Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-28 / 200. szám

Szerda, 1957. augusztus 2.8. ÉSZAKMAG^ARORSZAG 3 *• Ülést tartott Miskolc város I. kerületi tanácsa Az elmúlt napokban ülést tartott Miskolc város I. kerületi tanácsa. A napirend egyetlen pontja: a végre- •hajtóbizottság és a szakigazgatási szervek féléves munkája volt. A be­számolót a végrehajtóbizottság elnö­ke, Moravszki Antal elvtárs tartotta. A beszámoló elején visszapillantást vetett az októberi ellenforradalmi eseményekre, hangsúlyozva, hogy az ellenforradalom akadályozta meg a tanácsot e munka korábbi elvégzésé­ben. A rend helyreállítása után az első tanácsülésen a legfontosabb gaz­dasági és várospolitikai feladatok­kal, valamint a költségvetéssel és zárszámadással foglalkozott a tanács­ülés, — így nem volt módjában a napirenden szereplő ügyet megtár­gyalni. A beszámoló ismertette a nemzet­közi helyzetet, valamint a belpoliti­kai eseményeket és azt helyesen ér­tékelte. Meglepően aktív volt az I. kerü­leti tanács ülése. Rendkívül sokan szólaltak fel a politikai, gazdasági, valamint a szakigazgatási problémá­kat illetően. Ez az aktivitás azt mutatja, hogy a tanácstagok becsületesen helyt­állnak mindennapi munkájukban és méltóan képviselik az állam­polgárok érdekeit. Jóleső érzés volt hallgatni, hogy milyen szép eredményeket élnek el az I. kerületi tanács tagjai, különö­sen a társadalmi munkában. Mind­ezek ellenére azonban az a vélemé­nyünk, hogy a fő kérdést most a tanácsnál a lakásprobléma felé kel­lett volna irányítani. Ugyanis ez « legfájóbb pontja a kerületnek. A »több szem többet lát« elvén, talán lehetett volna megoldásokat találni, ha a bonyolult és rendkívül nehéz problémákhoz a tanácstagok javasla­tait is figyelembe vennék. Három ember intézi lényegében a lakásproblémát. A jelentés szerint több mint kétezer lakást igényeltek. Három ember képtelen elintézni ezt a problémát. Az volna a javaslatunk, hogy a tanácstagok javaslatait föltét- len vegyek figyelembe, hiszen ők a kerületnek igazi gazdái, Ők él­nek az emberek között, ismerik a becsületes emberek jó szándé­kait és találkoznak sok fondor­latos dologgal, amit e téren egyesek alkalmaznak. Szerintünk könnyebb lenne a részre­hajlást kiküszöbölni, ha jobban fi- ....................... — ........ g yelembe vennék a tanácstagok vé­leményét. Minek a lakásügyi állandó bizottság? — kérdezhetné valaki..Az is legyen, de a javaslatban elsősor­ban a tanácstagok véleménye szere­peljen első helyen, melynek alapjan a végrehajtóbizottság, illetve a lakás­hivatal intézkedni tud. A tanácstagok nemcsak önállósá­gukat növelnék, hanem ilyen módon megszűnnének más szervek és sze­mélyek beavatkozásai is a lakás­ügyekben. Ugyanis a tanács államhatalmi szerv, amely a törvényesség alapján a legfelsőbb állami szervet jelenti a kerületben. Annál is inkább fontos a tanács­tagok szerepe a lakásproblémáknál, mert nőtt a személytulajdonban lévő lakások száma, és az ittlévő lakók­nak is igen sok problémája van. Mindezt azért írtuk meg terjedel­mesen, mert a tanácsülés határozata sok értékes dolgot tartalmaz, azon­ban ezt a problémát nem találtuk meg benne és mint javaslatot tesz- szük meg észrevételünket az I. ke­rületi tanács felé. (— bíró —•) Egy daráló és titkai ZŰG A DARÁLÓ megállás nél­kül. Az egyhangú, monoton „zene” beszűrődik a lakásokba, még a csu­kott ablaktáblák sem tudnak ellen­állni. Az ember feje pillanatok alatt majd szétrobban. Még akkor is kisérti az áldatlan zümmögés, amikor a fülledt levegőt tároló ud­varról a sokhangú utcára lép. A kis üzemet úgy építették ide a Szeles utca 30—32. szám alatti lakások udvarára, hogy a lakókat meg sem kérdezték, beleegyez- nek-e. Egy napon csak megjelentek a kőművesek s serény munkával egy-két nap múlva már működött is a daráló. Azóta átok ez ott. „Maszek” vállalkozásként indult. S azután, hogy a lakók panaszt tet­tek, a vállalkozó átadta a Miskolc és Környéke Földművesszövetke­zetnek. Persze, a volt „tulaj” ott­maradt vezetőnek. S mit ad is­ten? Családja, rokonsága is munkát kapott itt. A cégér tehát változott, a lényeg azonban nem. S ha a lakók panaszkodnak, arra ilyen választ kapnak: a földművesszövetkezet ellenségei! A helyzet ma még csak hagyján. Kezdetben szekerek, lo­vak álltak be az udvarba, förtel­mes bűzt, piszkot, szennyet hagyva maguk után. A hatóság ezt meg­tiltotta. A vezető viszont azt mond­ja: — Lejárom a lábam, de megmu­tatom, hogy a kocsik újra bejár­nak. SENKI NEM TILTJA neki, hogy akár térdig koptassa a lábát, de azt igenis meg kell tiltani, akadályoz­ni, hogy kijelentésének érvényt szerezzen. Ugyan mit szólna Szabó úr, a daráló vezetője, ha az ő lakását töltené be a pokoli zaj és udvarán trágya és egyéb szemét árasztaná a különféle illatokat? A lakók kifogásaira többízben azt felelte: — Ha nem tetszik, költözzenek el! Hajlandók is erre az udvarbe­liek, ha akármelyikükkel elcseréli Szabó úr teljesen összkomfortos, modern lakását. Ehhez viszont semmi kedve. Jól ismeri azokat a lakásokat. Farkas Sándor például olyan lakásban la­kik, hogy a szobából csaknem lát­ni a szabad eget. Befolyik az eső­víz, málik a vakolat, itt-ott már életveszélyes a helyzet. A multko­A Láng Gépgyárban készülő tur­binákhoz a legnagyobb igénybevételű ötvözött acélokat eddig külföldről szerezték be. A Lenin Kohászati Mű­vek met allűrgusai vállalták a külön­leges keménigégű acélfajta hazai gyártását Aiziikséges technológiai Néhány nappal ezelőtt félre vert ha­rangszó zavarta meg munkájában a her- nádvécsei dolgozókat. Tűz van! Tűz van! — hangzott a kiáltás és siettek az embe­rek Fazekas József portája felé, ahol percek alatt lángban állt behordott ter­ménye. A tűzoltók megfeszített munká­jának ellenére elhamvadt kb. egy vagon gabonaféléje. Három nappal a tüzeset előtt az Álla­mi Biztosító kiküldöttének tűzbiztosítás megkötése helyett nemmel válaszolt Fa­zekas József. A tüzeset után sokszor el­mondotta már: Legalább a tűzbiztosí­tást megkötöttem volna. Fazekas József esete, sajnos, nem egye­dülálló megyénkben. Számos eset bizo­nyítja, hogy helytelen takarékosság a tüzbiztosítási díjjal való takarékosság. riban például akkora vakolat hul­lott a folyosó mennyezetéről, amit egy felnőtt is megérezné, hát még egy másfél éves csöppség, aki csak­nem áldozata lett ennek. Itt, ebben az udvarban lakik Bo­kor György bányász is, akinek pin­celakása van. Ez önmagáért be­szél. NOS, HAT ILYEN lakásba nem szívesen költözne a daráló vezető­je. Az állapotok tarthatatlanok. A Miskolc és Környéke Földműves­szövetkezeten a sor, hogy intézked­jék! A veszélyes lakások rendbe­hozatala viszont a MIK-re tarto­zik! (t. f.) előkészületek után már csapoltak három adagot a 26 megawattos tur­binaegységekhez szükséges acélfajtá- ból, s a vizsgálatok azt mutatják, hogy a diósgyőri martinászok új gyártmánya, a »turbinaacéU kifogás­talan minőségű. Megyénk területén a lakóépület és me­zőgazdasági ingatlan tulajdonosoknak kb. egynegyede kötötte meg az önkéntes tűzbiztosítást. Ez gyakorlatilag annyit je­lent, hogy az Állami Biztosítónak min­den 4-ik tűzkárt áll módjában megtérí­teni. Reméljük c közlemény is hozzá fog járulni a tűzbiztosítás terjesztéséhez, ami nemcsak egyéni, hanem közösségi ér­dek is.-----------oOo----------­— A VILÁG LEGKISEBB MA­DARA egy kolibri-fajta, melynek súlya mindössze 1 gramm. Tojása 6 mm-nyi. A legnagyobb emlősállat vi­szont a kékbáltna, amely 100.000 kg-t is elér; csupán a mája 950 káló. Csapolják a turbinához való acélt Diósgyőrben »Legalább a tűzbiztosítást megkötöttem volna* z első fecskék« Tágranyitolt sze­mükben csodálat. Az asszonyka, a kezébe ka­paszkodó, a karján mo­solygó és az ember, ősz- szesen heten. Nézik a házat. Igen, első fecskék. Ők voltak a legelsők, akik­nek számára az ígéret valósággá vált. A fabur- kolatú kis ajtóhoz né­hány lépcső vezet fel. Felette kovácsoltvas lámpa. Az új fal szipor­kázik a napfényben. Megzörren a kulcscsomó, kinyilik az ajtó. Lassan, meghatottan lépnek be az előszobába. Kedves jelenet ez. Bakó Ferenc vájár feleségével és gyermekeivé birtokba veszi a még festékillatú új lakást. Alig néhány napja en­nék. Mikor mi odame- gyünk, a népes család már bebútorozott, meleg kis fészkében fogadja a vendégeket. Igaz, nem a legjobbkor jöttünk. Fes­tik a konyhát és az elő­szobát. Az asztalon egy fiatal nő hajladozik. Ö a »festő«. A halványzöld falon elnyúlnak a sötét árnyékok. Tizenkét éve házasok Bdkóék. 1951-ben jöttek ide Putnokra, szerencsét •próbálni a bányában, mert Bakó Ferénc to­borzott bányász. A szor­galmas, komoly ember­ből hamar vájár lett, társai megismerték, meg­szerették. Megbecsült tagja lelt a bányának. Lassan úgy tetszett, hogy itt új otthonra talál. Aztán a család is ide­költözött. Nehéz égi cdül élni egy asszonynak a sok gyerekkel. De sokszor haragud­tak saját magukra! — éppen ezért. Hiszen a Rákóczi út 36. szám alat­ti lakásuk éveken ke­resztül csak keserítette életüket, öt kicsiny gyer­mekkel — a legnagyobb 11 éves —, bézßúfoltan, egy szobába és egy ak­korka konyhába, ahová mindössze egy tűzhely és egy asztalka fér el! S nem ideiglenesen, ha­nem évekig. Pedig havonta közel 3000-ret olvasott le asz- szonyának Bakó Ferenc. Hiába... Mire tudták vol­na költeni, ami mara­dandó lett volna? Sem­mire. Bútort nem tudtak venni. Hova tegyék? La­kást nem tudtak se kap­ni, se venni. Az iparoso­dó környék hamar el­nyelte az embereket, de azok kénytelenek voltak hosszú időn keresztül egészségtelen szűk laká­sokba húzódni. Az állan­dó építkezés sem bizto­sította az igényeket. A bányászházak épí­tésénél a jogosultak kö­zött elsőként emlegették Bakó Ferencet. Az emlí­tésből ígéret lett... A putnoki szénosztályozó közelében a már felépí­tett barátságos, erkélyes bérházak tövében csinos, négycsaládos, egyemele­tes házakat kezdtek épí­teni. A munka aránylag gyorsan haladt. Igaz, a házak többsége még be- vakolatlan, a szobákban asztalosok, villanyszere­lők, vízvezetékesek se­rénykednek. De az első négy házat már elfoglal­ták a boldog tulajdono­sok. — Most már lesz helye a pénznek — tervezi Ba­kó Ferencné. Függönyö­ket, szőnyegeket a szo­bákba, de csak egészen finom, áttetsző füg­gönyt, hogy minél több levegő és napfény jusson be ä falak közé. Eleget szenvedtünk a beázott tetejű, soha napfényt nem élvező szükséglaká­sunkban. Igazán nagyon boldog vagyok. Az ilyes­mit csak az érzi át ugyanígy, aki maga is próbálta. Mennyire vár­tuk ezt a pillanatot, ami­kor beköltözhettünk vég­re ide. A szobák berendezésé­nél még elég sok a prob­léma. Igen nagy a csa­lád ágyszükséglete. HC- szen heten vannak. És ez nem kevés. Dívánnyal, rácsos gyerekággyal tar­kítják a sarkokat, a há­romajtós szekrény meg van tömve ruhával, bi­zony jó lesz most már egy másik szekrény is, hasonló űrtartalommal. A fürdőszoba egészsé­ges, csak úgy ömlik be az erőtadó napfény. — Tessék megnézni, milyen szépen csempé- zettek a falak. Ezt akár­mikor lemosom, mindig szép, tiszta. Mert ennyi gyereknél bizony előfor­dul, hogy akarva, aka­ratlan bemocskolódik. Vigyázunk a tisztaságra — mosolyog az asszony­ka. Most ugyan nem na­gyon látszik, hiszen fes­tünk. Ezért inkább akkor jöttek volna, amikor már teljesen rendben va­gyunk. Egy hét múlva, mondjuk, és akkor meg lehetne írni, hogy meg tudjuk becsülni azt, amit az állam nekünk adott. U, N, R, l í í Az új tanév kapujában MÉG PÁR NAP és megnyílnak az iskolák kapui. Kezdetét veszi az új tanév. Tanár és tanítvány egyaránt várja, az egyik adni, a másik kapni akar — tudást, em­berséget, mindazt, amit az iskola adhat. A szülők kézenfogják iskoláskorba lépett gyermeküket és elvezetik az iskolába. Lelkére kötik: légy jó fiacskám, légy engedelmes, szófo­gadó, hallgass a tanítóbácsira, 6 jót akar neked. Es a tanítóbácsi valóban jót akar a kis emberpalántának... Megta­nítja az írás, olvasás csodálatos, emberi művészetére, bevezeti a számok és betűk birodalmába, el­sajátíttatja vele a társadalomban- éléa módjait. Mit vár a szülő az iskolától? Hogy embert faragjon a gyermeké­ből. És ez több, mint csupán az írás, olvasás, számolás egyszerű ismerete. Legyen embér a szó igazi értelmében! Ehhez pedig édeske­vés az alaptudományok ismerete, ehhez több kell. Az iskola adja meg a gyermeknek azt az iránytűt, mely eligazítja az élet útvesztőiben, az igazság, a becsület emberi határai között tartja. Ismerje fel a gyer­mek a rosszat, irtózzon a gonosz­ságtól, de ne a büntetéstől való fé­lelem miatt, hanem „alaptermé­szete” legyen a jóság, a becsületes­ség. A „rokonszenves”, társadalmi­lag köztiszteletben tartott emberi jótulajdonságokat tudatósítsa az is­kola a gyermekben: a szülő, a kö­zösség, a haza szeretetét. A gyer­mek lássa be jó vagy rossz csele­kedeteinek következményeit, érez- zen felelősséget embertársai, az egész társadalom iránt. Ezt várja a szülő az iskolától. És mit vár az iskola a szülőtől? Az is­kolában tanultakat, az élet elméleti ismeretét az otthon, a család a gyakorlatban, az élet hétköznap­jaiban mutassa be a gyermeknek, hogy érezze a gyermek — amit ta­nul, nem a felnőttek Tart pour Tart kitalálásai, csak a gyermeket „tö­mik” vele, de a felnőtteknek eszük- ágában sincs a fennen hirdetett magasztos eszmék szellemében élni. Ha a családban állandó civa- kodást tapasztal a gyermek — fal- rahányt borsó az iskolai nevelés. A közösség, a haza szeretete nem a gyermekekkel született jó tulaj­donság, a szülő iránti szeretet, ra­gaszkodás viszont a gyermek „vé­rében” van — ahogy mondani szokták. De ki lehet „Ölni” belőle — gorombasággal, veréssel, vagy a házastársak állandó kutya-macska háborújával. És akkor kitépték a gyermek leikéből azokat a gyökere­ket is, amelyek a közösség, a haza iránti szeretetet táplálják, mert — és ezt szeretném külön aláhúzni — minden más szeretet alapja a szülő iránti szeretet. VALAMIKOR HAJDANÁN könnyfakasztó történeteket írtak össze a rossz gyermekek és a jó szülők tragédiájáról. Magam is hallottam ilyet. A szülők, bár sze­gények voltak, mindent elkövettek gyermekük taníttatásáért. S ami­kor a fiú „befutott” —• hálátlan lett, megfeledkezett szüleiről, szé- gyelte származását. Nem a gyer­meket hibáztatom elsősorban, ha­nem azt a társadalmat, amely rá- kényszerítette szüleinek megtaga­dására; a gyerek csak úgy tudta biztosítani karrierjét, sőt a megél­hetését, ha örök fátylat borított származására. Az a társadalom, amely a szülő megtagadására kény­szeríti a gyermeket, a leggyaláza­tosabb bűnt követi el — és előbtí vagy utóbb, de meglakol érte. Ma már más a helyzet, egészen más. Ma már nem szégyen, ha va­laki parasztházban, vagy külvárosi gyárak tövében látta meg a napvi­lágot. Tehát a társadalmat egyet­len szülő sem okolhatja, ha elhide- gül tőle gyermeke — és az iskolát sem. Az iskola minden tőle telhe­tőt elkövet, hogy a gyermekben ösztönösen is meglévő szülő iránti szeretetet tudatosítsa, hogy a gyer­mek szeresse apját-anyját. S ha mégsem szereti? Legtöbbször a szülő az oka. Vagy agyonszerette, elkényeztette gyermekét, vagy ütötte-verte és ezzel távolította el magától. Sajno3, még nem találták ki azt a receptet, mellyel pontosan eligazíthatnánk a szülőket a gyer­meknevelés útvesztőiben. De ha a szülők vennék maguknak azt a fá­radságot, hogy tudományosan is tájékozódjanak a gyermeknevelés területén, sok mindenben tisztáb­ban látnának. Sajnos, a szülők te­temes része nagyon kényelmes ál­láspontból kezeli a gyermekneve­lés kérdéseit. Azt hiszik, örökké fiatalok, munkabíró emberek lesz­nek. Ebben minden ember téved, de amikor belátta tévedését, már régen késő, a rosszul nevelt gyer­mek magára hagyja öregségében és ha a társadalom ném karolja fel* akár éhen is veszhet. ÉS A GYERMEK világnézeti ne­velésében is sokat segíthet a szülő az iskolának. Nem győzzük eleget hangoztatni, hogy a ma iskolásai a holnap felnőttéi. Sokan csak átfut­nak e megállapítás fölött, semmi­féle politikai és egyéb jelentőséget nem tulajdonítanak neki. Pedig van. Holnap, sőt még holnapután is szocializmust építő vagy már szocialista ország leszünk, ennek megfelelő gazdasági és közéleti be­rendezkedéssel. Az iskola e készü­lő új világ képére igyekszik for­málni a jövő felnőttéit, a ma isko­lásait, hogy jobban, könnyebben be tudjanak illeszkedni a társada­lomba, megértsék gazdasági és po­litikai törekvéseit, hogy egészen benne éljenek „térben és időben”. Nos, a családi nevelés nem egy esetben lerontja az iskola ilyenirá­nyú nevelő hatását, visszatartja a fiatal jövő felé tapogatózó lépteit. Maradi gondolkozású lesz, nem ér­ti meg a szocialista törekvések vi­lágformáló erejét és ebből rengeteg kellemetlensége adódhat, mert „aki elmarad, azt ütik”. Az ilyen fiatal csak térben él az új korban, de időben nem — és ezért is a család, az otthon a hibás. És még sorolhatnánk a végtelen­ségig, hogy mit vár az iskola a szü­lőtől. Ha a mama megdorgálja a gyereket, a papa meg a gyerek pártjára kél — a mama tekintélye megcsappan, pedig az a helyes, ha a szülők teljes egyetértésben fej­tik ki nevelési munkájukat. Ugyan­ez áll az iskolai és a családi neve­lésre is. A kettő kiegészíti egymást. Az iskola és család nevelő szándé­kainak egyöntetűsége, összhangja biztosíthatja igazán a nevelés si­kerét. AZ ISKOLÁNAK és családnak egy célja kell legyen: tudományok­ban jártas, szüleit és a közösséget* hazáját szerető emberek nevelése, akik megállják helyüket az élet­ben, szeretik a népet s nemcsak élni, de áldozni is képesek érte. És így lesz, ha az iskola és csa­lád kölcsönösen megadja azt, amit a közös cél érdekében egymástól elvárnak. GULYAS MIHÁLY yflég nyár van... a Nők I -apja divatmagazinja már közli az őszi — téli divatot! Jól hordható párizsi ruhák - a hazai divat- szabóságok legszebb modelljei az ÉVA legújabb számában I Meöíelenik szeptember közepén cÁz, ellő leciLík

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom