Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-18 / 140. szám

»57. ítírtkis 18. eSZARMAGTAROItMilG 9 „Soha többé ne engedjük sárbatiporni a munkások vörös zászlaját“» Melegen sütött a nap. Tündöklő sugaraiban ezernyi pompával ját­szott a délibáb. Az ünnepi hangulat vidám, kedves mosolyt csalt az em­berek arcára. Már a kora reggeli órákban készülődtek, s csoportokba verődve igyekeztek a népkertbe az ünnepi nagygyűlés színhelyére az emberek. Három irányból: az encsi, a szikszói és az abaújszántói járások­ból érkeztek egymásután, feldíszí­tett lovaskocsikkal és vontatókon az emberek. Délelőtt 10 órára benépe­sedett a volt Gomba-féle kerthelyi­ség. Mintegy háromezer ember gyűlt össze itt. A meleg, szívből jövő meg­nyitó szavak kíséretében kezdetét vette az ünnep. A zászlóavatás A halk, puha szellő ezernyi apró ráncba bontotta szét a vörös színű, drága nehéz selymet. Lengett a zászló a szélben. Kemény, kérges kéz szorította a rúdját. Feszülten, némán, mozdulatlanul, vigyázzban álltak a munkásőrség tagjai, a vörös zászlóra szegezték tekintetüket, amit Turóczi István elvtárs, a három já­rás kommunistái és KISZ fiataljai nevében a következő szavakkal adott át: —■ Becsüljétek meg, s legyetek hozzá hűek, ne engedjétek soha töb­bé sárba tiporni a munkások vér­ben áztatott vörös zászlaját. Harcol­jatok kíméletlenül, bátran, elszántan ellenségeinkkel szemben, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásáért. Molnár István elvtárs, a munkás­század parancsnoka vette át a zász­lót. A suhogó selyem alatt tett fo­gadalmat, hogy többé senkinek sem engedik beszennyezni a drága, ma­gasztos színű selymet. öreg, megtört nénike állt a zászló alá, B. Tóth Józsefné, a zászlóanya. Remegett a keze ennek az öreg né­nikének, amikor felkötötte a szala­got a zászló rúdjára, de remegett a hangja is, amikor beszélt. Szíve mé­lyéről jöttek a szavak. így mondta: — Ezt a zászlót úgy őrizzétek meg, mint a szemetek fényét. , A munkásszemek lángolva ki- gyúltak, a géppisztolyok fényesen csillogó csövére még elszántabban szorultak rá a kérges, erős kezek. Jó helyütt van qáluk a fegyver. Olya­nnak kézében van, mint Nagy Károly elvtárs, szikszói öreg harcos, akit nem tört meg sem a Horthy terror, sem pedig az ellenforradalom. Az ünnepi beszéd A zászlóavatás után Prieszol József elvtárs, az MSZMP megyei intéző- bizottságának elnöke mondott ünne­pi beszédet. Prieszol elvtárs beveze­tőben ismertette az októberi ellen- forradalom előzményeit. Hangoztatta: a nyugati imperialisták mindig ug­rásra készen álltak és támogatták az ellenforradalom szervezőit Magyar- országon, hogy adott esetben lecsap­janak a munkások hatalmára. — Az imperialisták Magyarorszá­got ki akarták szakítani a szocialista * * őrjáraton m az Ozdvidéki Szénbányászati Trösztnél Az ellenforradalom okozta kár: 33 százalékra visszaesett a széntermelés A z Ozdvidéki Szénbányászati ^ Tröszt az ország legkisebb széntrösztje. Ennek ellenére mégis komoly múltra tekint vissza. A Karú- völgyében — Özdtól délre — már 1845-ben szenet bányásztak, a XIX. század végefelé pedig az ózdi szén­medencét már az egész országban ismerték. A felszabadulás után to­vább öregbítették hírnevüket az ózdi bányászok. Nem egy széncsatában szereztek elévülhetetlen érdemeket. Jelenleg 'z ózdi trösztnek hét üzemegysége van: Somsály, Farkas- lyuk, Egere: chi, Borsodnádasd, Ki- ráld, Putnok, Béke-táró. A tröszt na­ponta átlagosan 280 vagon 3400— 3500 kalória értékű szenet bocsát népgazdaságunk rendelkezésére. A legnagyobb üzemek Somsály és Far­kaslyuk. Naponta 64—65 vagon sze­net küldenek a felszínre. A tröszthöz tartozó bányaüzemeknél 5800 ipari munkás dolgozik, nem beszélve az építőipari dolgozókról, akik szintén a tröszt létszámához tartoznak. A bányászok 20—22 százaléka koloni­zált munkás, a többiek í'észben a Kétszázötvenéves évforduló Ónodon A többévszázados ónodi vár nap­jainkig megmaradt romjai között, — hol egykor II. Rákóczi Ferenc ezer kuruc vitéze védte az ország függetlenségét a császári labancok ellen — gyűlt össze önöd és a kör­nyék dolgozó népe, hogy áldozzon a 250 éve tartott trónfosztó ország- gyűlés évfordulóján a történelmi eseménynek. Az omladozó vár lábainál höm­pölygő Sajó melletti körömi-rétén vonták fel 1707-ben az ország sáto­rát, hol június 13-án úgy határoz­tak a felkelt kuruc-rendek, hogy megfosztják trónjától az országot elnyomó, a magyarok szabadságát lábbal tiipró Habsburg-dinasztiát. Vasárnap, az egykori felkelők késői unokái gyűltek össze a Bor­sod megyei Hazafias Népfront ren­dezte emlékünnepélyen, hogy emlé­kezzenek; Megjelent az ünnepségen az Or­szággyűlés elnökségének képvisele­tében Kádas István országgyűlési képviselő, ott volt Iván István, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Koval Pál, a Hazafias Népfront megyei titkára; A megyei tanácsot Németh Imre elnökhelyettes, a Hazafias Népfront alelnöke képvi­selte. A nagy fejedelem nevét vi­selő tisztijskola növendékeit pedig küldöttség képviselte. A Himnusz elhangzása után Né­meth Imre nyitotta meg az ünnep­séget. »Mi, Rákóczi hős kurucainak késői utódai, Esze Tamás talpasai­nak vérei, emlékezzünk a mai na­pon arra, hogy évszázadokon ke­resztül mennyi drága magyar vér folyt el a nemzet szabadságküzdel- meiben. És fogadjuk meg itt, ezen a helyen, dicső múltunk hősi fész­kében, hogy 1945-ben elnyert sza­badságunkra az eddiginél is jobban őrködünk. A megnyitó után Birtha Ágnes alkalmi költeményt szavalt el, majd pedig Komáromi József, a miskolci Herman Ottó-múzeurn igazgatója mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében ismertette a XVII; századi állapotokat, a jobbágyság és kisnemesség szörnyű nyomorát. »Ne hagyd, hogy a paraszt szőre megnőjjön — vágd le tövig, mint a birkáét-« idézte az egykori föl­desurak ispánjaikhoz írott utasítá­sát. A kuruc-mozgalom és II. Rá­kóczi Ferenc szerepét ismertetve, szólott arról, hogy működtek a visszahúzó erők, megfélemlíteni igyekeztek azokat, kik fegyvert fogtak a szabadságért. »Várjatok, ördögadták, mert elbíztátok maga­tokat Rákócziban, — de jön a né­met és karóba vonatunk bennete­ket — írta éppen ónodkömyéki jobbágyainak báró Perényi Miklós. De a környéken portyázó Kajdi Ist­ván kurucviitéz és társai bizony nem ijedtek meg a fenyegetőzéstől. Ezután az ónodi országgyűlésiről szólott, a trónfosztó határozatról, melyet a szövetkezett rendek »Eb ura fakó« felkiáltással fogadtak el. A nagy tetszéssel fogadott ün­nepi beszéd után Németh Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront elnöke lépett a várfalhoz, s leemelte a nemzetiszín zászlót. Láthatóvá vált a Lenin Ko­hászati Művek dolgozói által készí­tett emléktábla, melyen messzire csillogó betűk hirdetik, hogy: »A Habsburg-házat trónfosztó 1707-es ónodi országgyűlés 250. évfordulóján emlékül állította a Hazafias Népfront.« Az emléktábla leleplezése után a helyi általános iskola énekkara Ta­kács Demeter vezetésével kurucko- ri katona- és népdalokból összeál­lított műsorsai elevenítette fel a hősi kor hangulatát. Délután a szabadtéri színpadon a helybeli tűzoltótestület Rákóczi korát idéző »Kibontod zászlók« c. színdarabot adta elő, majd pedig a miskolci Szinvavölgyi Együttes tag­jai szórakoztatták ének- és tánc­számokkal az egybegyűlteket. Utá­na vidám bál fejezte be az emléke­zetes napot.------------------------------­Á ltalános találkozó a nyíregyházi tanitónőképzöben A nyíregyházi Tanítónőképző (volt Kál- vineum) összes végzett növendékei és volt tanárai részére június 30-án általá­nos találkozót rendez abból az alkalom­ból, hogy az iskola ez évben 25. s egyben utolsó tanítóképzős évfolyamát bocsátja ki falai közül. Ezúton is kérik az összes érdekelteket, hogy akik még nem kap­tak, igényeljenek részletes meghívót, il­letve közöljék címüket a rendezőbizott­sággal. (Nyíregyháza, Bethlen u. 39* Ta­nítónőképző.) környező falvakból járfeak be, rész­ben pedig toborzottak, akik a le­gényszállásokon laknak. A könnyező falvakban lakó bányászok 5 kilomé­tertől 50 kilométerre terjedő körzet­ből járnak munkahelyükre. A leg­több vidéki dolgozó a hegyháti fal­vakból kerül ide, de sokan vannak, akik Heves megyéből járnak. Hogy milyen sokan utaznak naponta autó­busszal a bányákhoz, fényesen bizo­nyítja az, hogy áprilisban a tröszt a MÁVAUT-nak hozzá j árulásképpen 870 ezer forintot fizetett. (A dolgozók 113 ezer forintot fizettek.) A tobor­zott dolgozók a tröszt 14 legényszál- lásán találtak kényelmes otthonra; A 14 legényszállóban 840 dolgozó lakik. A legényszálló fenntartása ha­vonta 45 ezer forintba kerül a tröszt­nek. Az ózdi szónimedence bányászai nem éppen a legjobb körülmények között bányásszák az ipar kenyerét; Nem könnyű a munkájuk, mert az ózdi szénmedence bányáira az jellem­ző, hogy ereszkeművelés folyik, vagy­is fejjel lefelé bukásba mennek elő­re. Ez igen megdrágítja a termelési — rosszak a nyomásviszonyok. Igya vágatokat kénytelenek a legkorsze­rűbben biztosítani (TH, mollbiztosí- tás). Az ózdi bányákra jellemző még* hogy sok a víz, s emiatt sok sziypty- tyút üzemeltetnek, amely szintén a termelést drágítja. A fővonali szál­lítást a királdi, a somsályi és a far- kaslyuki bányában villanymozdo­nyokkal, a többi bányákban végnél­küli kötelekkel bonyolítják le. Az ózdi szénmedence bányászainak egyébként is nehéz munkáját az el­lenforradalom még jobban megnehe­zítette. Az október 23-i események az ózdi szénmedencében sem múltak el nyomtalanul. Az ellenforradalom ideje alatt az ózdi bányákban csak annyi szenet termeltek, amennyi fe­dezte a legszükségesebb szénszük­ségletet, a bányászok járandósági szenét. Az ellenforradalom okozta, kár: 33 százalékra visszaesett a szén- termelés. Naponta 260 vagon szénnel termeltek kevesebbet, amelynek ér­téke 24 000—25 000 forint. Az ellenfor­radalom nagy kihatással volt a bá­nyák állapotára is. Tönkrementek a vágatok, a fenntartásra szoruló vá­gathossz 7 kilométerrel növekedett; Különösen leromlott a vágatok álla­pota a farkas!yuki bányában, mivel ez a legkiterjedtebb bánya. A farkas- lyuki bányaüzemben az ellenforrada­lom ideje alatt több ereszke víz alá került, amelynek átépítése most van folyamatban. A vágatok rossz álla­pota tette szükségessé, hogy a tava­szi hónapokban tröszti szinten 20-30 százalékkal több műszakot kellett fordítani fenntartási munkálatokra, mint régebben. Az ellenforradalom nagy kihatással volt a munkafegye­lemre is. Azt lehet mondani, a mun­1) AZ ABAŰJ SZÁNTÓT JÁRÁSI PETŐFI MŰVE­LŐDÉSI HÁZ színjátszói a múlt héten szombaton este meglepő sikerrel mutatták be' Kazincbar­cikán Kálmán Imre: _________________ „ Marica grófnő” című háromfelvonásos operettjét. Ilyen temperament tumos, jól rendezett előadást senki sem várt ettől a vidéki együttestől. A Kazincbarcikán vendégszereplő művészek, műkedvelő kultúrgár- dák gyakran szerencsétlen helyzetbe kerülnek. Legtöbbször azért, mert nincs közönség, a város lakói későn szereznek tudomást egy-egy előadás­ról, még mindig vérszegény az épülő város kul­turális élete. Ez esetben nem így történt. Az előadást kel­lően megszervezték, s ebben érdeme van a béke­városi Normál Filmszínház vezetőjének is. Igaz, i— a rosszul megválasztott időpont miatt — nem volt telt ház, de az együttes így is méltó sikert aratott. Elmondhatjuk, hogy az abaújszántóiak az elsőrendű vidéki színjátszók közé tartoznak megyénkben. Művészi előadásukkal szép élményt szereztek, a kisszámú közönség hálás tapssal fe­jezte ki elismerését. Állíthatjuk, hogy az együt­tes magasszínvonalú, művészi játékot produkált, sok vidéki hivatásos színész tanulhatott ettől a gárdától: lelkesedést, kedvességei, közönségsze- retetet. A »Marica grófnő« társadalmi mondanivalója ismeretes: a letűnt dzsentri-világ korrajza, hűen ábrázolja az előkelő, földbirtokos burzsoázia léha életét. Ez a Kálmán-operett is egy gyöngyszem, mely már régóta csillog színpadjainkon. Mégis elmondhatjuk: az utóbbi években egy kicsit el- sekélyesedett színműirodalmunk. Űj darabokat vár a közönség. Nagyon kevés az igazán jólsike­rült mai? tárgyú operett, dráma, vígjáték. Pedig igazán kellene. Várják nemcsak a fővárosi és vidéki színházak, de a kultúrotthonok együttesei és a közönség is. De maradjunk ennél az együttesnél, amely­nek valamennyi tagja magérdemelte a közönség faúnni nem akaró tapsát, rokonszenvét, jöjjenek niáshúr is!” SIKER, TAPS ÉS EGY SZOMORÚ ESET A CÍMSZEREPBEN HOLLÓ LÁSZLÓNÉ ter­mészetessége, hangja, bája, lendületes játéka el­érte a kívánt hatást. Átélte, átérezte szerepét. Vigyáznia kell azonban a túlzásokra, amelyektől még nem mentes. Játékában (legalább is ebben az alakításában) gyakran hiányzik a szükség- szerű átmenet a nevetéstől a dühös kirohanásig. Egészében véve szép játékot nyújtott, a nyílt szí­nen is többször megtapsolták. ZSUPÁN BÁRÓ SZEREPÉBEN Homonnay Nándor komoly egyéniség. Valóban művészit produkált, helytállna bármelyik városi színpa­don. Homonnay szép tehetségű, bámulatosan sokoldalú talentumos színész, a táncszámokban is feltűnően ügyes. A szűnni nem akaró taps után egy-egy jelenetet partnerével többször meg­ismételt. Az ő játéka a legtökéletesebb, még sokra viheti. Érdemes tanulnia. SZINCSÁK GYULA (Tasziló tiszttartó) egész erejét belevitte az egyéniségéhez illő szerepbe. Határozott, biztos jellem, megérdemelte a tapsot. Sajnos, azonban a túlzásoktól még ő sem men­tes. POPULESKU HERCEG =» BIALKÓ IMRE nagyszerű tehetség, idősebb kora ellenére moz­gékony, szép alakítást mutatott. Mint komikus, gyakran megnevettette a közönséget, a darab egyik főerőssége volt, sokat, tanulhatnak tőle az együttes fiatal tagjai. BAKONYI LÓRÁND (Kudelka komornyik) kis szerepében is művészit produkált. Sok derűs percet, élvezetet szerzett a közönségnek. Az ő játéka is teljes elismerést érdemel. TÓTH LÁSZLÓ lelkes játékáért, Dankó Ist- vánné törekvő igyekezetéért, Szűcs Józsefné csi­szolt alakításáért, továbbá Nagy József, Papp Já­nos és a nagyszerű együttes tagjai mind-mind megérdemlik a dicséretet. A, darabot betanította K-cuegyeamei szinte teljesen szétzilálta az ellenforradalom. Ugyan már ta­pasztalható bizonyos előrehaladás ezen a területen, de az október 23 előtti munkafegyelmet még a mai napig sem sikerült biztosítani az ózd- vidéki széntröszt bányáiban; Dedig az ellenforradalom leve­r rése után az Ózdvidéki Szén- bányászati Trösztnél is megváltozott a helyzet. Ahogy tisztultak a fejek, úgy emelkedett napról napra a ter­melés. Az ellenforradalom után elért termelési sikerekről, az ózdi bányá­szok erőfeszítéseiről holnapi szá­munkban adunk tudósítást. FODOR LÁSZ&Ó _ _ tek, sajnos, csúnyák, ko­pottak. Egy-két szereplő még küzdött a lámpa-1 lázzal. MÉG VALAMIT egy sajnálatos dologról: A harmadik felvonás kezdetén (este negyed 12 óra­kor) csütörtököt mondott a porral vastagon »dí­szített«, félig felgördült függöny. A végén már a szereplők is segítettek megjavítani. Hosszú lét­rát vittek a színpadra és megkezdődött a »művé­szi munka«. A közönség pedig várt »türelmesen«. így teltek a percek. Ez az eset megbocsáthatat­lan! A nézők somiban pedig itt-ott felhangzott a »tetszésnyilvánítás«, a »megbízh&tó« műszáki berendezés miatt. A függönyzsinórt aztán sze­rencsére »hamarosan« megjavították. A váratlan (máskor is előforduló) eset ideges és elégikus hangulatot teremtett. De ez már nem is idege­sítő, egyenesen szégyenletes, elkeserítő. AZUTÁN: A tapsnál többet is megérdemelnek a Kazincbarcikán vendégszereplő együttesek. A mozihelyiségben sürgősen meg kell szüntetni az álmosító szürkeséget, a csupasz falakat. Jelenleg nincs megfelelő helyiség, nincs: helyi szín­játszó csoport, nincs: ötlet, nincs: megfelelő kul­turális élet. Van: egy nagyon régen épülő kul- túrház, van: igazán lelkesedő és jobb sorsot ér­demlő közönség. De mindenekelőtt végre végle­ges, jól felszerelt színpadot! Természetesen jó függönnyel... És minél több rendezvényt, hogy az újváros új lakói ne kívánkozzanak vissza Bu­dapestre, Miskolcra, vagy Debrecenbe, ahonnét Kazincbarcikára költöztek. AZ ABAÚJSZÁNTÓI PETŐFI MŰVELŐDÉSI HÁZ vezetőinek és színjátszóinak őszintén gra­tulálunk! A közönség kérését pedig, melyet: »Jöjjenek máskor is/« felkiáltással nyílvánítot­tak a darab végén, Kazincbarcika kulturális ve­zetőinek figyelmébe ajánljuk. SZEGEDI LÁSZLÓI Jelentés az adófizetésről Borsod megye második az ország­ban az adófizetés II. negyedévi ter­vének teljesítésében. Ez mutatja, hogy megyénkben, különösen a dol­gozó parasztság körében Örvendete­sen megjavult az állampolgári fe­gyelem, amely elsősorban a paraszt­ság életszínvonala emelkedésének a következménye. A járások közül a június 14-i ér­tékelés szerint 6 már száz százalék fölött teljesítette második negyed­évi' tervét, 15 nappal a határidő előtt. Ezek között van a szikszói járás 118.7 százalékkal, a mező­kövesdi 110.3, az ózdi 109.8, a mező- csáti 107.2, az abaújszántói 104.4 százalékkal, míg a miskolci jáfás 103.2 százalékra teljesítette negyed­évi tervét? A megye községeinek több minit 80 százaléka van 100 százalék fö­lött, s valamennyi járás előbb van* mint azt a napi terve előif'áhyöSS«? Lapzártakor érkezett: a megye két héttel a határidő előtt eleget} tett adófizetési Itötetezettségéoekg j jetuniónaik és a baráti népi demokra­tikus országoknak köszönhető, akik segítségünkre siettek. De köszönhető saját élniakarásunknak is. Pártunk és kormányunk felhívására újra megindult a bányákban, az üzemek­ben a termelés, az életet jelentő munka. Az ünnepi beszéd befejező részé­ben Prieszol elvtárs harcos munkát és sok sikert kívánt az encsi, a szik­szói és az abaújszántói járás kom­munistáinak, KISZ-fiataljainak. A beszéd után felszólalt Pogrebnoj őr­nagy elvtárs, szovjet parancsnok is. Megköszönte a szívélyes meghívást, majd röviden beszélt a szovjet és a magyar nép közös harcáról, a béke védelméről. Felhangzott az Intemacionálé. A dallamok zúgva szárnyaltak a röpke szélben, amely új erőt, biztatást adott a további harchoz. Nem ritkult a tömeg délután sem a Népkertben. A felnőttek és fiata­lok egyaránt gyönyörködtek a szín­vonalas, sokrétű, vidám kultúrműso­rokban. Igazán elmondhatjuk, hogy felejthetetlen, impozáns ünnep volt ez a vasárnap. Az erő, a bátorság szemléje. ** TÖRÖK ALFRÉD táborból, vissza akarták állítani ha­zánkban a kapitalizmust. A munká­sok és a dolgozó parasztok nyakára ismét a gyárosok, a tőkések, a ban­károk és a földbirtokosok egész si- sera-hadát akarták újra ültetni. Ez a törekvés már az ellenforradalom el­ső napjaiban is megmutatkozott . . * Az ország ezeknek a levitézlett urak­nak óbégatásától volt hangos. For­radalmároknak becézték magukat. Kossuth, Petőfi nevét emlegették, s közben a nyugati államoknak, a ki­rályoknak könyörögtek, holott Petőfi világosan megírta: »Akasszátok fel a királyokat!« Prieszol elvtárs a továbbiakban az elmúlt 12 esztendő vívmányairól be­szélt. — 12 év nem nagy idő egy nemzet életében — mondotta —, s mégis e rövid idő alatt sok mirident építet­tünk. Magyarország a második vi­lágháború után Európa egyik legjob­ban lerombolt országa volt. S most 12 év távlatából büszkén tekintünk vissza szocialista vívmányainkra. Prieszol elvtárs elmondotta, mi­lyen nehézségekkel és gondokkal küzdünk. — Hogy ma hazánkban nem pusz­tít az infláció, az elsősorban a Szov­Nagymáthé Béláné peda­gógus, rendezte Kőkúti Ignác művészeti előadó, a zenekart Holló László vezette, a táncot tanítot­ta Dankó István. A kosz­tümök szépek, a díszle-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom