Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-04 / 154. szám

r €fefitörtök, 1957. július 4. ÉSZARMAGYARORSZAt*- a pa&alizis ellet* ELŐSZÖR csak egy, aztán kettő, végül sok kisgyermek esett áldoza­tául Az édesanya szívét összeszorí­totta a rémület és a fájdalom, az orvos pedig szomorúan nézte az izzadt arcocskát és csak ennyit mondott: paralízis ... Mint a bűvös, gonosz varazsige, úgy hat ez a szó az idegekre. Ki­zökkenti nyugalmából * messze űzi az álmot a szemekről, s mint kegyetlen kísértét munka­közben is odatolakszik eled. Szörnyű betegség. Tegnap m~9 sebesen szaladtak, tipegtek, topog­tak a pici lábak s holnap tálán mereven fekszenek, — Unná tette a hetegseg. Alattomos és szörnyű, mert apró eleteket kö­vetel áldozatul. Nem a hervadó rózsákat, hanem a bimbókat sza ^NÉHÁNY HETE sokat beszélünk erről. A paralízis szó gyakori, szinte mindennapos lett életűn,z- ben, A megyei pártbizottságon naponta csörgött a telefon. Aggódó szülők várakoztak, hiszen sok Lö­sze hír járta a megyét, amely Összeszorította a szíveket. Segítsen a párt — ezért jöttek. Segítsen megakadályozni a terje­dését, segítsen gátat vetni a beteg­ségnek, mert ha nem teszünk ellene semmit, felperzseli a nyíló elet­bimbókat. , , És a párt segített. Ma mar a fe­lélem is kisebb, a szívek megnyu­godtak valamennyire és a kisagyak fölé hajló szemekből felszáradtak a könnyek. Az első megbetegedes valamikor januárban történt. Egészen várut- Unul tört ránk. Igaz, szedett áldo­zatokat, de nem olyan mértékben, mint híresztelik. A párt megyei vezetőinek közbenjárására az egész­ségügyi kormányzat sokat segített, hogy megakadályozza a fertőzés további terjedését. A Semmelweiss kórházban külön osztályt hoztak létre. Itt csak paralízises betegek fekszenek. Eddig három vastüdő érkezett, ebből kettő már gyógyít. Repülő-mentők... A HÓFEHÉR VÖRÖSKERESZ­TES autók különös kiváltságot él­veznek "a közlekedésben. A piros- lámpa zölddé változik, megnyílnak a sorompók és félreállnak a jár­művek, ha felhangzik a jólismert szirénábűgás. Az emberi élet men­tésére induló orvos vagy a beteggel kórházba száguldó autó előtt min­den út nyitott. JVIost különösen. Miskolcon van az ország leg­nagyobb vidéki mentőállomása és vezetője dr. Szabó Elemér az or­szágban a legfiatalabb mentőállo­másvezető főorvos. Néhány hete megnőtt a feladatuk. Az ápolók és gépkocsivezetők közös erőfeszítés­sel dolgoznak. Emberek ők is és bárki megkaphatja a betegséget, vagy megfertőzhetik gyermekeiket otthon s ki az, akinek e gondolatra nem bénul meg az agya, szívét nem rohanják meg a kétségbeejtő érzé­sek...? Mégis önként jelentkezők mennek a betegekért. Soha senki még nem szabódott. Éjszaka vagy tűző napsugárban rohan a gép­kocsi. A vezető arcán egymást érik a verejtékcseppek. A kocsiban 56 fokos meleg wn, mögötte pedig ott a beteg, akinél minden perc késés halálos lehet. Emberfeletti munka ez. NÉHÁNY NAPJA a miskolciak nemcsak fehér autókat látnak vö­röskereszt-jelzéssel, hanem repülő­gépet is. A súlyosabb betegeket szállítják Budapestre. Cseng a tele­fon s egy percen belül már indul is a mentőkocsi a betegért. Aztán újabb telefon a miskolci repülő­térre s a karcsú gép, amely eddig türelmesen várakozott, megmozdul. Feldübörögnek a motorok s a hatal­mas test a levegőbe emelkedik, hogy utasát az életet jelentő gyó­gyulás felé repítse. S míg a gép tovasuhan, újabb telefonálás Buda­pestre: várják a beteget! Az emberi élet védelmére tehát a technika modern vívmányai is szolgáUtba léptek. És ez a tudat nagyon jó!... A vastüdő A MEGBETEGEDÉSEK nagy­része a légzőszerv megbénulásával kezdődik. A megfulástól a vastüdő menti meg a beteget. Ez a szerke­zet helyettesíti a megmerevedett izmokat, ki- és bejuttatja a levegőt a szervezetbe. Három hónappal ez­előtt Miskolcon még egy sem volt ebből a fontos készülékből. Az or­szágban sem sok van belőle, hiszen külföldről vásároljuk — drága pén­zen. A városi tanács végrehajtóbizott­sága és a mentőállomás dolgozói az aggódó szülők nevében a Nehéz- szerszámgépgyár dolgozóihoz for­dultak: készítsenek egy v'astüdőt, amelyet mentőautóba szerelve, be­tegek szállításánál használhatnak. A Nehézszerszámgépgyár igazga­tója, Kottái Béla ígérte meg a gyár munkásai nevében: szabadidejük­ben, napi munkájukon túl elkészí■* tik a vastüdőt. Mintát a győri Wil­helm Pieck gépgyárból kaptak. Ez a minta sok mindenben nem felelt meg a kívánalmaknak. A hosszú, hengeralakú test nehezen fért el a mentőkocsiban, kezelése sem volt Síma. Áttervezték. Lelsz Nándor ceruzája alól kerültek ki a rajzok. Csaknem egy hónapig dolgozott megfeszített erővel s olyan kitar­tással, ahogyan csak egy kétgyer­mekes édesapa tud dolgozni, ha arra gondol, hogy az ő gyermekei is megbetegedhetnek. Az üzemfenntartástól Gombos György, Juhász István és Novotni Ferenc dolgoztak a yastüdő meg­építésén. Hat hétig tartott, míg minden műszer pontosan a helyén volt s a hengeralakú testet átadhat­ták gyógyításra. Fazekas László, a városi tanács vb. elnöke tegnap délután forró kézszorítással tolmácsolta a Nehéz­szerszámgépgyár dolgozóinak a se­gítséget. . . EGYSZERŰ MUNKÁSOK, orvosok, ápolók, egészségügyi dol­gozók százai fáradoznak a pusztító betegség leküzdésén. Ezért a hősies munkáért sem szép szavakkal, sem túlóradíjjal, sem mással nem lehet megfizetni. Ez megfizethetetlen. De próbáljunk mégis valamit törlesz­teni mi, édesapák és édesanyák, a szivünk szeretetével. KECSKÉS RÓZSA Az egészségügyi minisztérium heti tájékoztatója a gyermekbénulásos megbetegedésekről Újabb megbetegedések az elmúlt héten elsősorban az ország észak­keleti részein a már közölt területe­ken fordultak elő. Az ország egyéb területén — beleértve Budapestet is •— a megbetegedések száma nem éri el a múlt évi megbetegedések szá­mát. Eger városban, az egri járásban és a füzesabonyi járásban az elmúlt hét alatt nyolc új megbetegedés történt, emiatt ezeken a területeken is korlá­tozni kellett a csoportos gyermek- üdültetést. A héten a csoportos gyermeküdül­tetési zárlat alól felszabadult Pest megyében Rád és Erdőkertes község, Pécs városában Üszög külkerületi la­kott hely. A 14 éven aluli gyermekek csopor­tos üdültetése szempontjából jelenleg egészségügyi zárlat alá vont terüle­tek: Borsod-Abaúj-Zemplén megye egész területe, Miskolc város, Heves megyében Eger és Hatvan város, va­lamint az egri és a füzesabonyi já­rás, Hajdu-Bihar megyében a berety- tyóújfalui és biharkeresztesi járás, valamint Biharnagybajom község, Szolnok megyében Jászárokszállás és Nagykőre község, Szabolcs-Szatmár megyében Nyíregyháza, Nagykálló, Nagyhalász, Kisvárda, Tiszalök és Pátroha városok, illetve községek. Pécs városában Mecsekszabolcs és Vasas külkerületi lakott helyek. Az elterjedt alaptalan hírekkel szemben Budapest, a Balaton környé­ke, a Dunántúl — kivéve Pécs város említett területeit —, ahol az év eleje óta összesen hat megbetegedés for­dult elő — járványmentesek. (MTI) (^SEMETEKERT lJa már nagyon el- . fárasztott a min­dennapi zsivaj, ha tor­lódnak agyamban a fel­csipegetett gondolatmor­zsák, szobám nyugtalan csendje helyett legszí­vesebben erdőbe me­gyek pihenni, rendsze­rezni. Nyári szabad he­teimben elmaradhatat- lanokká lettek a baran­golások, a Bükkben, a Mátrában. A zöldre ta­padva külön pihen a szem, suhogás altatja a hallást. Az állandóság nyűgöz le leginkább az erdőben, a buja szépség állandó­sága. Bilincset dob a lelkemre, mint szende kékszemű lány riadt te­kintete. Akik közel­kerülnek hozzá, nem szabadulhatnak hatása alól. Sok erdésszel ta­lálkoztam már, a falut, az erdőt járva, de egyetlen, zord szavára sem akadtam eddig. Tisztább, bátrabb a sze­mük éle, nyugodtabb, biztosabb a kezük. Ilyen emberrel talál­koztam Garadnán is, a csemetekertben. KömI- nyű is volt megismer­nem, meg nem is. Könnyű, mert az arcára néztem és tudtam, hogy kivel van dolgom. Már nem mindig hiszek az arcnak, a szemnek, de Gyímesi János esetében biztos voltam az ítéle­temben. Nem volt köny- nyű megismernem, mert magáról nagyon keveset beszélt, leg­többször semmit. »Meg akarsz ismerni? Nézd meg a munkámat, a csemetéimet, azok az én gyermekeim« — így gondolkodik. Hát nézzük! Fenyő­vetés — nyílegyenes, sötétzöld szalagok fut­nak a barna mezőben: — Olyan szép, hogy az isten is mosolyog rajta, ha lenéz az égből, mondja Gyimesi János. Arrébb tölgy és vad­cseresznye sorok, az óriás nyár nyúlánk cse­metéi. Üresen hagyott földtábla fehérlik. Mész- iszap van rajta, sava­nyú jellegű a talaj. Újra óriás nyárcsemete tábla. Most még kicsi­nyek. Szeptemberben indulnak gyors növés­nek, az éjszakák hosz- sza b bodtával 10— 12 centimétert nőnek éj­jelente. Zöld csemeték mellett az olajfüz ezüstjét himbálja az al­konyati szél. A rezgő nyártábla szélénél állunk meg. Ezzel volt egy kis baj. Gyimesi János csemetekert ve­zető keserűen nézi a megritkult sorokat. — Mindent megtet­tem, ami emberileg, szakmailag tőlem telt. Hiába ... — A 0.25 hek­tárnyi rezgőnyár 75— 80 százaléka kiégett a június eleji rekkenö hőségben. — Három órával előtte néztem, még semmi baja sem volt. Bosszantja, nagyon bosszantja az eset. Mint mondta, egy hétig nem aludt utána, és én elhiszem neki, miután megismertem. Azóta el­telt egy jó hónap s még mindig előhozako* dik vele. Elejétől végig átgondolja, hol véthette el. Az olyan emberek közé tartozik, akik a szó szoros értelmében szenvednek egy elhibá­zott lépés miatt. Pedig a rezgőnyár esetében egyszerűen balszeren- cse csúszott be, aligha beszélhetünk hibáról. Mindez jelentéktelen apróságnak tűnhet, ám nagyon jellemző. Az egyszerű ember, a hét­köznap embere becsü­letességének és felelős­ségérzetének szép pél­dázata. Ha mindenki így törődne a köz va* gyonával. a közért!.. * —, de hagyjuk, nem szabad az embereket idealizálni. Tovább gyalogolunk a csemetekertben. Kí­sérőm húzza az egyik lábát. Megrövidült a második világháború­ban. Most erősen met* daaadt a sok gyaloglás miatt. Miért nem kér szabadságot? — kérde* zem. — Áh, nem lehet* Nem hagyhatom itt cse­metéimet. — Fürgébb ben lépked, bizonyítani akarja, hogy nincs semmi baja. Nem ment orvoshoz* Az nem engedné dol­gozni. Pedig biztosra veszem. hogyha a Zemplén-hegységi Er-> dőgazdaság igazgató-1 sága tudna a betegség géröl, szabadságra kül­dené és gondoskodna arról, hogij üdülőbe, fürdőbe kerüljön. NAGY ZOLTÁN SsttáUto&fyfyClCÚ&SC&CLty megírta, illetékes szerv intézkedett A sajtó nyilvánossága sok esetben kedvezően érezteti hatását. így \oit ez a miskolci József Attila Művelő­dési Otthonnal is. Az ellenforradalmi eseményeik alatt beköltözött lakók lehetetlenné tették a művelődési ott­hon munkáját. A városi művelődési osztály és a művelődési otthon igaz­gatójának kérelmére nyilvánosságra hoztuk a jogtalan lakásfoglalás ügyét. Az első kerületi lakáshivatal nyom­ban kiszállt a helyszínre és ígéretet tett, hogy a lakóknak mielőbb meg­felelő lakást utal ki. A lakáskiutalás folyamatban van. A Táncoktatók Munkaközösségé* nek jogos kérését is közöltük lapunk* ban. Jogosnak találtuk azt a kérésü* két, hogy az eredetileg tánciskola* nak épült helyiséget, melyet most a Textilnagykereskedelmi Vállalat rak* tárnak foglal el, visszaadják eredeti rendeltetésének. Ennek eredménye- ként a Textilnagykereskedelmi Vál* lalat felettes hatóságánál azonnal in* tézkedett. Úgyszintén a városi tanács illetékes előadója, Leffler elvtárs is megfelelő helyiséget nézett, ahová a raktárt elhelyezik. Ennek eredmé* nyeként a közeljövőben megoldódik a balettiskola kérdése. X. NYÍLIK A KÓRTEREM ajtaja a női osztályon és egy idősebb ápolónő jön ki. Oda­lép a folyosón beszélgető fe- hérkötényes orvosok egyiké­hez. — Tanár elvtárs, magá­hoz tért az asszony. Most ér oda hozzájuk egy fiatal szőke ápolónő, az idő­sebbnél megáll és mondani akar neki valamit. De annak éppen válaszol az orvos: — Láza van még? — Lement. Folyton a fiát emlegeti. — Értesíteni kell a családját. Jöhetnek hozzá láto­gatóba. Igen, de a Feri fia elszökött hazulról. A fiatal ápolónő kék szeme mintha elfátyolozódna hirte- len, valami felrémlett neki: — Ki az az asszony? — Dénesné. — Megnézem — megy tovább a fiatal lány a kórterem felé. A szobában rögtön megismeri kiről van szó. A beteg asszony fekete haja élesen elütött fehér arcától és a párna­huzattól. Szemei körül sötét vörös karikák virítottak. A sí­rás karikái ezek. Felnyitotta a szemét. Lázas csillogásban égett két nagy fekete szeme. — A fiam... Hol van Feri? Bejött az orvos. Utána a másik ápolónő. Az orvos meg­simogatta az asszony kissé kócos haját és úgy mondta: — Hamarosan itt lesz a férje. Tudja, hogy meddig aludt? Csak egy tagadó fejmozdulat volt a felelet. — Két hétig. De most már jól van. Pihennie kell. Meg­gyógyul. A fiatal ápolónő odalépett a tanárhoz. — Tanár elvtárs. Engedje meg, hogy Dénesnét én ápol* jam,szabadidőmben. Az orvos nem értette, nem tudta, miért kéri a lány. Vállat vont: — Tessék. A lány odament Dénesnéhez: — Ilona vagyok. Megismer? Dénesné elmosolyodott, simogatni kezdte a föléje hajoló lány fejét. xi. REKKENÖ HŐSÉG. A bűz förtelmes, szinte Jcibirhatat- 9sn. Már harmadik hete hervad Feri a bécsi rendőrség pisz­kos, férges fogdájában. A folyosón egyhangú léptekkel ko­pog» az őr. Időnként benéz a figyelónyíláson, közömbös, Feri előredült. Arca eltör* zult, mondani akart valamitt de a „Hitler-másolat” ráüvöl- tött: — Bedenken Sie érst! És mint a rosszhangú sira* toknál az előénekes, úgy kán* tált a tolmács, amint magyarra fordította: — Gondolja meg előbb! FERI IDEGEI kezdték felmondani a szolgálatot. Indu* latait már nem volt képes visszafojtani ilyen elgyötörtén. Lábát szétvetette. Keze ökölbe szorult. Az arca elsötétült. Elordította magát: — Engedjenek el! Ártatlan vagyok!.,. Halk hörgéssé fulladt a hangja. — Nieder! — Hasrafeküdni! — visszhangzott a tolmács rikácsolása, Feri az ajtóig hátrált. Sírt. Jajgatott. Letérdelt és úgy könyörgött, hogy ne bántsák. Hiába. A csoportvezető a földre lökte. A másik füzetlen cipőjét rántotta le a lábáról, A vezető elmarkolta a fiú lábaujját és olyat vágott gumi* bottal a talpára, amekkorát csak tudott. Felüvöltött a gye* rek, csaknem eszelősen. — Anyám! Meghalok... Szívében és tarkóján érzett kegyetlen fájdalmat a meg* annyi ütésre. Elájult... Egy vödör hidegvíz zúdult a nyaká* ba. Kezdett magához térni. Felráncigálták a padlóról és kérdések özönével kínozták tovább. Gyanús volt, mert dolga volt egyszer a rendőrséggel... — Na, észhez térsz már kicsikém? — Ártatlan vagyok... Olyan pofont kapott a „Hitler-másolat”-tói, hogy neki* esett a falnak. — Beszélni! — ordította a két hang egymás után. — Ha őszinte lesz, szabadon engedjük.... Feri váltogatva állt egyik lábáról a másikra. Folyt róla az izzadtság. Megszólalt: — Nálunk nem verik az embert.., — Nem igaz! — förmedt rá a tolmács —, legfeljebb íéfleá nem vertek, mert céljuk volt veled! Beszélni! Feri megtántorodott. összerogyott. Sem a teste, sem aä idegei nem bírták tovább. A Hitler-kópia intett, hogy vi* gyék vissza a cellába. Amikor magukra maradtak, így szólt! — Holnap még kezelésbe vesszük. Ha nem vall, szaba* dón engedjük és megfigyelés alá vesszük. Vgy iátem, ezt is a kalandvágy hozta ide. (Folytatjuk.) 1 / » IAMAPA.S r f jjj“ I ^ ^ ^ j JJ* R EG É N Y bamba arckifejezése van. Ügy néz, mintha semmi köze nem volna az egész tömlöchöz. Tekintetében semmi nyoma a saj­nálkozásnak. Pedig harmadik hete, hogy minden másnap látja Ferit kihallgatás után összeverve. Lassan becsukja a figyelő ablakot. Unott, ütemesen kopogó léptei jelzik, hogy tovább ment. Feri megrázkódott. — Vadállatok — morogta komoran és eltorzult arccal nézte sötétkék ruháját. Piszok, csupa szenny volt már, itt-ott szakadozott. Kilincszörgés; kulcs zörren a zárban, nyílik az ajtó. — Zum rapport! Kihallgatásra! — ordítja egy másik szür­keruhás fogházőr, akinek őrmesteri rendfokozat van a váll­pántján! Feri összerezzent, sebesen ugrott fel, hunyorgatott, majd mintha tarkónütés érte volna, kilépett a szűk cellából s a folyosón arccal a fal felé fordult. Két kezét hátratette. Meg­tanulta már ezt. Nem azért, mert értett németül, hanem a rúgásokból és a jelekből. Felkisérik egy földszintes szobába. Az őr nagyot lök rajta a lépcsőnél. Három civilruhás nyomozó van benn. Az egyik, a vezető olyan, mint Hitler. Olyan a bajusza, haja, az arca. Csak magasabb. A másik kettő olyan, mint a legtöbb osztrák hivatalnok. Kockás, csikós ruhában, sima, hátrafésült hajjal. Az egyik betegesen sovány, ráncos arcú. Olyan, mint a szegfűgomba az erős napsütésben. Fonnyadt. De szürke szemei szúrósan villognak. A másik? Oldalról nézve hason­lít egy részeges falusi suszterhez. Kölcsönös undorral néznek egymásra. A „szegfűgomba” volt a tolmács. A „Hitler-másolat” elkezdett vartyogni, majd a másikra nézett, az meg ma­gyarul kérdezte: — Maga bement három héttel előbb egy módos gazdá­hoz. Elmondta, hogy politikai menekült. A gazda enni adott és szállást. A politikai menekült meg országunk gyáripara és egyéb adatok után érdeklődött. A gazda helyesen jelentette fel. Maga kém. Újabb vartyogás. A tolmács fordít: — Maga azt már elismerte, hogy néhány órát töltött a rendőrségen. Most vallja be, milyen feladattal küldték át megbízói, kivel kell itt felvennie a kapcsolatot?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom