Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-06 / 130. szám

Csütörtök, 1957. június 6.

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

5

t

Az országos pártértekezlet küldötte

A kommunista szíve akikor örül, “ akikor lüktet legboldogabban, tia azt látja, tapasztalja, hogy benne bíz: ak és szeretik. Ilyervalamit érzett Laczkó Béla elvtárs is, amikor a megyei nagyaktíva-ülés az országos pártértekezlet küldöttjének megválasztotta. Érheti-e ettől nagyobb kitüntetés a kommunistát? Aligha! Az elvtáxsias bizalmait semmi más nem múlja télül. Miért nem? Azért, mert a bizalomban benne van nemcsak a szeretet, a megbecsülés, hanem a kommunista harcos, áldozatkész munkája, élete, amivel a bizalmat kiérdemelte. S ha mái- itt tartunk, nézzük meg, mivel érdemelte ki Laczkó elvtárs ezt a bizalmat?

Az urak kölykei nem tudták, mi •az a »•madárlátta-« kenyér, azok ilyet •nem ettek soha.' Ö gyakran kapott ilyen kenyeret az apjától. Kivitte az öreg cseléd e + a néhány harapás kenyeret a mezőre, de annak is a felét meghagyta, hogy azzal kedveskedjen gyermekeinek, ha hazamegy.

— Nesztek, gyerekek, ez madárlátta kenyér —■ szokta mondogatni. S Béláák jóízűen rágták, majszolták.

Mit is adhatott a cseléd-élet? Béla még az iskolát t,/m tudta befejezni, munkára kényszerült. Tizenhat éves sem volt, ami.. r már sommásként dolgozott Kapuváron Észterházy

birtokán. Aztán egy év múltán az edelényi bánya mélyén vágta a szenet.

M

int minden proletár, ő is saját bőrén tapasztalta a kizsákmányolás szörnyű súlyát. Fiatal volt még, de a harag, a gyűlölet egyre tornyosult benne a zsarnokság ellen. Megtagadta a katonai bevonulást is. Inkább bújdosott, de akkor sem fogott fegyvert az urak érdekében. S ha nehezen is, de megtalálta a helyét. Proletár ösztöne vitte a kommunista pártba. 1944 decemberében már a pártban harcolt, szervezte a kommunistákat. De ott látni őt a

földosztásnál is. Biztatja, bátorítja a parasztokat, ne féljenek, fogjon magának mindenki Erényi nagyságos úr »birtokából-«, az többé vissza nem jön.

Hosszan, nagyon hosszan lehetne beszélni azokról a csatákról, amelyben 9 is, mint a párt egyik katonája tevékenyen résztvett. A párt felfigyelt rá, s már 1946-ban függetlenített pártmunkásként dolgoztatta. S ő szívesen, örömest vállalt minden megbízatást. Volt Edelényben, Szend- rőn, Hernádnémetiben, Mezőkeresztesen, Ózd on, Mezőcsáton és a megyei pártbizottságon. Mindenütt megállta a helyét.

Ott látni őt az ellenforradalom idején is a dolgozók között, szervezi az új pártot. Nem félt, s nem szégyenkezett. Bátran állt a munkások eié. A tőle megszokott szerénységgel, de tannál nagyobb gyűlölettel beszélt az ellen forradalmárok gálád gyilkolásairól, sötét terveikről. A proletárhatalom megvédésére buzdította a munkásokat. Nem ismert fáradságot. éjt nappallá téve dolgozott. Edelényben megalakította az ideiglenes intézőbizottságot, innen pedig Put- nokra ment, majd a miskolci járásban szervezte a kommunisták sorait. Szembeszállt a munkástanácsokba befurakodott ellenséggel is, akik meg akarták tiltani a párt szervezését az üzemekben. A mályi téglagyárban például azzal vágott vissza egy volt malom-tulajdonosnak:

— A Horthy-rendszerben nem tudták megtiltani a munkásók szervez- kedábét. Az üldöztetések ellenére is élt a párt. Élni fog most is.

I aczkó Béla elvtárs a miskolci járás MSZMP intézőbizottságának elnöke. Választásánál jelen sem volt. Mégis őt kértek. Igen, mert Laczkó elvtárs őszinte, igaz szerénységével, a dolgozók érdekében kifejtett harcosságával mindenütt kivívta a megbecsülést. Kérdezze meg csak bárki az ózdi bányászokat. mit mondanak róla. Egy időben a bányatröszt vezetősége a munkások béréből le akart vonni, mert béralaptúllépés történt. Laczkó elvtárs ezt igazságtalannak tartotta, mert a béralaptúllépés nem a munkások hibájából adódott. Nem is vontak le a munkások fizetéséből egy fillért sem. De ha a szeretetről, a megbecsülésről beszélünk, akkor hadd mondjuk el azt is, hogy a járásban több helyre meghívták lakodalomba — most is hivatalos — s keresztapának.

Száz szónak is egy a vége — tartja a közmondás. Adjunk hát végül szót Laczkó elvtársnak, mondja el: hogyan készül az országos pártértekezletre.

O észtvenni abban a mun* ' kában, ahol a politikai, gazdasági és kulturális, életünk előrehaladását jelölik meg — felelősségteljes megbízatás. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy eleget tegyek a rámbízott feladatnak.

TÖRÖK ALFRÉD

Mi lett 20 forint SOrSII 4 Miskolci

Május 19-én Budapestre utaztam. 17 óra 20 perckor felszálltam az 1-es Jelzésű GK—263 rendszámú autóbuszra. Nagy volt a forgalom. Nincs könnyű dolga ilyenkor a kalauznak, de az utasoknak sem.

A nagy' tolongás közben az autóbusz megállt a Szemere utcai megállónál. Itt_a ^következő jelenetnek voltam tanúja. Egy kiránduló család leááygyérmeke — 10—12 éves lehetett — rosszullét következtében a padlóra hányt. A kalauznő amikor észrevette, erélyes hangon 20 forintot követelt »kocsikitakarítás« címén.

A családnál nem volt annyi pénz, hiszen nem számítottak erre az esetre. A kalauznő nem fogadott el semmilyen érvet, nem engedte le- szállni a családot. A szülők ez ellen tiltakoztak, hiszen minek menjenek a végállomásig, mikor a gyerek úgyis rosszul van. A kalauznő hajthatatlan maradt. Ekkor két fiatalember összeadta a 20 forintot.

Mivel utam a végállomásig tartott, így végig tudtam kísérni a fejleményeket. Amikor a pályaudvarra értünk 17 óra 40 perc volt az idő. A leszállás után megfigyeltem, mi lesz a 20 forint sorsa. A kalauznő

bement a pihenőre és szólt a hivatásos takarítónőnek, aki kitakarította a kocsit.

Vajon szabályosan járt el a kalauznő? Sem nyugtát, sem elismervényt nem adott a 20 forintról, ráadásul a »hivatásos« takarító takarította ki a kocsit. Mit lehet ezek után szólni? Ez több mint tiszteletlenség.

Javaslom, hogy a vizsgálat eredményét közöljék az Északrrtagyar- országban. siMKÖ KÖBÉRT

Lenin Kohászati Művek;

Nemzeti Színház

átépítésének megsegítésére a »Bartók Béla« zeneművészeti szakiskola egy növendék és egy tanári hangversenyt rendez. A hangversenyeket a Miskolci Ünnepi Hetek keretében rendezik. Első hangversenyükre e hó 8-án kerül sor — délután 6 órai kezdettel, 5 forintos helyárakkal. Jegyek a szakiskola kezelői irodájában válthatók.

Uj üzlettel gazdagodott a város

A vasgyár mellett, a Varga-hegyen felépült a Diósgyőri Kiskereskedelmi Vállalat 63. számú népboltja. Az új, modern, minden igényt kielégítő üzletet az elmúlt napokban átadták ünnepélyesen.

A városi tanács végrehajtóbizottsága nevében Magyar elvtárs szólt, majd Döme Jánosné, az új bolt vezetője hangsúlyozta; még az ellen- forradalom sem tudta megakadályozni a szocialista' kereskedelem

további fejlődését. Ennek jelképe ez az új bolt is.

Tűzkő elvtárs tanácstag a környék lakói nevében mondott köszönetét a városi tanácsnak az új üzletért. Tóth József elvtárs a Diósgyőri Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója köszönetét mondott azoknak a Varga-hegyi dolgozóknak, akik társadalmi munkájukkal is hozzájárultak a bolt megépítéséhez. LANG KÁLMÁNNÉ

tudósító.

FONY kicsiny hegyközi falu. Kicsiny, mégis alig fér meg a hegyek

ölében. A felső sor házacskái már az emelkedőn kapaszkodtak meg. összeszorulnak, félve összebújnak itt a házak, mint szűk madárfészekben a fiókák. Igaz, gyakorta veszekednek itt, mint a madárfiókák. Csak keményebben, fájóbban. Mondják, hogy ezen a vidéken hamar bicskát ránt a mulató fiatalság. Keményvágású emberek lakják a falut, az asszonyoknak meg fölöttébb éles a nyelvük, így aztán nehéz dolguk van a falu vezetőinek, az Uj Világ Termelőszövetkezetben pedig az elnöknek, a vezetőségnek. Ugyancsak feddhetetlennek kell lennie az elnöknek, hogy ne találjanak hibát a munkájában, hogy hallgassanak rá.

A termelőszövetkezet földje a falu előtt van. Kétszázharminc holdnyi a birtokuk, a szántót, legelőt, meg a rétet egybeszámítva. Az országút mellett vannak a háztáji földek, beljebb a közös. A háztáji parcellákon nyüzsögnek a kapások, beljebb csak .egyetlen asszony hajlik a kapája fölé. Kitartóan dolgozik. Előrevisz egy pásztát, aztán visszalép a másikért. Nem kell sokszor visszalépnie, — kevés kapást ültettek az Uj Világ Tsz-ben.

Sok falu határában megfordultam az idei tavaszon, de olyan gazos vetést keveset találtam, mint a fónyi Uj Világé. A kövérlevelű, tüskés gordony szinte elveszi a levegőt a sápadt tavaszi árpától. Az Uj Világ vezetősége talán nem tudja, hogy tavasszal acatolni kell a vetést? És lehetőleg addig kell acatolni, míg el nem hatalmasodik a gyom. Miért nem próbálkoztak a vegyszeres gyomirtással? — kérdezem a mezőgazdasági felügyelőt. Legyint. Bár csak két hete dolgozik új munkakörében, ő javasolta az elnöknek, hogy próbálkozzanak a Dikonirttal, de Kurucz elvtárs, az elnök, könnyen elintézte.

— Ugyan, hagyjad édes öcsém, jó lesz az így is.

A JUNIUS eleji izzasztó napsütésben tovább baktatunk a falu felé. A földön — a gépállomás munkáját dicsérve — szinte . sziklává száradnak a jólfejlett tök nagyságával vetekedő rögek. Arrébb, a falu tőszomszédságában van az istálló, a sertésól. Láthatóan nemrég épültek. Azt hinné a látogató, hogy most fejezik be a sertésól építését. A tetőn ott ágaskodnak a szarufák. Nem. Már egyszer felépült. Felépült és be is cserepezték. Aztán a

cserepet leszedték az ólról, eladta a volt elnök.

A termelőszövetkezetnek öt tehene van. Erről azért érdemes beszél-' ni, mert a megyében, de az országban sincsen még egy olyan hely, ahol ilyen drága a tej, mint itt. A felülvizsgálat alkalmával kitűnt, ,hogy húsz forint körül van egy liter tej önköltsége. Hihetetlennek tűnik, de mindjárt beigazolódik, ha számolunk a nagyfokú munkaegységhígítással és azzal, hogy a tél utolján kb. 15 ezer forintért vettek szalmát és takarmányt.

Mindennek ellenére a szövetkezet tagságának a jobbik, a nagyobbik része híve a termelőszövetkezetnek, híve a becsületes munkának. De nem csoda, ha ilyen körülmények között nincs kedvük dolgozni. Sok emberrel beszéltem Fónyban. Tsz-taggal és kívülállóval, vezetővel és egyszerű dolgozókkal, — valamennyien a tsz vezetőségét, Kurucz János elnök elvtársat okolták a szövetkezet jelenlegi helyzetéért, Kurucz elvtárs nem törődik kellőképpen a szövetkezettel, a falubeliek gyakran látják részegen, ami pletykára ad okot. Akkor is azt mondják, hogy a közöst issza, ha történetesen a maga pénze megy rá. Mindemellett egy s más jel arra műt ..t, hogy Kurucz elvtárs néha nem védi megfelelően a közös vagyont.

Kurucz elvtárs úgy látszik maga is látja, hogy egyben-másban hibázott, kijelentette, hogy lemond az elnökségről. A Kurucz elvtárs által elkövetett hibák miatt ez csak helyeselhető, de ez mit sem használ, ha továbbra is olyan laza marad a munkafegyelem, mint eddig. Most már a tsz-tagokon múlik, hogy megjavul-e munkájuk, vagy sem, megmarad-e a tsz. vagy sem. A jövőben nagyobb támogatást kap a tsz a községi tanácstól, de főképpen Takács András új mezőgazdasági szakfelügyelőtől. Takács elvtársnak helyes elképzelései vannak a szövetkezetben lévő hibák kijavítására, a rend, a munkafegyelem megteremtésére. Takács elvtárs azonban még fiatal ember, csak úgy tudja majd elképzelését valóraváltani, ha támogatják az idősebbek, a tapasztaltabbak, másrészt pedig elfogadják szakmai tanácsait.

A FŐNYI Üj Világ Tsz a leggyöngébb az abaújszántói járásban, sőt, a megyében is a legutolsók között van. Emiatt szégyenkezhetnek a fó- nyiak, de rajluk múlik, hogy legközelebb dícsérjük-e majd őket, vagy bíráljuk. NAGY ZOLTÁN

Gyárunk

A Sajószentpéteri Üveggyár nem tartozik a nagyüzemek közé. A dolgozóik lelkesedése, tettei azonban annál nagyobbak és nemcsak megyei, de országos viszonylatban is szép termelési eredményeket érnek el. Túlhaladtuk a tavaly október előtti termelési szintet.

Az ellenforradalom által ejtett sebek lassan begyógyúlnak. Annakidején sok volt az eszmei zűrzavar, ezt nagyban elősegítette a »Szabad Ózd« című újság is. Ennek a lapnak az eszmei vonala rányomta bélyegét a gyár dolgozóinak hangulatára. Seéletéből

gítette a sztrájkot, a kész gyártmányok jogtalan eltulajdonítását. Itt 13 többen me,gmutatták igazi arcukat.

A gyáron belül a huligán elemek vezetői funkcióba kerültek, s ebben nagv része volt Földvári Rudolf, az akkori rhegyei pártbizottság első titkárának is. Ma már konszolidálódott a helyzet, tisztulnak a fejek, de még sok feladat vár megoldásra. Ezért elsősorban az üzemi pártszervezettől várunk segítséget.

SZILÁGYI ISTVÁN Sai őszen tpéter

A RADVÄNYI SÖTÉT ERDŐBEN...

EBBEN AZ ERDŐBEN találták-e halva annakidején a balladabeli Bárczi Benőt, vagy pedig a másik hat Radvány valamelyikében, nem tadjuk. A hegyköziek e mellett kardoskodnak, mondván, Bárca se messze van ide. De döntsék el az irodalomtud&sok.

Azt azonban határozottan állíthatjuk, hogy a Sátoraljaújhely fölött húzódó 50 ezer holdnyi erdőrengeteg, s benne a gyönyörű fekvésű 'Füzérradvány, ezer színű szép hazánknak ma is egyik legsötétebb erdősége. Egyben a legillatosabb is, amelynek kristálytiszta, fűszeres levegője egymagában véve is orvosság a gyógyulást kereső betegek számára. Sok-sok ritkaságszámba menő, különleges fa, köztük mintegy kétszáz fenyőfajta, óriási mam- mutfenyők, gyönyörű platánok, pompás tulipánfák árasztják illatukat, teszik gyógyítóvá, orvossá- gossá a vidék levegőjét.

Ezért rendezték be egészségügyi hatóságaink iskolaszanatóriummá a 100 holdas védett park kellős közepén az egykori radványi kastélyszállót, hogy a tüdővészre hajlamos 4—14 éves gyermekekitt gyógyulást találjanak.

Valamikor, 15—20 esztendővel ezelőtt hazai és külföldi bankárok, dőzsölő iparbárók és tőzsdelovagok dáridóinak, pezsgős tivornyáinak a tanyája volt Radvány. A széles, magas folyosókon ina is ott láthatók a letűnt idők emlékei, a hajtők százainak közreműködésével szerzett vadásztrofeák: szétnyíló szárnyú fajdkakasok, szomorú nézésű muflonkosok, hatalmas szarvasagancsok. De most nem a vadásztörténetek, politikai, diplomáciai intrikák járják '’sűrű szivarfüstnél, s a kovácsoltvas hangulatlámpák alatt nem is a dzsessz rikoltoz a radványi kastélyszállóban, hanem a magyar élet legdrágább kincsei: óvodások, iskolás gyermekek játszadoznak vidáman, messze csengő, boldog nevetéssel.

NÉHÁNY HÓNAPPAL ezelőtt még ziháló tüdővel, arcukon a lappangó láz áruló pírjával jöttek ide Borsodból és az ország távolabbi vidékeiről: Szabolcsból, Hevesből, Békésből vagy éppen a Duna—Tisza közéből. Általában a Dunától keletre eső megyékből valók, mindegyikből 12—15 gyermek. Óvodások, általános iskolások vegyesen. Többnyire hat hónapot kell eltölteniük a szanatóriumban, s ezalatt a gondos orvosi kezelés és a kitűnő étkezés túlnyomó többségüknek teljesen visszaadja az egészségét. Hogy milyen bőséges és tápláló az étkezés, fogalmat alkothatunk róla, ha figyelembe vesszük, hogy állapiunk napi 70 forintot fordít a radványi kis betegek ellátására. A mostaniaknak jóformán csak további erősödésre van már szükségük, így a budapesti F, Jánosnak, a szegedi F. Klárának, az ongai R. Lászlónak, az egri Cs. Klárának és a többi kétszáz társuknak.

De nem egy esetben előfordul, hogy a gyermekeknek a féléves kezelés végét sem kell megvárniuk,

előbb meggyógyulnak és korábban hazamehetnek. így odahaza van már Sárospatakon T. Éva hatodikos, Kecskeméten K. Mária hetedikes, Gyulán B. Imre hetedikes, Szarvason B. György harmadikos, Miskolcon a kis M. László első osztályos tanuló.

Nagy szeretettel, rendkívül gazdag orvosi gyakorlattal gyógyitgat- ja ezeket a pici magyar életeket dr. Rusti Gyula szanatóriumi főorvos, kiváló munkatársaival együtt. A szokásos Pás és streptomycin kezelésen kívül tudományos körökben is elismert egyéni gyógymódjának tulajdonítható, hogy a hathónapos kúra után a gyermekek 94—95 százaléka meghízva, teljesen egészségesen visszakerülhet a szülői házba.

Előbb azonban 1—2 tortát is el kell fogyasztaniuk — jutalomképpen. Igen, jutalomképpen, mert az intézetben az a kedves szokás járja, hogy minden 5 kilogrammos súlygyarapodás után „hivatalból” egy-egy jutalomtortát kapnak a gyermekek. Egy tortát kivétel nélkül mindenki el szokott nyerni, de a „kéttortás” hízások sem mennek ritkaságszámba. Mondanunk sem kell, hogy a szanatórium vezetői annak örülnek a legjobban, ha kis betegeik minél gyakrabban „kieszik” az intézet cukrászát összes „nyersanyagkészletéből”.

De a gyógyulás és a testi gyarapodás mellett az itt pihenő 200 gyermek tanulásáról, szellemi fejlődéséről is gondoskodnak. Hogy a tanulásban el ne, mar adjanak, a Művelődésügyi Minisztérium óvodái és általános iskolát létesített a szanatóriumban, amelyben a, betegséget figyelembe vevő, különleges pedagógiai módszerekkel oktatják tanítványaikat Csikós Tibor igazgató és tanártársai. Az iskola kitűnően fel van szerelve tanszerekkel, szemléltető eszközökkel. Olyan modern távcsövük van, hogy még egy középiskolának is dicséretére lehetne. Ezzel végzik a csillagászati megfigyeléseket holdfényes estéken, s ennek igen sok kedvelője akad.

ILYENKOR, meleg, napsütéses időben a tanítás künn a szabadban történik. Emitt a foltoskérgű, terebélyes platánok alatt a kis óvodások dalolnak, játszadoznak Balogh Rózsa és Vojvoda Ilona óvónénik vezetésével. Amodébb a százados tölgyek és a hatalmas bükkfák árnyékában az első és második osztályosok, távolabb a gyantaillatú fenyvesekben a nagyobb diákok hallgatják Imre Ilona, dr. Tóth Zoltánná, Takács Zsuzsanna, Vinnai Margit, Óvári László, Koncsek Pál, Haraszti Kálmán nevelők magyarázatait. Élénkszínű asztalkák fölé hajolva birkóznak a fogós irodalmi, matematikai, biológiai kérdésekkel. vagy éppen a kisebbek minden tudományok alapjával: a betűvetéssel.

É ha néha egy-egy rigó harsányan belefütyül a feleletükbe, vagy egy szeleburdi mókus pajkos j;i

háncolással megzörgeti fejük fölött az ágakat, egyáltalán nem jönnek zavarba: megszokták már. Az sem megy ritkaságszámba, hogy valamelyik. bokor mögül őzike bukkan elő és rájuk mereszti kíváncsian csillogó, tiszta szemét. Ilyenkor kedvesen visszamosolyognak a váratlan vendégre, aztán a tanulás folyik tovább, mintha misem történt volna.

A toll zörmölve serceg a fehéf irkalapokon, az állványokon függő fekete táblák újabb vázUUpontok- kal, geometriai ábrákkal telnek meg. És ami a legörvendetesebb: közben az aranyszínű, fénylő nap bőkezűen permetezi alá meleg sugarait, az erdő gazdagon leheli rájuk pompás, üde illatát, hogy nap ról-napra színesedjenek a fakó arcocskák, tisztuljanak a pihegő gyermektüdők.

Kedves, szívmelengető látúáng ez az egész erdei kép, mintha csak egy képeskönyvből varázsolták volna a szemünk elé. De nem, nem varázslat, hanem boldog valóság!

MESSZE magunk mögött hagy-» tűk már az illatos, mindig sejtelmesen susogó radványi fenyvessort, és a hegyközi kisvongt skatu- lyányi mozdonya nagy igyekezettel dohog velünk hazafelé. De még sokáig fülünkbe csengnek a gyermeka szanatórium parkja felől zengő vi- dám dallamok:

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,

De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni.

Repülj madár, ha lehet, vícUf, el ezt a levhlet,

Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson er\gémei.

HEGYI JÓZSEl

Teremtsenek rendet a főnyi termelőszövetkezet tagjai