Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-11 / 160. szám

Csütörtök, 1957. július 11. ÉSZAKMAGYARORSZAG K ilencvenes évek... A hegyet lábánál húzódó kis város es­ténként megtelt a nyár illatával. Az udvarokon meleg, színes mosóvíz le­ve bugyborékol, a sarkokon század­végi divattal öltözött hölgyek és licsurok beszélik meg a nap esemé­nyeit. Leeresztett függönyök mögött tárgyalnak a kisváros koronázatlan királyai — a polgármester, a gyár­igazgató, a földesúr ... A mindenféle századból származó Öreg épületek között kis folyó eről­ködik. Kerek macskakövek mellett kígyózik, teledobálják a kiskocsmák hajnali szemetével, a szűk utcák minden piszkával. A kocsmákból erős dohányfüst, borszag és radikalizmus árad. Mun­kások ülnek benn. Nehéz termetük megtölti a termeket. A gyárról be­szélnek. A gyár! Az emberek úgy fonták körül a gyárat gondolataikkal, mint legszebb ábrándjukat. Sokan azért jöttek el, hogy csak lássák, hogy halljanak róla. Sokakat a gond űzött a kapukig. _ Januárban felvétel lesz... Az ismeretlen, a csodálatos megej­tette a messziről jövőket. Mennek ők is. A helybeliek egy kicsit lenéz­ték ezeket. Nemcsak azok, akik előtt ismeretes volt már a fém olvasztásá­nak, alakításának módja, de azok is — és azok főleg —■, akik megszokták a szabad életet. Akiket a nyári zá­por, az őszi köd mindig a mezőn ta­lált. A napszámosok, akiknek sem­mijük nem volt, de nem is függtek senkitől. Ezek között élt az öreg Fancsal- szki bácsi is. Dehogy ment volna a gyárba. Hogy hagyta volna ott a >,szabadságát”. Ami hosszú évtizedeken keresztül jó volt az apának, unalmasnak tűnt fel a fiú előtt. Még alig volt 17 éves, mikor Lajost is megejtette a gyár varázsa. Ábrándozott, tervezett. A következő év hideg januári reg­gele ott találta a gyárkapu előtt. Hosszú sorban jöttek a jelentkezők. Szerencséje volt. Felvették. Kohász lett. 1900 januárjában ott topogott öccse is a felvételizők között. A 15 éves gyereket ajtóhuzónak helyezték el. Korona Róbert mester mondta neki először: — Aztán holnap- már gyere is, majd meglátjuk, hogy mi­lyen fapapucsos lesz belőled. Nem csúf név volt ez. Találóbban nem is tudták volna jellemezni őket. Fapapucsokban dolgoztak az egysze­rű kemencéknél. Cipőben leégett volna a lábuk. Petróleumlámpa, olajmécses mel­lett, kézierővel rakták a vasat a ke­mencékbe. Mert a fagépezetet em­beri erő hajtotta. A képlékeny ala­kítás gépeinek mai fejlettségi fokán szinte alig tudjuk már ezt elképzel­ni, s hozzá azt a munkát! A 12 órás műszak teljes kihasználását, a pokoli hőséget! Három részből állt ekkor az 6- martin. Egy fabódéban három ke­mence állt egyenkint 10 tonnásak. Milyen nagyszerűnek tűnt akkor a technika milyen csodálatos vívmá­nyának a Bessemer kemence, ahol a legfinomabb sinacélt gyártották. A nehéz munka, a fullasztó hőség, a fojtó gázszag sokakat elriasztott innen. Sokszor 20 jelentkező közül csak három maradt meg. Az ittma- radottak aztán végigélték a kohászat fejlődését gyakorlatban, amit manap­ság könyvekből tanítanak a tudni- vágyó fiatal kohásznemzedéknek. Mert az új martinban, amely 1906- ban kezdett épülni, már 36 tonnás kemencéket alkalmaztak. Az ajtóhu- zogató gyerekekből lassan kohászok lettek. Újak jöttek a helyükre. Most már ők rikkantottak a nagy hőség idején nyomdokaikba lépőknek: — Hé! Hozzál csak fel egy kupa Sört! Nagyon megizzadtam! C a gyerek jött, vigyázva, hogy ki ne folyjon a drága ital Nem kóstolta volna meg a világért sem. Keserűnek találták még akkor a fiatalok a sört. Igen, akkoriban benn a gyárban mérték a bort, a sört, a hűsítő italo­kat. Fizetni kellett érte, mint min­denért, de nagyon jól esett. Különö­sen a kemencéknél átizzadt testek­nek. így aztán a kereset apránként visszavándorolt azoknak a zsebébe, akik oda behelyezték. Ipari, keres­kedelmi tőke egyesülése !... De a Fancsalszkiak nem panasz­kodhattak. A gyár vezetősége éppen azért, mert tudták, milyen nehéz fa- papucsosokat találni, megbecsülték okét. Ami annyit jelentett, hogy töb­bet kaptak bérben a többi munkás­nál. Dolgoztak is. Sajátságos öröm voll érezni, hogy nélkülük megbénulna « £y^.r’ ba ők nem lennének, nem füS' tölögnének a kémények, megszűnni itt az élet. Csak egy szakmát becsül tek meg és tartottak magúkévá egyenrangúnak — a bányászt. Tud ták, ha ők nem lennének, rájuk sen lenne szükség. volt az öregek 1 pengő 4 fillére mel­lett. D e ő megelégedett volt. Az ap­ja fia. Hozzászokott a gyár­hoz, a folyékony acélhoz, az örök kérdéshez: vajon most hogyan sike­rül? Csak az első időben volt nehéz. Meg aztán ahogy teltek az évek, úgy fejlődött, változott a gyár arculata. Úgy nőtt mindjobban az ember szí­véhez. De igazán, a szó valódi értelmében csak a felszabadulás után érezték meg az emberek, hogy őértük pezseg itt az élet. Mert éppen ezekről az emberekről való gondoskodás csak ekkor mutatkozott meg először. Mert nem elég a tökéletesebb gyártmány könnyebb úton való elnyerésének ki­dolgozása. Horthy országában a munkások úgy éltek, mint a század elején ... Hiába fejlődő " a technika. Ott öltöztek és vetkőztek például a kohászok a nódiumokon. Hol volt. a fürdő, az öltöző? Most a kemence előtti térségen álló szekrénykék he­lyett két teljes emelet áll rendelke vine; zésükre, modern fürdővel, kényelmes öltözővel. Szemüvege is van már mindenkinek. Nincs fiatal, öreg ol­vasztár megkülönböztetés. Es a nyugdíj, a kiöregedetteknek majd kétszerese reálbérben az akkor ka­pottnak. Az öreg kohász fia hamarosan rá­jött a„különbségekre, a régi és az új rendszer között. Dolgozott sokat és jól. Nagyon szereti a munkáját. 44-ben is mindig bement a gyárba, pedig akkor már állandó sziréná­zás volt, légiriadó, légiriadó után. De féltette, jobban saját magánál. Ezután már egybefolynak az évek. Munka, munka, értekezletek, kitün­tetések. 1953-ban öthónapos tanul­mányút a Szovjetunióban, Makajev- kában és Sztálinéban, a Lenin Ko­hászat egyedüli küldötteként. Ki örült jobban? ö, vagy az apja. Nem lehet tudni. Mikor visszajött, Dunapentelére helyezték. Főolvasztár lett. Véglege­sen ott akarták tartani. De ő nem akart. Minden ide húzta. Hiába a sokszáz ragyogó lakás között számá­ra kiutalt szép modern otthon, hiába a főolvasztári cím, minden vissza­húzta. a gyár, amely előtte nőtte ki ^ magát modern 17 ezres lét­számú óriássá, a kemencék, ahol mint vashordó kezdte, az apja. aki­től az első leckéket vette, a kis vá­ros, amelynek egyik utcájában taka­ros, virágoskertes házacska várta. A munka, az otthon, a család. Minden idekötötte és húzta, húzta vissza. Vissza is jött, most tavaly decem­berben. Felesége és kislánya fogad­ta. Mintha csak a gyárból jött volna haza máskor, régen. Másnap be is ment rögtön. Azóta itt van. Csak annyi a változás, hogy most nem as 1-es, hanem a 2-es kemencénél dol­gozik. Lánya. Edit kerekszemű 11 évei kis'fruska. Örökölte anyja dús haját Orvos akar lenni. Kár, hogy nem fiú. Az biztosan ko­hász lenne. Es mint elvkor Fancsal- szki István tette, most 6 venné át f ' kanalat apja kezéből és vizsgálná [ formálná az örök anyagot. Urbán Nagy Rozáli alatt teszi meg. Most lépett a 73. évébe. Hatvanéves korában ment nyug­díjba. Hiába az akarat, a test már elnehezült, nem engedelmeskedik. Már csak arra való, hogy permetez- gesse a szőlőt, tegyen-vegyen magá­nak a gyümölcsösben. Segítsen néha az asszonynak behordani a vizet, gyujtóst, fát aprítani. De azért gyak­ran pihen már meg a borház előtti kispadon, gyönyörködve a szép lát­ványban. No, meg elgondolkozni az elszállt évtizedeken. Mert mennyi mindent rejtettek magukba ezek az évtizedek! Mennyit változott a világ. Van mit meghány­ni, vetni az öregnek, ha néha kijött hozzá a szőlőbe bátyja is, akkor egé­szen elmerültek gondolataik világá­ban. Mostanában már ő sem jön, a Lajos bátyja. 79 éves korában hagy­ta itt öccsét, egyedül a gondolatok­kal, az emlékekkel. Mert csak hiányosan és mindössze 24 év távlatában tudja követni a fia, István, akit már Pista bácsinak szó­lítanak a fiatalok, ö is kohász lett. A munkanélküliség idején, mikor az országban diplomás utcaseprők se­perték a város szennyét és hólapá­tokért álltak sorba a pedagógusok, akkor lett vashordó. Igaz, kissé meg­késve apjához és nagybátyjához ké­pest, hiszen 21. évét töltötte éppen akkor. Ma a vashordót harmadik segéd­nek hívják. Szóval egy fokkal ma­gasabban kezdte a lépcsőn apjánál. 80 tonnás kemencék is működtek már ekkor, de még mindig sokmin­dent csináltak kézierővel. A brigá­dok létszáma 14 fő volt egy ilyen ke­mencénél. És minden emberre szük­ség volt. István gyorsan haladt nagybátyja és apja mellett. 35-ben már csapolc segéd, rá egy évre már fiatal olvasz­tár lett. De nem sokat jelentett ez. Hiábí végezte el ugyanúgy a munkát, min akár az apja, vagy a többi öreg ol vasztár, az órabére csak 50 fiilé; A MEZŐGAZDASÁGI FELÜGYELŐK ÍRJÁL Jó termés ígérkezik a mezőzombori Béke Tsz-ben Öröm most a sárguló búza-, rozs- és árpatáblák között járni. Jó ter­mést ígérnek a kalászosok. A mezo- zombori Béke Tsz-ben is gazdag betakarítást várnak. A megyében ők kezdték meg elsőnek az aratást az őszi árpa tábláikon, örömmel tapasztalták, hogy a földre fordított többletmunka meghozta a gyümöl­csét: holdankénti átlagtermésük őszi árpából 20 mázsa. A termelőszövetkezetben jelenleg kevés a tagság, de annál erősebb az akarat a soron következő mun­kák elvégzésére. 51 kát. hold búza-* juk van, amiből 13—14 mázsás hol- dankénjti átlagtermést várnak. Ara­tásukat a szerencsi gépállomással végeztetik el. Jövőre öntözéses kertészetet léte­sítenek, hogy jövedelmüket fokoz­zák. Eredményeik láttán már több kívülálló kereste fel őket, jelezve, hogy ősszel be akarnak lépni a t&z- be, mert látják a közös munka elő­nyeit. DEÁK IMRE mezőgazdasági felügyelői Ne késlekedjünk az aratássall Az aratás, a növénytermelési munkák közül a leggyorsabban el­végzendő feladat. A szántóterület­nek mintegy 28—30 százalékáról kell 1—2 hét leforgása alatt a ter­mést betakarítani. Ez a megfeszí­tett munka igen jó munkaszerve­zést s a rendelkezésre álló gépi és kézi munkaerő teljes igénybevéte­lét követeli. Még mindág nehezen megy át a mezőgazdasági dolgozók tudatába, hogy a gabonafélék ara­tásánál nem szabad bevárni a teljes érést. Márpedig a viaszérésben ara­tott búzából alig van magpergés és a liszt minősége is jobb, mintha vá­runk a teljes érésig. Az a tapasz­talat, hogy a gabonafélék általában összeérnek; Az őszi árpa és rozs «íratását nyomon követi a búzának az aratására, a tavaszi árpa pedig legtöbbször már a búzával egyidő- ben aratható. Sajnos, ez csaknem minden esz­tendőben bekövetkezett és emiatt a túlérett gabonákból nagyon sok hullott a tarlóra. A szempergés oka elsősorban az aratás megkésése. Tehát ne késlekedjünk az aratás­sal: az őszi árpát és őszi búzát, őszi és tavaszi takarmányárpát viasz­érésiben arassuk le. A rozsot teljes érésben, a sörárpát a teljes érés kezdetén. A zabot akkor kell aratni, amikor a buga hegyén lévő szemek már teljes érésben vannak. A csa­padékos, meleg időjárás következ­tében gabonáinknál fellépett a fe­kete és sárga rozsda kártétele. Az utóbbi komolyabb kárt nem okoz és a rozsdával megtámadott kalászók beérlelik a magot. Súlyos veszélyt jelent azonban a feketerozsda, amely elpusztítja a megtámadott táblán az egész termést. A. fekete­rozsdával erősen megtámadott ka­lászosok aratásával ne várjunk a viaszérésig. Kevesebb és kisebb kár származik, ha már a teljes érés előtt, a viaszérés kezdetén learat­juk a megfertőzött táblát, mintha várunk, mert a rozsda elpusztítja az egész termést. A korábban leara­tott növényeken a gombaitelepek elpusztulnak és a magvak nem várt mennyiséget és minőséget adva, utánémek. Minden gazda saját érdekében a megfelelő érési idő­szakban végezze el az aratást; KECSKÉS IMRE gazdasági felügyeld Kombájn- és aratógépvezetők, cséplőmunkások, fiatalok, kiszisták ! való tekintet nélkfel. Követelményt hogy a csapat tagjainak legalább 60 százaléka 29 éven aluli legyen és a csapat tagjai 90 százalékban azonos személyekkel dolgozzák le a cséplési idényt. Az elcsépelt mennyiséghez számíts búza, rozs, árpa, zab, takarmányke-* verék. VERSENYDIJAK MINDKÉT CSŐ* PORTNÁL AZ ALÁBBIAK: Kombájn vezetők: I. díj 2000 forint« Aratógépvezetők: I. díj 1000 forint« A cséplőcsapatnál a versenyben legjobb eredményt elérő cséplőcsapat gépállomási vonalon 10.000 forint« Állami gazdaságnál 5000 forint. Felhívjuk az állami gazdaságok« gépállomások KISZ, EPOSZ és ME* DOSZ szervezeteit, igazgatóit és szakembereit, hogy segítsék a ver** seny kiszélesítését és azok eredmé* nyességét. Fiatalok! Kiszisták! Eposzisták! Példamutató munkával, fiatalos lendülettel és lelkesedéssel készül* jetek a Vl-ik moszkvai Világifjú* sági Találkozóra, vigyétek harcba a csapat minden tagját az aratás-csáp* lés minél előbbi szemveszteségnélküli befejezéséért. GERGELY ISTVÁN gépállomások igazgatósága. GÉCS PÁL Borsod-Heves megyei Ä. G.-ok igazgatósága igazgatója. PATAKI LÁSZLÓ megyei KISZ titkár« f SZÉKELY SÁNDOR 1 megyei EPOSZ-titkár. f DELI ISTVÁN megyei MEDOSZ-elnök. FIATALOK! Jelentkezzetek vasipari tanulónak! Jelentkezni lehet 14—16 éves korral, kovács, festő, hegesztő, marós, gyalus és esztergályos tanulónak a 100-as számú Ta­nulóintézetben (Diósgyőrvas- gyár) nyolc általános iskolai végzettséggel. Tanulmányi idő: 3 év (hegesztőnek 2 év). Tudja-e már, hogy megnyílt a rég óhajtott halász étterem Tokajban a földművesszövetkezet üzemelte­tésében, ahol kiváló hal-különle­gességek és tokaji borok között válogathat. A zenét DAMU GÉZA és népi zenekara szolgáltatja; Ha jól akarja magát érezni és gyönyörködni akar a Bodrog és a Tisza ölelkezésében, ne mulasz- sza el felkeresni éttermünket« NEMZEDÉKRŐL- NEMZEDÉKRE ■IIIIMIIIIiiillllllilH ............................................................... A világháború után a fiatal Fan- csalszki ismét a gyárba jött vissza; Mert ő is hadbavonult, idegen cé­lokért, mint a magyar király fel­pántlikázott honvédje. De a gyár olyan volt, mint a mág­nes. Akit egyszer elkapott, nem bir tőle szabadulni, Lajos aztán főolvasztár lett, végig­járva a közbeeső nehéz évek minden lépcsőjét, első, másodsegéd, segéd­olvasztár, olvasztár. Akkorra már szeme is gyakran lett vörös a nagy megerőltetéstől, az örökös gázszag­tól. A bajuszából is elszívta a gáz az összes festékanyagot. De sokan meg is vakultak. Lassú, kényelmes, gyil­kos vakulás volt ez, csak akkor vet­te észre az ember, mikor hirtelen a kemencétől elkapott tekintettel tár­sára pillantott és semmit nem látott. Hogyan orvosolták? Sehogy. Szem­üveget csak a főolvasztár kapott. Cancsalszki bácsinak csak a Iá-' * ba ment tönkre. Kiszáradt. Nehezen jár. A 20 perces utat házá­tól a szőlőig már másfél, két óra A KISZ és az EPOSZ megyei bi- \ zottsága, a MEDOSZ megyei elnök- 1 sége, a Borsod, Hevesmegyei Állami s Gazdaságok Igazgatósága és a Gép- c állomások Igazgatósága meghirdeti a s fiatal kombájnvezetők, aratógépveze- i tők és cséplőcsapatok megyei verse­nyét. l Az elmúlt években nagyszerű mun- \ kát végeztetek Borsod megyében. Lelkes és eredményes munkátokkal győzelemre vittétek az aratás és ifjú­sági cséplőmunkacsapatok versenyét. Ma ismét versenyre szólítunk Ben­neteket és magasabb teljesítmények elérésére, a jövedelmező gazdálkodás 1 megvalósítására. £ A verseny célja: gyorsan, a legke- 1 vesebb szemveszteséggel learatni és elcsépelni a behordott kalászosokat, í népünk kenyerét. 1 c A VERSENY FELTÉTELEI < A KŐVETKEZŐK: i KOMBA JN VEZETŐK: 1. Learatott kh. terület és elcsépelt j termény mennyisége. 2. A legkevesebb üzemanyag, al- \ katrész és javítási költség felhaszná- \ lása, a karbantartások elvégzése. 3. A megengedett szemveszteség 3 | százalék alatt kell, hogy maradjon. 4. Aratás közben a szalma rende­zetten egy sorban való lerakása. ; 5. A bizonylatok hibátlan vezetése. ARATÓGÉPVEZETŐK: 1. Learatott kh. terület nagysága. 2. Üzemanyag, alkatrész és javítási költségek minimálisra való csökken­tése. 3. A megengedett szemveszteség 3.5 százalék alatt legyen. 4. A tarló nagysága megengedett­nél magasabb nem lehet. CSÉPLŐCSAPATOK: 1. Egy dobmilliméterre eső legma­gasabb mázsateljesítmény. 2. A cséplésben eltöltött összes munkanapok száma üzemórákban ki­fejezve. 3. Az elcsépelt termény tisztasága legalább 96 százalékos legyen. a) A meghatározott legalacsonyabb szemvesztcség. A tört szem nem le­het több a kicsépelt szem összsúlyá­nak 3 százalékánál. Ocsuban nem maradhat 2 százaléknál több ép szem. A szalmában, tövekben, polyvában nem lehet több szem az elcsépelt összgabona súlyának 0.5 százalékánál. 4. A cséplőgépnél állandó rend le­gyen, a szalmakazlak és törek ren­desen összerakva betetőzve legyenek. 5. Cséplési bizonylatok pontos ve­zetése. j 6. A cséplő és erőgép megfelelő karbantartása, üzembiztos üzemelte­tése. ! A feltételek azonosak az állami gazdaságoknál és gépállomásoknál. A versenyből kizáró ok mindkét cso­portnál baleset, tüzeset és a minőségi munka elhanyagolása. A verseny ér- tékelése, az aratás-cséptcs befejezése után két héten belül történik meg. i A cséplőcsapatnál dobmilliméterre i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom