Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-20 / 142. szám

Csütörtök, 1957. június 20. ÉSZARMAGYARORSZAG 5 EGY NAP yyYYYWyyVVYWWWWWWYY^ a cigándi Petőfi Tsz-ben Nő, érik az élet. Június vége — fejlődés közepe — érések eleje. A nap melegében lustán száll a por. Kunyhóhátú bogár kapaszlcodik fel­felé a répalevél déli lejtőjén. Sül a napon. Ha zsírja lenne — beleégne. Szűkül a növények pórusa. Fullasz- tó a légzés. Hűvöst várnak — szel­lőt, tisztító esőt. Az ember szivósabb. Mintha nem is tikkadna. Kapál, egyesei. Óriás a térdigérö növényerdőben. Lehaj­tott fejjel bandukol kapája nyomán. Mintha boldogságát keresné. Szívósan keresi. Ha kiér az erdő szélére — visszafordul — új nyo­mon indul. Addig megy, míg meg nem találja. A cigándi Petőfi Termelőszövet­kezet népes családját is kapálás közben találtuk a répa, krumpli, kukoricaföldeken. Kapáltak. Meg­álltunk — elbeszélgettünk velük. A tsz vezetőit nem találtuk. A »szürke tagok« szemével néztünk, hallot­tunk és igyekeztünk írni. Aki e»ész évi kenyerét megkereste A z országút melletti dugvány- répa parcellában kapál Gaál István bácsi a feleségével. A par­cella 5 holdnyi lehet. Eddig csak fogasolva volt. A sorban együtt nőtt a répával a gyom. A kapa igazságot tesz — a gyom elfonnyad és tovább erősödik a kövéredő, sötétzöld le­velű dugványrépa. Pista bácsi tempósan kapál a ful- lasztó melegben. Égetheti a nap a karját. C^ak az alsót. A felsőt már megégette. Most vizesruha van rá-( kötve, csakhogy gyorsan elpárolog belőle a víz. Gaál néni megöntözi és Pista bácsi tovább kapál. Az alakuláskor, 1949-ben lépett be a tsz-be. 32-en voltak alapító ta­gok. Azóta is ők a legszilárdabbak. Az ellenforradalom sem tépázta meg hitüket. Akkor is dolgoztaik. Épít­keztek, nem is gondoltak arra. hogv kilépjenek. Pedig Gaál István 5 hold földet hozott be a szövetke­zetbe. — Hogy én kiléptem volna a szö­vetkezetből? Azóta haladok valami­re, mióta benne vagyok. 49 után építettem maga..inak házat, a -lőtt viskóban laktam, bárki megmondja. — Nagytermem, nyugodt ember Gaál István. Most szenvedélyesen beszél. — Négy hízóm hízik oda­haza ... Nem mondom, kell a pénz, bútort akarok venni. Munkacsapa'vezető a termelőszö­vetkezetben. Az emberei tisztelik, szeretik. Ügy irányít, hogy dolgo­zik. — Engem nem kell reggelenként költeni, de nem panaszkodhatok, a többieket sem kell. |y| oslanáig 200 munkaegységet 1 ' dolgozott a szövetkezetben. Vannak olyanok is, akik csak a 80-nál tartanak. Még csak tavasz utolja van, a java munka még ez­után jön. Gaál Pista bácsinak már nem fő a feje, megkereste a család egész évi kenyerét. Nyári portré Tócsa szélén áll egy ember. A víztükörben a zsíros bakancs bá­mészkodó béka barna háta, csupasz lábszára kinő a hasából, mint gör­csös szilfa hantot t ága. Fentebb a fa törzsén a fehér gatya lobogása balatoni vitorláshoz hasonlít. Po­cakja mint felborított halászladik elmerül a mélyben. Evező kezeit beszúrta a sűrű, meleg égbe. Fején a kalap mintha az egész ember be­leéli t volna egy fazékba, fejjel. Fü­létől a szájáig cikáznak a ráncok, fogai között a pipa mint íűzfagyö- kér csavarog. Mosolyog az egész ember. cA [eyifjabb bad Két hete jött a világra. Tarka. Ünja magát p nyári r-zébáso« F-rn-.a- dül van. Ásít. Az orrán ráncokba szalad a bőr, s kilátszik halvány­rózsaszín ín ve. Nagy borjúszemei vél néz a világba és időnként nyálas hangot hallat, — hogy nem foglal­koznak vele. VILMA PIHENŐ Kapavágás, vizivás közben, vagy a földek végeben elsuhanó autók láttán a közös nagy dolgokon kívül apró egyéni bajokról is ketyeg az ember nyelve, mint órám a másod­percmutató. Igaz, nem mindig hall­jak meg ezt a halk ketyegést a tsz vezetői". ......... E gészében az a vélemény, hogy a szövetkezet új elnöke keveset beszél az emberekkel, túlságosan elfoglal­ják öt a nagyobb közös ügyek. Ho­mályban marad az apró ember, makszemnyi gondjaival. Pedig vannak gondok. Segítségre van valakinek szüksége, napokig jár-kél, mégsem kap. Szabály így, szabály úgy — azt mondják, nem lehet. Ha nem lenne kivétel, úgy rendjén is volna, dehát.:; Különb­ség van régi és új tsz tagok között is. Mintha a régieknek több joguk volna az előnyökhöz és kevesebb kötelességük a munkában. Nehezen melegednek beszédbe az emberek. Nincsenek hozzászokva a szókimondáshoz., hiába van igazuk. Értük van a termelőszövetkezet, tehát velük együtt kell irányítani a munkát, tervezni és osztani ter- het-előnyt egyaránt. Hosszú szempillái, pici napernyők őrzik kék szemeit a felhevült nyár­tól. Mosolyog, mikor megkérdem, nincs-e melege, cukorfogai villaná­sától árnyba fúlnak a napsugarak. Vilma úgy kapál, mint hat jóma­gam. Fülbevalója egy eziistzománcú kis csiga, minden lépésnél billen egyet, — szeretne bemászni a fiilé­be. Vilmáék két hold földet kaplak a felszabadulás után. Nem tudtak belőle megélűi, beléptek a tsz-be. Vilma tervezget. Veszek ezt, ve­szek azt, nem mindent, amit éppen megkívánok, da többel mint amire valaha is gondoltam volna, míg künn voltunk.. * Pirosbabos kendő próbálkozik, hogy összefogja aranyhaját, mint fonat a búzakoszorút. Talpa alatt hűsöl a föld. MAKAI KÁROLY. EMLÉKSZEL, HANS ? Y/■ iev utcáit térdigérö hó borította akkor. Fagyot lehelt az idő. A hideg folytonos mozgásra kényszerített bennünket. Az agyve- lónkig hatolt. Emlékszel Hans Müller? Te is ott topogtál! Vagy nem így hívtak? Én minden németet Hansnak hívtam. Ott voltunk őrségben, Kiev főutcáján egy volt Komszomol-ház előtt. A fagyos hó tetejére szuronyod hegyével rajzoltad fel: mínusz 37. Nagyon fáztál. Én is. Attól is, hogy már életed felét leélted és mégis SS- ruha van rajtad. Észrevetted, hogy nem szívesen vagyok a közeledben. Sokáig egymásnak hátatfordítva, hang nélkül topogtunk. Végül te va­lami madárhangon, mintha jeget leheltél volna rám, megszólaltál. Ci­garettával kínáltál. Nem akartam elfogadni. Beszélni kezdtél: — Nézd, én rendes ember vagyok. Tagja voltam a szociáldemo­krata pártnak. A gestápó börtönéből úgy kerültem ki egy és fél év után, hogy önként jelentkeztem a frontra. Ezzel kállett bebizonyítanom, hogy hü vagyok a vezérhez ... Én ekkor ■yp.laszul a szuronyom hegyével megkopogtattam a vas* sisakodon lévő SS-jelzést. Utána újra éket vert közénk a csend. Később újra odajöttél és azt mondtad: — Pedig én nem hangoskodtam ... A te külsődre jól emlékszem. Lehet nálad is jobban! Fejeden a. rohamsisak alatt egy ukrán parasztasszony fejkendője volt. Csizmáidat szétvagdalt bunda darabokkal bugyoláltad körül... inkább valami ős- rémhez hasonlítottál, mint emberhez! A hideg majdnem földig húzta a fák koronáit. Ezüstös sziporkás zúzmarák hulltak ránk. Ekkor menetelt el előttünk a „Hitler Jugend" első, frontra vitt korosztálya. Te azt mondtad: — Ha a fiam így masírozna... talán nem is élném túl! őrségváltásig némileg felengedett feszélyezettségünk. Behívtál a szállástokra, hogy ennivalót adj. Amikor felmelegedtünk egy kissé, meg­eredt a nyelved: — Két éve vagyok a fronton. Semmi reményem sincs arra, hogy a kilátástalan háború előtt hazakerüljek. De ha hazamegyek, minden- kinek elmondom a háborúokozta szenvedéseket. Elmondom, hogy kira* holtuk Európát. Olasz gyümölcsöt eszünk, holland sajtot, ukrán kenye­ret, magyar rizst, bolgár cigarettát szívunk és román üzemanyaggal mennek a gépeink ... Most engem is fojtogat valami, egyre inkább... fojtogatnak atom- ágyúitok, a halálmarsok, amelyeket Hitler egykori őrmesterei rendelnek el. Éjszakánként sokszor dobhártyát szaggató ágyúdörgésre ébredek. Lábaim a meleg takaró alatt is csaknem elfagynak. Az a 37-es szám ott vibrál előttem, még a meleg út porában is. Eszembe jutottál Hans! Meg a fiad is! Te már túlvagy az ötve* ven, a fiad, húszéves. Talán most képezik ki az atomágyúhoz? Vagy ép­pen résztvett a „halálmarsban?” Vagy masírozik a harmadik világba- ború felé? — Talán hallgattál?! em beszéltél eleget arról, ami téged fojtogatott? Szó nélkül tudnád hagyni, hogy néped akarata ellenére a fiaddal kira­boltassák harmadszor Európát? Hans! Én nem tudok hall- gatni! Te sem hallgass! Emeljük fel közösen tiltakozó szavunkat a béke, az emberiség megmentése érdekében! I N Mindig a jószág között ÖREGESEN beszél. Lassú, töredezett a hangja. — Én nem mehetek haza ünnepelni... Se vasárnap, se máskor. Nekem dolgoznom kell akár jó az idő, akár rossz. A jószág nem éhezhet. Filep Károly bácsi azelőtt cselédember volt. Az uraság jósza­gait gondozta, vagy ha azt nem, — pásztőrkö­dött a faluban. Az el­sők között lépett be a termelőszövetkezetbe, azóta itt van a tehenek között. Eteti, feji őket. Szépen keres. Sorolja: — Tavaly 39 mázsát kaptam búzából, 8-at árpából, 11-et kukori­cából. Cukrot is kap­tam egy mázsát, meg 40 kilót. Ehhez jött a nyolcezer forint. Az­előtt, 55-ben, még szebb keresetem volt. Csak búzából 55 mázsát vit­tem haza. Nem kenyere a sok szó. A villáért indul. Szalmát lesz a kisborjú alá. — MI ÖREGEK azt mondogattuk régen, hogyha nem dó, nem bé. j: Azaz, ha nem dolgozol, nem is be­szélsz, nem is eszel. Ezt mondogatták »régen- te« sovány vigaszként, mert a szólásmondás nem volt igaz. Hiába dolgoztak!.; 8 Túl az első lépéseken A cigándi Petőfi Tsz.-nek jó híre van a megyében. Az országban is. Joggal. Erről személyesen meggyő­ződtünk, amikor egy teljes napot töltöttünk a szövet­kezetben. Végigjártuk a határt, benéztünk az istál­lókba, tapostuk a kaszálók füvét. GAZDAG ADOTTSÁGOK A termelőszövetkezet 1949-ben alakult 32 taggal, 252 hold földön. Többségükben agrárproletárok vol­tak az alapítók. Később szép számmal csatlakoztak hozzájuk kis- és középparasztok is. Gyarapodtak. Az ellenforradalom sem tudta őket szétverni. Csak el­vétve akadtak kilépők. Ezzel szemben jellemzőbb, hogy még azok sem akarták otthagyni a szövetkeze­tei, akiket kizártak. Az alakulás óta sokat fejlődött a szövetkezet. Je­lenleg 580 hold szántón gazdálkodnak és 110-en van­nak bent. Három tanya tartozik hozzájuk — Ivánka és Szinnyei bárók hagyatéka. Most az egyikben a tsz. szarvasmarhái vannak, — összesen 62 darab. Ebből 30 tehén. A másikban szépszámú mangalicatörzs ta­nyázik, — köztük 54 fiaskoca, 40 hízó, 40 süldelék és a malacok. A felsorolt számok bizonyítják, hogy a cigándi Petőfiben jól sáfárkodnak az adottságokkal. Ennyit a múltról. A jövő is biztató. Határjárás közben meg­néztük a vetésüket, — elvész benne az ember, — a cukorrépa „bontja” a földet. 200 mázsás átlagtermést várnak holdankint. A kapások is szépnek ígérkeznek. RAGASZKODNAK A MINTA ALAPSZABÁLYHOZ Mint megyénk számos termelőszövetkezetében, az ellenforradalom után Cigándon is vitatták egyesek a mintaalapszabály helyességét. Emlékezetes, hogy a vi­tának lapunk hasábjain is helyt adtunk. A vita össze­foglalójában leszögeztük: egyetértünk a mintaalap­szabály olyan továbbfejlesztésével, amely elősegíti a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás fejlesztései. Ezzel szem­ben elitélünk minden olyan törekvést, amely a szö­vetkezetek nagyobb önállósága, a jobb alapszabályke­resés leple alatt kapitalista törekvéseket akar becsem­pészni a szövetkezetekbe. Ilyenek például a háztáji gazdaság aránytalan növelése, a munkaegységgel való elszámolás félredobása, a spekuláció stb. A vitából nemcsak megyénkben, de országosan is kitűnt, hogy minden módosító kísérlet ellenére, a leg­jobb szándékú újítók sem találtak jobbat, elfogadha- tóbbat a mintaalapszabálynál. Cigándon is voltak kí­sérletezők, azonban a tagság nagy többsége már kez­detben tisztán látta, hogy a mintaalapszabályoknál nehéz megfelelőbbet találni, amely jobban szolgálná érdekeiket. BELTERJESSÉ FEJLŐDIK A TSZ GAZDASAGA Több mezőgazdász, politikus hajlik arra, hogy a belterjesség fogalmát leszűkítse a kert-Magyarország régi elméletéhez. Nem akarunk agitálni a kertészet, a gyümölcs-, szőlőtermelés ellen, ellenkezőleg! Viszont tisztáznunk kell a fogalomzavart. A belterjesség több, mint a kert-Magyarorszáa fogalma. A belterjesséaben benne van a kerti-, gyümölcs- és szőlőkultúrák fejlesz­tése is, de nem rekeszthető ki belőle a gabonatermelés. A gabonafélék termelésében a. belterjességre való áttérés a holdanként! átlag növekedésében jelentke­zik. Ennek a talaj tápanyag-pótlása az elsődleaes té­nyezője. A végkövetkeztetés: a belterjes gazdálkodás alapja az állatállomány, mindenekelőtt a szarvasmar­ha-állomány növelése. A cigándi Petőfiben a bevezetőben felsorolt szá­mok azt mutatják, hogy a tsz. vezetősége helyesen ér­telmezi a belterjességet. Már túl is* vannak az első lé­péseken. Természetesen, a felsoroltakon kívül még vannak fontos jellemzői a belterjes gazdálkodásnak, de ezek megvalósítására jelenlegi gazdasági nehézsé­geink miatt csak nagyobb távlatban kerülhet sor. Összeállította: Alexa Ferenc és Nagy Zoltán. Látogatás a Miskolci Nemzeti Szíakáz téglajegy irodájában »Segíts felépíteni színházunkat! Vásárolj téglajegyet!-« Sajtó, rá­dió és falragaszok hir­detik ezt a lassan or­szágos méretűvé váló mozgalmat, mely a Miskolci Nemzeti Szín­ház újjáépítése érdeké­ben megindult. A Déryné u. 5. szám alatt, a Kamara Szín­ház helyiségében talál­ható a Téglajegy-iroda. Nem lehet elvéteni az utat, hiszen a színház szervezői, transzparen­sek, útjelzőnyilak és egyéb útbaigazítások segítségével szinte ké­zenfogva vezetik a vá­sárolni szándékozókat a Téglajegy-irodába. Csak pár napja kez­dődött meg a téglaje­gyek árusítása, de már­is több mint 6 000 tég­lajegyet adtak ki. A posta ezenkívül 50 000 db téglajegy árusítását vállalta. A szakszerve­zetek és művelődési otthonok úgyszintén nagymennyiségű tégla­jegyet igényeltek. De nemcsak a hivatalok, intézmények és szer­vek vállalták a tégla­jegyek terjesztését, ha-, nem maguk a Nemzeti Színház művészei is el­látogatnak majd a vá­ros lakóihoz és remél­jük, az ő közreműkö­désük is eredményes lesz. A napokban egy elő­adás szünetében beko­pogtat a Téglajegy-iro­dába az egyik néző: — Kérek egy tégla je­gyet — mondja —. Az előadás nagyon szép volt, a színház zsúfolá­sig megtelt és bizonyá­ra nagyon sokan van* nak, akik férőhely hiá­nyában kint rekedtek; Szeretném,,, ha Jövőre mindenki akkor néz­hetné meg a kívánt da­rabot, amikor arra le­hetősége van. Az új nagyobb és szebb Nem­zeti Színházért jöttem léglajegyet vásárolni; Elhatároztam, hogy minden egyes előadás* alkalmával megvásá­rolok egy téglajegyet. Nem valami érzé­kenykedő emberek a színház szervezői, de pillanatokig nem tud­tak szóhoz jutni a meg­hatottságtól. Ez az ember tudta, hogy miért vásárolt téglajegyet. Példát ve­hetnek tőle városiunk dolgozói. KÉSZÜLŐDÉS A MISKOLCI ÜNNEPI HETEKRE Azok, akik mostanában nyitott szemmel járták végig Miskolc város utcáit, feltűnt az a nagy hadjárat, amit a Miskolci Ünnepi Hetek falra­gaszai, röpcédulái, tájékoztatói indí­tottak a közönség megnyeréséért. A rendező és résztvevő szervek megértették az ünnepi hetek célját. Tatarozzák a Herman Ottó Múzeu­mot és az ünnepi hetek megnyitó­jára megfiatalodva vesz részt név­adójának szoborleleplezési ünnepsé­gén. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat sok díszes könyvsátrat állít fel, me­lyekben könyvkiállítást és vásárt rendez. Július 7-én a KPVDSZSZ csehszlo­vák vendégek részvételével rendezi meg a fotóamatőrök találkozóját. Idegenforgalmi szempontból a nemzetközi szövetkezeti nap ígérke­zik nagy jelentőségűnek. Rózsa Józsefné tájékoztatása sze­rint több mint 5000 vendéget várnak ezen a napon Miskolcra. De nézzük meg a Miskolci Nemzeti Színházat is, hogyan készülnek a Miskolci Ünnepi Hetekre. Róna Frigyes kantagy, akit kor­mányzatunk a «Szocialista kultú­ráért« érdemrenddel tüntetett ki, el­mondta, hogy ő az Antigonét, a Nyári kalandot és Lukács Ervin kar­mesterrel közösen a Seherezádét fog­ja az ünnepi hetek alatt vezényelni. A legjobbat akarják adni a Miskolci Ünnepi Hetek látogatóinak. Simor Ottó elmondta, hogy az ün- néni heteket Kacsóh Pongrác Jánost vitéz című daljátékával nyitják meg. Mindig nagy öröm volt számára a címszerep játszása, mert úgy érzi, a darab mondanivalója ma is aktuális. A nép minden fiának legszentebb kö­telessége, hogy hazájához és szerel­méhez hű maradjon minden felszínes csábítás ellenére is. Károlyi Stefánia, aki a János vitéz Iluskáját alakítja, rajongással mesél szerepéről. A magyar színiirodalom egyik legbájosabb nőalakját szívesen vállalta. Hogy mennyire sikerül tö­rekvése, azt majd a közönség tapsai fogják eldönteni. Megkérdeztük Balogh Sándort is, a népművelés dolgozóját, hogyan látja a szakember a Miskolci Ünnepi He­tek műsorát. — Emberemlékezet óta nem volt ilyen nagy készülődés városunkban* mint most a Miskolci Ünnepi Hetek­re. A művelődésügyi intézmények hihetetlen lelkesedéssel és odaadás­sal vesznek részt az előkészítés! munkálatokból. Én hiszem, hogy ez az első Miskolci Ünnepi Hetek ün­nepségei szilárd bázisul szolgálnak a következő évek ünnepi heteihez. ORSZÁGUEGYI ERNŐ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom