Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-03 / 180. szám
4 fiSZAKMAGYARORSZÁG Szombat, 1957. augusztus 3, KÉSEI ARATÓK KÖZÖTT JAVÁBAN áűű. a hordás iriegye- Bzerte. Itt-oM már a csépléssel- is 'végeztek. A mezőkön, amerre a szem ellát, nincs aratndvaló. Azazhogy mégis,.; Alsódobszán, a íalu szélén, az út mellett hatalmas árpatáblán kései aratóikra bukikanunik. A dobozai Üj Élet Tsz tagjai vágják a tavaszi árpát. A 15 kaszás nyomában, ugyanannyi asszony, vagy lány hajlong. Szedik a markot és kötözik a kévéket. Jött tinikre többen abbahagyják a munkát. Pár percet pihennek a nehéz munka közben. A lányok és asszonyok incselkedő megjegyzéseket tesznek felénk. — Jó, hogy jöttek, elkel a segítség, — mondja Zsebesi Dezsőmé. — Nem illik a kasza a városi ember kezébe, — jegyzi meg csípősen Kufer Páliné. Látjuk, hogy »provokálni« akarnak. Azt szeretnék megtudni, tudunk-e kaszálni, értünk-e a mezőgazdasági munkához, vagy csak amolyan nadrágcs városiak vagyunk. Balogh elv társ, a pártbizottság mu nkatársa megérti a célzást. Felkapja az egyik földön pihenő kaszái, kasza- követ kér és fen. A körülötte állók éberen figyelik minden mozdulatát. — Már látom, hogy tud kaszálni, — mondja az egyik férfi. — Úgy áll a kezében a kaszakő, mintha mindig ezt csinálta volna. Elismerő megjegyzéseket hallani itt is —- ott is, mikor néhány kasza- vágást tesz. — Közülünk való ez, mégpedig a javából, — jegyzi meg Zsebesi Béla brigádvezető. — No, megmutattam maguknak, hogy tudok kaszálni, — mondja Balogh elvtárs. — De most maguk mondják meg, mi az oka, hogy még mindig nem arattak le. Zsebesi Imre bácsi, a csoport elnöke lép elő. — Higyjék el az elvtársak, nem henyéltünk a nyárom. Száz holdat a gépállomás vágott le. száz holdat pedig mi magunk. Már ez a 34 hold árpa sem volna, ha az esős időjárás közbe nem jön. — Hogy vannak megelégedve a gépállomás munkájával? — Hát olyan közepesen. Elég magas tarlót hagytak és a kévekötő zéssel is baj volt. Node annál jobb munkát végzett a tagság, nem volt baj a munkai egy elemmel. A családtagok is dolgoztak. Legtöbb kaszásunknak a felesége, vagy a lánya szedi a markot. Zsebesi Dezsőné, Kiss Pétenné. Juhos Jánosné, Szilasi Dezsőmé a férjeik után, Drót ár Piroska pedig édesapja után szedi a markot. Sok fiatalt látni az aratók között, lányokat, legényeket egyaránt. Például Nyiri Istvánt, aki egyébként vájártanuló Kurityánban. özvegy édesanyja és nővére a csoportban dolgozik. Most ő is velük együtt arat és mint mondja, szívesen tölti itt szabadságát, mert ezzel édesanyjának is segít. ISMÉT Zsebesi bácsi, az elnök fczólal meg. — Rend és nyugalom van a csoportban, amióta visszavertük a támadást. — Miféle támadást? — Hát az őszön itt is fel akarták oszlatni a tsz-t,' de nem engedtük. A gyengébbek néhányan kiléptek. De már megbánták. Nekem mái* nem egy mondta, hogy az ősszel szeretne visszalépni. Mondtam, gyertek, nem haragszunk rátok, hiszen itt voltatok éveken át velünk együtt a csoportban. De jó lenne, ha minden Isz-ben így gondolkoznának! Sajnos néhány helyen éppen az ellenkezőjét lehet tapasztalni. Tartózkodóak, sokszor éppen ellenségesek a kilépőkkel szemben. Pedig nemcsak Alsódobszán bánták meg sokan, hogy a múlt őszszel kiléptek a csoportból. Megértéssel és segítőik észen kell fogadni ezeket, érezzék, hogy a nagy csalárd nem feledkezett el róluk és visszavárja őket. Lassan vége a pihenőnek. A férfiiák kaszát fognak, indulnak vágni a még lábon álló terményt. De ezek a lányok... ezek úgylátszik valami huncutságon törik a fejüket. Nevétve néznek ránk és mire fölócsud- hatmémk, fürge kezek kötözik le kezünket lábunkat. Megkötöztek bennünket ... Régi szokás ez. Régen, ha a gazda megjelent az aratók között., a lányok, asszonyok megkötözték — mint most minket — és csak váltságdíj fejében engedték szabadon. A váltságdíj legtöbbször egy-egy liter pálinka, vagy kisebb pénzösszeg szokott lenni. Legnagyobb sajnálatunkra egyik sem volt nálunk. Pálinkát nem szoktunk magunkkal vinni, ha riportot készítünk. (Bár ezekután jövőre erre is gondolni kell, ha aratók közé megyünk!) Pénzünk...? No, legyünk őszinték,' melyik újságírónak van pár fillérnél több a zsebében a hónap utolsó napján? így aztán »hitelbe« engedtek bennünk ét szabadon. Megígértük Drotár Piroskának — ő volt a leghuncutabb —, hogy elseje után visszajövünk és kifizetjük a váltságdíjat. MÉG NÉHÁNY SZÖT váltottunk az elnökkel, s mire gépkocsiba ültünk, már valamennyien a tarlón voltak. Suhogott a kasza, sokasodott a kéve szorgalmas munkájuk nyomán. (SZEMES) A magyar légiforgalom híradója 1. Három MALÉV áruszállító áü- lönrepülögép svéd tenyész-sértéseket szállít Malmőből Budapestre a TER- IMPEX magbízáséból. Az első repülőgép 13 sertéssel július 27-én •érkezett Budapestre és rakományát a Tenyészállatforgalmd Vállalat megbízottjai azonnal útnakindították a hizlaldába. 2. Múlt csütörtökön és pénteken két 24-személyes, IL 14 típusú MALÉV különrepülőgép magyar és német üdülőket szállított Berlinbe és onnan Budapestre. 3. Bolgár—magyar üdülőcsoport- cserét bonyolított le múlt csütörtökön a MALÉV 14-személyes repülőgépe Budapestről Szófiába és vissza. 4. Július 29-én két MALÉV külön- repülőgéppel tértek vissza hazájukba a Balaton partján üdülő bolgár szakszervezeti beutaltak. A két repülőgéppel tért vissza Budapestre a SZOT Bulgáriában üdülő 28 beutaltja. 5. A TTIT rendezésében múlt. szombaton hat különrepülőgép szállította Budapest-íeletiti sétarepülésre az érdeklődőiket. A felszállás előtt a TTIT ismeretterjesztő előadást tartott a repülésről. A kirándulást augusztus folyamán kétszer megismétlik. 6. Július 27-én. negyedik alkalommal szálltak fel a MALÉV séta- repülőgépei a szombatesti, vacsorával egybekötött körrepülésekre. Az utóbbi két szombat kedvezőtlen időjárása ellenére minden alkalommal telt ház volt. A MALÉV eddig 21 felszállást végzett és közel 400 utasnak mutatta be az esti Pestet. 7. Az elmúlt héten többek között Major Tamást, a magyar úszókat és vízilabdázókat és a filmhíradó munkatársait üdvözöltük a VIT repülő- utasai között. 8. A bel- és külföldi légi járatok őszi-téli menetrendjének kialakításával kapcsolatban kereskedelmi osztályúnk köszönettel fogad észrevételeket és javaslatokat. Jó hír a telepesrádiósok A kereskedelem már elérte, hogy hazai gyártmányok és az import segítségével elegehdő anódtelepet tud juttatni a telepesrádió-tulajdonosok- nak. Az anpd most lekerült a hiányzó cikkek listájáról, mivel a negyedévben több mint 200 ezer került a boltokba. Ez a mennyiség bőven fedezi az igényeket. (MTI) A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA*. 18.00: Frissen felrakott fal$k. 18.04: Hírek megyénkből. 18.10: Szív küldi szívnek szívesen. 18.30: Hétvégi jegyzetek. 18.36: Mi újság Miskolcon? Riportössze- állítás. 18.46: Vidám hétvége. Közreműködik a Fővárosi Vidám Fiatalok íVfűvészegyüttese, Horányi Géza, Szabadi Miklós és Beleznay Ervin.-----------o---------M egyei tanácstag fogadóórája Oroszi János megyei tanácstag augusztus 5-én 14 órakor a Borsodnádasdi Lemezgyárban fogadóórát tart. * A természet világa Augusztusi csillaghullás LEHULLOTT esry csillag, meghalt egy ember — mondja a néphit. Pedig a csillagok nem hagyhatják ott helyüket az égbolton, azt a helyet, amelyet mindegyikük számára a kölcsönös egymásrahatás külön-külön előír. No, meg ha Földünk csillaggal találkozna, nem volna módunkban többé semmiféle megjegyzést tenni. A csillagok közül még a legkisebbek is sokszorta nagyobbak a Földnél. Azért egy valódi csillag lehullása »agyonütné« a Földet, összes lakóival. De hogy ne kelljen ezt a, halált végigszenvedni, még az agyonütés előtt mindent megsütne és elpárologtatna melegével. Földünk tehát sohasem találkozik csillagokkal. De akkor mi okozza a csillaghullís- nak nevezett szép jelenséget? A tudomány megállapította, hogy apró, a grammos súlyt is alig elérő kő- és vas- darabkáknak köszönhetjük ezt a szép tüneményt. Becsléseket végeztek, s ezekből kiderült, hogy a Földnek talán fennállása óta sem volt annyi lakója, ahány ilyen „részecskével naponta találkozik, Az egy nap alatt földre. hulló részecskék összes súlya átlag tíz tonna! AMIKOR egy ilyen részecske a világűrből a Föld légkörébe érkezik, ott a levegő ellenállása forró fogadtatásban részesíti. A puskagolyónál hússzorta nagyobb sebességgel haladó részecske összeütközik a levegő atomjaival és felizzik. Ilyenkor fényt bocsát ki magából, c mely csillagra emlékeztet. Mivel a részecske közben mozog, a fényjelenség vele együtt halad. Ezért kelti a jelenség azt a benyomást, mintha csillag futna végig az égen. A rövid, de fényes pályafutás hirtelen megtorpanással és ezzel %gyütt szétrobbanással ér véget. A maradványok hosszú idő alatt por alakjában szitálnak le Földünk felszínére. Ez a por például az Északi- és Déli-sark körüli hómezőkön beszennyezi a havat. Csak nagy ritkán érkeznek akkora részecskék, amelyek meg tudnak birkózni a levegő ellenállásával és pályafutásuk egyes darabjaik földrehullásával végződik. Ezek viszont értékes tanúi a világmindenségnek. A tudósokat nem ejti kétségbe némaságuk. Számos módszerük van arra, hogy kikérdezzék őket. Szólásra bírták ezeket a darabokat az anyagi összetétel megállapításánál, sőt még korukat is felderítették. Ezek a Földre hullott kő- és vasdarabok, a meteoritek kézzelfogható bizonyítékai a világ anyagi egységének. Persze, nem szabad itt arra gondolnunk, hogy minden ilyen, légkörünkbe jutó vándoi't, ú. n. meteort láthatunk. Azok, amelyeknek tömege kisebb a gramm ezredrészénél, csak a radar-készülékek csapdáiba esnek bele és a leleményes ember igy szerez tudomást létezésükről. Megállapították, hogy a meteorok túlnyomó többsége ilyen parányi testecskékből áll. VANNAK azonban az évnek olyan szakait amikor erősen megnő-* vekszik a megfigyel-» he tő meteorok száma j Ilyenkor Földünk évi mozgása során a bolygóközi térben vándorló meteor felhővel találko-* zik. Ezek a felhők haj-* dani látványos üstökö■* sok széthullt maradványai. A büszke üstökös szilánkjai a légkörbe jutva mégsgyszer fel-* ragyognak, hogy aptán a Föld légkörében feU hevülve hosszú időre megszakítsák az űrben való magános vándorlásukat. A csillagászoknak már több alkalommal sikerült megf igyelni üstökösmagok szétszakadását. így teljességgel bizonyosak lehetünk abban, hogy a csillag- hullást valóban hajdani üstökösök maradványai idézik elő. Az augusz-* tusi esték és éjszakák csillagesőit a Perzeusz csillagkép irányából sugárzó* meteorok okoz-1 zák. A felhő eredetét sajnos nem ismerjük nem tudjuk, hogy melyik üstökös maradva-* nyal alkotják. Minden-* esetre legszebben au-* gusztus 10-től 20-ig fi* gyelheiő meg. ILYEN erősebb, gyakoribb csillaghullás nemcsak augusztusban* de általában minden őszi hónapban és különösen még novemberben figyelhető meg. Ekkor ugyanis a Föld minden alkalommal egy-egy meteorfelhőn halad át. Szeptemberben még a Perzeidák második része, október•» ben a Drakonidák és Orionidák, november- ben a Leonidák nyújta•* vak szép látványt. 100 falusi pedagógus részére továbbképző tanfolyam indul Mezőkövesden A borsodmegyei pedagógusok kö^ zül mintegy százan vezetnek falusi művelődési otthonokat, s irányítják a vidék népművelési életét. A népművelést irányító 100 pedagógus részére augusztus 5-ón egyhetes szakmai és politikai továbbképző tanfolyam kezdődik Mezőkövesden. Ä továbbképzés alatt megtárgyalják az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar okait, annak kiküszöbölését a népművelési munkában, foglalkoznak az ifjúság helyzetével, valamint a gyakorlati népművelési és az öntevékeny népművészeti kérdésekkel. Az előadásokat vita követi, Az így kialakult elvek szerint készítik elő az őszi-téli népművelési tervet. 4. HAJNALODOTT. A városban itt-ott még ropogtak a fegyverek. A Szabad Nép székház felől, ahol néhány órával ezelőtt tűz lángolt, füstoszlop gomolygott az ég felé. A laktanyában aránylag csend volt. A lázadók jórésze elszivárgóit ezalatt; megelégelve a hősködést. Mások nyakba vetett géppisztollyal cirkáltak a folyosókon, géppuskát cipeltek a padlásra, — ahová „beásták” magukat — s akadtak jópáran, akik részegen, ruhástól elaludtak a megüresedett ágyakon. Kiás László a naposasztalnál ült, .fejét tenyerébe hajtotta. Gondolatait rendezgette. — Vajon mit csinálnak velünk? És a foglyul ejtett tisztekkel... És mi történik itt végeredményben? Forradalom!... És kik és miért csinálják? A felkelők között volt egy diák, aki az imént — mint valami rossz agitátor — szóbabocsátkozott vele. — Most lesz demokrácia, testvér! — mondta lelkendezve. — Ami eddig volt, az smafu! — Micsoda?... — Hogyhogy micsoda! Hát nem érted? A tiszta demokrácia, amelyikben mindenki egyenlő. Eddig csak papoltak róla, meg... Ejh, nem értesz te ehhez! — és otthagyta, látva Kiss kételkedő szemeit. A diák szava sokáig a fülében csengett. „Tiszta demokrácia ...” „Igazi szocializmus ...” Eddig mi volt? Mindig azt hitté, eljött az az idő, amiről életében annyit mesélt az apja. — „Bizony fiam — mondogatta —, belétört a bicskánk ... De ha nem avatkozik bele a külföld, megmarad a Tanácsköztársaság! Meg az. Ma volna a munkásembernek becsülete! Megvolna sokminden, amitől az urak, alighogy beleszagoltunk, elütöttek bennünket. De nem baj. — lesz még Budán kutyavásár, — de az urak bőrire... Eljön még a mi időnk.” Hát mi történik itt? Tíz esztendeje a munkások kerültek felül, szinte egyik napról a másikra'levetették rongyaikkal együtt a régi nyűgöt. Fontosabb pozíciókat betöltő tisztjeim közül csaknem mind munkásember volt: a parancsnokom, az igazgatóm Ózdon, úgyszintén Miskolcon az Áramszolgáltatónál, tanárom apja is az volt... hát mit akarnak...! Azt mondják, ezután is a munkásoké lesz a legtöbb szó, de — párt nélkül. Ezt nem értem... Mi bajuk a párttal? Hiszen a párt is a munkásoké...! Nélküle nem is létezhetnének, mert nem lenne, aki igazgatná útjaikat. Nem boldogulnának egyedül, rászednék őket, mint juhot a báránybőrbe bújt farkas. Volt már arra példa... — Igaz, — fejtegette tovább a gondolatait — sok helytelenség történt az utóbbi időben és nagy viták folytak a politika körül... de... így kell azt eldönteni? Ezért ölik meg a munkástisz- fceket?... Valami nincs rendjén. Mi történik itt...? (III. folytatás.) Gondolataiból hangos dübörgés zökkentette ki. Az udvar felőli ablakhoz sietett. A kapun harckocsi tört előre, nyomában fegyveres katonák. * AZ ELSŐ HARCKOCSIBÓL magastermetű, egyenes tartasd, barna arcú, hetyke fekete bajuszt viselő ezredes bújt elő. Könnyedén a harckocsi lánctalpára ugrott, onnan a földre és kíséretével az épületbe sietett. A lázadók közömbös arccal szemlélték, keresztülnéztek rajta, mintha tudomást sem vennének jelenlétéről. Alig félóra múlva az ezredes szárnysegéde ahhoz a körlethez sietett, amely előtt néhány fegyveres zendülő őrizte a foglyul ejtett tiszteket. (Az ottmaradt legénység, tehát a rangnélküliek szabadon mozoghattak, csak az épületet nem hagyhatták el.) Néhány suttogó szót váltott az őrökkel, akik engedelmesen odébbálltak. A segédtiszt a körletbe lépett. — Önök e perctől fogva szabadok, — szólt a százados a tisztekhez —, kérem, kövessenek a parancsnokhoz. A tiszte1* összenéztek. A parancsnoki irodában vágni lehetett a füstöt. Az ezredes lassan, kényelmesen kiegyenesítette hatalmas alakját Szinte szórtak szeméi. Röviden bemutatkozott. — Maiéter Pál ezredes vagyok. A kormány megbízásából átveszem a laktanya parancsnokságát. Önök engedelmességgel tartoznak. Feladatunk, hogy a laktanyát megtisztogassuk és újabb támadás esetén megvédjük. Várjanak későbbi parancsomra, addig semmit ne cselekedjenek. Végeztem! ... Telt-múlt az idő, — a parancs egyre késett. A lázadók szabadon jártak-keltek. Az éj folyamán egyszer minden ellenállás nélkül összegyűjtöttek néhányat (!), akik nagyon szem előtt voltak, lezárták a pincébe, de délelőtt szabadon- bocsátották valamennyit. Sem a tisztek, sem a katonák — akik ittmaradtak — nem értették Maiéter magatartását. Szinte óránként küldöttségek keresték fel. Kiilönösén gyakfan járt hozzá egy. bőrkabátos, kézigránátokkal körültűzdelt férfi, akiről azt híresztelték, hogy Poiigrácz Kristóf, a Corvin-köz parancsnoka. Hogy e látogatások idején miről tárgyaltak — az titokban maradt... — Te, igaz. hogy Vörös Akadémiát végzett az ezredes? — kérdette egyik alkalommal Kiss az egyik katonaismerő- sétőL — Azt mondják — vono- gatta váliát a katona. A DISZ.-titkárnak azonban sehogy sem tetszett a dolog. Szöget ütött a fejébe példái)] az, hogy közvetlenül a megerősítő kománycsapatok ideér- kezése előtt záratta le a lázadókat, de távozásuk után — és a Pongrácz Kristóffal történt megbeszélés után — azonnal szabadlábra helyezte őket. És úgy beszélget velük, mint jó ismerőseivel. A tisztekkel meg szóba sem áll, még a törzskarába se vont be a régiek közül senkit. Miért? Hej, ez a zűrzavar, ki ismeri itt ki magát? Kinek higyjen az ember? — sóhajtotta. * HUSZONÖTÖDIKÉN este még tetézte a zűrzavart és pánikot egy meglepő, váratlan fordulat. A százados, Maiéter szárnysegéde sorakoztatta a legénységet. A régebbi tisztek közül egyet sem láttak maguk körül, ellenben polgári ruhás, fegyverrel felszerelt lázadót annál többet. Izgatottan lesték a századost. — Lépjen ki, aki nem akar tovább harcolni! A katonák fejüket törték. Mit jelent ez? Harcolni... Kikkel és kik ellen? Katonák a civilek ellen, vagy együttesen... de kik ellen!... Az úristen se tud itt eligazodni. És miért kell harcolni? Az egység ketté vált. Az egyik rész balra, a másik jobbra húzódott. Megjelent Maiéter, majd így szólt: — Maguk — mutatott a harcolni nem akarókra, — má- guk most lemennek a pincébe. Nem bocsátanám meg magamnak, ha Önöket baj érné a támadás során (?) Kényszeríteni nem kényszeríthetek senkit. Önök passzívak akarnak maradni, — a maguk ’dolga.. Lekisérték őket a pincébe. Két teljes napig ott kuporogtak összezsúfolva, mint halak a konzervesdobozban. Orrukat bűz facsarta. Az éhségtől, a szomjúságtól elaléltak. Sen- kisem hagyhatta el a pincét, fegyveres őrök vigyáztak az ajtónál. Mit jelent mindez? Október 27. reggelén aztán választ kaptak a kérdésre. A fegyveresek — kizárólag polgári ruhások — és a korábbi „muszosok” felkisérték őket az udvarra. — Aki nem gyáva, még meggondolhatja magát — kezdte a segédtiszt'dörgedelmes hangon, — harcolhat a szabadságáért. — Várt néhány pillanatig, mintha szavakat keresne. majd így szólt. — A parancsnokság a hazáért, a* magyarságért küzdő szabadságharcosok oldalára állt... Aki magyar, — velünk tart! Aki gyáva... nos ... tűnjön el. Hagyja el a laktanyát! Kjss Lászlót úgy érték a szavak, mintha feibekólintot- ták vplna. Valami ösztönözte belülről: el, el innen! A tát»* zók közé állt és ólomlábakkal kifordult a kapun... (Folytatjuk.)
