Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-29 / 201. szám

TILTAKOZIK A MAGYAR NÉP A közvélemény hangja Az ENSZ ötös bizottsága jelentésének híre már eljutott megyénk üzemeibe, bányáiba, fálvaibai Tudnak az emberek arról, hogy mit akar az ötös bizottság „igazolni” a magyar ellenforradalmi eseményekről. Nap mint nap érkeznek szerkesztőségünkbe levélek, táviratok, melyben az egyszerű emberek saját szavaikkal mondanak véleményt és tiltakoznak, elítélően nyilatkoznak az ötös bizottság munkájáról. Ha til­takoznak, tudják is, hogy miért teszik ezt. Tudják, hogy nem az úgyneve­zett ötös bizottság tagjai• voltak jelen, s látták a magyar ellenforradalom pusztító hatását. Ki-ki ‘a maga falujában, üzemében győződött meg arról, hogy mit jelentett az ellenforradalom, kinek az érdekeit szolgálta. A tiltakozók között megtaláljuk a földművest, a gyári munkást, a mérnököt, orvost. Ki szóban, ki papírra vetve mond véleményt a bizott­ság „munkájáról”. ,,Hagyjanak bennüket békén — írják többen. — Bíz­zák a mi dolgainkat csak ránk. Mi vagyunk és voltunk itthon, mi lát­tuk, hogy mi történt és nem utolsósorban, saját ügyünkről lévén szó, arra legilletékesebbek mi vagyunk, hogy döntsünk jelenünkről, jövőnkről”. „Meggyőződésünk — írják, a levelezők —, hogy á józangondolko- zásű ENSZ tagállamok egy véleményen vannak velünk és követelik majd a „magyar ügy” napirendről való levételét.” Szerkesztőségünk munkatársa a napokban felkereste dr. Nemecs­kay Tivadar egyetemi magánta­nárt, a megyei kórház szülészeti osztályának vezető-főorvosát. — Mi a tanár úr véleménye az „ötös bizottság’-ról? — A sajtóból tájékozódtam az ügyről. Nem tartom szerencsésnek és kívánatosnak, hogy az ENSZ foglalkozzon az úgynevezett „ma­gyar üggyel”. Az ENSZ feladata, hogy elősegítse a különböző rend­szerű országok közötti békés együttélést. A „magyar ügy” sem­miképpen sem a békés egymás mellett élést jelenti és nem segíti elő a konszolidációt hazánkban. Mi békében, nyugalomban aka­runk élni. Az a hírverés, az a pro­paganda, ami sajtóban és más úton a jelentéssel kapcsolatban napvi­lágot lát, zavarja népünk nyugal­mát és az alkotó munka teljes ki­bontakozását. Pedig erre nagy szükség van. — Mi félelem nélküli életet aka­runk — mondotta dr. Nemecskay. — Mindenki kapja meg méltó büntetését olyan részben, ahogyan kivette részét az ellenforradalom­ból. Az a meggyőződésünk — ahogy baráti körben erről beszélgettünk egymás között —, hogy a Kádár­kormányt is ez a nemes gondolat vezeti. Több nyilatkozatában is hallottuk ezt, de különösen a „Nagy Kun Napok” alkalmával mondott ünnepi beszéde még in­kább meggyőzött bennünket erről. Mint pártonkívüli mondom, hogy a békés alkotó munka csak úgy bontakozhat ki teljesen nálunk, ha nem hatnak zavarólag a külső okok, mint jelen esetben az ENSZ „ötös bizottságának” tevékenysége. A Hazafias Népfront munkájától azt várjuk, hogy elősegítse, meg­teremtse a dolgozó nép egységét. Már tisztult a látókör, a tények alapján mindenki világosan látja, hogy nálunk ellenforradalom volt, így az erők csoportosítása már könnyebb és jobban megoldható. Elítélendő az ENSZ „ötös bizott­ságának” munkája, amely igazság­talanul és jogtalanul avatkozik ha­zánk belügyeibe — fejezte be nyi­latkozatát dr. Nemecskay Tivadar. Miskolc I. kerületi tanácsa egyik dolgozója így látja Bodnár Mária, az igazgatási osz­tály dolgozója csendben, nyugodtan végzi mindennapos munkáját. Megkérdeztük, mi a véleménye az „ötös bizottságról”. — Nem vagyok politikus, nem fog­lalkozom politikával — mondotta. — De a mindennapi életről rádió és sajtó útján tájékozódom. Ami az „ötös bizottság” munkáját illeti, erre csak a következőket mondha­tom. Népünk és kormányunk már eldöntötte, hogy októberben Ma­gyarországon ellenforradalom volt. Á jövő a munkás-paraszt hatalomé' A miskolci közlekedési dolgozók tiltakozása "Jól emlékszünk még azokra a napokra, amikor a miskolci elleniforradalmárok megállásra kényszerítették a villamosokat, autóbuszokat és veszélyeztették fe­nyegetéseikkel a közlekedési dol­gozók életét. Ezekre a napokra gondoltak feliháborodva a Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozói, ami­kor elhatározták, hogy röpgyűlé&e- ken tiltakoznak az ENSZ ötös bi­zottságának rágalmazó jelentése ellen, melyet szeptember 10-én napirendre tűznek; A kocsávezetők és kalauzok, sze­relők és hivatali dolgozók egy pil­lanatra abbahagyták a munkát, hogy szóval és tettel bizonyítsák be: kiállnak kormányunk mellett és támogatják munkáját; Egy pillanatra néma csendben álltak a villamosok a központi telep környékén, ahol az olajos ruhába öltözött szerelők, értelmiségi mun­kások, fiatalok és idősek egyaránt a ropgyűlés előadójának szavait figyelték. — Meg akarják hamisítani a tör­ténelmet, félre akarják vezetni a > becsületes dolgozók millióit, — szólt > munkatársaihoz Márton József mű- vezető. — Be akarják feketíteni munkás-paraszt kormányt, az J ÍVTSZMP-t, azért, hogy akadályoz­zák a gazdasági és politikai helyzet további szilárdulását. A továbbiakban arról beszélt az (t előadó, hogy az úgynevezett »ma­gyar üggyel« takargatni akarják ai Szuezben, Cipruson és Ománban elkövetett gaztetteiket, Cs az emberek hallgatták az < I *■ igazságot. Sokan vannak kö-<> zöttük, akik a múltban a megyei falvaiban laktak és kora reggeltől i késő estig a Pallavicinieknek, ai Rimamurányiaknak és a többi urak- ^ nak dolgoztak. Ív' — Nem! Ebből nem kérünk! —J árulják el az arcok. !; — Saját szemünkkel láttuk, hogy ( az ellenforradalom célja a proletár- 1 diktatúra megdöntése volt. Annak1 a proletárdiktatúrának, amely csak1 Borsod megyében 288.332 kát. hold1 földet osztott ki 47.260 nincstelen1 parasztcsalád krzött. ', — Azt a poletárdiktatúrát, amely ,i elzavarta a gyárosokat és bánya- (i tulajdonosokat, azokat, akik fülé- (i rekért dolgozgatták a munkásokat i1 12 órán keresztül. Azt a hatalmat,!» amely lehetővé tette, hogy a mun-11 kások és parasztok ezrei tanulhas-<1 sanaik az egyetemeken, főiskolákon <1 — nem engedjük befeketíteni! i1 A központi telep után a Dózsa i1 György-utcai autóbuszállomás dől-11 gozói tartottak röpgyűlést. Itt i1 Iglói Zoltán főmenetirányító tájé-11 koztatta munkatársait. i1 Űjdiósgyőrben. a remízben Tóth»1 Kálmán hőkezelő ismertette a tilta- <1 kozó szöveget. — A szovjet csapatok segítsége mentette meg Közép-Európa béké­jét, — mondotta. — A magyar- országi ellenforradalmi felkelés ugyanis szembefordulva a szomszé­dos szocialista országokival — új háború csíráját hintette volna eL A szovjet csapatok segítsége meg­mentette a magyar nép szocialista vívmányait, ami drágább nekünk mindennél. C a szavakat igazolták a tettek. ^ Az ívek egymásután teltek meg aláírásokkal és az emberek papírra vetették: —- Utunk az élet útja, a jövő az egész világon a munkás-paraszt hatalomé! Igaz, vannak, akik a forradalmat sokféleképpen igyekeznek magya­rázni. Ott, külföldön, nem mondhat­nak őszinte véleményt arról, hogy mi volt nálunk. A bizonyítékok a mi birtokunkban vannak. Ahhoz nem kell különösebb iskolai végzettség, vagy bármi más, hogy megállapít­hassuk — az egyszerű embereket gyilkolták, a kommunistákat ül­dözték. Nem volt közbiztonság, rend, mert a rendőrséget is szétzavarták. Szinte félve járt az ember az ut­cán, nem tudta, hogy honnan, ki fog rámutatni: ez „ávós besúgó!” és már lincselt is a tömeg. Az in­fláció is itt járt már a kapunkban. Ez is érthető, nem dolgoztak az emberek, de a fizetésüket felvet­ték. Ügy gondolom, a „magyar ügy” arra jó, hogy Amerika és Anglia közelkeleti politikáját legalább pil­lanatnyilag palástolni tudja — Omán, Aligír és más ügyekre gon­dolok. — Ma nyugodtan megyünk a munkába, nyugalom és rend van. Szinte jóleső érzés látni, hogy milyen hamar konszolidálódott a helyzet — mondotta végezetül Bodnár Mária. A NAP MINDEN ÓRÁJÁBAN... A nap minden órájában, szinte minden percében tollat ragadnak, munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és öregek, hogy felemeljék tiltakozó szavukat az ENSZ ötös bizottsága jelentése ellen. Szerkesztősé­günk százával kapja a leveleket és táviratokat, melyek népünk hangját, határozott állásfoglalását tükrözik. A következő üzemek és intézmények küldték el táviratukat az Országos Béketanácsnak, illetve a magyar Külügyminisztériumnak: Hejőcsabai Cement- és Mészmű, kőbánya^ edelényi gépállomás, me­gyei tűzrendészed osztály és miskolci alosztály, Miskolci Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalat, sátoraljaújhelyi járási és városi tanács, Bodrog- kőújfalu, Abaújalpár község, Szendrő község dolgozó parasztsága, Bor­sodi Hőerőmű, rudolftelepi bánya, abaújszántói járási földművesszövet­kezet, miskolci Patyolat Vállalat, a Sertéstenyésztő Vállalat vilmányi üzemegysége, Borsodi Szénbányászati Tröszt szállító és karbantartó üze­me, Felsődobsza község választópolgárai, Közlekedési Építő Vállalat be- rentei építésvezetősége, Mezőcsát dolgozó parasztsága, Borsod megyei Tejipari Vállalat, Kisgyőr, Mokép megyei igazgatósága, Borsod megyei KISZÖV, perecesi szénbányák, a vasutas szakszervezet területi bizott­sága, rudabányai vasércbánya, Tiszapalkonyai Erőmű, miskolci Ruházati Bolt, miskolci Vas-"és Fémipari Kisipari Termelőszövetkezet, Sajószent- péteri Üveggyári KISZ-szervezet, kazincbarcikai tűzrendészeti alosztály* miskolci Kertészeti Vállalat, emődi általános iskola tanítói, Mucsony község MSZMP pártalapszervezete, miskolci Vasipari- és Gyermekkocsi­gyártó Vállalat dolgozói, Űt- és Vasútépítő Vállalat kazincbarcikai épí­tésvezetősége, Bánhorvát község lakossága, szerencsi vasútállomás dol­gozói, Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszerve­zetének vezetősége és tagsága, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség me­gyei elnöksége, miskolci Tüzelőszer és Építőanyagértékesítő Vállalat, Or­mosbánya műszaki és fizikai dolgozói, gönci kőbánya. (Folytatjuk.) 99 Nincs joguk beavatkozni bcíügyeinkbe!“ Elismerjük és támogatjuk népi kormányunkat MI, a miskolci Építőipari Vállalat összdolgozói a legnagyobb felháboro­dással vettük tudomásul a nyugati kapitalisták újabb mesterkedését, mely népünk békés életének megza­varására irányul. Az ENSZ úgyne­vezett »magyar bizottsága-« hamis, koholt vádak alapján összeállított jelentésével próbál népünk belügyé- be beavatkozni. Mindenmilyen kísér­letükkel szemben tiltakozásunkat fejezzük ki és követeljük, hogy az ENSZ ne tűzze napirendre az ötös­FIAM VÉRÉVEL FIZETETT A SZABADSÁGÉRT FAJDALOM, sírás fojtogatja tor­komat. Szemeim előtt elveszett gyermekem arcát látom. Nem tu­dom elviselni halálát. Nem tudom, mert életünk csak most vált volna igazán széppé... Nyolcán voltunk testvérek. Szü­leim nehéz körülmények között neveltek fel. Férjem élete sem kü­lönbözött az - enyémtől. Édesapja nincstelen parasztember volt, aki­nek hét éhes szájnak kellett bizto­sítania a mindennapi kenyeret. Ti- szaeszláron Szomjas méltóságos úr birtokán cselédként kezdte. Fér­jem szülei idő előtt meghaltak, s így magára maradt a nagy gond­dal. Amikor összekerültünk, bi­zonytalan jövő várt ránk. Amikor gyermekemet, Lászlót a világra hoztam, akkor még nem gondol­tam, hogy milyen tragikus is lesz az élete. Különösen azok után nem gondoltam, amikor 1945-ben felsza­badult hazánk, a dicső szovjet ka­tonák hősies harca nyomán, s ami­kor végre az egyszerű munkás és paraszt ember kezébe került a ha­talom. Ügy éreztük, hogy egyszersmin- denkorra megszűnt a Szomjas mél­tóságos urak és hozzá hasonszőrű földbirtokosok és népnyúzó gyáro­sok uralma. Kétkezi munkánkkal igyekeztünk hozzájárulni mi is, hogy a munkáshatalom egyre erő­södjék és virulják. így ismertük meg az élet örömét és szépségeit, hiszen láttuk, hogy fiunk élete mennyivel más, mennyivel külön­bözik a mi korábbi sorsunktól. Fiam gondtalanul végezte el isko­láit, megtanulta szakmáját. A Le­nin Kohászati Művekben dolgozott; Szabad idejében sportolt, kultu­rálódott. Egy-egy szereplésénél, ami­kor tapsra verődtek a tenyerek, örömkönnyeket hullattunk. ÜGY EMLÉKSZEM 1954 szep­tember 13-ra, mint a mára. Ezen a napon vonult be fiam a belső kar­hatalomhoz tényleges katonai szol­gálatra. Olyan büszke volt, hogy katona lehetett, hogy ezt szavak­ban kimondani és leírni talán nem is lehet. Szolgálataiért számtalan­szor kapott dicséretet, elismerést. S erre nemcsak László fiam* hanem mi, szülők is büszkék voltunk. Saj­nos, 1956 októberében sötét felle­gek jelentek meg hazánk egén. Nemzeti jelszavakat hirdetve, a Szomjas méltóságosok és társaik provokációt követtek el a munká­sok és parasztok hatalma ellen; Az én fiam Budapesten a párt­háznál a Köztársaság téren teljesí­tett szolgálatot, amikor a börtön­ből kiszabadult fegyveres csőcse­lék a kommunisták életére tört. Fiam is, mint a többiek, fegyvert fogott azok életének megmenté­séért, akiknek egész népünk csak hálával tartozhat. Ebben a harc­ban gyermekem életét vesztetté. Testére nemzetiszinü zászlót tettek, s Népköztársaságunk címerét éget­ték bele húsába ezek az úgyneve­zett „nemzeti hősök”, akik a „né­pért” fogtak fegyvert. Tettük már akkor világos volt. Visszaállítani a földesurak és gyá­rosok hatalmát. Visszaállítani a régi rendet, a tekintetes és méltó­ságos urak, a dzsentrik életét. Nem kérünk belőlük. Elég volt 25 esz­tendős népelnyomő uralmuk. Hős volt a fiam. És társai is, akik fegyvert fogtak valamennyiünkért, az egyszerű emberekért. Pártunk és kormányunk vezetői okosan cselekedtek, amikor ismét a szov­jet elvtársakhoz fordultak segítsé­gért, hogy megszabadítsák népün­ket a régi rend letűnt, levitézlett, da, most lábrakapott embereitől. A szovjet elvtársak baráti módon segítettek. Köszönet érte. Alig gyógyultak be hazánk tes­tén a sebek, máris újabb gaztettük­bizottság jelentésének megtárgyalás sát. Mi valamennyien meggyőződ-* tünk arról, hogy hazánkban külsd nyomásra, jól előkészített és megs szervezett ellenforradalom voll« horthysták, csendőrök és börtöntölte-* lékek hajtották végre. Céljuk a mun-* kás-paraszt hatalom megdöntése, 4 a régi rend visszaállítása volt. Kije-» lenijük, hogy a Kádár-kormány aa egyedüli, amely hivatott népünket ál szocializmus útján vezetni* amely képes egész dolgozó népünk érdé-* keit képviselni és megvédeni. Ezért mi nemcsak, hogy elismerjük és tás mogatjuk népi kormányunkat» has nem ha kell, készek vagyunk annate megvédésére is. Megvagyunk győs ződve arról, hogy a forradalmi muns kás-paraszt kormány biztosítéka nés pünk boldogabb és jobb életének;. MISKOLCI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓI (266 aláírás.) ^---------oOo----------­N EM ENGEDJÜK! Mi, a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói nem engedjük és nem tűr* jük, hogy illetéktelen egyének, be* avatkozzanak hazánk és népünk bel-* ügyeibe. Tiltakozunk a jelentés azoi$ állítása ellen, mely szerint hazánks ban »nemzeti felkelés volt«. Kijelents jük, hogy ellenforradalom volt, még-* hozzá a javából! Volt horthysta tisz* tek, csendőrök, börtönből kiszaba* dúlt bűnözők a nyugat nyomásává fegyvert fogtak a népi hatalomra. Kijelentjük, hogy a hazug, a tó- nyékét elferdítő ENSZ ötös bizottság jelentésével nem. értünk egyet, s hogy az egyáltalán nem zavarja cU határozásunkat. Kétszeres erővel dolgozunk népi hatalmunk megszilár* dításán, hogy a jövőben mégegyszer véres október ne következzék be. Kei■* vetetjük, hogy vegyék le az ENSZ napirendjéről az úgynevezett »ma* gyár kérdést«. Mi, a borsodnádasdi gyár munka-’ sai kijelentjük, hogy 1956 októbere előtt a szocialista társadalmat épU tettük és napjainkban is annak épU tésén fáradozunk E szándékunktól nem téríthet el senki. BORSODNÁDASDI LEMEZ* GYÁR DOLGQZÚl fel őket!? Miért kellett gyerme-’ kemnek az életét. elvesztenie! ( EZEKRŐL a gaztettekről az1 ENSZ-bizottság jelentése alaposan! „megfeledkezett”!... Szó sincs1 benne a Budapesti Pártbizottság' október 30-i megtámadásáról, a fia­tal katonák és kommunista vezetők J meggyilkolásáról. Pedig minderről | — mint ismeretes — számos kül-, földi képeslap vitte szét a rémtet-, tek hírét szerte a világon. De nem-, csak erre, hanem más kérdésekre sem tudnak válaszolni a történe-, lem-hamisítók. Nincs is rá szükség, hiszen a mi népünk tudja, hogy ezek az urak kinek az érdekeit képviselik, mi a céljuk. De további aljas mesterkedésüknek megálljt kiáltunk. Nem tűrjük, hogy hazánk belügyeibe beavatkozzanak, s hogy az ENSZ közgyűlése hamis, a té­nyeket elferdítő, valóságot teljesen nélkülöző jelentést tárgyaljon. Hallgassanak ki minket, egysze­rű munkásasszonyokat! Azokat, akiknek gyermekei hősi halált hal­tak. Mi vagyunk hivatottak arra, hogy az igazságot megmondjuk, a nyugati kapitalistáknak a szemébe vágjuk, hogy milyen gáládul pusz­títottak a nyugatról átdobott di- verzánsok, a börtönből kiszabadult bűnözők, volt horthysta tisztek és csendőrök. Tudjuk jól, hogy a je­lentés népünk rendjének megbon­tására törekszik. Elkészítése és az ENSZ közgyűlésen való tárgyalása — úgy érezzük — egy újabb ame­rikai „léggömb-akció”, megnyilvá­nulása az amerikai imperializmus beavatkozásának hazánk belügyei­be. GYERMEKÜNKET, Lászlót népi kormányunk az őt megillető tisz­tességgel helyezte örök nyugalomra. Sorkatonából alhadnagy lett, s két kormánykitüntetést kapott drága gyermekünk. Büszkék vagyunk rá. Büszkék, mert a néphatalom ellen­ségei ellen vívott harcban esett el. Igaz ügyért. Tanulság az élete, ta­nulság a halála. Éppen ezért nem engedjük, hogy hazánkban még­egyszer véres október legyen. Elek Gyuláné Miskolc, Széchenyi u. 59. sz. kel kell megismerkedni népünk­nek. Az ENSZ ötös bizottsága ha­zug rágalmakkal teli jelentésében nemzeti felkelésről beszél. Mun­kásasszony vagyok, s kezem ököl­be szorul. arra a gondolatra, hogy ezek az urak, felrúgva minden em­beri érzést, lélektelenül és aljasul bemocskolják a munkások és pa­rasztok igazságát. Micsoda nem­zeti felkelés lehet az, ahol a mun­kás- és parasztfiatalok százait ölik meg, s lábuknál fogva akasztják kormány politikáját támogatják, ha** zánk szocialista vívmányai mellett sziklaszilárdan kiállnak. Mi a prole­tárdiktatúrát magunkénak valljuk, attól nem tágítunk, sőt. ha kell, min­denkor készek vagyunk fegyverrel is- megvédeni hazánk függetlenségét, népünk hatalmát és békéjét. HAZAFIAS NÉPFRONT- BIZOTTSÁG PUTNOK, Putnok község Hazafias Népfront- ] úzottsága nagygyűlést rendezett, : ihol munkások, parasztok, értelmisé- í ;iek egyöntetűen jelentették be til- 1 akozásukat az ENSZ ötös bízott- ■< ága jelentésével szemben. A nagy- < ;yűlés • résztvevői kijelentették; a i íyugati kapitalistáknak és béren- ] leiknek nincs joguk beavatkozni né- >ünk belügyeibe. Kijelentették, hogy lépköztársaságunk alkotmányához liven, a forradalmi munkás-paraszt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom