Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

JfesAm««, 19*1, JíhrtHs f.

ÉSJKAKMAGTARORSZÁG

5

FÜZES LÁSZLÓ:

HA MAJD

Ha majd eloszlik szemünkről a köd, és titkok nélkül állunk, meztelen, szemben egymással, akkor mondd rajongva, hogy szívesen vagy néha még velem, ha végetér az örök szerelem.

Mert minden tűznek ez a sorsa, lobog, elalszik, szétviszi a szél, Feltámasztani? Szélmalomharc volna, mert ki csak csóktól újabb csókig él, az meghalt nékem, akkor is, ha él.

A fátyol lehull, nyüvi az idő, őrlik a súlyos gond-malomkövek, torz valósággá fakulnak az álmok, a legszebb út is ködbe süppedett, ősz jön a nyárra, lucskos szürkület.

Én asszonyom! A szerelmünk fölött ugy-e, hogy úrrá nem lesz megszokás? Mert marad még tűz oltárán a csóknak, hiszen az őszben is van ragyogás, édes, ezüstös, csendes áldozás.

SZEGEDI LÁSZLÓ:

Rendezgetem éveim sorát

íoUtaitolt

Táncoltak. A nyárról beszélgettek s az új színházi bemutatóról. A második zeneszám közepén már a szerelem szavait beszélték. Észrevették ezt mindketten.

Zavarbajöttek és elhallgatta^. Nézték egymást és csodálkoztak. Az átmenet észrevétlen

ÁTMENET

volt, oly sima és zörej- teleai, mint a szivárvány megjelenése nyári zivatarok után. Nem is ezt akarták mondani. Egészen másról akartak beszélni. Régóta nem találkoztak. Évek óta kerülték egymást, nem is gondoltak egymásra.

A VAKOND

Most nézték egymást, — mosolyogtak, aztán lehúnyták szemüket, s kócos fejüket egymás vállára hajtva járták szépen, lassan, szerelmesen, a boldogságuk üteme, a szívük dobogására zsongó dallamra, a tangót.:

Mikor Jenő beleszeretett Etelkába, mindent szeretett volna tudni, s mint ahogy a szerelmes nő toliakkal, festékkel és virággal ékesíti magát, Jenő egyszerre menekülni kezdett a szóbeli műveltségből s szenvedélyesen vágyott a valóság ismereteire.

— Mit tudsz a világról, a valóságról? — kérdezte gőgösen.

— Keveset, — mondtam.

— Tudod-e — kérdezte —, mit eszik a vakond?

— Korhadt faleveleket, növények gyökereit.

— Nem! — kiáltotta hivalkodva. — A vakond rovarokat esziki

'talajban élő rovarokat. Etelkától tudom. *

Akkor megértettem, hogy szerelmes.

______ (p—&)

O

lyan jó a csönd, számlálom Életem röppenő perceit,

Mint vén ember a letűnt idők Keserves, vagy tán szép éveit.

Én is sodródtam óh, sokat Mint a lombról leszakadt levél. Mi éltetett? A harc, a messze Távolokba repítő: a cél.

Nem cserélem fel sorsomat Senkivel, nem! bármilyen nehéz. Éltet a harc: ígérő Holnap S minden pillanat: a vér, az ész.

Olyan szép s jó élni annas.,

Ki mindig harcol és nem henyél, Engem éget egy eszme láza ... így vagyok: ki mással nem cserél.

Olyan jó a csönd, számlálom, Rendezgetem éveim sorát... Érdemes-e ennyit küzdeni? Leltározom a Tegnapot, Mát:

Soha nem szűnő küzdelem,

Kudarc, remény, s néha félsiker, így hagyott el ifjú életem S nincs megállás, élni, menni kell.

: BORSODI GYULA:

Küzdelmes élet

: Az idő szörnyű zuhalagában : fedetlen fővel állt az ember.

; Vérrel és szennyel tajtékzó habok ; temettek sírba nemzeteket.

: Nevüket sem tudjuk idézni ma,

; szétfoszlottak a muióság ködében, jj mint egy halódó asszonyima.

• Örök küzdelem volt az élet.

• Az ősbarlangok csöndjéből a vég : piramist rakni kivert a síkra.

• Rabszolgák lehulló vére

» festette meg a föld porát,

: s a nyomorultak lábanyomát ; nem fújták el a pusztai szelek, —

; Oh történelem, ne vedd zokon, hogy

• egy röpke percre megidéztelek.

• Küzdelmes itt az életünk ma is.

: S még verjen átkot ránk az isten:

: a pénz, a szó, a szertehúzás ...

• Aki ember és magyar, magán,

• s magunkon szívből, most segítsen, amikor sorsunk terhei nagyok! Testvéri szóval, két kezével

s hitével tudjon részesülni!

Kik porba hulltak megalázva, tanítsa őket lelkesülni! ítéljen józan tisztasággal, ha zápor ömlik rá: a gond.

Nem visz előbbre, aki bömböl, és csak meggyaláz, ak -ont!

Ki suttog, mocskol, éget, ordít, lázit, leköpköd, elsötétít, tisztát beszennyez, csúfot szépít. Vagy arra vár. hogy újra vérrel fessék az utcát szerte-széjjel,

Zászlót, virágot, gyermekarcot gyászba borítson, sztrájkra szítson, drága szíveket szomorítson.

Küzdelmes élet, most emelj fel, és tisztulj boldog holnaounkká, ahogy az égről csudaszépen szitálja fényét március ránk.

S mert élni kell, — az élet nem vár, — Csontunk, velőnk, s a vér erünkben, tavaszirammal igent mondott szavadra, békés alkotás.

PATAKY DEZSŐ

AZT ÁLMODTAM.

Percek, évek tova&zállnak,

Alig él s már szárnyra kel.

De az örök ifjúságnak Erdeje nem hervad el.

Ezüst kacaj, szelíd, édes Suttogás a lomb nesze S örökké tizenhatéves A lányok legszebbike.

| VÉKONY SÁNDOR:

Olaacuzi aík&viy.

\ Üjszült levelet ringat a szellő,

| lopva hull alá az est eleje. j Szürke palástját félve borítja A \ lesve, a a levél aluszik-e?

; Illatok kelnek. Tán a levélnék«a l zsenge levélnek a lelke libeg.

\ Selymes a pázsit, a vén fák tövében : nyújtózkodnak a késett rügyek.

Én meg nem állok nem, soha! Nekem csak így szép s így legyen. Titokzatos, jövendő évek Jutalmul majd mit adtok nekem?

Mit tudunk Weiner Leóról

A napokban gyakran láthattuk Weiner Leó nevét egy falragaszon. Az Országos Filharmónia rendezésében a miskolci filharmonikusok adják elő Weiner Leó egyik művét, a Concertino-t.

Weiner Leó a magyar zenei élet egyik büszkesége, művészgenerációk zenei nevelője, tanára és mestere. Pedagógiai munkáját a kamarazene tanításában művelte oly jelentős eredménnyel, hogy nemcsak Európából, de a világ mindén tájáról jártaik hozzá művészek tanulni. Mint zeneszerző, kortársa az új magyar zene megteremtőinek. Bartóknak és Kodálynak. Legnépszerűbb művei vonós divertimento!, opusz 18-as szvitje és a nálunk most bemutatásra kerülő Concertino zongorára és zenekarra. Műveit gazdag dallamkincs, kitűnő forma- alkotás és ragyogó hangszerelés tették népszerűvé az egész világon. Ezért tanulták a miskolci filharmonikusok is olyan nagy szeretettel Weiner Leo Concertino-ját.

A Concertinót Róna Frigyes karnagy vezetésével 60 tagú zenekar fogja tolmácsolni a június 3-án előadásra kerülő hangverseny keretében. (o—e)

Selymes barkát bont a platán, Virág színez pázsitot.

Azt álmodtam, talán..: talán

í Cserebogár zúg, röppen a fénynek-, l fény ül az ifjú s vén szívekem i Dalt hoz az alkony, szivek dalolnék

Miskolc megújult szellemi életének számos kifejezője mellett döntő jelentőségű az a művelődésügyi munka, amit az átszervezett városi művelődésügyi osztály végez.

Ez a munka csak gazért tudott eddig is eredményes lenni és jövőben is csak akkor lehet eredményes, ha nem szigeteli el magát sem az öntevékeny, sem pedig' á ' hivatásos csoportoktól. Ennek az átfogó munkának eredményeként jött létre az a megállapodás is, amely az Állami Operaház augusztus 7-i vendégjátékát teszi lehetővé a népkerti szabadtéri színpadon.

Miskolc dol'gozói szeretettel várják most is az operaház művészeinek fellépését. Egyben aggodalommal tekintenek szereplése elé, mert még ne&i felejtették el a múlt esztendei, kevéssé sikerült Traviata előadást. A művelődési osztáty bízik abban, hogy az augusztus 7-én előadásra kerülő Carmen kárpótolni fogja az operakedvelőket a múlt évi csalódásukért. A Miskolci Ünnepi Hetek keretében a Miskolci Nemzeti Színház Az ember tragédiáját és a János vitézt mutatja be.:

Július 13-án országos dalosverseny keretében mutatkoznak be az ország legjobb dalosai. A városi népi együttes a, zsolnai tanítók férfikarát hívta wieg vendégszereplésre. A csereműsor második részét a miskolci népiegyüttes szlovákiai vendégszereplése alkalmával Zsolnán bonyolítja le.

Ä napokban alakult meg a bábjátszók munkaközössége. A munka- közösségbe négy bábját szócsoport tartozik. Vezetője Lakatos László. A közeljövő nagy zenei eseménye Schneider Hédy zongoraművésznő fellépése. Schneider Hédy június 3-án, hétfőn este a a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében lép feL

— A MISKOLCI Filharmónikusok hangversenye június 3-án, hétfőn este 7 órai kezdettel lesz a Zeneművészeti Szakiskola hangverseny tiniében. Műsorukon szerepel: Glück: Iphygenie nyitány, Weiner: Concertino, Beethoven: III. szimfónia. Vezényel: Róna Frigyes karnagy, közreműködik: Schneider Hédi zongora- művésznő.

Jártam Véled én is ott. 5 s a dal dalt csendít bús szivemen»

^épkerti fák alatt

Mint üdezöld sátor borulnak össze a Népekért fái. Az alkonyati napsütés otthonukba kísérte a pajkosan han- curozó gyermeksereget. Lassan, észrevétlenül belopózott a park fái közé az est. Fiatal házaspárok, kart karba öltő szerelmesek, egész heti derekasan végzett munkájuk után felüdülni, szórakozni vágyó dolgozók népesítik be a miskolci Népkertet.

Az elmúlt években valahogy a miskolciak nem értékelték kellőképpen ezt a szép parkot. Szívesebben keresték fel, sokszor fárasztó utazások árán is, Tapolca és Lillafüred szórakozóhelyeit. Most a Népkertben nyüzsgő tömegből arra következtetünk, hogy a miskolciak kezdik felfedezni Miskolc szépségeit.

Szombaton este új, színnel gazdagodott a Népkert. A Vendéglátóipari Vállalat az elmúlt évek gyakorlatától eltérően igen színvonalas zenekart szerződtetett a közikedvelt Vigadóiba. Tegnap este először csendültek fel a hangszórókon át a Magyar Rádió miskolci stúdiója tánczenekarának művészi számai. A hűvös idő ellenére is sokan hallgatták végig a kitűnő

zenekar csaknem kétórás hangversenyét ói utána vidáman.j táncoj-.. tak a felcsendülő kerin- gok, mambók, tangók, foxok melódiáira.

Örömmel állapították meg a vendégek, hogy az ételek szolid árai. mellett az éttereim nagy gondot fordít a minőségre, az ételek ízletes elkészítésére. Az ital- neműekben is nagy a választék.

Aki üde, szép környezetben, a természet szépségei közepette jól és olcsón akar szórakozni, az esténként keresse fel a népkerti Vigadót;

H/Vi)

M

ár vagy negyedszer ment ki Bakos a hegy alján lévő lakásának udvarára. Pedig nem zavarta senki, nem észlelt különöset. Még a kutyája sem ugatott. Sötét volt. Ódakünn erősen fújt az alkonyati szél. Éppen ez volt, ami Bakost csábította. Tizenkét év után először jött el az ideje annak, hogy a ládába elásott csendőrruhák előkerüljenek és azt rend behozva, felvegye. Egér nem érhetett hozzá, mert a ládát erős, rozsdamentes bádoggal körülbélelte. Kicsit gyűrött volt a ruha, de kövér felesége rövid idő alatt csaknem újjávarázsolta. Az a kis naftalinszag meg mit számított.; s

November 2-ig nem sokat mozgott Bakos Elemér a községben. Várt. Gyűjtötte az adatokat, a híreket. Mindenféle magyarul beszélő külföldi állomást »fogott«. Latolgatta a helyzetet. A volt főjegyző lett a munkás- tanács elnöke. »Szabad Európa« ígérte a fegyveres segítséget. Látta, hogy a kommunista vezetők eltűntek a község éléről. Most már elérkezettnek látta az időt, hogy cselekedjen, mégpedig minél előbb, mert a végén még Szirmai Ádám, az öreg, reszketősnyakú csendőrt választják meg a fegyveres szervek parancshokának O. községben. Ezt meg ő nem akarja. Most már nincs félnivalója. Az országban megszűnt a kommunista uralom :;: így került elő féltve őrzött ruhája tizenkét.év után.

Mégegyszer kiment az udvarra: Erős, szélesvállú ember volt, még jóval innen az ötvenen. Nyírott bajú- szába már ősz szálak vegyültek. Kopasz feje nem nagyon illett össze borvirágos orrával. Ez visszatetszővé tette arcát, bár ekkor erősen kipirult volt az. Feszült a ruha egy kicsit rajta, de melegség járta át a szívét, amikor' kinn, kakastollas kalapján érezte a szél erejét. Olyan különös ksedules-fele, vagy- melegség jár-ta at,

MAKAI KÁROLY?

...és fújta a tollat a szél

iiiiHiiiimiiiHmiiiiiiiiiimiHummnHimiiiimiimiiimimmiiiimutimiiimHHiiimiiimiiiimiiuuHmtiiiNmiimiiiiiiimiitmiHiiiiim

hogy zubbonyát kigombolta, megfeszítette derekát és hagyta, hogy a hűvös szél frisseséget adjon testének. Az erős széltől szinte dudált a ka- kastoll a kalapnál. Jó volt az is, hogy fejét egy kicsit erősebben kellett tartani a szél ellen. Most már döntött: megy a tanácsházára, ahol a főjegyző úrék üléseznek!

B

ement a szobába, megölelte kövér asszonyát, megcsókolta. Rég volt már ahhoz is ilyen gyöngéd. Az meg széles, vörös arcát olyan mosolyra húzta, mintha hold- fogyatkozást nézne valaki és örömkönnyeket hullatott apró kék szemeiből, amikor megkérdezte férjét:

— Édesem, ugye, most már nem kell többet nyomorognunk?

Bakos nem válaszolt azonnal, hanem gyorsan begombolta zubbonyát, derékszíját felcsatolta, amin rajtafüggött a tizenkét év előtti szolgálati fegyvere, majd állszíját megigazítva, szembefordult feleségével. Keményen összevágta volt szolgálati csizmájának sarkát, kihúzta vállait, arcára hivatalos — tizenkét év előtti — kifejezést öltött és harsány hangon megszólalt:

— Alhadnagy úr, Bakos Elemér tiszthelyettes alázatosan jelentem — mint őrsparancsnok —, hogy O. községet megtisztítottam a kommunistáktól! Egyben kérem a további parancsot!

Bakos, mint egy ércbe öntött szobor, úgy állt. Látni lehetett rajta, hogy felkészült a gyilkosságra is. Mindenre, de mégegyszer nem akarja levetni kakastollas egyenruháját. Az asszony elbögte magát örömében;

— Ugye? ::; ugye, holnap fogadhatok cselédet? .:. Drágám, milyen sokat szenvedtél, ühüüü:: s

— Fogadj, de ne kommunistát! Ur lettem újra, csak azt bánom, hogy eddig is beletörődtem a sorsomba! Marha voltam! De most leszámolok! Le-szá-mo-lok — mondta vérszomjas hangon.

Elbúcsúzott feleségétől. Mielőtt kilépett a házból, mégegyszer a nagy tükör elé lépett, letisztelgett önmaga előtt, igazgatta a száját. Kereste a megfelelő mosolyt.

Aztán elindult.

Kemény, döngő léptekkel haladt a tanácsháza felé, ahonnan éles fény szűrődött ki. Az ajtóban karszalagos »nemzetőr« állt, aki Bakosra nézve, ijedten ugrott félre a főjegyző úr bejáratától. Újra melegség járta át Bakos szívét és magában arra gondolt: lám, a puszta jelenlététől is, hogy félnék. Hátha majd még a működését is megtudják! Hirtelen csend lett a szobában. Előbb mind a tizen tágra meresztették szemüket, de aztán kezdtek derülni az arcok :::

Elsőnek az öreg Józsa Attila, aki vagy tizenöt évig volt a község főjegyzője, tért magához a meglepetéstől. Korát meghazudtoló gyorsasággal ugrott fel a párnázott székről és szaladt az ajtó előtt feszesen tisztelgő Bakoshoz:

I

sten hozott, drága tiszthelyettes úr! Nahát! Csakhogy itt vagy! Te vagy a mi támaszunk! Hadd csókoljalak meg! — Utána valamennyien felugráltak s hlyükről és körülkiabálták, megölelgették Bakost. Annak meg a boldogság paripáján vágtattak gyilkos gondolatai. Hogyisne! Ezt a szívből jövő bizalmat honorálni kell. Ezért balkezét a szíve fölé tette, jobbkezének nyitott két ujja felemelésével megszólalt:

— Esküszöm nektek, hogy addig nem nyugszom, amíg egy kommunista-gyanús személy is él O. községben. A csendőrőrs felállítását még ma éjjel végrehajtom! — Majd leengedte kezeit, de még mindig feszes testtartásban állva, azt mondta:

— Uraim, bátyáim, állok rendelkezésetekre!

— Ugyan, gyere már ide közénk, ülj le, megbeszéljük a tennivalókat. Igyál egy kis jó kisüstit is — mondta a főjegyző.

Bakos leült közéjük.

Szeretett volna sokmindent kérdezni, de egyelőre annyira eL volt foglalva sajátmagával, hogy minduntalan hol a csizmáját nézegette, hol meg a ruháját, vagy a csizmáját, hogy a főjegyző már gyengéden így figyelmeztette:

— Elikém, te olyan fiatal és csinos vagy a ruhádban, hogy holnap egy csomó lányt szívrepedéssel kell kórházba vinnünk!

Bakos megértette a célzást, mosolygott egyet, bár tetszett neki a bók és csak ennyit mondott:

— Köszönöm; Parancsoljatok velem!

Hosszas tárgyalások után megegyeztek abban, hogy miután még tíz csendőr van a községben, ezeket is »nemzetőröknek« kell beöltöztetni, akik majd a helyi rendőrőrs tagjaival együtt teljesítenek szolgálatot. Ha meg a nyugati hatalmak hadserege beavatkozott, valamennyi volt rendőrt őrizetbe vesznek, mert azok kommunista rendőrök voltak és nem megbízhatók. Fegyver van elég, jut mindegyiknek. Megegyeztek abban, hogy a szolgálatban lévő rendőrökkel azonnal kiértesítik a többi volt csendőrt és már hajnalban megkezdik a kommunisták összeszedését* Nyomban megkezdték a névsör ösz- szeállítását. Külön aláhúzták azok neveit, ■ akiket ki kell végezni. Később ezen vita lett, hogy van-e joguk ehhez, vagy nincs, bírósági tárgyalás nélkül. De a vitát Bakos elvágta:

— Forradalom van. rendkívüli állapotnak minősül, ezért a rend és nyugalom veszélyeztetőire nem kötelező bírósági tárgyalást tartani, hanem helyszíni agyonlövéssel el lehet intézni. A kommunistákat majd én elintézem!

— Úgy van,, úgy van! — mordultak többen is egyszerre a jelenlévők közül. — Eli ismeri a törvényeket, ő tudja, hogy mit lehet, vagy mit nem§ — Megegyeztek: a kommunisták likvidálásáért Bakos a felelős;

;:. és reggelre már vagy tíz véresre vert ember feküdt a rendőrségi fogdában.-::

A

z egész község megrezdülí arra a hírre, hogy Bakos csendőr egyenruhában van és ő az őrsparancsnok. Síró, jajveszéke- lő asszonyok, egyik-másik karján sikoltozó kisgyerekkel kö vételte, hogy a férjét engedjék szabadon. A főjegyzőhöz mentek, aki gúnyos arcjátékkal mondta nekik:

— Hm; Én voltam kommunistaj vagy a1 férjecskéjük? Mi? Na, majd Bakos tiszthelyettes úr elveszi a kedvüket az ilyesmitől. Azt ajánlom, hogs'1 hurcolják el magukat innen, amíg szépen vannak.

(-Folytatjuk.)

K ült urálii tervek