Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-26 / 147. szám

2

ÉSZAKMAG tAHORSZÄG

Szerda,

1957. júpius 2C

MAO GELTUNG:

WA népen belüli ellentmondások helyes megoldásáról44

■

Gromiko nyilatkozata a Hajtó képviselői számára

amerikai támaszpontokról „mind s

II

Való tény, hogy sem a szabadság, Sem pedig a demokrácia nem létezhet absztrakt módon, hanem csakis kónkrét formában. Olyan társadalomban, amelyben osztályharc folyik, a dolgozók nem élvezik a kizsákmányolás-mentesség szabadságát, mivel a kizsákmányoló osztályok rendelkeznek a dolgozók kizsákmányolásának szabadságával. Ahol demokrácia van a burzsoázia számára, ott nem lehet de- r mokrácia a proletáriátus és más dolgozók számára.

Egyes kapitalista országokban megengedik a kommunista pártok törvényes létezését, de csak olyan mértékben,' hogy nem veszélyeztetik a a burzsoázia alapvető érdekeit; ennek a határvonalnak a túllépését nem tűrik. Azok, akik absztrakt formában követelnek szabadságot és demokráciát, célnak és nem eszköznek tekintik a demokráciát. A demokrácia némelykor célnak látszik, valójában azonban csak eszköz. A marxizmus arra tanít bennünket, hogy a demokrácia a felépítményhez tartozik és a politika kategóriájába sorolandó. Vagyis más szóval, végső elemzésben a gazdasági alapot szolgálja. Ugyanez áll a szabadságról is. Mind a demokrácia, .mind. pedig a szabadság relativ, nem pedig abszolút; mindkettő, a történelem során jön létre és fejlődik ki. Országunk népén belül

a demokrácia feltételezi a centralizmust, a szabadság pedig a fegyelmet.

Ez két, egymással ellenkező oldala egyetlen egységnek: egyidejűleg ellentmondóak és egységesek, és nem szabad egyoldalúan hangsúlyoznunk az egyiket a másik rovására. A nép Boraiban nem lehetünk meg szabadság nélkül, mint ahogyan nem lehetünk meg fegyelem nélkül sem; nem boldogulhatunk demokrácia nélkül, mint ahogyan nem boldogulhatunk centralizmus nélkül. A mi demokratikus centralizmusunk a demokrácia it ceútr álizmus, a szabadság és a fegyelem egységét jelenti. Ebben, a rendszerben a nép a demokrá- fciát és * a Szabadságot nagymértékben élvezi^ de meg kell maradnia a szocialista fegyelem keretei között. Ezt az igazságot a nagy néptömegek megértik.

. Amellett vágyunk, hogy a szabadság vezetéssel, a demokrácia pedig centralizált irányítással párosuljon, de semmiesetre sem érijük ezalatt azt, hogy kényszerítő rendszabályokat lehet alkalmazni ideológiai kérdések, valamint a nép körében az igaz és a nem igaz közötti megkülönböztetéssel kapcsolatban felmerült kérdések megoldására. Minden kísérlet, amely arra irányuk hogy az igaz és a nem igaz fogalmával összefüggő kérdéseket és az ideológiai problémákat adminisztratív intézkedésekkel vagy kényszerítő rendszabályokkal intézzék el, nemcsak hatástalan lesz, hanem káros is. Adminisztratív rendelkezésekkel nem törölhetjük el a vallást; ugyanígy nem kényszeríthetjük az embereket arra. hogy ne legyenek hívők; nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy .elforduljanak az idealizmustól, mint iáhogyan nem erőszakolhatjuk, hogy felfogadják, a marxizmust.

Amikor ideológiai természetű kérdéseket; vagy a nép körében jelentkező vitás problémákat rendezünk, akkor csak demokratikus módszereket alkalmazhatunk, a vitatkozás, a bírálat, a meggyőzés és a nevelés módszerét. Ezeket- a kérdéseket nem lehet kényszerítő, fölényeskedő módszerekkel megoldani,

Az emberek ahhoz, hogy eredményesen folytathassák termelőmunkájukat és tanulmányaikat, ahhoz, hogy rendezett körülmények között élhessenek, azt kívánják, hogy kormányuk, a termelés, a népművelési és a kulturális szervek vezetői kötelező jellegű, megfelelő rendelkezéseket bocsássanak ki. Köztudomású, hogy a törvény é* a rend fenntartásé Tehetetlen volna adminisztratív“ rendelkezések nélkül.

Az adminisztratív rendelkezések és ;a meggyőzés, valamiht a nevelés módszere kiegészítik egvmást a népen belüli ellentmondások megoldásában.

A társadalmi rend fenntartása céljából hozott adminisztratív rendelkezésekkel együtt kell járnia a meggyőzésnek és a nevelésnek,

litert sok esetben az adminisztratív .rendelkezések egy magukban nem válnak be.

A népen belüli ellentmondások megoldásának ezt a demokratikus módját 1942-ben a következőképpen fogalmaztuk meg: »Egység — bírálat — egység.« Ha ezt tovább részletezzük és még pontosabban fejezzük ki, akkor a következőt jelenti:

Az egységre való törekvésből indulunk ki s a kritika vagy a harc útján törekszünk az ellentmondások megoldására és arra, hogy ezzel új alapon, újabb egységet érjünk el.

Tapasztalatunk szerint ez a népen belüli ellentmondások megoldásának helyes módja. 1942-ben ezt a módszert alkalmaztuk a kommunista párton belüli ellentmondások megoldására, mégpedig a dogmatikusok és a párttagok széles tömegei közötti ellentmondások, a dogmatizmus és a marxizmus közötti ellentmondások megoldására. A múltban a »baloldali« elhajlásban szenvedő dogmatikusok a párton belüli harcban azt a módszert alkalmazták, amelyet »a kemény harc és a kegyetlen csapás« módszerének neveztek. Ez hibás módszer volt.

Amikor bíráltuk a »baloldali-elhajló dogmatizmust, nem alkalmaztuk ezt a régi módszert, hanem újat alkalmaztunk helyette, amelynek lényege az volt, hogy az egységre való törekvésből indultunk ki, és a bírálat vagy a harc útján pontos határt vontunk az igaz és a nem igaz között, s új alapon nagyobb egységet értünk el. Ezt a módszert alkalmaztuk 1942- ben, amikor a munkamódszer megjavításáért folyt mozgalom. Néhány évvel később, az 1945-ben tartott 7. országos pártkongresszus idején, az egész párt egyesítésének célját valóban elértük, s ennek eredményeképpen a népi forradalom hatalmas győzelmet aratott.

Amikor ezt a módszert alkalmaztuk, elsősorban az egységre való törekvésből kell kiindulnunk. Ha az egységre való szubjektív törekvés nincs meg, akkor a harc rögtön, elkerülhetetlenül bomláshoz vezet, amellyel nehéz lesz megküzdeni. Vajon ez nem azonos-e a »kemény harc és a kegyetlen csapás« módszerének alkalmazásával? Ugyan miféle pártegységről lehet így szó? E tapasztalat alapján állapítottuk meg a formulát: »Egység — bírálat — egység.« Más szavakkal: »Büntetni a múltért, a jövőre való nevelés céljából, gyógyítani, hogy megmentsük a beteget.« Mi ezt a módszert a párton kívül is alkalmazni kezdtük. Minden Japán elleni támaszponton felhasználtuk ezt a módszert és hatalmas sikereket értünk el a vezetőség és a tömegek kapcsolatainak rendezésében, a hadsereg és a lakosság, a tisztek és katonák, az egyes katonai alakulatok, valamint az egyes káderek kapcsolatainak rendezésében egyaránt.

Pártunk történetében ezt a jelenséget már korábbi időszakban is megfigyelhettük. Már 1927-ben, attól kezdve, hogy az ország déli részén forradalmi csapatokat és forradalmi támaszpontokat szerveztünk, ezt a módszert kezdtük alkalmazni a párt és a tömegek, a hadsereg és a lakosság, a tisztek és a katonák kapcsolatai, valamint a népen belüli egyéb kapcsolatok rendezésére. A különbség csak annyi, hogy a japán hódítók ellen vívott háború idején ez a módszer még nagyobb öntudaton alapult. Mihelyt az egész országot felszabadítottuk, alkalmazni kezdtük az »egység — bírálat — egység« módszerét a demokratikus pártok és a kereskedelmi-ipari körök kapcsolataira is. Ma az a feladatunk, hogy ezt a módszert még tovább kiterjesszük és még jobban alkalmazzuk az egész nép körében, s hogy megköveteljük: ezt a módszert alkalmazzák minden gyárban és üzemben, minden termelő- szövetkezetben, kereskedelmi vállalatnál, tanintézetben, egyéb intézetekben és társadalmi szervezetekben, röviden szólva egész 600 milliós népünk körében a belső ellentmondások megoldására.

Rendes feltételek között a népen belüli ellentmondások nem kibé- kíthetetlenek. De ha helytelenül kezeljük őket, vagy ha elveszítjük éberségünket és közönyt, nemtörődömséget tanúsítunk, akkor kibékíthetetlenség keletkezhet.

Szocialista államokban az efféle helyzet rendszerint csak részleges és ideiglenes jelenség. Ennek az a magyarázata, hogy a szocialista államokban megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását és az egész nép érdekei lényegükben azonosak.

Azok az elég nagyarányú antago- nisztikus jelenségek, amelyek a magyarországi események idején fordultak elő, azzal magyarázhatók, hogy ott belső és külső ellenforradalmi tényezők játszottak szerepet. Ez különleges és ideiglenes jelenség. A reakciósok a szocialista országokon belül az imperialistákkal való összeesküvéssel, a népen belüli ellentmondások kihasználásával provokációkat rendeznek és viszályt szítanak, nyugtalanítják és uszítják a népet, hogy aljas szándékaikat megvalósítsák. Az a tanulság, amelyet a magyar eseményekből levontunk, általános figyelmet érdemel.

Sokaknak úgy tűnik, hogy a demokratikus módszerek alkalmazása a népen belüli ellentmondások megoldására egészen új dolog. Valójában azonban nem így van. A marxisták mindig azt tartották és ma is azt tartják, hogy a proletariátus saját ügyén munkálkodva csak a néptömegekre támaszkodhat, s hogy a kommunisták a dolgozók közt végzett munkájukban a meggyőzés és a nevelés demokratikus módszereit kötelesek alkalmazni, semmiesetre sem engedhető meg adminisztratív módszerek alkalmazása és a kényszerítés. Kína Kommunista Pártja lelkiismeretesen tiszteletben tartja ezt a marxista-leninista elvet. Mindig azért széliünk síkra, hogy a nép demokratikus diktatúrájában az ellenségeink és közöttünk fennálló ellentmondások, valamint a népen belüli ellentmondások megoldására — itt az ellentmondások jellegét tekintve, két különböző típusáról van szó —

két különböző módszert alkalmazzunk: a diktatúrát és a demokráciát.

Erről részletesen szó volt a párt sok korábbi dokumentumában és pártunk vezetőinek sok nyilatkozatában.

A nép demokratikus diktatúrájáról című, 1949-ben írt cikkemben azt mondtam, hogy »a népen belüli demokráciának és a reakcióval szemben alkalmazott diktatúrának kölcsönös egybekapcsolódása a nép demokratikus diktatúrája«, s hogy a népen belüli problémák megoldására »demokratikus módszert alkalmazunk, vagyis a meggyőzés, nem pedig a kényszerítés módszerét«. 1950 júniusában, a kínai népi politikai tanácskozó testület második ülésszakán elmondott beszédemben kijelentettem: »A nép demokratikus diktatúrájának megvalósítására két módszert alkalmazunk. Az ellenséggel szemben a diktatúra módszeréhez folyamodunk. Ez azt jelenti, hogy a szükség szerinti időpontig nem engedjük meg neki a politikai tevékenységben való részvételt, rákény szeri tjük, hogy engedelmeskedjék a népi kormány törvényeinek, hogy dolgozzék, s munkában új emberré neveljük át. Ezzel ellentétben, a néppel szemben nem a kényszerítés módszerét, hanem a demokratikus módszert alkalmazzuk. Ez azt jelenti:

feltétlenül meg kell adnunk a

népnek azt a lehetőséget, hogy a

politikai tevékenységben részt- vegyen,

nem kényszerítjük rá, hogy ezt vagy azt tegye, hanem a demokratikus módszert alkalmazva, neveljük és felvilágosítjuk. Ez a módszer a népen belül folyó önnevelés, a bírálat és az önbírálat módszere pedig az önnevelés alapmódszere.«

A múltban sokszor beszéltünk a népen belüli ellentmondások megoldásának demokratikus módszereiről, munkánk folyamán lényegében így is jártunk el, és sok pártmunkás, valamint a lakosság a gyakorlatban megértette ezt. Miért akadnak most mégis olyanok, akik úgy látják, hogy ez új dolog? Ennek magyarázata az, hogy a múltban a köztünk, valamint belső és külső ellenségeink között vívott harc nagyon éles volt, és az emberek nem fordítottak olyan figyelmet a népen belüli ellentmondásokra, mint ma;

Sokan nem képesek pontosan elhatárolni az ellentmondásoknak ezt a — jellegüket illetően — eltérő két típusát, vagyis nem tudják megkülönböztetni a köztünk és ellenségeink közt levő ellentmondásokat a népen belüli ellentmondásoktól, és könnyen összezavarják az ellentmondásoknak ezt a két típusát. El kell ismernünk, hogy az ellentmondások e két típusa blykor könnyen összekeverhető. Korábbi munkánkban megtörtént, hogy össze is kevertük őket. Az ellenforradalmi elemek felszámolása közben jó embereket is tévesen rossznak tekintettünk; ilyen esetek előfordultak a múltban és előfordulnak most is. Hibáink azonban nem növekedtek és ennek az a magyarázata, hogy kimondtuk:

pontos határt kel! vonnunk köztünk és ellenségeink között, s hibáinkat ki kell javítanunk.

(Folytatjuk.)

Moszkva (TASZSZ)

Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden délelőtt a szovjet külügyminisztériumban tartott sajtóértekezleten nyilatkozatot olvasott fel szovjet és külföldi újságírók előtt.

Gromiko nyilatkozatában feltette a kérdést: vajon az Egyesült Államok nem arra használja-e fel a londoni leszerelési tárgyalásokat, hogy álcázza a fegyverkezési hajsza folytatására és fokozására irányuló törekvését? Természetes dolog — mondotta Gromiko —, hogy erre a kérdésre csakis az Egyesült Államok kormánya adhat választ.

Gromiko sajtónyilatkozatában azzal a beszéddel foglalkozott, amelyet Norstad tábornok, az Északatlanti Tömb fegyveres erőinek főparancsnoka az amerikai szenátus külügyi bizottságának zárt ülésén mondott.

A NATO-ban vezető állásokat betöltő tábornokok — mondotta Gromiko — vagy . akkor kezdenek lármázni és öklükkel hadonászni, amikor a fegyverkezési hajsza folytatását szolgáló katonai költségvetést tárgyalják, vagy akkor, amikor a leszerelési tárgyalásokon a leszerelés valamelyik kérdésében közeledés figyelhető meg a tárgyaló felek álláspontjai között.

A hangadók — jelentette ki Gromiko — ezen a téren általában az amerikai katonai képviselők.

A londoni leszereiési értekezleten — hangsúlyozta Gromiko — valóban lehetőség mutatkozott megegyezés elérésére a leszerelés néhány részletkérdésében, különösen azután, hogy a Szovjetunió előterjesztette azokat az új javaslatokat, amelyek — mint erre sok országban utalnak — megkönnyítik a hatalmak közötti megegyezés lehetőségét.

Gromiko kijelentette: Ha az Egyesült Államok, mint a leszerelési értekezlet egyik résztvevője, valóban elő akarja mozdítani a hatalmak közötti szükséges megegyezést, nincs helye olyan agresszív és uszító nyilatkozatnak. mint ami!ye-n Norstad beszéde volt.

Gromiko nyilatkozatában ezután hivatkozott Norstad tábornoknak az Északatlanti Tömb katonai terveiről tett kijelentéseire, többek között az amerikai tábornoknak arra a fenyegetésére, hogy a külföldön lévő

t Á Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között kötendő konzuli egyezmény megtárgyalására Budapestre érkezett a Német Demokratikus Köztársaság kormányának küldöttsége. A német küldöttség elnöke: Hans

A BELTERJESSEG irányában fejlődő mezőgazdaságunk együk legfontosabb alapja a szarvasmarhat enyészlés. Ennek korszerű fejlesztése érdekében Borsod megyében minőségi szarvasmarhatenyésztési körzeteket létesítenek, s ezekben a táj jellegének, kedvező adottságainak figyelembevételével kívánja a megyei mezőgazdasági osztály felvirágoztatni a szarvasmarhatenyésztést. Eddig két helyen, Göncön és PuInakon sikerült biztosítani a körzet működésének feltételeit, vasárnap pedig a bodrogközi körzet megalakítása érdekében tartottak nagyszabású anké- tot Sárospatakon.

Az értekezleten igen sokan vettek részt az állami gazdaságok vezetői, a termelőszövetkezetek tagjai, a községi tanácselnökök, az egyénileg dolgozó parasztok, valamint az állat- tenyésztési szakemberek, községi gazdasági felügyelők közül. A vendégek között voltak a szomszédos csehszlovákiai Királyhelmec képviselői: Iván András, Lefikövics József, Kabos István is, akiket az értekezlet megnyitásakor Vakles György járási tanácselnök üdvözölt.

Ezután Máthé János, a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési

négy irányból kell megtámadni a Szovjetuniót és meg kell semmisíteni mindazt, aminek Oroszországban egyáltalán katonai jelentősége

van”.

Gromiko ezzel kapcsolatban megállapította: az amerikai tábornok nyilván figyelmen kívül hagyta, hogy a repülőgépek nemcsak egy irányban tudnak repülni, nemcsak az agresszor felől, hanem az ag- resszor felé is. Egyébiránt úgy tűnnék — az ilyesmit világosan kellene látniok a NATO katonai vezetői között még „a legforróbb koponyáknak” is.

Gromiko Norstad beszédét szántszándékos uszításnak minősítette, amelynek célja az, hogy megmételyezze a nemzetközi helyzetet, szítsa a hidegháborút és a háborús őrületet, s ezzel újabb busás profithoz segítse a fegyverszállításon kereső ágyugyárosokat.

Ha Norstad és a NATO uszító beszédet mondó más katonai vezetői — folytatta Gromiko — nem e katonai csoportosulás vezető köreinek véleményét fejeznék ki, akkor feltehetően megcáfolnák őket és a rendreutasítás sem maradna el. Ilyesmi azonban nem szokott történni. Még ha feltételezzük is, hogy a Norstad- hoz hasonló NATO-vezetők nem teljesen a NATO politikai vezetőinek nézeteit tüki'özik, az nem teszi nyilatkozataikat kevésbé veszélyessé. Ez csak azt mutatja — hangsúlyozta Gromiko —, milyen veszélyt jelent a béke ügyére, egyebek között NATO- tagállamok népeinek békéjére is e katonai csoportosulás fenntartása, milyen veszélyeket rejtenek magukban háborús tervei.

Gromiko megállapította, hogy azokat a kijelentéseket, amelyek szerint az Európában, Ázsiában és a világ más részein idegen államok területén lévő amerikai katonai támaszpontok ..védelmi célokat” szolgálnak, semmiképp nem lehet ösz- szeegyeztetni Norstad agresszív hangú beszédével.

Norstad nyilatkozata újból megmutatja — mondotta végezetül Gromiko — mennyire minden alapot nélkülöz a NATO-tagállamok — Franciaország. Nyugat-Németország, Norvégia. Dánia és mások — egyes oolgárainak az a reménysége, hogy a NATO nem szolgál agresszív célokat. (MTI)

Böhm, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma konzuli főosztályának vezetője. A magyar küldöttség elnöke: dr. Ustor Endre, a magyar Külügyminisztérium nemzetközi-jogi és konzuli osztályának vezetője. (MTI)

feladatairól, hangsúlyozva, hogy a Bodrogközben minden adottság megvan arra, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok az eddiginél is kiválóbb eredményeket érjenek "el a minőségi- szarvasmarhatenyésztés ;e- rén: Különösen alkalmas a tenyésztésre ezen a legelőben és takarmány- félékben gazdag vidéken a magyartarka szarvasmarha, amely a Bodrogközben tej- és húshozam tekintetében egyaránt nagyon bevált. Ebből a fajtából már eddig is szépszámú törzsállattal rendelkeznek nagyüzemi gazdaságaink és egyénileg dolgozó parasztjaink.

Az előadást mindvégig élénk érdeklődéssel hallgatta a közönség, s a felvetett kérdésekhez igen sokan szólták hozzá,

AZ ANKÉT előtt bemutatták a Bodrogköz legszebb törzstenyésztésű bikáit, teheneit, tinóit. Különösen nagy sikert értek el a bemutatón Sárospatak törzsalapító biká., a Rákóczi Tsz 2 tehene és 1 üszője, továbbá Vachter Mihály, Czicer János, .Cziffra József és Fxikker Vince egyénileg dolgozó parasztok tehenei.

(K i)

Tárgyalások kezdődnek a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei között konzuli egyezmény

kötésére

ARATÁSRA KÉSZEN

Kakacaszenden még csak most zsemdülnek a vetések, valószínű két hét múlva kerül sor az aratásra. Ennek ellenére a falu dolgozói már megtették az aratási előkészületeket.

Begyűjtötték a szénát, elvégezték a kapálást, hogy az aratási munkák hevében ne legyen gondjuk egyéb munkára. Az Új Élet Termelőszövetkezetben gépi aratásra készülnek.

A helyi tanács —* amint Soltész Gábor elnök elvtárs elmondta — megkezdte az előkészületeket, hogy biztosítsa az időbeni és szemvesztesség nélküli aratást. Megszervezte a tüzszolgálatot,

Minőségi szarvasmarhatenyésztési körzetet létesítenek a Bodrogközben

(Tudósítónktól.)

főigazgatóhelyettese tartott előadást a szarvasmarhatenyésztés időszerű