Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-18 / 193. szám

Vasárnap, 1957, augusztus 1& ßSZAKMAG^ARORSZÄG /f lapjában véve jó gyerekek C/t voiiUnk. Legjobb tudomásovi ezerint mindössze egyszer parity- tyáztuk be Slózik Árpád szatócsüz­letének kirakatát, kétszer, vagy há­romszor, de — hogy ne hazudjax. mégy szer cigarettáztunk titokban a szalmakazal tövében és többet aztan sohasem, mert ez utóbbitól íi fél falu. Aztán, — ha jól tudom, másik esztendőben Luca-nap táján összecseréltük az összes kumput, bemázoltuk lótrágyaval * intések.t, elkötöttünk vagy három kisborjutes a következő éjszaka megfordítottuk az útkereszteződéseknél a ^teolab­lákát. Ez volt a legerdekesebb. Mas- nap minden jármű eltévedt amelyik a falun haladt keresztül. Ennyi az összes bűnünk. No, meg egy szer‘al­mát loptunk! S mégis mindig nekünk mondták a felnőttek, hogy ezt mar nem lehet bírni. Amit rjimk csiná­lunk, az már abszurdum. MegMJu*. előbb-utóbb, de inkább előbb elvisz bennünket az ördög. . , — A pokolban fogtok kikötni, ked­ves gyermekeim, annak is a legfene- jcén, — mondta a tisztelendő ur a hittanórán. . ,. Nohát, ettől kezdve nem csinál­tunk semmi rosszat. Most mar két nagy kérdés foglalkoztatott -berniün­ket. Az egyik, hogy milyen lehet a pokol? A másik, hogy milyen lehet n mennyország? Állandóan ezen toi- tük a fejünket. A bibliát szinte ronggyá olvastuk, de nem tudtunx meg semmit. Nem maradt meg ben­nünk más Káin és Ábel történeténél. Ha a tisztelendő urat kérdeztük, o sem tudott többet mondani, mint ami a bibliában van a pokolról, meg. a mennyországról, minthogy a bibliát is a tisztelendő urak írták. Mikor azt kérdeztük, hogy van-e alma a menny­országban?, arra azt felelte, hogy van, de azt nem lehet megenni, mert evégett Ádám apánkat és Éva anyán­kat egyszer már kiűzték a paradi­csomból. Hát dinnye van-e? — kér­deztük. — Erre azt felelte, hogy o sem tudja. Nem szerepel a szentírás­ban. T Tőle sem lettünk okosabbak. Ha­nem ez'a mennyország- és pokol-ügy továbbra sem hagyott nyugton ben­nünket. Szent elhatározásunk volt, hogy elmegyünk és körülnézünk *mind a kettőben. Következő hittan­órán meg is kérdeztük: el tudna-e minket igazítani a tisztelendő úr? Erre rettenetesen dühös lett. Kevés híja volt, hogy el nem verte az egész társaságot. — Hagyjatok fel ezzel a szamár­sággal, lóhitűek! — kiabálta magá­ból kikelve es pálcájával verte előt­tünk a padot. — Tanuljátok meg in­kább a leckét, éljetek tisztességesen, tartsátok be az egyházi előírásokat és majd a végítéletkor megtudjátok, hogy hová kerültök?... — Mikor lesz a végítélet, tiszte­lendő úr? — szólaltam meg most ón ez utolsó padban. Nem büszkeségből mondom, de egyébként eminens ta­nuló voltam, csak a hittanórán ül­tem az utolsó padban, mert a görög­katolikusok ide szorultak. Kicsi volt a mi iskolánk, kevesen jártunk har­madik osztályba, egy pap tanított minden vallási felekezetet. S mint­hogy Üveges tisztelendő úr római ka­tolikus pap volt, hát a rómaiakat ül­tette előre és minket, görögöket az utolsó padba. Volt az osztályban két református is, az egyik Kalmus Feri, c másik pedig Baksa Jani, de ezek nem járhattak a mi hittanunkra, ök mindig hazamentek arra az egy órá­ra. Ügy éltek pap nélkül, pogányul, istentelenül. ff} veges tisztelendő úr végtelenül mérges lett, .amikor én közbe­szóltam. Megsuhogtatta a pálcát és az utolsó padsor felé indult. Én már az ülepemen éreztem a csípős ütése­ket, de hirtelen megtorpant a fél­úton. — Hogy mikor lesz a végítélet? 'Azt senki nem tudhatja, gyerme­keim. Isten útjai kifürkészhetett^- nek... Az is lehet, hogy holnapután. Beütött a krach1 Inkább ne mon­dott volna semmit... Ez hétfőn tör­tént, hál mi izgatottan vártuk a szer­dai napot. Végtelenül hosszú volt odáig, hogy ki ne kottyantsuk a vagy titkot. Csillogó szemmel, titok­zatos arccal járkáltunk az utcán, és kinevettük a felnőtteket, akik sem­mit nem tudnak a közelgő nagy ese­ményről. Hanem Kalmus Ferit más­nap, vagyis kedden beavattuk a ti­tokba. Elmondtunk neki mindént, amit a tisztelendő úriól hallottunk. Azért, mert a pap kili^zösítelte, mi változatlanul szerettük halmust. mert máskülönben rendes gyerek volt. Az éjszakai rosszaságoknál mindig ő vállalta magára a kutyák fékentar- tását. Roppant értett hozzá. Valami betegség miatt hibásan beszélt. Da­dogott. Például azt, hogy kutya, ép­pen háromszorra mondta ki: — ku- kuku... kutya. Ám, ami ebből kifo­lyólag a. legfőbb érdeme volt, megté­vesztő hasonlatossággal tudott ugat- hi. A mi kutyánk például mindig bisszaf elesett neki. Nem is volt sem- hit baj a mi barátságunkban, hanem .t miatt a vallási megkülönböztetés hüatt szinte állandó kisebbségi ér- fősben élt mellettünk. Azért vállalta | nehezebb feladatokat is, mert al­ÖNODV ÁRI MIKLÓS: .j^alml/s a mennyorszaqban V//A\TJ/)í\\1 U*hí\ 1 tsí*T\I/W/.\»/>/#7 \ I/✓//A»/✓/#•/ — Elbeszélés — dl corgott valamivel feljebb az árok­parton. Láttam rajta, hogy úgy re­meg, mint u. nyárfalevél. De mi is féltünk és a félelemtől, szorongatolt- ságtól már arra sem volt erőnk, hogy hazaszaladmnk. Óráknak tűnő hosszú percek teltek el, amikor tisz­tán, kivehetően valami mozgolódás támadt a boncházban. Szinte meg­dermedtünk. Mozdulatlanul vártunk. Én úgy hallottam, hogy sóhajtott valaki, de Gulyás Béla később arra esküdözött, hogy egy fehérruhás ala­kot látott belépni az ablakon. df) jssz, düledezö ház volt már a K' boncház, tíz év óta semmire sem használták. Legutóbb egy vizbe- fúlt asszonyt boncoltak fel benne, de legújabban már csak a verebek, meg denevérek tanyáztak a poros geren­dái tartott, hogy különben nem vin-1 rlénk magunkkal. Most is, hogy ar l.ttokba beavattuk, elfehéredett és hozzákezdett dadogni: — Aao .. kokokor... veve ... le­lem mimimi... lelelesz? ... Aaa vé­ré f of ormámátusok a popokokolba jujutnak? Megsajnáltuk. Mikor belegondol­tunk, hogy szerdán örökre meg kell válnunk Kalmus ^ Feritől, majdnem sírva fakadtunk. Végre, vagy egy órai töprengés után kitaláltuk, hogy mit fogunk csinálni? — Tudod mit, Feri? Letagadjuk, hogy református vagy. — Igazatok van! — ujjongott Feri és még dadogni is elfelejtett. De aztán hirtelen elszomorodott: — És mi lesz a testvéreimmel? meg édesanyámmal? Mi lesz édes­apámmal? — Őket is letagadjuk! Most már nem ismert határt az öröme. Vele együtt örültünk mi is. Előre nevettünk, mekkorát fog cso­dálkozni Baksa Jani, a másik refor­mátus, ha hirtelen a pokol tornácán találja magát. Öt nem vállaltuk ma­gunkra, mert árúlkodó. Júdás ter­mészetű. A kisborjúk elkötéséről is ő tett jelentést a tanító úrnak. Na, megállj, Baksa! — gondoltuk ma­gunkban — most elér a végzet. Lám, lám, ilyen a sors keze ... '~Jf.anem Kalmus később megint vls csak elszomorodott. Újra erőt vett rajta a kisebbségi érzés. Emlék­szem: akkor volt nagy divat a teke­játék. Mi valahányan elmerültünk benne, nagy zajjal játszottunk, csak Kalmus nem. Félrehúzódva, egyedül gubbasztott az árokparton és botot faragott. \ Odamentem hozzá: — Mi bajod van, Feri? Kalmus aggodalmas arccal vála­szolt: — Nem fogunk elkésni? Hátha majd a nagy tolongásban elmaradunk egymástól? — Ne félj, Feri! Majd erősen szo­rítjuk egymás kezét — vigasztal­tam. De Kalmus tovább gyanakodott. — Legjobb lenne, ha előre kerül­nénk, valahová az elsők közé, akkor biztosan nem maradnánk ki, mert ahova én egyszer beteszem a lábam... — Igazad van — mondtuk neki mert ekkorra ismét összegyülekez- ♦ tünk és körülállták Ferit — jó lenne $ tudni, hogy hol van a mennyország? | Odamennénk idejekorán. J — Én majd megérdeklődöm — X ajánlkozott Feri és elmondta, hogy X odahaza az almárium tetején van ne- X kik egy nagy bőrfedelű könyvük. Az $ anyja szokott esténkint imádságokat, X meg mindenféle szent dolgokat fel- X olvasni belőle. Bizonyosan van ben- X ne valami a mennyországról is. Este t majd kikeresi belőle. t Ezzel elváltunk egymástól. Haza-1 ment mindenki. Valami különös me- Z legség járta át a szívünket, és hálá- Z val gondoltunk Üveges tisztelendő Z úrra, aki ilyen okosan felvilágosított t minket. Odahaza mákostészta volt I ezen az estén vacsorára, kedvenc i ételem. Én azonban csak turkáltam X bene. Nem kellett. Az izgalomtól t öszeszűkült a gyomrom, alig ettem | két villával. Anyám faggatni kez­dett: — Miért nem eszel — Nem kell — felettem —, nem vagyok éhes..; — Csak nem vagy talán beteg? — kérdezte anyám. X — Nem, nem! — igyekeztem meg- • nyugtatni. De aztán hirtelen átvil- X lant agyamon, hogy magyarázattal X tartozom, ha nem kell a vacsora és t hogy a titkot véletlenül el ne koty-1 tyantsam, mégis a légjobb, ha va- ; la mi betegségre hivatkozom. Ezzel J lehetett a legsikeresebben kibújni # az iskolábamenés elől is. X — A fejem fájdult meg — hazud- ♦ lám hirtelen és megdörzsöltem a • homlokomat. ♦ Pillanatokon belül ágyba nyom- ♦ tak. — Ez úgy este hat óra körül le-j hetett, volt időm gondolkodni a\ másnapi eseményekről. Később aztán X sehogy sem bírtam megállni és fi-t gyelmeztetlem édesanyámat: ♦ — Holnap a fekete ruhát tessék felvenni! Anyám tágranyitotta a szemét és egy pillanatra abbahagyta a kukori- camorzsolást apám is. — Miért? — kérdezték egyszerre. — Megyünk a mennyországba — felettem tömören. Kitört a riadalom. Anyám sírva- fakadt. apám elsápadt: — Szent Isten! — kiáltott fel annám. — Ez gyerek félrebeszél. '"tf. iábavaló volt minden ellenke- zés, minden további magya­rázat, reggelig felváltva rakták a vizesborogatást a fejemre. Nem en- .gedtek másnap isleolába sem, mert a sok inzesborogatástól most már tényleg beteg lettem. Már aggodah askodni kezdtem, hogy végleg ki- i áradok a mennyországból, amikor lélután, iskolából jövet Kalmus Feri lyitott be titokzatos arccal a szobá- ja. Odajött az ágyhoz és a fülembe úgta: — Tudom ám, hogy hol van a nennyország. Megtaláltam a könyv- jen! — Hol? — élénkültem meg egy­ezerre. Feri gondosan összehajtogatott pa­pírlapot húzott elő az inge alól. A szent könyvből tépte ki. Olvasni cezdte: — ... és lön majd kürtök harso­gása, dob pergése, meghasad az ég is megindul a föld. — Jujj! — borz-yrigtam össze. — Várj! — suttogta Feri és tovább plvasta: — ... feltámadnak sírjaikból a holtak, összeterelődnek az élők, és megszólal egy hang: mi jót és mi rosszat cselekedtél, ember? Engem kivert a hideg veríték, gyöifgyözni kezdett a homlokom, és máris úgy éreztem, hogy elindul az így velem. Feri eltette a .könyvlaput. — Na, hát hol van a mennyország? — kérdeztem kis idő múlva, amikor valamennyire magamhoz tértem. — Hát nem érted? S okoskodni próbált: — Eszerint a temetőben kell gyü­lekeznünk. Meg kell előznünk a töb­bieket. Öltözz fel és gyere. Megint félni kezdtem. — Máris menni kell? Feri gondolkozott egy percig, és úgy határozott, hogy még várhatunk. Majd csak este kell menni, ha fel­jön a hold, mert nappal alusznak a halottak, most nem lehet életet ver­ni beléjük. Megmondom őszintén: egyfelől Kalmus Feri példálózásai alapján féltem a földindulástól, másrészt vi­szont izgatta fantáziámat és így tör­tént, hogy estefelé felöltöztem és ki­szöktem az ablakon. Ott várakozott már az egész társaság, voltunk vagy tizenöten. a református Baksa Jani kivételével az egész haimiadik osz­tály. Éppen holdtölte volt és titokza­tos este. Ott álltunk némán, szoron­gatott érzésekkel a temető sarkában a boncház tövében. Elől Kalmus ku­dák közt, meg kóborló oláhciganjjox jártak bele hálni. Most is valami köszörűs járt a faluban. Hallottam délelőtt az ágyban, hogy éneklő han­gon kiabált az utcán: — Köszörűs ..., köszörűs ..., ollót, kést, beretvát köszörülni! Hol a kö­szörűs? Itt a köszörűs! Ollót, beret­vát, kést és baltát köszörül. Nincs párja a világon. Valódi köszörűs, igazi köszörűs. Köszörűs! Köszörűs! A falu egyébként mindig ráfizetett az ilyen vándor iparosokra: üstfolto- zókra, tapasztó cigányokra és vándor- köszörűsökre, mert valahányszor be­tették a lábukat, vagy egy tyúk, vagy egy kacsa tűnt el valamelyik háztól éjszaka. Azonfelül a kutyákat is megmérgezték patkánymérges ke­nyérrel. Várakoztr ' kucorogtunk, resz­kettünk az izgalomtól és a félelem­től. A hold felhő mögé bújt és titok­zatos homály borult a temetőre. Csak a másik oldalról, a boncház bejárata felől derengett egy gyertya pislákoló fénye. No, valaki mégis megelőzött minket — gondoltuk magunkban, amikor egyszer csak megmozdult- a boncház bejáratánál a bozót és egye­nesen Kalmus elé lépett egy morco- na, szakállas ember, a köszörűs. Az ijedtségtől belénk fagyott a si­koly, földrevetettük magunkat és la­pultunk, mint a békák. A köszörűs gyanút fogott a mozgolódásból, mert megtorpant és meglepetten felkiál­tott: — Ki az? Csend. Nem válaszolt senki. Nem is tudtunk volna. Belőlem akkor sem ttidtak volna kinyomni egy szót sem* ha sajtoló alá lesznek. Az ijedtség tői elfelejtettük a saját nevünket. köszörűs várt, hallgaiózolt néhány pillanatig. Ismét csend volt, már-már azt hitte, hogy csak hallucinált és elindult, még egy lé­pést tett előre. Ám ekkor belebotlott Kalmus Feri lábába és rémülten fe'- ordítva, elvágódon. Rettenetes volt ez a rémült orditás, szinte megfor­dullak ijedtükben a sírokban a ha­lottak. Bennünk viszont ellenkező hu­tást váltott ki. Feloldotta a nagy iz­galmat és ahogy a lábunk bírta, fu­tottunk árkon-bokron, tüskés bozó­tokon keresztül széjjel a világba. De futott a köszörűs is halálrarémülten, amikor lábra bírt állni. Keresztül­bukott egy kidőlt sírkövön és szaladt tovább. A temető sarkánál pedig beleesett egy frissen ásott sirgödörbe, ott ordított rémülten vergődve. Vala­hányszor kimászott volna, mindig visszaesett a gödörbe. Rossz, kavi­csos föld van mifelénk, mély gödrö­ket ásnak a halottaknak... Messzire futottunk, valahol a ha* tárban jártunk már szőlőfölde iCj dinnyeföldek közt, még mindig hal­lottuk rémült ordítását. A sok szc- ladástól úgy éreztük, kiszakad a tü-* dónk és összeesünk. Lassítani kezd­tük az iramot, amikor a falu felöl félrevert harang zúgását hozta felénk a szél. Megtorpantunk, hátranézi tünk. A holdfényes éjszakában cso­dálatos látvány tárult elénk. A gaz-* dátlanul hagyott gyertya lángjától tüzet fogott az ablakban a pókháló és égett, lobogott már az egész bonci ház. A nagy szárazságban könnyen terjedt a tűz, mert a boncháznalo szalmából volt a teteje. Mondom: így messziről gyönyörű látvány volt, a, gomolygó füst alant szállt, elválász-* tolta az égtől a földet. — Nézzétek! — kiáltotta reszketve Kalmus. Ott van a menyország. Pont így van megírva. Nézzétek, mennyi ember... Szaladtunk vissza, az erősebbek elöl, a gyengébbek hátul kullogva. Rengeteg ember volt a lángokban álló, recsegő, ropogó boncház kör-* nyékén, oltották a tüzet, nehogy to-* vább terjedjen. Elmúlt rólunk a félelem, nekibáj torodva siettünk vissza. Mindenütt Kalmus Feri haladt elől, átszellemült arccal. És ahogy a lobogó lángok megvilágították sovány, nyurga alak* ját, tényleg úgy tűnt, mintha a mennyország felé lépkedett volna... ............................................................................................mu mi muni mi iiiiiiiiiiiiiiiiiiii ilium iiiiiiiiiiiiiiHHii juhi unni jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiT A keskeny, szikrázó kvarckristállyal teleszórt szerpentin egy-egy ka­nyarulatánál a »Kati és a vadmacska« nagy­sikerű természetfilmről ismert tájak bukkannak elénk. Nem kell túl nagy fan­tázia ahhoz, hogy ebben a mélytónusú csendben, ebben a részegítő fenyő- illatú levegőben, mely­től a füstös, kormoslüde- jű ember egyhamar zson- gító kábaságot érez, vadmacskával, őzzel, szarvassal, vagy akár vaddisznóval népesítse be a békés tájat... Aztán... a szomorú október könnyes véres napjai borítanak ijesztő árnyékot a hegyvidéki alkonyat fölé. Az ellen- forradalmárok kőkapui iíszavir ágélete llO.poo forint kárt okozott a gyönyörű üdülőben. Ami mozgatható volt eltűnt. Összetörték a berendezés egy részét, elvitték az edényeket, az ágyneműt, felélték az élelmet. Ma a hűvös, nyuga­lommal telített atmoszfé­rája völgyben az évi fá­radalmaikat pihenő üdü­lők csak a helybeliek el­beszéléseiből ismerik azoknak az októberi na- poknSak vandalizmusát, melyekben a félelem ju­tott osztályrészül a be­csület harcosainak. Kívülről semmi sem emlékeztet a rombolásra. Belülről családias, ked­ves mindem A keskenyvágányú vasút kis személyszállító kocsija egész a sasfésze­kig hozza az utast. Rövid alagút és kitárul a csöpp­nyi völgy, melynek egyik nyelve a halastóig vezet és túl a hegyek ölelte országúiba vész... A szerencse kegyeltjei felejthetetlen élmények elé néznek. A természet csodás alkotása a Kő­kapu, szinte jelképe a pihenni vágyóknak: Hagyd magad mögött napi gondjaid; pihenj, regenerálódj, s megújult- erővel lépd át a zajos világba vezető kőkaput... Az üdülő 340 méter ten­gerszintfeletti magasság­ban uralja a tágas hori­zont kékjét, melyben olykor-olykor sasok szárny suhogása úszik az erdőrengeteg felett... ötvenkét üdülő egy csoportban. ötvenkét sors, ötvenkét igenlés az élet szeretete jegyében. Napi négyszeri, bősé­ges étkezés, változatos ételekkel. A fehér asztal­terítőn mintás tányérok­ban alma, nyáribarack, olyan csendélet, melyet a legnagyobb művészek­nek sem sikerül megfes­teni. Mert ez élő, való, létező, benne dobog az üdülővendég kezdeti bi­zonytalan kutató tekin­tete, a megszokás kelle­mes megnyugtatása, hogy mindig üresen találja helyét, és mindig ugyan­annál az asztalnál, talán ugyanabból a tányérból étkezik a gyorsan röp­penő napok alatt... Ben­ne van a szövődő isme­retségek szédítő vérdob­banása, az egymásratalá- lás boldog újjongása és a közeli válás sajgása is. Marika, a csinos, barna medikusnő első erdei sé­tára indul a szintén az­nap érkezett fiúval. Ök biztos, hogy nem fognak unatkozni a két hét alatt... Az idősebbek más módszerrel vonják el gondolataikat az elha­gyott hétköznapok meg­unt problémáiról. Gom­bát. gyűjtenek s felfűzik vékony zsinegre, szárad­jon, finom téli csemege lesz belőle. Nagyon sok a gomba s nekik nem csupán ürügy a gombázás, de cél is ... Így kötik össze a kelle­mes pihenést a hasznos­sal. A főerdész elkerített udvarán gyönyörű szarvasbika diszlik. Em­berek és csahos kutyák elől szakadékba zuhant. Sokágú aggancsát, testét összetörte. Az őt elfogó erdészről Károlynak ne­vezték el az apaszarvast. Aggancsai már újra nő­nek, sebei a gondos ápo­lás alatt behegedtek. A szarvas sorsa sem irigylendő sors ... Messzire hallatszik a vacsorát jelző gong sza­va, hogy azok, akik tá­volabb barangolnak, a természet egyéb törvé­nyére is gondoljanak..-. Országhegyi Ernő Értesítjük megyénk dolgo­zóit, hogy az 1957. augusztus 20-án az alkotmány ünnepére ren­dezett vidám vásár alatt üzleteink dús raktárral várják vásárlóközönségünket. Kötött áruk, diszpárnák, gyermek, női kötények és kézimunkák nagy választék­ban. — Üzleteink Széchenyi u. 21. és Széchenyi u. 26. sz. ntiskoLvi Háziipari Szövetkezet. KERESSE FEL a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat vas-, műszaki-, illatszer-, sport-, játék szaküzleteit a „Főutcai vásár“ alatt Üzleteink tűzhelyekben, rádióban, illatszer félében, különféle sportcikkekben és játékárukban nagy áruválasztékkal rendel­Főkapui képeslap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom