Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-04 / 181. szám

4 ESZAKMAGYARORSTÁO Vasárnap, 195T. au Panaszkodnak a rudabanyaiak ! Ahogy elhagyjuk Ormosbányát, a völgytorokban hatalmas gyárkémény látható. A környéken nagy a csend. Még nem dolgoznak a kazánok, még pihennek a gépek, a most épülő rudabányai ércdúsítóban, — jövőre már hangos lesz a vidék. A vasércbányában viszont más a helyzet. Nyikorognak a csillék kere­kei, dobbannak a vagonok deszkái, amikor pakolják a kibányászott vas­ércet. A kohók telhetetlen gyomra nap mint nap várja az eledelt, pihe­nésre nincs idő. A »vallomás«, amit az üzemi és pártirodában tesznek, szóról szóra igazolja ezt. Az októberi ellenforra­dalmi események itt is megzavartak sok embert, — az egyensúly viszont mar helyrebillent. Darmos elvtársék mesélik a pártirodán, hogy lobogó lánggal ég a munkaverseny Ruda- bányán is. A fizikai dolgozóknak mintegy 50 százaléka vetélkedik a legjobb eredményekért. Nemcsak azért, mert a jó munka fizetéskor vastagabb borítékot is jelent, hanem, azért, mert a legjobb brigádokat az üzem egynapos ingyenes kirándulás­ra viszi a mezőkövesdi Zsóri-fürdö- be. Nemcsak ilyen — nagyon helyes •— kezdeményezésekkel ösztönzik a versenyt. Dicsőségtáblákat készíte­nek. Ezeket a táblákat^ az élenjárók lakásaira függesztik ki, hogy min­denki lássa: rájuk az egész üzem kollektívája büszke. Ugyanakkor le­velet is írnak az élenjárók feleségé­nek, amelyben csak dicsérő szó van Helyes lenne, ha a hanyagok, a rosz- szul dolgozók családjainak is kézbe­sítene a posta levelet ezzel a kérdés­sel: mi az oka annak, hogy a család­fő hanyag, nemtörődöm ember? A rudabányai vezetők kezdeményezé­séért csak dicséret járhat a dolgo­toktól is, hiszen a több és jobb munka nagyobb keresetet is jelent Mindehhez persze elsőrendű fel­adatként tartozik az emberről való gondoskodás. Nem mindig a vezető­kön múlik, ha valamit nem sikerül kedvezően megoldani. Gyakran bele­szól ebbe a bürokrácia is. bányán, hanem a szódavízzel is. Még az se mondható, hogy kevés van. Egyáltalán nincs. Köztudomású, hogy ebben a községben igen súlyos probléma a vízellátás. Egyetlen kút van csupán, aminek iható a vize. Amikor legutóbb rájuk köszöntött a kánikula, a bányászok nyelve a száj­padlásukhoz tapadt, — nem volt kellő mennyiségű ivóvíz. A szikvizet szívesen fogyasztották volna, de nem volt. — Akkor hozzanak ásványvizet! mondották. A- sem kap a község. Épp kapóra jött arra a vendéglátó egyik képviselője, Horváth elvtárs, aki igy tette fel a kérdést: — Mennyi kell? Én havonta ötezer üveggel tudok küldeni. Ennek már hathete. Azóta egyet­len palack sem érkezett. S mi történt. A kánikula idején gyakori látogató volt a bányászoknál a mentőkocsi. Akkor ígérjünk csak, ha teljesíteni is tudjuk! Szorosan kapcsolódik ehhez egy másik kérdés. A községben nap mint nap varjai hívogatja vendégeit a gyö­nyörű kert helyiség. Fedett helyiség viszont nincs. Mi lesz télen?! Any- nyit sikerült elérni, hogy a Belkeres- kedelmi Minisztérium kereten felül kiutalt 50.000 forintot erre a célra. Az üzem mindenféle építőanyagot biztosít, a munícabér kifizetésié vi­szont — ebből az összegből — a ven­déglátóiparra tartozik. A megyei ke­reskedelmi osztály — ahogy itt el­mondták — húzza-halasztja az épít­kezés megkezdését. Miért? Annyi minden szóbakerült, hogy hirtelen számba se lehet venni. De egy dologról még beszélni kell, S ez az út ... Ha egy autó végigszáguld a falun, olyan porfelhő keletkezik, hogy az ember az orráig se lát. Miután nincs víz, még a locsolást sem tudják meg­oldani. Naponta 3Y.18 autó igyekszik a bányához és a bányából a munká­sokkal. Még el sem ülhet a por, mert egyéb jármüvek is közreműködnek ebben. A por mindent belep. Be- furakszik a húsboltba, a népbolt­ba, beszennyezi a gyümölcsösbódók áruit, a lakások is jócskán kapnak belőle. Illetékesek dolga megoldást találni erre, hiszen a kérdés mm olyan egyszerű itt, mint egy, a for­galomtól távoleső faluban. Mindezek a nehézségek nem törik le a dolgozók munkakedvét. Sőt! Még arra is vállalkoznak, hogy mű­szak után segítsenek az üzem által patronált égerszögi termelőcsoport­nak. Már hatízben voltak esténként aratni a csoport földjein. Sokkal többet kellene törődni ezzel a bányászközséggel...! TÓTH FERENC láraaaulaxás repülőgépen Franciaor»»ágból a népi Kínába Párizs (MTI) Pénteken reggel indult el Párizs­ból az egyik nagy francia utazási iroda kínai társasutazásán résztve­vők első csoportja. Ez volt az első eset, hogy franciák repülőgépen utaznak társasutazásra a Kínai Nép­köztársaságba. A 24 napos út igen költséges. 680 ezer frankba kerül a résztvevőknek, akiknek többsége ipari szakember. (MTI) Ml tagadás, a bányászok munka titán szeretik »leöblíteni« a torku­kat. Ki ezzel, ki azzal. Ebben a bá­nyászközségben is Icözkedvelt a sör. Innák szívesen, ka volna belőle. De nincs. Aki délutánt műszakba megy, vám) onnan jön, hiába áll a pulthoz, ezt válaszolják: — Csak este csapolunkJ Vitázni lehet azon, helyes-e az ilyen álláspont. A vendéglátóiparnál kötik az ebet a karóhoz. így helyes, hiszen este több a vendég, azoknak kell az a kevés, amit ide kiutalnak. A bányászoknak ez sovány magya­rázat, hiszen ők azalatt az érc mel­lett állnak. Vagy az ő pénzük nem ér annyit mint azoké, akik este jár­nak a kerthelyiségbe? A kerthelyi­ség vezetői ismerik a forgalmat, tud­ják, hogy mikor mennyi vendég jön. Énnek arányában csapra lehetne ütni a hordót, — nem kell félni úttól, hogy megromlik a sör! Nemcsak a sörrel van baj Ruda­A hegyaljai földmű vessző vetkezetek figyelmébe Lejárt az idejük! AZ ELLENFORRADALOM idején napirenden volt, hogy nagyhangú, lázító elemek kommunistákat, párt- munkásdkal támadtak meg és nem egyszer tettlegesen is bántalmaztak. Azóta azonban fordult a történelem kereke és az ilyen nagyhangú fenye- getődzőket annak rendje és módja szerint felelősségre vonták. Az ellen- forradalmárok rövid idő alatt megta­nulták, hogy nem lehet büntetlenül fenyegetni és bántalmazni a népi de­mokratikus rendünkhöz hú dolgozó­kat. Egyesek azonban úgy látszik, nem akarják ezt tudomásulvenni. Leg­alábbis erre enged következtetni a sóstófalvi volt munkástanács elnöké­nek, Szlrakon Bertalannak felhábo­rító cselekedete. - Sóstófalván a na­pokban tanácsülés volt. Ez alkalom­mal Juhász István elvtárs tanácstag, a helyi pártszervezet titkára bírálta a legeltetési bizottságot, hibás mun­kájáért. Többek között utalt arra, hogy nincs minden rendben a pénz- gazdálkodás körül. A tanácsülés he­lyesléssel vette tudomásul a párttit­kár felszólalását, annál is inkább, mert titokban már többen beszéltek róla, de eddig senki nem merte szó- vátenni megfelelő helyen. Bár sze­mély szerint senkiről sem esett szó, Sztrakon Bertalan, a legeltetési bi­zottság elnöke, a bírálat után -»elég­tételt« akart venni a párttitkáron. Hétfőn este Juhász elvtárs betért vá­sárolni a helyi fúszerboltba, ahol ösz- szetalálkozott Sztrakon Bertalannal, aki ittas állapotban rátámadt. — Hogy mertél te fengem lepiszkol­ni a tanácsülésen? Gy«« majd négyszemközt bestéiül“ ^ dílotta magából kikelve. p Amikor a párttitkár nem' ^ landó vele vitába bocsátkoz ról tarkón ütötte, hogy a saj | e’sett fejéről. A boltban la' c közül többen a párttitkár« _ sietlek cs az ittas legeltetési ^ gi elnököt kivezették. Ju« * társ azt hitte, hogy ezzel b® az ügy. Tévedett. Félóra m* jelent udvarán Sztrakon és« va, drasztikus szavak kísér« dalmazta a párttitkárt. !j Kiirtlak, még ha koá párttitkár vagy, akkor is! - Csak Juhász elvtórs uf® nak és megfontoltságának' tő, hogy nem került sor tét« re. A község becsületes egyébként nem csodálkozna kon felháborító viselkedésé» volt ő az ellenforradalom *" is. Erőszakkal betolakodott kástanócsba cs elnökké lépt gát elő. Kommuni.stadion«* ismért. Állandóan üldözi» pásztort, mert kommunists»' Ictési bizottságból is igyek* volítani a párttagokat. A ■ felháborító cselekedetével vei hívta maga ellen a falu v dolgozóinak haragját. CSAK HELYESELNI le1*! rendőri és bírói szerveink * értelmében most Sztrakon* felelősségre vonják. Az el«*1? mi lázítóknak és "férvégétté végképp lejárt az idejük. MOZIK MŰSORA A 2 esős időjárás miatt a szokott­nál nagyobb mennyi­ségű permetező és nö­vényvédő szerre van szükségük ezen a nyá­ron a tokajhegyaljai gazdáknak. Hiszen a gyakori eső magával hozza a szőlők vesze­delmes kártevőjét: a peronoszpórát és liszt- harmatot. Hogy csak kisebb mértékben ütötte fel fejét ez a súlyos vesze­delem, az a szőlősgaz­dák gondosságának és a bőségesen rendelke­zésükre állott védekező szereknek köszönhető. Való igaz, hogy régen volt annyi növényvédő szer a falusi földmű­vesszövetkezetekben, mint ezen a tavaszon. De a legtöbb helyen már mind elfogyott, és sajnos, a boltvezetők nem gondoskodnak utánpótlásiról. így a legnagyobb dologidő­ben 10—rlő kilométert kell megteniniök a gaz­dáknak, amíg Tolesván vagy Sátoraljaújhely­ben hozzá juth atomic ré zkénporhoz. Mert nemcsak a kisebb föld- művesszövetkeztekben nem kapható, hanem még az olyan nagyban sem, minit a sáros­pataki. Hiába sürgette meg többízben is a mező­gazdasági osztály veze­tője, Mező István elv­társ a védőszerek be­szerzését, mindig azt a felvilágosítást kapta, hogy a járási szövetke­zeti központ kiadta ugyan az utasítást, de az egyes községi íöld- művesszövetkezetek ez­zel nem törődnek. Bi­zonyára kényelmetlen nekik a növényvédő szerek tárolása, meg talán nem is jelent olyan nagy hasznot, forgalmat, mint más árucikk beszerzése Ezért nem tartják ér­demesnek a vele való foglalkozást. Igen ám, de ha így gondolkoznak. akkor szem elől tévesztik a föl d művesszövetkezet ok egyik nagyon fontos feladatát, amely sze­rint nekik is minden rendelkezésre álló esz­közzel hozzá kell járul­niuk mezőgazdaságunk korszerűsítésének, bel­terjességének fokozásá­hoz. (hej) Bt:KE. Augusztus 1—4-ig: Két óceán tit­ka. Szovjet film. Kezdés: 4, 6, 8 cr.». Vasár­nap délelőtt fél 11 órakor matiné: ördög szépsége. Aug. 5—8i A kis dobos. Szovjet film. KOSSUTH. Augusztus 1—7-ig: Bende- ráthl eset. Német film. Kezdés: fél 4, fél 4 és fél 8 óra. Vasárnap délelőtt fél 11 óra­kor matiné: Csavargó. TÁNCSICS. Augusztus 3—4: Benderáthi eset. Német film. Kezdés: 5 és 7 óra, va­sárnap: 3, 5 és 7 óra. Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné: Gábor diák. Magyar film. Augusztus 5—6: Két óceán titka. Szovjet film. FÁKÉVÁ. Aug. 4-5: Véres út. Kezdés: háromnegyed 6 és háromnegyed 8 óra. Va­sárnak 11 órai kezdettel matiné: Grant kanllány gyermekei. ADV. Augusztus 4—S-Igs 45-ös körzet nem válaszol. Szovjet film. Kezdés: 7 óra, vasárnap 5 és 7 óra. NEPKKRTI SZABADTÉRI. AUg. 4-én: Két óceán titka. Szovjet film. Kezdés: 9 óra. Aug. 6-án: Benderáthi eset. Német film. MÁV KULTÚROTTHON Miskolc. Aug. 4—5-ig. Sötét csillag. HEJÖCSABA. Aug. 3-4: Riadó a he­gyekben. Román film. Aug. 5—6: Különös házasság. Magyar film. Kezdés: 5, 7 óra, vasárnap: 3, 5. 7 óra. Vasárnap délelőtt matiné: A harag napja. Magyar film. MISKOLC-TAPOLCA. Augusztus 3—5-ig: Bankó Pista. Magyar film. Kezdés: fél 8 óra, vasárnan 5 és fél 8 óra. Vasárnap dél­előtt 10 órakor matiné: Déryné. Magyar fiira. MŰVELŐDÉSI HÁZ. Aug. 4-7-tg: Hnjna- lodik. Olasz fltro. Kezdés: 6 és 8 óra. Va­sárnap délelőtt 10 órakor matiné: Kati és a vadmacska. UJOIÓSGYÖR, SZINV AVÖLGYI. Aug. 4—6: Oké Néró. Kezdés hétköznap 5 és 7 óra. Vasárnap: 4, 6 és 8 óra. DIÓSGYŐRI SAGVAlU. AW- * asszony. Szovjet film. Aug. H* élni. Olasz film. Kezdés: 5 és ' sürnap: 3, 5 és 7 óra. vasárnap , órakor matiné: Hajókkal a bAs<? híradó. Aug. 5—7: Uj mao'* 57-0, világhiradó. Orava. Az elí«11 — világhiradó, Orava. az — ba. Kardvívás, Bölcsők, TihaBF tus 7-én délelőtt lo órakor: Két * ka. Szovjet film, A moíiclöadásokat a* hatóságok rendelkezést éven aluli gyermekek nem 1 halják. — Negyvennyolc kiváló ">f hizottmarhát szállított a 11,1 Nyugat-Németországba a c; megyei Allatforgalmi Váll»!*1 a héten negyvenkettőt száll«* országba. ^Mindent M Ad hallok lengyel JavTtottt miskoic srthenVí u » 5. rssifl 1QSU0: Október 29-én Budapest ut­cáin a terror volt a korlátlan úr. A kormány fegyverszüne­tet hirdetett — hasztalan; Szerteszét fegyveres csoportok garázdálkodtak. A sötétség leple alatt Szent Bertalan éj­szakákat rendeztek. A Köztársaság téren ágyúval lőtték a pártházat és kegyetlenül lemészeárolták a foglyul ejtett kom­munistákat. A Körúton és a Rákóczi úton tépett ruházatú, leköpdö- sott testű emberek lógtak a fákon, furcsán megnyúlt nyak­kal. „Így jár minden kommunista!” — hirdette a nyakukba akasztott tábla. KISS LÁSZLÓ ezideig nem járt a városban, s most bor­zalommal töltötte el a látvány. A tömeg e napokban vissza­vonult, az utcákon kizárólag karszalagos, felfegyverzett fel­kelők cirkáltak; úton-útfélen igazoltattak: mindenki gya­nús! A lakosság az ablakok leeresztett függönyén át leske- lődött kifelé; a kétség, a bizonytalanság lclohasztotta az első napok hirtelen fellobbanó lángját. A józanabbul gondolko­dók lelkiismeretfurdalást éreztek: én nem ezt akartam!... De az eseményeket már nem lehetett megállítani. A kormány teljesen elvesztette a bizalmat, rendeletéire senki- sem hallgatott. Tekintélye csak a fegyvereknek volt ezekben a napokban. A parlamentben percenként fordultak meg a legkülön­félébb küldöttségek követeléseikkel. A közrend Is teljesen felborult. A tanácsokat megszüntették, helyükbe forradalmi bizottmányokat állítottak. Az életrekeltett régi pártok és szövetségek még fokozták a zűrzavart: megkezdődött — ré­gi szokáshoz híven — a harc a nagyobb koncért, a minisz­teri tárcákért. A politikai porondon megjelent Mindszentv is, s hatalmi követeléseire célozgatott szónoklataiban. „Min­denkinek tudomásul kell vennie, hogy ebben az országban hat és félmillió katolikus él...” — mondotta. Pillanatig sem rejtette gondolatát, hogy igényt tart a legfőbb hatalmi pozí­cióra. (IV. folytatás.) Árra gondolt, éveket az életéből, ha most ott« hetne. A$ otthon min* tonságosaob ... Aztán * cn felnevetett: éveket! hét most így porciózni tét? Amikor egyik P® a másikra elpusztulhat * mindegy; ismerős, ismeret és kegyelmesek, s nyíltan hangoztatták, elvárjak a kor­mány hozzájárulását, hogy régi birtokaikhoz juthassanak. Mindenki más követ fújt, mást és mást követelt. A felkelők kezébe került rádió a nagy nyilvánosság előtt kétes önbírálatot gyakorolt: „Hazudtunk reggel, hazud-' tunk délben, hazudtunk este, hazudtunk a nap minden órá­jában. Ezután csak a tiszta igazságot mondjuk.” És alig hangzott el a mea culpa, máris hazug szavakat sugároztak az éterbe. — Gyárat és földet nem adunk vissza! Ugyanakkor az Országházban megkezdődött a régi haj- bókolás. Szinte nyüzsögtek a föld alól előbújt méltóságok Kiss László nem látott a dolgok mögé. De nem is gon­dolkozott rajta. Ösztönösen ment, amerre a lábai vitték. Csupán arra ügyelt, nehogy kitérjen valamelyik fő útvo­nalra, mert nem tanácsos arra járni. A fegyveresek úton- útfélen igazoltatnak. Az egyik kirakat előtt megállt, s az üveg épen maradt részében kelletlenül szemügyre vette magát. Sovány az ar­ca, szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek az álmatlanság­tól, sima, szőke haja csapzottan hullott a homlokába. Na, és a ruházata! — Olyan vagyok, mint a madórijesztő — gon­dolta keservesen. A nadrágja alja a földet súrolta, a kopott, piszkos kalauz-zubbony esetlenül lötyögött vékony testén Egy ruhásüzletben hagyta ott gazdája, helyette újat öltve magára. AMINT A RÖKK SZILÁRD UTCÁBA bekanyarodott, riadtan megállt. Egy teherautó a felismerhetetlenségig össze­roncsolt embert vonszolt maga után. Feje minduntalan a kő­höz koppant. Vértől átázott, haja csapzottan libegett. Kiss megborzongott. Úristen!... A diák azt mondta neki, hogy ami most lesz, az tiszta demokrácia lesz... Ez? ... És így meg­gyalázzák az embert! Még fel sem ocsúdott meglepetéséből, amikor újabb látvány tűnt a szemébe. A Sándor-téren három egyenruhás fiatalembert ütöttek puskatussal. Kék vállapjukról ítélve, — karhatalmisták lehettek. Az egyik, egy sovány, barna­arcú katona a fejére kapott ütéstől a földre rogyott, karját védőleg émettg. maga fölé: — Miért bántanak? Semmit nem vétettem...? A puskalus megint lecsapott. A katona kinyúlt a földön. A szája sarkán előszivárgott vér utat keresett magának és álláról lassú cseppekben vállára hullt. Kiss nem bírta tovább. , — El, el innen! Mindegy hová, csak ki ebből a város­ból! Csaknem futóléptekkel igyekezett tovább. Hová?... Haza? Miskolc felé nem mehet. Az emberek azt beszélik, hogy Gödöllő környékén óriási harc folyik a magyarod » oroszok között, — arra nem tanácsos mászkálni... n bér... Elég, ha valaki, HH . _ _____ r ákiált, hogy „fogják meg, ez is ávós!” — kérdezés nett akasztják; jobb esetben belelőnek. Mit tegyen! Merre menjen?... HIRTELEN TEHERAUTÓ fékezett mellette. Az karszalagos — lehettek vagy nyolcán a kocsin — ptt* val integetett Kiss felé: — Hé, polgártárs! Látom, tétlenkedsz, gyere, se? Kiss megijedt. Hová az ördögbe akarják vinni, m gítsen nekik? — Na, mi lesz! Siess, nincs idő. Kiss nem mert ellenkezni, felkapaszkodott a kocsi: ✓ 6. Amikor jobban átgondolta a helyzeté*, nem is hogy így alakultak a dolgok. Fehérvár... Azt mondj*« rafelé nincsenek ilyen borzalmak. Legalább kipiheni « egy kissé. Csak a szállítmány nem lesz valami kelleni« szerért mennek a Vadásztölténybe. Már megint fétf Kiss irtózott még a nevétől is. No, mindegy, majd less“ hogy ... Fő, hogy elkerült a fővárosból. Ügy is ez volt a* déka ... KI onnan, abból a zűrzavarból! A budai oldalon még kétszer megálltak: néhány bért toboroztak segítségül. Buda után a vezető teljes adott a kocsinak. A suhanó kocsi gyorsan hagyta maga után a küß két. Albertfalva ... Budatétény... Nagytétény ... I-áts: csend volt. mindenütt. A parasztok dolgoztak a földe mintha semmisem történt volna; szüreteltek a tétényi c Ion. Csak talán csendesebben, mint máskor. A puttony! pelő emberek megálltak egy-egy percre, Pest irányába gatóztak: ropog-e még a fegyver? A sárguló őszi táj, a békésen dolgozgató paraszt« friss levegő megnyugtatólag halott Kiss idegeire. Of vajon mi lehet? — gondolta. Vajon szüretelnek-e a H alján? És Miskolcon mi lehet. Hallott egy-két kósza hit dehát kinek lehet ma fenntartás nélkül hinni...? M lesz már vége ? ... Őrjítő ez a bizonytalanság. Mi köve zik ezután? A történtekből úgy tűnik, hogy a rend megbukott... Ki tudja kivezetni a nemzetet ebből a télén káoszból? — Nem, még mindig nem értem — mögte —, szétrobban a fejem. Szinte hihetetlen! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom