Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-17 / 192. szám

4 ÉSZAKMAGTARQESZÁG Szombat, 1957, augusztus H. VESZÉLYES VÁDLOTT Erich Egli, 28 éves frankfurti mun­kást üveg ketrec ben szállították bűn­ügye tárgyalására. Eglit azzal vádol­ják, hogy szadista módon megölt egy tíz éves fiút. Miután azonban tuber­kulózisban szenved s állapota any­aira súlyos, hogy közelléte is a fer­tőzés veszélyével jár, fenti módon biztosították a bíróságot és a hallga­tóságot. Egli hivatalból kirendelt vé­dője előre bejelentette, hogy ameny- nyiben elkapja védencétől a tuber­kulózist, áUamköltségen fogja magát kezeltetni. JELZŐ GYUFÁK A Kínai Népköztársaságban a kö- zélmúltban hozzálátlak olyan gyufák készítéséhez, melyek két percig ég­nek és akkora fényt idéznek elő, amely 16 kilométer távolságban is látható. Az újtipusú gyufa különösen n tengerészek, továbbá a hegyekben, sivatagban és kevéssé betelepített te­rületeken dolgozók számára nyújt nagy segítséget.. Veszedelem esetében jeladásra és segitséghívásra is hasz­nálható. A NŐK NEM VÁLTOZNAK Deli közelében végzett ásatások alkalmával 2500 éves poudriere buk­kantak. A poudrier rózsaszínű púdert tartalmazott, melynek még most is Igen erős volt az' illata. A púder ösz- azetétele csak igen kevéssé különbö­zik a ma használatos púderok össze­tételétől, ÖSSZERAKHATÓ KERÉKPÁR A frankfurti nemzetközi kiállítá­son a látogatók körében, igen nagy éikere volt az úgynevezett összerak­ható kerékpárnak. Az újtipusú ke­rékpár csak igen kevéssé különbözik « szokásos kerékpároktól. Leglénye­gesebb különbsége, hogy rámája két részből tevődik össze. Az összerak­ható kerékpár előnye, hogy könnyen hordozható anélkül, hogy nagy helyet foglalna el. Könnyű fémekből, alu­míniumból és ötvözetekből készítik. SVÁJCBAN ELKÉSZÜLT A VILÁG LEGNAGYOBB ÉBRESZTŐÓRÁJA Svájc az órák hazája és Zürich az- >zal büszkélkedik, hogy egyik templo­mának tornyán látható Európa leg­nagyobb toronyórája. Most Zürich *gy újabb órakülönlegességgel vált nevezetessé. A város egyik óraüzle­tének kirakatában kiállították a világ legnagyobb ébresztő óráját. Ez pon­tos mása egy közönséges ébresztő- drának. Számlapjának átmérője 100 centiméter. ELŐKERÜLT AZ ELVESZETT BOLYGÓ..-. A keletnémetországi Sonneberg csillagvizsgáló munkatársai megtalál­lak egy 46 évvel ezelőtt eltűnt kis bolygót, a »719 Albert«-et. A kis bolygót utoljára 1911-ben észlelték, s azóta nyoma veszett. Július elején dr. Schubarth, az ob­szervatórium asszisztense, az általa készített fényképen egy tizenegyed- rangú fényerősségű mozgó égiteste fedezett fel. Július 16-ra virradó éi szaka Brand technikai asszisztens- nek újabb felvételt sikerült készíte­nie a szóbanforgó égitestről. Dr. Schubarth számításai alapján azután megállapították, hogy az újonnan feltűnt bolygó az annakide­jén rejtélyes módon ellfínt »719 Al­bert«. A kis bolygó »szabályszerűen« négy év alatt futja be ellipszis alakú pályáját és jelenleg földközelben van. MEGMENTETTE AZ ESŐ A keletnémetországi Buhelben vil­lámcsapás érte Johannes Winter, 58 éves férfit, aki egy zivatar alatt vál­lalata telepén a forgalmat irányí­totta. Az orvosok megállapították, hogy csak fejebúbján és talpán szen­vedett égési sebeket. Haja és ruhája csuromvíz volt, s ez mentette meg életét: a víz ugyanis jó áramvezető. TIZEN KÉTÉVES GYERMEK EGY KÉTMÉTERES KÍGYÓ ÖLELÉSÉBEN Saszivar Demiri Tetov ó-kör nyéki 12 éves parasztgyerűteknek a napok­ban ritka kalandban■ volt része. A fiúcska, miközben szülei kukoricát kapáltak, lepihent egy közeli búza­földön. Alig pár perccel később egy nyálkás test hűvös érintését érezte. Rémülten állapította meg, .hogy kígyó teker edik testére. Kétségbeesetten kiáltozni kezdett, de mire szülei oda­értek, a kétméteres kígyó már tető- től-talpig körülfonta a gyermek tes­tét. A szülőknek elkeseredett tusa után sikerült megmenteniük gyerme­küket. A dolog érdekessége, hogy a kígyó ezután nyomtalanul eltűnt a búzaföldön. OLASZORSZÁGBAN IS NÖVEKSZIK A KÖZLEKEDÉSI BALESETEK SZÁMA Rómában ez év január—április hó között 51.319 utcai baleset történt, ami 13.3 százalékos emelkedést mu­tat a múlt évhez képest. Ebből 1645 halálos kimenetelű volt, a sebesültek száma pedig 37.314. Róma környékén ugyanez idő alatt 9588 közlekedési baleset történt; eb­ből 77 volt halálos, míg a sebesültek száma 6282. Az ország második legnagyobb vá­rosában, Milánóban 7755 utcai bal­eset történt; a halottak száma 36, a sebesülteké 3703 volt. MEGŐRÜLT EGY FAKIR Cisné fakir, aki meg akarta dön­teni a koplalás világrekordját, az in­diai Belemben (Para állam) hirte­len idegrohamot kapott és széjjel­törte az üvegkalitkát, amelyben tar- tózlcodott. Kényszerzubbonyt kellett ráadni, hogy elszállíthassák a kór­A fakir már 94. napja folytatta a koplalást (a világrekord — 126 nap) édes anyanyelvűnk virágoskertjében • Üton-utfélen találkozunk vele. A neve: „jampec”, vagy ha úgy tet­szik: „zsargonnyelv”. Kezdetben csak itt-ott ütötte fel fejét (mint az Ame­rikából áthozott tengeri), de ma már annyira elburjánzott, hogy édes anyanyelvűnk tisztaságát teljesen megfertőzte. Különösképpen a fiatalság, az új generáció tekintélyes része terjeszti (de beszélik komolynak hitt felnőt­tek is), természetes pózolással e for­májában és tartalmában tőlünk, ma­gyaroktól teljesen vadidegen „szó- molyokat”. Szívet-lelket elszomorítóan hang­zik ez a már eléggé mély gyökere­ket eresztett undorító szóhasználat, mely a minden tiszteletet és szere- tetet megérdemlő szülőket, ma szinte az általánosság veszélyét magában rejtő sablonos és idegen nyegleség­gel egyszerűen csak „mutter” és a „fater” jelzővel illeti, elhagyott, igazi értelmüket kitekerve és meg­csúfolva a drága szókat: „édesanya — édesapa”. Hej, pedig ez a fiatalság is tudja — de jobban is tudhatná —, hogy mennyi áldozatot és lemondást hoz­tak meg értünk édes jó szüléink. De sok álmatlan, idegölő éjszaka, szű- kebbre szabott koszt, viseltebb rpha jelzi az édesanyák útját azon az életúton, melyen a mindig jólöltp- zött és tisztán járó legkedvesebb gyermek a legkedvesebbek közül a bölcsőtől az önállóság határkövéig eljut. Elgondolkoztató például, amikor két ifjúmunkás így beszél az élet­ről, a munkáról és a szerelemről, e legdrágább fogalmakról: — Hogy vagy Pöttyös? — Döglődünk haver, mert sok a meló, kevés a lóvé, ma is alig kap­tam előlegként 6 kilót. — Hogy állsz a csajokkal, haver? — Van egy bomba klassz spinem, szinte hgrapnivaló. A csajt Mambi- nak becézem és úgy gondolom, álla­ti jó parti lesz, ha még addig nem dobjuk egymást — s megmutatja a fényképet. — Klassz mi? Ez a pofa­lemez állati? Igaz? A női nem beszédstílusából is gyűjtöttem néhány katángkóró virá­got: — Pá, Lolla! Hová rohansz, csak nem csörögni? — Óh, nem Mókuskám, randim van egy új pacákkal, aki eddig Züzünek csapta a szelet. Talán is­mered is?! Csuda vagány srác! Az az a pancser, akit a cukiban együtt láttunk, fekete hullámos hárija van! S te hová csoszogsz? — A Buzatérre, ugyanis venni akarok néhány állati klassz pony­vát, mert nem kamálom a klassziku­sokat, nincs bennük semmi fantázia. A legelszomorítóbb azonban mégis az, hogy iskoláinkban is, a tanítók, nevelők előtt elmondott feleletek­ben, vagy beszélgetések során egyre gyakrabban felüti, egyre magasab­ban hordja fejét e különös gyom, anélkül persze, sok esetben, hogy az némiképp is feltűnő, vagy ellen­szenves lenne bárkinek is — sőt gya­kori az olyan, eset, amikor a tanítók maguk is megeresztenek egy-két szóvirágot: — Srácok! Ma délután kirándulás! Kaját, focit hozzatok, semmi mást! Ideje lenne, hogy örökre száműz­nénk e jellem- és lélekmérgező szó­molyokat és helyettük a magyar iro­dalmi nyelv alapjait biztosabban át­adva tanítványainknak, olyan végző­sök hagyják el a jövőben az Alma Mater épületét, akik maguk is hű őrei és védelmezői lennének édes anyanyelvűnknek egy életen át. Hiszen, ha így terjed tovább e nyelvünket fertőző szóhasználat, las­san eljutunk odáig, hogy a régebbi generáció nem érti a fiatalokat, vagy egy felelet eképpen fog hangzani egy történelem összefoglalón: — Nagy Lali, az akkori idők leg­nagyobb és legkarakánabb góréja, nem látván kósernak a belső ren­det és az ország védelmét szolgáló bandák soraiban észrevette az erők gatyázó lagymatagságát — tekintet­tel arra,- hogy nem volt majrés srác és a faterja is klassz pancser volt — megdumcsizta bizalmas ha­verjaival a kérdés globális lényegét és colttal, munícióval megrakott és átszervezett bandájának élén beko­cogott Velencébe, ahol az elkövetett balhék megtorlásaként porig alázta az udvar nyamvadt és háklis slapic- jait, diadalittasan fogadva a város legfincsibb és állati szép spinéinek és srácainak szédítő klassz hódola­tát, és majrésan hangzó könyörgő dumáját.. Az óvodáktól az egyetemekig, a családtól a társadalomig mindenütt fel kell venni a harcot az elburján­zott szógyomok ellen, és türelmes, szívós felvilágosítással. Minden használható eszközt meg kell ragad­ni, hogy édes anyanyelvűnk szótárá­ból kitöröljük ezeket. (Sík) KIS BOJTÁR A Magyar Állami Népi Együttes újra Miskolcra látogat Miskolc közönségének felejthetet­len élménye maradt a Magyar Álla­mi Népi Együttes tavalyi miskolci szereplése.. A világszerte elismert és nagy sikert aratott művészeket Mis­kolc népe is szívébe zárta. Sokszázan kérdezték tavaly, hogy miért csak egy estére jöttek, mikor látjuk őket ismét? Értesülésünk szerint, az együttes — a Filharmónia meghívására — most újra ellátogat Miskolcra és augusztus 22-én, csütörtökön este a népkerti szabadtéri színpadon lép a közönség elé. A minden bizonnyal ki­magasló művészi élményt jelentő es­ten bemutatják a »Kisbojtár« című háromíelvonásos táncjátékot. Ko­reográfiáját tervezte, rendezte és betanította Rábai Miklós Kossuth-dí- jas, zenéjét szerezte Gulyás László, Takarékosság — óh! Megtöltöm az öngyújtómat, meri talcarékoskodni kell a, gyufával. A Magyar Állami Népi Együttes a »Kisbojtár« bemutatásával felejthe­tetlen sikert aratott Franciaország különböző nagyvárosaiban és most* egy sikerekben gazdag külföldi turné után áll Miskolc közönsége elé, hogy a magyar népi kultúra eme gyöngy-* szemének bemutatásával újabb fe­lejthetetlen élményt nyújtson váro­sunk dolgozóinak. A Magyar Néphadsereg Színháza művészeinek vendégjátéka Régebbi meghívásnak tesznek ele­get a Magyar Néphadsereg Színház za művészei, amikor augusztus 24-én este 9 órai kezdettel a diósgyőrvas-? gyári Művelődés Háza színpadán színre hozzák D. Niccodémi: »-Haj­nalban, délben, este« című 3 felvonó- sós vígjátékát. A darab főszerepeit Gordon Zsu­zsa a »Budapesti tavasz« c. film női főszereplője és Benkő Gyula a Ma­gyar Néphadsereg Színháza népsze­rű szerelmesszínésze játsza. Niccodéminek ezt a vígjátékát bát­ran nevezhetjük a szerelem himnu­szának. Modern szerelmi történet* amely egy olaszországi nyaralóban játszódik; hajnalban, délben és este* Budapesten több, mint 100 előadást megért darabot, bizonyára a miskol­ci közönség is szívesen fogadja. Jegyeket elővételben a Kamara- színház pénztáránál déli 1 órától, es­te 7 óráig és az előadás napján a Művelődés Háza pénztáránál lehet váltani. 21. EGYIK ESTE, a kissé ka­patos Mr. Gross behívatta az irodájába. — Foglaljon helyet, Mr. Kiss. így ék velem egy pohár­kával. Csendes beszélgetéssel tel­fSMA losao: —­kisértessem fel a boyjal. — Felesleges íárasztani a fiút — előzékenykedett Laci —, tudom, merre találom miss Pusztait. — Csak nem őt keli ám keresni, Mr. Kiss, most egy nagy emberrel fog tárgyalni. tek a percek. — Olyan régen láttam Magyarországot — mondta Mc Gross. — Hány éve is? Igen, ha jól számolom, tizenkilence­dik. A zsidóüldözés elől menekültem ki. Mondja, merre való maga? Kiss halkan válaszolt: — Bolyokra... Özd mellett van. Miskolcon dolgoztam az Áramszolgáltató Vállalatnál. — Pestet ismeri? — Igen. — Ah mein Gott! — ez volt a szava járása Mr. Grossnak. 4—• Pest... ! Holdfény, szép Margitsziget... Emlékszik a slá­gerre? Persze, maga még kisgyermek volt akkor. Mondja, hely­rehozták már Pestet? Hallottam, romokban hevert a háború után. A hidak, a gyönyörű szép hidak... Egészségére! Mr. Gross megtörölte ajkát. — Beszéljen valamit nekem otthonról. Nem tudom meg­érteni, mi történt. Nézze, én nem vagyok elfogult egyik fél­lel szemben sem. Maga ott volt, látta. Az igazságot szeret­ném hallani. Mondja el őszintén, mi történt. És Kiss beszélt. Az előzményekről, a Kilián ostromáról, a kivégzésekről, a kétségbeesésről, bizonytalanságról, a határ­felé menekülő rengeteg emberről. — Borzasztó lehetett — nyögte Mr. Gross. — Mein Gott! Szörnyűséges lehetett. Én azt hiszem, legtöbb embert a féle­lem hajtotta Nyugatra. Nem gondolja? — Valószínű. Sőt, már biztos vagyok benne. Még ma sert) tudom, hogy történhetett, őrület volt! — Dehát miért csinálták? Hiszen, ha volt is baj, mégis a munkások voltak az ország gazdái. — Nem is arról van szó, Mr. Gross. Nem láttam én az egész idő alatt nagyon kevés munkáskülsejű embert, aki fegyverrel vérekedett volna. « Hát akkor? A hadsereg? — Nem. A hadsereg zöme tétlen volt. Tehetetlen és béna. **-zl hiszem, jórészt Király Béla vezérőrnagy — aki most (XVI. folytatás.'. szintén itt van New-Yorkban — ő vezette félre a hadsereget. Nem tudom. Én ott voltam a Kilián ostrománál... és ma sem értem még egészen... Annyi biztos, nem volt tiszta ügy. Csak szervezett dologról lehetett szó. — És most haza akar menni?-— Haza. — Nem fél? — Nem tudom... Nem vétettem semmi különöset. Csak eljöttem... Magam sem tíjdom miért. Talán, talán féltem. Mindegy, majd meglátjuk. Csak már megláthatnám! De mi­kor lesz nekem annyi pénzem? — H ALLGASSON RÁM, Mr. Kiss. Hm ... izé ... én, ha meg nem sérteném... Szóval, kisegíteném... No, ne vegye sértésnek. Mein Gott! Ennyivel igazán tartozom Magyaror­szágnak. — Hogy fogadhatnám el ? ... ezt a... — rebegte zavar­tan Kiss. — Sose izgassa magát! Az öreg Grösst nem hozza zavar­ba néhány dollár — s kacsintott, a zsebére ütve. — Még ma, de nem, ma már késő... holnap jelentse be szándékát a kö­vetségen ... és a patronáló szervnél... hol is ... na igen ... a CWS-nél. Mondja azt, hogy van már pénze. De ne mondja, hogy tőlem kapta, ah, mein Gott, az nem lenne jó. Mondja azt, hogy nyerte. No, egészségére honfitársam! És otthon mondja el, hogy itt is vannak még jóérzésű emberek. Kiss hálásan tekintett az öreg emberre. Szíve vadul ka­limpált az örömtől. Elhatározta, hogy másnap korán reggel követi Mr. Gross tanácsát. A sors azonban úgy hozta, hogy nem kellett igénybe­vennie a tulajdonos segítségét. Még aznap este telefonértesí­tést kapott, hogy reggel jelentkezzék a CWS-nél. 22. — Áh, good morning Mr. Kiss! — köszöntötte a portás, aki jól ismérte már. — Éppen most szóltak le* hogy ha jön, * A BOY EGY PAZARUL berendezett irodába vezette, he­lyet mutatott neki, majd eltávozott. Kiss egyedül maradt az irodában. Szemügyre vette a helyiséget. Nem is irodához hasonlított, inkább valami jól berendezett, kényelmes legény­lakáshoz Hatalmas mahagóni íróasztal, mögötte párnázott támlásszék, az ablakon nehéz csipkefüggöny, mellette ké­nyelmes rekamié, beépített éjjelilámpával. A falon Eisen­hower elnök képe. A sarokban hatalmas páncélszekrény, kö­zelében bárszekrény, tele karcsú és pocakos üvegekkel. A tropikus növények barátságos külsőt kölcsönöztek. Az iroda gazdája bizonyára kényelemszerető ember — gondolta Kiss. Szikár férfi lépett a szobába. Kezetfogott Kissel, de nem mutatkozott be. Itallal kínálta, majd leült vele szemközt. — Yuo speake english? — Yes, mister. — És eddig miért tagadta le? Laci idegesen turkált ritkás szőke hajában. A szikár férfi hosszasan vizsgálta, majd a páncélszekrényhez lépett. Jó há­rom tucat fényképet rakott eléje, mintha passziánszozni akar­na vele. — Jól nézze meg! Ismeri valamelyiket? Nem, ne vegye kézbe, csak így! Kiss sorra nézte a képeket. — Nem ismerem, egyiket sem ismerem. — Jól megnézte valamennyit? — Jól. — Soha nem látta őket? — Soha. — Érdekes, hát Ausztriában sem találkozott velük? — Nem. — És ezt? Nézze meg jobban! Ismeri? AHOGY JOBBAN szemügyre vette, meghűlt benne a véfy Albert! Nagy Albert mérnök. — Mi van vele? — kiáltotta rémülten. (Folytatjuk.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom