Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-23 / 145. szám

4 északmaotarorszag Vasárnap. 195? -fúním 2S fi II VONATVEZETO A SŰRŰ KÖDBEN elvesztette Csil­logását a fény, egybeolvadtak a szí­nek. A szemnek fájó, áthatolhatatlan szürke tömeggé vált minden. A vo­natot is elnyelték az árnyak. Az eről­ködő mozdony minden kerék-forgása kétségbeesett kísérlet volt a tovább­haladásra. Soha ilyen ködöt! A Szerencs—miskolci vonalon lát­hatatlan füstkarikák lovagolták meg a tej színű rémet. Személyvonat köz­lekedett súlyos terhével a Tiszai pá­lyaudvar felé. Lassú, fáradt pöfögés jelezte, hogy a mozdony vastüdeje lihegve dolgozik és állomásról-állo- másra sértetlenül szállítja utasait. Micsoda munka! A mozdonyvezető, a fűtő és a vonatvézető a kísérteties semmibe tekintett. Sehol egy villa­násnyi fény, amely jelezné a szabad, vagy a tilos utat. — Szörnyű volt — emlékszik visz- sza Kiss Pál vonatvezető. — Másnap már mindenki tudta rólunk, hogy ka­ramboloztunk a Tiszai pályaudvaron. Személyvonatunk a sűrű ködben zárt vágányra »lépett«. A kár — egy ét­kezőkocsi és egy gép. Az utasoknak semmi bajuk nem történt. Magam is csupán csak hasraestem. Ez volt az első karambol az életé­ben. Ez sem az ő hibájából. Pedig már 30 éve dolgozik a vasútnál, 20 éve mint vonatvezető. Bizony nagy idő. Ha összeszámolnánk a kilométe­reket, olyan horribilis számokat kap­nánk, hogy még kimondani is nehéz lenne. Most azt szeretném megtudni tőle, hogy tulajdonképpen miből is áll munkája. Nem szégyellem beval­lani, hogy én eddig csak a mozdony- vezetőt ismertem. Nem is gondoltam arra, hogy minden szerelvényen kü­lön van egy ember, aki őrködik testi épségünk., biztonságunk felett. A mindennap nehéz és komoly fel­adatok elé állítja a vonatvezetőket. Havonta átlag 3800 kilométert »utaz­nak«. Kiss Pál a múlt hónapban is 5000 kilométeren át vigyázta az utat, őrizte az embereket, az ország va­gyonát. Egy-egy szolgálatban 475 kilo­métert utazik megszakítás nélkül. Körülbelül háromnaponként jár haza. De már megszokta. Meg szereti is ezt a munkát. Szereti a kerekek mo­noton zakatolását, a mozdonyok játé­kos füttyét és főleg a munkatársait, akikkel már 6—8 éve együtt dolgo­zik. Büszke is arra, hogy vonatvezető lehet. Mint egy. szegény család hete­dik gyermeke. Korán megtanulta, hogy tudás nélkül nehéz érvényesül­ni; A négy polgárit is csak a felsza­badulás után fejezhette be a dolgo­zók iskolájában. De előtte már szívó­san készült, gyors egymásutánban rakta le a szakvizsgákat. HÁROMSZOROS sztahanovista. Mit is jelent ez a cím az ő szakmájá­ban? Válaszol: A felülvizsgálás a havi értéke­lések alapján történik. Megvizsgálják a menetrend betartását, a pontos vo- nattartózkodási időt, megnézik, meny­nyire sikeres az áru- és személyszál­lítás, összegezik a megtett kilométe­reket és még sok más egyéb. Körül­belül ezen az alapon jutalmazzák őket mkiden tizennyolcadik hónapban. Eddig háromszor nyerte el a sztaha­novista címet és még 7 éve van hát­ra a nyugdíjig. — Figyelem! Figyelem! A Torna- nádaska felé közlekedő személyvonat 15 perc múlva indul. A vonat min­den állomáson megáll! Kérjük az utazóközönséget... AZ ÁLLOMÁS ezer zajában elvész a bemondónő hangja. A tarka nyüzs­gésben kéklenek a vasutas egyen­ruhák. Fagylaltmajszoló gyerekek ug­rálnak a vonatlépcsőkön. Kinyílik a váróterem ajtaja és kiözönlik a »kul­túrált« utazóközönség. Ember legyen a talpán, aki megtalálja a tömegben a saját testrészeit. Mint rajzáskor a méhek, az utasok »átdolgozzák«, át- küzdik magukat a sokaságon, gör­csösen akasztják kezüket a feljárók fogantyújába. Lassan megtelnek a vagonok. Kiss Pálnak is akad dolga bőven. -Megadja a.szükséges irányi-, tást a mozdonyvezetőnek, a négy jegykezelőnek, s ha ezt írásban is megkapta, aláíratja velük. Pedig a felelősség egyedül az övé, ő felel min­den anyagi és erkölcsi balesetért. Most már valóban pár perc marad a vonatindulásig. Néhány szóban még elmeséli, milyen volt régen és mit je­lent most bejutni a vasúthoz. — Most beszéltük meg az elvtár­sakkal, hogy majd előadásokat tar­tunk erről a témáról. Nem élég a szakma tökéletes elsajátítása, látni kell azt a kézzelfogható különbséget, amit ők már csak elbeszélésekből is­mernek. Mennyit reszkettek éhbérért hidegben, hóban a 30-as években. Hatvan órán át utaztunk Hatvanig. Fűtés nem volt, majd megfagytunk. Ráadásul a ruhánk is rosszminőségű volt, A fizetés is kevés volt, egyre szűkebbre kellett húzni a nadrágszí­jat. De nem szóltunk, mert elvesztet­tük volna a biztos állásunkat, a nyugdíjas állást. Elhelyezkedni pedig igen nehéz volt akkor. — Most önállóan dolgozom. A vo­nat indulása előtt egy órával jelent­kezem a szolgálattevőnél, s mikor megtudom, hogy melyik szerelvény az enyém, mit szállítok, mennyi a fa­pados és párnás ülőhelyek száma, mindezt ellenőrzőm. Felírom a ten­gelyszámot, bruttót, megszámolom az utasokat az indulás előtt. Mindebben természetes ' segítenek a jegyvizsgá­lók is, de ha tévedés van a dologban, akkor én vagyok a ludas. így aztán legjobb, ha mindent magam ellenőr­zők. — Figyelem! Figyelem!..-; A zaj már a tetőpontra hágott, nem lehet megérteni a mikrofon erőlködő, recsegő hangját. Csák sejtem, hogy a mi vonatunk áll közvetlen indulás előtt. Közben megmozdulnak a kere­kek, leugrani is alig van idő. A VONAT MEGY, egyre távolodik, majd vidámat füttyentve fürgén be­iramodik a híd alá, s eltűnik a mesz- szeségben. (— U — N — R) Kö z ö s akarattal Gondoktól, bajoktól nem mentes az újonnan alakult hejőbábai Uj Élet Tsz tagsága, de a lelkesedés­től sem. És ez legyőz minden aka­dályt, Nemrégiben mintegy ezer mázsa lucerna és here takarmányt raktak kazalba gondos gazda mód­jára. Ezt már a téli etetésre szán­ták. A kapás növények is szépen fejlődnek. Elvégezték a széna kaszálását és a többi takarmányok összegyűjtését is. Mindez a közös munkának, kö­zös akaratnak és a megértésnek kö­szönhető. Az új tsz vezetősége ben­sőséges viszonyban van a község dolgozó parasztságával, s ha. vala­mire szüksége van a fiatal csoport­nak, szívesen sietnek segítségükre. A takarmányok behordásánái és kazalba való rakásánál például 15—20 egyénileg dolgozó segített a tsz tagságnak, hogy megmentsék a drága értéket egy esetleges elemi kártól. Meg is mentették. Többen jártak kapálni és ebben a munká­ban a gépállomás dolgozói is külön resztvettek a gépi munka elvégzé­sén kívül. Ez régen nem történt meg, most pedig azért van így, mert az egyénileg dolgozó parasztok is egyre nagyobb vonzalommal, ér­deklődéssel vannak a tsz iránt, szí­vesen segítenek, s mennek megis­merni a tsz életét, A tsz beilleszke­dik az egész faluközösségbe, a nagy családba, s ezért van az, hogy min­denki magáénak érzi gondjaikat bajaikat, együtt örül sikereiknek. (Csapó István levele nyomán) NAPOKAT,^ ŐttOKRE tMÜÚUTE? HETEKET ft MISKOLCI WÍHÍÍMN (/'J)ő-italácLcL Erről is híres Sárospatak Megyénk egyik országoshírű és legszebb községe Sárospatak, ahol az idegenforgalom aránylag van olyan nagy, mint bármelyik más városban, de közrend szempontjá­ból felháborítóan elhanyagolt. Sok példa van arra, hogy nem­csak a helyi lakosság, hanem az ide­genek is jogos megjegyzéseket tesz­nek és megállapítják, hogy Sáros­patak szép és kellemes hely volna, ha az emberek életét nem keseríte­né el az a mérhetetlen fegyelmezet­lenség, ami itt uralkodik és szem- melláthatóan nincs, aki törődne an­nak megjavításával. A .legkirívóbb példa: 16-án, vasár­nap délután a gyönyörű iskolapark sétálókkal, gyerekkocsikkal és kis­gyerekekkel zsúfolt fasoros útján eszeveszett száguldással rohant fel és alá az IR 093 forgalmi rendszá­mú motorkerékpár két utasával együtt. Senkinek még csak eszébe sem jutott elzavarni a »bátor« mo­torosokat. Inkább szívták a felvert port, míg a gyerekes mamák két­ségbeesetten rángatták magukhoz gyerekeiket. (Nem ártana, ha e kö­rül a motor körül a rendőrség köz­lekedésrendészeti osztálya is kissé felverné a port.) így azután nem csoda, ha ugyanebben a parkban van a száguldozó kerékpárosok el- dorádója is, míg a kapun egy sze­rény és kopott kis tábla hirdeti, hogy a »parkban kerékpárral, vagy más járművel közlekedni tilos«. Kerékpárról lévén szó, meg kell említeni, hogy Sárospatakon a ke­rékpárút azonos a járdával. Az, hogy itt a járdán, a gyalogosok kö­zött kerékpárok futnak, olyan ter­mészetes, hogy szinte már az a cso­dálatos, ha valaki az úttestet hasz­nálja erre a célra. Mindezekért a közönség sem ma­rad adós. Az úttest ugyanekkor ját­szótér. Többször látható, hogy apró gyerekek azzal versenyeznek, me­lyikük mer közelebb menni a hala­dó gépkocsihoz. Nagy a nevetés, amikor egy-egy teherautó csikorog­va megáll és kitekint belőle egy halálravált arcú ember. Itt felte­szünk egy jogos kérdést: mit csi­nálnak a szülök a lelkiismeretükkel akkor, amikor gyermekeiket az ut­cán hagyják csatangolni? Vagy ők maguk küldik őket oda játszani? Szinte lehetetlen! A köztisztaságra és a parkokra aránylag elég nagy gondot fordíta­nak. Dehát akkor miért engedik meg, hogy a disznók gazdátlanul kóboroljanak az utcákon, kitúrják a parkírozott részeket és a fák tövé­nél a földet, bemennek a nyitvaha- gyott kapukon, kitúrják a virágos­kerteket. Valaki egyszer szót mert emelni emiatt, viszont a sertés tu­lajdonosa méltatlankodva utasította vissza a panaszt azzal, hogy Pata­kon emiatt még soha senkit nem figyelmeztettek, neki is joga van a disznóját ott legeltetni," ahol éppé» akarja. A magánudvarok egyéb szem­pontból sincsenek valami nagy biz­tonságban. Munkátlan cigányrajok csatangolnak a községben és vilá­gos nappal képesek bemenni egy- egy udvarba, ahol a férfiak távol vannak. Egy-két asszony jnit sem tud tenni tizenöt-húsz főből álló csapat ellen, amely nyugodt lélek­kel tanyázik az idegen kertben* mintha egyenesen a hatóság kérte volna őket erre. Hogy mit csinál­nak? Arról jobb nem beszélni. Env- hén szólva, gyűjtögetnek. Fekésházy Géza Sárospatak; Sokoldalú zenészek Vendégem volt. Messze Pécs vá­rosából való. Amikor már minden, a mi városunkban található széppel és jóval eldicsekedtem neki. egy este elvittem a szabadtéri moziba, utána a népkerti vendéglő kerthelyiségé­be. Langyos nyári este volt. Virág­illat a levegőben. Táncoló párok. Előzékeny kiszolgálás, üdítő, friss sör. Minden oly szép volt, amikor váratlan dolog tör lent. Egy lövést kaptam. Meglőttek! Eltaláltak a halántékomon! Mi volt az? Cseresz­nyemag. A dobos lőtt összeszorított ujjaival zene közben a zongoristára és engem talált el. Bosszankodni kezdtem. A zenészek ismert slágert, játszottak. A harmonikas játékától a szakszofonos két ütemmel lema­radt, a zongorista ezen derült és ő is két ütemmel késve játszotta ugyanazt a dallamot. Fülsiketítő hangzavar keletkezett. A zenekar tagjai nevettek. A táncolok ijedten néztek feléjük. Teljes a macskazene. A zenekar tagjai sokoldalúak. Játék közben esznek, isznak, cigarettáznak, cse­resznyemaggal lövöldöznek, a talá­latok elől ügyesen elhajlanak. A zongorista egy kézzel játszik, másik kezével a muníció után kotorászik egy cseresznyés papírzacskóban; Időnként célozva lő a dobos felé. A dobos se rest viszonozni a tüzet; Röpködnek a nyálas magvak. A fiuk ügyesen kitérnek a találatok elől, de a vendégeknek nem minden esetben sikerül ez. Most a vendége­met is eltalálták. Fejét csóválja'. Én,' a miskolci vendéglátó házigazda, szégyellem magam. Mulat a zene­kar, a közönség bosszankodik. Min­den vendég fizet a zenéért, s elvár­ja, hogy pénzéért élvezze annak szépségét, A zenészeket a jó zené­ért fizetik, ne rontsák el azt szán­dékosan. Mulatságuk ne menjen a zene rovására. Vagy talán mindent ők se csinál­hatnak? Kováts B. Ernő egy miskolci házigazda? Képviselői beszámoló Gáesi Miklós országgyűlési kép« viselő beszámolót tart 1957 júniu* 24-én, hétfőn délután 5 órakor a SZOT nagytermében (Kossuth utca 11). melyre szeretettel meghívja a város választópolgárait. ]k/lint karcsú nők, öle- lik hosszú, örök­zöld karjaikra az évti­zedes sudár fenyőfák a pihenés csendes ottho- --------L_____ n át, a diósgyőri kohá- szók éjszakai szanatóriumát. ,.. Most a madarak adnak délutáni koncer­tet. Pajkos játékot, bújócskát játszanak a tűleve­lű-fák ágai között. A természet lenyűgöző tavasz­utói hangversenye ez. A rigó a legjobb prímás, gyönyörű, üveghangú kis hegedűjén játszik — s a bölcs harkály az öreg jegenye odvas ágát használja dobnak. Andalító ez az altatódal. Csupán egy óra hosszáig tart, mert utána vé­ge a csendes órának. Az éjszakai szanatórium, becenéven pihenő, megélénkül. 56 lány és asz- szony vidám csevegése, csacsogása köszöni a ma­darak szórakoztató muzsikáját. Délután 5 óra. Az építő- és piktorművészek remek alkotása, az ezernyi színben pompázó falak kedves női kacagást visszhangoznak. Mint fene­ketlen hordóból a bor, folyik a tréfa, a dal, a jó­kedv. A búskomorságot messze száműzték in­neu. Egy héttel ezelőtt kopogtattak be ide a diós­győri üzemek fürgekezű asszonyai. Egy hónapra búcsút mondtak a családnak, a gondnak, az ag­gódásnak, a törődésnek. Most velük törődnek, rájuk gondol mindenki itt az üdülőben, vigyáz­nak álmukra, egészségükre. Kertész Pista bácsi, az. üdülő idős, de mindig fiatal, vidám és kedves gondnoka örökké a pihenő dolgozók körül van. Talán éjszakája sincs. Reggel, amikor a kakas elsfőt kukorékol, már talpon van. Ott van a kony­hában, készíti a maga kis térképét. Kinek mit adjanak reggelire, tejet, kávét, teát. Mert vi­gyázni kell mintíenkinek az igényére. Vannak, okik a betegség miatt nem fogyaszthatják a ká­vét, ezért tehát teát kapnak. És reggel 5 órdko-r, amikor a tapolcai ébresztőkévé felsüvit a külön autóbusz dudája, Kertész bácsi jvyolc óra hosz- szára búcsút int a lányainak, asszonyainak. Mun* &ába mennek. Qöhb mint ottken... Benn a gyárban az öntőformázó gépek, a hengersori darukormányok, a vegyészeti lombi­kok mellett serényen folyik a munka. Dolgoznak az asszonyok, a lányok. Egy-egy új téglát tesznek a holnap, a jövő megdönthetetlen várába. Tíz órakor ismét eszükbe jut a szanatórium, kibont­ják az elemózsiás papírkát, s a finom kolbász, a vaj újra emlékükbe idézi a konyhaművészet re­mekét, az éjszakai szanatórium főztjét. Alig várják már a kétórai műszakváltást. Az Ikarusz ott várja őket a kapuban, s a férjek, vagy a vőlegények egy-egy kézszoritással, vagy búcsúcsókkal bocsátják pihenőre az asszonyokat, leányokat. Ismét pihenni térnek. A z ajtóban várja őket Klára nővér, Kraj­** nyik és Pencz doktor. Mi a panasz ked­veském? Nem rakoncátlankodott a vérnyomás? Jöjjön be majd az ebédutáni rendelésre, újból megvizsgáljuk, s ha kell, valami jó gyógyszert írunk. Sok szép egyenruha van a világon, de mégis a legszebb a szanatóriumé. Az egyforma pizsa­mákban, búzavirágkék pongyolákban olyanok a szanatórium lakói, mintha testvérek lennének. Testvérek ők. A fiatalabbak segítenek az időseb­beknek, s az idősebbek a csaknem lányaiknak. Jóbarátságban élnek. Az ebédnél is meglátszik ez. Szinte verseng­nek az udvariasságban. Tessék anyuka, Trénke néni szedjen először ... Az ebéd? Bőséges és ízle­tes minden. De nini, ott az egyik asztalnál egy magas, barna lány rakoncátlankodik. Finnyás — mondják a többiek. — Áh. dehogyis! Biztos nem ízlik neki, — mondják kedvesen a felszolaálók. s a mézédes szavak édesebbé teszik az ételt, a kis válogatós mindent elfogyaszt. Az ebédlőből csak ff* üres tányért, s a tálat lehet elvinni. Ilyen jel­szó járja itt Nem maradhat ki senki a verseng* Persze, most az egy-t szer nem munkaverseny-, ről, hanem hízást ver-( senyről van szó. Minden-, agg. kinek mindent meg kell\ enni, amit elébetesznek,< merthát a kilátásba helyezett malomkő-nagyságú i torta csakis azé lehet, aki eléri a kellő hizási áí~' lagot. Ismét a pihenőkhöz értünk, várjuk meg csendórát, pihentessük gondolatainkat. De ha­mar nyílnak a szobák ajtajai, ismét megkezdődik i a szanatórium vidám. élete. Itt előkerül a sakk,\ ott pedig a dominó. Amott a sarokban az a lányi bizonyára a staffirungját készíti, falvédőt hí-1 mez. Ma estére meglepetésre számítanak. Ma< „jön ki” először a mozi. Merthát innen, az éjsza­kai szanatóriumból senki nem mehet ki, itt a pi­henés a fontos. Egy vígjátékot vetítenek majd,' méghozzá ingyen. Utána vacsora. Kukkantsunk be a konyhába. Rakott kelkáposzta lesz. Sok' bússal, kevés káposztával, úgy. ahogy ezt min­denki szereti. Gyomorrontása senkinek nem lesz,' mert vacsora után még egy kis séta következik.1 C éta a parkban, az éjszakai szanatórium, gyönyörű rózsaligetében. Ezernyi illat, , százféle dal. Mily kedves, szín és harmónia. Az\ öreg fenyők között táncdal hangzik, csárdást jár­nak a lányok. Búcsúznak a naptól, új erőt gyűj-i fenek holnapra. Leáldoz a nap. Vörös sugaraival még forróbb színűre festi a vörös zászlót, amely ott leng a gyönyörű villa tetején. Talán a vörös zászlónak, vagy azok zászlóvivőjének köszönhető, hogy az éjszakai, szanatórium újra működik. Mert veszély-. ben volt. Durva emberek, akik ellenségei a pi kenésnek, az üdülésnek, ki akarták fosztani az, üdülőt októberben, de nem. engedték a szanató­rium, dolgozói. Megálljt kiáltottak, a holnapra' gondoltak, mert holnap is pihenést kell nyújtani1 a munka csatájában megfáradt kohászoknak és< kohásznőknek. PÁSZTORT ALAJOSÉ A Műszaki Anyag- és Gépke­reskedelmi Vállalat (Műszaki Bizományi V.) műszaki becs­lést végez 1957 június 25-én Sátoraljaújhelyen, Bajza utca 26. szám alatt lévő MÉH Vál­lalat helyiségében. Címeket kéri előre leadni. KERTMOZI műsora; 23, vasárnap: AU 3 AB A Francia film. 24, 25, 26: a kertmozi nem játszik, Élőadások kezdése este fél 10 óra­kor, pénztár este 1 órától.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom