Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-18 / 166. szám

ttefitSrM, ÍÍ57, JíUas IS, ÉSZAKMAG YARORSZÁ1 5 Eszmei politikai egységben — Aktivaiilést tartottak a közlekedés kom muci istái — MISKOLCON kedden délután a József Attila kul­túrterem zsúfolásig benépesedett. A Közlekedési Vál­lalat kommunistái gyűltek egy'oe, hogy meghallgassák Prieszól József elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának tájékoztató előadását az országos pártérte­kezletről. A beszámoló röviden, tömören, nagy vonalakban vázolta azokat a legfontosabb elvi és politikai kérdé­seket, amelyek az országos pártértekezleten elhangzot­tak. Különösen sok szó esett a kommunisták eszmei- politikai egységéről, a pártoktatásról és általában a nevelés kérdéseiről. Prieszól ehűárs tájékoztató beszéde után többen felszólaltak. Valamennyien egyetértettek a pártértekez­let útmutatásaival. — Helyériem és nagyon is időszerűnek tartom áz ttz éberség fokozását — mondotta Bartos János elvtárs. — Az ellenségnek most új taktikája van. Egyfelől igyekszik szépfiúnak tüntetni magát, s közelébe fér­kőzni a kommunistáknak, különösen a vezető funk­cionáriusoknak, hogy be tudjon férkőzni a sorainkba, másfelől pedig különböző rémhírekkel, burzsoá, revi­zionista nézetekkel akarja megbontani a kommunisták tszmei-politikai egységét. Ügyelnünk kell erre. Vi­gyáznunk kell, nehogy beleessünk azokba a hibákba, | amelyek október előtt elburjánzódtak. i Az éberség fontosságáról beszélt Reiszrer Károly | 'elvtárs is. Elmondotta például, hogy a kommunisták | ne tűrjék meg egymás között az intrikát, a felelőtlen 1 vádaskodást, mert ezzel csak a párt egységének ár- i tanak. = — Amíg a párttagok egymást marcangolják — | mondotta —, addig az ellenség nyugodtan végezheti | aknamunkáját s természetesen jót nevet a markába. 1 Király Pál elvtárs a pártoktatásról, általában az 1 iskolai nevetésről szólt néhány szót. I ~~ Áz ellenforradalmároknak többek között azért l Is sikerült behálózni, a saját érdekeikbe bevonni a 1 magyar ifjúság jelentős részét, főleg az egyetemlstá- | u hangoztatta —, mert mi kommunisták nem ta- 1 nitottuk meg őket eléggé az ellenség elleni gyűlöletre, | nem ismertettük meg velük a kizsákmányoló kaplta- § lista társadalmi rendszer borzalmait. l A KÖZLEKEDÉS kommunistái több kérdést intéz- ! tek Prieszól elvtárshoz az országos pártértekezUttel kap-1 csolatban. Prieszól elvtárs valamennyi kérdésre rész- I letesen kitért válaszadásában. Az aktívaértekezlet vé- i gul az Internacionálé eléneklésével végződött. 1 cA bak té r Lánya Az elrobogó vonatok örvényében lobog a haja. Szeme sziváíVá- nyán nyílnak-esukódnak a tovatűnő ablakok. Dübörgő zakato­lás mellette az élet. Mikor született, — tankok gubbasztottak a lapos kocsik hátán. Mélyen dobbanva döcögtek a szerelvények. A vagonok rostafenekén rá­gódtak a katonák. Sápadtan, törődötten. A frontról visszatérő kocsik aH ján már csak törtcsontú, zúzott porszemeket kutult a szél. Robogtak a vonatok. A bakter lánykája apja kezét fogja. Lobog, mint annak szurto3 zászlaja. Parányi lélegzetét elgázolja a száguldó örvény. Fuldoklik. Fö­lötte görögnek a vaskocsik. Szemei hosszú pillái mögé bújnak borzaszté félelmükben, mint struccok a homokban. ... Múltak a hónapok. A borzongás kíváncsisággá melegedett/ Megszerette a vonatokat. Ha érzékeny füleiben felbizsergett a sínszála­kon közeledő láthatatlan kerekek távirata, már eldobta játékait, abba­hagyta az evést, szaladt a fogadásra. Jött a vonat. Az esetlen mozdony eleinte nem is vette észre a pöt­töm lányt, később megszokta, régi ismerősként köszöntötte. Beszélgetni kezdtek. Reggel a kislány dobott elébe egy szót, a választ csak este hoz­ta magával a mozdory füttye. Addig gondolkodott. A kislányban nőtt a kíváncsiság. Kiabált, integetett a mozdony­nak. — Állj meg, ne szaladj mindig..! Szerette volna megtapogatni a szélbe — feketébe öltözött kereke­A kukorica fej trágyázásáról Termelőszövetkezeteinkben, álla­mi gazdaságokban és az egyéni gazdaságokban eíterjedten alkal­mazzák a gabonafélék fejtrágyá­zását. Ennek termésfokozó hatása mázsákban mutatkozik meg. Nem használtuk ki azonban a műtrá­gyák hatását a kukoricáknál, pe­dig énnek fej trágyázása is ko- ffióly termésemelkedést biztosit. Hogyan végezzük ezt el? A kukoricára lehetőleg még ara­tás előtti időszakban, vagy nem sokkal később kiszórunk 60—80 kilogramm pétisót a sorok közé, amit sekély kapálással bemunká- lunk a talajba. A pétisó hatására a talajbaktériumok munkája meg­élénkül, a talajban levő és a fej­trágyával adott nitrogén a növény számára gyorsan felvehető álla­potba kerül. Ennek következményeként a nö­vény gyorsan növekedik, zöldtö­mege nagy és csőképződése erő­teljes. Különösen alkalmas erre a mos­tani időjárás. Az esős időjárás után feltétlenül kapálni kell, hogy a talaj felső rétegét porhanyítsuk, a talajt levegőztessük, a nedvessé­get megőrizzük. Ezzel egyidőben a kiszórt műtrágyát bemunkáljuk a talajba, tehát nem okoz munka- többletet. Amennyiben aratás előtt már nem volt mód a műtrágya kiszó­rására, vagy a kukorica fejlődésé gyenge, úgy a cimerhányás előtti gazoló kapálással egyidejűleg fel­tétlenül adjunk 60—70 kilogramm pétisót. Ennek többféle előnye van. Egyrészt a kukorica terméshoza­mát kedvezően befolyásolja, más­részt a gazolókapálással a talajba kerülő gyomok elbontását elősegíti, harmadrészt pedig a kukorica tar­lómaradványainak elkörhadását elősegíti és meggyorsítja. A két adag műtrágya ára alig éri el a 150 forintot, ezzel szemben a terméstöbblet óvatos számítás sze­rint is két és fél, három mázsa, aminek mintegy 45Ö forint az ér­téke, tehát a befektetés busásan megtérül. Ha a kukoricatőbbletet zsírra számítjuk át, úgy a többlet még nagyobb. Ugyanis a termés- többletből termelhető zsír körül­belül 35 kilogramm, aminek 1000 forinton felül van az ára. Elgondolkoztató számok és azt bizonyítják, hogy érdemes a kuko­ricát fejtrágyázni. (MOLNÁR JÓZSEF) Parányi segítőtársak Sokat hallottunk és írtunk már a mezőgazdasági termelés fejleszté­séiről, emeléséről és az ezt befolyá­soló tényezőkről. De viszont keve­set beszéltünk azokról a parányi élőlényekről, amelyek munkája dön­tően kihat a termelésre. Ezek a pa­rányi mikroszkopikus kicsinységű élőlényeik: a talajbaktériumok. El­mondhatjuk, hogy ezek a jó gazda legszorgalmasabb és legfontosabb segítőtársai, de csak akkor, ha a gazda maga is tudatában van jelen­lét üknek és fontosságuknak meg­felelően segíti őket hasznos munká­jukban. A talajlakó élőlényeknek több fajtája dolgozik a talajban. Ezek közül a legfontosabbak a baktériu­mok. Kutatók megállapításai sze­rint egy katasztrális hold föld talaj­ban 6—7 mázsára tehető a talajlakó élőlények súlya, ennek fele: három- három és fél mázsa a baktériumok súlya. E baktériumok legfontosabb fel­adata, hogy a talajban lévő szerves anyagot (istállótrágyát, tarlómarad­ványokat stib.), amelyeket a nö­vényzet nem tud felvenni, átalakít­ják a növény által felvehető szer­vetlen anyaggá és ebből táplálkozik a növény. Ezt az átalakítást csak a baktériumok tudják elvégezni és ezen túlmenően, ezzel a munkájuk­kal gazdagítják a talaj humusztar­talmát. Mivel biztosíthatjuk legjobban munkájukat? Elsősorban bőséges szervesanya- got kell juttatni a talajba, hogy azok átalakításával növelni tudják a felvehető tápanyagot. De ezzel szaporítjuk a baktériumok számát is. Ugyanis a jó istáljótrágya igen sok hasznos baktériumot tartal­maz. A talajt jó szerkezetben, porha^ nymán kell tartanunk. Ez azért szükséges, mert egyes talaj bakté­rium fajták életéhez levegő szüksé­ges. Ezek a baktériumok azok, amelyek gyorsán elvégzik a szerves anyagok átalakítását és így azok gyorsan felvehető állapotba kerül­nék. Ezen túlmenően egyes, levegőt kívánó baktériumok megkötik a testükben a levegő szabad nitrogén­jét és a nitrogén a baktérium el­pusztulása után a növényzet ren­delkezéseié áll. Így gazdagítják a talajt a pillangósok gyökérzetén élő Rhizobium fajok. A levegőtlen talajban ezzel szem­ben azok a baktériumfajták szapo­rodnak el, amelyek károsak. Ilye­nek a denitrifiikáló baktériumok. A talaj baktériumok fontos munkáját felismerve, azokat tiszta tenyészet­ben is szaporítják és vizes oldatban a vetőmaggal juttatják a talajba. Ilyen tenyészetek Nitragin, Azoío- gón, AMP elnevezéssel kerülnek forgalomba. Legélénkebb a talaj élet a nyár folyamán. A baktériumok akkor végzik el a gabonafélék tarlómarad­ványainak átalakítását. A tarlóhán­tással tehát több célt érünk el: több szerve® anyag jut a talajba, tárol­juk a talaj víztartalmát és levegőz­tetjük a talajt. Mindezekkel tehát a baktériumok átalakító munkáját segítjük elő. Itt kapcsolódik szerve­sen a zöldtrágyázás fontossága, mivel a zöldtrágyát a baktériumok rövid idő alatt átalakítják a nö­vényzet számára felvehető állapot­ba. Mindezek tudatában gondoskod­junk mi is parányi, de igen hasznos segítőtársainkról. (MJ) A GYENGÉBB NEM — A FÉRFI James Bond amerikai professzor megállapította, hogy helytelen do­log a nőket nevezni a „gyöngébb nemnek”, mert a férfiak a gyengéb­bek. így például 1950-ben a férfiak halandósága 30 százalékkal haladta meg a nőkét. Doktor Bond szerint idén a 65 évnél idősebb nők száma 40 százalékkal fogja meghaladni a hasonlókorú férfiakét. Az amerikai orvos úgy magyaráz­za, hogy a férfiaknak ez a gyöngesé- ge a szakmai túlerőltetettségböl származik. Másrészről a férfiak in­kább uralkodnak magukon és ke­vésbé engednek szabad folyást érzel­meiknek, mint a nők, ezért nagyobb mértékben támadják meg őket kü­lönböző szív- és vérkeringési beteg­ségek. Megszűnt a kerékpárok iieieleutése| Az Országos Rendőrkapitányság I július 13-től valamennyi rendőri | szervnél megszüntette a kerékpárok * bejelentését és nyilvántartását. A 1 már kiadott kerékpár bejelentőlapok | (igazolványok) továbbra is érvény- sj bén maradnak, azokat a kerékpár | tulajdonjogának igazolásául el kell | fogadni. Az újonnan vásárolt kerék- § párok tulajdonosai részére azonban | a jövőben a rendőrség nem ad ki tu- | lajdonjog igazolását tartalmazó § írást. | Az új kerékpárok tulajdonjoga- | nak igazolásául a vásárlási számlát, 1 tulajdonjogváltozás esetén pedig kei § tanúval aláíratott adásvételi szerkő- § dést kell elfogadni. § ~ A nyugatnémet Hoff faluban | különös eset történt. A falu felé tartó | egyik tehergépkocsin ismeretlen ok- = nál fogva hirtelen tűz ütött ki. Mivel I sem oltókészülék, sem víz nem volt a I közelben, a vezető alaposan meg-| nyomta a gázpedált, és majd 90 ki-1 lométeres sebességgel, égő kocsival s bérobogott a faluba, egyenesen a he- | lyi tűzoltólaktanya elé. A tűzoltók | percek alatt eloltották a házhoz szál- | iított tüzet, 1 két, felmászni a falépcsőkön. A válasz mindig egy volt. — Nem le-he-het. Si-e-tek, sietek, sietek. Majd máskor... Nem nyugodott meg a kislány. Játéka közben el-elkalnndöztak a gondolatai. Terveket szövögetett. Már nem is szívesen köszöntötte a vo­natokat. Durcásan, összehúzott szemmel méregette a tátogó ajtókat. Tudta, csak játszik vele a vonat, hitegeti, incselkedik vele, da nem áll meg kérő, könyörgő szavára. Parányi fejecskéjében bosszút forralt. Olyan bosszút, amit megem­leget majd az az utálatos vonat és párás szemüvegei mögül kibámuió utasai. Egyszer, amikor az apja. a bakter bement a városba, édesanyja a kertben kapált, — a kislány határozott. Megmosakodott, felvette ró­zsás ruháját. Ügyes volt, már egyedül is befonta a haját. Igaz, a szalagot már nem tudta egyforma csokorra kötni. Fülében felbizsergett a láthatatlan kerekek sínszálakon fűtő táv­irata. — Kö-ze-le-dünk. Kö-ze-le-dürtk. Kiszaladt az udvarra. Közel a sínekhez elhúzódott a puszpang-bo- kor mellé, hogy ne lássa meg a vonah Feltűnt a mozdony. Zakatoltak a kerekek, kicsi szíve is zakatolt. Remegett a föld, remegett ő is. Már nem is tudta megkülönböztetni szíve zakatolását a vonatétól. Nem érezte, teste remeg-e, vagy körülötte a föld. Azt sem tudta, őt zárta-e magába a vonat, vagy a vonat költözött érzékeny szíve helyére. Kilépett a sínekre. A rohanó vonat-hegy árnyékában úgy virított a csöpp lány, mint a fehér rózsa. Széttárta a karjait: — Állj meg te. rossz, csúnya vonat! Csak most az egyszer fogadj nekem szót! És a vonat szót fogadott. sj/ tasai összeszedték a rózsa széthullott, megtört vörös-fehér szir- mait és gyöngéden letették anyja ölébe. ALEXA FERENC „Az ember úgy sza­badul meg a múltjától, hogy kineveti.” — ENGELS — rVöl-gyfa-faka4ású, zö­-1 mök, bikát megtör- pantó, duhaj-nótás, ha­talmas paraszt. Széles vállán vastag nyak ül, fejebúbján régi, megko­pott, gyűrött kalap. Öreg legény már, kicsikéi po­hos. Mélyráncú, boros­tás, őszinte arcából két élénk, huncut szeme mo­solyog. Bóta községben talál­koztam vele, az édes kortyok templomában. Spicces volt már az öreg. Nagy Jóskával, Maczky egykori topánjával iszo­gatott. így dukál ez, hi­szen annakidején Marci bácsi a vármegye hajdú­ja volt. De az élet — s most a bor is — elmosta közülük a rangkülönbsé­get. Egyik asztal mellett ültek. — Kocsmárosné, két féldecit! — int Marci az asszonynak széles moz­dulattal. És már kanyar­gót ja is kifelé magából az édesbús nótát: „Amott légéi, amott légéi, amott legél.. **­—- Nem adhatok Marci bácsi — szakítja félbe a dalt a kocsmárosné. — Marci bácsi már nem jó­zan, nem lehet. A nóta elhallgat. Marci bácsi szeme kerekre tá­gul a csodálkozástól. — Műit? Hogy nem adsz? Az én pénzemet iszom! Amit keresek be­megy a bőr alá. De te meg mire vágsz fel, hogy kocsmárosné vagy? Ez itt a vármegye ispánja, én meg a hajdúja. Ne­künk jár a két féldeci! — Értse meg Marci bácsi, nem lehet. — Lehet vagy nem le­het, nekünk kell a fél- deci. Mert- úgy vigyázz, megvárlak, mikör haza­Jiíxu'cl bácsi... felé mész az uraddal, a piros Pannóniával. A nagy hangra elő­kerül a kocsmáros is. Marci bácsi még ezegy- szer megkapja a két fél­decit. — Igya meg, aztán menjen szépen haza, Marci bácsi — mondja neki a kocsmáros. — Már megint elkül­dést, Lacikám? Igaz em­ber vagyok én, a megye hajdúja. Az úristenit en­nek a sok korhelynek —• néz körül az asztalok mellett. Az asztaloknál féktelen, harsány kacagás tombol. — Már hajnal négykor itthon voltam egy kutya szénnel. Az ajkakról egy pilla­natra lehervad a mosoly. A kocsmáros megnyug­tatja: — Jól van, Marci bácsi. Tudom én azt nagyon jól, dé... Marci bácsi félbesza­kítja: C zólj már te is, te bamba! — üt rá az ispán vállára úgy, hogy annak az asztalra billen a feje. — Az iste­nit abba az ispán pofád­ba! Hát mondd már el. hogy te voltál a Maczky ispánja, én meg a haj­dúja. Nagy Jóska, az ispán, felemeli fejét az asztal­ról. De nem szól, csak hallgat, fogja a nyelvét a bor. Álmosan huny or­rtat mámoros szemével Marci bácsi ráfintorít egyet, aztán iszik. — Ügye, nem küldesz el haza1 — emeli fel sze­met a pohárból a kócs- márosra. Hát nem. akar meg­várni a piros Pannóniá­val? — Haragszol? — áll fel Marci bácsi az asztal mellől. — Akkor már nagy baj lenne. — Akkor behunyhatod a szemed — ül le Marci bácsi megint. Az asztalok mellett mindenki navet. Marci koccint az Ispá n­nal, isznak. Egyszeresek felcsillan öreg szeme és most már olyat üt az is* pán vállára, hogy annak a feje az asztallapján koppan. — Hallod-e, te ispán? Nem jön vtosza már a Nagyasszony! Az ispán Marcira néz, pislog, bólint a fejével és csuklik egy nagyot. Marci bácsi a szeme közé nevet jókedvében. — Hehehe! Te bambal És belevág az előbbi dalba: — »Arra hajtjuk, hej de...« Merre hajtjuk, le nagy úr? — löki fel az Ispán állát. — »Hej, de arra. hajtjuk, amerre a nap lejár«. Nem. amerre Sas Mari sose jár! — és együtt nevet ő is a töb­biekkel. — Pohár bort, főnök úr! Hozd ide. mert össze­töröm ... Hadd. mulas­son a vármegye hajdúja! Felkászálódik a szék­ről. — Lacikám, ugye nem haragudnál, ha elmennék az asszonnyal aratni? — Nem inkább a moto­rommal? — Nem olyan a’. Szép­asszony többet ér, mint **** nép, száz motor. V éb'ecsapja zsíros ka­A lapját, toppaiit egyet a lábával, kezét kecse* sen mozgatja, úgy kezdi el: — »Zőzeredő, de ...«*— aztán elhallgat, megiga­zítja kalapját s úgy. mondja: — Az anyja szentségit a Maczky nak. Hajdúja voltam. A Borbély-Macz- ky Emilnek. Ez a bamba meg az ispánja. Hahahal — és kacag, kacag, kine­veti a múltját. — Neki volt a legtöbb földje, oszt szénának hordta a búzáját. Te, is­pán! — kiált rá Nagy Jóskára. — Nenv jön vissza, már a Nagyasz- szony! Érted? Aki pa* raszt, legyen paraszt! És már ott áll a; pult előtt. A kocsmárosnénak énekel: ‘— »A bótal kislány mind büszke, a kocsmá­rosné is mind büszke. A büszkesége megvan...« A Marcinak viszont csak egy rossz lova van. A kocsmárosné is mo­solyog. Marci bácsi biz­tatásnak veszi a mosolyt, megpróbál még két fél­decit. S amilyen ellenáll­hatatlan legény, meg is kapja. Kis idő múlva feláll az asztaltól, az ajtó felé in­dul. *— Csak nem megy el, Marci bácsi? — kérde­zem. — Két perc múlva kö- tözködöm — kacsint és húz egyet a nadrágján. Visszafelé jövet meg­állóit az asztalomnál. De sajnos, nem beszélgethet­tem vele néhány szónál többet, mert indult a ko­csink hazafelé, Miskolcra, öreg este volt már. — Menjen haza Marci bácsi, várja az asszony! — fordultam vtosza az ajtóbA1 P lég baj az nekem! — vakarta meg a fii lét-övét és búcsúra nyújtotta jobbját. PATAKY DEZSŐ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom