Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-30 / 202. szám

. Wäiek, 1957. augusztus 30.

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

3

„Aki a néppel akar lenni, az mindig együtt lesz a párttal

Hruscsov beszéde irodalmi és művészeti kérdésekről

Moszkva, aug. 28. (TASZSZ) A Kommunyiszt most megjelent

12. száma »Forrjon egybe az irodalom és a művészet a nép életével-« címmel N. Sz. Hruscsov korábbi beszédeinek rövidített szövegét közli. Hruscsov beszédei a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában az írók értekezletén, a művészek, a szobrászok és a zeneszerzők május 19-i fogadásán és a pártaktíva 1957. júliusi ülésén hangzottak el.

Elöljáróban az elmélet és a gyakorlat szoros összefüggéséről beszélt, s említést tett a Malenkov. Molotov és Kaganovics-féle frakcióról, amelynek tagjai a XX. kongresszuson kijelölt lenini irányzat ellen léptek fel.

Hruscsov ezután kifejtette: a párt-, az állam és a gazdasági építésben a legutóbbi években megvalósított intézkedések azt tanúsítják, hogy a párt' tevékenysége az elmélet és a gyakorlat széttéphetetlen egységén alapszik, s hogy Sztálin életének utolsó éveiben megromlott az elmélet és a gyakorlat kapcsolata. Ez az, amit nem értenek meg azok az élettől elszakadt emberek, akik a marxista-leninista tudomány prédikátorainak és magyarázóinak szerepében tetszelegnek, de valójában szakítottak a leninizmussal, s a párt és a nép gyökeres érdekei ellen irányuló ír akciós szakadártevékenység útjára tévedtek., Az egész párt, az egész szovjet nép egyhangúan helyeselte a központi bizottság júniusi teljes ülésének határozatait. Ezek leleplezték és ideológiailag szétzúzták Malenkov, Kaganovics, Molotov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov csoportját, amely a párt XX. kongresszusán kijelölt lenini irányzat ellen lépett fel.

»Ismerem az olyan embereket — mondotta Hruscsov —, akik teoretikusnak tüntetik fel magukat, de a dolog lényegét illetően egész elméleti »-bölcsességük-« csak annyiból all, hogy ünos-úntalan bűvészmutatvá- áyokat végeznek a marxizmus—lé- cinizmus klaszikusainak írásaiból kiragadott idézetekkel.

Ezek az elméleti tógában tetszelgő gyásztudósok nem képesek i megérteni azt a lényeges marxista igazságot, hogy az embereknek elsősorban enniök. inniuk kell, lakásra van szükségük, s öltözködniük kell, mielőtt politikával, tudománnyal és művészettel foglalkozhatnának.

Ezek a talmudisták és bibliamagyarázók elfelejtik: a nép éppen, azért ragadta magához a hatalmat, hogy lehetőleg minél gyorsabban fejlessze & termelő erőket, megsokszorozza a társadalom gazdagságát, növelje jólétét és jobb életfeltételeket teremtsen.-«

Hruscsov áttért a személyi kultusz kérdésére, elmondta, hogy a szocializmus ellenségei saját szennyes céljaikra próbálták kihasználni a személyi kultusz bírálatát, de a szovjet' értelmiség érettnek, állhatatosnak és a marxizmushoz hűnek bizonyult az ideológiai harcban, bár egyesek ingadoztak, tétováztak.

Ez utóbbi azért történt —- folytatta —, mert egyes elvtársak egyoldalúan, helytelenül értelmezték a sztálini személyi kultusz pártbírálatának lényegét. E kritikát megkísérelték oly módon, értelmezni, hogy sommásan támadták J. V. Sztálin pozitív szerepét hazánk és pártunk életében, s hamis útra léptek: elfogultan csak az árnyoldalakat és a tévedéseket keresték annak a harcnak a történetében, amelyet népünk a szocializmus győzelméért vívott, nem törődtek szovjet hazánknak a szocializmus építésében aratott világtörténelmi jelentőségű alkotó sikereivel.

Sztálin tevékenységének utolsó időszakában sok hibát követett el, de sok hasznosat is tett hazánknak, pántunknak, az egész nemzetközi munkásmozgalomnak — állapította meg Hruscsov.

Természetes, hogy a személyi kultusz általános légkörének hatása alatt sokszor az irodalmi és a művészeti alkotásokban is Sztálin személyének nem tárgyilagos, egyoldalú- ábrázolása volt tapasztalható. Túlságosan fél nagyították érdemeit, ezzel szemben a párt szerepét, a nép szerepét nem világították meg méltóan.

Hruscsov ezután rámutatott, hogy amikor megindult a személyi kultusz bírálata, néhány író képzelődni kezdett, vajon nem volt-e helytelen egész eddigi alkotó tevékenysége. Az értelmiségiek között akadtak olyanok is, akik korábban nem vették ki tevékében részüket a szocialista építő munkából, s most ócsárolni kezdték az irodalomnak és a művészetnek ezokat a munkásait, akik a szovjet llépnek a párt vezetésével kivívott (Sikereit dicsőítették.

Ök találták ki s vitték be a köztudatba az olyan becsmérlő kifejezéseket,, mint például »lakkozó«, s ráütötték mindenkire ezt a bélyeget, aki helyesen írt a mi tevékenységünkről, vagy a nép alkotó munkájáról és nagy győzelmeiről.

Hruscsov a továbbiakban megállapította: az irodalom és művészet fejlődésének az a fő vonala, hogy az irodalomnak és a művészetnek mindig elválaszthatatlanul össze kell forrnia a nép életével, az igazságnak megfelelően kell ábrázolnia a szocialista valóság gazdagságát és sokoldalúságát, világosan és meggyőzően kell megmutatnia a szovjet nép hatalmas átalakító tevékenységét, törekvéseinek és céljainak fenségességét, erkölcsi magasrendűségét.

Az irodalom és a művészet magasztos társadalmi jelentősége abban rejlik, hogy harcra vezeti a népet a kommunizmus építésében kivívandó újabb sikerekért.

Hruscsov ezután azt fejtegette^ hogy vannak olyan írók és művészek,’ akik szerint az irodalomnak és a művészetnek kizárólagos feladata az élet negatív jelenségeit felsorakoztatni, a pozitív jelenségeket pedig elhallgatni.

Dugyincev például Nemcsak kenyérrel ... című művében elfogultan, hajuknál fogva ráncigálja elő a negatív tényeket, s tendenciózusan világítja meg a számunkra kedvezőtlen álláspontokat.

Dugyincev könyvecskéjében vannak helyes, erőteljesen megírt oldalak is, de a könyv alapjában véve helytelen irányú, nem igaz.

Az olvasónak az a benyomása, hogy a könyv íróját nem az a gond hatja át, hogyan távolítsák el életünkből az általa észlelt hiányosságokat. Dugyincev szándékosan sötét színekkel fest, kárörvendezve ír a hiányosságokról. A valóságnak ilyen ábrázolása az irodalmi és a művészeti alkotásokban tulajdonképpen a valóság eltorzítására, görbe tükörben való megmutatására irányuló törekvés.

Csak sajnálni tudom, hogy egyes irodalmi-művészeti folyóiratok és kiadók nem vették észre, nem értékelték helyesen ezt az egészségtelen és káros irányzatot, s nem verték vissza idejében. A Novij Mir folyóirat szerkesztősége helyt adott olyan müvek közlésének, mint például Dugyincev könyve. Több irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztősége és egyes kiadók vezetői nem álltak a helyzet magaslatán, több esetben letértek az elvi álláspontról. Ezek az $ elvtársak kezdtek elfeledkezni róla, ♦ hogy a sajtó legfontosabb eszmei 6 fegyverünk. Az a feladata, hogy üsse ♦ a munkásosztály ellenségeit, a dolgo- ♦ zók ellenségeit. ♦

Nem adhatjuk a sajtót megbíz- ♦ hatatlan kezekbe, ennek a leg- ♦ hívebb, a legszilárdabb, a politi- j kailag állhatatos és ügyünk iránt ♦ odaadó funkcionáriusok kezében t kell lennie. ♦

parasztok, az értelmiségiek életében, az egyes emberek, az üzemi, a kolhoz-, a szovhoz-kollektívák életében. Ha a szerző nem örül népe sikereinek, csak a rosszat, a negatívat keresi ki, szemetes gödrökben vájkál, s ezt fogja az életre jellemzőnek feltüntetni.

Ellenezzük azt is — mondotta Hruscsov —, ha valaki irreális, szépített képeket alkot, olyanokat, amelyek sértik népünk érzését, mert népünk nem fogad el és nem tűr el semmilyen hamisságot.

A szovjet emberek elvetik az olyan, lényegében rágalmazó, műveket is, mint amilyen Dugyincev Nemcsak kenyérrel... című könyve, s az olyan édeskés, émelygős filmeket is, mint a Feledhetetlen 1919 vagy a Vidám vásár.

Sajnos, az írók és a képzőművészek között akadnak olyan emberek, az »alkotás szabadságának« hívei, akik azt akarják, hogy szótlanul tűrjük az olyan műveket, amelyek torz képet rajzolnak a szovjet valóságról, ne vegyük észre őket, s ne adjunk róluk elvi értékelést. Ezek az emberok, amint kiderül, húzódoznak az irodalom és a művészet párt- és állami irányításától.

Néha nyíltan ellenzik ezt az irányítást, de leggyakrabban a gyámkodás feleslegességéről, a kezdeményezés megbénításáról stb. szóló fecsegéssel leplezik ezt a véleményüket és kívánságukat.

A szovjet társadalom egész története — mondotta Hruscsov — a legmeggyőzőbben igazolja, hogy a párt és az állam irányító szerepe, a művészeti alkotásnak szentelt figyelme, az írókról, a képzőművészekről, a zeneszerzőkről való gondoskodása biztosította az irodalom és a képzőművészet kiemelkedői sikereit, a Szovjetunió minden népe szocialista kultúrájának felvirágzását.

Befejezésül Hruscsov hangsúlyozta, hogy a párt szeretné, ha az irodalom és a képzőművészet minden ereje elvi alapon tömörülne, s ennek elősegítését szolgálja az elvi bírálat és' önbírálat, amely megkönnyíti a hibá- zóknak, hogy megleljék a helyes utat.

w

NAPIRENDEN

EGY ELFELEJTETT KÁDER

K

ommunista szívvel, erejéhez, tehetségéhez, tudásához mérten — mindig a legjobbat adta. Hosszú ideig élt és dolgozott a Lenin Kohászati Művekben az örökké tettrekész ember. Semmiféle megbízatási tói nem riadt vissza. Elvtársai, munkatársai becsülték, szerették. Nemi csak üzemét ismerte, de a falut is, hiszen gyakran járt kinn. Amit otft tapasztalt, itthon hasznosította. De falura se ment üres tarsollyal. Oda ia vitt tanácsot, tapasztalatot, hová mi kellett...

A szorgalmas munkában eltelt hetek, hónapok, évek után, amit 4 gyárban töltött, jött a párt felhívása: kommunisták, menjetek falura.

Az első között volt, aki jelentkezett. Nem sajnálta otthagyni a meg-i szokott környezetet, az ismerősöket, a barátokat, meghitt otthonát. Szent kötelességének érezte és — teljesítette kötelességét.

Boldvára került az állami gazdaságba. Egy rosszul dolgozó üzemet! vett át. Ö maga sem állítja, hogy egycsapásra megváltozott minden. Nem. Kemény munkára s kemény kézre volt szükség. Természetesen a kemény; kéz nem mindenkinek tetszett a gazdaságban. Ezek ferde szemmel néztek rá és még ma is emlékeznek a volt igazgatóra. De a többség, a dolgozni akaró, a renyheséget elítélő dolgozók megbecsülték.

ö maga is gyorsan beleilleszkedett az új környezetbe, az új muríkai- körbe, s lépésről-lépésre emelte ki az állami gazdaságot a mélypontról. Ekkor jött október 23.

Nem ijedt meg. Kommunistához méltóan viselkedett. De vissza kellett vonulnia. Egyik óráról a másikra vesztette el állását. A munks tanács felmondott s azt „tanácsolta” neki, hogy hagyja el a falut. ^" lg ekkor sem tágított. Megfenyegették, kilakoltatták. Hazajött Miskolcra.

Az ellenforradalom vihara elvonult. Hogy közkeletű szóval éljek, nem használta a könyökét, nem is verte a mellét, hogy ezt még ezt tettem. Szerény volt. Bízott. Hite, kedve azonban lassan fogyott. Várta, hogy keresni fogják, hogy szükség lesz még rá.

De nem.

Most magánosán él, mert senki nem „figyel fel rá”. Elfelejtették. Nem ezt érdemli. Dolgozni akar, úgy mint régen. Olyan kedvvel, olyrm akarattal, aktivitással. A neve: Fischer László.

(tfí

ISTetn szerez dicsőséget a kisiparnak

Még 1956 június 14-én rendeltem egy garnitúra bútort Karabinszki Sándor miskolci, Széchenyi u. 7. sz. alatti kárpitos kisiparosnál. A bútorért ll ezer forintot kért, amiből 9800 forintot azonnal át is vett anyagbeszerzés címén. Megállapodásunk szerint a bútort 1956. szeptember havában kellett volna leszállítania.

Azóta teltek a hónapok, Karabinszki azonban megfeledkezett kötelezettségéről, sőt amikor felkerestük és elégedetlenségünket fejeztük ki, sürgetésünkre mosolyogva azt válaszolta, hogy: »neki mindenütt van ismeretsége, akárihova is, megyünk«.

Nagyon elkeseredtem, hiszen egyszerű munkásasszony vagyok, férjem Dimávagban dolgozik és évekig vontuk meg magunktól a szórakozást azért, hogy bútorunk legyen. Bírósághoz fordultam. Az első tárgyalás ez év június 5-én, a második július

4-én volt, Karabinszki * azonban egyiken sem jelent meg. A másociiK] tárgyaláson a bíróság úgy döntött* hogy Kara bin&z kinek 15 napon belül le kell szállítania a bútort; Kara* binszki, a bírósági döntés ellenére,'• 4 mai napig sem szállította le*

Én jóhiszeműen mentem kisipa* roshoz. A kért előleget kifizetve, kő-* télességemnek eleget tettem, de Ka* rabinszki visszaélt bizalmammal A] nyilvánosság elé tárom az ügyet; hogy mások is, az illetékes ihatógá- gok is okuljanak belőle^

Barkőczi Jánosnéi Miskolc, Ságvári Endrééi. 26/

— Olaszországban akkumulátoros*

antenna nélkül működő* hordozható televíziós készüléket készítettek; Az új típusú televíziós készülék lehetőd vé teszi, hogy a kirándulók is gyö<* nyörködhessenek a televíziós adásokban;

ÜGYES KEZEK. KIS MESTEREK

AZ ÉPÜLŐ FALAKOM

nn

íl

Hruscsov említést tett a »Lityera túrna ja Moszkva« című almanachról amelyben ideológiailag hibás művek és cikkek jelentek meg, olyanok, amelyeket a közvélemény — elsősorban maguk az írók — élesen elítéltek.

Nem lehet szembeállítani a pártosság és a népiesség fogalmát — mondta aztán Hruscsov. — A szovjet szocialista társadalom ereje a kommunista párt és a nép egységében van. A szovjet társadalmi és állami rend a kommunista pártnak a nép érdekeit kifejező politikáján alapszik. | Ezért j

nagy tévedés lenne azt gondolni, * hogy a mi szovjet viszonyaink ♦ között szolgálhatja a népet az, ♦ aki nem vesz részt tevékenyen a ♦ kommunista párt politikájának f megvalósításában. $

Lehetetlen kívánság együtt haladni$ a néppel és nem osztani a párt néze-X teit, politikai vonalát. Aki a néppel t akar lenni, az mindig együtt lesz a f párttal. Aki szilárdan a párt álláspontján van, az mindig a néppel lesz.

Az életben, a valóságban a pozitív mellett mindig ott van a negatív, helyenként a virágokkal együtt nőnek a gyomok — folytatta Hruscsov. — A valóság ábrázolásában minden a szerzőtől függ. Ha osztja a párt álláspontját, ha a népet szolgálja és őszintén segíteni akarja a népet az új társadalom építésében, ha utat akar törni a kommunizmus felépítéséért ♦ vívott harcban, akkor a negatívval | szembeállítva, támogatni tudja, he-♦ lyesen, élénk színekkel meg tudja ♦ mutatni a pozitívat. Az Jlyen író, • festő, szobrász, zeneszerző elég jó | példát talál a munkások, a kolhoz- ?

*— Hat bérházat építünk a bányászoknak. Látogass meg egyszer. Könnyen megtalálsz, a 11-es számú épületen rakom a falat.

— Sokan vagytok ott? Szép mesterség az?

— Az ám! Majd meglátod, csak

gyere.

— Hol szálljak le a villamosról?

— A Kilián gimnáziumnál.

És a villamos tovább ment. Az egyik fiú a belváros, a másik pedig Diósgyőr felé tartott.

Ez a kis párbeszéd egy hétköznapi találkozáson hangzott el. A szavak egyszerűek, valóban hétköz* napiak, de mögöttük a tettek meglepőek. Akkor győződtünk meg erről, amikor mi is meglátogattuk a tanépítkezést, amelyen a barátját hívó ipari tanuló dolgozik.

Oktató, aki maga is MTH tanuló volt

Az építésvezetőség irodájában — a falra függesztett települési terven hat épület tűnik legjobban szemünk elé. Ezek a határozott vonalakkal jelölt épületek pár hónappal ezelőtt még csak megvalósulásra váró tervek voltak. Ma — ha kinézünk az ablakon — katonás sorrendben sorakoznak egymás mellett.

Szép háromemeletes házak. A tágas ablakok, erkélyek már a jövőbe néznek, amikor a nap majd merészen ontja be sugarát a bányászcsaládok békés otthonába.

— Ezeket a házakat kőművestanulók építik — mondja Bódogh Lajos, a vállalat oktatási előadója.

— És nem akárhogyan — szól közbe Jung Frigyes főművezető. — Megnézheti munkájukat bárki. Ügyeskezű kis mesterek lesznek.

A beruházó — a Borsodi Szénbányászati Tröszt — kevés helyen vesz át ilyen gondos munkával készült lakásokat, mint amilyet itt, az MTH intézet tanulói építenek.

A 13-as számú épületen Bőnyei Sándor oktató csoportja a III. emeleti fal építését végzi. Tizenkét első éves tanuló szorgoskodik az épülő falakon. Munkájuk minőségében a szakértők keresve sem találnak hibát. Egyenes és jól kitöltött falak, szabályos sarkok maradnak ügyes kezeik után.

A csoport mestere — Bőnyei Sándor — maga is fiatalember. Szinte ámulatba esik az érdeklődő, amikor megtudja, hogy a mester 2 éve szabadult az MTH-tól, mint tanuló és ma már oktató! — méghozzá a legjobbak közé tartozik.

— Én magam is a szerszámot fogom állandóan — mondja. — Hol egyik, hol a másik tanuló mellett dolgozom, tanítom őket. Nagy jelentősége van annak, ha a mester nemcsak zsebredugott kézzel utasít, hanem a gyakorlati munkában segítséget ad. Tapasztalatból tudom — azért állok ki egyéni módszerem helyessége mellett.

Alapozástól — a külső vakolásig

Amit az oktató elmond, az beszéd közben is látható a tanulók munkáján. Belustyák András tanuló például valóságos művésze „szakmájának”.

— Már kisgyermek koromban szerettem házakat építeni. Most a képzeletemet a valóságban hasznosíthatom. Igaz, traktoros gépésznek akartam tanulni, de ma már nem bánom, hogy kőműves lettem.

— A szép, nagy épületekben életemen át gyönyörködhetek és hálásak lesznek a jó munkáért a benne lakó emberek.

A szorgalom és tanulni akarás jellemző a többi csoport munkájára is. Márton Emil, Csorba István, Paszternák László és Moldován Emil oktatók csoportjai szintén tevékeny munkát fejtenek ki a bányászlakások felépítésében — hiszen alapozástól a külső vakolásig ők építik.

Természetes — mindehhez az építésvezetőség előrelátó és tervszerű munkája is hozzájárul.

— Nem minden épületen tanulnának így a fiatalok — mondja Bérezi elvtárs, az MTH intézet igazgatóhelyettese. — Itt megismerkednek a fiatalok az építőipar

fejlődő technológiájával, különböző gépekké], haladó módszerekkel. Uram József építésvezető* de a, munkahely többi műszaki dolgozói is értékelik a tanulók munkáját és biztosítják fejlődésükhöz; <3» feltételeket.

Ismerkedés az új technikával

A legtöbb építőipari gép megtalálható a tanépítkezésen. Ezekkel nem csupán elméletben és hírből ismerkednek meg, hanem elsősorban a gyakorlati munka során. Itt dolgozik a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat egyik vakoló gépe is, Bukovenszki Pál brigádjával. A gépi vakoló brigád havonta vesz magához MTH tanulókat és így a gépi vakolással is megismerkednek a fiatalok — hiszen a jövő kőművese el sem képzelhető a modern építőipari gépek ismerete nélkül.

A tanulóképzés egyik elve, hogy lassan, de biztosan dolgozzanak a fiatalok. Nos, ezt az elvet —> egyben mint törvényt — ezen az építkezésen megszegik. Megszegik azért, mert biztosan dolgoznak és kiváló minőségben építenek, de a lassan szót nem veszik tudomásul.

Hogy mennyire így van — jellemző munkájukra, hogy a hat bérház építését május első napjaiban kezdték el és napjainkban mái? a belső munkálatok, a vakolás* gáz, víz és a központi fűtés szerelési munkái is folyamatban vannak. Pedig 144 lakás felépítésére sok ezer piros téglát kellett szabályos sorrendben elhelyezni a kis mestereknek.

És ha megkérdezzük bármelyiket, miért igyekeznek — szinte a felnőttekkel azonos értékű munkát végezni — így felelnek:

— Kell a bányászoknak a lakás.

Vagy így- szól a másik:

— Év végére átadjuk — megígértük.

Mindezt felnőttes komolysággal; büszkén mondják. Joguk van hozzá. Ügyes kezeikkel jól dolgoznak a kis mesterek az épülő falakon.

SZARVAS MIKLÓS