Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-12 / 161. szám

r Péntek^ 1957. július 12. ßSZAKMAGYARORSZÄG • • Üzem az udvarban Ünnepélyes keretek között elhelyezték az újdiósgyőri hősi emlékmű alapkövét ezek a becsületes, harcedzett embe­rek jó hatással voltak a többiekre. :.. Csak minden annyira túlzsúfolt. Ha egy ember jobban kihúzza a re­szelő jét, már a másik könyökét éri. Nem beszélve a sok gépről, amelyek­nek zaja szinte elnyeli az itt dolgo­zók hangját. Nem elég a férőhely. Van-e valami tervük ezzel kapcso­latban? JÓL GONDOLTAM. Körösi elv­társ az elnök, Ferhécz szaktárs mű­szaki vezető, Kolyi Zoltán pártszer­vezeti titkár és Szabó Tivadar fő­könyvelő egymás szavába vágva mondja el, hogy a József Attila- utcán a szeszgyár előtt már épül kor­szerű, új üzemük, amelyik 2 millió 500.000 forintba kerül. Év végére ta­lán készen is lesz, hiszen már az utolsó munkálatokat végzik a mű­helyrészen. Az irodaépületeket kicsit később, talán februárra készítik el. A kényelmes, modern, mindennel el­látott új üzem nagyban hozzá fog majd járulni az összes részlegek to­vábbi fejlődéséhez. A végére maradt, pedig nagyon fontos dolog. A ktsz. több, saját el­képzelésű gyártmánya mellett, való­ságos kincs készül a háztartási cik­kek üzemében. Mosógép. Körülbelül két és fél kg befogadóképességgel igen egyszerű, gyors eljárással. Az ára körül még folyik a vita. Az ajtók mögül mindössze annyit sikerült meghallani, hogy 2000 forint körül lesz. Augusztusra ígérik az első 20— 30 darab árubabocsátását. AZT HISZEM mindannyian na­gyon várjuk, amikor havonta 60—70 darabot adnak majd át a háziasszo­nyoknak. Csak minél hamarabb! URBÁN NAGY ROZÁLIA Az első kapavágás az alapkő letétele előtt. SIRVAARATAS ~ MIÓTA eszemet bírom, nem emlékszem üyen jó termésre, — mondja Vavrek András, a boldogkőváraljai ta­nácselnök. Szép, na­gyon szép a határ... ­Kihalt a falu, csak az öregek és a gyermekek maradtak otthon. Min­den munkaképes, ép­kézláb ember a mezőn szorgoskodik. Sürget az idő, a késlekedés meg­bosszulja magát. Nemcsak a szemper- géstől félnek. Az eget fürkészik és szorongó szívvel hallgatják az időjárásjelentéseket. A holdfényes estéken éj­féltájt vergődnek haza a fáradt aratók, s ha ágyba tértek, nyugtalan az álmuk, minden kis zörejre felriadnak. Ag­gódó lelkűk a földeken, a kasza alá érett búza­táblák között bolyong, vigyázzák a teltszemű kalászok álmát. Jégve­réstől rettegnek, mely percek alatt tönkre­teheti őket. Június 22 úgy él az idevalósiak emlékezeté­ben, mint a borzalmak napja. Szokatlan erejű vihar vonult el a falu fölött, s amerre elha­ladt, pusztított. A Szent- ivánalja és Vámkerek dűlőket kapta el a jég­verés. Jó. ha két mázsa lesz itt holdankint. Amint a vihar túl­ment a falu határán, teljes szélességben tárta szét pusztító szárnyát. S most sírva arat az arkai paraszt. A földre- paskolt kalászokban egy-két szem maradt, kicsépelte a pusztító jégverés, odavan az em­berek vetése. Az arkaiak tehernek érezték a kötelező jég­biztosítást, s mihelyt lehetett, igyekeztek megszabadulni tőle. Egyetlen ember, ifj. Ve­réb Pál tartott ki a biz­tosítás mellett. Közel 10.000 forintot fizet ki neki az Állami Bizto­sító. MINDENKIT ÉRHET baleset. Egyetlen pa­rasztember sincs bebiz­tosítva a jégverés ellen. Még nem találtuk ki azt a csodaszert, mely- lyel el tudnánk hárí­tani fejünk felől az égi- háborúkat. De azért ember az ember, hogy társadalmi összefogás­sal szálljon szembe az elemek romboló dühé­vel. Aki résztvesz eb­ben az önkéntes szövet­kezésben, azaz bebizto­sítja földjeit, nyugod- tabban hajthatja álom­ra fejét GULYÁS MIHÁLY Csütörtökön délelőtt az újdiósgyőri bérházak előtt ünnepélyes keretek között elhelyezték a hősi emlékmű alapkövét. Az MSZMP Oprendek Sándor alapszervezete kezdeménye­zésére Üjdiósgyőr lakossága emlék­művet állít azoknak a szovjet kato­náknak és magyar forradalmároknak, akik életüket áldozták a szocializ­musért, a magyar nép szabadságáért. Üjdiósgyőr és Diósgyőrvasgyár dol­gozói, párttagok és pártonkívüliek nagy lelkesedéssel, anyagi áldozatok­kal és munkával járulnak hozzá a párthatározat mielőbbi megvalósítá­sához. Már eddig közel 80.000 forint gyűlt össze a szoborálap javára és a párttagokon kívül 250 pártonkíviili jelentkezett, hogy munkával segít az emlékmű építésén. A csütörtöki ünnepélyes alapkő- letételnél megjelent Prieszol József elvtárs, az MSZMP megyei pártbi­zottság titkára, Szakali József, Ger­gely Sándor, Treit László és Solti András vezető elvtársak is. Vala­mennyien elhelyeztek egy-egy követ a készülő emlékmű alapjába. Az ün­nepélyes munka láttára összegyűltek a bérházak lakói is, akik segítettek az alapozási munkában. Férfiak, nők, gyermekek keverték a betont, kézről­Ilyen lesz az emlékmű. A legfontosabb feladatok aratás után TARLÓHÁNTAS Jövő évi nagy termésünk alapjait rakjuk le a jó és időben történő tar­lóhántással. Nem lehetnek tehát nyu­godtak sem a gépállomási vezetők, sem a községi tanácsok mindaddig, amíg ezt a fontos munkát el nem vé­gezték. Gépállomásaink felkészültek erre és van elegendő erőgép, csupán a tervszerű kihasználáson múlik, hogy sehol ne legyen fennakadás. A tarlóhántó gépet minden körülmé­nyek között fogas és nehéz henger kövesse. Ugyanez az eljárás másod­vetésnél a vetőgép után is. Csak a jó­imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimii AMI HOZZÁFÉR­HETETLEN, arról min­dig fantasztikus elkép-. zelései vannak az ember­nek. A gyermeknek még inkább. Én például min­dig azt hittem — hiszen a mi vidékünkön nem volt csokoládégyár —■, hogy van egy hatalmas épület, amelynek csokoládé a fala, kristálycukor az ablaka, a kéménye pedig óriási süvegcukor, amelyből kakaópor bodrozódik az ég felé. Ez jutott eszembe, amikor beléptem az édes­ségek gyermekálmodta szerencsi birodalmába. Persze, deresedő fejjel nem az Ínyencség von­zott — régen volt az, hogy meséket költöttem róla a padlás valamelyik zugában —, hanem a hír: a csokoládégyár készülődik a brüsszeli ki­állításra. Viszont az impressziók nagyobb ha­tással voltak rám, hogy sem megelégedtem volna az egyszerű hírközléssel. Mi ragadta meg legjobban a figyelmemet? Természetesen a csomagoló üzemrész, ahol óriási csokoládékhálmazok tornyosultak az asztalokon. És a barna hegyek között serénykedő, többnyire fiatal lányok, asszonyok, amint fehér köpenyben forgolódtak a gépek körül. Órákig el tudtam vol­na nézni Kiss Valériát, aki hihetetlen gyorsa­sággal rakta a gép apró tepsijeibe a csokoládé rudacskákat; vagy Leskó Istvánnét, aki a gép másik oldalán dobozba helyezte a szépen felöl­töztetett, címkével ellátott „Budapest”-eket. Egyetlen műszak alatt — mint mondták — há­romszáz kilogramm árut bocsátanak útra. Vi­szont csokoládét egy dekát sem ennének meg. Beleuntak — semmi élvezetet nem találnak benne. Az első két hét alatt eltelik vele az em­ber . . . NEM ÍGY A KIS APONYI ANIKÓ! Pedig ő már több mint két hete eljött a kaposvári techni­kumból, tizenhét társával egyetemben, hogy kel­lő gyakorlatot szerezzen a csokoládé gyártáshoz, itt, ebben a* hírneves üzemben. Mondtam neki, nézzen a tükörbe, mit lát? Bizony, maga is el­mosolyodott: olyan hetykebajuszos — csokoládé­bajszos r— „legényke” huncutkodott rá, hogy no! Csokoládé-hegyek közölt (GYEREKEK NE OLVASSÁK EL) iiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiitiiiiiiiimiiiiiiiuiiii Ennek a kislánynak tán még a nótabelinél is édesebb lehet a csókja, bárki elhiheti. Azaz, csak az illetékes, de hogy ki légyen ő, nem árulta el. Nem ám, még Szűcs Miklós sem, aki végig­kalauzolt az üzemben —, pedig ő ismeri a fiata­lokat minden titkukkal együtt, mivel a KISZ- titkári tisztséget viseli. És ha már szóbakerült a neve, mindjárt meg is dicsérjük. Mégpediglen azért, mert mindenütt, amerre jár az ember, a legnagyobb tisztaságot találja — főleg azóta, mióta létrehozta az ifjúsági ellenőrző brigádot. A gépteremben, a mártó üzemrészben, a tej­házban — mindenütt kellemes illat terjeng. A brazil kakaó-, mogyoró- és csokoládépor úgy elüli a gyomrot, hogy minduntalan vizet kelle­ne vedelni. De a víz nem hűsít ebben a rekkenö melegben, amelyben a csokoládé is megolvad. Annál inkább a Lakos Károly főművezető­keverte szörp — melynek csak ő a megmondha­tója, mi az összetétele. Lakos elvtárs nagy mes­tere a „keverésnek”. Keze alól, a cukorka osz­tályról negyvenöt féle színű és ízű cukorka ke­rül ki, naponta egy vagon tételben. A munkások úgy dagasztják a masszát, mint sütőasszonyok a kenyeret. És orruk elől minduntalan hessegetik a tolvaj méhecskéket, melyek nagy szorgalmuk­ban még őket is felül akarják múlni. Ámde vesztükre, mivel úgy teleszedik magukat cukor­porral, hogy belepusztulnak szegénykék, mielőtt a kaptárjukhoz visszaszállnának. Ami pedig a szorgalmat illeti — hát úgy sem vehetik fel a versenyt. Egyrészt azért, mert a munkások fá­radhatatlanok abban, hogy pótolják az ellenfor­radalom okozta hiányt — ami sikerült is —, más­részt pedig tüzeli őket a nagy tét, a Grande Prix, amely a brüsszeli kiállításon — talán — az ő birtokukba kerül. De hallgassuk meg, mit mond erről Kéner igazgató. an. szeptemberre újfajta 5 karamellaféleségeket és eddig nem gyártott da- z rabárukat bocsátunk forgalomba. Féltve őrzött . „titkaink” közül egyet elárulhatok: a csokoládét tartalmazó diszdobozok mellett a megrendezendő brüsszeli kiállítás egyik ékességének szánjuk a . magunk-kreálta bonbonieret. Nem más ez, mint t finom hollóházi porcelánedényekbe csomagolt i bonbon. Őszre már megtalálhatják a vevők bár- i melyik édességboltban. Mindezt azért mondom, , hogy elképzeléseinket a vélemények, tapasztala­tok szerint módosítani fogjuk..nehogy szé­gyent valljunk Brüsszelben! [ S még valamit hadd említsek meg e rövid lá- t togatás során. A szerencsi csokoládégyárban . semmi baj a termelés mennyiségével. A minő- > seggel sem, noha az a céljuk, hogy az utóbbit állandóan fokozzák. Ebből a szempontból na- . gyón lényeges a nyersanyag — valamint a kész- . áru — frissentartása. Éppen ezért nagy előnyt . jelent majd a most folyó építkezés, ami három . és félmillió forintba kerül. A decemberre elké- . szülő épület elsősorban nyersanyag raktár lesz e (de egyik szárnya majd mintegy nyolcszáz sze- j mélyt befogadó korszerű mosdóul és öltözőül c szolgál). Mindezek után pedig, aki szereti az édessé- i get, menjen el valamelyik közeli üzletbe, s ve­- gyen egy szelet jó szerencsi Melbát, vagy Meló- t diát. Bonbont ne vegyen, mert úgy jár vele, mint i én azzal a kis zacskó ajándékkal, amit kaptam: i elolvadt és kanállal kellett kimerni a stanic­- liból. DE ÍGY IS MEGÉRTE. Legalább végleg ~ megbizonyosodtam afelől, hogy nem kristály- 5 cukor az ablak, s a kémény nem kakaóport pi- J pctl • • • • (-= CSŐ =rj Fertőzések megelőzésére Sepia fiiia Kiváló íertőtlenítőszer Kapható mindenütt . háztartási eszközöket gyártják. A , harmadik, a lakatos részleg. Innen, : közületeknek, vállalatoknak szállíta­nak vaskapukat, vasrácsokat, keríté­seket. Nagy on sok megrendelést kap­nak a közlekedési vállalattól, többek között most ők csinálják a Mándi- pataki híd korlátjait. A mérlegjaví­tók a kereskedelmi vállalatoknak, állami gazdaságoknak és gépállomá­soknak dolgoznak. Most cséplés ide­jén legalább úgy izzadnak, mint a határban dolgozók. A ktsz. »hűvös« irodájában Szabó Tivadar főkönyvelővel beszélgettünk el a termelési mutatókról és általá­ban az üzem eredményeiről. Csak egy számot! Az 1951-es 4 millió 231 ezres termelési érték 1956-ra 8 mil­lióra emelkedett. Különösen kiugró évük az 1955-ös. Ekkor a tömegcik­kek gyártásának aránya a többi há­rom részleg gyártmányaival szemben 83 százalékot foglalt él. Csak konyha­mérlegből 15.000 darabot adtak át ebben az évben, nem beszélve a többezer tűzhelyről és más fontos háztartási kellékről. Ekkor nyerték el végérvényesen a KISZÖV vándor­zászlaját. Különben a kitüntetések és okleve­lek már nem férnek el a kultúrterem falán. Országos és megyei verse­nyekről beszélnek ezek, ahol a ktsz. mindig első helyet foglalt el. Az ellenforradalmi események kö­vetkeztében náluk is döcögve indult be az 1957-es gazdasági év. Hiányzott a megszokott munkalendület. De nem sokáig. Az első negyedévre már 93 százalékban elérték az előző év ha­sonló negyedének termelési értékét. Itt nagy szerepe volt a pártszervezet­nék, amelyik márciusban alakult meg. Létszámuk mindössze 13, de »►ITT VALAHOL, ott valahol Négy-öt magyar összehajol...« Igaz nem négy-öt, hanem összesen tizenöt magyar hajolt össze, akiknek fejében érdekes gondolat született. Elhatá­rozták, hogy megalakítják a miskolci Vas- és Fémipari Kisipari Termelő- szövetkezetét. Tizenöt ember, s mi­lyen emberek! Nem akármilyenek, hanem mesteremberek, akik kenye­rűik javát saját műhelyükben fo­gyasztották el. Mégis... Hátha sike­rül? Ezzel indultak, igen nehéz kö­rülmények között 1949 novemberé­ben, amikor még az állam korántsem adott annyi támogatást a gyéren létesülő termelőszövetkezeteiknek »int manapság. Alap vagyonuk — a saját gépeik, Ikézi szerszámaik. Mondani sem kell, hogy mindez igen kezdetleges és neon utolsó sorban kevés volt. Az első időkben erre fordították tehát a fő- súlyt. Hónapokig dolgoztak fizetés nélkül, hogy a lassan növő megren­deléseket ki tudják elégíteni, hogy tökéletes, szép gyártmányokat bo­csássanak ki kis üzemükből. Aztán rohamosan nőttek a meg­rendelések, hiány mutatkozott az emberekben is. De ekkorra már jó hírneve volt a vállalatnak. Hirtelen nőtt fel a létszám. Ma 90 produktív munkás dolgozik az Arany János- utcai »üzemiben«. Meg tanulók is vannak szépszámiban, összesen 20-an. A hosszú udvaron, ahol téli fagy­ban és nyári hőségben egyaránt szor­gos kezek munkálkodnak, terjesz­kednek az egyes üzemrészek. Villog­nak a szerszámok, száll a szikra a kovácsműhelyben, ütemesen csapód­nak a kalapácsok és mint _ különös hangszer különös zenéje hatalmas szimfóniává olvad össze a bádogo­sok, a vaságykészítők, hídkorlát- készítok szerszámainak csengése. Félmeztelen munkások barna tömege eleveníti meg a helyiségeket. A saját gyártmányú 100 tonnás excentrikus présnél két tervezője serénykedik. A jövő héten már termelésibe áll. A tömegcikk készítő szobácskábán a földön halomban álló fémkupacok között két kedves nő keze nyomán varázsolódik elébünik a háziasszo­nyok galuskaszaggatója, a nélkülöz­hetetlen tejszürő, levesszűrő, olajozó, stb. Vascsák Erzsébet egyedül mint­egy 100.000 darab ilyen galusfcaszag- gatót -készített .-már. De lehet, hogy többet. Ki számolja? A MÉRLEG J A VITÓ műhelyben Szlavkovszky Béla bácsi tanítja be­osztottjait. Egész Északmagyarorszá- gon egyedüli ez az üzemrész, ahol a piliekönnyű gyógyszertári mérlegecs- kéktől az 50.000 kg-os nagy mázsá­itokig mindenhez értenek, mindent javítanak, hitelesítenek és újjávará­zsolnak. A kisipari termelőszövetkezetben összesen négy résideg van. A vas­szerkezet — nehéz vasszerkezet —, amelyik a Lenin és az Ózdi Kohá­szati Üzemeknek szállít —, többek között ők csinálták a salaktéglagyár gőzkamrájának vasszerkezeteit is. A tömege ikkgyártó részleg, ahol mező- gazdasági kisgépeket, mosótekmőket, iüstcsöveket, vaságyakat, szerszám- Bzekrényeket és a legkülönbözőbb kézre adták a köveket és délre már el is készült az alap. Az alapszerv további terve, hogy-8 szobor körüli teret parkosítja. BELLA SÁNDOR iraiiuuainao ÍUCg S kívánt hatást. A HORDÄSRÖL Hordásnál ne várjuk meg az augusztust. Aratás után 5—6 nappal a keresztek már behordhatok és csé- pelhetők. Ha viszont tovább is a táb­lán hagyjuk gabonáinkat, akkor csak veszteségek érik. A ZÖLDTRÁGYÁZÁSRÓL Helyes, ha úgy a termelőszövetke­zetek, mint az egyéni termelők minél nagyobb területen vetnek napraforgót zöldtrágyának. Erre igen nagy szük­ség van, mert kevés az állatállomány *és így az istállótrágya is kevés. Szef- vestrágyázás nélkül pedig hasznot hozóan gazdálkodni, termelni nem lé- heL A KAPÁLÁSRÓL Aratás végére újból gazosak lesz- ! nek a kapások. Holdanként ezek több ! mázsával hálálják meg a július végi, ! augusztus eleji gazolókapálást és, Imert a kapások után leginkább őszit ! vetünk, a gazolókapálás az ezek alá ; való talaj előkészítési munkákat is ! nagyban elősegíti, mert beérett ta- ! lajt biztosít az október eleji vetések !alá. Ne feledkezzünk meg a hántott ! tarlók gondozásáról sem. Tárcsázni, ! fogasolni, lókapálni kell, ha gazosod- l nak. Különösen azokat a hántott tár­olókat kell szakszerűen ápolni, ame- »lyekbe ősziárpát, takarmánykeveré­► két, vagy rozsot szándékozunk vetni* : (H. k.) 1 -----oOo----­> ! — 140 ezer forint pénzjutalmat osz­! tanak ki pénteken a Borsodnádasdi I Lemezgyár dolgozói között a II. ne- ‘ gyedévben elért eredmények alapján* ! A gyár negyedéves tervét 103.8 szá­zalékra teljesítette. A vállalati selejt ’ az előző év azonos időszakához viszo- ! nyitva egyharmaddal csökkent. «= ÖREGBÍTENI SZE-j RETNÖK HÍRNEVŰN-* KÉT. A brüsszeli kiállí-f tás előtt természetesen| köz véleménykutatást ren-* dezünk, elsősorban uj-t donságainkra vonatkozó- z

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom