Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-19 / 167. szám

Péntek, 1957. július 19. északmagyarorszAg 5 Hogyan záriák ki ÍVIolotovot és frakciós társait I MÉSZÖLY TIBOR BÜCSÜJA, az SZKP Központi Bizottságából Criu&eppe Boffa tudósítása, megjelent az Unita július 8-i számában. Az összegyűjtött adatok alapján ma pontosan megállapítható, hogyan is folytak le azok az esemé­nyek, amelyek következtében létre­jött az SZKP Központi Bizottságá­nak legutóbbi határozata és fény de­rült arra, hogyan vált a párt politi­kai vonalának erőszakos megdöntésé­re irányuló frakciós tevékenységgé Molotovnak, Malenkovnak és társai­nak a XX. kongresszus irányelveivel szembeni ellenzékisége. Megjegy­zendő, hogy az alábbi adatokat az. SZKP egész tagsága ismeri, a tör­téntekről ugyanis a pártszervezeteket részletesein tájékoztatták. A frakciós csoport »a hadművele­teit-« váratlanul és egy látszólag je­lentéktelen javaslattal indította meg. Június 17-én vagy 18-án, amikor még semmi külső jel sem mutatott ilyenfajta kezdeményezésre, Molotov és Malenkov kérte az Elnökség rend­kívüli és sürgős egybehívását. Kéré­süket azzal indokolták, hogy Lenin- grád 250. évfordulója alkalmából el­mondandó beszédeket kell- megvitat­ni. Ez a javaslat önmagában is furcsa volt, mert ezt a kérdést már megbeszélték. Továbbá nem volt olyan sürgős és fontos, hogy evégett rendkívüli elnökségi ülést hívjanak össze. A javaslatot mégis elfogadták, bár az Elnökség három tagja neun tartózkodott Moszkvában. Mihelyt azonban az ülés megkez­dődött, a négyes csoport tagjai egé­szen más kérdéseket tettek fel, tá­madóan szólaltak jfel, és azt követel­ték, hogy gyökeresen változtassák meg a központi titkárság és a kor­mány összetételét. Bár a múltban e csoport tagjai között bőven akadt ellentét, támadásuk ezúttal mégis teljesein egységes volt. Valószínűleg az előkészítő szervezkedésre építve azt hitték, hogy megnyerhetik a többséget, annál is inkább, mert az ülésről három elnökségi tag hiány­zott. Azonnali szavazást követeltek. A négyes csoport agresszív magatar­tása és fellépésének teljes összehan­goltsága nyilvánvalóvá tette, hogy előzetesen kidolgozott tervet hajta­nak végre. M int általában minden irányító szervben, itt is csak a rendes elnökségi tagoknak van szavazati jo­ga. Tekintettel a felvetett kérdések rendkívüli fontosságára, a csoporthoz nem tartozó elnökségi tagoknak mindenekelőtt azért kellett harcol­tok, hogy csak a párt teljes vezető­sége hozhasson döntést. A három távollevő elnökségi tag sürgős visszatérése után a »csoport« továbbra is kitartott követelései mellett. Azzal az indokolt ellenvetés­sel szemben, hogy az Elnökség nincs felhatalmazva a párt egész politikai vonalának és a vezetőszervek össze­tételének, tehát a Központi Bizott­ságra tartozó kérdéseknek az eldön­tésére, a »csoport« tagjai kihívóan azt felelték, hogy nem félnek a KB ítéletétől. Ugyanakkor azonban azt követelték — és erre jól figyeljünk, mert ez olyan rendkívül fontos pont volt, amelyért a négyes csoport a végsőikig küzdött —, hogy ne csak azonnal határozzanak, de a határo­zatot rögtön közöljék is a sajtóban egy Sepilov által elkészítendő poli­tikai nyilatkozattal együtt. Tervük szerint csak ezután került volna sor a Központi Bizottság teljes ülésének összehívására, amelyet ily módon be­fejezett tények elé állítottak volna. Legalább hárem napig e kérdés kö­rül folyt a harc. T dőközben villámgyorsan elter­■* jedt a nagyjelentőségű vita híre a moszkvai KB-tagok között és mindnyájukban érthető megdöbbe­nést keltett. A párt vezető szervének 18 tagja megjelent az elnökségi ta­nácsterem ajtaja előtt és követelte, hogy fogadják őket, illetve tájékoz­tassák az eseményekről. A csoport részéről elhangzottak olyan kijelen­tések is, amelyek a KB kétségtelen lebecsüléséről tanúskodtak. Ezekre a jelenlevő KB-tagok azt felelték, hogy az Elnökség tartozik felelősség­gel a KB-nek, nem pedig fordítva. Az ajtó előtt várakozók kijelentet­ték, hogy a párt előtt ők felelősek az irányvonalért, ennélfogva nem re- keszthetik ki őket a határozat meg­hozatalából, és követelték a párt ve­zető szervének, a Központi Bizottság­nak azonnali Összehívását. Ezen a napon azonban csak néhány elnöksé­gi taggal sikerült beszélniük. Másnap, miközben javában folyt az elnökségi ülés, Moszkvába érkeztek a vidéken élő KB-tagok is, azzal a szilárd elha­tározással, hogy követelik a KB tel­jes ülésének azonnali összehívását. Már százheten gyűltek Össze. A né­gyes csoport ezzel a félreérthetetlen állásfoglalással szemben próbált időt nyerni, de kénytelen volt belenyu­godni, hogy a KB-tagok legyenek je­len. A KB ülése június 22-én kezdő­dött. Jelen voltak a rendes tagok, a póttagok s a Központi Ellenőrző Bi­zottság valamennyi tagja. Egyetlen napirendi pont volt: az Elnökségben folyó harc kivizsgálása. Szuszlov elvtárs röviden ismertette a történ­teket. Utána a négyes csoport tagjai kértek szót. Egymás után kifejtet­ték a vezetés és a pártvonal meg­változtatására irányuló követelései­ket. Ekkor még határozottan támad­tak. Hamarosan észrevették azon­ban, hogy magukra maradtak. Az ülésszak 7—8 napja alatt a 225 szó­lásra jelentkező közül sokan kaptak szót. (Az el nem mondott hozzászólá­sokat írásiban csatolták a jegyző- könyvhöz.) De a négyes csoport néze­teinek egyetlen támogatója sem akadt. A vita során Molotov és társai ismételten szót kértek. Látva az egy­séges ellenállást, kísérletet tettek a visszavonulásra, engedtek. A KB tag­jait azonban nem elégítette ki a visz- szavonulás, hanem a frakci ások tói álláspontjuk teljes feladását követel­ték. Most már a pártvonal képviselői vádoltak. Egyesek elmondták: Jól látják, ki dolgozik a pártban, ki tett komoly erőfeszítéseket, s ki az, aki a munkát egyszerűen akadályozza. § Számos ténnyel bizonyították, hogy | a »csoport« tagjainak egész magatar- | tása a párt megbénítására irányul, | ahelyett hogy elősegítené a haladást. | Többen javasolták a négy elnökségi 1 tag kizárását a pártból. Végül is az | ismert határozatot fogadták eL = Ezek a tények. Ami a csoport poli- | tikai álláspontját illeti, az eléggé j közismert, róla a napokban többször | is írtunk. Tudjuk, hogy a frakció a | XX. kongresszus egész irányvonalát | támadta. Az általunk elmondottak I inkább azokra a frakciós módszerek- | re világítanak rá, amelyek segítségé- | vei Malenkov, Molotov és társaik az | elfogadott pártpolitikával szemben | a saját politikájúikat akarták a pártra j erőszakolni, és szűk körben akarták | a vezető szervek személyi összetéte- § lét megszabná. Magatartásukban | minden rossz megtalálható: az előze- § tes külön megállapodás, kísérlet az § elnökségi tagok csoportjának meg- 1 szervezésére; a hazug ürügy felhasz- | nálása; a meglepetésszerű támadás | a párt vezető szerve ellen; a részle- | teiben is kidolgozott előzetes terv; | az eltökéltség, hogy a KB-t befeje- | zett tényék elé állítsák; végül pedig | a -párt legfőbb vezető szervének, leg- | főbb demokratikus fórumának nagy- | fokú lebecsülése. Mindez frakciós és | pártellenes tevékenység. | llozzá kell ehhez tennünk, hogy | a csoporton belül volt .munka- i megosztás is; Molotov volt lényegé- | ben a frakció politikai vezére, az | ideológus, míg Malenikov inkább a | szervező. Már említettük, hogy eze- | ke: a tényeket a hozzátartozó részle- | tekkel a napokban ezer és ezer gyű- = lésen valamennyi pártszervezet elé | tárták, hogy a párttagság véleményt | mondhasson róluk. Felmerülhet az = ellenvetés, hogy a történtek ismer- | tetése így talán nem tárgyilagos, j mert a mai vezetők egyoldalúan = mondják el az eseményeket. Ez az | ellenvetés azonban megalapozatlan, | mert mind az Elnökség, mind a KB- | ülés többnapos vitájának teljes, nagy- | terjedelmű hiteles jegyzőkönyveit § megküldték a pártszervezeteknek. | Ily módon részletes tájékoztatás, | a felszólalások és a politikai elem- § zés megismerése után a vezető szer- | vek vitáinak teljes ismeretében fog- | lalt állást a párt közvéleménye és | határozottan, sőt szenvedélyesen el- | ítélte a frakciós csoport tevékeny- s ségét. Elítélte a Kommunista Párt | demokratikus belső életével össze- | egyeztethetetlen módszerek alkalma- | zását, és határozottan állástfoglalt j ama politikai vonal mellett, amely- | nék eredményeit a gyakorlatban lát- = juk: a XX. kongresszus vonala mel- 1 lett; I JÁKÓ PÁL BEKÖSZÖNTŐJE | A miskolci színház évadzáró társulati ülése | A Miskolci Nemzeti Színház társulata csütörtökön évadzáró ülé­| sen búcsúztatta a színház Budapestre távozó igazgatóját, Mészöly Tibor | elvtársat. Előzőleg az új igazgató, Jákó Pál elvtárs csütörtökön délelőtt | a TTIT helyiségében tartott értekezleten ismertette a művészeti tanács | és a színtársulat vezető tagjaival a jövő évad műsortervezetét. A terv ti­ll zet több hozzászólás figyelembevételével annak az elgondolásnak a je- ! gyében készült, hogy a diósgyőri Művelődés Házában elsősorban zenés i darabokat, a Kamaraszínházban prózai darabokat mutatnak be. | A Művelődés Házában Verdi: Álarcosbál-ját, a Traviatát, vagy | más operát, Strauss Richárd: Egy éj Velencében c. operettjét, Miljutyin* | Abrahám, vagy egy angol szerző valamelyik operettjét, Szenkár Dezsői i Gróf Romeo c. operettjét, továbbá Schiller: Ármány és szerelem c. mü- ! vét, a Kamaraszínházban Móricz Zsigmond: Búzakalász, Flairs és Cail- ! lavet: Zöldfrakk c. vígjátékát, Steinbeck: Egerek és emberek c. drá- | máját, egy nyugati szatirikus vígjátékot, Hasek „Svejk, a derék katona1’ | c. szatíráját, Garcia Lorca „Bernarda háza” című színművét, Földes | Mihály és Fehér Klára egy-egy mai darabját szeretné bemutatni. A Mű- ! vetődés Házában ezenkívül egy balett pantomim bemutatását tervezi. | Az évadot a János vitézzel és a Nyári kalanddal kezdik. | A két említett színházban bemutatandó darabokon kívül táj- és | ifjúsági előadásokat rendeznek. Továbbfejlesztik a stúdió munkáját* | amelynek célja, hogy a fiatal színészek művészi fejlődését elősegítse. | A táj- és ifjúsági előadásokon inkább prózai darabokat mutatnak be, de | helytadnak olyan zenés daraboknak is. amelyek kevés szereplővel meg- ! oldhatók. Az új igazgató tervei között szerepel egy irodalmi színpad* I amely az MSZT székházában tartja majd előadásait. Felélesztik a klasz- ! szikus kabaré hagyományokat, Shaw, Csehov, Karinthy és hasonló szer- ! zők müveinek előadásával. Az ifjúságnak olyan darabokat adnak elő, | amelyek szorosan összekapcsolódnak tanulmányaikkal. | A tervezet nem akar valami megmerevedett műsorkeret lenni, ame­! lyen nem lehetne bővíteni, változtatni. | A szűkebbkörű értekezlet után tartották meg a színház évadzáró | társulati ülését a Kamaraszínházban. Itt Mészöly Tibor, a színház két | évig volt s most Budapestre távozó igazgatója rövid visszatekintésben | számolt be a színház' kétévi eredményeiről és azokról a nehézségekről, | amelyek a társulat még jobb munkáját akadályozták. Az ő igazgatói | működéséhez fűződik a Kamaraszínház létesítése s az a hősies munka* 1 amelyet a társulat az ellenforradalom és a színházátépítés okozta nehéz- ! ségek közepette kifejtett. A színházi stúdió, az önálló* balettegyüttes, a 1 Miskolci Ünnepi Hetek megrendezése és az ezzel kapcsolatos társadalmi I mozgalom megindítása, sok magasszinvonalú előadás a pozitív ered- ! ménye ennek a kétéves munkának, amelyben a színháznak és neki, az | igazgatónak mindig megbízható támaszai voltak a művészeken kívül a | műszaki személyzet, a színház derék gazdasági és adminisztratív dol- ! gozói, akiknek hálás köszönetét fejezi ki. | Felsorolta a színháztól távozó művészeket, akik elbúcsúznak Mis­ii kolc közönségétől. Kazimir Károly főrendező a Nemzeti Színházhoz ke­lj rül, a Boros—Zilahy házaspár Szolnokra, Bottyán Endre operaénekes a | Szovjetunióba kerül. Ditrói Ica szintén megválik a társulattól, „de én | nem válók meg tőle” — jelentette be derűt keltve Mészöly elvtárs. Fe- 1 kete Alajos Egerbe megy, Galambos Erzsi a Filharmóniához szerző- I dik. Győrffy György és Bereczky Erzsi a Néphadsereg Színházába szer- g ződött. Távozik Jóki Elli, aki férjhez megy, Lukács Ervin karnagy az i Operaházhoz szerződött, megválik a színháztól Párkány László és Pet- ! rányi Györgyi, Takács Anna a Falu Színházhoz, Viktor Gedeon a buda- ! pesti Vidám Színházhoz szerződött. 1 Mészöly elvtárs megindultan mondott köszönetét azoknak, akik | támogatták munkájában, kérte, tartsák meg szeretetükben és kérte az | egész társulatot, támogassák az új igazgatót, Jákó elvtársat. A távozo | igazgató beszédét hosszantartó tapssal fogadta a társulat. | Jákó Pál köszöntötte ezután a társulatot. Gazdag örökséget vesz át — mondotta —, két előadást látott és ezekből megítélheti, hogy olyan művészgárdával kezdi munkáját, amelyre bátran támaszkodhatik. Sze- retné, ha minél több új barátja lenne a színháznál, de elvárja barátai­tól, hogy fegyelmezettségben példát mutassanak, mint ahogyan ő is pél­dát akar mutatni. A legkiválóbb színészek se vonakodjanak kis szere­pek vállalásától, mert így alakul ki az a művészkollektíva, amely nagy­szerű feladatának minden tekintetben meg fog felelni. Kovács Miklós elvtárs, a városi pártbizottság nevében mondott köszönetét a társulat minden becsületes dolgozójának, akik a kétszeres nehézség ellenére tudásuk maximumát adták a közönségnek. A színház dolgozói az ellenforradalom után előadásaikkal elősegítették az élet normalizálódását. A pártbizottság nevében a jövőre nézve nagyobb tá­mogatást ígért és biztos abban, hogy a közös munka meghozza az eddi­ginél is szebb eredményeket. Az évzáró ülés lelkes, bizakodó hangulatban ért Véget. ( ) MAGAM SEM TU* DOM, hogy került oda. Mintha az égből poty- tyant volna alá. Egye­nesen elém. Mintha az esti alkonyatbái lépett volna ki, tőlem húsz méterre. Egyszeresük ott ült az árokparton, felémnyújtva két kezét és várt. Engem várt, mert mögöttem nem jött sen­ki. Kiszemelt már messziről. — Fiatalúr, álljon meg egy percre! Megálltam. — Adjon hús fillért... Adtam. — Adjon még húsát. Megjósolom érte a se- rencséjét. — Itt van. Lássuk, mit tudsz? Kezébevette a tenyerem, kifordította, befor­dította, nézegette, tanulmányozta. — Hát, ebbül elég nehézs jósolni. — Miért? — Csak. Várt még egy percig, talán a szellemeket hívta segítségül, állítólag a jósnők jó viszonyban vannak a szellemekkel. Kooperálnak. Jó üzlet. A szellem nem kér ellenszolgáltatást. A haszon tisztán megmarad. — Magát nagy serencse éri az életben... — Ne mondd! — dobbant meg a szivem — és mi lesz az? — Nyerni fog. Gazdag ember less. Sép ruhá­ba fog járni, annyi less a pénzse, hogy maga sem tudja mennyi. Nők fogják megkörnyékezni, de vigyázzson (és itt hirtelen elkomorult az ar­ca), mert ezs a séles barázsda itt a tenyere kö- zepin rossat jelent... — Csak nem? — De igen. Ast a rengeteg pénzt elvesti a kártyán és megint nagyon segény less, elhagyja még a kedvese is. Bolond jóslat. Dühösen hagytam ott. — Ámítsd az öreganyádat! EGÉSZ ESTE ESZEMBE SEM JUTOTT. Mgssal voltam elfoglalva. Hanem lefekvés után Visszacsengett fülembe a jóslat. Forgolódtam az l! £$eUtn a lAMAAAAAAAAJUUUUVWVUVWIA/VUUVVUWUV tMMMWVMWWMMMAMMI ágyban. Megfordultam talán ezerszer is. Nem tudtam elaludni. Mindig a jóslaton járt az eszem. S aztán is, mikor végre elaludtam, kezdődött a szörnyű álom. Akkora pénzhegy, mint egy hat­emeletes bérház. S ez mind az enyém. Aztán mi­kor megfogtam egyet és a kezembe vettem, hogy gyönyörködjem a csillogó aranyakban, elolvadt, mint a hó. Fogom a másikat, az is elolvadt. Ré­mülten futkosok, mentem, ami menthető, de mind elolvad. Jajj, szörnyűség! Már egy sincs. Csak a puszta helye és valahonnan az árokpartról vi­gyorogva integet felém a cigánylány: — No, ugye megmondtam. Mondtam, hogy vigyázzon. De ügyetlen volt. Most aztán futhat a serencséje után, amíg újra megtalálja... Fáradtan, kimerültén ébredtem. No, megállj te cigánylány! Indulok vissza az állomásra, hát uramisten, megint ott ül az árokparton, egy és ugyanazon a helyen, mint a szobor. — Na, most megleckéztetlek! — fogadtam meg magamban. — ... Bosszút állok mindenért, csak el ne szaladj. Dehogy szaladt. Hiszen éppen engem várt. Nem ismert meg és már messziről nyújtotta a kezét: — Fiatalúr, adjon egy forintot! Már lendült a kezem, hogy bottal zavarom el, amikor az utolsó pillanatban furcsa ötletem támadt. Rászánok még egy forintot. Ugyan most mit jósolna ugyanabból a tenyérből? — Ide figyelj, te cigánylány! — feleltem nyájasan — én adok neked öt forintot. Ezüst öt­forintost adok, ha őszintén megjósolsz mindent. De ha hazudni próbálsz, velem jössz a rendőr­ségre. Ott aztán jól elcsukják az ilyen országúti tekergőt j A fenyegetés hatott, X HÍREK ^ mert sokáig gondolko-|A TÁRGYALÓTEREMBŐL A dott. I ^ _ Azt mondja aztán X A miskolci megyei bíróság Kovács VWVUWUVWWWWVU 1 András 32 éves, ózdi lakost 13 évi börtön­egy laó múlva: I Te ítélte. Kovács 1056. októberében önként •— Igazi ötforintost kapok? Xjelentkezett nemzetőrnek és az ózdi vé­— Igazit! Nézd, itt van... trés események napján nem elégedett meg Felcsillant a szeme. ♦ azzal, hogy három embert az ellenforra­T . , ., «dalmárok már felakasztottak, hanem o — Jaj, hogy azs isten dldja meg a drágajo g tovább kutatott olyanok után, akiket fiatalurat, mán látom is azs égés serencséjét. ♦ szerinte fel kellene akasztani. Kutatása Tista nagy serencse környékezi. A fiatalúr nem is ♦ során ráakadt egy rendőrtisztre, aki sejti, hogy micsoda. De én már látom. Ide van ♦ égerből; Jött 6* özdra. Fegyvert foSottra, x ' ’ fii I átkutatta zsebelt, iratait elvette, gépko­iiva a tenyeribe Itt ez a barázsda ast jelenti, | csiba ültette és elvitte oda> ahol a három hogy nagyon gazdag eMber less. Szép hazsa j elvtórs fel volt akasztva, a felakasztott less, kőházsa Pesten. Se Szerit, se számát nem ♦ emberekre mutatva akarta kényszeríteni, tudja majd a pénznek... f hogy vallja azt, hogy ávós. a tömeg ezt KIROBBANT BELŐLEM A NEVETÉS, de | hiszen hogyne örültem volna a szerencsés Jordu- • * latnak. Megvan hát a temérdek pénz, amiért egyt Keszthelyi József 33 éves, miskolci la- éjszakán át futottam. Xkos, aki vagyon elleni büncselekmé­. ., . .. T . ínyekért már háromszor volt büntetve, az A nevetéstől könnyeket dörzsöltem szét üt ellenforradalom Idején az Anna bánya Szememből. J munkástanácsának tagja lett. Igen aktivan — !de »Mell te cigánylányi Pam,z van f&TÄb« Jkósok előtt, hogy csak annyi 6zenet kejl — Énrá...ám? — csodálkozott el — tni-ítermelni, ami az illetményszénre elég. 9 «December 8-án megakadályozta, hogy a ■ , . ., , , í bányászok dolgozzanak, sztrájkot szerve­r Tegnap este errefele járt egy barátom.^ zett. November i-én a tröszt vezetőit meg­Annak is jósoltál. i fenyegetve 50.000 forintot zsarolt ki az­— Jósolok én mindenkinek, aki ideadja ate-Xz^1' ho,f^ azt. bérelőlegekre kell kifizetni; .. 1 Az emlékezetes december 10-i miskolci za­nyern ... « vargásokhoz 6 fegyverest küldött be An­— lgenám! Csakhogy te annak a barátom- ♦ nabányáról, előzőleg fegyverüket kipró- nak U sok pénzt nagy vagyont jósoltál é, azt. mondtad utana, hogy elveszti ezt a temerdek*a kormány ellen, kincset. Hát annak hogy jósolhattál ilyet? Miért\ Keszthelyl társ’a Papp Miklős 25 éves, szomorítottad el az életét? {anyagbeszerző, lyukóvölgyi lakos a me­A CIGÁNY LÁNY A S7EMEMBE NÉZETT i gyei munkástanács egyik elnökhelyettese A 2 L, Aiv r I.í volt FeRyvert reJtegetett és Keszthelyivel tiO88Z0LTl QOTldolrCOdott. TttlUJl CLZ CLTCOt K£T£8tG%j együtt december 8-án a munkásokat a hogy emlékezetében felidézze... és talán meg is^koVmány ellen izgatta s amikor emiatt találta, mert így felelt: * egyik munkással nézeteltérése támadt, — A! Azs csak negyven fillért adott, hogy. A bíróság Keszthelyi siljen ki a seme! ' X Józsefet 12 évi, Papp Miklóst 6 évi börtön­ÓNODVÁRl MIKLÓS1 re ítélte, Az Ítélet nem Jogerős. csoda?

Next

/
Oldalképek
Tartalom