Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-18 / 140. szám

Éfe/’AKM Ali V A RORäZ AG Kedd, 1957. június 18. Jobban tenné az angol miniszterelnök, ha. X hétfői angol lapok vezetőhe­lyen foglalkoznak MacMillannék Bulganyinhoz küldött válaszával. A Manchester Guardian — ismerve a válasz tartalmát — legfontosabb megállapítása, hogy a válasz hangja kitűnő. Ezt többek között azzal in­dokolja, hogy MacMillan válaszá­ban utal arra, hogy a nyugati hatal­mak nem hajlandók napirendre tér­ni a magyarországi események fö­lött. (Az ellenforradalom leverését értve alatta.) Ez arról tanúskodik, hogy bizonyos angol körök még mindig nehezen törődnek bele, hogy a magyar nép továbbra is megma­rad a szocializmus építésének útján. Jó lett volna, ha ezek a£ urak fi­gyelemmel kísérték volna az angol Bernard professzor nyilatkozatát, aki csak néhány nappal ezelőtt járt Magyarországon. Neki jobban elhi- hetik az angolok, hisz ő saját sze­mével győződött meg arról, hogy nálunk helyes irányba fejlődnek a dolgok, hogy a magyar nép a szo­cializmus építése mellett áll ki, — mert ezt lehet megállapítani leg­utóbbi nyilatkozatából. Bármennyi­re is kitűnőnek tartja a válasz hangját az említett lap, az ilyen megjegyzések csak arra szolgálnak, hogy mérgezzék a nemzetközi kap­csolatokat. Arra azonban aligha fog vezetni, amit felvetői szeretnének, hogy Magyarországon ne a szocia­lizmus épüljön. A magyar ellenforradalom vere­sége fölött nem akarnak napirend­re térni, de a MacMillan közre­működésével kieszelt Egyiptom el­leni agresszió nagyon gyorsan ki­ment az emlékezetükből. Jobban tenné az angol miniszterelnök, hogyha az angol nép érdekében in­kább ésszerű, új javaslatokkal állna elő, amely elősegítené a nemzetközi | bizalom légkörét. Ezzel kapcsolat-1 ban kénytelen megjegyezni a lap, j hogy MacMillan jegyzékében nem| áll semmilyen új javaslatokkal elő, | pedig a leszerelés figyelmet érdé-1 mel. = A New Cronicle még tovább | megy. Megállapítja, hogy bár a vá-| laszjegyzékbe sok helyénvaló dolog g került, nem sokkal jutottunk vele| előre. j Az angol lapok tehát sokkal töb- | bet vártak az angol miniszterelnök | válaszüzenetétől, de az angol közvé- § lemény is. Például, hogy necsak ré-1 gi közhelyeket emlegessen, hanem | új javaslatokkal segítse az előre-1 haladást a nemzetközi kapcsolatok § normalizálásában. Ezt azonban még | az angol lapok véleménye szerint g sem szolgálta az angol miniszterei- g nők válaszjegyzéke. | Az atomfeperkísérletek beszüntetésének kérdése a világérdeklődés homlokterében „Most az amerikai és angol kormányon a sor!” A Pravda szerkesztőségi cikke Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió már megmond­ta, mit akar, most az amerikai és az angol kormányon a sor — írja a Pravda vasárnapi szerkesztőségi cikkében a Szovjetunió újabb bé­kéé kezdeményezésével kapcsolat­ban, amelynek célja az atomfegy- verkisérletek haladéktalan beszün­tetése. A cikk a továbbiakban az ENSZ leszerelési albizottságának már majdnem három hónapja folyó londoni ülésszakával foglalkozik és megjegyzi: — A nyugati hatalmak képviselői a huza-vona és a ravaszkodó frá­zisok taktikájához folyamodtak és szemlátomást ki akarnak térni az atomrobbantások haladéktalan el­oltásának megvitatása elől. Azzal próbálják igazolni magukat, hogy Amerikai vélemények az atomfegyverkísérletek beszüntetésére tett újabb szovjet javaslatról Vv*» .^r.r, ....Newyork (TASZSZ) Ä fc áfriéílkai sajtó élénken mél­tatja a leszerelés fokozatos megol­dása érdekében tett újabb szovjet kezdeményezést; A kommentárok főként Hruscsovnak aköré a javas­lata köré összpontosulnak, amelyet televíziós beszédében az atom- és hidrogénfegyverkísérletek betiltá­sára tett, továbbá Hruscsovnak a június 13-1 helsinki sajtóértekezle­ten tett kijelentése köré, amely sze­rint a Szovjetunió hajlandó bele­egyezni, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia területén és esetleg a világ más pontjain megfigyelő állomásokat létesítse­nek e tilalom beíartásának ellenőr­zésére. Újabb lökést adott a kezde-^ mérgezés megvitatásának a lesze­relési albizottságban június 14-én hivatalosán előterjesztett szovjet javaslat^ A józan gondolkodású megfigye­lők kénytelenek megállapítani, hogy a megfigyelő állomások létesí­tésére irányuló szovjet .javaslat nagyjelentőségű az atomfegyver kísérletek betiltásának megoldása ^szempontjából; ^ A New York Herald Tribune lon­doni tudósítója a szovjet javasla­tot »nagyjelentőségű engedmény­nek« minősíti. A tudósitó vélemé­nye szerint »nagyon nehéz lesz elutasítani a tudományos ellenőrző állomások létesítésére és a nukleá­ris kísérletek 2—3 évi beszünteté­sére vonatkozó javaslatot.« A Szovjetunió újabb békés kez­deményezésé szemlátomást zavarba ejtette az amerikai hivatalos körö­ket és e körök képviselői nem is leplezik elégedetlenségüket; Hightower, az AP washingtoni tudósítója rámutat: Magánbeszél­getések során azt mondják, hogy a szovjet javaslatot »gondosan tanul­mányozni fogják annak megállapí­tására, hogyan lehet azt felhasznál­ni a londoni tárgyalásokon«. Mind­amellett a tudósító a továbbiakban olyan értelemben ír, hogy a hivata­los körök folytatni fogják korábbi taktikájukat és ellen javaslatokkal állanak majd elő. Egyik ilyen ellen­javaslat az lenne, hogy a kísérle­teket rövidebb időre függesszék fel, mint a Szovjetunió javasolta: 10 hónapra vagy 1 évre. Higgins, a New York Herald Tri­bune. tudósítója megmagyarázza e manőver értelmét. Washingtoni je- 1 leütésekben kifejti, hogy a »10 hó-" napos időszakot azért választották, mért az Egyesült Államok a jövő évre amúgy sem tervez újabb na­gy obbarányú kísérlet-sorozatot. Az angolok, miután szeptemberben szintén befejezik jelenlegi kísér­let-sorozatukat, a jelek szerint egy időre hasonlóképpen abbahagyják a kísérleteket. Az amerikai terv nem irányozza elő, hogy bármikép­pen is beszüntetnék az új atom­fegyver-típusok létrehozására irá­nyuló munkálatokat;:.« E taktika világánál nem meglepő, hogy a kísérletek 2—3 évre való felfüggesztését célzó szovjet javas­lat — mint ugyancsak Higgins köz­li — »elfogadhatatlan Washington számára.« Hz amerikai Evening Star az atnmkisérietek felfiignesztésével l kapcsniatos francia álláspontról ; Washington (AP) i A washingtoni Evening Star j szombaton azt írja, meglehet, hogy \ Franciaország fogja legjobban el- \ lenezni a nukleáris fegyverekkel [ végzett kísérletek ideiglenes beül- j tására vonatkozó terveket. A lap \ szerint az amerikai kormány pén- j teken szóba hozott egy tervet sző- j vetségesei előtt a kísérletek fel- \ függesztéséről, azonbain csak akkor j_ akarja a Szovjetunió elé terjeszte- g ni, ha ebbe az Egyesült Államok j szövetségesei már beleegyeztek. | Az Evening Star szerint »úgy | látszik, hogy Franciaországnak van- | nak a legnagyobb aggodalmai Ame-1 rika szövetségesei közül. A lap sze- | rint a franciák vonakodásának az i az oka, hogy mindenki Franciaor- g szágot tartja a következő legesélye-1 sebb jelöltnek a nukleáris fegyve-g rek fejlesztésben. Franciaország | lenne a negyedik hatalom, amely | színre lép. Elődei: az Egyesült Ál- | lamok, a Szovjetunió és Anglia. Ha = Franciaország beleegyezne a kísér- | letek tíz-tizenikét hónapra való be- | tiltására, amit az Egyesült Álla- | mok szeretne, akkor Párizs legalább | ugyanennyi idővel elmaradna a | nukleáris fegyverek fejlesztésében | És ha a három jelenlegi nukleáris | hatalom meghosszabbítáná az ere- = deti, egy évre terjedő tilalmat, ak- | kor Franciaország bizonytalan idő- | re, vagy akár örökre kirekesztené g magát a nukleáris fegyverek gyár- § fásából.« I--------o—* | A denauer le akarja váltani Nyugat-Hémetország 1 moszkvai nagyköveiét j 'A Spiegel című hamburgi heti- = lap közlése szerint Adenauer le | akarja váltani tisztségéből Wilhelm g Haast, Nyugat-Németország maszk- | vai nagykövetét. A kancellár olyan g nagykövetet akar Moszkvába kül- | deni, aki »jéghideg« marad a Szov- j jetunióval szemben, § c lz ittö hé izíuiujprólm t / asárnap reggel. Felvirradt ez a nap is, mint a többi. A sarkig­y tárt ablakok ragyognak a nap sugárözönében. Minden oly békés. A vakítóan kék égen sehol egy felhő. — A pontos idő hét óra, — a rádióbemoiidó szokott nyugalommal ejti a százszor, ezerszer elmondott szavakat. Hangját felkapja a csönd és viszi, viszi... odavágja, ahová kell. A hat fiatalember felrezzen. Te­libetalált az időjeleTiftés, megrázta őket. Az alma-mater homlokzatára te­kintenek, úgy tűnik, mintha szigorú redők vonnák be a tisztes épület homlokát, s az ablakok pápaszemek volnának és lenn a kapu, az iskola „diáknyelő” szája feléjük zúgná: Állj elő, vén diák, Vedd le süvegedet, Hadd látom, tudsz-e már*? Tudsz-e m«yr eleget. — No, fiúk, gyerünk. Essünk túl rajta — mondja biztató hangon Nagy Kálmán tanár. S a kis csoport megindul annak rendje és módja szerint, hogy érettnek nyilváníttassák. % A „Földes Ferenc” gimnázium IV. F. osztályának hat tanulója áll az érettségi vizsgabizottság előtt. Szorongva veszik át a tételcédulát. Megnézik, elmerengnek fölötte néhány pillanatig — és leülnek az el­különített, üvegfedeles asztalkákhoz. A felkészülés ideje letelt. A felelet megkezdődik. A jelölt elfogó- dott, hangja lassan feloldódik az anyagtudás biztonságában, s mint a köves mederből nyugodt partok közé ért patak, folyik belőle a szó. Kommentár nélkül veszi elő emlékládájából Eötvös József költői hitval­lását: Kit nem hevit korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja húrjait. Szebbnél szebb feleletek váltogatják egymást. A balról jobbra ha- ladó felelést sorrend egyre emelkedő színvonalat mutat. A tanulók fel­készültek az Utolsó szárnypróbára, látszik rajtuk, hogy nem töltötték el hiába azt a négy évet. Nem kis szerepe van mindebben a tanároknak, akik között két kiváló nevelő is van. Kosch János majd egy emberöltőt töltött el a nevelés szolgálatában, 44 éve tanítja a matematikát és fizi­kát, galambősz haja megritkult, de szíve fiatalos odaadással figyeli a felelőt, ö is elfogódott, ő is vizsgázik, együtt izgul neveltjeivel. Zsupán László 42 éves gyakorlattal rendelkezik, a földrajz és a történelem az ő birodalma. Mindkettőjüket „Az oktatás kivaló dolgozója” címmel tün­tette ki Népköztársaságunk. S hogy megérdemlik, kétség nem férhet hozzá: tárgyi bizonyítékul ott vannak érettségiző diákjai, a feleletek: egyik-másik az egyetem falai között is elismerést érdemelne. A tudományosság közé betévednek a ma politikai kérdései: Az „Egy gondolat”... a ma emberének értelmétől kéri számon a tegnapi bűnöket. A „Pirosló arccal és piros zászlókkal__” rohamra induló Pe­t őfi vádol — szent zászlaját, a Világszabadság, a forradalom vérrel meg­szentelt lobogóját tépték le és tiporták sárba a rombolás, a múltcsinálás megszállottái. Petőfinek kevés volt a háromszínű magyar lobogó, piros zászlót ragadott kezébe, hogy felrázza a tespedő magyar életet és a fej­lődés európai országútidra vezesse nemzetét. S hogy nekünk is kevés volt a nemzeti szín és hozzátűztük a munkások vörös zászlaját is — bántotta a magyarkodók és tegnapba-nézők szemét. Sajnos, az ifjúság is szerepet vállalt e bűnös munkában. S ez „A mi tizenkétéves nevelésünk csődjét bizonyítja”, — hajolt hozzám a vizsgabizottság elnöke, Szarka József, a Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa. Tok Miklós, a gimnázium igazgatója nem találja a helyét. A szí­véhez nőttek neveltjei, őt kollektív felelősség terheli a diákok tanul­mányi előmeneteléért, az érettségi sikeréért, s azért is, hogy az iskolát elhagyó érettségizettek hogyan állják meg helyüket odakinn az életben. örök búcsúzás a tanár élete. Vigasztalóul ott van a szeptember új arcokat hozó ígérete. A megüresedett padok megtelnek megint, új generáció foglalja el a véndiák helyét, aztán ezek is „kiöregednek” az iskolapadból — s így megy ez évről-évre. Ez az élet természetes rendje. A tanár tudja és beletörődik a sors akaratába. Nagy gonddal, fáradsággal jár a tanári munka. A négyéves küz- ködésYe eljön az aratás ideje — az érettségi, amikor a diák számot ad nemcsak a maga, hanem a tanár munkájáról is. Egy-egy ragyogó fele* let, a kérdésekre adott találó válaszok a pedagógus legnagyobb öröme. Nem dolgozott hiába, az elvetett mag jó talajra hullt — ez a tanárnak elismerés, a diáknak kézzelfogható haszon, hiszen azért tanult, hogy tu­dását gyümölcsöztesse. Végétért a vizsga. A bizottság elvonul, megbeszélik a jegyeket. Az eredménykihirdetés ünnepélyes és felejthetetlen. Az elnök a pillanat nagyszerűségétől megilletődött hangon érettnek nyilvánítja a jelölteket, S amikor a kis csoport mögött becsukódik az öreg gimnázium vaspántos ajtaja — az egykori diák mégegyszer visszanéz. Ügy érzi, a tisztes épü­let homlokzatán elsimultak a szigorú ráncok, s az ablakok a bűcbű, az utolsó „istenhozzád” könnyes tekintetével néznének utána, ehéz a szive, nehéz a lelke, de ahogy távolodik az iskolától, úgy enyhítődik a válás szomorúsága, szívébe visszalopódzik az ifjúság életvídámsága. „Kész ember vagyok!” ujjongja N Francia légierőket vetettek be Algériában Francia lapok az algériai háborúról | hangtalanul. S hogy valóban így van-e, majd eldönti az élet, az „igazi’* | felnőttek társadalma. | GULYÁS MIHÁLY PiiiiiiiiiiiiiiiHiNiiiMiHiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiifiiiiiiimiiiiiNMmiiimiiiiiiiimiiimiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiHimiiiiiimiiiiiimB FÜZES LÁSZLÓ: Az algériai francia parancsnok­ság vasárnaf) reggel vetette be — az algériai háború történetében-' először — légierejét a felkelők el­len. Constantine megye északi ré­szében Dj id jelű körzetében a he­gyes vidék sziklás, barlangos, szá­razföldi haderők számára nehéz te­repen, nagyobb felikelő csoportot derítettek^ fel a francia repülők. Mentre ezredes parancsnoksága alatt mintegy száz francia harci repülőgép — felderítő, vadász- és bombázó — indult a " felkelőik el­len. A hivatalos jelentések szerint a támadásoknak körülbelül száz felkelő esett áldozatul. A hétfői baloldali sajtó kiemeli azt a tényt, hogy csütörtöktől va­sárnapig mintegy hatszáz ember­életet követelt az algériai háború. »Valóságos vérözön! Az ellenséges­kedés dühödtebb, mint bármikor! — íme a Bourges—Maunoury-kor- mány néhány napjának mérlege!« — írja az Húmanité. Az algériai harci cselekmények méreteinek növekedése csakúcv. mint a nemzetgyűlés közelgő algé­riai vitája, ismét az egész francia sajtó érdeklődésének homlokterébe állítja az algériai kérdést: A Szabadegyetem e heti műsora Világirodalom június 19-én: Goethe, Gyárfás Imre és Schiller Nagy Kál­mán előadása; Művészettörténelem június 20-án: A barokk kor művészete. Az egyházi és polgári barokk. Feledy Gyula elő­adása. Zenetörténet június 21-én: Miskolc zenei élete az utolsó 50 évben. Var- gáné Zalán Irén előadása. Az előadások a TTIT klubhelyisé­gében lesznek megtartva a jelzett napokon este 6—8 óráig. A bérlettel nem rendelkezők szá­mára az előadások színhelyén napi­jegy váltható. ntyitua i/attnaki fOröojön 'lapolcán a strandon, a tavi és thermál- fürdőben, az Augusztus 20 strandon, a diós­győri strandon, a Szabadság gőzfürdőben CS©INI M. \K/Á\^m<S> INI Lillafüreden, lapolcán MISKOLCI VÍZMÜVEK ÉS FÜRDŐK Tegnaptól holnapig Tegnap még gulya lágy kolompján karikázott a kósza csend, dús fű feszült a halmok hátán, rajta a nyár is megpihent; Ma házak nőnek, út nyújtózik> szerte szét tégla, föld, kavics, dübörgő gépek éhes szája falja a dombok púpjait. Holnap a házhoz kert szelídül, gyümölcsfát növel majd a rét, vig gyerek szalad át a parkon, s legény csókolja kedvesét. Szerelmi botrány Sárospatakon Tóth György sárospataki fiatal­ember, a gépállomás dolgozója, már régebben szemet vetett Egyed Ilonkára. Annak rendje-módja szerint a fiatalok boldogan találkoztak egy­mással, együtt jártak szórakozni, megértették egymást. Kialakult közöttük a bensőséges kapcsolat, aminek szerelem lett a vége. Egyed Ilonka jegyese lett Tóth György­nek. A fiatal házaspár-jelölt szá­mot vetett az élettel, már a jövőt is tervezgették. De váratlan fordulat történt. Hí­rek kezdtek terjedni a vőlegény körül: fél vér, illetve cigány szár­mazású gyerek a Gyurka. Monda­ni sem kell, ez g hír eljutott a lány szüleihez is, amely darazsat tett a fülükbe. Ettől kezdve ellenezni kezdték, hogy lányuk Tóth Gyur­kához menjen férjhez. Egyed Ilon­ka hallgatva szülei véleményére, hanyagolni kezdte vőlegényét, sőt, a jegygyűrűt is visszaadta, ezzel is kifejezte óhaját, hogy a kapcsola­tot megszakítja. De Tóth úgy látszik nagyon szí­vén viselte a dolgot, nehezen tudta túltenni magát rajta. A traktoros­nap alkalmával — ahogy ez a ma­gyar embernél szokás, örömében, bánatában iszik — Gyurka is fel­öntött a garatra. Ittas állapotban összetalálkozott menyasszonyával. Persze, ilyenkor az embernek nin­csenek, vagy legalábbis sokkal ki­sebbek a gátlásai, Tóth Gyurka összekülönbözött Ilonkával. Tóth György nem volt belenyu­godva sorsába. Tudta, hogy meny­asszonyának szülei aznap nem tar­tózkodnak otthon, elhatározta, hogy elmegy a lakásukra és ott a „történtekért” felelősségre vonja volt menyasszonyát. Igenám, de ez a ” felelősségrevonás olyan volt, hogy Egyed Ilonka menekült saját otthonából vőlegénye elől. Erre Tóth György utána eredt és futás közben utolérve, csípőnszűrta, aki húsz napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Tóth Óyörgy bánatában saját életétől is meg akart válni, mert hazament, ahol gyógyszerrel meg­mérgezte magát. A gyors orvosi beavatkozás visszaadta az életét. A szerelmes vőlegényt a rendőr­ség őrizetbe vAte és szándékos em­berölés kísérletének bűntettében átadja rxz ügyészségnek. CXL, Ily Cli iviűüiiciüiv nem lehet megvalósítani ellenőrzés nélkül. Zorin, szovjet megbízott e főakadály kiküszöbölésére az al­bizottságban újabb javaslatot tett, amelynek értelmében nemzetközi ellenőrzés létesítése mellett, 2—3 évre haladéktalanul beszüntetné- > nek minden atom- és hidrogén- fegyver-kisérletet. — A Szovjetunió újabb békés kezdeményezése — írja a Pravda — ilyenformán kiküszöböli azt az utolsó akadályt, amely útját állta, hogy megegyezés jöjjön létre az atomfegyver-kísérletek beszünteté­séről. Ez a lépés összhangban áll minden nép legfőbb óhajával. A vi­lág közvéleménye és népei most újból meggyőződhetnek arról, hogy valóban őszintén akarják-e a kor­mányok megmenteni az emberisé­get az atomháború veszélyétől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom