Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-16 / 164. szám

eszakmagxarorszag Kedd, 1957. július 16. A Görög'Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának nyilatkozata i Moszkva (MTI) Mint-a TASZSZ jelenti, a Pravda Közölte a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkoza­tát az SZKP Központi Bizottságának júniusi határozatáról. A nyilatkozat címe «-Fűzzük szorosabbra a töme­gekkel való kapcsolatainkat.-« Az egyhangúlag jóváhagyott nyi­latkozat a többi között ezeket mond­ja: A Szovjetunió Kommunista Pártja sikeresen megvalósítja a nagy Lenin tanítását a kommunista párt egységé­ről, s ezzel megmutatja: eltökélt szándéka, hogy személyekre való te­kintet nélkül elseper minden aka­dályt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán kijelölt út­ból és megvédi sorainak egységét. Malenkov, Kaganovics, Molotov pártellenes csoportja, amely elavult, téves nézetekhez ragaszkodott, és a pártellenes frakciós tevékenység út­jára lépett, a legszigorúbb elítélést ér­demli, mert megszegte a legfőbb leni­ni törvényt, a párt egységének tör­vényét és akadályozta a párt további előrehaladását. A Görög Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának Politikai Bizott­sága teljes szolidaritását fejezi ki a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának júniusi ülésén hozott határozattal. A Görög Kommunista Párt tovább­ra is hű lesz a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszusának vonalához. A XX. kongresszus segít­ségére volt a görög pártnak abban, hogy a nemzeti demokratikus harc széles programját jelölje ki az ame­rikai imperialistáknak azzal a szán­dékával szemben, hogy Görögorszá­got alárendelt helyzetbe hozzák és az atomháború, támaszpontjává változ­tassák, segítségére volt abban is, hogy kidolgozza a Ciprus önrendel­kezési jogáért, az ország életének demolcratizálásáért és a nép jólétéért vívott harc programját. A Görög Kommunista Párt foly­tatja harcát a személyi kultusz ma­radványainak megszüntetéséért, 'to­vábbharcol a szektárianizmus, a dog- matizmus és mindenféle revizionista, likvidátori, nihilista irányzat ellen a párt soraiban, fejleszti a pártonbelül: életet, erősíti a párt egységét a lenini elvek szerint, szorosabbra fűzi kap­csolatait a néppel és a testvérpár­tokkal a marxizmus—leninizmus és a proletárnemzetköziség alapján, hogy hazafias mozgalma minél ered­ményesebb legyen. (MTI) A Magyar Nők Orssságos Tanácsának felhívása A Magyar Nők Országos Tanácsa a -Magyar Vöröskereszttel karöltve héhány héttel ezelőtt tanácskozásra hívta össze a külföldre távozott gyermekek szüleit. Megrendítő volt ez a találkozó. A szülők — minden ellenkező hírveréssel szemben — ragaszkodnak a gyermekeik hazaté­réséhez. Mindnyájan személyesen szeretnének utazni gyermekeikért, de erre devizanehézségeink miatt nin­csen lehetőség. Ennek áthidalására a találkozón küldöttséget választot­tak maguk közüL Ez a küldöttség Ausztriába utazik, hogy még mielőtt a jelenlegi táborokat feloszlatnák, hazahozza a kint sínylődő gyerme­keket. A szülők megbízottai rövide­sen útnak indulnak. Ezért a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt felhívja mindazokat a szülőket, akik haza akarják hozatni ausztriai területen lévő gyermekü­ket, hogy ajánlott levélben, posta útján közöljék Ausztriában tartóz­kodó gyermekük nevét, adatait, kin­ti címét, vagy pontos cím hiányában az általuk ismert utolsó lakhelyet. A fenti adatokhoz lehetőség szerint mellékeljenek egy gyermekükről készült fényképet, s küldjék be mindazokat a leveleket, írásokat, adatokat, amelyek megvilágítják a gyermek külföldre jutásának körül­ményeit és alátámasztják hazahoza­talának sürgősségét. Készítsenek két példányban írást, amelyben megbíz­zák az Ausztriába utazó szülő kül­döttséget, kiskorú gyermekük haza­hozatalával. Ezt a megbízást hitele­sítsék a helyi tanács végrehajtóbi­zottságánál. A Magyar Vöröskereszt és a Magyar Nők Országos Tanácsa nyomatékosan kéri a szülőket, hogy az iratokat legkésőbb július 20-ig juttassák el a Magyar Vörös- kereszt keresőszolgálatához, Buda­pest, V., Arany János utca 31. I. A delegáció elutazása előtt lehetőség lesz arra is, hogy a szülők a küldött­ség tagjaival személyesen is találkoz­zanak. Ennek a találkozónak idő­pontjáról a sajtó és a rádió útján értesítik az érdeklődőket. (MTI) Nehru hazaérkezett Bombay (AFP) Nehru indiai miniszterelnök va­sárnap hazaérkezett Indiába az európai és középkeleti országokban tett egyhónapos körútjáról. (MTI) Forró szeretettel fogadták a magyar fiatalok küldöttségét a kárpátukrajnai komszomolisták Szombaton délután nemzetiszínű és vörös zászlóikkal feldíszített külön­vonat vitte a 19 megyén áthaladt nemzetközi VIT-staféta utolsó szaka­szának tagjait a záhonyi állomásról Csapra, az első szovjet állomásra. A több mint 50 tagú magyar delegációt — amely sokszáz magyar község és falu üdvözletét, zászlóit és váltó- botokra kötött szalagjait vitte magá­val — Borbély Sándor, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség országos szervezőbizottságának tagja vezette. A kárpátukrajnai fiatalok a külön- vonatot már a csapi állomás előtt, a határnál várták. A komszomolisták forró szeretettel, testvéri barátsággal fogadták a magyar fiatalokat. A sta­féta tagjai nevében Borbély Sándor tolmácsolta ifjúságunk üdvözletét. A beszédre a Komszomol ungvári kerületének titkára válaszolt, majd a magyar delegáció tagjainak hatalmas virágcsokrokkal kedveskedtek a ven­déglátók. A határról a szovjet spor­tolók stafétája azonnal tovább indult, a küldöttségünket fogadó komszomo- iisták pedig felszálltak a vonatra, együtt menteik a magyar fiatalokkal Csapra. A szovjet határállomáson a kom­szomolisták és a KISZ-fiatalok együtt töltötték a délutánt, baráti, közvetlen beszélgetésen cserélték ki tapasztalataikat. A barátkozás terített asztal mellett folytatódott. Egymást érték a pohár­köszöntők, s a fiatalok lelkesen élje­nezték a magyar—szovjet barátságot, a KISZ és a Komszomol mind szoro­sabbá váló kapcsolatait. Az esti órák­ban, amikor a feldíszített, különvonat Csápról visszaindult a magyár határ, felé, egy feledhetetlen. találkozái emlékével váltak el küldötteink szov­jet barátaiktól. (MTI) Megnyílt a „ROBOGÓ“-bolt Hétfőn a kora reggeli órákban nagy tömeg várta a Miskolci Kis­kereskedelmi Vállalat legújabb bolt­jának, a Széchenyi u. 8. szám alatt létesített «-Robogó-« szaküzletének megnyitását. A vállalat nemrégiben egy ütött- kopott bolt helyén, egész csekély anyagi áldozattal, saját erejéből alakította át az új varrógép, kerék­pár alkatrész boltot. Délelőtt fél 10 óra tájban a bolt­ban már csaknem minden motor- kerékpár gazdára talált. Több 125-ös Danuvia, egy Pannónia és egy szovjet kismotort yásároltak meg a miskolci lakosok. Emellett igen sok kerékpár, motorkerékpár alkatrészt, külső, és belső gumit vásároltak. A bolt forgalma egy óra leforgása alatt motorkerékpárok nélkül is meghaladta a 35 ezer fo­rintot. VISSZA AZ ELETBE... 1938-AT ÍRTAK AKKOR... Borongás őszi délután iolt. A nap fehér korongja bágyadtan, erőtlenül sápa- ózott az égen. A pusztulást, az elmúlást lehelték, ko­cogták lába alatt a rakpart macskakövei. Sápadt, le- ógó fejjel baktatott. Gondolt egyet, még utoljára megnézi Budát. Tán- orogva haladt át az Erzsébet-hídon. A jólöltözött úri- sszonyok fintorogva néztek utána, ő csak ment, ment lopott, rongyos ruhájában, szivében erős keserűséggel. 4ár három éve, hogy a munkanélküliek kenyértelen letét éli. Nem talált munkát sehol. Mért is hagyta el faluját? A város csillogása bolondította el, az új, is- neretlen lehetőségek délibábja csábította el hazulról. Eles fájdalom nyilait gyomrába. Ki tudja, mikor jolt valami rendes falat a szájában. Rikkancs rohant Ü mellette, újságot lobogtatva, kiabálva: — Óriási szenzáció! ...A Függetlenség, itt a Füg- letlenségHulla a Dunában! öngyilkosság a Váci lton! Keserű érzéssel gondolt a holnapra, amikor majd rróla is így kiáltoznak a rikkancsok. Budára ért. Lement a Duna-partra. Megállt a víz •lőtt. Nézte a fényes, szürke folyót. Milyen hideg lehet nőst a vize? Beleborzongott a gondolatba. Ugyan hány ír a lehet? Gondolataiból éktelen kiáltozás ébresztette fel a szennyes valóságra. Fiatal, rongyosruhájú, koszos, rosszképű suhancok közeledtek feléje. Kis kócos ku­tyát hoztak magukkal. Az utcáról szedték fel. A sápadt férfi kedvetlen pillantást vetett rajuk. Ezeket is éppen most tudta idehozni az ördög! Nem baj, megvárja, amíg elkotródnak innen. Nem sürgős a dolga. A másvilágra pillanatonként indul a vonat. A SUHANCOK AZONBAN NEM MOZDULTAK, nem akartak elmenni. Azzal szórakoztak, hogy a mocs­kos kis kuvaszt nyakánál fogva behajították a vízbe, aztán megvárták, míg kiúszott a partra, s újra belök­ték. Vinnyogott, sírt szegény kis jószág. Ok meg jo- izüket mulatlak kínos küszködésén, ijedt, könyörgő szemén, amint kapálózva, úszás közben reménykedve leste, hogy most talán majd kiengedik a partra. Fogy­tán volt szegény állat ereje, A suhancok fogadtak, hogy már tíz percig sem bírja, elsüllyed. És a nyomo­rult állat újra meg újra vizberepült. A sápadt férfi egyideig némán nézte a játékot és saját életére gondolt... Neki is ilyen kutya-élete van. A kis kutya fájdalmasan felvonított, köhögve, szívbemarkoló félelemmel. Az életéért vergődött. Nem volt több ereje, nyelte a vizet. A férfi nem bírta tovább nézni, mérges düh bosz- szúja fogta el, ragaszkodást érzett az élethez. Hatal­mas ugrásokkal rohant a suhancok felé, szétütött kö­zöttük, szétkergette őket. A kiskutyát a folyó árja már-már elragadta. A sá­padt férfi vízbevetette magát, utána úszott és kihozta a partra. Nem érezte a jeges víz hidegségét. Csak ami­kor ott állt a parton, csepegő ruhában, akkor eszmélt rá, hogy mit csinált. Megsimogatta a didergő, hálásan szükölő kutyát és bosszúsan mormogta: — Hát most aztán visszaugorjak a vízbe veled együtt? De már tudta, hogy nem fogja megtenni. Gyáva­ság lenne megfutni az élet elől. Élni és harcolni fog... Felkeresi a barátait, az elvtársakat. Gulyás, akit a szakszervezetből, meg a Vörös Segélytől ismer, mindig hívta közéjük. Talán még most sem fogják visszauta­sítani. És a didergő ember, karján a vizes, remegő ku-j tyával elindult vissza az életbe. Félóra bolyongás után egy sötétbarna tölgyfaajtóné csengetett. ▼ KÉT HÉT MÚLVA VÖRÖS CSILLAGOT meszelt é a Váci utcai kirakatüvegekre és röplapot szórt a Nem­zeti előtt. ... Mert a tölgyfaajtó mögötti ahová beko pogtatott, a kommunista párt élt, dolgozott, készülő dött,* az elvtársak ültek, barátai, akik vártak rá, vis­szaadták hitét, élete igazságát, küszködése célját, akaratát. És ő sötét utcákon bújva, vagy világos kira­katok előtt vigyázva, mindenütt harcolt és élt a pár­tért. örökre a pártnak ajánlotta életét. Nem akart többé öngyilkos lenni. \ Fz az ember az én apám barátja volt. ■ f 6= P= d Egy feloszlott tsz nyomában Egy évvel ezelőtt a járás egyik legjobb szövetkezetének tartották a tiszadorogmai Kossuth-ot. Most nincs tsz, elfujta az ellenforradalom vi* hara. Helyesebben: engedték, hogy elf ujja. Mert megmaradhatott volna, ha a vezetők is úgy akarják. De nem voltak elég erősek, engedtek a nyo* inasnak. Most aztán ki-ki a maga útján, mint sok évvel ezelőtt. Legtöbb* jük sajnálja a tsz-t, még talán az is, aki az ellenkezőjét mondja. Mit mond a volt tsz elnöke ... Deák József elvtárs, a volt tsz elnöke éppen kaszálni indult. Isme­rősként üdvözöljük egymást. Míg elnök volt, gyakran találkoztunk a me­gyén, járáson, pártiskolán. Eleinte zavartan, restelkedve válaszolgat kér­déseinkre. Nem mondja, hogy helyes volt a feloszlás, mégis azt bizony­gatja, hogy neki jobb így. — Kevesebb a gondom, bajom — mondja —, nem kell a tagokkal veszekedni és mérgelődnöm sem kell a felsőbb irányítószervek bürokra­tikus intézkedései miatt. És mintha már dézsából öntenék, dől belőle a panasz. — Éveken át jött az utasítások, rendelkezések tömkelegé. A mező­gazdasági osztály, a gépállomás, a nemzetid^ank, a begyűjtés, a különböző felvásárló és ellenőrző szervek emberei, mind-mind beleszóltak a tsz dol­gaiba. Terveztek, előírtak, utasítottak, beszámoltattak. Megparancsolták mikor vessünk, arassunk, kit vegyünk fel a csoportba. Előfordult, hogy valami lógóst akartak ránkerőszakolni, mi nem vettük fel. Erre ránk­sütötték, hogy szektások vagyunk, nem akarunk új tagokat felvenni. Hát lehetett itt önállóságról beszélni? Ezért mondom én, hogy most kevesebb a gondom. Nem zaklatnak, nem vannak felelősségre, csinálom a magam dolgát, a kutya sem szól hozzám. — Amiről beszélt már a múlté — vetjük közbe. — A kormány ran* deletei biztosítják a tsz-ek önálló gazdálkodását. — Ezt én is látom, de még mindig kísért a múlt. Figyelem a kö­zeli tsz-ek munkáját. Hallottam, hogy a járási szervek megint olyanokat akarnak felvétetni a tiszabábolnai tsz-he, akik sem a vezetőségnek, sem a tagságnak nem kellenek. Megtörtént az is Tiszabábolnán, hogy a tsz feloszlásakor vásárolt állatokat most több dolgozó paraszttól visszavet­ték, bizonyos rendeletre való hivatkozással, ugyanakkor másoknak elad­ják olcsóbban. Mi szükség van erre? Ez sérti a dolgozó parasztok igaz­ságérzetét. De ne gondolják, hogy tsz-ellenes vagyok, nem felejtettem el* sem a pártiskolán, sem az egyéves tsz elnökképző tanfolyamon tanulta­kat. Tisztában vagyok azzal, hogy a magyar mezőgazdaság és a dolgozó parasztság jövője nem lehet más, mint a nagyüzemi gazdálkodás. Isme­rem pártunk Központi Bizottságának álláspontját a mezőgazdaság to­vábbi fejlesztéséről. Teljesen egyetértek vele. Ez az egyedüli helyes út. Csak arra kell ügyelni, hogy az önkéntesség és a fokozatosság elve csor­bát ne szenvedjen. íme egy volt tsz elnöke, aki meglehetősen jártas politikai kérdé­sekben, mezőgazdasági szaktanfolyamot végzett, éveken át vezetett több- százholdas gazdaságot, több mint száz embernek volt irányítója és neve­lője — most indul lucernát kaszálni a maga néhány holdas kis gazdasá­gába. Egy évvel ezelőtt még nem akárki volt, hanem a Kossuth Tsz el­nöke, vezetőember. Sokan felnéztek rá, tisztelték, meghívták értekezle­tekre, különféle tárgyalásokon vett részt, szóval fontos ember volt. És ma? Ma ő is.csak egy a sok közül — a sok egyéni közül. Most jobb neki, nyugodtabb, kevesebb a gondja. Ezt mondja ő. Az arca azonban mást mond. Tekintete a múltba réved. Ki tudja, talán a tavalyi aratásra gon­dol, amikor a tagság apraja-nagyja csatasorba állt a közös kenyér be­takarításáért — az ő vezetésével. Most egyedül indul lucernát kaszálni. • ■. a párttitkár ... Nem messze Deák József ék házától lakik Szilágyi Dániel, ő volt a tsz párttitkára. Bizonyára gyakran szoktak beszélgetni, mert ő is hason* lóképpen nyilatkozik: „Kevesebbet dolgozom, nem kell a "másolt gond* ját viselnem” Pedig a pártiskolán 6 is másképpen tanulta: legszebb hi* vatás a nép, a közösség szolgálata. Bátran vállalni a nehézségekéi, ne* vélni az embereket — önzetlenül. Igaz lenne, hogy Szilágyi elvtárs meg* feledkezett erről? A beszélgetéskor kiderül: a lelke mélyén ő is fájlaljat hogy feloszlott a tsz. Kicsit restéin is, hogy ő, aki egyik alapítója volt a isz-nek, most egyéni gazda. — A csoport feloszlása nagy tanulság számomra — mondja. Sok minden most kiderült. Mennyit harcoltunk a munkafegyelemért, hogy 3 nagy dologidőben minden tag hozza magával feleségét, családtagjait. Ak* kor a legkülönbözőbb kifogásokra hivatkoztak — betegség, sók gyerekt háztartási munka, stb. Tavaly egyesek a legnagyobb aratásban nem hoz* ták dolgozni 14—15 éves gyerekeiket, azt mondták: gyenge a gyereknem bírja. Most kinn arat az egész család. A gyerekek is csinálják a kéve* kötözőt és hordják keresztbe a kévéket. Faragó Jánosné volt tsz-tag éve* ken át sirt-ritt, hogy ilyen-olyan beteg, nem tud dolgozni. Most égést nyáron ő járt a lóval ekekapázni. Ecseri Gézáné mindig arra hivatkozotU hogy nem tud menni dolgozni, mert sok a gyerek, főzni kell. Az idén egész nyáron dolgozik. Nem számit a sok gyerek. ■— Persze, mert most már nincs ám családi pótlék, mint a tsz ide-4 jén — jegyzi meg Szilágyi elvtárs felesége. — Most dolgozni kell nekíts is, ha meg akarnak élni, nem úgy, mint a tsz-ben. — Bizony sokan kihasználták a tsz-t, fejőstehénnek nézték — foly4 tatja Szilágyi elvtárs. — Egyes fsz-tagok kaszálás helyett a kocsmát lá-i lógatták. Akkor még volt nekik miből inni. Most nem látom őket a kocsmában. Ki merem jelenteni, hogy a volt tsz-tagok nagy része most sokkal többet dolgozik, a családtagokat is beleértve, mint amikor a .cso4 portban voltak. De még sem lesz több jövedelmük. Ha mindent kifizet* tek, megnézhetik, marad-e annyi a kamrában, mint amikor tsz-tagv1? voltak. Azt hiszem, majd akkor fognak csodálkozni. * •. i és több tsz-ts özv. Baráti Gézáné éppen kis kosarat fon, amikor meglátogatjuk^ Egyik legszorgalmasabb tagja volt a tsz-nek. Egyedüli kereső a család­ban. Szorgalmas munkája után a tsz tisztességes megélhetést biztosított számukra. —- Nekem jó dolgom volt a tsz-ben — mondja. — még a könnyem is kicsordult, amikor a tsz feloszlott. Mostanában több a gondom,, a tsz- ben kevesebb volt. Ha a csoport megmarad, jobban járunk. Beadás nincs, termésünk jó léit volna, szép állatállományunk, jó gazdasági épü­leteink voltak... Most már hiába minden, kínlódhatok egymagám. Közösen gyors számvetést csinálunk. Tavaly csak búzából kapott 8 mázsát, ezenkívül egyéb terményt is. Az idén bajosan lesz ennyi bú­zája. Elviszi az aratórész, a géprész, a hordás, az adó... Hasonló a hely­zet a többi volt tsz-tagnál is. Bartók Barna juhász volt ^ tsz-ben. Most így vélekedik? :: — Akkor nem volt semmi gondom, ha bejöttem a faluba, megit­tam egy féldecit a kocsmában. Most egy sor gond nyomja a vállam. Ha a tanácsháza felé jövök, eszembe jut minden fizetnivalóm. A fubér, az adó, a télitakarmány ára, meg a többi. Míg tsz-ben dolgoztam, búzám is volt eladó. Most a fejadagom sem lesz meg. Sajnálják a tsz-t a többiek is. Remenyik János, Nyerges Mihály, Vágó Istvánná, meg mások. Vannak persze, akik még mindig azt gon­dolják, hogy így jártak jobban. Majd az idő őket is meggyőzi — arról, hogy tévedtek. Milyennek látják a jövőt a volt tsz-esek? Deák József, a volt elnök így felel: — Mit gondolnak az elvtársak, vajon ki fog itt tsz-t alakítani, há erre majd sor kerül? Talán azok, akik még 1953-ban kiléptek? Ügy is mi leszünk az elsők, nekünk kell kezdeni. — Nem mondom, hogy nem lépek be, ha arról lesz szó, de néni úgy, mint eddig — mondja Szilágyi Dániel. — Dologtalanokkal nem le­szek egy csoportban, nem akarok többet, másra dolgozni. Aztán hozzá­teszi : most már nem lesz sok baj a tagosítással, úgy mértük ki a földed ketlS‘*' SZEMES ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom