Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-19 / 141. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! fsumenmus A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA XIII. évfolyam 141. szám TANÁCSKOZZUN A z ellenforradalom halálos inváziót indított a prole­tárdiktatúra, a munkásha­talom ellen. Azt ordítozták, hogy a munkáshatalomról csak beszeltünk. A másik oldalon viszont maris rága­lomhadjáratot indítottak éppen a vezetés gyakorlása ellen. Az üzemek­ben, a bányákban kiadták a jelszót: — nem kell többé termelési értekez­let. Miért is nem, hiszen így a mun­kásokat megfoszthatták volna attól a jogtól, hogy bírálataikkal, javasla­taikkal közvetlenül beleszóljanak a vezetésbe, résztvegyenek a gazdasági és politikai élet kialakításában. .Sokan a minden iránt közömbös fejbólogató Jánosok közül helyeslő­én válaszoltak, mert úgy gondolták, hogy ezután nem kell havonta 2 3 órát egy értekezleten ülni, ahol csak arról hall az ember, amit napközben dolgozik. Uram bocsá’, még azt is a fejére olvassák, ha elkésett, vagy éppen selejtet gyártott. A becsületes munkások, az értel­miségiek számára viszont mindig ünnep volt a termelési értekezlet. Egy hónap munkájának, harcának összegezése volt ez. Az eredmények, a hibák újra felsorakoztak itt, s a kollektíva bölcsessége adott útmuta­tást a hibák felszámolásához — az egyes ember tapasztalata pedig a kollektívának nyújtott segítséget a még tökéletesebb munkához. S hogy a termelési értekezletek tényleg ünnepélyesek legyenek, itt adták át a munka kiváló harcosai­nak a kitüntetéseket, a család és a kollektíva számára egyaránt örömet jelentő jutalmakat. A kultúrmunká- Eok is eljöttek a termelési tanácsko- Eásakra. ötletes, sokszor magukszer­kesztette műsoraikkal dicsérték a legjobbakat, s kacagtatták, de mégis ostorozták a hibák elkövetőit. Október óta nem voltak harcos termelési értekezletek. De most a munkások újra összeülnek termelési tanácskozásokra. S ez nagyon helyes, dicséretes dolog. Meg lehet és meg is kell gyorsítani « harcot, az eleven alkotást minden mozzanatában segítő termelési érte­kezletekért. A kommunisták és a szervezett munkások már most, a negyedév végén hívják össze az üze­mek vezetőivel egyetértésben a mun­kahelyi termelési tanácskozásokat. Soha nem volt még annyira szük­ség az egyszerű munkások bírálatá­ra, a munka ütemét serkentő, az ön­költséget mérséklő javaslatára, mint éppen ezekben a napokban. Az el­lenforradalom által ütött mély sebek gyógyításán munkálkodunk. Gazda­sági életünk megjavítása a fő biztosí­ték, hogy az októberi és novemberi napok okozta visszaesést pótoljuk, illetve eredményeinket megszilárdít­suk és tovább gazdagítsuk. Minden javaslatra szükség van, amely fo­rintjaink gyarapítását jelentheti. Kö­zös a célunk, — közös akarattal kell tehát küzdenünk is. A szakszervezetek hívják össze legjobb szakszervezeti aktívákat. Bíz­zák meg őket a termelési értekezle­tek megszervezésével; A műszaki vezetők beszámolóját a gazdaságos termelés iránti küzdelem légköre hassa át. Ne csupán a szám­adatokat sorolják fel, hanem mutas­sák be, hogy az előrehaladás érdeké­ben mit kell tenniök a brigádoknak az egyes dolgozóknak. Ismertessék a termelési értekezleteken a műszaki intézkedési terveket, de ezeknél már hasznosítsák a munkások javaslatait is. A munkaverseny ma már mind nagyobb tömegeket von be a terme iési csatába. A vételkedések máris sok szép eredményről adnak számot. Sajnos, az eredmény'Vről nem sokat tudriak az üzemek kollektívái, merj: nem folyik rendszeres értékelés. Nos, a termelési értekezletek biztosíthat­nák a verseny nyilvánosságát is. N em késő még a harmadik ne­gyedéves terv megvitatása Már most mutassuk be, hogy előreláthatólag milyen nehézségeink lesznek a következő évnegyedben Acélozzuk, kovácsoljuk erőinket az újabb nagy termelési csatákra. Ha egységbe forrunk, együtt harcolunk, miénk lesz a győzelem. Űjabb lépést tehetünk nagyszerű jövőnk, a szocia iizmus építésének útján. , pásztory) ra 50 fillér 1957 június 19, szerda Ma megyénkbe érkezik a Román Népköztársaság magyarországi nagykövete Ion Popescu, a Román Népköztársaság magyarországi nagykövete ma Miskolcra érkezik, néhánynapos baráti látogatásra. Ezalatt üzemeket, ter­melőszövetkezeteket látogat meg Miskolcon és a megyében. Elbeszélget a megye és a város vezetőivel, résztvesz a színházban Caragiale: Elveszett levél című klasszikus darabjának előadásán is. Ion Popescu elvtársat ez- alkalommal szeretettel köszöntik a megye és a város dolgozói. Csatlakozás a KISZ exportbrigádok országos munkaversenyéhez A Dimávag Gépgyár rúgóüzemé­nek KISZ-fiataljai az MSZMP nagyaktíva-értekezlet tiszteletére három exportbrigádot alakítottak és csatlakoztak a megmunkáló üzem­ben az országos versenyre felhívó többi négy exportbrigádhoz. A rú­góüzemi körülmények figyelembe­vételével még ki is egészítik az ál­talános versenypontokat a követke­zőkkel: Az exportra kerülő rugóikat ha­táridő előtt négy nappal legyártják. A minőség állandó javítása érde­kében a selejtszázalékot nem 0.2 százalékkal, hanem 0.5 százalékkal csökkentik. Többek között segítsé­get nyújtanak az ebben az évben felszabadult fiatal szakmunkások­nak megfelelő mennyiségű és minő­ségű munka végzéséhez. Az alap­szervezet munkájában, rendezvé­nyeiben és szervezésében tevékeny részt kívánnak venni. Azonkívül papírgyűjtő-akciót in­dítanak a gyár területén, ezzel is hozzájárulva a termelés gazdaságo­sabbá tételéhez. Csaknem 1500 személy vette már igénybe a Jizetővendég szolgálatot Borsod megyében A Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal a korábban közismert üdü­lőhelyek, mint Miskolc-Tapolca, Lillafüred, Aggtelek, Bükkszent- kereszt mellett ezévben Sárospa­tak, Boldvarákó és Szendrőlád köz­ségekre is kiterjesztette a fizető­vendéglátó szolgálatot. Ezeken ^ a helyeken összesen 300 férőhely áll a pihenést, üdülést keresők ren- Különösen Miskolc­KÉT JELENET Kamaraszínházban bemutatott Toldi c. bábjátékból Tapolca és Bükkszentkereszt iránt nagy az érdeklődés, de sokan je­lentették be, hogy Boldvarákón, il­letve Sárospatakon akarják eltöl­teni szabadságukat. A fizető-vendéglátó szolgálatot 2—3 hetes időtartamra eddig már csaknem 1500 személy vette igény­be. A nyár hátralévő részében pe­dig még mintegy 2—3000 személyre számítanak. Száz emelő villástargoncát készítenek Diósgyőrött exportra Házépítés — kelysarmen gyártott A diósgyőri Könnyűgépgyárnak egyik igen jól bevált gyártmánya az anyagmozgatásra használatos, villamosárammal működő, emelő Villástargonca. A két tonna súlyt három méter magasra emelő tar­goncából az idén már ötvenet ké­A Borsod m egyeS tanács építő­anyagipari vállalata hosszú idő óta folytatott kísérleteket, hogy a nagy­arányú családi ház építkezéshez olcsó anyagot tudjon biztosa tani; Hosszas kísérletek után a korábban hányóra kihordott salakból sikerűit megfelelő szilárdságú, könnyen gyártható olcsó téglát előállítani; Az eljárás során a salakot kalapá­csos malomban megőrlik. A salak­ban lévő kovasavat mésztej hozzá­adásával gerjesztik, s az így kitűnő kötőanyagot ad. A salaktégla gyár­fására kéziprést szerkesztették. A kézipréssel a leőrölt salakot az építkezés helyszínéin formába nyom­ják, s két heti száradás után meg­kezdhetik az építkezést. Az így gyártott tégla hőszigetelése jobb a rendes téglánóL Ára pedig mintegy 60 százalékkal olcsóbb, mint a sa­lakból gyártott egyéb építőelemeké. A téglagyártáshoz szükséges prést a szerencsi Autójavító Vállalat ké­szíti. Eddig már mintegy 20 dara­bot gyártottak Kazincbarcika, a Szerencsi Cukorgyár és más kisia- kósópítkezést folytató vállalat ré- jzére. Debrecen város tanácsa pedig most folytat tárgyalásokat 40 kézi­prés elkészítésére; szítettek a gyár dolgozói, s ennek egyrésze exportra került. A külföldi megrendelők között van Brasilia* Portugália, Jugoszlávia és több né­pi demokratikus ország. A gyá* eddig száz gépre kapottkülföldi­ektől megrendelést. , . . . ­.... . A .. ri KISZ kohókőművesek versenyt kezdeményeztek négy kohászati üzem fiataljai között A diósgyőri kohászatban dolgozó Bencsik Ferenc KISZ kohókőmű­ves brigádja — az ellenforradalom által okozott károk mielőbbi hely­Az idén a diósgyőri kohászat 170 nődolgozója pihen az éjjeli szanatóriumban Az ellenforradalom óta e héten kezdte meg a diósgyőri kohászat nődolgozóinak első 56 főből álló csoportja egészségének helyreállí­tását, illetve erőállapotának javí­tását a gyár tapolcai éjjeli szana­tóriumában. A vendégeket a gyár autóbuszon szállítja naponként munkaidejük leteltével a minden kényelemmel ellátott szanatórium­ba, ahol a bőséges étkezés mellett, orvosi felügyelet alatt állnak. Az idén még további két csoport, ösz- szesen 170 gyári nődolgozó részesül egy hónapig tartó szanatóriumi el­látásban. reállítása, valamint az import­anyaggal való takarékosság érde­kében — versenyre szólította, az ózdi, sztálinvárosi és csepeli .vas­műveknél dolgozó KISZ kohókő* műveseket. Az azonos körülmények között dolgozó fiatal kohókőműveseknek a Bencsik-brigád a július 1-én kez­dődő verseny feltételeként ajánlja és vállalja, hogy termelési tervét akként-teljesíti, hogy brigádtagon­ként havonta hat órával kevesebb normaóra alatt végzik el a kiadott munkát. A tűzállótégía beépítését úgy végzik, hogy használt téglából az eddigi mennyiségnél 2 százalék­kal többet építenek be s teljesen megszüntetik a késéseket és.igazo­latlan mulasztásokat* OTT ÜLT A KERTBEN A FA ALATT. Csillogott a szeme, ha oly­kor feltekintett. írt. Barázdákat vont a papírra, girbe-görbe barázdákat, mint az először szántó gyerek ekéje. No, a példa nem éppen jó, hiszen túl van ő már a hatvanötön is. Kérdeztem, mit ír? — Levelet. v- Aztán kinek? — Hát most éppen a szovjet nagykövetnek* merthogy a Marosán elvtársét már befejeztem. Nagyot néztem. Egyszerre megnőtt az öreg a szememben. Még ilyet! Csak „úgy” gondol egyet, s levelet küld a nagykövetnek meg a miniszternek, mintha a távollevő szomszédnak írna... — No és ... — vonogatta vállát. — Jogom van énnékem ehhez, elvtárs. Az már bizony igaz! öreg bolsi, annyi szent... De már ha így felvitte az isten a dolgát, hadd lám, mi légyen a levél tartalma? Ókum- lálom a szálkás betűket. „Hruscsov, Bulganyin, a béketábor fáradhatat- lanjai...” meg „kívánok sok sikert, erőt, egészséget. Magyar elvtársi üdvözlettel, Berényi József, Miskolc-Tapolca, Viola utca 2-b. Magyar- országIlyenek voltak abban a levélben. — És milyen alkalomból írja e sorokat, Józsi bá’? — kérdeztem. Úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, én vagyok a herkópáter. Még ezt se tudni! Nohát, ezek a fiatalok...! — Milyen, milyen... dohogta. — Hát az októberi szocialista forra­dalom 40. évfordulója alkalmából! / — No, de hol van az még! — Nézd csak, nézd! Volt már maga Moszkvában? Hát én voltam! Hű, mennyi napig utaztunk... Aztán képzelje, még letisztázom, elkül­döm Pestre a nagykövetnek, elolvassa, továbbítja Moszkvába, szóval no... HÁT ILYEN EZ AZ ÖREG GÉPGYÁRI MUNKÁS. Dehogy feled­kezne meg a Nagy Októberről! Hiszen ott volt a bölcsőjénél! Harcolt is! Aztán, hogy itt is meglett a néphatalom, azóta örökké csak a békéről szónokol, reggeltől estig, szüntelen. Neki elég volt az elsőben. Az olasz fronton — mert ott is megjárta az ördög kálváriáját. És most szónokol* meg ír, ír rendületlenül« még az újságban is. Biztosan olvasták már i &ULfLaizbx emkes nevét. Talán száz írásának is ezt a címet: »A békéért mindig harcolni kell!-« Azám 2;: kinek így, kinek úgy; Az ő erejéből már csak a szavakra futja. De aranylélek diktálja azokat a szavakat! És- ennek ellenére —- nahát! — még ezt az embert tűzték októberben a halál-listára!*.. öt4 aki Tapolcán minden gyerek nagyapója! Mit csinált a múltkor is a pe­dagógus napon... Elment az iskolába, felállt a pódiumra, fel bizony és ilyeneket mondott: — Nektek, kedveseim könnyű lesz már. Az ala­pot mi megteremtettük a ti új életetekhez. Amikor én olyan kicsi vol­tam, mint ti, még szomorú volt az élet. Tizenegy éves sem voltam, és árvaságra jutottam. Se apám, se anyám... Nektek itt^ van apának, anyának egy egész ország. Az úr, aki engem nyúzott, már nincs. Egy­formák vagyunk. És ezt mi csináltuk nektek, mi öregek, hát tiszteljé­tek az öregeket... Aztán, ha valami bajotok van, hát csak gyertek el hozzám ... (Az ördög!... Mi a csuda esett a szemembe!...) NO UGYAN, SOK FILLÉRJÉBE KERÜL AZ JÓZSI BÁCSINAK. Hát üsse kő, ha már egyszer ilyen a természete. De még a fillérek csak hagyján, másért is érdemes felkapaszkodni hozzá, a Viola utcába. A mese miatt! Annyit, de annyit tud mesélni, hogy. ., És mindig igaz mesét, az életről, akárcsak nekem. S a gyerkőcök bizonyára hálásabb publikum is lesz, mint én, aki igencsak elmerengtem és jegyezgettem az öreg irattárának kincseiből. Mert Józsi bácsinak ilyen is van. Egy levéltáros sem őrizheti féltőbben értékeit, mint ő. . „ . Mindenekelőtt egy nagy, gondosan összehajtogatott képet íedez!* tem fel, Lenin képét, amit — ellenforradalom ide, ellenforradalom odá — „átvészeltetett” Berényi elvtárs még akkor is, ha halálra szánták is. Aztán vannak ott a képeken kívül dicsérő oklevelek (vagy Öt) friss ék elsárgult újságcikkek, békekölcsön jegyzési plakát, amely őt méltatja*.^ nem is tudom hirtelenében felsorolni, mi minden van abban a kötegberi. ÉS AZUTÁN.... NO, MIT JEGYEZTEM MÉG IDE?! _ De nem* elég is. Aki ennyiből nem ért, annak egy regény se használ. Á*ki pedife megértette, mi szív lakozik ebben az agg férfiben, az tisztelje őszintén* mint én, meg sokan* akik ismerilj, —-—-—--h—«g--1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom