Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-03 / 180. szám

ßSZARMAGYARORSZÄG Szombat, 1957. augusztus 3. \ % A francia külügyminiszter hazautazott Londonból London (MTI) Mint az AFP jelenti, Christian tPineau, francia külügyminiszter csü­törtökön este különrepülőgépen ha­zautazott Londonból. Elutazása előtt nyilatkozott: »Londoni utam alkalmával össze­foglaltam a francia kormány állás­pontját a beszerelési kérdésben. Tel­jes megállapodást akarunk az ellen­őrzött leszerelésben, nem kívánunk megelégedni propaganda szólamok­kal. Mindamellett elfogadtuk, hogy az ENSZ keretében tanulmányozzuk egy részleges megállapodás lehetősé­gét. Hangsúlyozta azonban, hogy egy. ilyen megállapodásnak nem szabad súlyosbítania a különböző hatalmak fegyverzete között meglévő eltérése­ket,^ egyik vagy másik biztonságának rovására.-« »Reméljük — mondotta Pineau —, hogy javaslatainkat szov­jet tárgyalófeleink megértéssel fogad­ják és lépést tehetünk a leszerelés félé, amely után minden nép áhito- zik.-« N • ff I rr egy szolo­és hét gyümölcstermelési körzetet jelöltek ki Borsodban Bonsod-Abauj-Zeanplén megye te­rülete rendkívül alkalmas szőlő- és gyümölcstelepítésre. Az utóbbi évek­ben azonban nem minden esetben a talaj és éghajlati adottságoknak ^megfelelően telepítettek. Éppen ezért a bomsodmegyei mezőgazdasági Igazgatóság szakértőikből álló bizott- fcágot létesített, mely a megyét négy Jkzölő- és 'hét gyümölcstelepítési ker­esetre osztotta be. A beosztásnál fi­gyelembe vették az egyes tájegysé­gek talajtani adottságait, s hogy azon milyen gyümölcs, illetve szőlő dísz- tóik legjobban. Ennek alapján állapították meg. tho-gy például Tokajhegyalján az új szőlőtelepítéseknél a világhírű tokaji bor ízének és zamatjának fenntartá­sára 70 százalékban furmint, 25 szá- EalékJban hárslevelű, 5 százalékban pedig sárga muskotályt kell telepí­teni. Ezen felül hat szőlőfajta tele­píthető még. Ugyanígy meghatároz­nák az alföldi, az egri, valamint a felföldi borvidék szőlőhegyein tele­píthető fajtákat. Az őszi szőlő- és gyümölcsös tele­pítéseknél mái’ a kijelölt körzetek­nek megfelelően biztosítják az új telepítésekhez a szőlőoltványt és a gyümölcsfa csemetéket. Hogyan dolgoznak, milyen juttatásokban részesülnek a vájártanulók ? A Munkaügyi és a Nehézipari Mi­nisztérium illetékes osztályvezetői csütörtökön tájékoztatták a sajtó képviselőit a vájártanulóképzés idő­szerű kérdéseiről. Hol és milyen feltételekkel, vesznek fel vájártanulókat? A régebbi gyakorlattal ellentétben, a fiatalok nemcsak a vájártanuló- intézetben, hanem bármelyik bánya­vállalatnál jelentkezhetnek vájárta­nulónak. Ugyanakkor jelentkezni le­het a járási és a megyei tanácsok munkaügyi osztályain is. Az alsó kor­határ 15 év, de bányászszülők gyer­mekeit már 14 éves korukban felve­szik tanulónak. Aki a 16. életévét be­töltötte, azt 2 évre, a 16 éven alulia­kat 3 évre szerződtetik. Milyen munkát kell végezniük a vájártanulóknak? A tanulóidő első évében hetenként két napot, a második évben négy, a harmadik évben pedig 5 napot tölte­nek gyakorlati munkával, a többi munkaidő elméleti foglalkozásé és a jó eredménnyel kezdték az alkotmánynapi versenyt a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói Ä Borsodi Szénbányászati Tröszt (dolgozói az alkotmány ünnepére és & bányásznap tiszteletére augusztus 1-től versenyben harcolnak a terven felül ígért 10.500 tonna szénért. Ezen jbelül a nyolc üzem párosversenyben jáll, hogy melyikük termel olcsóbban! A verseny már áz első napon jó (eredményt hozott. A tröszt 100.2 szá­zalékra teljesítette péntekre virradó papi tervét. Két éve nem történt imeg, hogy a tröszt a fizetés utáni el- jső napon a terv maradéktalan tel- Öesítésével kezdte volna a hónapot. ■Most viszont erre megadta a lehető­séget a tervszerűen előkészített te­lepítés, a szállításban előforduló hi­bák kiküszöbölése — és nem utolsó porban, hogy az igazolatlan mulasz­tások száma jelentősen csökkent, fezeket a lehetőségeket kihasználva, a verseny első napján az ormosi bá­nyászok 170 tonna szenet küldtek ifelszinre napi tervükön felül. Az alkotmánynapi és a bányász­napi verseny során a Borsodi Szén- bányászati Tröszt műszaki vezetői és dolgozói elsősorban a fejteljesít­mény emelésével akarják vállalásu­kat valóra váltani. A kitermelt szén önköltségét pedig mintegy 4 száza­lékkal csökkentik. /. kerületi tanácstagok fogadóórái Augusztus 6-án: Pálházi Anna Petőfi u. 23. sz. alatt délután 6—7-ig, Papolczy Ta­más Farkas Jenő u. 39. alatt délután 6-tól, özv. Elek Istvánná délután 6-től a Kossuth utcai iskolában, Darvas Árpád délután 5—7-ig Széchenyi u. 111. sz. alatt, Sándor Nándor délután 3—á-ig Arany J. u. 7. sz., B. Cseh István délután 5-től Szentpéteri kapu 73. sz. alatt, dr. Stingly Zsigmondné Major u. 24. sz. alatt délután 4-től, Pocsa Béla délután 4—5-ig Balassa u. 16. sz. alatt, Wicha József délután 4—6-ig a Vö­rösmarty u. 18. sz. alatt, M. Kiss Lajos délután 5-től Szeles u. 69. sz. iskolában tartanak tanácstagi fogadóórát. Nyíró Sándor elvtárs III. kerületi tanácselnök válasza 1957 július 17-i számában az Északmagyarország nyilt levelet tett közzé személyemre vonatkozólag a Pálos utca megépítésével kapcsola­tosan, melyre a következőkben vála­szolok: EGY DIKTATOR HALALARA f'astillo Armast meggyilkolták. Vajon van-e ^ valaki Guatemalában, ebben a sokat szenve­dett középamerikai országban, saki könnyet hullat érte? Bizonyára van, de ezek nem tartoznak a nép igazi fiai közé: szolga volt és diktátor, csak gazdái és talpnyalói sajnálhatják. Az United Fruit Company, 'éz a nagy amerikai gyümölcströszt, melynek vissza­adta földjeit és minden monopolisztikus jogát, ez sirhat utána — és a haszonlesők siserahada, akik kö­réje gyűltek és oltalma alatt három éven át nyomor- gatták, fosztogatták Guatemala népét. A z ország, amely egy évtizeden át a demokrá- cia ígérete volt az USA-monopóliumok szá­mára szabad vadászterületet jelentő közép- és dél­amerikai dzsungelben. E térség egyetlen országa volt Guatemala, ahol a második világháború folya­mán kialakult népi mozgalom egy évtizeden át tar­totta magát és az 1950. évi elnökválasztásokon Ja- kobo Arbenzt, a nemzeti felszabadítási mozgalom­ban egyesült haladó erők vezetőjét állította az or­szág élére. Az érdekelt amerikai monopóliumok felszisszentek: veszélyben a profit! Hiszen az ő ke­zükben volt áz ország legfőbb kincse, a kávé- és ba- nántermélés, de az ő kezükben voltak a vasutak, a kikötők, az ország egész gazdasági élete. S még na­gyobb veszélyt jelentett vagy jelenthetett volna a példa, amit Guatemala nyújtott a többi — hasonló sorsban élő — közép-amerikai ország népei számára. Ezért indult meg a hangos rikoltozás a „kommunista veszedelemről”, a Panama-csatorna „biztonságát ve­szélyeztető” Guatemaláról, az amerikai békét fenye­gető ..agressziós” szándékokról. TF/rashington urait mitsem zavarta az, hogy ™ mennyire nevetségesnek tűnhettek minden tárgyilagos szemlélő előtt ezek a rágalmak. Milyen veszedelem fenyegethette a világ egyik legnagyobb és leghatalmasabb államát — az Egyesült Államokat — Guatemala részéről, melynek területe mindössze 110.000 négyzetkilométer, lakosainak száma (kereken 3,800.000) pedig kevesebb mint egyedül Chicagoé? Hogyan veszélyeztetheti Panamát egy állam, melyet három másik ország és ezer kilométer választ el a csatornától, amelynek úgyszólván semmilyen hajó­hada nincsen s szárazföldi hadserege .is mindössze 6000 főből áll, kevesebből, mint Chicago rendőrségi létszáma? Ki nem tudta volna hát, hogy nem Pana­mát s nem a békét veszélyezteti Arbenz, hanem — az United Fruit Company osztalékát. Ezért gyűjtöt­ték 1952 óta Nicaraguában és Hondurasban a zsol­dosokat. Ezért kapott Castillo Armas éveken át havi 150.000 dollárt szervezkedésre, fegyverkezésre Hon­duras területén és ezért rontottak rá 1954 nyarán az Amerika által felfegyverzett zsoldosok Guatemalára. Ezért bombázták „ismeretlen”, jelzés nélküli repülő­gépek az ország fővárosát és más városait s ezért kel­lett: 11 napi hősies ellenállás után — akkor is csak megfizetett katonatisztek belső árulása folytán — Arbenznek *elmenekülnie. így került uralomra ezelőtt három évvel Cas­* tillo Armas, akit most utolért a végzete. Amíg élt s uralmon volt, híven szolgálta gazdáit. Eltörölte az 1952-es földreformot, visszaadta a kávé- és banánültetvényeket a bitorlóknak, az United Fruit Company-nak. Visszaadta a külföldi monopó­liumok minden jogát a vasútokra és a kikötőkre. Legyilkoltatta a szakszervezetek vezetőit, börtönbe vetette a hazafiak ezreit és tízezreit. Vér és könny jelezte Castillo Armas hároméves uralmának minden lépését. Dollár és szurony hozta uralomra, de sem a dollár, sem a szurony nem tudta megoltalmazni életét. fb. s.) Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a Pálbs utcai dolgozók panasza és kérése jogos. Egyetértek azzal is, hogy olykor egyes dolgozók ott nem a legjobb véleménnyel nyilatkoznak a tanácsról azért, mert még mindig nem nyert végleges megoldást a Pá­los utca megépítése. Vizsgáljuk meg azonban ezt a kér­dést közelebbről és akkor rá fogunk jönni arra, hogy nem a III. kér. ta­nács, de különösen nem a tanácsel­nök személyében felelős ezért. Nem értek egyet a cikk írójával abban, hogy nyilt levél formájában nem a III. kér. tanácsot bírálja, hanem személy szerint a tanácselnököt te­szi felelőssé. Annyit illene tudni, hogy a tanácsülések kollektívája dönt a megvalósítások felett, a ta­nács tagjainak javaslata alapján. (A levél írója ezután ismerteti, ((hogyan történik a különböző felada­ttok megvalósítása. A lakosság kez- deményezése, tanácsülés, stb. Említ Jegy megvalósított példát a sok kö- izül, majd a Pálos utca ügyében ed- f dig tett intézkedéseket sorolja fel. ^Tárgyalások, szerződéskötések ered­ményeképpen már ott tart a tanács, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt sajószentpéteri telepéről szer­ezett 15 vagont és egy mozdonyt — e amely a szenet a fáskertbe elszállít­ja. Ezek a hét folyamán megérkez­tnek a LÁEV-hez. Ezek után így fol^- t tatja): Utalnom kell a nyilt levél azon ré­szére, amely szerint „mennyi ígéret zendült-csendült ércesen a különbö­ző ünnepeket, ezt a hetet, jövő he­tet határidőül kitűzve”,, stb., mert ez nem fedi a valóságot, miután az ígé­retet nálam tett szokta követni és ezen kitétele a cikknek nem más, mint olcsó demagógia, amely alkal­mas arra, hogy úgy személyemet, mint a tanács tekintélyét rombolja. A cikk azon részéhez, amely véle­ményem szerint gúnyosan megjegy­zi, hogy „Nem rabolom már sokáig drága idejét”, helytelen, mert én, aki a közösség szolgálatában állok, ter­mészetesnek veszem, hogy az időm nagy részét, még a munkaidőn túl is, a dolgozók 4 ügyes-bajos dolgainak intézésére fordítom. Ennek során a közösség érdekében eltöltött időm nem drága, különösen akkor nem, amikor az a dolgozók érdekében eredményes. Befejezésül még annyit a cikknek a tartalmához és stílusához., hogy sajtószabadság, demokrácia nem azt jelenti a dolgozók részére, hogy megfontolatlanul rágalmazza az ál­lamhatalom helyi szervének vezető­jét, mert az a bírálat határait túlha­ladja. Végezetül, amint a fentiekből is láthatjuk, nem kis nehézségeket kel­lett eddig leküzdeni az út megépíté­sét illetően, de az akadályokat elhá­rítva bízom abban, hogy az elkövet­kezendő időkben a Pálos utca lakóinak kérése teljesülni fog és ezévben meg fog épülni az új utca. NYIRÖ SÁNDOR III. kér. tanács vb. elnöke. Nyirő elvtárs válaszlevelével nem tudok egyetérteni azért, mert .. a Pálos utcai dolgozók panasza és ké­rése jogos ..amint levele elején ezt ön is kijelenti. A következőkben pedig ennek ellenére mégis egyes dol­gozók rossz véleményéről ír. Levele a továbbiakban eltér a lényegtől: nem ad határozott választ, mikör helyezik át a TÜZÉP szénkiadót a Pálos utcából és mikor kezdik meg az útépítést. Ehelyett kioktatásul és vélt sértések, rágalmazások vissza­utasításával foglalkozik. ALEXA FERENC : A SEBEKTŐL ÜTÖTT fővárosról lassan lehullanak a „köté- í sek”. Eltűnnek az állványok és a nádfüggönyök alól elővillannak a ♦ megújult, megszépült falak. Már az emberek is mások. A gyógyulás t szimptómái ülnek ki az arcukra, a lelkekbŐl kiperegnek a tegnapi £ kínok. Lépten-nyomon virágágyakra bukkan az ember. Tereken, út- j szegélyeken jólgondozott egzotikus virágok ejtik ámulatba a vidékről £ felruccant látogatókat. A pesti ember kíváncsisága közmondássá vált, £ de a vidékiek százszorta kíváncsiskodóbbak, különösen mostanság. El- £ zarándokolnak az Üllői útra, végigsétálnak a gyógyuló Rákóczi úton £ és a látottak alapján igyekeznek elképzelni, mi történt Pesten októ- Z herben. £ Engem inkább az emberek érdekelnek, akik szemtanúi, sőt sze- £ ■ replői voltak ennek a drámának. Volt otthonomban, az Eötvös kollé- £ ; giumban régi ismerősökkel találkozom. Az egyik így, a másik úgy vé- £ ; lekedik. De ami szívükön — az a szájukon! Pedig tudják, miért ki- £ ; váncsiskodom, — meg akarom írni a hallottakat. „Ahogy gondolod...” £ ; — mondják és előállnak élményeikkel. Van belőle bőven. Most már £ ; vannak élményeik, élettapasztalataik. Az egyik» ezeket mondotta: köz- £ tudomású, hogy a Gellért-szálló környékén vagyonukból kikopott, de £ : tősgyökeres arisztokraták laknak. Borzasztóan felbuzdultak október- £ ben, bár nem nagyon mentek a barikádokra. Abban reménykedtek, Z hogy majd a felizgatott tömeg kaparja ki a gesztenyét a tűzből. Októ- £ bér végén kimentem a városba, a kíváncsiság hajtott. Nem messze a £ ; szállodától egy házfalon tömérdek plakát, s a plakátokat böngésző tö- £ | mérdek ember. Én is odakíváncsiskodtam. De mivel nem tudtam a - ; plakátokhoz férkőzni, megszólítottam az egyik prémkabátos, jegyze- ^ ; telő öregurat. ♦ ; — Mondja, polgártárs, mi áll bennük? £ ; — Az igazság! Ez kell nekünk! Mindszentyt a kormány bélére! £ Egy másik cimborának is van mondanivalója, ö „nem féltette £ ; a bőrét” az októberi napokban, az utcákon csatangolt, hogy gazdagítsa £ magát élményekkel. £ — Október 30-án — kezdte elbeszélését — a Kálvin-téren kó- £ száltam egyik jogász barátommal. Nem messze a református nagy- i templomtól csődület támadt. Amint közelebb értünk, észrevettük, £ hogy nem semmiségért állnak ott — előadást hallgatnak. Egy lámpa j tartóoszlopán egy férfi előadásozoti a jövőről, ágált, ordított, baljával £ az oszlop rácsozatába kapaszkodott, jobbjával bele-belesuhintott a le- £ vegőbe. Mindszenty „bíboros atyát” éltette, és piszkos útszéliséggel £ gyalázta a kormány még meglévő kommunista tagjait. Gondoltam, £ kipróbálom rajtuk a fennen hangoztatott „szólásszabadságot”, élek £ „forradalom-adta” jogommal, — megmondom a véleményemet Mind- £ szentyről. £ — De emberek — fordultam a legközelebb állókhoz —, ez mé- £ gis csak sok! Mindszenty nem a mi emberünk, ő a nyakunkba szaba- £ dítaná a földesuralcat, meg a gyárosokat, ő a magántulajdon híve. £ VALÓSZÍNŰLEG a megszólított „polgártársak” is a magántu- £ lajdon alapján álltak, roppant felhördültek — és mi nagy hirtelen ke-* * > reket oldottunk. Hát így nézett ki a „forradalom” vívmánya, a „szó- ♦ | lásszabadság”. Ha valaki nem a szájuk íze szerint szólt, ellátták a ba- t ; ját, hogy arról koldult... ♦ ... Budapest szebb lesz, mint valaha. A gyógyító munka eltün- £ teti a golyóütötte sebeket, s egyre tisztuló közéletünk visszavarázsolja £ a telkekbe a nyugalmat, a jövőbe vetett hit erejét. t Es az egyetemisták ezévben végzett csoportja szedelőzködik, £ búcsúzkodik az iskolapadtól, a kollégiumtól, mindentől, ami hozzá- t tartozott egyetemi éveikhez. Várja őket az élet, hogy tanítsanak, mert £ tanárok lesznek, az irodalom vagy történelem tanárai. Megviselte gon- £ dolkodásmódjukat az ellenforradalmi propaganda? Föltétlenül. De £ nagy többségük „otromba” tévedésnek minősíti az egyetemisták októ- £ béri szereplését, és már hajthatatlanok abban a kérdésben, hogy mi- X lyen rendszer legyen Magyarországon. A szocializmus számukra nem X elvont fogalom, hanem létkérdés. Diplomájukat a Magyar Népköztár* X saság címere díszíti és ez nemcsak díszítő elem, hanem az érvényesük f lés, a munkához való jog biztosítéka. X A NÉPHEZ VALÓ HŰSÉG nem azt jelenti, hogy talpramagya- ♦ rosdit játszunk, hanem munkával fáradozzunk népünk fölemelésén. ♦ A magyar tanulóifjúság csak úgy tud igazán tenni, munkálkodni, ha £ a tanuláshoz való jogát kötelességnek veszi, tanul, hogy tudjon tani- £ tani, hogy harcos munkástagja legyen társadalmunknak. Nem semmi- £ bői lesznek az eredmények, munka, sok-sok fáradság kell hozzá. S £ azt hiszem, mindezzel diákcimboráim is egyetértenek, annál is inkább, £ mert nem akarnak mást, mint a magyar nép: virágzó országot, jómódú £ életet — szocialista Magyarországot! £ ff — gm — £ A magyar-jugoszláv ifjúsági találkozó A fesztiválon résztvevő magyar de­legáció pénteki programjának egyik legfontosabb pontja a mezőgazdasági kiállítás területén megtartott ma­gyar-jugoszláv ifjúsági találkozó volt. A két küldöttség összejövetele rend­kívül baráti, fesztelen és vidám lég­körben folyt le. A jugoszláv vendége­ket Várnai Ferenc, a KISZ országos szervező bizottságának titkára üdvö­zölte. Beszédében hangsúlyozta: mind Jugoszláviában, mind pedig Magyar- országon a szocializmust építjük és ha vannak nézeteltéréseink, azok nem lehetnek döntők. A barátság városá­ban, Moszkvában találkozni a jugo­szláv ifjúság küldötteivel hasznos do­log a magyar és a'jugoszláv kapcso­latok erősítésében. Az üdvözlésre adott rövid válaszá­ban Gavro Gerovics, a fesztiválon résztvevő jugoszláv delegáció vezető­je, meleg, baráti szavakkal emléke­zett meg a jugoszláv és a magyar nép erősödő barátságáról testnevelésé. Az első esztendőben, jó idő esetén a külszínen ismertetik meg a fiatalokat a bányászat alap­elemeivel, hidegebb napokban a bá­nyában végeznek könnyebb munkát. A második félévben kezdődik a ter­melőmunka. Ebben az időben már a teljesítmény szerinti bér illeti meg a fiatal munkást. Gondoskodnak arról is, hogy a szakmunkásvizsga után lehetőleg a tanulóidőben meg­szokott csapatban maradjon. Vizsga után a legkiválóbb vájárokat felve­szik a technikumba és később vezető állásba kerülnek. Milyenek a vájártanulók életkörül­ményei és milyenek a juttatások? A fiatal vájár jelöltek megbecsült szakmunkájukhoz méltó körülmé­nyek között élnek. Minden tekintet­ben jobb ellátást kapnak, mint bár­mely más szakma tanulói. Egyebek között naponta négyszer étkeznek, mégpedig bőségesen, amelyre napi hat forinttal többet költ az állam, mint a többi tanulóknál. A munka­helyüktől távollákóknak ingyenesen biztosítanak kényelmes otthont, ahol mindenfajta kulturális és sportlehe­tőség rendelkezésükre áll. Az ország­nak 17 vájártanulóintéz,eíe van és ezek többsége — mint például a kom­lói, a perecesi, az ajkaqsingervölgyi — olyan korszerű, hogy szinte látvá­nyosságszámba megy. Valamennyi másodéves tanuló bányász-díszegyen- ruhát kap ajándékba. Azért csak a második évben, mert az elsőévesek a tapasztalatok szerint akkorát fejlőd­nek, hogy kinőnék a ruhát. A fiata­lok tanulmányaik megkezdésétől ösz­töndíjat kapnak, amelynek összege az eltöltött idő szerint 160-tól 540 forin­tig'terjed havonta. A tanulóidő vé­gén már az öreg, tapasztalt vájárok fizetését is elérhetik. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom