Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-24 / 197. szám

Ä*omfcaf, 1957. augusztus 21. fiSZÄKMÄGTÄRORSZÄG fi kswiiisták psldanmlafásával, a lepi módszerek alkalmazásával gyorsítsuk meg a fiánvászfiázak építését — határozták el a BEV sajószentpéteri aktívájának részvevői »-Építők a bányászokért« — ez a telirat fogadta a sajószentpéteri bá- nyászkultúrház bejáratánál a Bá­nyászati Építő Vállalat nagy aktíva értekezletének részvevőit, amelyet a vállalat a borsodi bányászlakásépít­kezések területén dolgozó kommu­nistáinak összefogásával rendezett meg. Az értekezleten két napirendi pont szerepelt. Először Hoffer László elv­társ, a BÉV budapesti MSZMP szer­vezetének titkára tartott előadást a kommunisták felelősségéről, a párt- szervezetek feladatáról a termelés segítésében. Utána Hollósi Richard elvtárs, sajószentpéteri főépítésveze- tő a gazdasági feladatokról számolt be. Bíró Miklósné instruktor elvtársnö megnyitójában elmondotta, hogy pár hónappal ezelőtt még csak a kezdeti lépéseket tették meg a borsodi épít­kezések alapszervezeteinek létreho­zásában és ma már igen nagy ered­ménynek tudható be, hogy a B1?V pártszervezetei annyira megerősöd­tek, hogy többszáz kommunistát összehívhattak nagyaktiva értekez­letre. A vállalat dolgozóinak megyénk­ben 7G7 lakást kell ebben az év­ben átadni és a pártonkívüli munkások várják a kommunis­ták segítségét. '(Példa erre az is, hogy a rudolftele­pi építkezés dolgozói táviratot küld­tek az aktivaértekezlet részvevői­nek és jó munkát kívántak a tanács­kozás sikeréhez.) Ezután Hoffer László elvtárs mondta el beszámolóját: — Először is köszönetét mondunk a Borsod megyei pártbizottságnak azért a munkáért, amelyet arra for­dított, hogy a bányászlakások építé­se jó utón haladjon —= mondotta. Majd így folytatta: — Az építkezések pártszervezetei­nek törődni kell mindennel, ami az embereket foglalkoztatja. Az őszi el­lenforradalom megingatta sok em­ber hitét és nekünk kommunistáknak kötelességünk helyesen magyarázni az ellenforradalom igazi célját. Ma {már műszaki vezetőink belátják, *hogy pártszervezetek nélkül nem megy jól a munka. A borsodi tapasz­talatok is ezt bizonyítják. Amióta erős'pártszervezeteink vannak, sok­kal szebbek az eredmények. — Pártszervezeteink nem eléged­hetnek meg az eddig elért eredmé­nyekkel. Munkájuk során még több segítséget kell nyújtani a munká­soknak. a gazdasági vezetőknek. Nagymértékben függ a tervteljesítés attól, hogy a pártszervezet milyen segítséget nyújt a műszaki és fizi­kai dolgozóknak és hogyan ellenőrzi ezt? Hollósi Richárd sajószentpéteri fő­építésvezető munkájuk eddigi nehéz­ségeiről számolt be. Elmondotta, hogy a többször hangoztatott 22 mil- liárdon túl-az emberekben is nagy kárt okozott az ellenforradalom. Az ellenforradalom okozta kárt csak a kommunisták áldozatos munkájával ftlehet pótolni, ha fá­radhatatlanul végzik munkáju­kat, ügy a termelésben, mint az emberek nevelésében. — Mi kommunisták mindenütt fíarcosok vagyunk — mondotta ■— harcoltunk a régi rendszer, a fasiz­mus ellen, harcolunk a szocializ­musért, de harcolunk a termelés si­kereiért is! A feladatokról szólva a következő­ket mondotta: — Súlyos hibának látom, hogy nem foglalkozunk eléggé személyes beszélgetés, meghallgatás . formájá­ban az emberekkel. Ha a dolgozó ér­zi a róla való gondoskodást, nőni fog a vállalat iránti szeretete. Ennek a szeretetnek a szocialista ipar és a bányászlakások építése szempontjá­ból óriási jelentősége van. — A laza munkafegyelem — meg kell mondani őszintén — nem csupán a fizikai, hanem a műszaki dolgozó­kon is múlik. Mit várhat az az épí­tésvezető, vagy művezető a munká­soktól, aki még előbb elhagyja mun­kahelyét, ha indul a vonatja, vagy más egyéb »elfoglaltsága« akad. Az ityen műszaki vezető ne is követel­jen területén rendet, fegyelmet, mert az úgy sem sikerül! Beszámolója további részében az anyagpazarlásra hívta fel a figyel­met. Elmondotta, hogy sokszor a MÁV hibájából hatalmas károk ke­letkeznek. Júniusban például 140.000 forint kocsiálláspénzt fizettek. Tűr­hetetlennek tartották a helyzetet és ma mór a közös kooperál ás odave­zetett, hogy ez az összeg júliusban 5000 forintra csökkent! Némely építkezésen sok az elfekvő anyag. Még mindig nagy a munka­helyek közötti sovinizmus. Javasol­ta, hogy a vállalat vezetősége készít­tesse el a munkahelyeken elfekvő anyagok listáját. Ezzel lehetővé te­szik a tervszerűbb anyagellátást. Legutóbb például fekete mozaikla­pot kaptak és szürkére volt szüksé­gük. Más helyen viszont a fekete mozaik hiánya miatt állt a munka. Végezetül bejelentette: — Amíg januárban 1 millió 183 ezer forint értéket termeltek, addig ez az összeg márciusra 4 millióra, júliusra pedig 6 és fél millió forintra emelkedett. Az aktivaértekezleten sokan fel­szólaltak. Szinte minden hozzászóló új és új javaslatot mondott, vagy fontos kérdésekre hívta fel a figyel­met. László István a borsodi rayon vezetője bejelentette, hogy felada­taik igen nagyok. Ebben az évben még 22.000 köbméter földet kell meg- mozgatniok, 23.000 köbméter falat kell megépíteniük és 35.000 négyzet- méter vakolatot kell elkészíteniük. Brigádjaik azonban még mindig nem a legjobbak. Arra kell törekedni, hogy a borsodi rayónnak minél több jó brigádja legyen — mondotta. Tóth Béla sajószentpéteri kőmű­ves a téglatörés megszüntetésére hívta fel a figyelmet. Klapok József, a tiszapalkonyai építkezés pártszer­vezetének titkára az agitációs mun­ka módszereiről és fontosságáról be­szélt. Különösen fontos az agitációs munka, amikor olyan feladatokat kell megoldani, mint például az emberek átcsoportosítása bá­nyászlakások építéséhez. ;— Vezessék be minden építkezésen a teljesítménybérezést — javasolta Juhász József technikus. Az egyösz- szegű utalvány érdekeltebbé teszi az embereket a termelésben, tudják, hány forint értékű munkát végeznek és nem hagyják el munkahelyüket; Petrok József kőműves és még több hozzászóló helyeselte a javaslatot. Rácz Imre kőműves kérte, hogy vezessenek be egységes munkaidőt. Az alvállalkozók munkaideje válto­zó és a generálvállalat dolgozóinak, rosszul esik, ha más szakmában kedvezőbb a munkaidő. Virágh Im­re, rudolftelepi főépítésvezető a téli előkészületekre hívta fel a figyelmet, majd Stucz Béla, szállításvezető ja­vasolta, hogy a munkaidő jobb ki­használása érdekében állítsanak be több személyszállító gépkocsit. — Ma is annyi gépkocsi áll rendelkezésünk­re, mint hónapokkal ezelőtt — mon­dotta — pedig a létszám állandóan gyarapodik. Ezért késnek munkahe­lyeinken a munkások. Nagy taps&al fogadták az aktiva­értekezlet részvevői Mnyer Irénnek, — a Betonútépítő Vállalat főépítés­vezetőjének bejelentését. ígéretet tett arra. hogy számos gépet kölcsönöznek a bányászhá­zak gyors felépítéséhez. Hernádi Antal palkonyai kőműves munkatársai nevében tett ígéretet, hogy munkaszüneti napokon felépí­tenek négy lakást Sajószentpéteren. Gyöngyösi István elvtárs, az Épí­tők Szakszervezete Borsod megyei bizottságának titkára a munkások szociális ellátásáról, a téli felkészü­lés fontosságáról beszélt, majd érté­kes javaslatokat adott további mun­kájukhoz. Rácz György elvtárs. a megyei pártbizottság ipari osztályának mun­katársa elmondotta, hogy nehéz mun­ka volt az építőiparban a párt szer­vezése, de megérte, mert a párt és a kormány határozatának végrehajtá­sa jó utón halad. Munkájukhoz to vábbra is Ígérte a megyebizottság se­gítségét. Ezután még számos hozzászólás következett, majd Martin György elvtárs, a vállalat igazgatója vála­szolt a hozzászólóknak és köszönte meg értékes ’ javaslataikat. Végül az aktivaértekezlet részvé- vői határozati javaslatot fogadtak el, melyben Ígéretet tettek, hogy a politikai munka javításával, a kom­munisták példamutatásával és a legjobb módszerek alkalmazásával gyorsítják meg a' bányászházak épí­tését, (— sz — m —) --------o-------­Elké szült a negyedik granuláló malom a Lenin Kohászati Müvekben A Lenin Kohászati Művekben el­készült a negyedik salakgranuláló malom, s most már a négy malom és a salaktégla készítő részleg, ha teljes üzemmel működik, feldolgoz­za az összes kohósalakot. Öt évvel ezelőtt még havonta 10 ezer tonna számra gyűlt a kohósalak a halnára, s ennek elszállítása csak gondot és többletkiadást okozott. Az első malom 1952-ben készült el, s azóta folyamatosan mind nagyobb és nagyobb mennyiségű alapanyagot ad a Lenin Kohászati Művek a ce­mentgyártáshoz. A negyedik malom még ebben a hónapban megkezdi a munkát, s ezzel a diósgyőri kohók­nál teljes egészében megoldották i salak feldolgozását. ILLETÉKES SZERVEK £.nutum > ::::::::::::::::::::::::v.v.v.v.::::::::::::::::::::“" W— • 11. kerületi tanács, Űjdiósgyőr. A Tátra és a Torontál utcai bérházak­nál lévő játszótéren, már több mint egy éve, hogy a hinta elromlott, a hajókat tartó oszlopokat félig kiás­ták. A félig kiásott oszlopokra a gyerekek vígan másznak fel, mitsem törődnek az esetleges veszéllyel. A gyerekek ugyan nem törődnek sem­mivel, de helyettük törődjön a ta­nács, hogy biztonságosabb legyen szórakozásuk, ezért csináltassák meg a hintát! * Aranycsillag Étterem vezetőjének. Miskolcon jártam. — írja Biró Gyula szeghalmi lakos. Két napot töltöttem a városban, otttartózkodásom alatt az Aranycsillag étteremben étkez­tem. De csalódtam. Rosszkedvű, ud­variatlan pincérek szolgáltak ki. 28 percig vártam a kiszolgálásra, heten ültünk az étteremben és négy pin­cér volt ott. Kilenc éves kislányom részére málnát kértem-. Az egyik pincér így felelt: nálunk csak sze­szes málna van. Az én kislányom pedig még nem fogyaszt szeszt. Több jóindulatot és udvariasságot várunk az Aranycsillag dolgozóitól, hogy a városban tartózkodó idegenek elis­meréssel nyilatkozzanak. ru jj'uWi/uv. . i íwwuwwuuvn nn/uwi MÁVAVT Igazgatóság, Miskolc. 28 sajóbábonyi dolgozó azt kéri, hogy a megvont autóbuszjáratot állítsák visz- sza. Több mint harmincán járnak a bérén te i szénosztályozóhoz dolgozni Bábonybói. Azelőtt minden műszak­ba el tudtak jutni, volt autóbusz- járatuk. Szeretnék, ha újból autóbu­szon mehetnének a munkahelyre. * MÁV Utasellátó, Miskolc. A vas­utasnap alkalmából rendezett ünne­pélyen a gyermekjátszótérnél sör he­lyett csak habot mértek a vállalat dolgozói. Szóltak a vezetőnek, az megígérte, hogy kimegy, de még a mai napig sem érkezett meg. Már nem is fontos, hiszen az idő eljárt, az ünnep is elmúlt. Csak azt kérjük a vezetőtől, hogy a jövőben ne mu­lassza el a dolgozók kérését teljesí­teni. * Művégtaggyár, Miskolc. Papp Vik­tor járdánházai lakos májusban le­adta a megrendelést. Akkor kérdez­te, hogy mikor lesz kész a kért vég­tag, azt a választ kapta, hogy két hónap múlva. Majd levelet írt, de sem válasz, sem a művégtag még nem érkezett számára, pedig két iá­ba és bal karja hiányzik, művégtag­jai elromlottak, így nem tudja szol­gálatát teljesíteni az Ózdi Kohászati Üzemekben. Segítsenek rajta. A Virrad... Füst száll* vonat fütyül. A reggeli napsugár fellebbenti az augusztusi párát az ál­mos bányászházakról. .MMM.MiiMMiitumt Ujakna felé kis csa­pat kapaszkodik fel a dombra. Mintegy 20 fő, de lakkora életkedv és vidámság' van bennük, hogy alig fér el a szűk völgyben. Fiatal fiuk, jóformán gyerekek. A munkászubbony lötyög rajtuk, a bőr­csákó fülükre esik. A bánya előtt némán hallgatják, amint mes- ftereik oktatják, beosztják őket. — Jószerencsét! — Jószerencsét! Gyufák sercegnek. Kigyulladnak a bányász- lámpák és az előbbi vidám csoportot komor fe­keteség nyeli el. A tárna... Nehéz a bányász­élet. Sokan még gondolni sem mernek rá. „Nincs azon ablak” — mondják. Vajon ezek a fiuk hogyan gondolkoznak erről ? ... Barna, vékonytermetü fiúcskával beszélge­tek, miközben itt-ott apró tócsákba cuppanunk. Olykor egészen meghajolva bujunk át egy-egy összetört ácsolat alatt. — Honnan kerültél ide? — Sárospatakról. — Hány éves vagy? — Szeptemberben leszek tizenhat. Most va­gyok elsőéves a bányánál — az utolsó szót büsz­kén hangsúlyozza. — Miért szeretnél bányász lenni? Ez már kedvesebb téma, egyszerre megered a nyelve. — Édesapám gazdálkodó. Odahaza tizenöt holdunkra hatan vagyunk testvérek. A fiuk kö­zül én vagyok a legkisebb és soha nem voltam még távol a városunktól. Eleinte nagyon rossz vnl.t Máp féltem is. Sok mindent hallottam a bá­PERECESI VÁJÁRTANULÓK KÖZÖTT IIMIMMMMItMMM mim» nyáról, hogy veszélyes, egészségtelen. De győ­zött bennem a kíváncsiság, az újnak a várása. De megérte! Már nem tudnám itthagyni. A kere­set is elég jó, figyelembevéve, hogy ellátásunk is van. Most már ott tartunk, hogy irigyelnek oda­haza a velem egyidős ismerős „haverok”, öten vagyunk itt Patakról. így már sokkal jobb. Barátom megszaporázza a lépést. Jobbra-balra egyenes folyosók fúródnak a koromsötétbe. Néha felvillan egy-egy lámpa fé­nye a szénen. A többiek már a szénfalnál van­nak. A mester oktat. — Pali, ti hárman itt maradtok. Elhozzátok a gépet. Kifúrtok és ha kész, szóltok. — Majd eddigi ismerősömhöz fordul: — Ti meg elmentek a másik nyilamba, ahol ácsolni kell. Az irányt majd bemérem. A főtét vizsgáljátok meg. Tűzze­tek előre és vigyázzatok egymásra. És 120 méterre a föld alatt megkezdődik a fiatalok kemény, izgalmas, férfias harca. Fúrógép zúg. csákány vág, izom feszül és az osztályozom kigördülnek a megrakott csillék. * Mint mesebeli törpék vára áll a perecesi vá­járiskola fent a hegyen. Az ország egyik leg­szebb, legmodernebb tanulóintézete. Előtte vörös salakkal ledöngölt sportpálya. Eleven fiuk futká- roznak a délutáni napsütésben. Repül a labda. Kálna Ottó igazgató kedves, barátságos, negyven körüli férfi. — Először talán az ebédlőt nézzük meg. Kellemes' illat üti meg az ember orrát. Még ha nem is lenne éhes, elfogná az étvágy. Bizo­nyára ízlik az ebéd. Azt is észreveszem ám, hogy nyes lányok szeméből. A beszédtéma nagyobbrészt a délelőtti munka. Mindegyik el szeretné mondani, mit, ho­gyan csinált lent a bányában? Az ebédlő egyúttal olyan kultúrteremféle is, itt szokták tartani szombat esténkint a bált, vagy a kulturelőadásokat. Ezenkívül van külön mozi­terem is ... De menjünk sorjába. Hatalmas, gumiszőnyeges tornaterem. Ki az ügyesebb? Ki a bátrabb? A szertorna korláton sárospataki barátomra ismerek, aki büszkén mu­tatja be a kézenállást. — Ejtőernyős szakosztályunk is van — mond­ja az igazgató és hozzáteszi: — persze, csak a bátrabbak részére. Az emeleten egyik teremből sűrű cigaretta- füst és hangos zaj szűrődik ki. Ez a fiuk „zsibon­gója”. Különben dohányzó. Cigarettázniuk sza­bad, mivel titokban úgyis csinálnák. így, hogy le­het, jóval kevesebben dohányoznak. A fürdőszo-, bákban, a tantermekben és a hálókban, mindenütt rend és tisztaság fogad. Mielőtt elbúcsúznék, megkérdezem az igaz­gatótól: — Van még helyük az új iskolai évre? Kissé csüggedten hangzik a válasz: — Sajnos, sok... Bár mindennap jönnek új jelentkezők, de ez még mindig kevés. Sokan fél­nek a bányától, nem is annyira a fiatalok, mint inkább a szülők. Pedig szép jövő áll előttük. — Az utolsó szavakat pedig már csak magának mondja: — Pedig, ha tudnák milyen szeretettel várjuk őket a bányásznapra. Isezák Lajos i vájár. f i * Köztisztasági Vállalat, Miskolc. A Malinovszkij utcának van egy »po­ros« szakasza is. A sok por miatt bosszankodnak az utca lakói; Ugyan hogy lehetne ezen segíteni? — kér­dezi Búza László honvédhadnagy és mi is. Talán úgy, mint Pesten lát­tuk, fáradt olajjal locsolták az ilyen utcát, hogy portalanítsanak; Bányászati Építő Vállala.t, "Buda­pest. Felszabadulás tér 5. Eötvös Fe­renc a tiszapalkonyai munkahelyen dolgozik. 300 forintos fizetési járan­dósága volna a vállalattól, amit augusztus 3-án kellett volna meg­kapnia. A munkahelyen nem szere­pel a fizetési listán. Érdeklődésére közölték vele, hogy a központban számfejtik a fizetését, s majd onnan kapja meg a járandóságot. Azóta várja Tiszaszederkényben, hogy meg­fejtsék a fizetési rejtvényt. Hejőcsabai Cement- cs Mészmű férfi munkaerőket nehéz munkára felvesz kőbányá­ba kőpakoláshoz. Kereseti lehe­tőség 1800-tól 2100-ig. Egyéb jut­tatások, munkaruha, vidékiek­nek szállás. Napi háromszori ét­kezés 7f-ért. Jelentkezni a mun­kaügyi osztályon. üzemek hétköznap. Az ilyen szereié* seknél figyelemmel kell lenni arra isf hogy ha már ki kell kapcsolni, ez minél rövidebb ideig tartson. Nyu^ godtan mondhatom, az áramszolgál­tatás sokszor az egyéni lelkiismerct kérdése. — Hétköznap azután pótolják a vasárnapot? — Hogyne — szólal meg Pusztai József szerelő nevetve, aki éppen a kérdéskor jött le az oszlopról. —• Különösen ha valahol üzemzavar van és éjfélkor kell kimenni szerel* ni. Hirtelen az orvosok, vagy mentők munkája jut eszembe. — Ez azért ritka eset! — Nem mondhatnánk! Ezt a vidé­ket elég szél és vihar járja. Sok itt a zárlat. Többször előfordul, hogy összes körzetszerelőnket mozgósítani kell... És hétköznap is meg van az állandó munka. A Bodrogközt hét­köznap is lehet szerelni, ott nincse­nek üzemek. Különben negyedéves ütemtervük van és a munkánkkal kapcsolatos üzemleáliitásokat előre közöljük. Egy hónap áll az üzemek rendelkezésére a reklamáláshoz. Amikor elbúcsúzunk egymástól, felnéz az oszlopra. — Aki ott fent van, Henczel Mi* hály körzetszer elő. Nagyon odaadóan dolgozik, nem szabad róla elf eleji* kezni! Én is mégegyszer felnézek az osz­lopra, tekintetem végigfut a tűző napfényben csillogó drótokon és eszembe jut, hogy ahogyan most hű­vös szobába vágyom, míg ök az osz­lop tetején sülnek, éppúgy vágyom télen a meleg szoba után és ők ak­kor a fagyos szélben kötik a drótokat az oszlop tetején... Hogy a fogyasz­tóknak nehogy panaszuk legyen. F. G. A felhőtlen égről forró sugarakkal tűz a nap az elhagyott országúira. Az emberek és járművek hat nap fáradalmát pihenik a hűvös fedél alatt, csak itt a Sárospatak felé hú­zódó kövesúton áll egy kis sárga te­herkocsi. Vezetője félig aléltan szunnyad a közelben, míg fent az egyik magasfeszültségű oszlop tete­jén három ember dolgozik a drótok és porcelánok között, ök az Észak- magyarországi Áramszolgáltató Vál­lalat sátoi-aljaújhelyi üzemvezetősé­gének szerelői. Egyikük lejön. Arcáról patakzik a verejték. Bemutatkozunk egymásnak, mutatja igazolványát: Székely Béla üzemvezető, kiváló dolgozó. — Ilyenkor is van munka? Ebben a hőségben, az oszlop tetején? Más ember vasárnap pihenni szokott! — Több oka van annak, hogy mi ilyenkor dolgozunk. Az egyik az, hogy az újonnan villamosított kőbá­nyát mielőbb bekapcsolhassuk a há­lózatba. — És ez mikor fog megtörténni? Ránéz az órájára, — Egy óra múl­va. A választ a távoli kőbánya felé vezető oszlopok és a rajtuk csillogó vadonatúj huzalok igazolják. — Mi a másik ok? — Nekünk alkalmazkodni leéli a fogyasztókhoz. Szereléskor a háló­zatot ki kell kapcsolni, hétköznap az üzemek leállnának. A malmoknak, a. téglagyárnak és egyéb üzemeknek tervteljesítésük van és ezt nekünk figyelembe kell venni. — Természetesen erre utasítást is kapnak. — Nem, nem kapunk utasítást. Munkánkat egyéni megfontolásunk alapján osztjuk be. A fogyasztóközönség vasárnap is éppúgy használja az áramot, mint az A^asárnapi vonalszerelés az éhes kamaszszemek nemcsak a párolgó ételt vgrják, hanem egy-egy titokban ellopott mosolyt ic o pcinnc*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom