Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-07 / 183. szám
4 / EbJL^txAiAQlARURülAL jzerda, 1957. augusztus r. Juhászok fellebbezése a tanácshoz - versben! Szokatlan akta került a minap a sátoraljaújhelyi járási tanács állat- tenyésztési osztályára. Egymásnak adták, megmosolyogták a tanácsi dolgozók, s le is másolták maguknak érdekesség kedvéért. Nem csoda, hiszen ilyen fellebbezés talán még sohasem került a hivatalos komolysághoz szokott, öreg falak között székelő felsőbb hatósághoz. Egy apróhomoki juhász, névszeri nt Aranyosi Lajos írta, és panaszt tesz ebben a sárospataki legeltetési bizottság ellen, mégpedig — versben. Nyolc szabályos versszakból áll a rigmusos fellebbezés, és nem kisebb ügyről van benne szó, mint arról, hogy a fenti legeltetési bizottság — szerintük önkényesen — felemelte a juhok fűbérét. Emiatt aztán nagy az elkeseredés a juhászok és a birkák körében. Csilingelő kolomp talán nem is szólna, Mert az ember szívét jobban szomoritja. j1 Állattenyésztési osztály, te nézz reánk, } Igazítsd ki, amit csinált e bizottság. } így panaszkodik kérlelőn a vers-| faragó juhász minden alsóhatári ju- } hászdinasztiák nevében. A többi stró- ♦ iából aztán megtudjuk, hogy a pataki } legeltetési bizottság teljesen egy ka-| lap alá vette a birkanyájat a tehén-} csordával, s ezzel a furcsa eljárásá- ♦ val flagránsan megsértett egy ősi ju-} hászjogot. Azt tudniillik, hogy a ju-* hászok fűbér dolgában — mióta a vi- } lág világ — kiváltságot élveztek más-1 féle jószággondozókkal szemben. Egy} számosjószágnak, például egy tehén-1 nek emberemlékezet óta 14 darab ve- X gyes juh felelt meg a hivatalos át-| számításban fűbér tekintetében. A} bepanaszolt bizottság ezt egyszerűen t figyelmen kívül hagyva, ezidén 1 te-| hén után 100 forintot vetett ugyan ki, * de 14 juh után ennél jóval többet, | nevezetesen 140 forintot. } A tehenek után járó y összegben } Ugyanis a csordás bére is bennfoglal- } tátik, a juhászok viszont ezt a legel- } tetési bizottsági dolgozót egyáltalán $ nem veszik igénybe, hiszen ők a vi- * lág minden kincséért sem bíznák fél- •, tett jószágaikat — egy csordásra. Ezt * aztán igazán nem engedné meg a ju- * hászbüszkeség! Következésképpen a } csordásnak, akarom mondani a gon- } tíozónak járó díjat le kell vonni a ju- } hók fűbéréből; ♦ Állattenyésztési osztály, juhászok barátja, } Kérünk téged szépen, nézz c hivatalba. 1 Nem is nyújtom versem, nincsen néki 5 már hely,* Más s*edi a tejfelt, mienk az aludttej •«• X Ezzel a költői csattanóval fejeződik* be a verses fellebbezés. És a felsőbb* hatóság, jelen esetben a járási tanács* állattenyésztési osztálya, talán még* sohasem intézőit el olyan hamar pa-} naszos ügyet, mint most a juhászo-} két. Fehér János'osztályvezető való-} ban »belenézett e hivatalba«, alapo-} san áttanulmányozta a verses irat* nyomán az ügyet, s amint megtudtuk,® teljes mértékben a juhászoknak adott igazat. így mostantól kezdve az eddigi 140 forint helyett mindössze 70 forint fűbért fognak fizetni a juhászok. Az is ott áll még a hatósági döntésben, hogy hasonló esetek megelőzése érdekében ezután ne csak a tehéntartó gazdák, hanem az alsóhatári juhászok is küldjenek képviselőt a legeltetési bizottságba. Éppen ezekben a napokban készülnek a juhászküldött megválasztására. Alsóhatárnak és kapcsolt legelőinek juhászai Aranyosi Lajost -küldik a nagytekintetű bizottságba, aki nemcsak nagyszerű költőnek, hanem kitűnő fiskálisnak is bizonyult és ezután is hathatósan megvédi majd a juhászok és a birkanyájak érdekeit a hatóságoknál. Ha másképp nem menne, egy újabb poétái remekkel... Hegyi József Iskolagondok szeptember előtt ALJG HÁROM HÉT választ el bennünket az új iskolaév kezdetétől. A most hallgatag falak közé élet költözik. Az ünnepélyes tanévnyitókon új arcok jelennek meg. Tankötelessé érett emberpalánták, hatéves csöppségek szoronganak a sokaság között, félénken, bátortalanul, hogy megbirkózzanak az ábécével, a számok és fogalmak hatalmával. A középiskolákba is megérkezik az »utánpótlás«. Nagyranőtt vágyak és remények feszülnek az új gimnazisták lelkében. Mert mi minden lehet manapság az ember, ha akar, ha szorgalmas, ha tanul? A tanuláshoz való jog törvényerőre emelkedett miná- lunk. mindenki tanulhat, akinek képessége és akaratereje van hozzá. A taníttatás költségeinek nagyobb részét az állam vállalta magára. Oktatásügyi kiadásaink milliárdokra rúgnak. De még mindig nem lehetünk megelégedve oktatásügyi állapotainkkal. Az új tanév ezernyi gondot zúdít oktatásügyi szerveink nyakába. A legtöbb gondot a tanteremhiány okozza. Borsod megyében 446 iskola van, a tantermek száma 1521. A várható általános iskolai tanulók létszáma meghaladja a 80.000-ret. Egy tanteremre több mint 52 tanuló jut, s ahhoz. hogy az egy tanteremre jutó gyermeklétszóm 40 legyen, 250 új tanteremre lenne szükség. Sajnos, ha megfeszülünk sem tudjuk máról-holnapra előteremteni a hiányzó tantermeket, a becslések szerint 78 millió forintot emésztenének fel. Kényszer- megoldáshoz kell folyamodnunk. A tantermek több mint felében, 926-ban »kétműszakos« tanítás folyik, háromban pedig három műszakban tanítanak. Ezek a nehézségek nem mai keleDClmhikilti kcuzáiő-k, \J agy húsz kasza tá- v maszkodik a iáinak. A kéklő pengékről visszapattannak a napsugarak és kalász himbálódzik a csapófában. A kaszások most jöttek meg a határból. Nyár elején még a gyöngyösi szőlőtőkék közi dolgoztak a királykúti kaszások. Valójában szőlősgazdák, majdnem mindegyiküknek van fél- holdnyi-kétholdnyi szőlője. Megkapálták, megpermetezték, aztán nyakukba vették a tarisznyát, és egy-egy kisebb méretű hordócska kíséretében útnak eredtek — aratni. Egy faluból valók valamennyien. Márkázták. Asszonyok, lányok is jöttek velük. Markot szedni. Minden nyáron útrakelnek. Az öregebb- jiik már bejárta egész Magyarországot. Az idén Királykúton kötöttek ki. Délután 4—5 óra tájban keveredtem közéjük, a munkásszálláson. Jóétvággyal szalannáztak. Horváth József, akiről úgy vettem észre, hogy olyan szállásgazda féle, panasszal fogadott: — Megvagyunk, megvagyunk — felelt a kérdésre —, a munka is szépen halad, de még jobb kedvvel dolgoznánk, ha volna ital, sör, meg bor. — Hát nem hozták hazulról elegendő bort? — Már elfogyott.. s — Egyszer sem jutottunk sörhöz az' arai ás alatt, pedig most is jólesne a szalonna^ után. — Bizony ránk is gondolhatnának EdelénySen, ott a járási földműves- szövetkezeti központ tájékán — szól közbe valaki A markaziak mind együtt vannak. A lányszobából is átjöttek egy páran — beszélgetni. Idősek, fiatalok egyaránt vannak köztük. Simony ák Pali bácsi a legidősebb, de még rá sem mondanám, hogy öreg, hiszen csak ötvennyolc éves! — Egy másik öregünk is van — mondják körülöttem és nevetnek hozzá, sejtetve, hogy igen népszerű emberről van szó. — Ki az? — kérdezem. — Hát.., Trcsó Pista bácsi. — Pista bácsi, hej, jöjjön csak! — szólítják a markaziak. — Parancs! — hangzik a katonás jelentkezés a másik sarokból. "lön felém. Diszlépés- ■' ben, a kezét leszorítja. A fején merészen félrecsapott katonasapka. A bajusza? Olyan huncutul, hetykén áll — ha Pista bácsi fiatalabb volna, az ötvenhétnél — azt mondanám, hogy lányhívogatóan. öreg huszárként emlegetik a markaziak, ő traktálja őket viccel, tréfával. Azt mondják, hogy Háry János is tanulhatott volna tőle jókedvet, ami pedig nagy szó. — Mini egy falvédőről lelépett huszár — jegyzi meg mellettem valaki nevetve. Igazat mondott, s amilyen jó humora vm Tresó bácsinak, nem sértődik meg érte. De nem ám! Dicsekszik. — Fiatal vagyok még én! Megvan minden fogam. — Mutatja. Pedig nincsen Tresó bácsi szájában egy fél egészséges fog sem. Ezen aztán megint jót nevetnek a többiek. Fáradtak, — már végét járja az aratás, de jókedvűéit. Gyerekek is vannak közöttük. Itt van a 14 éves Süveges Laci — most szeptemberben megy a nyolcadikba — meg a többiek. Markot szednek. Keresnek ők is. Komolyra fordítva a szót: szépen keresnek a királykúti kaszások. Ha dűlt búzát vágnak, 268 forintot kapnak egy holdért, ha állót: 195 forintot, de mint mondják, főként a. fejadagért dolgoznak, amit kedvezményesen kapnak. Régóta itt vannak Királykúton. Már haza- kivánkoznak. — Azt mondja meg elvtárs, hogy hazam ehetünk-e, hu a 25 nap letelik? — kérdezték tőlem. A kérdést továbbítottam Pethes Pál üzem- egységvezetőhöz. — A szerződés szerint vállalták, hogy az aratás és a cséplés befejezéséig — ami legkevesebb 25 nap — itt dolgoznak. Lehet, hogy ez meghaladja a 25 napot. Természetesen a cséplést be kell fejezni, Fejadagot csak az kap, aki a szerződés szerint végig kitart. i | I gv hiszem, ez nem ^ okozhat nagy gondot a markaziaknak, hiszen a múlt hét végén 550 katasztrális holdon befejezték az aratást. Ha jól haladtak azóta, már a. cséplés vége felé járnak és nemsokára hazamehetnek megnézni, hogy milyen a szőlő a markazi határban. NAGY ZOLTÁN tűek, előzményeik visszanyúlnak az 1945 előtti időkbe. A felszabadulás óta sok új iskola épült, a gyermekszaporulatot ugyan nem múlta felül, de nem tenné indokolttá a nagy tan- tereminséget, ha a múltban kellő számú iskolát építenek. De nem építettek, a mulasztást nekünk kell pótolnunk. Különösen rossz a tanteremellótott- ság az iparilag gyors ütemben fejlődő városokban: Ózdon, Kazincbarcikán, Tiszapalkonyán. A várostervezés nagy gondot fordít a lakosságszaporulatnak megfelelő iskolaépítésre, de ez a gondosság csak papíron létezik, a kivitelezéskor másod- vagy harmadrendű dologként kezelik az iskolaépítés ügyét. Ha valahol szorul a keret, biztosra vehetjük, hogy az oktatásügy issza meg a levét. »Az várhat még« — mondogatják az illetékesek — »fontos, hogy minél több lakást adjunk át a határidőre.« Pedig a beköltöző lakók nem egyedülálló ♦felnőttek, iskolaköteles gyermek is ♦akad ott szépszámmal. ♦ KAZINCBARCIKA lakossága az ♦elmúlt néhány év alatt megnégyszereződött, a tanterem-mennyiség meg ♦még duplájára se emelkedett. Ebben ♦az évben előreláthatólag 800 lakást ♦ adnak át a rászorultaknak, ez leg♦ alább ugyanennyi iskolaköteles gyér♦ meket jelent. Az oktatásügyi szervekének főhet a fejük, hová helyezzék el ♦ ezt a tömérdek gyereket. A tervbe♦ vett tizenhattantermes iskola »félékész« állapotban, állja az elemek ♦ pusztító dühét, a kutya sem törődik Jvele. Az iskola felépítésével egycsa♦ pásra megoldódna Kazincbarcika ♦ évek óta vajúdó tanterem-gondja. A ♦ nyolctantermes iskola is nyögi a ♦ rossz tervkivitelezés »áldásait«. Tornatermét mozinak rendezték be, mert ♦ a kazincbarcikai kultúrotthon még ♦ csak papíron létezik. A szükség tör♦ vényt bont. Az oktatásügy illetékesei ♦ szükségtermek után néztek, nem lelhetnek válogatósak — volt barakk♦ lakásokat ütnek muszájiskolákká. | Mindez persze nemcsak kazincbar- |cikai jelenség, Özdon majdnem ha- |sonló a helyzet és Tiszapalkonyán is Jhajok lesznek az iskolával, ha nem ♦ igyekeznek az építésével. A lakások jelkészülnek, s az iskola félbemarad; | JELENLEG több mint száz szükségtanterem ékteleníti iskolahálóza♦ tünk térképét. Máról-holnapra képte- | lenség eltüntetni ezeket az árnyfolto♦ kát, de ha nagyon igyekeznénk, egy- i re kevesebb lenne a fekete folt, s a } szeptemberek ünnepélyességét nem } ronthatnák ezek a gondok. Egy kicsit }több felelősségérzet, nagyobb ügysze- } retet az illetékesek részéről és keve- } sebb a gond, a baj! X 12 250 hatéves kisdiák izgul, várja } az ünnepélyes tanévnyitást, hogy el♦ induljon az »emberréválás« nehéz és ♦ fáradságos útján, hogy megbirkózzék }a betű boszorkányos varázslatával; } Bizony, könnyebb lenne a birkózás, } ba nem »muszájtantermekben« csa♦ tároznának, hanem jól felszerelt, ♦ napfényes iskolákban. De majd erőt ♦ veszünk ezeken a bajokon is, mert } kormányunk szívügyének tekinti ezen « gondok végleges megoldását. ♦ G. M. ÉLTELT EGY HÉT. Az ol- bendorfi láger hatalmas embertömeggé duzzadt. Az elszállítás üteme nagyon lassú volt. A szerencsésebbeket pártfogásukba vették a külföldi rokonok, az egyedülállók sorsa egyelőre kilátástalan maradt. Az emberek nagyrésze letört, lefogyott. A koszt — többnyire híg lötty — nem töltötte meg a bőséges, kiadós eleséshez szokott magyar gyomrot. Az osztrákok egyébként is igénytelenek a táplálkozás tekintetében — a lágerban viszont különösen gyatra volt az ellátás. Az élelmesebb menekültek igyekeztek munkát vállalni a környéken. A gazdák és állami vállalatok azonban potom árat fizettek. Hiszen válogathattak az osztrák munkaerőben is, — miért kivételeztek volna a magyarokkal? Vendégszeretet ide, vendégszeretet oda — ráfizetni azonban senki sem bolond. Kiss László egy útépítő társasághoz szegődött, kubikosként. Mindössze három schilling órabért kapott — egyetlen újság árát. A vállalatnál nem nagyon lelkesedtek a magyarokért, különösen az osztrák munkások,, félve attól, hogy az amúgy is szűk bért még megcsapolják. A vállalat csak azért alkalmazta a magyarokat, mert az osztrák politikai élet renomé-kérdésének tartották az ügyet. Annyira azonban nem csináltak belőle létkérdést, hogy gondoskodjanak munkakörülményeikről is. Kubikos talicska nem volt elegendő — a vállalat nem adott, az osztrák kubikosok is a saját fűtikjukat használták — így hát kénytelenek voltak a magyarok stráfkocsi elé fogni magukat, s úgy vonszolni a kiásott föld nehéz köbmétereit. A magyarok elcsigázodtak. A fárasztó munka után még pihenni sem lehetett a lágerben. Örökké ciVódtak, egymás holmijait lopkodták, hogy pénzt csináljanak belőle. A tétlenség és bizonytalanság felőrölte az idegeket, s az együttélés általános gyűlöletté fajult. Feljelentgettek es szidták egymást, szidták az osztrákokat, szidtak a nyugati világot, amiért ily vontatottan intézik elszállításukat. Azt persze nem tudták még akkor, hogy a kitelepülés nem megy olyan egyszerűen. Alaposan megnézik — nem is egyszer — hogy kit fogadjanak be az európai és tengerentúli országokba. Az osztrák hatóság szándékosan tartotta sokáig egy helyben a menekülteket. Türelem — rózsát -terem ... ez idő alatt. Válogatták őket, mint a krumplit — félre a férgesével! Aki ..persona non grata” a politikai és társadalmi életben — diplomáciai nyelven szólva *=*# arra más sors vár ••• (VI. folytatás.) NINCS AZ A RENDŐRSÉG, amely jobban elvégezte volna a szelektálást, mint maguk az örökké összeférhetetlen magyarok. A lágerparancsnokságra százával érkeztek be a névvel ellátott vagy névtelen feljelentések. „Ügy tudom, ez kommunista volt...” „Hallottam, ennek és ennek ez és ez van a fején... A hatóság emberei csak gúnyosan mosolyogtak. Helyes, csak így tovább — a tpbbi a rendőrség dolga. Olyan volt a láger, mint egy hatalmas rosta: aki a dróton felül maradt — káderlapjára rávezették a szignót... A kétes egyének után folyt a nyomozás; akik pedig kihullottak a rostából és feltételézhetően veszélyeztették a közéleti „demokráciát”, azokat „biztonságos helyre” elkülönítették. A magyarok több esetben küldöttséget menesztettek a lágerparancsnoksághoz: — Valamennyiünk kérése, javítsák meg az ellátásunkat. Nem szoktunk mi az ilyen mostoha körülményekhez... Még arra sincs módunk, hogy kimossuk a szennyesünket... Eleinte még csak udvariasan tűrték az osztrákok a „szekatúrát”, később azonban már nem is palástolták bosszan- kodásukat. A látszólagos rokonszenv, a „testvéri” segítsée ellenszenvvé vált. Többen így fakadtak ki: — Mit követelőznek folyton! örüljenek, hogy itt vannak, biztonságban vannak! Várjanak sorukra. Sokan, akik ma már maguk sem tudták magyarázatát adni, miért hagyták el az országot, ezerszer megbánták. A szökés napirenddé vált. Különösen november derekán, amikor elterjedt a hír, hogy a „forradalom ténylegesen elvérzett”, megalakult a kormány s az új kommunista párt mert újnak vélték — megkezdte a rendcsinálást. Az osztrák propaganda erőteljesen működött. Szidták Kádárt, aki „eladta” az országot és kiszolgáltatta a sokezer „hazafit”. A „semleges” ország „semleges” politikai agitátorai naponta új híreket dobtak a köztudatba. Ezek a hírek még jobban felkorbácsolták a kedélyeket. A kommunisták, akik a fehérterror elől menekültek ki, szólni sem mertek, mert aki védelmébe vette az eszméjét — ilyenek is akadtak — előbb alaposan helybenhagyták, majd feljelentették, a rendőrség pedig letartóztatta „kémkedés” és „lázítás” címén. Teljes volt a zűrzavar. Mindenik ember ellenséget keresett és látott a másikban. Az áskálódás fokozódott,» ami még növelte a politikai rendőrség munkáját. Jónéhá- nyan, akik megelégelték a vendéglátást, kereket oldottak és megszöktek. KISS LÁSZLÓ is úgy érezte, eleget látott a külföldből, önérzete fellázadt: kell nekem itt szekeret húznom, mint az igavonó baromnak! Hisz van nekem becsületes szakmám! És hiába dolgozott, hogy majd bele szakadt — semmi látszata nem volt. Néhány schilling napi keresetéből még egy inget sem tudott venni magának. A minap is csak úgy tudott tisztát váltani, hogy egy nylon ingért — amit naponta moshat és vasalás nélkül felvehet — arany nyakláncát cserélte. A hazai események őt is felrázták. Elfogta a honvágy. — Most már semmi baj — gondolta — majd lesz valahogy. Az a lényeg, hogy végétért a vérontás. Mi az ördögnek is \ kellett eljönnöm? De ki tudta ezt? Nem hittem... úgy tűnt, összeomlott minden. Mindegy. Csak a határig jussak el szerencsésen. Majd csak hazavergődöm valahogy... Itt már nincs mit keresnem. Ilyen gyereklogikával gondolkozott. Percig sem gondolt arra, mibe keveredett... 10. EGY ESTE, munka után nem tért vissza a lágerba. Az utat előre kifürkészte. Hála az osztrák precizitásnak, i minden fordulónál jelző, irányító tábláknak — jóformán keresgélés nélkül megtalálta a luizeni országutat. Már nem messze járhatott a határtól, amikor osztrák csendőrök bukkantak elébe egy cserjés szélén. — Halt! Megállt. — Wohin geh’n Sie? — förmedt rá az egyik csendőr, miközben járőrtársa sakk-mattban tartotta géppisztolyával. — Versteh’n Sie mich!? — Ik nikt sprekken deutsch, azaz Österreich... — dadogta Kiss gyámoltalanul. — Kommst du mit uns! Bist du Ungarn? Jawohl. Also... maschiren zurück! Maguk elé lökdösték és visszakisérték a lágerparancsnoksághoz. Az alacsony, köpcös tiszt dühösen méregette. Arcába szaladt a vér s mindúntalan orrára illesztgette a leesni szándékozó evikkert. Kezével úgy hadonászott, mintha egy egész orchestert vezényelne. — Was haben Sie gemacht! Was bedautet es...? Sagen Sie etwas! (Folytatjuk.)
