Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-30 / 151. szám
4 e§ZAKMAGYARO»SZÁG Vasárnap, 1957. június Jfc. A társadalmi tulajdon védelmében A városi ügyészség a alapokban ankétot rendezett, amelyen több vállalat igazgatója és jogtanácsosa jelenlétében dr. Lipták János városi ügyész előadást tartott a társadalmi tulajdon időszerű kérdéseiről. Az előadást vita követte. Mivel a társadalmi tulajdon megőrzése és tokozott védelme közérdek' a hallottak alapján néhány foin-tos kérdésről tájékoztatjuk az olvasókat. Stabil gazdasági rend — erős politikai hatalom mikor az ellenforradalom belátta, hogy a fegyveres harcban vereséget szenvedett, taktikát változtatott: rombolt, rabolt, több helyen szétzüllesztette a termelőszövetkezeteket és általános sztrájkhirdetéssel próbálta megakadályozni a termelést, számolva azzal, hogy ha megáll a vérkeringés, az elégedetlen emberek között nagyobb teret találnak politikájuknak. A stratégiai cél ez volt: megrendíteni a társadalom alapját, a gazdasági rendet, s ebből következően megkaparintani a politikai hatalmat. E példa bizonyítja a marxizmus igazát, azt, hogy: minden társadalmi berendezkedést, a berendezés jellegét és osztálytartalmát a gazdasági rend határozza meg. Akié a termelőeszköz — azé a hatalom. A termelő- szövetkezetek szétoszlatásával, a gyáripar megbénításával kizárólag a hatalom kérdését akarta eldönteni az ellenforradalom: vissza • a kapitalizmushoz! A Magyar Szocialista Munkáspárt és a munkás-paraszt forradalmi kormány éppen azért tanácsolta a termelés mielőbbi megkezdését, hogy a munkásosztály ne veszítse el gazdasági bázisát. A rend helyreállításával biztosította a nép számára a szocialista tulajdonit, mint & hatalom gyakorlásának legfontosabb tényezőjét. Tizenkét esztendő alatt sok és csodálatos eredményhez jutottunk, de a vagyonunk megőrzése tekintetében még mindig keveset tettünk. Főleg beszéltünk és nem cselekedtünk. A kapitalizmusban csak magántulajdon létezik. Az pedig szent és sérthetetlen! Az állam — amely nem egyéb, mint az uralkodó osztály erőszak- szerve. — teljes szigorral sújt le arra, •ki megsérti a magántulajdonit, más szóval1: lop, csal, sikkaszt, herdál. A mi szocialista társadalmi rendünkben kétszeres szigorral kellene felelősségre vonni azokat, akik gazdasági visszaéléseket követnek el. hiszen nálunk nem egy ember tulajdonáról, hanem a közösség vagyonáról van szó. Aki a mi országunkban top, az megcsalja önmagát, s közvetve és közvetlenül aiz egész 'társadalmat. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa 1950 július 14-én életbeléptette a 24. számú törvényerejű rendeletet, utalva az alkotmány 59. paragrafusára, amely minden állampolgár kötelességévé teszi a társadalmi tulajdon védelmét Ez nemcsak azt jelenti, hogy senkinek nem áll jogában véteni gazdaságunk ellen, hanem azt is, hogy a vétkezőt meg kell akadályozni elsősorban a szocialista morál, másodsorban pedig az elégtétel segítségévek Milliókat lopnak ki a zsebünkből! A z ellenforradalom rengeteg gaz^ dasági kárt okozott. A mielőbbi talpraálláshoz a gazdasági javak tömegét kell termelnünk, éspedig deficitmentesen, úgy, hogy a termelés arányban legyen a bérezéssel. A deficit ma még több vállalatnál elég tekintélyes. Hozzájárul ehhez mée. 'hogy az állampolgári fegyelem lazulásával sok a visszaélés. Ennek pedig pontot kell tenni a végére. A sikkasztások és lopások ^éntortéke tűrhetetlenül nagy! Szemléltető ül néhány példát: A városi tanács pénzügyi osztálya revíziót tartott a Miskolci Építő és Lakáskarbantartó Vállalatnál. A visszaélésekből származó összeg több millió forintot tesz ki; Székely István, az Észak magyarországi Áramszolgáltató Vállalat volt pénabeszedője két éven át fosztogatta a társadalmi tulajdont — büntetlenül! A kár: 18.762 forint; Tóth Józsefné, a Miskolci Háziipari Szövetkezet elnöknője »igazgatói alapra« 20.423 forintot zsebelt be; Elek Gyula és Sarkadi • Bertalan, az Üzemélelmezési Vállalat egyik diósgyőri cukrászdájának vezetői 67.402 forintot sikkasztottak. Képzeljük el, mi lenne az oi-szág- gal, ha a nemzeti jövedelem ilyen tetemes összegeit sokan lopkodnák. És sajnos, meg kell mondani — elég sokan lopkodják. De miért? Többek között a bajok három eredőjére utalunk. A szocialista mar ál szellemében neveljünk ! jYI inden embernek meg kell érte1 nie, hogy a szocialista tulajdon ellen elkövetett bűn — <a legnagyobb bűnök egyike. Nem is kezelhető »egyszerű« bűnként, hiszen komoly politikai kérdésekkel függ össze. Aki top, az egyben akadályozza az élet- színvonal növekedését, márpedig ez a párt politikájának egyik igen fontos része — a dolgozók érdekében. A tolvaj tehát a közös politika ellen vét! Természetesen nem megyünk sokra a kategorikus kijelentésekkel. De a kiinduló pont mindig ez: közérdek. Éppen ezért a társadalom legszélesebb rétegeiben ki kell alakítanunk a szocialista morált. Ehhez számos lehetőségünk van. A bajok preventív megelőzése szempontjából nagyon hasznosaknak bizonyultak a társadalmi bíróságok (amelyeket jó lenne mielőbb újból életre hívni), a népi ülnökök beszámolói, akik tárgyaló- termi tapasztalatukból elmondták, kit és miért büntettek meg. A szocialista morál kialakításában jelentős szerep jut a vállalatok igazgatóinak. Sajnos, legtöbb esetben »érző szívükre«, humanitásukra hivatkoznak és sok fegyelmi ügybén szubjektív érzéseik alapján döntenek, ahelyett, hogy a munkatörvénykönyv megfelelő szakaszait alkalmaznák. Alkalom szüli a tolvajt — tartja a közmondás. Márpedig ha liberálisan kezeljük e kérdéseket, nemhogy szűnne, de sokasodik a visszaélések száma és nagysága. Eladdig, hogy a vétkező vérszemet kap, nagyobb lopásokra, visszaélésekre »vállalkozik« —- s akkor már nincs megállás. Lehet, a liberalizmus először csak a társadalmi bíróságokhoz vezet — de később okvetlenül a börtönbe. Hatékonyabb ellenőrzést! V alter Imre, a Miskolci MÁV ’ Járműjavító Üzemi Vállalat beszerzője nemrégiben fekete üzleteket »csinált« a cukorral és a beszerzett élelmiszerekkel. Néhány kilogrammos súlykülönbségnél a vállalat vezetői gyanúsnak találták a dolgot. Az alapos ellenőrzés vetett véget á további tolvajlásnak. Ez a helyes! A rendszeres és alapos ellenőrzés megakadályozza, hogy a 'bűn elharapózzék és súlyosabbá váljon. Egyidejűleg figyelmeztetés is: ne lopj, mert úgyis észrevesszük! Ha az előbb említett példák esetében megtörténik a kellő ellenőrzés, kevesebb lett volna a kár — és kisebb a büntetés. (Félreértés ne essék: kicsi vagy nagy — végeredményben bűn, ami büntetendő!) Sok gazdasági vezető nagyon helytelenül teszi, amikor ellenőrzése során fényt derít valamely cselekményre és azt »suba alatt« elintézi. Az ilyen ellenőrzés — még ha az illető meg is kapja a megérdemelt büntetést — egyáltalán nem nevelő hatású. A visszaélésékről mindenkinek tudomást kell szereznie. Értekezleteken vagy egyéb összejövetelen a nyilvánosság elé kell tárni, hogy a p.éldából mindenki okuljon. Másrészt azzal a céllal, hogy minden dolgozó megvetése sújtsa a bűnözőt és éreztesse vele: én elítéllek ezért a tettedért. Legyenek szigorúak a bírák ! A mi társadalmunkban a bűnö- zőt nem csupán azért zárják börtönbe, hogy elégtételt vegyenek rajta. A börtön a nevelés olyan eszköze, am irt csak azzal szemben alkalmaznak, akinek más mód már nincs a megnövelésére. Viszont ennék a büntető-alkalmazásnak is meg van a maga feltétele. A bűnösnek éppen a kiszabott büntetés nagyságából kell megértenie, hogy mekkorát vétkezett. Ha a büntetés nem áll arányban az elkövetett bűnnel, akadhat sikkasztó, aki így vélekedik: mi ez a hat hónap — megér — mondjuk — tízezer forintot. Az ilyeneknél általában az erkölcs nem mérvadó, arra nem is lehet apelélni. Jól fontolja meg minden bíró — figyelembe véve a törvény vonatkozó paragrafusait és a vádlott egyéniségét, lelki alkatát, felfogóképességét —, hogy milyen esetben ítélkezik nevelő módon, ügy hisszük, a büntetés kiszabásánál — legalábbis sok esetben — nem mindig az a perdöntő, hogy valaki mit és mennyit lopott, hanem elsősorban az, hogy mit ártott a köznek. Ezt kellene éreznie a bűnözőnek is. Ha a bíró az ítéletével ezt nem tudja megértetni — a büntetés nem több megtorlásnak Segítsük az igazságszolgáltató szerveket ]VJ inden társadalomnak meg vam- nak a labilis egyéniségű poü- t gárai. A miénk sem mentes tőlük. A kapitalizmusban az ilyen hajlamú embereket egyszerűen elintézik: börtönbe csukják. Nálunk a fő cél a jellem átformálása. A gazdasági vezetők azonban sok esetben azért nem tudnak kellő eredménnyel dolgozni ebben a vonatkozásban, mert — mondjuk meg — nem értenek hozzá. Mégis, nagyon kevés esetben keresik fel az ügyészséget vagy jogtanácsosaikat, pedig felettébb hasznos instrukciókat kaphatnának. Ezért kerül sok vét,kés olyan bűnnél a bíróság elé, akit egyszerű fegyelmi úton megróhatnának, mások pedig megmenekülnek a bíróságtól ;— holott megérdemelnék. Hasonló a helyzet a környezet viszonylatában, is. Sok munkatárs szemethuny társa bűne láttán, holott, ha idejében — és jóindulatúan — jelentené az ügyet az igazságszolgáltató szervek felé: segítene a vétkesen, mivel gátat vet nagyobb bűnei elé, s egyszersmind használ a közérdeknek. Sajnos azonban, az ilyen jóindulatuakat »spiclinek«, »'besúgónak« ítélik el a szűk- látókör űek, mondván: mit ártott neked, nem &. tiédet vette el. Igaz, nem ; az . övét, hanem mindenkiét. De az a bizonyos »0« is, meg a szűklátókö- rűek ős az állam polgárai. Ha szemet hunyunk a bűnök felett, bizony, mindannyiunk kamrájába kevesebb jut -.;: Gondoljuk csak el: nemhivatalos adatok szerint a nemzeti jövedelem mintegy 30 százaléka vész kárba a tékozlók »jóvoltából«. Mi mindent lehetne venni vagy építeni abból a 30 százalékból! Jól fontoljuk hát meg a dolgot! <cs. 1.) Miskolc színháza és a klasszikus zene Miskolc kulturális élete iránt érdeklődők várakozással üdvözlik . a Miskolci Ünnepi Hetek rendezvényeit. A gazdag program egyrészt be kívánja mutatni városunk művészi életének színvonalát, másrészt minden alkalmat fel akar használni arra, hogy a figyelmet, érdeklődést és szerető tét az átépítés alatt álló színházunkra fordítsa; Városunk kulturális életének elválaszthatatlan tartozéka a színház, amely 100 évvel ezelőtt is Miskolc áldozatkész polgárainak »színházi kölcsön részvét-lapjai« segítségével épült meg. Azóta otthonra talált benne a színjátszáson kívül a klasszikus zene is. Ha vannak Miskolc zeneéletében fényes lapok. mint •hogy vannak, ezek' összetartoznak a színházzal, amely a jeles alkalmaknak hajlékot adott. Miskolc kultúráját előbbre vinni akaró nemes szán** dékok és buzgó törekvések izgalmától volt sokszor forró nézőtere. A színház deszkáiról indulták el olyan megmozdulások, amelyek a kiasz- szikus zene ápolása szempontjából Miskolcnak zenetörténeti helyi érdemeket jelentenek. A miskolci zeneiskola első igazgatója, Lányi Ernő, színtiszta miskolci erőkkel már 1904-ben bemutatta a város kultúrát szerető polgárainak Mozart örökbecsű Requiemjét. Zsúfolt nézőtér előtt óriási sikerrel. A színház deszkáin zúgtak, hömpölyögtek Beethoven egyáltalán nem vallásos tendenciájú Krisztus oratóriumának fenséges dallamai az első Miskolci Filharmonikus Zenekar bemutatkozó hangversenyén, 1923-ban. Világjáró művészek: Hubermann, Jean Marie Darrée, D‘Albert, Helge Lindberg, Jadlowker, Zathureczky. Dohnányi, Fischer Annie sikeráliomásainak egyike volt színházunk. A magyar operaénekes gárda nem egy tagja itt kezdte el később oly híressé lett pályáját, mint a híres Wagner-énekes Pilinszky Zsigmond, vagy neves tenoristánk, Halmos János. A színház karmesterei a múltban és jelenben elindítói voltak Miskolc legjobb zenei megmozdulásainak. Segítségükkel jött létre 1923-ban is és 1951-ben is a filharmonikus zenekar. Mindezek csak apró mozaikok a 100 éves színház életében, de élénk bizonyítékok. Várjuk színházunk főépítését, mert azóta »kicsit« otthontalanok a Múzsák. Reméljük, nem kell 10 évet várnunk, mint elődeinknek 1847-től 1857-ig. S hogy ne kelljen addig vámunk, segítsük mindnyájan nemes ügyét. ZALÁN IRÉN ÉPÜLNEK A BÁNYÁSZLAKÁSOK PARTUNK ÉS KORMÁNYUNK határozata értelmében ezévben 10.000 bányászlakást kell felépíteni az építőipar dolgozóinak. Ebből, Bor-1 sód megyére 3000 jut. A nagyszabású bányászlakóház-építési program végrehajtásában számos vállalat igen derekasan vesz részt. Legnagyobb feladata a Bányászati Építő Vállalatnak van, amelynek ezévben mintegy 700 lakást kell átadnia derék bányászainknak. Sajószentpéteren márciusban kezdték meg a munkát — itt 434 lakást kell felépíteni. Az új bányász városnegyed tervezése és építése nagy lendülettel folyik, a tervek szerint minden bizonnyal szeptember 6, a bányásznap tiszteletére 90 lakást át is adnak. Az építést Hollósi Richárd elvtárs, kommunista főépítésvezető irányítja. Fáradhatatlan munkáját, az építkezés valamennyi dolgozójának lelkes tevékenységét igazolják az alábbi képfelvételeink is: Uj utcasor, mely csupán már csak tetőre vár. A képen az építkezés egyrésze látható. A lakásépítést két ütemben hajt* ják végre s felvételünk is azt bizonyítja, hogy az alapozástól a felmenő falakig gyors ütemben épülnek a kétszobás, összkomfortos bányászlakóházak. Kisgépekkel segítik az építkezés dől gozóinak munkáját. A képen szállítószalag látható, mely anyagot hord a tető elkészítéséhez^ ■< m. i vgr*"—w Habarcskeverőgép segíti az építkezés dolgozóinak munkáját. tőség. A képen a dolgo látásáról gondoskodik az építé&veze* Az építkezés dolgozóinak szociális őzók új étkezdéje látható,
