A párt felső és alsó szerveihez és állambizton- sági szerveinkhez naponta érkeznek beadványok, jelentések, különféle emberek, zömmel vezetők ellen, amelyről a vizsgálat során kiderül, hogy hazug rágalmak. Hogy hogyan születik a rágalom és honnan veszik hozzá a bátorságot? íme néhány példa:

Adva van két haragos szomszéd. Évek óta nem beszélnek, nem is köszönnek egymásnak. Egyik feljelenti a másikat, hogy decemberben el akarta vitetni őt, mint kommunistát a karhatalmistákkal. Első hallásra is furcsa dolog, hogy a kar- hatalmisták decemberben azért vigyenek el valakit, mert kommunista, hiszen a karhatalomban, a kommunisták legjobbjai harcoltak. A vizsgálat itt is fényt vetett a rágalmazásokra . és kiderült, a haragos szomszéd bosszúja volt, mert korábban megesküdött rá tanuk előtt,, hogy ellenlábasát »kinyírja«; *

EGYIK FALUBÓL a tanácselnök levelet írt a Lenin Kohászati Művek pártbizottságára, hogy X dolgozójuk, aki községében lakik, fegyveresen járkált otthon a faluban az ellenforradalom alatt, ezért zárják ki a pártból. Az illető pedig mit sem sejtve dolgozott tovább, hisz mindig ezt tette. Egy szép napon arra eszmélt, hogy kizárták a pártból és elbocsátották munkahe-; lyéről is. A gyárban és a faluban is görbe szemmel néztek rá, hosszú ideig nem tudott elhelyezkedni, a végén a párthoz fordult segítségért; S ime az igazság: nevezett valóban járt fegyverrel, de azt a MÖHOSZ- tól kapta legálisan, s a faluban lévő •tsz, sertéshizlalda és a kommunisták életének védelmére vette kéz* be. Az ellenforradalom alatt mindennap rendesen bejárt a gyárba, elsők között kezdett munkához, elsőnek fogott a párt szervezéséhez, s nem az ellenforradalom mellett, hanem ellene harcolt. A koholt vádra azért volt szükség, mert útban volt. A lakásából akarták kitúrni azért, hogy mást tegyenek oda.

Vannak rágalmak, amelyet viszonylag »olcsón« megúsznak a szenvedő alanyok. Vannak azonban olyanok is, amelyek nyomán letartóztatás jön, s csak két-három heti alapos nyomozás után derül ki ártatlanságuk. Am, míg a vizsgálat tart, az emberekben megrendül a bizalom, s a vádak alaptalanságáról már nem értesülnek olyan pontosan és jól, mint a rágalomról. Azt nem repítik világgá, nem suttogjak fontoskodva jólértesült emberek.

példák halmaza igazolja,

hogy milyen ereje van ennek, a szónak: hallottam, A rágalmazás alapja sok esetben csak egy megjegyzés, néhány mondat, amelyet egyik hallott a másiktól, aztán a huszadik egész kerek mese tormájában adja tovább, s így szájról- szájra terjedve, mérgezi az emberek életét, teszi feszültté a levegőt és állít szembe egymással elvtársakat, barátokat, sokszor apát és fiút? S mily megdöbbentő, hogy a rágalmazó, aki eleinte magabiztosan állít valamit, hivatkozik erre-arra, a végén bevallja, hogy ő is csak hallotta ettől, meg amattól és így tovább. Egy szóból lesz száz, egy mondatból egész rémregény, s úgy néz ki, hogy a »vádlottnál-* már jobbakat is akasztottak. S a végén, amikor a tények lemossák róla a ráhordott mocskot, szemetet, •akkor látni csak, milyen messzire mennek, milyen elvetemültek és aljasok a rágalmazók, Semmi sem szent előttük.

A rágalom és a rágalmazók kérdése nagyon nagy figyelmet érdemel napjainkban már csak azért is, mert észrevehetően elharapózott. A rágalommal kapcsolatos értékelés nagyon érdekes képet mutat; A rágalmazók egyik típusa kicsinyességből, személyes bosszúból akap ártani, a másik pedig tudatosan állít szembe embereket egymással azért, hogy közben elterelje a figyelmet saját piszkos tevékenységéről. A rágalmazó nemcsak az egyes embereknek árt, hanem a társadalomnak is. Éppen ezért kell a legnagyobb szigorral fellépni, ellene. Ha valaki az utcán eldob egy villamosjegyet, 20 forintra büntetik, ha a tilos jelzésen áthalad, akkor is fizet legalább ennyit; Ha azonban valakit rágalmaz, más becsületében kárt tesz, nem róják meg érte egy szóval sem. S itt visz- szatérek a mese tanulságára; A pokolban lehet becses a rágalmazó, nálunk azonban nem: Szomorú, hogy egyes elvtársak a bírálatot összetévesztik a rágalommal; Nap* jainkban a párton belül éles harc folyik a rágalmazók siserahada ellen; Azzal is, hogy egyes emberek tévedéseit, hibáit, esetleges ballépéseit sohasem tértől-időtől elvonatkoztatva értékelik, hanem aleg- emberségesebtjen és a legnagyobb megértéssel, s abban a szituáció«* ban ítélik meg, amelyben elkövette. Az igazságos építő bírálatnak nemcsak hogy helye van, de kell és szükséges is mindennapi munkánkhoz, hibáink kijavításához; A rágalomnak nincs és nem is lehet helye sem a párton belül, sem kívül, mert célja nem a hibák kijavítása, hanem az emberek befeketítése, lejáratása;

A RÁGALMAZÓK olyanok társadalmunkban, mint a gyümölcsfás a férgek. Ma egyiknek, holnap másiknak okoznak kárt és sajnos, néha helyrehozhatatlan károkat^ Védekezzünk e kártevők ellen, kísérje őket megvetés és a törvény szigora?

Kecskés Rózsa