Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

JfesAm««, 19*1, JíhrtHs f. ÉSJKAKMAGTARORSZÁG 5 FÜZES LÁSZLÓ: HA MAJD Ha majd eloszlik szemünkről a köd, és titkok nélkül állunk, meztelen, szemben egymással, akkor mondd rajongva, hogy szívesen vagy néha még velem, ha végetér az örök szerelem. Mert minden tűznek ez a sorsa, lobog, elalszik, szétviszi a szél, Feltámasztani? Szélmalomharc volna, mert ki csak csóktól újabb csókig él, az meghalt nékem, akkor is, ha él. A fátyol lehull, nyüvi az idő, őrlik a súlyos gond-malomkövek, torz valósággá fakulnak az álmok, a legszebb út is ködbe süppedett, ősz jön a nyárra, lucskos szürkület. Én asszonyom! A szerelmünk fölött ugy-e, hogy úrrá nem lesz megszokás? Mert marad még tűz oltárán a csóknak, hiszen az őszben is van ragyogás, édes, ezüstös, csendes áldozás. SZEGEDI LÁSZLÓ: Rendezgetem éveim sorát íoUtaitolt Táncoltak. A nyárról beszélgettek s az új színházi bemutatóról. A második zeneszám kö­zepén már a szerelem szavait beszélték. Észre­vették ezt mindketten. Zavarbajöttek és el­hallgatta^. Nézték egy­mást és csodálkoztak. Az átmenet észrevétlen ÁTMENET volt, oly sima és zörej- teleai, mint a szivár­vány megjelenése nyári zivatarok után. Nem is ezt akarták mondani. Egészen másról akartak beszélni. Régóta nem találkoztak. Évek óta kerülték egymást, nem is gondoltak egymásra. A VAKOND Most nézték egymást, — mosolyogtak, aztán lehúnyták szemüket, s kócos fejüket egymás vállára hajtva járták szépen, lassan, szerel­mesen, a boldogságuk üteme, a szívük dobo­gására zsongó dallam­ra, a tangót.: Mikor Jenő beleszeretett Etelkába, mindent szeretett volna tudni, s mint ahogy a szerelmes nő toliakkal, festékkel és virággal ékesíti magát, Jenő egyszerre menekülni kezdett a szóbeli műveltségből s szenvedélye­sen vágyott a valóság ismereteire. — Mit tudsz a világról, a valóságról? — kérdezte gőgösen. — Keveset, — mondtam. — Tudod-e — kérdezte —, mit eszik a vakond? — Korhadt faleveleket, növények gyökereit. — Nem! — kiáltotta hivalkodva. — A vakond rovarokat esziki 'talajban élő rovarokat. Etelkától tudom. * Akkor megértettem, hogy szerelmes. ______ (p—&) O lyan jó a csönd, számlálom Életem röppenő perceit, Mint vén ember a letűnt idők Keserves, vagy tán szép éveit. Én is sodródtam óh, sokat Mint a lombról leszakadt levél. Mi éltetett? A harc, a messze Távolokba repítő: a cél. Nem cserélem fel sorsomat Senkivel, nem! bármilyen nehéz. Éltet a harc: ígérő Holnap S minden pillanat: a vér, az ész. Olyan szép s jó élni annas., Ki mindig harcol és nem henyél, Engem éget egy eszme láza ... így vagyok: ki mással nem cserél. Olyan jó a csönd, számlálom, Rendezgetem éveim sorát... Érdemes-e ennyit küzdeni? Leltározom a Tegnapot, Mát: Soha nem szűnő küzdelem, Kudarc, remény, s néha félsiker, így hagyott el ifjú életem S nincs megállás, élni, menni kell. : BORSODI GYULA: Küzdelmes élet : Az idő szörnyű zuhalagában : fedetlen fővel állt az ember. ; Vérrel és szennyel tajtékzó habok ; temettek sírba nemzeteket. : Nevüket sem tudjuk idézni ma, ; szétfoszlottak a muióság ködében, jj mint egy halódó asszonyima. • Örök küzdelem volt az élet. • Az ősbarlangok csöndjéből a vég : piramist rakni kivert a síkra. • Rabszolgák lehulló vére » festette meg a föld porát, : s a nyomorultak lábanyomát ; nem fújták el a pusztai szelek, — ; Oh történelem, ne vedd zokon, hogy • egy röpke percre megidéztelek. • Küzdelmes itt az életünk ma is. : S még verjen átkot ránk az isten: : a pénz, a szó, a szertehúzás ... • Aki ember és magyar, magán, • s magunkon szívből, most segítsen, amikor sorsunk terhei nagyok! Testvéri szóval, két kezével s hitével tudjon részesülni! Kik porba hulltak megalázva, tanítsa őket lelkesülni! ítéljen józan tisztasággal, ha zápor ömlik rá: a gond. Nem visz előbbre, aki bömböl, és csak meggyaláz, ak -ont! Ki suttog, mocskol, éget, ordít, lázit, leköpköd, elsötétít, tisztát beszennyez, csúfot szépít. Vagy arra vár. hogy újra vérrel fessék az utcát szerte-széjjel, Zászlót, virágot, gyermekarcot gyászba borítson, sztrájkra szítson, drága szíveket szomorítson. Küzdelmes élet, most emelj fel, és tisztulj boldog holnaounkká, ahogy az égről csudaszépen szitálja fényét március ránk. S mert élni kell, — az élet nem vár, — Csontunk, velőnk, s a vér erünkben, tavaszirammal igent mondott szavadra, békés alkotás. PATAKY DEZSŐ AZT ÁLMODTAM. Percek, évek tova&zállnak, Alig él s már szárnyra kel. De az örök ifjúságnak Erdeje nem hervad el. Ezüst kacaj, szelíd, édes Suttogás a lomb nesze S örökké tizenhatéves A lányok legszebbike. | VÉKONY SÁNDOR: Olaacuzi aík&viy. \ Üjszült levelet ringat a szellő, | lopva hull alá az est eleje. j Szürke palástját félve borítja A \ lesve, a a levél aluszik-e? ; Illatok kelnek. Tán a levélnék«a l zsenge levélnek a lelke libeg. \ Selymes a pázsit, a vén fák tövében : nyújtózkodnak a késett rügyek. Én meg nem állok nem, soha! Nekem csak így szép s így legyen. Titokzatos, jövendő évek Jutalmul majd mit adtok nekem? Mit tudunk Weiner Leóról A napokban gyakran láthattuk Weiner Leó nevét egy falragaszon. Az Országos Filharmónia rendezé­sében a miskolci filharmonikusok adják elő Weiner Leó egyik művét, a Concertino-t. Weiner Leó a magyar zenei élet egyik büszkesége, művészgenerá­ciók zenei nevelője, tanára és mes­tere. Pedagógiai munkáját a ka­marazene tanításában művelte oly jelentős eredménnyel, hogy nem­csak Európából, de a világ mindén tájáról jártaik hozzá művészek ta­nulni. Mint zeneszerző, kortársa az új magyar zene megteremtőinek. Bartóknak és Kodálynak. Legnép­szerűbb művei vonós divertimento!, opusz 18-as szvitje és a nálunk most bemutatásra kerülő Concerti­no zongorára és zenekarra. Műveit gazdag dallamkincs, kitűnő forma- alkotás és ragyogó hangszerelés tették népszerűvé az egész világon. Ezért tanulták a miskolci filharmo­nikusok is olyan nagy szeretettel Weiner Leo Concertino-ját. A Concertinót Róna Frigyes kar­nagy vezetésével 60 tagú zenekar fogja tolmácsolni a június 3-án elő­adásra kerülő hangverseny kere­tében. (o—e) Selymes barkát bont a platán, Virág színez pázsitot. Azt álmodtam, talán..: talán í Cserebogár zúg, röppen a fénynek-, l fény ül az ifjú s vén szívekem i Dalt hoz az alkony, szivek dalolnék Miskolc megújult szellemi életé­nek számos kifejezője mellett döntő jelentőségű az a művelődésügyi munka, amit az átszervezett városi művelődésügyi osztály végez. Ez a munka csak gazért tudott ed­dig is eredményes lenni és jövőben is csak akkor lehet eredményes, ha nem szigeteli el magát sem az ön­tevékeny, sem pedig' á ' hivatásos csoportoktól. Ennek az átfogó mun­kának eredményeként jött létre az a megállapodás is, amely az Állami Operaház augusztus 7-i vendégjáté­kát teszi lehetővé a népkerti sza­badtéri színpadon. Miskolc dol'gozói szeretettel vár­ják most is az operaház művészei­nek fellépését. Egyben aggodalom­mal tekintenek szereplése elé, mert még ne&i felejtették el a múlt esz­tendei, kevéssé sikerült Traviata előadást. A művelődési osztáty bí­zik abban, hogy az augusztus 7-én előadásra kerülő Carmen kárpótol­ni fogja az operakedvelőket a múlt évi csalódásukért. A Miskolci Ün­nepi Hetek keretében a Miskolci Nemzeti Színház Az ember tragé­diáját és a János vitézt mutatja be.: Július 13-án országos dalosverseny keretében mutatkoznak be az or­szág legjobb dalosai. A városi népi együttes a, zsolnai tanítók férfika­rát hívta wieg vendégszereplésre. A csereműsor második részét a mis­kolci népiegyüttes szlovákiai ven­dégszereplése alkalmával Zsolnán bonyolítja le. Ä napokban alakult meg a báb­játszók munkaközössége. A munka- közösségbe négy bábját szócsoport tartozik. Vezetője Lakatos László. A közeljövő nagy zenei eseménye Schneider Hédy zongoraművésznő fellépése. Schneider Hédy június 3-án, hétfőn este a a Zeneművésze­ti Szakiskola hangversenytermében lép feL — A MISKOLCI Filharmónikusok hangversenye június 3-án, hétfőn es­te 7 órai kezdettel lesz a Zeneművé­szeti Szakiskola hangverseny tinié­ben. Műsorukon szerepel: Glück: Iphygenie nyitány, Weiner: Concer­tino, Beethoven: III. szimfónia. Ve­zényel: Róna Frigyes karnagy, köz­reműködik: Schneider Hédi zongora- művésznő. Jártam Véled én is ott. 5 s a dal dalt csendít bús szivemen» ^épkerti fák alatt Mint üdezöld sátor borulnak össze a Népe­kért fái. Az alkonyati napsütés otthonukba kísérte a pajkosan han- curozó gyermeksereget. Lassan, észrevétlenül belopózott a park fái közé az est. Fiatal há­zaspárok, kart karba öltő szerelmesek, egész heti derekasan végzett munkájuk után felüdül­ni, szórakozni vágyó dolgozók népesítik be a miskolci Népkertet. Az elmúlt években valahogy a miskolciak nem értékelték kellő­képpen ezt a szép par­kot. Szívesebben keres­ték fel, sokszor fárasztó utazások árán is, Ta­polca és Lillafüred szó­rakozóhelyeit. Most a Népkertben nyüzsgő tömegből arra követ­keztetünk, hogy a mis­kolciak kezdik felfedez­ni Miskolc szépségeit. Szombaton este új, színnel gazdagodott a Népkert. A Vendéglátó­ipari Vállalat az elmúlt évek gyakorlatától el­térően igen színvonalas zenekart szerződtetett a közikedvelt Vigadóiba. Tegnap este először csendültek fel a hang­szórókon át a Magyar Rádió miskolci stúdiója tánczenekarának művé­szi számai. A hűvös idő ellenére is sokan hall­gatták végig a kitűnő zenekar csaknem két­órás hangversenyét ói utána vidáman.j táncoj-.. tak a felcsendülő kerin- gok, mambók, tangók, foxok melódiáira. Örömmel állapították meg a vendégek, hogy az ételek szolid árai. mellett az éttereim nagy gondot fordít a minő­ségre, az ételek ízletes elkészítésére. Az ital- neműekben is nagy a választék. Aki üde, szép kör­nyezetben, a természet szépségei közepette jól és olcsón akar szóra­kozni, az esténként ke­resse fel a népkerti Vigadót; H/Vi) M ár vagy negyedszer ment ki Bakos a hegy alján lévő la­kásának udvarára. Pedig nem zavarta senki, nem észlelt különöset. Még a kutyája sem ugatott. Sötét volt. Ódakünn erősen fújt az alko­nyati szél. Éppen ez volt, ami Bakost csábította. Tizenkét év után először jött el az ideje annak, hogy a ládába elásott csendőrruhák előkerüljenek és azt rend behozva, felvegye. Egér nem érhetett hozzá, mert a ládát erős, rozsdamentes bádoggal körülbélelte. Kicsit gyűrött volt a ruha, de kövér felesége rövid idő alatt csaknem újjá­varázsolta. Az a kis naftalinszag meg mit számított.; s November 2-ig nem sokat mozgott Bakos Elemér a községben. Várt. Gyűjtötte az adatokat, a híreket. Mindenféle magyarul beszélő külföldi állomást »fogott«. Latolgatta a hely­zetet. A volt főjegyző lett a munkás- tanács elnöke. »Szabad Európa« ígér­te a fegyveres segítséget. Látta, hogy a kommunista vezetők eltűntek a község éléről. Most már elérkezettnek látta az időt, hogy cselekedjen, még­pedig minél előbb, mert a végén még Szirmai Ádám, az öreg, reszketős­nyakú csendőrt választják meg a fegyveres szervek parancshokának O. községben. Ezt meg ő nem akarja. Most már nincs félnivalója. Az or­szágban megszűnt a kommunista uralom :;: így került elő féltve őr­zött ruhája tizenkét.év után. Mégegyszer kiment az udvarra: Erős, szélesvállú ember volt, még jó­val innen az ötvenen. Nyírott bajú- szába már ősz szálak vegyültek. Ko­pasz feje nem nagyon illett össze borvirágos orrával. Ez visszatetszővé tette arcát, bár ekkor erősen kipirult volt az. Feszült a ruha egy kicsit rajta, de melegség járta át a szívét, amikor' kinn, kakastollas kalapján érezte a szél erejét. Olyan különös ksedules-fele, vagy- melegség jár-ta at, MAKAI KÁROLY? ...és fújta a tollat a szél iiiiHiiiimiiiHmiiiiiiiiiimiHummnHimiiiimiimiiimimmiiiimutimiiimHHiiimiiimiiiimiiuuHmtiiiNmiimiiiiiiimiitmiHiiiiim hogy zubbonyát kigombolta, megfe­szítette derekát és hagyta, hogy a hű­vös szél frisseséget adjon testének. Az erős széltől szinte dudált a ka- kastoll a kalapnál. Jó volt az is, hogy fejét egy kicsit erősebben kellett tar­tani a szél ellen. Most már döntött: megy a tanácsházára, ahol a főjegyző úrék üléseznek! B ement a szobába, megölelte kö­vér asszonyát, megcsókolta. Rég volt már ahhoz is ilyen gyöngéd. Az meg széles, vörös arcát olyan mosolyra húzta, mintha hold- fogyatkozást nézne valaki és öröm­könnyeket hullatott apró kék sze­meiből, amikor megkérdezte férjét: — Édesem, ugye, most már nem kell többet nyomorognunk? Bakos nem válaszolt azonnal, ha­nem gyorsan begombolta zubbonyát, derékszíját felcsatolta, amin rajta­függött a tizenkét év előtti szolgálati fegyvere, majd állszíját megigazítva, szembefordult feleségével. Keményen összevágta volt szolgálati csizmájá­nak sarkát, kihúzta vállait, arcára hivatalos — tizenkét év előtti — ki­fejezést öltött és harsány hangon megszólalt: — Alhadnagy úr, Bakos Elemér tiszthelyettes alázatosan jelentem — mint őrsparancsnok —, hogy O. köz­séget megtisztítottam a kommunis­táktól! Egyben kérem a további pa­rancsot! Bakos, mint egy ércbe öntött szo­bor, úgy állt. Látni lehetett rajta, hogy felkészült a gyilkosságra is. Mindenre, de mégegyszer nem akar­ja levetni kakastollas egyenruháját. Az asszony elbögte magát örömében; — Ugye? ::; ugye, holnap fogadha­tok cselédet? .:. Drágám, milyen so­kat szenvedtél, ühüüü:: s — Fogadj, de ne kommunistát! Ur lettem újra, csak azt bánom, hogy eddig is beletörődtem a sorsomba! Marha voltam! De most leszámolok! Le-szá-mo-lok — mondta vérszomjas hangon. Elbúcsúzott feleségétől. Mielőtt ki­lépett a házból, mégegyszer a nagy tükör elé lépett, letisztelgett önmaga előtt, igazgatta a száját. Kereste a megfelelő mosolyt. Aztán elindult. Kemény, döngő léptekkel haladt a tanácsháza felé, ahonnan éles fény szűrődött ki. Az ajtóban karszalagos »nemzetőr« állt, aki Bakosra nézve, ijedten ugrott félre a főjegyző úr bejá­ratától. Újra melegség járta át Bakos szívét és magában arra gondolt: lám, a puszta jelenlététől is, hogy félnék. Hátha majd még a működését is meg­tudják! Hirtelen csend lett a szobá­ban. Előbb mind a tizen tágra me­resztették szemüket, de aztán kezdtek derülni az arcok ::: Elsőnek az öreg Józsa Attila, aki vagy tizenöt évig volt a község fő­jegyzője, tért magához a meglepetés­től. Korát meghazudtoló gyorsaság­gal ugrott fel a párnázott székről és szaladt az ajtó előtt feszesen tisztel­gő Bakoshoz: I sten hozott, drága tiszthelyet­tes úr! Nahát! Csakhogy itt vagy! Te vagy a mi támaszunk! Hadd csókoljalak meg! — Utána va­lamennyien felugráltak s hlyükről és körülkiabálták, megölelgették Ba­kost. Annak meg a boldogság paripá­ján vágtattak gyilkos gondolatai. Hogyisne! Ezt a szívből jövő bizal­mat honorálni kell. Ezért balkezét a szíve fölé tette, jobbkezének nyitott két ujja felemelésével megszólalt: — Esküszöm nektek, hogy addig nem nyugszom, amíg egy kommunis­ta-gyanús személy is él O. községben. A csendőrőrs felállítását még ma éj­jel végrehajtom! — Majd leengedte kezeit, de még mindig feszes test­tartásban állva, azt mondta: — Uraim, bátyáim, állok rendelke­zésetekre! — Ugyan, gyere már ide közénk, ülj le, megbeszéljük a tennivalókat. Igyál egy kis jó kisüstit is — mond­ta a főjegyző. Bakos leült közéjük. Szeretett volna sokmindent kér­dezni, de egyelőre annyira eL volt foglalva sajátmagával, hogy mind­untalan hol a csizmáját nézegette, hol meg a ruháját, vagy a csizmáját, hogy a főjegyző már gyengéden így figyelmeztette: — Elikém, te olyan fiatal és csinos vagy a ruhádban, hogy holnap egy csomó lányt szívrepedéssel kell kór­házba vinnünk! Bakos megértette a célzást, mo­solygott egyet, bár tetszett neki a bók és csak ennyit mondott: — Köszönöm; Parancsoljatok ve­lem! Hosszas tárgyalások után meg­egyeztek abban, hogy miután még tíz csendőr van a községben, ezeket is »nemzetőröknek« kell beöltöztetni, akik majd a helyi rendőrőrs tagjai­val együtt teljesítenek szolgálatot. Ha meg a nyugati hatalmak hadse­rege beavatkozott, valamennyi volt rendőrt őrizetbe vesznek, mert azok kommunista rendőrök voltak és nem megbízhatók. Fegyver van elég, jut mindegyiknek. Megegyeztek abban, hogy a szolgálatban lévő rendőrökkel azonnal kiértesítik a többi volt csendőrt és már hajnalban megkez­dik a kommunisták összeszedését* Nyomban megkezdték a névsör ösz- szeállítását. Külön aláhúzták azok neveit, ■ akiket ki kell végezni. Ké­sőbb ezen vita lett, hogy van-e jo­guk ehhez, vagy nincs, bírósági tár­gyalás nélkül. De a vitát Bakos el­vágta: — Forradalom van. rendkívüli ál­lapotnak minősül, ezért a rend és nyugalom veszélyeztetőire nem köte­lező bírósági tárgyalást tartani, ha­nem helyszíni agyonlövéssel el lehet intézni. A kommunistákat majd én elintézem! — Úgy van,, úgy van! — mordul­tak többen is egyszerre a jelenlévők közül. — Eli ismeri a törvényeket, ő tudja, hogy mit lehet, vagy mit nem§ — Megegyeztek: a kommunisták lik­vidálásáért Bakos a felelős; ;:. és reggelre már vagy tíz vé­resre vert ember feküdt a rendőrségi fogdában.-:: A z egész község megrezdülí arra a hírre, hogy Bakos csendőr egyenruhában van és ő az őrsparancsnok. Síró, jajveszéke- lő asszonyok, egyik-másik karján si­koltozó kisgyerekkel kö vételte, hogy a férjét engedjék szabadon. A fő­jegyzőhöz mentek, aki gúnyos arc­játékkal mondta nekik: — Hm; Én voltam kommunistaj vagy a1 férjecskéjük? Mi? Na, majd Bakos tiszthelyettes úr elveszi a ked­vüket az ilyesmitől. Azt ajánlom, hogs'1 hurcolják el magukat innen, amíg szépen vannak. (-Folytatjuk.) K ült urálii tervek

Next

/
Oldalképek
Tartalom