Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-27 / 148. szám

Csütörtök, 1957. június 27. CSZAKMAGYAROSSZAG ^ 5 Száz évvel ezelőtt avatták fel a & sárospataki »tanitóképezdét«. Az önálló sárospataki nevelőképzés most, 1957 június 25-én rendezte meg harmadik jubileumi ünnepségét. Az első negyedévszázad egykori ünnep­lőit réges-rég fedi már a sír, elme­rültek az idő hullámaiban. A képező,e •még élő legöregebb diákja hatvankét évvel ezelőtt, 1895-ben hagyta el az intézet falait, hogy mint »a nemzet napszámosa« szolgálja a magyar népnevelés mostohán kezelt ü^yét. Szatmári Ferencnek hívják, nyolc­vankét éves — és fáradt, öreg sze­mével hiába kutat az egykori osztály­társak után. Az évfolyamtalálkozók­ra összesereglett ünneplők között senkit sem talált az övéi közül. »Nyu- posznak ők örökös hazában.« Sárospatak többévszázados kultú­rája és nagyhírű iskolái révén a nemzeti haladás zászlóvivője volt. Az ország határain túl is ismert is­koláit külországok fiai is felkeresték. A Bodrog-parti városka nyomot ha­gyott a magyarság történelmén, s az elsiraíott, százszor elátkozott »ma­gyar ugar« feltörésében nem kis sze­repe volt haladó szellemmel meg­áldott tanítóképezdéjének. Száz év alatt a tanítók ezreit adta a hazának. A legeldugottabb falucskába is el­jutott a kurucosan magyar, sáros­pataki szellem, űzte, hajtotta a ba- bonaság, a maradiság ködét, A rekkenő hőségben feszes vigyázz- ba állnak az ünneplők. A Himnusz elhangzása után szónokok lépnek az emelvényre. Kezdetét veszi a jubi­leumi ünnepség. A hivatalos felszó­lalók után a tanítóképző volt diákjai lépnek a mikrofon elé. A százéves Alma Mater remegni látszik a feléje áradó szeretetben és a nap aranyló fényzuhatagában. Az ötvenéves jubi­leumon elhangzottakra emlékező öregdiák fennhangon kiáltja: Múlta­dat meg ne tagadd, szellemedhez maradj örökre hű ... Az intelem nem a holt falaknak szól, hanem azoknak, akik élettel, értelemmel töltik meg a most némán hallgató tantermeit, a pedagógusoknak, a diákoknak. »Ne­veljenek emberséges embereket, és sohse feledjék azt, amit Móricz Zsig- mondnak adott útravalóul édesanyja: Légy jó mindhalálig.« A jóság és sze­retet hirdetése nem a vallásos mez­ben jelentkező, mindenkinek való megbocsájtást jelenti, hiszen a pataki kuruckodó szellem mindig és min­denkor a haladás mellett tört pálcát, márvedig a hal- dás akarása ledob minden múltba feledkező konzerva­tív béklyót. A pataki haladó hagyo­mányokra épülő nevelés akkor vilik igazán hasznossá, ha teUes mértékig magába fogadja a szocialista nevelés és hazafiság m ^termékenyítő tanait. Kukucska János elvtárs, a :..~gyei pártbizottság elnökhelyettese mon­dotta: — Nagy tisztelői vagyunk a peda­gógusoknak, akik emberré válásunk­ban segítettek bennünket. Nincs na­gyobb megtiszteltetés, mint a gyer­mek ébredező értelmén munkálkod­ni. Azt kérjük pedagógusainktól, hogy még nagyobb odaadással nevel­jék gyermekeinket a haza, a haladás, a munka szeretettre. Ha így lesz, or­szágunk a szocializmus megdönthe­tetlen országává válik és a pataki tanítóképzőből kikerült pedagógusok népünk, kormányunk nagyrabecsülé­sét fogják élvezni.. ; I HA JÖL AKAR SZÓRAKOZNI, FELTÉTLEN JÖJJÖN EL... MIK««««' • ••"AH V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.^^ jm. lanuoKepzes mai jormaja ei Cs* avult, nem tud lépést tartan a megnövekedett igényekkel. Okta tásügyi kormányszerveink tervbt vették tanítóképző akadémiák lélesi lését, melyek főiskolai szintre emel nék a magyar tanítóképzést. Remél jük, hogy Sárospatak, tekintettel ha gyományokban gazdag múltjára megkapja az első ilyen akadémiát, * A centenárium alkalmából kiállt tást is rendeztek, mely felöléli az in- X tézet évszázados múltját. A grafika-1 nők beszédes számai feliér képezik X nemcsak a pataki, hanem az egész i ország nevelési rendszerében bekö- i vetkezeti változásokat. A statisztika elgondolkoztató, s tanulságai állás- foglalásra késztetik az embert, még a női egyenjogúságot is érintik. Az intézet első tanévének 10 nö­vendéke volt, 1900-ban már 87, 1938- ban 163 és az 1953—54-es tanulmányi évben 330-ra emelkedett a növendék- £ létszám. 1857-től 1869-ig egyetlen nő- ♦ pedagógusa sem volt az intézetnek, j 1869-től 1929-ig egy óraadója, és 1929- ♦ tői 1950-ig két óraadó és egy tanár, ♦ míg ma 6 tanár, 7 tanító és 3 óraadó $ nőd^lgozója van az intézetnek. t Pzek a számok magukért beszél- $ ^ nek, s amit mondanak, dicsé- $ relére válik a mi tizenkét évünknek. % Az öreg sárospataki tanítóképző *- megifjodott a felszabadulás óta. Falai között többségükben munkás- és parasztszármazású tanulók készülnek az életre, a pedagógus sok fáradság­gal, de nagy megtiszteltetéssel járó életútjáro. Kisérje őket a százéves Alma Mater emberséges szelleme és új világunk megértő szeretete. GULYÁS MIHÁLY Ázt szokták mondani: kicsi a bors, de erős. Kicsi a Borsodi Nyomda KISZ-szervezete is, de egyre erősebb, izmosabb. Az ellenforradalom szét­zilálta a nyomdában dolgozó fiatalok sorait is — nehezen lendültek a helyes kerékvágásba. Még ma sem tagja minden fiú és leány az ifjúsági szervezetnek, de 20 tag már aktívan, tevékenyen munkálkodik. Olyan vezetőt válasz­tottak, mint Gáspár László, aki teltre és áldozatkészen vállalta a meg­bízatását. Ö maga sokirányú munkát végez. Amellett, hogy összefogja az első lépéseit tanulgató szervezetet, magánszorgalomból a zenében is képezi magát. Tele van tervekkel, elgondolásokkal, persze ezek meg­valósítására egymaga nem képes. Az egész szervezet együttes erejére. összefogására van szükség, hogy a tervek valóraváljának. Miről van szó? A VIT-re való készülődés magávalragadta a nyomdában dolgozó fiatalok, főként a KISZ-tagok többségét is. Azt tervezik, hogy legalább két jól dolgozó, kiváló KISZ-fiatalt ők is elküldenek Moszkvába. Hiva­talos küldöttként erre nincs lehetőség, de mint turista eljuthatnak a Szovjetunió fővárosába. Már a tettek mezejére léptek. Július 6-án nagyszabású nyomdászbált rendeznek a Belvárosi Sörkertben. Szín­vonalas kabaréműsort állítottak össze. Estéről-estére hangos a kultúr­terem. Az egyik verset tanul, mások a magukírta kis jeleneteket próbál­ják — szívvel-lélekkel. Mindehhez természetesen nagy segítséget kapnak a pártszervezettől és a szakszervezettől. Kompos elvtársnő például már hetek óta a műsor összeállításán s az előkészületeken fáradozik. Sőt! A férje, aki a Lenin Kohászati Művekben dolgozik fizetett szabadságfából áldozott egy hetet arra, hogy betanítsa a műsort. Dicséret érte! Száz szónak is egy a vége. A nyomda KISZ-szervezete jó úton indult el és halad. A július 6-i rendezvényről, ,ha valaki kérdezősködik tőlük, csak így felelnek: »ha jól akar szórakozni, feltétlen jöjjön el!« .......................................................................... (tf) H ehru indiai miniszterelnök megérkezett Londonba London (Reuter) Nehru, indiai miniszterelnök ked­den repülőgépen az angol főváros­ba érkezett, ahol résztvesz a nem­zetközösségi miniszterelnökök szer­dán megnyíló értekezletén. __, A z Izvesztyija az Egyesült Államok koreai politikájáról Moszkva (TASZSZ) Az Egyesült Államok újabb fele­lőtlen akcióra buzdítja Dél-Korea revansvágyó elemeit — írja az Iz­vesztyija keddi számának »Veszély­ben a koreai béke« című cikkében. — Nem véletlen, hogy a délkoreai hadsereg korszerű fegyverekkel való ellátásáról szóló amerikai döntéssel egyidejűén a liszinmanista hatósá- -gok -Szöulban és több más helyen kihirdették a rendkívüli állapotot; Az amerikaiak ugyanakkor a meg­szálló csapatok főhadiszállását To­kióból Dél-Koreába szándékoznak áttenni, ami nemcsak a koreai, ha­nem az egész távolkeleti helyzet ki­élezésére is irányul. — Az Egyesült Államoknak az a döntése, hogy Dél-Koreát atom- háborús támaszponttá teszi, közvet­len összefüggésben áll az Egyesült Államok úgynevezett ázsiai politi­kájával, amely »három forró arc­vonal« fenntartását hirdeti, még­pedig Tajvan szigetén, Dél-Koreá- ban és Dél-Vietnamban. »A koreai kérdést azonban — mu­tat rá végezetül a cikk — nem le­het megoldani fegyverek erejével, még atomfegyverekkel sem. Ez a kérdés csak békés úton rendezhető.« Szovjet rakodógépek segítségével gyorsítják meg a vágatbajtást az Ózdkörnyéki Szénbányászati Tröszt két bányájában Az Ózdkörnyéki Szénbányászati meg a P. M. L. 5-ös szovjet kanalas Tröszt farkaslyuki és egeresein bá- rakodógépek üzemeltetését. A sűrített nyaüzemében több millió tonna szén- levegős kompresszorral működő ka- vagyon feltárását és fejtésre való nalas rakodóik egyszerre végzik az előkészítését kezdték meg. A szén- előrehaladást és a lerobbantott med- telepek lefejtésére, a munkahelyek dő felrakását. Szakembereit számítása kialakítása előtt megfelelő új vága- szerint a gépekkel az elővájások elő- tokat kell kihajtani. A két üzemben rehaladási sebességét mintegy i5 mintegy másfélezer méter meddőben százalékkal meggyorsítják a kézi haladó elővájást kell elvégezni, hogy munkával szemben —. ugyanakkor a termelést megkezdhessék. A vágat- pedig jelentősen megkönnyítik a ne­hajt ás meggyorsítására hétfőn kezdték héz fizikai munkát* A francia Un ió parlamentje jóváhagyta az európai közős piacról és az Euratomról szóló szerződéseket Július 5-én lottó-jutalomsorsolás zött. összesen 333 különféle értékes nyeremény örvendezteti meg majd a lottójátékosokat. (MTI) A francia parlamenti testületek közül elsőnek a Francia Unió par­lamentje hagyta jóvá kedden éjjel az európai közös piacról és az Eur­atomról szóló szerződéseket: a szer­ződések ratifikálását célzó törvény- javaslatot 100 szavazattal 43 ellené­ben fogadták el. Maurice Faure külügyi államtit­kár a szavazás előtt rámutatott, hogy a francia tengerentúli terüle­teknek az európai közös piachoz való csatlakozása folytán megszi­lárdulnak Európa és a tengerentúli területek kapcsolatai. (MTI) A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság a lottó legközelebbi — negye­dik — jutalomsorsolását július 5-én rendezi meg. Ezen egyenlő eséllyel vesznek részt a június — a 14., a 15., a 16. és a 17. héten kiadott szel­vények, azok is, amelyeken már nyerő találatokat értek el. A negyedik jutalomsorsoláson is­mét több tárgy lesz a sorsolási jegyzékben, mint eddig. Ezúttal két főnyereményt — egy két szoba, hal­los, összkomfortos és egy garzon­lakást sorsolnak ki. Ezenkívül ter­mészetesen a Wartburg gépkocsi is szerepel a nagy nyeremények kö­Nehru megérkezésekor újságíróké nak elmondotta, hogy meghívta In­diába Finnország, Norvégia és Svéd­ország miniszterelnökét. A dán mi­niszterelnök nemrégen járt Uj-DelW hiben. Az ENSZ ötösbizottságának ma­gyarországi jelentésével kapcsolat« ban feltett kérdésre válaszolva Nehru annyit mondott, hogy csupán a jelentés összefoglalóját volt ideje elolvasni. Amikor megkérdezték* mit szól ahhoz a legutóbbi londoni lapjelentéshez, amely szerint az ENSZ-bizottság magyarországi je­lentése nagyon megrendítette őt, Nehru így válaszolt: »Ez nem igaz* Még nem olvastam el a jelentést* Hogyan rendíthetne meg valami, amit nem is olvastam. Természete­sen, a jelentéstől eltekintve, az ese­mények megrendítettek.« Azzal a legutóbbi lapjelentéssel kapcsolatban, amely szerint India esetleg kilép a brit nemzetközös­ségből, Nehru ezt válaszolta: »Nem tudok róla, hogy ilyen szándékaink lehetnek« — de hozzátette: »Ho­gyan adhatnék Önöknek biztosíté­kot örök időkre?«. Nehru miniszterelnök kedden este interjút adott az angol rádió­ban. (MTI) Befejezte féléves tervét a Borsodnádasdi Lemezgyár elektróacélműve Szerda reggelre megszületett az első győzelem a Borsodnádasdi Le­mezgyárban. Az elektroolvasztárok jelentették: az éj jeles műszakon le­csapolták féléves tervük utolsó ton­náját. Ezzel az üzemrészek között elsőnek teljesítették féléves elő­irányzatukat. Az olvasztárok jelen­tős mértékben javították az önte­csek minőségét. Az előző év azonos időszakához viszonyítva, mintegy 50 százalékkal csökkentették a selejtet, s így 97,6 százalékban elsőosztályú acélt gyártottak. A FIÚ SZINTE futva igyekezett tova. Csak minél messzebb a rendőrségtől. Meg­állt a város közepén, szemben az „Arany Biká”-val. Tudta, hol vannak barátai, Petra és Dzsim... A szálloda bejáratai állan­dóan öntötték az embereket kifelé, befelé. Az is nevetett, aki befelé ment, az is, aki kifelé. Feri mindezt jól látta. Nevet­gélő, sétáló párok mentek el mellette, ránéztek és tovább­mentek. A fiú meg csak állt és töprengett. Kicsordultak a köny- nyei. Érezte szájában a sós ízt. Sírt. Hova menjen? Ha haza megy, az apja leszidja. Az anyja sír. Mondja el, hogy rendőri eljárás folyik ellene? De hisz az apja talán meg is veri, az anyja öngyilkos lesz bánatában. Mit tegyen? Fél az eljárástól, fél a veréstől. Szülei becsületes emberek. Nem hozhat rájuk ilyen szégyent. — Meghalni. De hogyan? Ebben a pillanatban zörgött el a háta mö­gött a villamos. Hangosan sírt és elindult a Nagytemplom felé. Ott diszbokrok, törpe fák övezik a kis parkot. Ott sö­téteb b van. Könnyebben elébe tudja magát vetni a villamos­nak. Újra elsírta magát és mint egy film, úgy pergett előtte az élete kicsi korától az őrszobáig. Az iskolai évek, majd a Vagongyár, ahol a lakatos szakmát kitanulta... Aztán jött Petró és Dzsim ... Táncolni vitték, inni és végül utcarongyok piszkos, bűzös vackába... Ittasan, részegen ölelkezett és cserébe odaadta mindenét, becsületét, pénzét... Mit tegyen?... A többszörös sztahanovista, kitüntetett munkás fiát lopásért állítják bíróság elé... Közeledett a villamos. Kékes szikrák sisteregtek, vilióztak a sötétben. — Oh, de szép az élet. Csak nekem kell ilyen nyomo­rultan elpusztulni — zokogott fel panaszosan. — ANYÁM! — sikoltotta és a sin felé vetette magát. Egyenest a sebesen közeledő, egyre hangosabban búgó, csij korgó villamos elé.., III. Hiába várták szülei Ferit. Áz anyja egész éjjel alig aludt valamit. Sírt, de vigyázott, hogy férje ne vegye észre. Reggel sem beszéltek. Dénes nem reggelizett. Az ajtóból Szólt vissza: — Elmegyek a rendőrségre. Azok tán tudnak már va­lamit. — Egy kissé lágy abban tette hozzá: — Megkeresem a Szabó főhadnagyot. Az, ha tud, biza túsnn. zenit.. Sietős léptekkel tartott a rendőrségre. A kapuor tele­fonon felszólt a főhadnagyért. Az alig egy-két perc múlva már jött is elébe a lépcsőn. Megölelték egymást, majd karon­fogva felmentek Szabó szobájába. Dénes körülnézett a szép tiszta helyiségben. Egyszerű, de csinos, ízlésesen elrendezett bútorok beszéltek a gazda természetéről. Egy percre néma csend ült közéjük. Tudta az egyik, hogy mire gondol a má­sik. Dénes szólalt meg: — Azért jöttem, hogy tanácsot kérjek ... — Tudom — vágott közbe mosolyogva Szabó —, a gye­rek miatt. Ugy-c? Ma este akartam felkeresni Ferenc bá­tyám, hogy a fiával kapcsolatosan egy pár dolgot közöljek. A gyerek... hm... a züllés útjára tért. Olyan szakmunkás lett pedig belőle, hogy joggal hittem., túlszárnyal bennünket. De egy év óta szemlátomást züllőfélben van. Egyre lejjebb süllyed. Tegnap beszéltem a munkatársaival. Azok szeretik. De Feri csak a Petró és a Dzsim társaságát keresi. Hiba csú­szott a nevelésébe is, Dénes elvtárs. DÉNES lehajtotta a fejét és a padlót nézte. Szívét, agyát égette a szégyen. — Igen, Szabó elvtárs... A szülök felelősek gyerme­keikért ,.. Ezután lassan, akadozva, de őszintén elmondott min­dent, ami a szivét nyomta. Csak az könnyített valamit szi­vén, hogy éppen a volt tanítványának, egykori munkatár­sának mondhatta el. — Most mit tud a fiáról? Hol van? Dénes csak a fejéi rázta bánatosan, csüggedten. —- Tegnap késő este a villamos elé vetette magát, ön­gyilkossági szándékból... — Mi-csoda? — ugrott fel az apa. — S ezt csak most mondja? — Nono. Csak nyugalom, Dénes elvtárs. — Mi van a gyerekkel? — jajdult fel az keservesen. Szabó felkelt, megfogta Dénes karját, visszaültette a helyére és úgy folytatta: __ — Egy kis ütődésen, horzsoláson kívül kutyabája. o»v- rencséje, megkésve ugrott a villamos elé és az a bokrok felé dobta ki. nem nedia a sínekre. — Olvasni szokott a gyei rek? — Néha. De akkor is olya­nokat, hogy tán jobb volna, ha meg se tanult volna olvasni.., sárga regényt. Zsibogói sze-* meteket... de miért kérdi? — MERT az éjjel láza volt és csupa olyasmit kiabált> ami nyilván az effélékből került a fejébe. Égj/ ideig még eldiskuráltak régi közös emlékekről. Közben Dénes is jobbkedvű lett. Végül már mosolyogni is tudott. Szabó elkísérte a kapuig. Úgy búcsúztak, ahogy ta­lálkoztak, ahogy szoktak mindig. Megölelték egymást. IV. Hunyorgott Feri a fehér kórházi ágyon. Pattanásig feszí­tette az agyát. Hiába. Egyre jobban csodálkozott. Már látta az egész szobát. — Kórház — de hogy kerültem ide. —* Magyarázatot akart minden áron, de csak odáig jutott, hogy ágyban fek­szik, csikós ruhában. — De hol a ruhám? — Kiáltani szere­tett volna. Nem jött ki szó a torkán. Mi ez? Miért nem tud kiáltani? Fején van valami. Mi az? Kötés lehet. Hát miért vagyok itt? — El innen — ordította volna, de csak egy nehéz hörgés tört fel az ajkán. Le akart ugrani az ágyról. Karjába, lábába olyan fájdalom nyilait, hogy szeme könnybe lábbadt. Feje zúgott. Kezdett szédülni. Az ablakon beáramló napot se látta. Mintha gőzzel telt volna meg az egész szoba. Erőlködött, hogy tisztázza helyzetét. Nem sikerült, összefolyt előtte min­den, ködös zűrzavarba. Most valami, egy nagyon fehér alak lépett ki a ködből és közeledett az ágya felé. Odahajolt fö* léje ez a fehér alak. Feri nem látott mást, csak egy cső-» dálatos kék fényt, amely úgy világított rá a ködön át, mini sötétben a rádió varázsszeme. Becsukta szemét. Távolból egy lágyan zengő hangot hallott: — Elaludt... MIKOR újra felnyitotta a szemét, csak a fehér, párolgói sűrű ködöt látta. Az a szép, az a kedves fehérség eltűnt. aztán lassacskán csakugyan elaludt. Nem tudta, mennyi idő telt el azóta. Úgy gondolta, néJ hány óra. Most már frissen ébredt. Valaki sin, (Folytatjuk,) MAKAI KÁROLY: G É N Y Azután tájékoztatta aa apát a lopásról és egyéb dol­gokról. Végül megkérdezte: CENTENÁRIUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom