Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-19 / 194. szám
Fifdgr proletárjai egy elüljetek ! 'immnmae A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG A LAPJA XUL évfolyam 194. szám Ára fillér. 1957 augusztus 19, hétfő Ünnepi gondolatok Emberi jogok nálunk — és náluk TÚL AZ OCEANON Egy szem barack BORSODI BORS J I mmár nyolcadszor, ünnepeljük alkotmányunk születésnapját. 1949. augusztus 20-án terjesztették a nemzet nyilvánossága elé a Magyar .Népköztársaság alkot- mányát. Egy sokat szenvedett, szabadságra ébredt nép emelte törvényerőre alkotmányában az elért eredményeket a társadalom rendjében végbement változásokat, mindazt *55Jfrt tíz évszázadon keresztül hiába vérzett, hiába küzdött. A Magyar Népköztársaság alkotmánya a világ elé tarta népünk megújhodásának történelmi lehetőségeit, a szabadság, s mindennemű anyagi és szellemi értékek bir- toklasanak örök jogát. Azé a hatalom, akié a föld, a gyár a föld mélyének kincsei, s nálunk minden hatalom a dolgozó nepe. ■ Valósággá lett a Petőfi álmodta kor: Haza csak ott van, fcol jog is van — s a népnek van joga. Az alkotmány rózsái •a? mienk, tövisei pedig azoké, akik évszázadokon át fegyverrel és a hatalom egyéb eszközeivel az alkotmány sáncain kívülre szorították a milliókat, a népet. Valamikor, alig egy évszázaddal ezelőtt a lánglelkű költő egy nép nevében kopogtatott a nemzetgyűlés ajtaján, hogy alkotmányos jogot kérjen az elnyomottaknak: Ide a rózsa néhány levelét, s vegyétek vissza a, tövis felét. Végérvényesen, a muíjjé ez a kor, ima nálunk már a nép az úr, kezébe ragadta saját sorsának irányítását. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság legfőbb hatalmi szerve, a dolgozó nép törvényes választottam keresztül tartja kezében az ország kormányrúdját. Nem így volt ez hajdanán. 3940-ben Borsod megyét a Rima gyárak és bányák legfőbb ura, dr. Hámori Bíró Pál képviselte, Miskolc várost Eckhardt Tibor kormánypárti képviselő. Választóik érdekeit védelmezték a „Tisztelt Há2” előtt, — s bankárók, gyárosok, földesurak választották őket. Ma a nép választottal képviselik megyénket és városunkat, többek között Lby Árpád Kosuth-díjas alberttelepi bányász, Mislóczki Mátyás diósgyőri és Schuszter Sándor ózdi olvasztárok; a város képviselői között találjuk Gácsi Miklóst, a Lenin Kohászati Művek mérnökét, dr. Sályi István egyetemi rektort és Rónai Sándort, az, Országgyűlés elnökét. Tanácsszerveinkben és a hatalom gyakorlásának minden egyes posztján a nép megbízottai vigyázzák Népköztársaságunk törvényes rendjét, féltve őrzik legdrágább kincsünket, alkotmányba, rögzített jogainkat. ' N épköztársaságunk’ nyolcéves alkotmánya dicsőséges harcok eredményeit önti formába, s ’ legfonttísabb vívmányaink között csillogtatja meg a tulajdonviszonyokban ' végbement történelmi változásokat:' Ezek a vál- tették' hazánkat a nép, a dolgozók országává, ahöl •törvényerőre emelkédett az, ..aki nem dolgozik, ne is egyék” elv. A nem dolgozók siserehada határainkon túlra menekült, ahol továbbra is „biztosítva” van számukra a mások nyakán való élősködés. A dolgozó méhek kiűzik kaptárukból a heréket, — az emberi társadalomban -korántsem ilyeú könnyű elbánni az ingyehélőkkel! Ahhoz, hogy a föld, a gyár, a föld mélyének kincsei köztulajdonba kerüljenek, kemény küzdelemre van szükség. Mi „készen” kaptuk a szabadságot. A szovjet Vörös Hadsereg diadalmas fegyverei, áldozatos harcai nyomán hullt le népünk kezéről az évszázados bilincs. Mindén felszabadulás óta elért eredmény a szabadságunkért halt szovjet hősök áldozatában gyökerezik. Borsod megyében a föld 43,8 százaléka egy maroknyi földbirtokos tulajdona volt. Gróf Károlyi 46 ezer. Pallavi- cini őrgróf 40, Koburg herceg 36, az egyház 14 ezer hold földön élte világát, sanyargatva, állati sorban tartva a cselédek tízezreit. Megyénk földterületének mintegy 22 százalékán pedig kulákok élősködtek, s a lakosság túlnyomó többségének csak a földterület 23,2 százaléka jutott. Az igazságtalan földbirtokmegoszlás következtében megyénkben több tízezer család nyomorúságos éhbéren tengődött, míg az ezer holdak birtokosai fényűzően berendezett kastélyaikban dőzsöltek,, vagy külországokba vitték a zsellérek’izzadtságos verítékét. A szegényparasztság mérhetetlen hyópaorára, lelketlen ' kizsákmányoltságára jellemző, hogy még vitéz Borbély Maczky Emil, a felszabadulás előtti főispán és a vármegyei szociolográfia szerkesztői is elismerik, hogy nyáron az uradalmakban 7—8 éves fiúkat és lányokat reggel 4 órától délután 6 óráig dolgoztattak 44 filléres napszámbérért. 1945-ben véget vetettünk a magyar földesurak kiski- rálykpdásának. A földosztás során 47 260 agrárproletár és szegényparaszt család között 288 337 katasztrális hold földet osztottunk szét. Lényegében a felszabaduláskor a földreform radikális végrehajtásával semmisítettük meg Magyarországon a feudalizmust, elmaradottságunk, a nemzeti nyomor, a hárommillió koldus országának legfőbb előidézőjét. „ A mezőgazdaságban bekövetkezett változásokat legszembetűnőbben mutálják a gépesítés méretei. A 45 előtti mezőgazdasági termelés az olcsó és bőséges emberi munkára épült. Megyénkben jelenleg 19 gépállomás működik, a múlt év Öecmber 31-ig 1038 traktorral rendelkeztek, s 1957 első félében 121 793 normálhóidat műveltek meg. E zek a számok bármennyire is száraznak tűnnek, hívén tükrözik fejlődésünk gyors menetét. A magyar mezőgazdaság a felszabadulás utáni években lépett csak az európai mézőgazdasági fejlődés ■ vérkeringésébe.. Persze/ korántsem állítjuk azt, hogy már elértük a fejlődés Xgnitjét, nem, ez 'nem lenne igaz.> Még mindig nem lehetünk rhegelégedve mezőgazdasági állapotainkkal. A személyi kultusz idején a szektás mezőgazdasági politika nagyban fékezte az adottságainknak megfelelő még gyorsabb fejlődést, a beszolgáltatással, a kollektivizálás durva módszereivel, az önkéntesség elvének megsértésével nagyban rontottál?: parasztságunk termelési kedvét. jf AUQUSZTUS 20------------------------------------mnr A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság területén is komoly eredményekről számolhatunk be. 1956. szeptember 30- án 262 termelőszövetkezet volt. Az ellenforradalmi események következtében ez a szám december 3i-re 103-ra apadt. Egyesek ezt a nagyfokú „létszámcsökkenést” azzal magyarázták, hogy a feloszlott szövetkezetek életképtelenek voltak, erőszakkal, Rákosi-féle módszerekkel „kalapálták” őket össze. Nem vitás, hogy a kollektivizálás terén elkövetett, hibák is hozzájárultak egyes szövetkezetek felbomlásához, de nagy többségüket az ellenforradalom verte szét, nem egy helyen előfordult, hogy a tsz.-tagokat tettlegesen is bántalmazták. Cserépfaluban például éjnek idején támadtak a békésen alvó tsz.-tagokra, beverték ablakaikat, többet súlyoM san megsebesítettek/ követelték a - szövetkezet azonnali feloszlatását. > 1 Az ellenforradalom óta 46 új termelőszövetkezet alakult megyénkben, bebizonyítva a szövetkezeti mozgalom életrevalóságát, azt, hogy a kollektív nagyüzemi gazdálkodás eszméje nem „orosz specialitás”, mindenütt a világon megfoganhat, ha szigorúan betartják a kollektivizálás lenini elveit. 9 | egyénik és Miskolc iparilag országos viszonylatban sem elhanyagolandó terület. Föld fölött és föld alatt temérdek kincs található, s mindez a múltban pár család tulajdonát képezte. Miskolc 30 ipari üzeme közül 27 magántulajdon volt. Munkások ezrei dolgoztak maroknyi kapitalista anyagi jómódjáért. Az államosítás népünk tulajdonába helyezte az üzemeket, bányákat. Nem kíván bővebb magyarázatot, hogy mindez mit jelent népgazdasági szempontból: nem frázis, hogy miénk a gyár, a fold, a köztulajdonba vett gyár a közösséget, a dolgozókat gazdagítja, s nem tömi többé egy-két nagykapitalista feneketlen zsebét. N épköztársaságunk alkotmánya- házánk minden ’ polgárának törvényesen is biztosítja a tanuláshoz és művelődéshez való jogát. A paragrafus egyszerű tömörsége mögött egy nép kultürális művelődési újjászületése található. A felszabadulás óta közismertté vált „kultúrforradalom” szót frázissá csépelte a gyakori használat, de tartalma ország-világ előtt is nagyszerű és tiszteletre méltó eredményeket takar. Magyarország nemcsak sportjáról híres; a mozilátogatók számát tekintve harmadik helyen áll a világon — s ez a tény a kultürális életben bekövetkezett komoly változásoknak tudható be. A művelődésügyi beruházások milliárdjai, a párt és kormányzat nagyobbszabású kulturális propaganda munkája, felrázták a legtávolabbi falvakat is. A feudál-kapitalizmus nemcsak gazdasági elmaradottságot hagyott ránk, a lelkek, az emberi tudat mélységes maradiságát is. Volt olyan istenhátamögötti községünk, ahol a lakosság 90 százaléka csak hallomásból ismerte a vonatot, és ha egy gépkocsi megjelent a láthatáron, rémület fogta el őket. Az Ady-megsiratta „magyar ugar” nincs többé, felszántotta új korunk életrevalósága, ereje, emberbe vetett rendíthetetlen hite. Megyénk felszabadulás utáni művelődési és kulturális eredményei jogos büszkeséggel tölthetnek el mindnyájunkat. 1944-ben 20 kultúrotthon, 14 könyvtár és 22 mozi volt megyénkben, jelenleg 125 kultúrház van és 45 építése befejezés előtt áll, 365 könyvtár és 268 . mozi szolgálja megyénk dolgozóinak kulturális fejlődését. Beszédes ez a statisztika, olyan tényeket sorakoztat fel tizenkétéves rendszerünk mellett, melyeket nem hazudhat le senki a magyar kulturális élet arculatáról. Kultúrpolitikánkban voltak, mai napig is vannak hibák, de az eredményE mérleg serpenyője mélyen lehúzza őket. A Horthy-rendszer idején a fiatalok 10 százaléka írás- tudatlan volt és az eleimi V; osztályából a gyermekek 64 százaléka maradt ki. Miért? Az iskolázatlanságnak szociális* anyagi háttere van. A szülők nehéz anyagi körülményeik miatt vették ki gyermekeiket az iskolából, munkára adták őket, hogy lendítsenek valamit a család helyzetén. A kulturális élet gyökeres változásai csupán az anyagi jómódban beállt változásokkal magyarázhatók. A szülők mindaddig „luxusnak” tartják gyermekeik iskoláztatását* amíg anyagi életkörülményeik ezt nem teszik lehetővé. Nos* Magyarországon jelenleg majdnem annyi fiatal végzi el ,3 középiskolát, mint hajdan az elemi iskolát a mezőgazdasági vidékeken együttvéve. Ez nem kíván bővebb magyarázatot, •zeket a vitán felüli eredményeket akarta megsem* misíteni az ellenforradalom. Magyarország a * kommunisták vezetése által lett naggyá, világszerte is** mértté. Minden eredmény, amit a felszabadulás óta ma« gunk javára írhatunk, magába rejti a kommunisták minden-» napos munkáját, a párt irányító tevékenységét. Vannak, nem is kevesen, akik az eredmények ilyenfajta értékelésével szemben azt szokták mondani, hogy mindert eredmény a nép kezemunkájának köszönhető. És ez így igaz. De a magyar nép a múltban sem lopta a napot, látástól va-> kulásig dolgozott. És a falvakban mégsem volt villany, mozi, kultúrotthon, a paraszt- és munkásszármazású gyermek kék, mégha tehetségesek is voltak — nem mehettek iskolád ba és a falvakban nem épültek sorra a szebbnél szebb házak, nem születtek új városok, gyárak. És még sorolhat-*’ nánk a végtelenségig, mi- minden múlik azon, hogy hazánkban kommunisták által irányított néphatalom van. A ugusztus 20 az új kenyér ünnepe is, az új kenyéré* mely minden évben új, bár régi, mint az élet; de aí nap is régi és mégis új minden hajnala. Többszázezer magyar család asztalára tett új kenyér ízében és zamatéban tankok dübörögnek, harci riadók visszhangzanak; karókra hulló baltacsapások zuhognak benne és elkergetett* urak dühe, akiknek földjét felparcellázta az elnyomottak* Kisemmizettek évszázados földéhsége. Mindez benne van a volt zsellérek, napszámosok/ a hatszázhatvanezer földhözjut- tatott család kenyerében — a harc emléke, a ma öröme* gondja és a holnap reménysége. S aki ezt felejti, nem érdemli meg az új kenyeret, meri felejti a grófi földekbe hullt zsellér-ősök elnyomott álmát* a verítéket, és azokat, akik életűiket áldozták azért, hogy az urak elkotródjanak tízezerholdas birtokaikról és ő, a senki* a százszor megrugdalt zsellér rámondhassa egy darab földre; ez az enyém! S emlékezzünk alkotmányunk nyolcadik születésnapján, az új kenyér ünnepén azokra is, akik ki akarják venni szánkból az új kenyeret, szemétdombra akarják vetni alkotmányunkat. Az ENSZ ötösbizottsága' Összeállította a külföldre szökött magyarok vallomása alapján a magyar „forradalomról” szóló jelentését. Be akarják bizonyítani, hogy a volt zsellér, a napszámos, a summás torkig van azokkal, akik földet adtak neki és visszakívánja „jóságos” urait, a. csendőrök és botosispánok uralmát. Be akarják bizonyítani, hogy a magyar munkás nem éra jól magát a saját gyárában, ahol egy magafajta ember dirigál. És végül be akarják bizonyítani, hogy a magyar kommunisták 12 év alatt mást sem csináltak, csak henyéltek, lopták a nép drága pénzét, és a magyar felkelés spontán nem-, zeti megmozdulás volt, hogy lerázzák a kommunisták „uralmát” és visszaállítsák a régi rendet. Hát mindezt be szeretnék bizonyítani, hogy félrevezessék a nyugati közvéleményt, rágalmakat szórjanak arra a rendszerre, arra a népre, mely a maga erejéből küzdötte fel magát oda, ahol mái? kenyeret és egy „kis” kulturális lehetőséget is talál. Be szeretnék bizonyítani, hogy a kapitalisták nagyon „jó” emberek* hogy a gyarmati népek szabadságmozgalmait vérbetipró* felkelőket ágyúcsőhöz kötöző gyarmatosítók a civilizáció felkent hősei. „Magyar ügyet” csinálnak, hogy betakargassák a francia, angol imperializmus algíri, egyiptomi, szicíliai rémtetteit. Hát nem tudják bebizonyítani, hogy csak Magyarország belső okai vezettek az ellenforradalomhoz* mert minden épeszű magyar és nem magyar ismeri a Szabad Európa-rádió ellenforradalmi uszító hadjáratát, az amerikai dollárral pénzelt külső és belső bitangok szervezkedéseit. Történtek itt hibák az elmúlt 12 év alatt, de amikor mari megkezdtük azok kijavítását, akkor támadtak ránk, hogy megsemmisítsék vívmányainkat és a magyarságot visszalökjék oda, ahonnan elindultunk. Ez bizony nem sikerült. Levertük: az ellenforradalmat és az azóta eltelt hónapok alatt a magyar dolgozók bebizonyították, hogy egyetértenek a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedéseivel, kimozdították az országot az ellenforradalom okozta tragikus nehézségekből, munkás két kezük mindennapos munkájával tettek hitet a szocializmus építése mellett. E mlékezzünk minderre az alkotmány és az új kenyér ünnepén, hogy még jobban ragaszkodjunk alkotmányunkhoz, elért eredményeinkhez — önmagunkhoz, mert önmagunk munkája fekszik minden talpalatnyi megmunkált magyar földben, a vívmányokban, a jövő íssgy- szerű ígéretedben.