Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-05 / 129. szám

Szerda, 1951. június 5.

ÉSZARMAGYARORSZÁG

5

Néhány gondolat

ü gazdasági nsliézségeiaá leküzdéséről

A

z ellenforradalmi események okozta károk az ország gazdasági tartalékainak jelentékeny részét emésztették fel, illetve semmisítették meg. Mindannak, ami itt Magyarországon történt, a tőkés termelési viszonyok között az árak általános és nagyarányú emelkedéséhez, a reálkeresetek érezhető csökkenéséhez, gazdasági csődhöz kellett volna, hogy vezessenek. Csakis szocialista gazdasági berendezkedésünk, társadalmi rendszerünk ' alapvetően más szerkezete magyarázza, hogy 1956 november első felében — amikor a központi állami és gazdasági szervek úgyszólván még nem is működtek — a készleteket rögzített hatósági árakon szolgáltatták ki,_ hogy az infláció réme ma már nem kísért, stb.

A forradalmi munkás-paraszt kormány később jóidéig nem gondolt arra, hogy emelje a fogyasztási árakat, — sőt, miközben a fogyasztási árak a régi szinten maradtak, elrendelték a bérek emelését.

Ma már egyetlen tárgyilagosan gondolkozó ember előtt sem lehet kétséges hogy a hosszú »-összkomfortos sztrájk«, a rengeteg szabotálás, a határt nem ismerő harácsol ás. a n én- gazdaság tartalékait ma is herdáló felelőtlenség az igazi reális oka a kormány átmeneti intézkedéseinek, nem pedig a kormány szándéka. Azt tudja minden becsületes dolgozó, hogy az áremelés útján történő gazdasági egyensúly helyreállítása nem a mi gazdasági politikánk irányelve. Ezt a rendszabályt az ellenforradalom által okozott gazdasági nehézségek kényszerítették ki. Mi ezt a lépést átmeneti, \de szükségszerű ►»rossznak« tekintjük és hozzátesszük, mihelyst a termelés növekedésével, az önköltség csökkentésével párhuzamosan a gazdasági egyensúly helyre fog billenni, meg fogjuk szüntetni. Senki sem gondolhatja, hogy a munkás-paraszt kormány számára nem lett volna előnyösebb inkább árcsökkentést végrehajtani, ha ennek reális alapja lett volna, — sajnos erre ilyen nehéz és eléggé szétzilált gazdasági helyzetben egyelőre nem kerülhetett sor.

Az ellenforradalom óta eltelt hat hónap alatt a termelés viszonylag gyorsan beindult és észrevehetően emelkedett. Ehhez jelentősen hozzájárult a Szovjetunió és a. testvéri népi demokráciák önzetlen anyagi és erkölcsi segítsége.

M

egyénkben a csehszlovák nép önzetlen segítsége ma is elevenen érződik gazdasági életünkben. Különösen a kassai elvtársak önzetlen segítsége figyelemreméltó. Ök segítették kinyomni az »Északmagyarországot«, több esetben adtak papírt, nyomdafestéket, stb. Küldtek Nagy-Miskolc népének kenyeret, élesztőt, villamosenergiát, tüzelőt, nem is beszélve a »-szeretetcso- tnagok« ezreiről.

A Szovjetunióból 1000 és 1000 ton-J na számra özönlött be a koksz, a szén, J vasérc, búzg, rizs, hús és zsírféle. AJ nagy Kína népei hatalmas összegű f kölcsönnel segítenek* bennünket. Sorolhatnám végnélkül azt a nagy- nagy szeretetet, baráti segíteniaka- rást, amely a világ valamennyi szocializmust építő népének, vagy az ezzel szimpatizáló és velünk érző munkásmillióinak részéről ma is megnyilvánul.

A proletárinternacionalista összefogás ereje győzött az infláció felett, csapást mérve a népünket gazdasági csődbe dönteni akaró imperializmusra és hazai csatlósaira.

Mindezek ellenére azonban kommunista őszinteséggel meg kell mondani nyiltan, hogy népgazdaságunkat ma is bizonyos feszültségek és ellentmondások terhelik, melynek feloldása csak a munka termelékenységé- 4 nek, a termelés állandó növelésének,) az önköltség csökkentésének, a taka-i rékosság fokozásának egyedüli biztosi útján lehetséges. Egyet világosan kell# látnunk: bármennyire is jólesik a# testvéri támogatás, azonban hosszabb) időn át nem élhetünk könyöradomá-) nyokból! A jövőben főleg saját erőnk) és lehetőségeink gazdaságos kiakná-) zásával pótolhatjuk az ellenforrada-i lom okozta súlyos- károkat, teremt-) hetjük meg a gondtalan és anyagiak-) ban bővelkedő élet tartós alapjait! ) Nézzük a dolgok lényegét a szám-) adatok tükrében: #

A múlt év novemberében a gyár-1 ipar a tervezettnek csak 18) százalékát, decemberben csak* 31 százalékát termelte. A megyében* ugyanakkor 385 millió forinttal tér-) melt kevesebbet az ipar, miközben) ezen időszak alatt 53 millió forinttal) több bért fizettek ki, mint 1956 első) negyedében. Ha csak ezeket a szá-) mókát vesszük, ami Borsodra esik,) megállapítható, hogy a megye összes) lakásproblémáját meg lehetne egy) csapásra oldani ilyen óriási beruhá-) zásokkal. Lakásonként 100 000 forin-) tot számolva, a kiesett termelési ér-) lékből 3858 kétszobás, összkomfortos) lakást lőhetett volna építeni ennyi) pénzből. Ha a ruházkodásra fordítót- *

tűk volna ezt az összeget, Borsod megye valamennyi lakóját új, jóminőségű ruhával lehetett volna ellátni, vagy 385 kilométer hosszú I. osztályú műutat lehetett volna építeni, illetve 1 millió pár kitűnő minőségű cipőt vásárolhattunk volna rajta.

Természetesen, az ellenforradalom 1957 első negyedében is komolyan éreztette káros hatását. Megyénkben mintegy 307 millió forint termelési kiesés volt az első 3 hónap alatt. Országos méreteket véve alapul, a termelés és termelékenység visszaesése következtében a nemzeti jövedelem 6,8 milliárd forinttal esett vissza.

Az ellenforradalom által okozott közvetlen és közvetett kár meghaladja a 20 milliárd forintot, ami azt jelenti, hogy hazánk minden egyes lakóját kb. 2 ezer forinttal károsították meg.

Ma, amikor azt látjuk, hogy kormányunk minden erőfeszítést megtesz az életszínvonal megtartása és emelése érdekében, nekünk is gondolkozni kell azon, miképpen segíthetnénk elő a nehézségek mielőbbi leküzdését.

Mi a legfőbb, gazdasági feladat az adott helyzetben?

Szakadatlanul növelni az árualapot, vagyis a legrövidebb időn belül olyan színvonalra kell emelni a különböző közfogyasztási cikkek termelését, ami fedezi a megnövekedett szükségletet.

Helyes arányt kell teremteni^ termelés és fogyasztás, a termelés és bér, a vásárlóerő és az árualap között. Növelni kell a termelést, át kell térni a darabbérezésre, stb.

i a kommunisták ezt az egészséges haladást példamutató kezdeményezéseikkel tovább segítik, ha minden becsületes dolgozó személyes ügyének tekinti a népgazdaság helyreállítására irányuló általános harcot, akkor nap mint nap új feltételei hatványozódva jelentkezik az életszínvonal tartós emelésének. Csakis ez, csakis a kitartó, szívós harc vezethet az ellenforradalom okozta súlyos sebek begyógyulásához, szocialista építésünk újabb sikereihez.

Sík István

H

VÉKONY SÁNDOR: *

— Rózsafakadás *

Az első bimbó félve pattant

— kíváncsi szirmok lestek szerte —, Mily csodás, nézd csak — mutogattak a csillagfényes, holdas estre. —

Ó, de édes — így susogtak — mikor egy hétpettyes bogárka pihenni lágy ölükbe tért, s apró szárnyait lezárta.

Ó, de finom — mondogatták —■ egy fényes cseppet ízlelgetve és nem tudták, hogy harmat hullott szellőtől száradt kelyheikbe.

A méh csókjától felkacagtak

— csiklott a csók, s jött egyre-másra — azt sem bánták, hogy nektárt lop

a csókéhes méhek szája.

Jajde, jajde, jajde finom

— súgta rózsa a bimbónak —> s a torkos méh szárnyrepesve döngicsélt a rózsafának:

Nyisd a többi bimbód sorrá, hadd lássanak ők is szépet. —

Persze arról szót sem szól, hogy ő szeretne még több mézet.

És nyitott a bimbóerdő.

Rózsa kandit rózsa mellett, s piros, illatos tetővel beborít egy sírkeresztet.

Védjük meg szőlőinket

Szőlőink legveszedelmesebb

gombabetegsége, a peronoszpóra elleni védekezés szükségességét, módjait korábban már ismertettük. A szeszélyes, csapadékos időjárás azonban szükségessé teszi, hogy termésünk megvédése érdekében újból felhívjuk a szőlőtermelők figyelmét a legfontosabb tennivalókra.

Az első permetezés után a további permetezések végrehajtásánál tartsuk szem előtt azt a követelményt, hogy nagyobb permetezetlen lombfelület soha ne maradjon, mert a peronoszpóra kárt csak a fertőzést megelőző védekezéssel küszöbölhetjük ki.

A védekezésnél használatos bordódé töménysége a második permetezéstől kezdve ne legyen erősebb 1 százaléknál. Nagyobb töménységű bordódé használata csak anyagpa- zaríast, felesleges kiadást jelent.

A bordódé elkészítésénél a mész- tejhez öntsünk rézgálic Joldatot is és az összekeverés után fenolftalein, vagy lakmuszpapirossal ellenőrizzük a permetező oldatot. A permetlé akkor jó, há gyengén lúgos hatású, tehát ha a fehér fenolftalein papiros megpirosodik, vagy a piros lakmuszpapír kékszínűvé válik. Amennyiben a kívánt színváltozás nem következik be, akkor öntsünk annyi mész- tejet a keverékhez, amennyi a papifosok színváltozását előidézi. A

borpermetezőgépbe töltés előtt a bordódé levet fel kell keverni.

Erősen csapadékos időjárás esetén — főleg a szőlőfürtök védelmében — célszerűbb a védekezést rézmészpo- rozással (lisztharmat veszélye esetén rézkénporozással) végrehajtani, mert a por jobban rátapad a nedves levélfelületre és a bogyók viaszos felületére, mint a permetlé.

Június második felében előreláthatólag csapadékos lesz az időjárás, tehát a védekezést fokozottabb mértékben kell végrehajtani. A rendelkezésre álló rézgálic mennyiségből a tokajhegyaljai zárt borvidéken egy kát. holdra 35 kilogramm rézgálicot vásárolhatnak a termelők kertész igazolványaikra. A megye egyéb területein pedig kát. holdanként 23 kilogrammot. A rézgálic megvásárlásakor minden termelő -díjmentesen kaphat fenolftalein papirost, ami elősegíti a bordódé szakszerű elkészítését, Andrássy Iván

A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA:

18 órakor: Magyarnöta-est.

18.12: A miskolci rádió jogi tanácsadója. 18.16: Látogatás a Lenin Kohászati Művekben. Riportösszeállitás.

18.26: Szív küldi szívnek szívesen.

18.46: Hírek megyénkből.

18.53: A technika világából.

18.57: Filmszemle.

Aki a tolvajnak is megbocsát

Nagy a forgalom a miskolci üzletekben. A színházzal szemben lévő Állami Aruház pultjai előtt nagy a tülekedés. Olcsó nyári ingek jöttek Csehszlovákiából és a Német Demokratikus Köztársaságból. Aki ti !omást szerr 'tt ha. most igyekszik a pulthoz férkőzni. Magam is ezt teszem. Ritka alkalom 50 forintért venni egy szép selyem férfi inget. Mire rám kerülne a sor, az utolsó darabot is elviszik. Előbb kellett, volna jönni, — tűnődök magamban, s indulok kifelé. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy egy fejkendős falusi asszonyka kissé feldultan magyaráz a körülötte állóknak:

— Ahogy itt ádok, érzem, hogy valaki belenyúl a zsebembe és kiveszi a bukszámat. Hirtelen megragadtam a kezét. De olyan szépen kért, hogy ne .szóljak senkinek ..:

* — És maga elengedte? — kérdezték többen is.

— Hát visszaadta a pénzt. Os^-t sajnáltam is, hogy még baja lehet... talán családja is van..;

Itt is — ott is dühös megjegyzések hallatszanak.

— Bolondot csinált, futni hagyott egy zsebtolvajt.

— De ha sikerült volna a lopás, akkor most sir^thgtná a pénzét. —

Én jól helybenhagytam volna ft maga helyében — mondja egy termetes asszonyság.

— Maga még azt is megérdemelné, hogy ellopják a pénzét.

Senkisem helyesli, hogy futni hagyta a tolvajt. Dühösek rá. Talán arra gondolnak, hogy holnap az ő zsebükbe nyúl a tolvaj és ügyesebben csinálja, nem fogják észrevenni, csak későn..:

Ki tudja, hány család issza meg a levét annak, hogy ez a »jószívű« asszony megsajnálta a tolvajt. Hát nem furcsa? Egy bűnösön megesik a szíve, a sok becsületessel meg nem törődik.;:

? Sz. I.

Halálos

közlekedési baleset Borsod nádasd oii

Vasárnap este Mező Jenő, a bor- sodnádasdi lemezgyár dolgozója kerékpárjával a vasúti kereszteződésnél mellőzni akarta az arra haladó MÁVAUT gépkocsit. A sínek között elvesztette az egyensúlyát s hozzávágódott a gépkocsihoz. Azonnal meghalt. A vizsgálat folyik.

A Kossuth-címerről

ország-címert a magyar „birodalmi” címer központi terébe építették be. Eképpen a négy folyó: Duna, Tisza, Dráva, Száva; a három hegy: Tátra, Mátra, Fátra és az apostoli kettőskereszt: a katolikus államvallás jelképét a kiegyezés, majd különösen a századforduló után a terjeszkedés, elsősorban a Balkán felé való terjeszkedés imperialista terveiről ábrándozó magyar nagytőke és nagybirtok falánkságának »szimbolizálá- sára« is alkalmassá mesterkedték.

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG bukása után, mint a király nélküli királyság megkoronázott felségjelét, az ország akkori címerét még gyalázatosabb szerepre kárhoztatták: az öldöklő fehérterror, a nemzetközi viszonylatban is elsőnek hazánkban megszülető fasizmus álcázására, az irredentizmus, a soviniszta revizio- nizmus szitásának kifejezésére szolgált.

A felszabadulás után visszatértünk a Kossuth-címerhez és végleg megszabadítottuk a súlyos teherként ránehezedő koronától. A további politikai harcokban dolgozó népünk a forradalmi munkásosztály vezetésével kivívta a maga számára a politikai hatalmat. Kikiáltottuk a népköz- társaságot, bevezettük a fakultativ hitoktatást, majd a történelmi tények és tanulságok keserves súlya alatt, valamint a Duna-medence békéjének biztosítása érdekében kinyilvánítottuk, hogy határainkat véglegesnek tekintjük. Ezután hozzáfogtunk és előrehaladtunk a szocializmus alapjainak megteremtéséhez.

Árpi vedig a történelmi hagyományok elhanyanolására vonatkozó és felénk irányuló vádakat illeti. Marosán elvtárssal együtt állíthatjuk, hogy: „Semmivel sem ápolhattuk volna jobban szellemi hagyatékunkat, mint azzal, hogy földreformmal

A NÉPI DEMOKRÁCIA megdöntésére szövetkezett erők körmönfont eszközökkel készítették elő és szították fel az ellenforradalom orkánját. Nagyrészt 48-as álarcban, 48-as jelszavakkal és külsőségekkel indultak rohamra nemzetellenes céljaik megvalósításáért. Ezeknek az eszközöknek lelkiismeretlen felhasználásával az ellenforradalmi erők sajnálatosan dicstelen szerepre kárhoztatták a. Kossuth-címert is.

Azóta, hogy a közelmúltban az *br- szággyűlés elfogadta a népköztársaság új, a reális valóságot hűen kifejezésre juttató címerét, észrevehetően fokozódott a reakciós és revizionista eszmei forrásokból táplálkozó nyomás a Kossuth-címer „védelmébenE „védelmezők” szerint a Kos- suth-cimer, mint a nemzeti haladó hagyományok szimbóluma, nyilvánvalóan a legalkalmasabb arra, hogy állami jelvényünk legyen. De ha megkérdezzük tőlük, hogy voltaképpen milyen haladó hagyományokra gondolnak, általában csodálkozva, de tehetetlenül néznek ránk, s képtelenek érdemleges választ adni. Abban többnyire mindenki egyetért velünk, hogy az ország címerének tükröznie kell a történelmi hagyományokat, az ország társadalmi rendszerét és a végbement változásokat is. A Kossuth-címer haladó jellege abban van. hogy mint a monarchiát megdöntő 1848-as polgári forradalom szülöttéről, körvonalainak megváltoztatása mellett lekerült róla a korona és ígí a polgári köztársasági államformának megfelelő jelképpé vált. Kifejezte a magyar vép egységét és harca, a Habsburg elnyomás, a monarchic, ellen.

A szabadságharc bukása után c Kossuth-címer, mint önálló jelkép megszűnt. Belső elosztás tekintetében a Kossuth-cimerrel megegyezi

és államosítással, a kultúrforrada- lommal, a munkáshatalom megteremtésével, szocialista építőmunkánkkal új, minden eddiginél haladóbb korszakát teremtettünk meg a magyar történelemnek. Nincs senki 'sem, aki olyan hűséges volt, olyan hűséges lehetett nemzeti hagyományainkhoz, mint mi, kommunisták. Akik a földosztó, államosító, szocialista utat törő népi demokráciát gya- lázták, s ellene fegyvert fogtak, Dózsát, Kossuthot, Petőfit, Táncsicsot gyalázták akkor is, ha egész nap a Szózatot énekelték, és lengették a piros-fehér-zöld zászlót...« — s hozzátehetjük: akármilyen keretű és akármennyi-miniatűr Kossuth-címert aggattak is hajtókájukra, vagy kalapjukra.

MÁR MOST az a kérdés, milyen szocialista értelmezést adhatunk a Kossuth-címernek? Semmilyet, mert sem a baráti országokkal való békére törekvést, sem a szocialista nemzeti egységet, sem az igazi és teljes lelkiismereti- és vallásszabadságot nem fejezi ki. Ezért nem lehet állami cU merünk sem, de igen fontos helyet foglal el a nemzeti ereklyéink között, s mint ilyet, a legnagyobb tiszteletbén és megbecsülésben tartjuk, éppúgy, mint szabadságharcos lobogóinkat, vagy haladó nemzeti múltúnk más ereklyéit. S mivel mint nemzeti ereklye becses és drága számunkra a Kossuth-címer, nem tűrr hetjük, hogy olcsó vásári áru, hitvány utcai kótyavetyélés, a nemzeti érzéssel való gyalázatos vajákolás és kuruzslás tárgya legyen, hogy a hatalomból kiebrudalt örszágvesztő nagyurak gyáraik és vállalataik visz- sza^zerzéséről álmodozó tőkések, ezerholdjaik és díszmagyarjaik után sóváraó arisztokraták, az egykori kaszinók levitézlett urai. a régi rendszer heréi, minden rendű és rangú

hívei és szekértolói, a nemzeti lobogót kalózlobogóvá, a Kossuth-címert pedig ellenforradalmi cégérré ziil- lesszék. Mert ez történt itt októberben! A Kossuth-címer pajzsa mö* gött verték le a vörös csillagot, éget* ték a vörös zászlót, jártak országszerte, különösen Budapesten a fejvadászok utcáról-utcára és koncol- tak fel embereket és családokat. Nincs abban semmi véletlen, hogy az áldozatok minden esetben, kivétel nélkül a munkások és dolgozó parasztok fiai voltak.

Jól tudjuk, hogy g Kossuth-cimer gyanúsan újkeletű „védelme” egyeseknél éppen azzal a már eldöntött kérdéssel áll összefüggésben, hogy forradalom volt-e az ellenforradalom, melynek állítólag más célja sem volt, csupán a proletárdiktatúra hibáinak kijavítása, sőt, ami még szeb* ben hangzik, a proletárdiktatúra megmentése. E lázas megmentési törekvés gyakorlati eredményei azon* ban hamarosan iszonyatot és meg* döbbenést keltettek minden becsüle* tes emberben. Mi azt tartjuk, hogy aki ma forradalmár, az a munkás- osztály hatalmáért, a proletár dikta* túráért, a szocialista demokráciáért harcol, a burzsoázia és a földbirtokos arisztokrácia hatalmának restaurációja ellen, s ezért a forradalmi munkásosztállyal fog össze, nem az ellen forradalmárokkal!

A TAPASZTALAT egyebek köpött azt a tanulságot is szolgáltatja, hogy a Kossuth-cimerrel kapcsolatos hi* bús állásfoglalás egyik fő oka, éppen nemzeti múltunk egyes kérdéseinek ismeretében fennálló megdöbbentő tájékozatlanság, a tények ismereté* nek kehienként, rikító és átlátszó de* magógiával való helyettesítése. Már* pedig általában minden igaz hazafi* val szemben, tanult emberek eseté* ben pedig különösen jogos az az igény, hóay hazafias kinyilatkopto fásaikat a kemény tényekre alapozzák.

SZABÓ 2>&V35 tanársegéd