Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-09 / 185. szám

4 CSZ ARM AGTARORSZAC Feat2k, 1557. au£üsxlus 3. Rendkívül gazdag\ programmal tartják meg a miskolci vasutasok aVll. vasutasnapot Jó eredményeket érnek el a bánrévei vasutasok (Tudósítónktól.) A miskolc—bánréve—ózdi vasútvonal személy- és teherforgalmá­nak szállítási feladatait, az ózdi gyár kiszolgálását a bánrévei fűtőház látja el. A fűtőház dolgozói példamutatóan és fegyelmezetten végűk felelős­ségteljes munkájukat. A vasutasnap ra való készülődés egyik alappillére az első féléves terv teljesítése volt. A fűtőház szállítási tervét 113 száza­lékra teljesí tette és emellett semminemű közlekedési baleset nem volt. Jó eredményeket értek el a bánrévei vasutasok a szénmegtakarításban is. A tervezetthez képest napjainkig ebben az évben 5 százalékos szénmegtaka­rítással dolgoztak. A szállítási terv teljesítésében, a széntakarékosságban oroszlánrésze van Ambrus István mo zdonyvezetőnek és fűtőjének, Kole- szár Jánosnak. Fegyelmezett munkájukat bizonyítja, hogy szolgálatukat mindenkor hiány- és balesetmentesen látják el. A fűtőház fiókműhelyében Fellegi Mihály tapasztalt művezető irá­nyításával dolgozik a KISZ-brigád. A legidősebb közöttük mindössze 20 esztendős. Munkájukon viszont az látszik, hogy rendkívül lelkiismeretes és pontos munkát végeznek. A forgalom részére mindenkor jó állapotban lévő mozdonyokat és vasúti kocsikat biztosítanák. Rónaföldi Zoltán elvtárs, a fűtőház vezetője elmondotta, hogy a vasutasnap tiszteletére újabb munka versenyt indítottak, hogy az eddigi kétszeres élüzem cím mellé, az év»végén harmadszor is kitűzhessék a nagy kitüntetést. FEKETE LÁSZLÓ szórakoztatják majd az ünneplőket és ünnepeiteket. Vendégszereplésre érkeznek a diósgyőri Lenin Kohá­szati Művek színjátszói s a város több neves kultúrcsoportjának tag­jai. A vasutasnapi műsorból csupán egy-két pontot ragadtunk ki. A pia kátok valamivel bővebben számol nak be a várható eseményekről. Azonban, nem árulunk el »hivatali titkot«, ha megmondjuk, nagyon sok kellemes meglepetés várja vasutas dolgozóinkat a VII. vasutasnapon. Nagyméretű széntároló építését kezdték meg Sajókeresztúr határában A miskolci vasútigazgatóság jel­készült a télre. Sajókeresztúr határá­ban nemrégiben megkezdték a nagy­kiterjedésű széntároló építését, s egyben a külföldi szén tárolását. 'A keresztúri széntároló egyszerre két hónapra elegendő szénszükségletéi, tudja biztosítani a miskolci vasút­igazgatóság fűtőhabainak. ­A széntároló elkészítése úgyszólván semmi pénzbe nem kerül, csupán a földegyengetés munkáját kell el­végezni s emellett fel kell szerelni a villanyvilágítást. A vágányhálózat bekötését már az elmúlt évben el­készítették az érctömörítőmű építke­zéseinek megkezdésekor. A széntároló megépítésével eny­hülnek a téli gondok, gyorsabb, pon­tosabb lesz a megye közlekedése. Nagyjelenl'őségű műszaki értekezletet tartottak a 36. számú Autóközlekedési Vállalatnál A »aj tóban sokszor merültek fel jogos panaszok a MÁVAUT munká­jával kapcsolatban. Sokan emlékez­nek / még arra az éles vitára, amely az utazóközönség és a 36. sz. Autó- közlekedési Vállalat között folyt az autóbuszokon divatba jött elismer­vény kiállítása miatt... Az ‘Utasoknak és a külső szemlélő­nek azonban nem tűnik j:el az a rendellen esiségsor ozát, amely sokkal súlyosabb, mint az említett elismer- vónykiálilítás. Az Autóközlekedési Igazgatóság értékelésében szembetűnő módon mutatkoznak a hibák okozta károk, és ennek következményeként került a miskolci 36. számú MÁVAUT a miskolci Autóközlekedési Igazgató­ság vállalatainak versenyében a cseppet sem megtisztelő utolsó he­lyek egyikére. A hibák kijavítása elsőrendű feladata tehát a miskolci MÁVAUT-nak, ahol az elmúlt na­pokban műszaki. értekezletét tartot­tak. Kapitány András elvtárs, a mű­szaki osztály vezetője köntörfalazás nélkül tárta fel a hibákat. Elmondta, hogy a benzinnél kilométerenként 1 fillér túllépés mutatkozik. A taxi- főnökségnél pedig 2 fillér a kilomé­terenkénti túlfogyasztás. A motor-» olajnál ugyanez a helyzet. A túl- fogyasztó gépkocsivezetőkkel szem­ben a.jövőben a legszigorúbban jár­nak el. Kapitány elvtárs ' ezután a MÁV­AUT Igazgatósághoz tartozó főnök­ségek munkáját értékelte. Sok hi­bája ellenére a kazincbarcikai fő­nökség az, amely legtöbb gondot for­dít kocsijai ápolására. Javult az or- mcsbányai főnökség munkája, vi­szont a tiszapalikonyai főnökség nem dolgozik kielégítő módon. Pabis József elvtárs, a MÁVAUT igazgatója a hiányosságok Okait a laza munkafegyelemben találja. A vállalat az elmúlt negyedévben 2 millió forint veszteséggel dolgozott. Erre csak kevés mentség az úgy­nevezett objektív nehézség. A miskolci 36. számú MÁVAUT Igazgatóságnak sokat keli javítania munkáján. Városunk és megyénk dolgozói joggal követelik meg, hogy munkahelyükre, szórakozási, üdülési igényeik kielégítésére megbízhatói pontos járatok és udvarias kezelő­személyzet álljon rendelkezésre. ' Ügy hisszük, a közelmúlt műszaki értekezlete nagyban hozzá fog járul­ni ahhoz, hogy kevesebb legyein a panasz. * ORSZÁGHEGYI ERNŐ (Qiata a oadhaniial Uppen tíz eszten­^ deje, lucerna ka­száláskor történt az az eset, amely a répáshutai születésű és lakos Ne­mes Károlyt, a Bükk nevezetes személyévé avatta. Szántó-vető volt ő világéletében, s egy véletlen folytán mégis övé az utóbbi évtizedek legizgalmasabb vadász­kalandja. A nagy pár­viadal évében már erő­sen közelítette a 60-at, de azért még jó erőben volt. Hadd mesélje el ő maga, _ hogy történt: — Az erdő szélen gyűjtöttem a lucernát a feleségemmel meg egy másik asszonnyal. Nem is tudtuk, hogy a közelünkben vadásznak, csak amikor egy lövést hallottunk. Megszoktuk mi répáshutaiak a fegy­verdurrogást és keveset adunk rá. — Hát ’egyszerre csak kiszaladt tőlünk vagy 50 méterre a tarlóra egy kan. Horváth János erdész lőtt rá és nem, lehetett tudni, hogy érte-e a golyó vagy sem, de minden esetre nagyon megszelesedett tőle, Én, ámikor meg­láttam mindjárt kiabál­ni kezdtem a vadászok­nak, hogy jöjjenek ha­mar, mert itt a kan. — Ahogy hívogatom őket, egyszerre. csak azon veszem magam észre, hogy már ott is előttem a dühödt jószág. Jön rohanvást, egye­nest nekem tart. A fe­leségeinek felmenekül­tek a szekérre, de ne­kem már jóformán lép­ni sem volt időm. — Védekező állásba, kaptam magamat, ahogy még katonáéknál tanultam, aztán szu­ronyt, vagyis jobban mondva villát szegezz, s megkezdődött a csata. — Mindig azt szok­ták kérdezgetni, hogy nagyon ugrándoztam -e a disznó előtt? Hát nem. Egy tapodtat sem mozdultam. A lábam bokán felül belesüppedt a puha földbe. Vasvil­lával próbáltam távol­tartani, eltaszítani a vadkant. Többször is úgy éreztem, hogy most már csakugyan végem, de csak nem borított fel. Egyszer aztán úgy sikerült, hogy az ágyékába szaladt a vil­lám. Erre felvisitott és elszaladt. — Csak akitar értem rá megijedni. Körül­néztem magamat, hát a cudar jószág teljesen leszaggatta rólam a nadrágot. Szégyenkez­hettem miatta az asszo­nyok előtt. Hanem a bőrömön egyetlen kar­colás sem volt. Csak-* ugyan elmondhatom, hogy épbőrrel megúsz­tam. A disznót rá két hét­tel döglötten taláUák meg az erdészek a Kő­hátnál. Engem is oda­hívtak, hogy nézzem meg, most már nem is keit vele verekedni. Hét szúrás volt rajta. A puskalövés helyét nem találtuk. Fel volt már pukkadva a jámbor, úgy hogy toros vacso­rát sem lehetett belőle rendezni. — Hát látja kérem, ilyen a szegény émber szerencséje. Solymár József rsmo lasuo: 12. A FIATALOK egyesével já­rultak a bizottság elé. Amíg rákerült a sor, volt ideje Kiss- nek, hogy gondolkodjon sorsa alakulásán és figyelembe ve­gye helyzetét mindazok alap­ján, amit a fiúk beszélnek egymás között. — Apám, micsoda klassz dolgunk lesz! — vágta hátba egy szemüveges diákkülsejű fiatalember. — Örülsz, mi? Kiss kényszeredetten nevetett. Valóban, nem tudja, hogy örüljön-e vagy. sírjon. Mert alapjában véve mindket­tőre volna oka. — Olyan levelet küldök a rektoromnak, apám, hogy le­esik az álla. Az öreg Gurinak... „Édes egy fiam, izé, hogy hívják, rád ugyan feleslegesen költi az állam drága pénzét, én meg vesztegetem drága időmet.” Meg fog pukkadni az öreg! Azt hiszem, egyhamar nem látom viszont... Majd bo­lond leszek hazamenni! Kötelet raknának a nyakamba: nyekk! és volt nincs a kis Sáfrány. — Az biztos. Mert szárazon nem úsznád meg — neve­tett egy karcsú, ízléstelenül pattanásos lány. — Te csak hallgass, Klára, a te lelked se hófehér. Te is büszkébben cipelted a gitárt, mint a kollokvium könyvedet... — Hahaha! Srácok, bedilizek, ha arra gondolok, hogy be volt rézéivé az ávós muterja, amikor bezörgettünk hozzá­juk: „Itt laknak Huszkáék?” — kérdezte Borbás dörmögő hangján, aztán a gitárját egyenesen a vénasszony mellének szegezte. „Magát is szívesebben hasogatnám a Bonctani In­tézetben, amiért ilyen sakált hozott a világra, meg aztán...” A mesélő nem tudta befejezni mondókéját, mert egy sze­li debb kinézésű fiatalember — állítólag az idén végzett a főiskolán — félbeszakította. — Ugyan, gyerekek, hagyjátok már abba az ízléstelen­kedést. Mire való ez.. Ami volt — volt. — Afene! Tán csak nem csaptál fel kommunistának! — Nagyon jól ismered elveimet. De azért legyünk hu­mánusak kissé. — Igazad is van. Mi, magyarok mindig csak ellenke­zünk, meg oktalanul verjük, egymást. — Bocsánat: a kommunistákat! — Azok is magyarok — jegyezte meg valaki. — Hohó barátom, jó lesz ezt nem hangoztatni! *— És főleg ne pártold őket! Elég bajt csináltak! — Te aztán igazán ne beszélj, Tücsök! Apád is tagja volt a pártnak. És azt hiszem, nem lesz rád valami büszke... Hogy ingyen tanultál és mégis hűtlen lettél. — Az istenfátokat, hagyjátok már abba! Eredj, Göcze, fci te nevedet hallottam. KISS FEJÉBEN egymást kergették a gondolatok. Itt van ez a csoport fiatalember. Vele együtt. Egyik örül, hogy »'lőtte van a nagy kaland. Ezek a könnyebb felfogásnak, az úgynevezett bohém emberek. Nekik mindegy, hol élnek, kik (Vili. folytatás.) között, csak könnyen éljenek. A másik pedig... Például ez a fiatal mérnök. Milyen ,komoly gyerek, öt nem fűti semmi­féle bosszú. Talán egy kicsit szégyelli is, ami történt. Azt mondta, ő nem így akarta... Szívesebben lenne otthon. Ö is így van vele. De hazamenni nem lehet. Késő... Minden­felé az a hír járja, hogy a disszidáltakat kivégzik, jobb eset­ben lecsukják. Választás nincs. Vajon milyen lesz az új életük? Igaz lesz-e mindaz a jó, amit a fiúk beszélnek Ame­rikáról? „Apám, ott egy napig dolgozol, egy hétig pihensz” — fecsegte Göcze. „Szamár vagy. Dolgozni mindenütt kell, többet, mint amennyi a pihenésre jut” — vitatkozott vele Pincés. „Meglátod, Amerika sem lesz fenékig tejfel. Csak meg ne feledkezzenek rólunk a kezdeti barátságos vendég­látás után! Csak legyen annyi zsebpénzed, mint amennyi ösztöndíjat kaptál idehaza...” Vajon kinek lesz igaza? Majd elválik..!. Gondolataiból ä saját hevének hallása zökkentette ki. — Herr Kiss László! Egyszerre tíz szempár szegeződött rá. Jóformán még arra sem volt ideje, hogy körülnézzen a tágas irodában, kér­dések özönével árasztották el. Hol az egyik, hol a másik bi­zottsági tag ostromolta, öten voltak. Két alacsonyabb, kissé pocakos, jólöltözött úr, a harmadik szintén civil, semmit­mondó külsővel. Ügy bámult örökké, üres halszemeivel, mintha semmj sem érdekelné, semmit sem látna maga előtt. A másik két férfi egyenruhában volt. Kiss nem tudta meg­állapítani, milyen rendfokozatot vilinek, nem ismerte jel­zésüket. Elsőnek a bajuszos, szemüveges, egyenruhás szólította meg: — Neve? — Kiss László. — Vallása? — Foglalkozása? f — Mikor és hol született, milyen iskolát végzett, becsü­letére mondja meg — egyébként úgyis megtudják — tagja volt-e a Magyar Dolgozók Pártjának. — Nem voltam, kérem. — A, das ist sehr schön ... A halszemű férfi hirtelen keresztkérdést’adott neki, de Kiss átlátott a szitán. — Igaz, hogy van önök között kommunista? •— Kérem, én nem tudhatom... — Ja so, persze, persze, hiszen ön nem volt párttag. Mindenesetre megkérjük, fi­gyelmeztessen bennünket, ha netalán akadna ilyen . .; Ezt egyébként mindegyikő­jük lelkére kötötték. Á káderezésen, egy kivételével, valamennyien átestek, Gál Ferenc — Tücsök — kivételével. Valaki besúgta róla, hogy az apja tagja volt a pártnak. Hogy ki tette — nem le­hetett megállapítani. Tény az, hogy Tücsköt visszavitték Olbendorfba. ... Mauternben újabb vizsgálat vette kezdetét, az előb­binél jóval részletesebb. Megparancsolták nekik, hogy a kérdőívet a legnagyobb pontossággal töltsék ki, azután le­fényképezték valamennyiüket, végül újjlenyomataikkal egé­szítették ki a hivatalos „formaságokat” tartalmazó dosszié­kat. Salzburgban megtörtént az összesítés. Az eddigi „káde- rezések” közül ez volt a iegkimerítőbb. A bizottság tagjainak túlnyomó része korábban disszidált magyarokból állt. Kér­déseikből kitűnt, hogy pontosan ismerik a hazai. körülmé­nyeket. Részletes információkat követeltek egy-egy közéleti személyről: hogy viselkedett X. Y. a „forradalomban”, ta­lálkoztak-e ismerősökkel a lágerban, s ha igen, kik voltak azok, hol dolgoztak, milyen pozíciót töltöttek be és a többi... Közel másfél hónapig maradtak Salzburgban. Ez idő alatt nem hagyhatták el a tábort, senkivel nem érintkezhet­tek. Állandóan kopók tartózkodtak környezetükben s min­den szavukat lesték. Még éjszakára sem hagyták magukra őket, velük aludtak, velük étkeztek. Levelet egyáltalán nem írhattak — majd az „új hazából”, nyugtatták a kedélyeket. Pokoli volt ez a tétlenség. Az egyhangúságban csupán annyi változatosság akadt, hogy naponta megjelentek kü­lönböző személyek, politikai hírekről informálták őket, szid­ták. az oroszokat, fenyegették á kommunista Keletet, s az égig rhagksztalták a nyugati szövetségeseket. — Fogytán a türelmünk — mondták —, rövidesen elér­kezik a leszámolás órája. És akkor nem lesz irgalom! EGY JANUÁRELEJI reggelen váratlanul bekövetkezett a fordulat. Tisztek rohangáltak szobáról szobára: — Felkészülni! Néhány órán belül indulás! Lázasan kapkodták össze holmijaikat, s futottak a lá­ger udvarán várakozó katohai teherautók felé. Egy lány megmakacsolta magát. — Nem, én nem akarok elmenni Európából. Soha nem látom viszont szüléimét! Táskájából fényképet kotort ei6 és- hisztérikusan esőkor' gáttá. (Folytatjuk.) A LENIN KOHÁSZATI MÜVEK vérkeringését a diósgyőri fűtőház al­kotja. A fűtőház dolgozóinak nagy szerepe van a gyár tervteljesítésében. Ok szállítják az üzemrészek között az alapanyagokat, a félkész és kész áru­kat. ; A martinacélműben a csapolás után ott áll a mozdony a kis szerel­vénnyel, s viszi az öntecseket. Az acél még ekkor 800 Celsius fok me­leget áraszt. A vasutas dolgozók azon­ban dacolnak a borzalmas meleggel, s viszik a kész öntecset a durvahen- gerdébe. Évekkel ezelőtt mozgalmat indítottak, hogy minden öntecset 800 fokon szállítsanak át a hengerműbe, ugyanis így a felmelegítéshez keve­sebb energiára van szükség. Itt dol­gozik a melegöntecs szállításnál Sid- lóczki István mozdonyvezető, Budai József II. ^egédkezelő, Hanzély Béla és Handa László fűtő. Felelősségtel­jes, jó munkát végeznek. A kohók programszerű üzemelteté­se nagyon függ a ’nyersvas és a sa­lakszállító mozdonyszemélyzet mun­kájától. László Béla és Szepessi Já­nos mozdonyvezetők, Balogh Berta­lan és Nagy Gábor mozdonyfűtők ki­vívták a kohászok megbeoeülését. • A diósgyőri fűtőház dolgozóinak feladata a Diósgyőr-környéki szén- és kőbányák kiszolgálása. Ezek a bányák a Lenin Kohászati Művek, a DIMÁ- VAG Gépgyár részére szállítják a szenet és látják el a háztartást. A bányavasút dolgozói derekasan helyt­állnak. Hónapok óta nem panaszkod­nak kocsi'hiiáinyira sem a bányászotk, sem a kohászok. A bányavasutasok teljesítménye jóval túlszárnyalja az ellenforradalom előtti teljesítést. Természetesen a mozdonyvezetők csak úgy tudnak jó munkát végezni, ha jó mozdonyt kapnak. A mozdony­javító műhelyben az utóbbi hónapok alatt sokat. javult a munkafegyelem. Javult a végzett munka minősége. Szinte ritkaságszámba megy itt a se­lejt, de megszűnőben van a vissza­térő javítás is. A legpéldamutatóbbak közül Hornyák Sándor csoportvezető; Földi Ferenc esztergályos, Körösi Márton lakatos és Braun Frigyes ka­zánkovács érdemel dicséretet. A DIÓSGYŐRI fűtőház dolgozói a vasárnapi vasutasnapon büszkén ün­nepelhetnek majd. Nagymértékben elősegítették és elősegítik a diósgyőri kohászok munkáját. A vasuiasnap tiszteletére mozgalmat indítottak a mis s ölei vasutason a késasea megszüntetésére 1956-ban a hatodik vasutasnapon a miskolci vasutasok szilárd ogadalmat tettek, hogy megszüntetik a vonatkéséseket. Gyors, pontos özlekedésisel segítik a borsodi gyárak munkáját, könnyítik a dolgozók itazását. Az egy évvel ezelőtt tett ígéretet a miskolci vasutasok jórészt 'alóraváltották. 1956 júliusában a személyvonatok 23.5 százaléka késve érkezett be az állomásokra. Az elmúlt hónapban ez a százalék már csak 7.1 százalékra csökkent. A százaléknál még jobban érzékelteti a javulást l késési percek összehasonlítása. 1956 júliusában 18.353 percet késtek t személyvonatok. 1957 júliusában már csak 3.551 perc késésük volt a izemélyszállító vonatoknak. Egy esztendő alatt tehát egyötödére csok­ién t a vonatkésés í Dicséret és elismerés illeti derék vasutasainkat. Vasárnap országszerte nagy ünne­pet ülnek a közlekedés legjobbjai, a vasutasok. A MÁV miskolci igazga­tósága, a vasutas szakszervezet terü­leti bizottsága gazdag programot állított össze a vasutasnap tisztele­tére. A miskolci vasutas dolgozók ünnepségei már szombaton este el­kezdődnek. Vasárnap ünnepi nagy­gyűlés lesz a MÁV-.telepi szabadtéri színpadán. A vasutasnap alkalmából a legjobb vasutas kultúrmunkdsok VASUTAS HÍRADÓ A diósgyőri íűtőbázbau a vasutasnap előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom