Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-29 / 150. szám
ÜW. fthfttt 59. Kszakmagyarorszag MAO CE-TUNG: „A népen belüli ellentmondások helyes megoldásáról44 Ha hibák jelentkeznek, el kell őket ítélni, ha mérges gyomok dugják ki lejüket, harcolni kell ellenük. De a bírálat ne legyen dogmatikus, eközben. nem lehet metafizikus módszerekhez folyamodni, mindenképpen a dialektikus módszerek alkalmazására kell törekedni. A bírálatnak tudományos elemzésen kell alapulnia és elég meggyőzőnek kell lennie. Dogmatikus bírálattal nem lehet megoldani a kérdéseket. Harcolunk minden mérges gyom ellen, de figyelmesen meg kell állapítanunk, hogy mi valóban mérges gyom, és mi igazi illatos virág. A tömegekkel együtt meg kell tanulnunk gondosan felismerni az illatos virágokat és a mérges gyomokat, és a tömegekkel együtt kell harcolnunk helyes módszerekkel, a mérges gyomok ellen. Amikor a dogmatizmust elítéljük, egyúttal figyelmet kell fordítanunk a revízionizmus elítélésére is. A revízionizmus, vagyis a jobboldali opportunizmus, burzsoá ideológiai áramlat, sokkal veszélyesebb a dogmatizmusnál. A revizionisták, a jobboldali opportunisták szavakban a marxizmuséit küzdenek, szintén támadják a »dogmatism üst«. De éppen a marxizmus legalapvetőbb megállapításait támadják. Fellépnek a materializmus és a dialektika ellen, vagy eltorzítják őket, fellépnek a nép demokratikus diktatúrája és a kommunista párt vezetése ellen, vagy gyöngíteni akarják azt, fellépnek a szocialista átalakítások és a szocialista építés ellen, vagy gyengíteni akarják azt. A szo- szocialista forradalom országunkban lényegében győzelmet aratott, de a társadalomban még vannak olyanok, akik beteljesületlen álmokat dédelgetnek a tőkés rendszer visszaállításáról, minden területen harcolnak a munkásosztály ellen, így az ideológia területén is. Ebben a harcban a revizionisták a legjobb segítőtársaik. A két jelszónak — »virágozzék száz virág« és »versengjen száz iskola« —, ha a szavakból ítélünk, nincs osztályjellege, alkalmazhatja a proletariátus is, de a burzsoázia is, alkalmazhatják más emberek is. Minden osztálynak, minden rétegnek és minden társadalmi csoportnak megvan a saját elképzelése az illatos virágokról és a mérges gyomokról. Ha a nagy néptömegek szempontjából nézzük, mi a meghatározója ma számunkra az illatos virágok és a mérges gyomok felismerésének? Hogyan fogalmazzuk meg népünk politikai életében, szavainkban és cselekedeteinkben az igazságot és a hazugságot? Ügy véljük, hogy államunk alkotmányának alapelvei népünk abszolút többségének akarata és az országunkban működő valamennyi párt által többször hangoztatott általános politikai elvek alapján ezeket a kritériumokat nagy vonásokban a következőkben lehet megállapítani: 1. Kedvező-e sok nemzetiségű országunk egész népének egysége szempontjából és nem okoz-e széthúzást a nép körében; 2. kedvező-e a szocialista átalakítások és a szocialista építés szempontjából és nem káros-e a szocialista átalakításokra és a szocialista építésre; 3. kedvező-e a nép demokratikus diktatúrájának megszilárdítása szempontjából és nem ingatja-e meg vagy nem gyengíti-e ezt a diktatúrát; 4. kedvező-e a demokratikus centralizmus megerősítése szempontjából és nem ingatja-e meg vagy gyengíti ezt a rendszert; 5. kedvező-e a kommunista párt vezetésének megszilárdítása szempontjából és nem irányul-e a vezetéstől való eltérésre, vagy e vezetés meggyengülésére; 6. kedvező-e a nemzetközi szocialista szolidaritás és az összes békeszerető népek nemzetközi szolidaritása szempontjából és nem okoz-e kárt a szolidaritás eme két fajtájának. Ebből a hat kritériumból a legfontosabbak a következők: a szocialista út és a pártvezetés. Ezeket a kritériumokat azért emeljük ki, hogy segítséget nyújtsunk a népnek szabad vitához, és nem azért, hogy akadályozzuk ezt a vitát. Természetesen azok az emberek is kifejthetik nézeteiket és vitázhatnak, akik nem értenek egyet ezekkel a kritériumokkal. De amikor az emberek többsége birtokában lesz pontosan megállapított kritériumoknak, a bírálatot és az önbírálatot helyes úton lehet előrevinni, ezeket a kritériumokat alkalmazva meg lehet határozni az emberek szavainak és cselekedeteinek helyességét, fel lehet ismerni, iiogy szavaik és cselekedeteik »illatos virágok« vagy »mérges gyomok«. A fent említett kritériumok politikaiak. A tudományos tételek helyesiségének és a művészeti alkotások művésziességének meghatározására természetesen még szükség van néhány sajátos kritériumra. De az említett hat politikai kritérium alkalmazható bármely tudományos és művészi tevékenységre. Vajon olyan szocialista országban, mint a- miénk, hasznos lehet-e a politikai kritériumokkal ellentétes tudományos és művészi tevékenység? Az összes fent kifejlett szempontnak országunk konkrét történelmi feltételeiben van a gyökere. Minden szocialista országban és minden kommunista pártban más a helyzet, azért egyáltalán ne gondoljuk, hogy kötelességük alkalmazni a kínai módszereket, vagy hogy ezeket kell alkalmaznak. A tartós egymás mellett élésre és a kölcsönös ellenőrzésre szólító felhívás is országunk konkrét történelmi viszonyainak terméke. Ennek a jelszónak a meghirdetése egyáltalán nem jött meglepetésszerűen, már svek óta érlelődött. A tartós egymás mellett élés eszméje már régóta él. Tavaly lényegében megvalósult a szocialista rendszer és ezeket a jelszavakat pontosan megfogalmaztuk kimondottuk. Miért kell lehetővé tenni a polgárság és a kispolgárság demokratikus pártjainak a munkásosztály politikai pártjaival való tartós egymás mellett élését? Ennek az a magyarázata, hogy nincs okunk hátat fordítani a tartós egymás mellett élés irányvonalának minden olyan párttal szemben, cmely valóban a szocializmus ügyéért küzd} a nép egységesítésére összpontosítja erőfeszítéseit, és amelyben a nép bízik. Még a kínai népi politikai tanácskozó testület második ülésszakán, 1950 júniusában azt mondtam: »Ha valaki valóban őszintén szolgálja a népet, valóban segít a népnek nehéz korszakában és jó tetteket visz végbe és a jövőben is következetes lesz, nem fordul vissza félúton, úgy a népnek és a népi kormánynak nem lesz oka, hogy elforduljon tőle, nem lesz oka, hogy ne adja meg neki a létezésnek és a nép szolgálatának feltételeit.,« Pontosan ez a pártok egymás mellett élése lehetőségének politikai alapja. A kommunista párt és a demokratikus pártok tartós egymás mellett élése — ez a kívánságunk és ez az irányvonalunk. Ami pedig azt illeti, hogy egymás mellett élhetnek-e hosszú úton át a demokratikus pártok, ez nemcsak a kommunista párt egyoldalú kívánságától függ, ez még attól is függ, hogyan viselkednek a demokratikus pártok, hogy megszerzik-e a nép bizalmát. A pártok kölcsönös ellenőrzésének ténye is már régi keletű: ez a pártok véleményének kölcsönös kimondása és a kölcsönös bírálat. A kölcsönös ellenőrzés természetesen nem egyoldalú, a kommunista párt ellenőrizheti a demokratikus pártokat, a demokratikus pártok viszont szintén ellenőrizhetik a kommunista pártot. Miért tesszük lehetővé, hogy a demokratikus pártok ellenőrizzék a kommunista pártot? Mert a pártnak, akárcsak az egyes embernek, nagy szüksége van arra, hogy meghallja a más véleményen levők hangját. Mindenki tudja, hogy a kommunista pártot főként a dolgozó nép és a párttagok ellenőrzik. De még hasznosabb lesz, ha ebben az ellenőrzésben részesek a demokratikus pártok is. Természetesen a demokratikus pártok és a kommunista párt kölcsönös véleménynyilvánítása és a kölcsönös bírálat csak akkor szolgálhatja a kölcsönös ellenőrzés pozitív szerepét, ha ezek a vélemények és ez a bírálat megfelelnek a fent kifejtett hat politikai kritériumnak. Ezért reméljük, hogy minden demokratikus párt figyelmesen fogadja az. ideológiai átnevelést és törekedni fog a kommunista párttal való tartós egymás mellett élésre és a kölcsönös ellenőrzésre, hogy az új társadalom 'követelményeinek színvonalán álljon IX. Néhány ember zavargásának kérdése Tavaly az ország egyes vidékein előfordult, hogy néhány munkás és diák sztrájkolt. Ezeknek a zavargásoknak az volt a közvetlen oka, hogy nem elégítettek ki egyes anyagi követeléseket. E követelések közül egyeseket ki kellett és ki lehetett elégíteni, mások alaptalanok vagy annyira túlzottak, hogy egyelőre nem lehet őket kielégíteni. De a zavargásokat előidéző fontosabb tényező mégis a vezetés bürokratizmusa. Az ilyen bürokratizmus által okozott egyes hibákért a magasabb intézmények a felelősek, nem lehet az egész felelősséget lefelé hárítani. A zavargások másik o1<a a munkások és a diákok nem kielégítő eszmei és politikai nevelése. Zavargások voltak tavaly néhány termelőszövetkezeti tag körében is. Ezeknek fő oka ugyancsak a vezetés bürokratizmusa és a tömegek nem elégséges nevelése. El kell ismerni, hogy a tömegek egy része gyakran könnyen a nuira, a részlegesre, a személyes érdekekre fordítja figyelmét és nem érti meg, vagy nem eléggé érti meg a távlati, az állami és a közösségi érdekeket. Az ifjúság nem kis része a politikai és a közéleti tapasztalatok hiánya következtében nem tudja összehasonlítani a régi Kínát az újjal és nehezen érti meg mélyen, hogy milyen hihetetlenül nehéz és kemény harc eredményeképpen szabadulhatott fel népünk az imperializmus és a Kuo- mintang-reakció elnyomása alól. Nehezen érti meg mélyen, hogy milyen tartós, állhatatos munkára van szükség a gyönyörű szocialista társadalom felépítéséhez. Ezért a tömegek körében állandóan eleven és hatékony politikai nevelőmunkát kell folytatni, állandóan helyesen kell megmagyarázni a felbukkanó nehézségeket és a tömegekkel együtt kell kidolgozni e nehézségek leküzdésére az intézkedéseket: Nem vagyunk hívei a zavargásoknak, mert a népen belüli ellentmondásokat meg lehet oldani Társadalmunkban nem nagy számban fellelhetők olyan emberek, akik nem törődnek a társadalmi érdekekkel, nem ismernek el semmit és senkit, gyilkolnak és merényleteket követnek el emberek élete ellen, megsértik a jogot. Lehet, hogy kihasználják és eltorzítják politikai intézményeinket és rosszindulatúan alaptalan követeléseket támasztanak, hogy uszítsák a tömegeket, vagy rosszindulatúan rémhíreket terjesztenek és elégedetlenséget keltenek, hogy megbontsák a társadalom normális rendjét. Egyáltalán nem helye-* seljük, hogy engedékenyen bánjanak az ilyenfajta emberekkel, ellenkező- leg, velük szemben feltétlenül álkai-* mazni kell a törvényes megsemmisít tési intézkedéseket. Az ilyenfajta e. iberek megbüntetése a társadalom széles tömegeinek követelése, ha nem büntetjük meg őket, a tömegek kívánsága ellenére járunk el. / az »egység — bírálat — egység« módszerével, a zavargások pedig mindig bizonyos kárt okoznak, és kedvezőtlenek a szocializmus ügyének fejlődése szempontjából. Meggyőződésünk, hogy országunk nagy néptömegei a szocializmus hívei, hogy igen fegyelmezettek, igazságosak, és sohasem hajlandók oktalan zavargásokra. De ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy országunkban már ki van zárva, hogy a tömegek körében zavargások támadjanak. Ebben a kérdésben a következőkre kell fordítanunk figyelmünket: 1. A zavargások okainak gyökeres megsemmisítéséhez határozottan ki kell irtani a bürokráciát, jelentősen fokozni kell az eszmei-politikai nevelést, és kellő módon meg kell oldani a különféle ellentéteket. Ha ezeket a feltételeket megvalósítjuk, általában nem lesznek zavargások. 2. Ha rossz munkánk következtében zavargások támadnak, a tömegeknek azt a részét, amelyik részt vesz ezekben a zavargásokban, a helyes útra kell téríteni és a zavargásokat a munka megjavításának, a hivatásos funkcionáriusok és a tömegek nevelésének és a mindennapos munkában megoldatlanul maradt kérdések megoldásának különös eszközeként kell felhasználni. A zavargásokat okozó kérdések megoldásában lelkiismeretes munkát kell végezni, nem lehet leegyszerűsített módszereket alkalmazni, nem kell sietve visszavonulni. Nem kell körültekintés nélkül kiűzni a kollektívából a zavargás vezetőit, kivéve azokat az elemeket, akik jelenleg felforgató tevékenységet űznek. Ezeket az elemeket a bíróság előtt kell felelősségre vonni. Olyan nagy országban, mint a miénk, néhány ember zavargása nem érdemel csodálkozást és hűhót, hanem segítenie kell nekünk a bürokrácia kiirtásában. X. Lehet-e a rosszból jó? Mint már mondottam, társadalmunkban a töm. lek körében előforduló zavargások nem jók és nem helyeseljük őket. De az ilyen incidensek ráébreszthetnek bennünket a tanulságok levonására, a bürokrácia kiirtására és a hivatásos funkcionáriusok meg a tömegek nevelésére. Ha ebben az értelemben beszélünk, úgy a rosszból jó lehet. A zavargásoknak kettős jellegük van. Minden zavargást ebből a szempontból vizsgálhatunk. A magyar események nem voltak jók, ez mindenki számára világos. De ezeknek is kettős jellegük van. Hála annak, hogy a magyar elvtársak helyes intézkedéseket tettek, az incidens kibontakozása közben a magyar események rosszból jóvá váltak. Ma Magyar- ország erősebb, mint volt és a szocialista tábor minden országa levonta ebből a tanulságokat. Az 1956 második felében világszerte kibontakozott kommunistaellenes és népellenes kampány természetesen szintén rossz. De tanulságul szolgált a különböző országok kommunista pártjai és munkásosztálya számára, megedzette őket és ily módon jóvá változott. E kampány során az emberek egy rés-ze sok országban kilépett a kommunista pártból. Kilépésük és a párt taglétszámának csökkenése természetesen rossz, de ennek is megvan a jó oldala. Az ingadozó elemek nem akartak a párt soraiban maradni és eltávoztak, de a párttagok többsége, a szilárd meggyőződésnek még jobban harcba tömörültek. Mi ebben a rossz? összefoglalva: meg kell tanulnunk a kérdések sokoldalú vizsgálatát, a jelenségeknek és a dolgoknak nemcsak a külszínét kell látnunk, hanem az ellenkezőjét is. Bizonyos körülmények között a rossz jő eredményekre vezethet, a jó pedig rosszakra. Lao- cse több mint kétezer évvel ezelőtt ezt mondotta: »A szerencsétlenségben ott a szerencse és a szerencsében benne van a szerencsétlenség is.« A japánok győzelemnek nevezték behatolásukat Kínába. A kínaiak vereségnek tartották, hogy az ország ha-* talmas területét meghódította az agresszoiT. De Kína vereségében ott volt a győzelem és Japán győzelme magában . íjtette a vereséget. Vajon a történelem nem igazolta ezt? Ma az emberek a világ minden országában elmélkednek, hogy kitörhet-e harmadik világháború. E kérdésben az erkölcsi készeniéc állapotában keli lennünk, és elemzően kell felfognunk az ügyet. Szilárdan a béke hívei vagyunk, és ellenezzük a háborút. De ha az imperialisták mégis háborút robbantanak ki, ebben az esetben sem kell félnünk, E kérdést ugyanúgy fogjuk fel, mint minden »zavargást«: először ellenez* zük, másodszor nem félünk. Az első világháború után létrejött a 200 millió lakosságú Szovjetunió, a má* sodik világháború után a 900 millió népességű szocialista tábor. Állíthatjuk, hogyha az imperialisták mindennek ellenére kirobbantják a harmadik világháborút, úgy a háború eredményeképpen feltétlenül több százmillió ember a szocializmus oldalára áll, és az imperializmus hatalma alatt csak kis terület marad, lehetséges az egész imperialista rendszer teljes széthullása is. Az ellentmondásban levő ellentétpár harca következtében bizonyos körülmények között elkerülhetetlen, hogy az egyik ne változzék át a másikká. Itt fontosak a körülmények* Bizonyos körülmények nélkül a harcoló felek nem változhatnak ellentétükké. A világon mindenkinél jobban a proletariátus, azután a félproletariátus kívánja megváltoztatni helyzetét, mert az elsőnek egyáltalán semmije sincs, a másodiknak pedig nem sok van. A jelenlegi helyzet* amikor az Egyesült Államok parancsnokol az ENSZ szavazat többsége felett és ellenőrzi a világ sok térségét * csak ideiglenes. Feltétlenül elkövet- kezik a nap, amikor ez a helyzet megváltozik. Megváltozik az a helyzet is, hogy Kína szegény ország és a nemzetközi életben jogtalan: a sze* gény ország gazdaggá, a jogtalanság teljesjogúsággá, azaz a maga ellen* tétévé válik. Itt döntő feltétel a szocialista rend és az egységbe tömörülő nép harca. XI. A takarékosságról A továbbiakban a takarékossággal szeretnék foglalkozni. Nagyméretű építést szeretnénk végrehajtani, de országunk még mindig igen szegény. Ez is ellentmondás. A sokoldalú és szüntelen szigorú takarékosság eme ellentmondás megoldásának egyik módszere. 1952-ben »a három visszaélés elleni« mozgalomban felléptünk a fosztogatás, a pazarlás és a bürokrácia ellen, miközben a fő figyelmet a fosztogatás elleni harcra fordítottuk. 1955-ben bevezettük a takarékosságot, akkor a termelésben a fő figyelmet a magas, nem termelékeny jellegű beruházási normák elleni harcra, valamint a nyersanyag- és az anyagtakarékosságért vívott harcra fordítottuk, és ebben nagy sikereket értünk el. Abban az időben a takarékosság irányzata még nem terjedt el eléggé a népgazdaság minden ágában, nem terjedt el igazán az intézményekben, a katonai alakulatoknál, a tanintézetekben és a népi szervezetekben. Az idén buzdítani kell a takarékosságot és az ország életének minden területén harcolni kell a pazarlás ellen. Még nincs elég tapasztalatunk az építésben. Az elmúlt néhány évben a nagy sikerek mellett pazarlás is volt. Fokozatosan fel kell építenünk több nagy, korszerű vállalatot, olyan gerincként, amely nélkül nem lehet néhány évtized alatt modern ipari hatalommá változtatni országunkat. De a legtöbb vállalat nem ezek közé tartozik, sok közepes és kis vállalatot kell létesíteni és teljesen ki kell használni a régi társadalomból maradt ipari bázist, minden erővel törekedni kell a takarékosságra, hogy kis pénzeszközökkel nagyot alkossunk. Azt követően, hogy Kína Kommunista Pártja Köz- oonti Bizottságának második teljes ülése tavaly novemberben még élesebben vetette fel a szigorú takarékossági irányzat végrehajtásának és a pazarlás elleni harcnak a kérdését, ez az irányzat néhány hónap * alatt hatékonynak bizonyult. A takarékos- sági mozgalomnak következetesnek: és tartósnak kell lennie. A pazarlás elleni harcot, akárcsak az egyéb hiányosságok és hibák bírálatát, amosa* kodáshoz lehet hasonlítani. Vajon nem kell az embernek mindennap mosakodnia? A kommunista pártnak, a demokratikus pártoknak, a pártonkívüli demokratikus személyiségeknek, az értelmiségnek, a gyárosoknak és a kereskedőknek, a munkásoknak, a parasztoknak és a kézműveseknek, szóval nekünk, a 600 milliós kínai népnek harcolnunk kell a termelés növeléséért és a takarékosságért, a mértéktelenség és a pazarlás ellen. Ennek nemcsak nagy gazdasági, ha* nem fontos politikai jelentősége is van. Jelenleg sok funkcionáriusunkban olyan veszélyes irányzat honosodik meg, amely abban fejeződik ki, hogy nem óhajtanak osztozni a tömegek örömében és bánatában, s hogy egyéni dicsőségre és előnyre törekszenek. Ez nagyon rossz jelenség. A termelés növeléséért és a takarékosságért folyó mozgalomban megköveteljük az apparátus egyszerűsítését, a kádermunkásoknak alsóbb szervezetekbe való irányítását, sok kádermunkásnak a termelésbe való visszatérését. Ez az említett veszélyes irányzatok leküzdésének egyik módszere. Szükséges, hogy minden kádermunikós és az egész nép állandóan emlékezzék rá. Kína nagy szocialista, de egyszersmind gazdaságilag elmaradott,- szegény ország. Ez nagy ellentmondás. Hogy hazánk gazdag és hatalmas legyen, több évtizednyi szakadatlan erőfeszítésre van szükségünk; ebben a tekintetben számítanunk kell a nép munkaszeretetére és takarékosságira az ország építésében, szigorúan ügyelnünk kell a takarékosságra és harcolnunk kell a pazarlás ellen. (Folytatjuk.)
