Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-27 / 174. szám

Szombat, 1957. július 27. ÉSZAKMAGTARORSZAG 3 látogatás A MISKOLCI DÓZSA PÁRTSZERVEZETBEN lüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiHiiiiiiiimiiiiiiiiHiiuiiiti,ni,uhu,nnu,llllllllllj|||||11|,|J|(jlJ||I|(||||||||1|(|I1|1||mi(||||t|lt|l)l||l||!|i|i|Miii!ii|i|ii|i|iii|iii(itiiiiiiii „„„„„„ .......... A Beloiammsz-utca végén a kapu- bejárat mellé szerelt egyszerű sárga tábla hirdeti: itt székel az MSZMP Dózsa György pártszerve­zete. Talán azért is érdemes meg­emlékezni róla, mert itt alakult újjá az MDP szilárd magvaira támasz­kodva Miskolcon az első MSZMP területi pártszervezet s egyben a vá­ros legnagyobb területi pártszerve­zete. A pártszervezet vezetősége és tag­sága sokat emlegeti és joggal büszke arra, hogy ez az egyetlen területi pártihelyiség, amelyet az ellenforra­dalom időszaka alatt a «-honfoglalók-« nem foglaltak el. No, nem azért, mert nem akarták. Volt jelentkező bőven. Sőt, mi több, megjelentek a »színészkormány« képviselői is, — mondván: hogy ők lefoglalják a párt- helyiséget. Egyikük nagyon rendesen viselkedett, de a másik, egy 43 év7 körüli magas, sovány színész ugyan­csak acsarkodott. — Itt a tanácsi beutalás, maguk tűnjenek el! Nem lesz tovább párt, eleget hazudtak 12 éven keresztül! — Szó sem lehet róla! — mondták az ott tartózkodó kommunisták. — A párt él, volt és lesz! Mi nem me­gyünk innen el, egy tapodtat sem! — Vegyék tudomásul — üvöltözött a sovány —, nincs az a hatalom, amely megvédené, még a Kádár-kor­mány sem, mert a nép nem engedi tovább! A végén mégiscsak üres kézzel mentek el, mert a pártszervezet né­hány harcos tagja mint Tóth Sándor, Csillag Gyula elvtársak, saját életük kockáztatásával is, de meg tudták védeni a helyiséget. A megvédett helyiségben novem­ber 13-án alakult meg az MSZMP. |ÁÍu&zoinhatan voltunk akkor — emlékszik vissza Csillag elvtárs. — Hat éve vagyok vezető­ségi tag, ismerem az embereket. Elő­re meg tudtam mondani, kik lesznek az elsők, mert ezidő alatt megismer­tem, kik azok, akik a közösségért, a pártért az életüket is feláldoznák, és kik azok, akiket csak a karrier von­zott a pártba. Tudtam, kik azok, akik már jó úton haladtak, de még nem voltak elég szilárdak, akiknek neveléséhez, kommunista jellemük kifejlesztésére még időre van szük­ség ..........— — Január elején — kapcsolódik a b eszélgetésbe Tóth elv társ — »előre a 10'0 párttagért« jelszóval felkeres­tük a volt MDP-tagokat, és hívtuk őket a párthoz. Január végéig már 108-an voltunk. — És most hányán vannak? — Körülbelül 400 tagot vettünk fel, most 212-en vagyunk. A többiek vasasok, bányászok, vasutasok, ér­telmiségiek; volt BM-eroberek, míg meg alakult az üzemi pártszer­vezetük, idetartoztak, utána a mun­kahelyi pártszervezethez iratkoztak ,át. A vezetőség tagjai elmondották, egy állandó problémájuk: túl nagy a terület. A Petőfi pártszervezet teher­mentesíthetné a pártszervezetet, de a helyiséget elfoglalták a »honfogla­lók«. Igaz, nem maguktól: Földvári Rudolf, az áruló megyei titkár utalta ki nekik, mondván: úgy sincs szük­ség már itt pártszervezetre. Földvári jóslata nem vált be. Példa a Dózsa-pártszervezet is. Lüktető, eleven politikai élet zajlik itt a falak között. Arról nem is akarok írni, hogy a területet felosztották utcák szerint, így hozták létre a pártcso- pcrtokat. Inkább arról írok, hogy itt igen erős a párthoz és a párttagok­nak egymáshoz való ragaszkodása. A szervezet vezetősége erős kapocs, mely megteremti az egységet, össze­kapcsolja a tagokat. Tagjai Kertész Gáspár, Tóth Sándor, Csillag Gyula, Budai József, Németh Béláné, Kiss Ferencné, Takács Béláné elv társak, akikben jól egyesül a régi mozgalmi tapasztalat, a fiatalok lendülete, a forradalmi lendület és a''higgadtság. A pártszervezet sok régi, kipró­^ bált harcossal büszkélkedhet. Itt vannak Nyiczki György, Mandula Lajos, Oszip István, Iván .István, Frank Miklós elvtársiak, akik évek, évtizedek óta végeznek mozgalmi munkát. Akik a Horthy-rehdszer börtöneiben sem törtek meg. Meg kell említenem a 80 éves Sárkány József elvtársat, aki már 1919-ben direktóriumi tag volt. A 66 éves Stupkia István elvtárs, a legjobb párttsoportbizalmi, itt van a 18-as kommunista Kiss Ferenc, vagy akár Molinári Costáné, aki Amerikából jött haza, ott is kommunista volt. Az összetétel jobb mint az MDP idejében volt. Sok párttagban októ­ber megerősítette a párthoz való ra­gaszkodást, sok párttagról lehullt a lepel s kiderült róla, hogy karrierista, vagy éppen ellenforradalmár. És van jó 20 párttag, akik az ellenforrada­lom alatt értették meg, mit jelent a népi demokrácia számukra és mit je­lent a párt és most lettek párttaggá. Jöttek szépszámmal karrieristák is, sőt ellenforradalmárok is, hogy a pártban búvóhelyük légyen. Szeren­csiére a szervezet elvi és gyakorlati dolgokban éber és szilárd, s az ilye­neket eltolja a párttól. Sőt, mi több, az egyik elvtársat azért vonták fele­lősségre, mert több olyan embert ajánlott tagnak, akiket a tagság el­lenforradalmi és egyéb tevékenysége miatt nem tartott méltónak a fel­vételre. Amilyen kemények és szigo­rúak az eHenforradalmárokkal szem­ben, ugyanolyan emberiek és meg­értők a jóindulatú megtévedt embe­rekkel szemben. Alaposan mérlegelik a tettek rúgóit, figyelembeveszik az események légkörét, környezethatá­sát és aszerint döntenek. A pártszervezet nem egy tagja fegyverrel a kezében őrködik, hogy ne lehessen mégegyszer október 23, ne lehessen vérfürdő. Tizenkét tag van a munkásőrségben. A vezetőség tagjai esténkint inspekciót tartanak, ilyenkor sok-sok elvtárs bejön, el­mondja problémáit, észrevételét. Több elvtársat segítettek álláshoz, segítettek abban, hogy továbbtanul­hasson. foglalkoznak lakás- és egyéb problémákkal is. A tagság és vezetőség nagyrésze régi tag, de a szellem új. Végighall­gattam egy vezetőségi ülést és meg­figyeltem, hogy a vezetőség tagjai egyforma súllyal mondhatnak véle­ményt és dönthetnek ügyekben. Itt a döntő szó a többségé. A taggyűlé­sek igen élénkek. A vezetőség tagjai elárulták, hogy minden taggyűlés elé úgy lépnek, mintha az vizsgabizott­ság lenne. 212 szempár figyeli a ve­zetőség munkáját, 212 kommunista mondja el véleményét, meglátását, IVéha bizony elporol bennün- két a tagság... — mondja az egyik vezetőségi tag, Igen, a párt­tagság nem isméi- tréfát, ha közős ügyről van szó. Nem ismer tétová­zást, hanyagságot, ingadozást, véle­ményét bátran, őszintén, nyíltan ki­mondja. Előfordult, hogy egy tagfel­vételnél másfél órán át is vitatták az illető magatartását, jellemét, életét, körülményeit, célját, törekvését. Megvan-e benne a feltétel, jó és har­cos kommunista válik-e belőle. A vezetőség tagjai elmondották, hogy a tagságban már sikerült tisz­tázni az ellenforradalommal kapcso­latos problémákat. E célból egyik este kérdezz—felelek estét rendez­tek, amelynek előadójául Déri Ernő elvtársat, a városi pártbizottság tit­kárát kérték fel. Ez a kérdezz—fe­lelek este rendkívül hasznos és érté­kes 'volt. Déri elvtárs jóformán ki­merült a sok kérdésre adott válaszá­ban, de a tagság változatlan érdeklő­déssel új és új kérdéseket adott fel, hogy minden politikai jelenséget ala­posan megismerjen; A pártszervezet terveiről talán ^ még annyit: a helyiséget még jobban a tagság otthonává szeretnél?; tenni. Külön játéktermet, olvasóter­met szeretnének berendezni, külön­féle vetítettképes előadásokat' akar­nak szervezni, kultúrelőadásokat tar­tani, hogy a tagság még jobban ösz- szeforrjan, még jobban megismerje egymást. (CSORBA) MIMIIIIIfil KÉPEK EMBEREK ÚJ ELNÖK TIHOLDDARÓCON LEERESZKEDÜNK A FALU ELŐTTI DOMBON. Az előttünk lévő hegyoldalon — ahogy Darócon nevezik, a Parton —, különleges fehérlő alkotmányokon akad meg a szemünk. Barlanglakások. Tibolddarócon még barlangban is laknak emberek. 1938-ban ezekben a barlanglaká­sokban lakott a falu 70 százaléka. A falu előtt új házsor fogad. Még nin­csenek vakolva, némelyikről az ablak is hiányzik. Most pótolják az év­tizedek mulasztcisát — építkeznek. Sok a mulasztás, hát pótolnivaló is akad bőven — anyagban és szellemben egyaránt. Itt sokrétű és komoly munkák várnak a tanácsra, ha a vezetők képesek helyesen felmérni a tennivalókat és megtalálják a kivitelezés módját is. Ebben a faluban tehát többszörösen fontos, hogy rátermett, tapasztalt ember vezesse a községi tanácsot. Szabó Lajos elvtárs személyében m.ost új elnöke van Tibolddaróc- nak. Alig egy félhónapja vette át új munkakörét. Most ismerkedik fela­dataival. Megállja-e majd a helyét? Megérdemli-e a tibolddaróciák bi­zalmát? Erre egyértelmű igennel lehet válaszolni. Miért? 32 éves, de már megjárta az élet és a munkásmozgalom kemény iskoláját. Fiatalkorában Mezőnyárádon summáskodott, majd a diósgyőri vasgyárba került. Az akkor még 19 éves fiatalember itt érezte, tapasz­talta először a munkások összefogásának nagy erejét. 1945-ben, a felszabadulás évében lépett a kommunista pártba. 49 óta különböző pártfunkciókat töltött be. Legutóbb az ellenforradalom idején a mezőkövesdi járási pártbizottság instruktora volt. Az ellen- forradalom után az elsők között jelentkezett a miskolci Tizeshonvéd karhatalmi zászlóaljba. — Miért jelentkeztem a karhatalomba?— gondolkodik. Mit is le­het erre válaszolni. — Mert kommunistának vallom magam — mosolyog. — Hát nem természetes, hogy a karhatalomban volt a helyem? — Már idegileg őrölt fel, hogy nem adnak fegyvert a kommunis­ták kezébe. Kopogtatnak az ajtón. Az elnököt keresik. Valamilyen törvényte­len felmondásról van szó. Az elnök vigyázatra int. Meg kell vizsgálni, szigorúan ügyelni kell a szocialista törvényességre. ÚJRA A FALURA TERELŐDIK A BESZÉLGETÉS. Tibolddaróc lakóinak többsége viszonylag szegényen él. Nehéz kilépni a múlt mocsa­rából. Azelőtt zsellérek, szőlőmunkások voltak. Sok a faluban a több- gyermekes nagy család. Kétezernyolcszázan lakják a nagynak éppen nem mondható, dombok közé szorított falut. — Mik a tanács legközelebbi tennivalói? — kérdezem az új elnököt. Sorolja. A leglényegesebb: kb. 130 ezer forint értékű beruházás befejezése, — ezév végére a falu minden utcájában ott lesz a villany. Először ezzel végeznek, aztán ami jön sorra. Mindez egymagában/ nem elég. Legalább ilyen fontos az em­berek, a fiatalság nevelése, hogy az új generáció már ne az alkoholban, a verekedésben keresse szórakozását. Az apák így csinálták, — mene­kültek a gondból. A mai fiatalokat csak a semmittevés viszi a hasonló útra. AZ ÜJ ELNÖK MINDEZT LÁTJA. Tele van elképzelésekkel: Mit és hogyan javítson? A jövő minden bizonnyal mellette szavaz majd és bizonyítja, hogy Szabó Lajos érdemes a tibolddaróciak bizalmára. (n) • » Ötezer példányban jelent meg a Sárospataki vezető című füzet A ki ki akar lépni* az kilép. Majd megbánja később és visszamegy önszántából. Aki meg bent akar ma­radni, az bent marad, legfeljebb kisebb lét­számmal, kevesebb föl­dön fog gazdálkodni a téesz. Ha jók lesznek a ter­méseredmények, úgyis visszalépnek az emberek, odamennek, ahol jobban boldogulnak. Csakhogy Balatoni Józsefet nem ez bántja. Neki a vagyon miatt szakad meg a szíve. Azt ki sem lehet mondani, hogy mennyit dolgoztak most is, egész nyáron. A lelkűket adták bele a mun­kába a csoporttagok és most egyszerre fuccs min­dennek. Szétviszik a közös vagyont. Odavan már vagy kétezer darab gyönyörű birka, a sok szarvasmarha, Sertés, meg a sok szép csikó. Szinte a szíve hasad meg érte, ha rágondol. Már-már egészen jól állt a csoport és most, mire minden ember kiveszi a járandóságát, éppen nem marad semmi. Elvesztegetik potom áron. A bentmaradó tíz-tizenkét ember kezdheti megint elölről a mun­kát. Eltelik öt év is, mire összeszedik magukat. Addigra már hol tartanának, messzire megelőz­nék a turkeveieket. . Hja, addigra... ! Mindig ezen jár az esze. Mostmár úgyis fuces mindennek. Elmosta az eső. Igen, ez a szennyes szürke, őszi eső ...! Már a kertek alatt jár, alig párszáz méter választja el a falutól. Vissza kikanyarodik az útra, megáll egy szalmacsomó mellett, kipiheni magát, ledobja a biciklit. Ez is a csoport földje, ősziárpát vetettek bele, amikor még messze járt a vihar. Hej, mikor még ezt az árpát vetették! Dehogy volt eszibe egy embernek is, hogy decem­ber közepén istenhozzádot mond a csoportnak. Ügy dolgozott mindenki, mint a tízparancsolat. S milyen szép terveket szövögettek munkaköz­ben ... Ji/f ár szépen zöldül az árpavetés, csak ezt is lassan elönti a víz. *Ha nem áll el az eső­zés, vagy ha nem csatornázzák le, akkor aligha aratnak jövőre. Márpedig ezt meg kell fogni, szükség van a jó termésre. Meg is tartják ezt a táblát a visszamaradó tagoknak. Jó föld, aranyat ér, azonfelül közel is van a faluhoz, nemjkell so­kat kocsikázni, hogy kiérjenek. Készülődik, indul hazafelé. Rugdossa lefelé eipője talpáról a sarat. Alig hogy beér a faluba, Vágásival talál­kozik. ŐNODVÁRI MIKLÓS: cA BÁBOLNÁI FRONTSZAKASZ — Megállj csak egy percre! Mi újságot hoztál? — Jóformán semmit. Nem jutottunk dűlőre. Ott is azt mondták, eresszük ki a gyeplőt. Hadd menjen, aki menni akar. Nem tarthatunk vissza erőszakkal senkit. Hiszen nem is. Ki akarja őket visszatartani? Csak a vagyon... Hát az rendjén való. dolog, hogy most mindent szanaszét húzzunk.' Külön- külön nem ér már ez semmit. — Ami jár nekik, az jár ... — Rendben van, de a téesz sem maradhat üres kamrával. Hát mivel kezdjük a jövőévet? — Van még ott vagy hetven darab pulyka, meg vagy hatvan darab tehén. — Csak volt. Ma azt is szétosztották. Balatoni elgondolkodik. — Te, idefigyelj — szól aztán Vágásinak —, eriggy, értesítsd a bent maradó tagokat. Mondd meg nekik, hogy Gulyás Jánoséknál este gyűlést tartunk. S elválnak. Vágási megy jobbra* Balatoni megy balra. II. A jószágállomány sorsa ténylegesen ag- gaszja a tagságot. Hiszen ha csak olyan satnya, csenevész állatok volnának, nem fájna érte a szívük, de majdnem valamennyi törzs­könyvezett, gyönyörű állat. A növendékcsikók például olyan jó húsban vannak, hogy válogatás nélkül kiállításra lehetne vinni őket. Az emberek a gazdasági udvar előtt a kapu­ban ácsorognak, beszélgetnek, vitatkoznak. Noha féligmeddig megszűnt a csoport, mégis ez lett a falu központját Egy hét alatt alaposan megcsappant a fel­szerelés. Már csak itt-ott látni egy-egy rozsdá­sodó ekét, romlásnak induló szekeret, míg azt is el nem viszi valaki. Általában nagy a felfordulás az egész udvaron. Jószágokat vezetnek be, jószá­gokat vezetnek ki. mintha országos vásárt tarta­nának. A lovak is megérezték, hogy veszély kö­zelít. Felhorkannak és okos fejükkel szinte le­verik a szénatartót, amikor valaki belép az istái­A sárospataki Rákóczi múzeum tudományos munkatársai és a mú­zeumkörben tevékenykedő vidéki pedagógusok összegyűjtötték a to- kajhegyaljai, bodrogközi és hegy­közi tájak történelmi múltját, né­pi hagyományait, s művelődéstör­téneti emlékeit. A gyűjtött anyagot történelmi sorrendben feldolgozták és azt a megyei tanács művelődési osztá­állítja meg. \ lya és a múzeum könyvalakban is kiadja. A „Sárospataki füzetek” so­rozatában már megjelent — többek között — Balassa Iván: Földosztó mozgalom a Bodrogközben 1898- ban, valamint Bakos József: Tokaj- Hegyalja és bortermelése néprajzi, hely-gazdasági és művelődéstörté­neti irodalma című munkái. A „hajdani király város”, Sáros­patak ma is gazdag idegenforga­lommal dicsekedhet. A község tör­ténelmi emlékeinek megismerteté­sére most Ujszászy Kálmán—Ba­lassa Iván—Román János: Sáros­pataki vezető címmel új füzetet szerkesztett. A könyv a község, a vár és a kollégium keletkezésével, múltjával, s jelenével foglalkozik. Művészi fényképeken mutatja be a vár belső udvarát a Perényi- loggiával, a vörös toronyban lévő lovagtermet, a kollégium nagy könyvtárát. A 16 fényképet tartal­mazó füzet 5.000 példányban a na­pokban jelent meg. A „Sárospataki füzetek” sorozatban rövidesen nyomdába kerül Földyné Virány Judit: A bodrogközi Láca meséi­ből gyűjtött munkája. A fűzet ősi gyermekmeséket tartalmaz majd, amelyekkel a falu öregei még ma is szívesen szórakoztatják a kicsi­nyeket. MEGYEI KISZ-BIZOTTSÄG, & József Attila KultiirottlioiÉB (Petőfi u. 39. sz.) ma este 8 órai kezdettel A szent láng c. 3 felvonásos drámát mutatják be a Szerencsi Csoko­ládégyár színjátszó^ o lóba. Egyszóval romlás- % nak indult, a pusztulást kópét mutatja itt min- X den. ♦ A kapu előtt Varga# János tanácselnök vitat-1 [ kozik három emberrel. J Ezek éppen azon f áradoz- ♦ birkát minden baj nélkül ♦ nak, hogy egy csapat birkát minden baj nélkül« kihajtsanak az útra. j A birkák nem értik meg az idők szavát, fáz- \ nak az esőben, összedugják fejüket, s nem j mozdulnak az istennek sem. j — Né, te! A lusta mindeneteket! — biztatják | őket. j Varga felfigyel a zajra és megállítja a hú-* rom embert. j — Megálltatok csak. Hova hajtjátok azokat aj birkákat? J — Haza. Merthogy ez a mienk. Ennyit ítélt« ide a bizottság... és különbenis: senkinek semmi? köze hozzá. X Vargát elfutja a méreg, de lecsillapítja? magát. X — Jobb lesz kint nektek? X Amazok is megjuhászodnak. « — Megpróbáljuk. « — Egyszer már megpróbáltátok. Most is csak« az a sors vár rátok. A kisember az kisember. Az« egy ember, az egy ember. Még ha megszakad is.j Ezerszer megelőzi a csoport. J — De ha feloszlik. J — Fel, fel, mert mindnyájan így gondolkod-« tok. Ha csak egy is volna köztetek, aki azt mon-< daná, hogy marad és megvetné a lábát, akkor« többen is csatlakoznának hozzá. j A három ember összenéz. Tanácskoznak. ^ — Mit csináljunk? Menjünk, vagy marad- j junk? ' J A fészer mögül a juhász kerül elő, nyorná-« ban a kutya. Okos kutya, kitanult kutya.< A juhász másfél évig kínlódott vele, míg bele< nevelte, hogy mi a kötelessége. A kutya aztán; nem is felejtette el soha többet. Amint meglátja; a három vitatkozó ember mellett a csapat bir-; kát, nekikront egyenesen hangos csaholással. S úgylátszik, a birkák is ismerik ezt a természetét, mert meg sem várják, hogy hozzájuk érjen, ha­nem mikor neszét veszik, megugranak és annyi felé szaladnak, ahányan vannak. Félóráig tart, míg összeszedik őket. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom