Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-24 / 171. szám

As országos pártértekeslet szellemében: a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektáríánízmus elleni harccal erősítsük pártunk egységét A megyei pártbizottság beszámolója a pártaktíva előtt A megyei pártbizottság beszámo­lója, amelyet Prleszól József elvtárs terjesztett elő, részletesen elemezte •az MDP és MSZMP bonsodmegyei vezető szervei tevékenységét az ok­tóberi események előtt és alatt, vala­mint a párt újjászervezése szak aszó- ' ban. Pártszervezeteinkben — mondotta Prieszol elvtárs — az események ér­tékelése, benne a vezető szervek és -egyes személyek tevékenységének értékelése körül véleményeltérések, nézeteltérések vannak. Ezek a nézet­eltérések ihol lappangva, hol pedig nyíltan felszínre törnek, sokszor a frakciós tevékenység halárát súrolva jelentkeznek, bénít iák a pártot, s egyik akadályát képezik a szilárd pártegység megteremtésének. Ezek mögött a nézeteltérések mö­gött gyakran tapasztaljuk, hogy egyeseket nem annyira az elviség, az események objektív megítélése.’ a párt erősítésének szándéka vezet, hanem a pártiban az utóbbi időben elburjánzott intrika és pozícióharc. Az eseményekben résztvett elvtársa­kat gyakran éri igaztalan vád és intrika. Megyénkben is akadnak szép számmal olyanok, akik az esemé­nyek alatti gyáva magatartásu­kat, vagy éppen semmittevésüket most úgy akarják palástolni, hogy vádaskodásaikkal igyekez­nek lejáratni azokat az elvtársa­kat, akik az ellenforradalmi ese­mények alatt a párt vezetésében tevékenykedtek és a bonyolult, nehéz politikai helyzetben — ha hibákat is elkövetve —, de a párt ■ politikájának érvényesítésén fá­radoztak. A pórt egységének további meg­szilárdítása parancsolóan megköve­teli tőlünk, hogy alapos elemzés és kritika alá vegyük a Magyar Öolgo- zók Pártja, majd a Magyar Szocia­lista Munkáspárt borsodmegyei ve­zető szerveinek, benne egye® szemé­lyek tevékenységét és szerepét, ered­ményeit és hibáit, s megfelelő helyre illesszük .azokat. Csakis ezen az ala­pon. tudunk fellépni a helyleien né­zetek és az intríkus szellem ellen, tudjuk tömöríteni a pártot és nevel­hetjük funkcionáriusainkat, párttag­jainkat pártunk története eme küz­delmes és nehéz szakaszának tanul­ságain.-. A párt Borsod megyei szervei, egyes vezetők tevékenységét csak , úgy tudjuk helyesen értékelni, ha azt beillesztjük az adott időszak bonyolult politikai helyzetébe se nem vonatkoztatjuk el az országos politikai helyzettől, a központi ve­zető szervek politikai vonalától; Földvári Rudolf pártárulása _ Ä megye vezető szervei tevékeny­ségének értékelésénél fontos figye­lembe vennünk azt, hogy Földvári Rudolfnak, mint a Politikai Bizott­ság volt tagjának, a Központi Veze­tőség tagjának s régi magasszínvona­lon dolgozó, tapasztalt pártfunkcio- náriusnak, rendkívül nagy tekintélye, befolyása volt, s lényegéiben minden kérdésnél az ő politikai koncepcióját teljes mértékben keresztül tudta vinni.- Formálisan ugyan a kollektív vezetés módszereit alkalmazta, lé­nyegileg azonban, a végrehajtóbizott- sagi üléseken is és más területeken nein volt vita és véleményeltérés. Az október 23-ót megelőző időszak vizsgálatánál — mondja a beszámoló *r_ megállapíthatjuk: a borsodmegyei pártszervezetekben, hasonlóan az or­szágos helyzethez, súlyos bomlás in­dult meg, a páll; erői demoralizálód- tak, megbénultak, az ellenforradalmi áramlatokkal blokkban lévő revizio­nista csoportok, a párt felső vezeté­sében lévő bizonytalanság és hibák hatására. Ebben az időszakban már megállapítható Földvári Rudolfnak közeledése és együttműködése a pártellenes, revizionista jobboldali áramla­tokhoz, Iiopv Földvári ezek felé igyekezett politikai bázist kiépíteni magának, igyekezett együtt uszítani ezzel a pártellenes áramlattal és lényegében október 23 előtt már közös politikai plattformon .állt velük; Az akkori pártvezetés hibája, hogy nem tudta elhatárolni ma­gát Földvárinak éttől a jobbol­dali; opportunista; behódoló poli­tikájától és nem lépett fel ellene. Mindezzel hozzájárultak a párt erői­nek megbénításához, a párt akció- %éptelemné válásához. Ilyen helyzet­ben érte a borsodmegyei pártszerve- jzeteket az október 23-ával kirobbanó éllenf orrad aloim Földvári Rudolf politikai vonal- vtzetését nem a párt felkészítése, hanem az egész események alatt a párt erőitől való eltávolodás jelle­mezte. Földvári október 23-ra össze­hívott központi vezetőségi ülést úgy jellemzi, hogy oda nem érdemes fel­menni — nem is vesz azon részt —. nyíltan szembehelyezkedik a pórt felső vezetésével. Földvári politikai tevékenységet az jellemezte, hogy teljesen igyekszik együttmenni az ellen- forradalmi árral, meg sem kísé­relte elhatárolni magát a legszél­sőségesebb követelésektől sem. Ezt az elvtelen politikát azzal in­dokolja, hogy »nekünk kell élére állni az eseményeknek.-« Ez az elvtelen taktika teljesen, az osztályellenség eszközévé tette Föld­várit és a pártárulás útjára lépett. Lényegében nem állott az esemé­nyek élén, hanem az ellenforradalom maga előtt tolta é® felhasználta arra, hogy a párt első titkára, a Központi Vezetőség tagja fölhasználásával lép­jen fel a pártellenes, népi demokrá­cia-ellenes demagógiával. Földvári, aki a párt Központi Ve­zetőségét arra sem érdemesítette, hogy résztvegyen ülésén, elsőnek ajánlkozott, hogy küldöttséget ve­zet a párthoz és a kormányhoz a követelések kiharcolása érdekében. Október 25-én a DIMÁVAG küldött­Ko mmun isták a Ebben az időben az aktívan tevé­kenykedő politikai vezetők erőfeszí­téseiből többre nem is tellett, mint valahogyan biztosítani a rendet és menteni a párt, a munkáshatalom pozícióit. Míg egyes elvtársaink a párt po­zícióinak megvédése érdekében — menteni ami menthető — ezen az alapon dolgoztak, addig Föld­vári Rudolf azon fáradozott, hogy az ellenforradalmi erők számá­ra szerezzen pozíciót. Október 28-án, hogy biztosítsa maga számára a megyei munkástanács elnökségében a pozíciót, keresztül­viszi, hogy a párt lapja, mint a me­gyei munkástanács, az MDP megye­bizottság és a megyei tanács lapja jelenjen meg. Október 31-én teljesen a megyei munkástanács kezébe megy ót az Északmagyarország. Földvári tevékenységét a későbbiek során is nem a párt pozíciójának védése ve­zeti, hanem az ellenforradalmi me­gyei munkástanács számára igyek­szik minél több lehetőséget biztosí­tani, majd később átmenti a megyei munkástanács pozícióit, s azok em­bereit. Október 26 a miskolci események megítélése és a párt belső helyzeté­nek alakulása szempontjából rend­kívül jelentős dátum. Ekkor sikerült az ellenforradalmi elemeknek fegy­veres harcot kiprovokálni a rendőr­ség ellen. Ettől kezdve az események rohamosan jobbra tolódtak és a párt dezorganizáltsága, demoralizálá&a és széthullása tovább fokozódik. Ettől kezdve indult meg Miskolcon is az államvédelmi szervek elleni nyílt terror és a kommunista párt erői likvidálására irányuló akció. A miskolci ellenforradalmi esemé­nyek során a nyílt ellenforradalmi, kommunista-ellenes, fasiszta áram­latok különösen megerősödnek a párt központi vezetésében lévő revi­zionista, ellenforradalmi árulás kö­vetkeztében, amikor október 27 utón az ellenforradalmi mozgalmat nem­zeti forradalmi mozgalomnak érté­kelik. A Szabad Nép „Hajnalodik” c. ve­zércikke, valamint a rádió hasonló szellemű adásai teljesen demorali­zálták a párt harcrakész erőit. Ennek hatására odáig merészkedtek a fa­siszta ellenforradalmi elemek, hogy október 28-án fegyveres támadást indítottak a miskolci pártbizottság épülete ellen és ott 11 elvtársunkat — többi között Grósz Károly, Déri Ernő, Pataki László, Józsa László, Ritteródesz József és más elvtársa­kat letartóztatnak. Ez a támadás egyben az ellenforradalmi erők bi­zonyos erőpróbája is, hogy meny­nyire érett meg a helyzet egy nyílt antikommunista terror megvalósí­tására. A megyei pártvezetőség munká­jában akkor tevékenykedő elv­társak, bár sokszor komoly poli­tikai hibákat követtek el —, de mégis hozzákezdtek azokban a rendkívül nehéz és bonyolult időkben a párt szervezéséhez és tömörítéséhez. November 3-án a megye akkori vezetői megyei aktivaértekezletet tartottak, ahol a párt újjászervezé­sége élén Budapestre utazik. Föld­vári esztelen sodródása az ellenfor­radalmi áramlattal, a párttól való eltávolodása csak folytatódott azzal, amikor október 27-én Budapestről visszajött. Fel sem keresi a párt ve­zető szervét, egyenest a DIMÁVAG- ba megy, s ott mwr mint kebelbeli elvbarát mutatkozik a munkás- tanács tagjai körében, ö, aki szigo­rúan ügyelt a háromlépés távolságra, amikor párt-funkcionáriusokkal érint­kezett, áz ellanforradalmi elemekkel a legközvetlenebb baráti hangot ta­lálta meg. Színészi pózba vágva ma­gát, a beszámoló gyűlésen könnyezve beszélt arról, milyen áldozatokra kész a követelések megvalósításáért. Itt keresztülviszi, hogy jelöljék a megyei munkástanácsba és annak elnökségébe. 28-án már a megyei munkástanács elnökségének tagja, ott igyekszik »értékesíteni« masát. A Földvári által kiépített politi­kai koncepció lényege a megbé­kélés az ellenforradalommal, a beilleszkedés. Ennek következté­ben vajmi kevés történik annak érdekében, hogy a forradalmi erőket, a párt erőit mozgósítsák az ellenforradalom elleni harcra. Ennek a taktikának eredményeként nem maradt más hátra, mint az erőt arra koncentrálni, hogy mentsék ami menthető, lépésről-lépésre feladnunk a munkáshatalom pozícióit 6 elvtelen kompromisszumokat kötni. párt Yédelmében séről tárgyaltak. Erre az aktivaér- tekezletre már az a jellemző, hogy az elvtársak felismerik a fasiszta veszély sú­lyos térhódítását. Kezd jelentkez­ni annak felismerése, hogy csak egy revizionista, opportunista párt illeszkedhetik bele abba a politikai helyzetbe, ami akkor kialakult, A párt megőrzése, egy forradalmi párt megteremtésének gondolata tükröződik abban, hogy ekkor tár­gyalnak a párt illegális -tevékeny­ségének kifejlesztéséről. Ebbe az irányba gyakorlati lépéseket tesz­nek, — nyomdai felszerelést szerez­nek és fegyveres csoportok Szerve­zésére vesznek irányt. Az aktivaértekezleten azonban hangoztatnak az ellenforradalomnak behódoló nyil-t revizionista nézete­ket is. Ez tükröződik elsősorban Földvári Rudolfnak a felszólalásában. Arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió fegy­veresen fellép-e a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, kijelen­ti, hogy ez antimarxista politika volna és csak saját testén keresztül jöhetnének szovjet tankok a vá­rosba. November 4-én Borsod megye és Miskolc kommunista pártszerveze­tei életében döntő fordulat kezdő­dik. A szovjet csapatok testvéri segít­sége nyomán megkezdődik a for­radalmi erők újjászervezése és ellentámadása az ellenforrada­lom erőivel szemben. Ezután vázolta a beszámoló azokat a bonyolult és nehéz körülménye­ket, azt a politikai és gazdasági helyzetet, amelynek közepette no­vember 4-e után az MSZMP ideig­lenes megyei intézőbizottsága és an­nak elnöksége munkához látott. Is­mertette a beszámoló azokat az in­tézkedéseket, amelyeket a megyei intézőbizottság tett az ellenforradal­mi erők szétverésére, a hatalom újjászervezésére, a törvényes rend és közbiztonság megteremtésére, a gazdasági élet helyreállítására. Részletesen beszélt Prieszol elv­társ arról a kétkulacsos áruló maga­tartásról, amely jellemezte Földvári politikai tevékenységét november negyediké utón is. Elmondotta, hogy a megyei pártelnökségben milyen vitákat és harcokat kellett folytatni Földvárival, aki továbbra is az el­lenforradalmi erőket igyekezett vé­delmezni és mentegetni. Ezt a tevé­kenységét Földvári gondosan álcázta ás kétszínűségével gyakran az elnök­séget is megtévesztette. Ma már félreérthetetlenül látha­tó, hogy az lett volna célszerűbb, ha Földvári hibáiról nyíltan és egyenesen beszélünk és a párton belül leleplezzük kétkulacsos ma­gatartását. Nemcsak a megyéi intézőbizottsá­gon belül kellett volna kijelenteni január végén, hanem a párttagság­nak is, hogy Borsod megye „kis Nagy Imréjének” tartjuk. Ezzel fegyvert adtunk volna párttagságunknak a revizionizmus elleni harchoz. Hogy ezt nem tettük meg, annak oka: az elnökség úgy látta akkor, hegy Földvári hibákat, súlyos hibá­kat vétett, de ez elsősorban az ak­kori nagyon zavaros helyzetből fa­kadt. Továbbá, ha becsületesen akar dolgozni és segíteni nekünk a nehéz helyzetben, a problémák leküzdésé­ben, akkor módot kell adni neki ar­ra, hogy jóvá tegye azokat a súlyos vétkeket, amiket elkövetett. Hozzá kell ehhez tenni, hogy Földvári ügyében egy sor tényt akkor még nem ismertünk, áruló tevékenysége csak fokozatosan, a tények birtoká­ban vált előttünk nyilvánvalóvá. Azóta vált ismertté, hogy november 2-án Borsod megyében megalakí­tották az Észak-Kelet magyarorszá­gi kormányt, hogy a november 4-i sajtóban, a november 3-i rádióadás­ban, milyen aljas nyilatkozatot ad­tak ki a munkástanács nevében B’öldvári tudtával. Azóta tudtuk meg, hogy a Borsod megyei állam- ügyészséget annak idején átváltoz­tatták a megyei munkástanács ügyészségévé. Azután tudtuk meg azt is, hogy Földvári megpróbált velünk is — a továbbiakban is — kétkulacsos politikát folytatni, mézes-mázos szavakba burkolva opportunista, politikai nézeteit. Felmerült a kérdés, hogy beszél­hetünk-e a Borsod megyei pártbi­zottságon, vagy pártszervezetekben „Földvári-féle csoportról”. Megíté­lésünk szerint nem! Beszélhetünk Földvári befolyásáról, hisz nézeteit niint egy vezető nézetét sokan elfo­gadták, tevékenységének hatása volt a Borsod megyei pártszervezetekre, különösen a pártapparátusra. De azok az elvtársak, akik a befolyása alá kerültek — különböző kérdések­ben —, miután nyilvánvalóvá vált Földvári nézeteinek helytelensége, elhatárolták magukat tőle és néze­teitől. Ebből fakad a következtetés, hogy nem Földvári-féle csoport ellen kell harcolni ma, ami nincs, ha­nem azok ellen a káros nézetek ellen, káros módszerek ellen, me­lyek viszont megvannak, s érez­tetik romboló hatásukat. Nem járnak helyes úton azok az elvíársak, akik boszorkányüldözést próbálnak csinálni, s ha nincs Föld­vári-féle csoport, akkor megpróbál" nak ilyet konstruálni. A megyei pártbizottságnak egy­szer s mindenkorra le kell zárnia ezt a kérdést, s a továbbiakban harcolni minden olyan elhajlás ellen, amely eltér pártunk politi­kai vonalától. Az ellenforradalom elleni harc tanulságain neveljük párttagjainkat, népünket Áttekintettük az MDP. illetve az MSZMP vezető szervei tevékenysé­gét az ellenforradalom előtt és alatt, s azt a harcot, amelyet a párt újjá­szervezéséért folytattunk. Nehéz harcokkal, s nagy tanulsá­gokkal terhelt időszak zárult le megyénk pártszervezetei történe­tében, amit kellő tárgyilagosság­gal és elviséggel a tények birto­kában kell értékelni s abból a párt számára a tanulságokat le­vonjuk. Ezekkel a tanulságokkal kell nevel­nünk a párttagjainkat, hogy párt- szervezeteink életében azok a hibák, amelyeket elkövettünk, soha többé meg ne ismétlődjenek. Mik ennek az időszaknak a fő ta­nulságai? 1. Ne tűrjünk meg semmilyen, a párt egységét, fegyelmét, a központi irányítást aláásó, pártszerütlen frak­ciós magatartást a pártban, aminek főképviselője ebben az, időszakban a megyében Földvári Rudolf volt. 2. El kell ítélnünk, mint súlyos károkat okozó taktikát, azt a vonal­vezetést, amit Földvári Rudolf kép­viselt, hogy elvtelenül, minden áron élére állni az eseményeknek még akkor is, ha azok kifejezetten párt­ellenes, antikommunista áramlatot jelentenek. Ez a magatartás és politika súlyo­san demoralizálta a pártot, aláásta sorait, megbénította és elvtelen kompromisszumok felé vitte. Az egyetlen helyes politika — (s ez a főtanulsága ennek az idő­szaknak) — a szilárd, elvi politi­ka cs nem a behódolás az ellen­ség előtt. Csak ez mozgósíthatja a pártot cse­lekvésre és nyerheti meg a tömegek bizalmát, 3. El kell ítéljük, mint súlyos párt- árulást, s az ellenforradalomnak való teljes behódolást, azt a magatartást, amit Földvári tanúsított. Mint ahogy beszámolónkban kimutattuk. Föld­vári már az események előtt és az­alatt még inkább nem a párt erőire támaszkodott, hanem a párton kívül lévő és részben a párton belül is je­lentkező ellenséges, kispolgári, re­vizionista áramlatra. Földvári ily- módön az ellenforradalomba igye­kezett beilleszkedni. Ebben a ma­gatartásban a karrierista, minden* | áron való felszínen maradása mutat­kozik meg. 4. Az MDP. illetve MSZMP me­gyei pártvezetése nem ismérte fél Földvári politikai vonalvezetésének káros voltát, képtelen volt attól el­határolni magát. Túlzottan nagy bizalmat tanúsított’ Földvári iránt, s az ő opportunista, az ellenforradalomnak behódoló taktikáját nem ismerte fel. A pártvezetésben akkor ottlévó elv társak politikai hibái azon­ban semmiként sem azonosítha­tók Földvári politikai hibáival, mert ők nem hagyták el a pártot, a párt erőire igyekeztek támasz­kodni. a párt pozícióit védelmez­ték, ha hibákat követtek is cl. Ezeket a hibákat, az akkori poli­tikai helyzet bonyolultságát a köz­ponti vezetőségben lévő ingadozá­sokkal és bizonytalanságokkal lehet ugyan magyarázni, de helyeselni semmiképpen sem lehet. • 5. Komoly tanulság a pártvezetés tekintetében, hogy az utóbbi időben Borsod megyében az MDP és később az MSZMP-ben nem érvényesült a kollektív vezetés. A Földvári-ügy figyelmeztet arra. hogy véget kell vetnünk a vezérkedésnek, melynek Borsod megyében hagyományai van­nak. Növelni kell a párt vezető szervei felelősségét a döntések meghozata­lában. éles harcot kell folytatni a párt életében a lenini normák ér­vényesüléséért. 6. Komoly tanulság számunkra az is, hogy az eddigieknél sokkal job­ban kell támaszkodni a párttagokra, a munkásokra, az egyszerű dolgo­zókra. Őszintén és nyíltan kell be­szélnünk velük, hallgassuk meg ész­revételeiket, problémáikat, javasla­taikat, s velük összeforrva oldjuk meg a párt által elénk tűzött felada­tokat. 7. Harcolni kell a pártvezetés te­kintélyének megszilárdításáért, amely az ellenforradalmi események alatt. megtépázódótt, s amelyet ugyancsak rombolt az események után kibontakozott elvtelen, dema­góg intrika. Szigorúan és maradéktalanul végre kell hajtani a megye vezétő szervei által hozott határozatokat, s attól mindenféle eltéréssel szemben ké­ményen fel kell lépni. Néhány időszerű elméleti és politikai kérdésről Alapvető feladatunk, hogy párt­tagságunk körében elméletileg és politikailag tisztázzuk a revizioniz­mus és a jobboldali opportunizmus lényegét, s azok megnyilvánulásai ellen harcra mozgósítsuk párttagsá­gunkat. Ugyanilyen kérlelhetetlen elviséggel és határozottsággal kell folytatnunk a harcot a pártban az utóbbi időben újjáéledő baloldali szektáriánus, dogmatikus nézetek és az annak megfelelő gyakorlat ellen. Az országos póriértekezlet határo­zata leszögezi: „A pártnak jelenleg az elméleti és politikai munkában a harcot elsősorban a revizionista nézetek és az ellenforradalommal való mindenfajta megalkuvás ellen kell vívnia. Ezt a harcot azonban olymódon kell vezetni, hogy a párt egyben lehetetlenné tegye a dogmatikus, szektás hibák megis­métlődését.« Ha csak vázlatosan is, vegyük sorra azokat a hibás, káros nézete­ket, amelyek megyénkben is jelent­keznek a revízióm izmus hatásaként; Megyénkben is egyik fő jelszava volt a revizionistáknak a ^-nemzeti kommunizmus« jelszava. Énnek a (Folytatás az 5. oldalon) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom