Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-06 / 130. szám

Hruscsov elv túrs interjújának nem&etköxi vissxhangja eszakmagyarorszAg__________________ _______________________ C sütörtök, 1957. junius 6. EszakmagyarorszAg n Francia Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségeinek közös nyilatkozata 1957. május 31. és június 4. között tárgyalások folytak a Francia Kom­munista Párt Központi Bizottságának küldöttsége és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége között. A tárgyaláson francia részről Raymond Guyot és Gustave Ansart, a politikai bizottság tagjai, Juliette Dubois, Fernand Gre­nier, Lucien Lanternier és Georges Marchais, a Központi Bizottság tagjai, magyar részről: Marosán György, dr. Münnich Ferenc és Apró Antal, az Intézőbizottság tagjai. Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Tömpe István és Aczél György, a Központi Bizottság tagjai vettek részt. A Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága küldöttségének tag­jai magyarországi tartózkodásuk alatt Budapesten és vidéken több nagy­üzemet látogattak meg. E látogatá­sok alkalmából baráti beszélgetése­ket folytattak a dolgozókkal és a he­lyi pártmunkásokkal. Uewancsak ba­rátságos beszélgetésre került sor írók, művészek és tudósok részvéte­lével. A delegáció tagjai a főváros­ban és vidéken rendezett nagygyűlé­seken is résztvettek. A két küldöttség a barátság és a testvéri szolidaritás szellemében megtárgyalta a két pártot érdeklő valamennyi lényeges kérdést. A ta­nácskozásokon teljes nézetazonosság jött létre az 1956 október-novemberi események, a nemzetközi helyzet, né­peinknek a béke megőrzéséért folyta­tott harca, a nemzetközi munkásmoz­galom, a Francia Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt közötti kapcsolatok fejlődése értéke­lésében. A két küldöttség hangsúlyozta a magyarországi ellenforradalom leve­résének nemzetközi jelentőségét. Kádár János elvtárs vezette forra­dalmi munkás-paraszt kormány meg­alakulása, határozott fellépése és a Szovjetunió fegyveres segítségének kérése megmentette Magyarország nemzeti függetlenségét és felbecsül­hetetlen szolgálatot tett a szocializ­mus és a világbéke ügyének; A szovjet hadsereg felvette a har­cot a dühödt támadásit indító, a ma­gyar nép legjobb fiait állati módon gyilkoló fasisztáikkal, megmentette a szocialista forradalom vívmányait és © békét, A két küldöttség úgy véli — hang­zik a közös nyilatkozatban —, hogy © Francia Kommunista Párt határo­zott és helyes állásfoglalása elősegí­tette a magyar népinek a szocializ­mus megőrzéséért folytatott harcát: ugyanakkor a francia dolgozók fel­világosításával hozzájárult a Fran­cia Kommunista Párt tekintélyének növeléséhez. A Francia Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt meg­hajtja a közös harc vörös zászlóit azon elvtársak sírja előtt, akik a fa­siszta kísérlet elleni harcban életü­ket vesztették. Meghajtjuk zászlón­kat a szovjet harcosok és tisztek sírja előtt, akik a magyar nép segít­ségére sietve, a népek szabadságáért, a béke és a szocializmus ügyéért folyó harcban esték el. A Francia Kommunista Párt nagy­ra értékeli azokat a jelentős sikere­ket, amelyeket a magyar dolgozók értek el az ellenforradalom leverése óta. Hangsúlyozza, hogy az ellenfor­radalmi erők ellem szakadatlan har­cával, a Magyar Dolgozók Pártja régi vezetése által elkövetett súlyos hibák folyamatos kijavításával, a több mint háromszázezer tagot számláló Magyar Szocialista Munkáspárt ki­érdemli a magyar nép, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom megbecsülését. Ezután az ideológiai harc, amelyet a revizionista, antimarxista, szovjet­ellenes nézetek — mint például a .»nemzeti kommunizmus«, a »magyar semlegesség« stb... — különböző megnyilvánulásai ellen, valamint a dogmatizmus ellen folytat és az ok­tóber—novemberi események helyes értékelése megerősíti a párt ideoló­giai és politikai egységét. E pártegy­ség nélkül lehetetlen megvalósítani azokat a nagy feladatokat, amelyek a magyar munkásosztály,. a paraszt­ság és az értelmiség előtt állanak. A Magyar Szocialista Munkáspárt harcol mind a proletárdiktatúra kö­vetkezetes gyakorlásáért, mind a demokráciának a népi tömegek rész­vételével történő kiszélesítéséért. Ezután az MSZMP vezetése alatt az elmúlt hat hónapban végzett si­keres munkát ismerteti a közös nyi­latkozat. A Francia Kommunista Párt eze­ket az örvendetes tényeket, amelye­ket a francia sajtó és rádió elhallgat, a francia dolgozók tudomására hoz­za a köztük és a magyar elvtársaik között fennálló szolidaritás további fejlesztése érdekében. A két küldöttség, miután megvizs­gálta a nemzetközi helyzetet, meg­állapítja, hogy az utóbbi hónapok eseményei igazolták a Szovjetunió Kommunista Pártja XX, kongresz- szusának helyes értékelését. Léteznek és fejlődnek olyan erők, melyek képesek az agresszorokkal sikeresen szembeszállni, ilyen az egyre erősödő szocialista világrend- szer, ilyen a mindjobban szélesedő nagy békeövezet, és a béke hatalmas világmozgalma. A háború, a reakciós erők kudar­cot szenvedtek a világbéke ellem kísérletekben. Ezt bizonyítja az Egyiptom elleni agresszió kudarca és a magyarországi ellenforradalom le­verése, amely az imperializmus sza­kadatlan gyengülésére mutat. A két küldöttség egyetért abban is, hogy rendkívüli egységre van szükség a háború megakadályozásá­ra. Egy sor tény igazolja az impe­rialista államok agresszív törekvé­seit. A NATO léte egy széles provo­kációs, diverziós és kémkedési vál­lalkozás, rendszeres és kormány- szervek általi megszervezése a szo­cialista tábor országai ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége helyesli a Francia Kom­munista Pártnak az algíri kérdés békés rendezésére irányuló politiká­ját, amely megfelel az algíri nép és Franc i aorsz ág érd ekeinek. A két küldöttség úgy véli, hogy a különböző társadalmi berendezkedé­sű államok békés egymás mellett élé­sének politikája megfelel a békesze­rető francia és a magyar nép érde­keinek, megfelel az egész emberiség érdekeinek és teljes mértékben meg­valósítható a jogok egyenlősége, a belügyek tiszteletben tartása a be- nem avatkozás alapján. A Szovjet­unió a leszerelésre, az európai bizton­sági egyezmény megkötésére, a nuk­leáris kísérletek és atomfegyverek betiltására vonatkozó javaslatai eb­ből a szempontból szilárd alapot nyújtanak a kérdések helyes megol­dására. A békéért, a szabadságért és a tár­sadalmi haladásért nemzetközi síkon folyó harcukban a Francia Kommu­nista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt azt hangsúlyozzák, hogy ehhez a munkásosztály akcióegységé­re, a szocialisták és a kommunisták akcióegységére van szükség. A két párt teljes tudatában van a kommunista világmozgalom egysége parancsoló szükségességének, annak az egységnek, amely a marxizmus-le- ninizmus elveihez törhetetlen hűség alapján jön létre. Kijelentik, hogy a A z elmúlt években a falusi osz­tályharcban hibás volt az a gyakorlatunk, hogy a »fény­szóró« csak a kulákokra esett. Az osztályellenség fogalmát leszűkítet­tük a kulákolkira. Az október, novem­beri ellenforradalom egyiik fő ta­pasztalata, hogy az osztályellenség fogalma szélesebb ennél. Az ellen­forradalom ugyanis a burzsoó és res- taurációs lehetőségeket megszima­tolva, a kulákök egyrészével együtt megmozdultak a volt főszolgabírók, főjegyzők, csendőrök, úri birtokosok, horthysta katonatisztek, a letűnt úri osztály itthonlévő, eddig meglapult elemei« — mondotta Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, A magyar mezőgazda­ság fejlődésének útja c. előadásá­ban. Jelenleg ezek az elemek igyekez­nek azt bizonygatni, hogy ők az el­lenforradalom alatt a nép ügyét szol­gálták, megakadályozták a különbö­ző terrorcselekményeket, ők voltak az ellenforradalom fékező! Szikszón Lengyel István kulálk volt a főszervezője Máthé elvtárs elhur­colásának, aki ezelőtt 8—9 évvel ott rend őrparancsnok volt. Lengyelnek 40 hold jóminőségű földje, a felsza­badulás előtt állandó gazdasági cse­lédje, több pár kepése és részes mű­velője volt. Földjét felajánlotta, lá­nyai munkáshoz, középparasztokhoz mentek férjhez s mert nevelt gyer­mek volt, a kulákbirtokot örökölte, 1945—46-ban még a kommunista pártnak is tagja lévén, a szikszói községi tanácsnál arról kezdtek vi­tatkozni, hogy Lengyelt lehet-e ku- láknak tekinteni, vagy nem. — Nem követték-e el vele szemben azt a hibát, hogy módosabb közép­paraszt helyett kuláknak minősítet­ték. Lengyel István bárhonnan is in­dult el, kulák. Osztályhelyzete ezt igazolta. Októberi, novemberi tevé­kenysége ezt még jobban megerősí- tettei Szovjetunió volt és marad a nemzet­közi kommunista mozgalom központ­ja, az összes kommunisták és mun­káspártok számára a közös tapaszta­latok gazdag forrása, a nemzetközi munkásmozgalom és a világszocia­lizmus döntő ereje. Helyes a nemzeti sajátosságok, a gazdasági és politikai viszonyok, valamint az egyes orszá­gok munkásmozgalma sajátos hagyo­mányainak figyelembevétele, azonban a Szovjetunió tapasztalatai alapve­tően érvényesek. A dicsőséges októberi szocialista forradalom 40. évfordulója méltó megünneplése novemberben annak a törhetetlen szolidaritásnak lesz bizo­nyítéka, amely a munkásosztályt és a világ összes dolgozóit a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetsé­géhez fűzi. A két párt képviselői megállapod­tak abban, hogy szükséges a köztük fennálló együttműködés szorosabbá tétele. Ezért feltétlenül biztosítani kell, hogy Franciaországban ismer­tessék a magyar testvérpárt értékelé­sét az október—novemberi esemé­nyek különböző vonatkozásairól, va­lamint tevékenységét, eredményeit. A Francia Kommunista Párt kül­döttséget indít az év őszén Magyar- országra, hogy tanulmányozza a Ma­gyar Népköztársaságnak az élet kü­lönböző területein elért eredményeit. A magyar népi demokrácia ellen­ségeinek a „nyugati paradicsomról” szóló hadjáratával szemben szüksé­ges Magyarországon ismertetni a tő­kés rendszer dolgozóinak életét és nagyfokú kizsákmányolását, vala­mint a Francia Kommunista Párt következetes harcát az általános el- nyomorodás ellen, a fráncia dolgozók életkörülményeinek megjavításáért. A két küldöttség egyetért abban, hogy megfelelő lépéseket kell tenni Magyarország és Franciaország kap­csolatainak fejlesztése érdekében politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális téren is. Egyetért végül abban, hogy erősíteni kell a két nép közötti barátság szálait a béke és a szocializmus ügye érdekében. A közös nyilatkozatot a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségé­nek megbízásából: Marosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt in­tézőbizottságának tagja, a Francia Kommunista Párt küldöttségének megbízásából Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja írta alá. (MTI) A z volt az első ténykedése, hogy Mábhé elvtánsat bárhonnan, még a föld alól is elő kerítsék, mintahogy a tények bizonyítják, meggyilkolását előkészítsék. Mint aki »törvénytisztelő« ember, a munkás­tanácstól kért Máthé elv társ ellen elfogatási parancsot és magamellé személyi segítséget. A munkástanács akkori elnöke, Zombor Lajos — a régi rendszerben főjegyző — aktívan kiszolgálta a nyilas uralmat, s a felszabadulás után a kommunista pártnak, majd az MDP-nek volt tagja, a volt Abaúj megyei főispáni hivatalban dolgozott, majd a megyei tanácsnál, jelenleg is a megyei ta­nács egyiik osztályán van fontos be­osztásban. Minden húza-vona nélkül az elfogató narancsot és a személyi segítséget megadta. Szuhai Ferencet, a néphadsereg leszerelt tisztjét be­hívatta és közölte vele, hogy szolgá­latba kell lépnie, de felszerelést — fegyver kivételével — nem tudnak biztosítani. Szuhait, minit katonai ’dolgokban jártas személyt jelölték ki Lengyel segítségére és vele együtt Rostó Albert nevű kisparasztot. Lengyel elfogatóparanccsal sze­mélyi segítséggel és gépkocsival Mis­kolcra jött, ahol a Zombor által ka­pott írás felmutatása után még egy géppisiztolyos segítséget kapott Máthé eivtárs letartóztatáséhoz. Máthé elv­társat Kazincbarcikán, — ahol csa­ládjával lakott — az ottani munkás­tanács segítségével tartóztatták le, amelyre Szuhai így emlékszik visz- sza: Behívatták a munkástanácshoz, s ott közölték vele, hogy le van tar­tóztatva. Máthé azt kérte, engedjék meg, hogy átöltözzön, családjától el­búcsúzzon. Mikor gyermekétől elkö­szönt, annyit mondott: Nem tudom, fogunk-e még az életben találkozni. Máthé elvtársat Kazincbarcikáról Szikszóra szállították, ahol a tömeg, valamint a »vészbírák« már várták. Amíg a munkástanács irodájában London (MTI) Az United Press amerikai hírügy­nökség Londonból érkezett jelentése hangsúlyozza, hogy Hrusésov nyilat­kozata jelentősen erősíti a megegye­zés eléréséhez fűzött reményeket 3ű\ ENSZ leszerelési albizottságában. Az angol lapok terjedelmes cik­kekben számolnak be az angol kö­zönség nagy érdeklődéséről és to­vábbra is kommentárokkal kísérik Hruscsov nyilatkozatait. A News Chronicle külpolitikai munkatársa így ír: »Meg kell adni, Hruscsov nagyon ésszerű és rendkívül okos dolgokat mondott. Ez már televíziós diplomá­cia volt. A nyílt diplomáciáról áttér-' tünk a katódcsövak diplomáciájára. Reméljük, kormányunk minden gon­dolkozó tagja végighallgatta és nézte az adást, ellentétben Eisenhower elnökkel, aki kijelentette, még azt a fáradságot sem vette magának, hogy az első eredeti adást bekap­csolta volna. Ez a magatartás érthe­tetlen és ostoba és csupán azzal ma­gyarázható, hogy vannak, akik nem értik meg az idők szavát. A Daily Herald diplomáciai szer­kesztője szerint a Hruscsov-nyilatko- zat valóságos mestermű volt. A szélsőjobboldali Daily Mail ve­zércikkében megállapítja, hogy »az angol nép milliói látták és hallották Hruscsovot és meggyőződhettek iga­zán szeretetreméltó egyéniségéről, ésszerű, okos, nyílt és őszinte kije­lentéseiről.« »Meg kell őt hallgatnunk — foly­tatta — és előbb-utóbb tárgyalnunk kell vele, hogy békében élhessünk. A leszerelést akarjuk, a külkereske­delem fokozásét és a vitás nemzet­közi kérdések rendezését, és mindezt csak tőle lehet megkapni. Hruscsov London (MTI) (TASZSZ) A Szovjetunió kész arra, hogy ha­ladéktalan egyezményt kössön az atom- és hidrogénfegyver kísérletek beszüntetéséről, ha ebbe beleegyez­nek az ENSZ leszerelési albizottságá­ban résztvevő országok és elsősorban ama hatalmak képviselői, amelyek­nek atom- és hidrogénfegyverük van — jelentette ki Zorin, a Szovjetunió képviselője, a leszerelési albizottság hétfői ülésén. A TASZSZ tudósítójának ^értesülé­se szerint Zorin a Szovjetunió nevé­ben követelte: az albizottság hívja meg üléseire az indiai kormány kép­viselőjét és tegye lehetővé, hogy az indiai kormány az általa szükséges­tát«, volt aki készséggel jelentkezeti bilincsszerzésre (alighanem kötél­szerzésre is). Az utcán pedig azt kia­bálták: »Felakasztani, úgy van, fel­akasztani«. A leghangosabbak közzé tartozott Kiss Ernő, aki a felsza­badulás előtt Szikszón volt közellá­tási felügyelő, a második világhábo­rú ideje alatt az élelmiszerelosztás­nál sok családnak okozott keserűsé­get, ő volt megbízva a deportált zsi­dók ingóságainak kezelésével is. Máthé elvtársat a józanabb gon­dolkodású emberek higgadtsága men­tette meg Szikszóin a lincseléstől és nem azok, akik az elfogató paran­csot kiadták ellene, akik elhurcolá­sát, felakasztását, meggyilkolását követelték. Máthé elvtárs elhurcolá­sában, tervezett meggyilkolásában a főszerepet egy olyan kulák ját­szotta, akiről azt gondolták, hogy megnevelődött. De ott volt mellette a volt főjegyző, a horthysta-rendszer megbízható, egyik felelős tisztviselő­je. Ez csak egy konkrét tény a sok közül. Van ennél jóval több is. Mind­ez azt bizonyítja, hogy a párt Köz­ponti Bizottságának teljesen igaza van a falusi osztályellenség megál­lapításánál. Az ellenforradalom ide­je alatt Szikszón sok szó esett a föl­dek rendezéséről. Milyen földekről volt szó? A kulákföldek visszaadá­sáról, a termelőszövetkezet földjének elvételéről, volt olyan is, aki aktív szerepet játszott, fegyveresen részt vett az ellenforradalomban, előkészí­tette a haladó emberek elleni vád­iratokat, aki 200 holdas birtokosnak tartotta magát. T udnak-e minderről a szikszói becsületes emberek? Hallot­tak egyet-mást. De nem tud­ják a teljes valóságot. Vannak, akik a tényeket, az igazságot el akarják ferdíteni, de akármennyire ís eről­ködnek, a szög előbb-utóbb kibújik a zsákból. VASZIL ISTVÁN minden nyilatkozatéit és gewaislaiai meg kell vizsgálni. Berlin. A német desTMtoafeifeuil sajtó nagy figyelmet íoBcöfc Hrascsqp nyilatkozatára. A Neue Zeit azt emdíi ki, hogy Hruscsov világosain síkra* szállt a leszerelés mielőbbi megot* dása mellett. A National Zeitung rámutat, bogy Hruscsov a Szovjetunió és az Egye­sült Államok — két különböző tár­sadalmi rendszerű állam békés együttélése mellett van. Kairó. Az egyiptomi lapok köz­ük a nyilatkozat részletes kivonatát, kiemelve Hruscsov kijelentéseit a szocializmus eszméinek elkerülhetet­len győzelméről, a szovjet politika békeszerető céljairól, a Szovjetunió azon óhajáról, hogy békében éljen minden országgal és azon törekvésé­ről, hogy a nemzetközi feszültséget enyhítsék és megegyezzenek a lesze­relésben. Varsó. A Trybuna Ludu hang­súlyozza, — a beszélgetés a Szovjet­unió és az Egyesült Államok viszo­nya és főképpen azon problémák kö­rül forgott, amelyeket elsősorban kell megoldani a viszony normalizá­lódása érdekében. Párizs. A francia sajtó szintén nagy figyelmet fordít Hruscsov in­terjújára. A párizsi lapok nagybetűs címek alatt közük tudósításaikat^ »Hruscsov kijelenti az amerikai te­levízióban: a Szovjetunió kész a részleges megegyezésre a leszerelés­ben.« (Combat.) »Hruscsov kijelenti az amerikai televíziósoknak: »Uno­káik már szociaüsta rendszerben fog­nak élni. (Figaro.) Az Humanité a címben rámutat: »Éljünk békében, cseréljük ki a ta­pasztalatokat. Döntse el a történe­lem és a -nép, hogy melyik rendszer nek látott módon kifejtse állásponté ját a leszerelés kérdéseiről az atomé fegyverkezésre is; Zorin sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az albizottság munkája rendkívül lassan halad; A Szovjetunió képviselője megé okolta, hogy miért célszerű, ha aa atom- és hidrogénfegyver kísérletek beszüntetésének kérdését elkülönítik a leszerelés általános problémájától és már most megoldják, mint aho­gyan azt a szovjet küldöttség mái korábban is javasolta. Zorin hang-* súlyozta, az a próbálkozás, hogy az e kérdésre vonatkozó egyezményt mes­terségesen összekapcsolják a leszerel lés más kérdéseivel úgy értelmezhet tő, hogy az ezt javasló hatalmak nem kívánják komolyan e kérdés megol­dását. A szovjet képviselő rámutat tott: A közvélemény széles körei, sok ország parlamentje és kormánya szükségesnek tekinti a magfegyvert kísérletek beszüntetését; Zorin rámutatott bizonyos nyilat­kozatok veszélyes jellegére: ezek a nyilatkozatok az albizottság tárgyaló- termén kívül hangzanak el. Ilyen például az, hogy a leszerelés kér­dése — úgymond — még nem érett meg a megoldásra. Vagy ahogyan ez a NATO-ban résztvevő államok egyik képviselőjének szájából elhangzott* »A leszerelési egyezmény kidolgozása még csaknem két évig elhúzódik«; Ezen az alapon, figyelmeztet Zo* rin, azt a következtetést vonják le, hogy szükség van a további fegyver­kezésre, így az atomfegyverkezésre; Amikor a szovjet küldött előter­jesztette javaslatát az indiai kor­mány képviselőjének meghívására, felhívta a figyelmet az indiai parla­ment 1957 május 22-én kimondott határozatára, amely hangsúlyozza: az atom- és hidrogénfegyverrel ren­delkező államoknak meg kell egyez­niük az atomfegyverrel végzett kísér­letek beszüntetésében. Az indiai parlamentnek ezt a ja­vaslatát — jelentette ki Zorin — a világ sok országának kormánya tá­mogatja, ezekben az országokban él az emberiségnek több mint a fele* Szakállas hír Norvégiából A norvég hadseregben nagy port vert fel az a probléma, hogy a tisz­tek, tiszthelyettesek és katonák vi­selhetnek-e szakállt vagy sem. Ä vitára az adott okot, hogy egy hajó­egység parancsnoka elrendelte egyik szakállas kormányosának megborotválkozását. Eddig a ten­gerészek a férfiasság méltó jele­ként növeszthettek szakállt. Most a hadügyminiszter a következőkép­pen próbálta megoldani a kérdést: Ha egy újonc szakállal vonul be a hadseregbe, akkor továbbra is vi­selheti szakállát. A borotvált képű újoncok katonai szolgálati idejük alatt viszont nem növeszthetnek szakállt. Kik szervezték az ellenforradalmat Szikszón készítették Mátihé elvtárs »vádira­győz.« (MTI) Zorin nyilatkozata a leszerelési albizottság hétfői ülésén

Next

/
Oldalképek
Tartalom