Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-10 / 107. szám

Világ proletárjai egyesüljetek l

XUd, évJ oly am 107. szám

1957 május 10 péntek

Ára SO fillér

. íWTr7rÍ^\ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA

,mzL,

13 440 tonna szén

A borsodi szénmedence derék bányászai május 7-én 13.440 tonna szenet bocsátottak népgazdaságunk rendelkezésére. Ebből a Borsodi Tröszt* 10.622.6 tonna szenet termelt, napi tervét 105.1 százalékra teljesítve. Az ózdi bányászok 102.8 százalékos eredménnyel zárták a napot, 2817.4 tonna szenet küldtek felszínre.

Plcffkciüfe tanácskozásait az országgafllfó

Megerősítették és kiegészítették a Minisztertanácsot A megüresedett képviselői helyek betöltése

Tegnap délelőtt felvonták a zászlót a parlament hatalmas épületének déli szárnya fölé. Megkezdte munkáját az országgyűlés új ülésszaka, amelyet nagy érdeklődéssel várt az egész ország. Múlt év augusztusa óta tudvalévőén nem ülésezett a parlament. Az október 29-re tervezett ülésszak megnyitását megakadályozták az ellenforradalmi események, és most a legfőbb államhatalmi szerv összehívására úgy tekint az egész ország, mint a zűrzavar utáni fokozatos politikai konszolidáció egyik legjelentősebb mérföldkövére, a törvényes rend helyreállítását célzó nagy munka sikeres betetőzésére.

A bizalmat tükrözték a zsúfqlt karzatok, amelyek már jó órával az ülés megnyitása előtt benépesültek. A gyárak, a bányák, az építkezések sok dolgozója, a falu népe, az értelmiség igen sok képviselője foglalt helyet a hallgatóság soraiban. Eljöttek ma a parlamentbe, hogy tanúi legyenek, hogyan ítélik meg a kormány vezetői, a törvényhozók a kátyúból kivezető, eddig megtett út eredményeit, és milyen feladatokat tűznek ki a következő szakaszra.

Tíz órakor megszólaltak az ülés kezdetét jelző csengők. Az ülésteremben kigyulladtak a reflektorok, a fotóriporterek és a filmhíradósok munkához kezdtek és néhány perccel tíz óra után a képviselők tapsai közben az ülésterembe lépett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Közvetlen mögötte jött Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, akit a kormány tagjai: Apró Antal, Biszku Gyula, dr. Doleschall Frigyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Kállai Gyula, Kossá István, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Révész Géza követtek.

A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az elnöki emelvényen Kádas István, Pesta László és Sárfi Rózsi, az ország- gyűlés jegyzői foglaltak helyet mellette.

Az országgyűlés tegnapi ülése a következő napirendet tárgyalta:

1. Elnöki megnyitó. 2. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének beszámolója. 3. Határozathozatal (a Minisztertanács megerősítése és kiegészítése). 4. Elnöki bejelentések. 5. Az Elnöki Tanácsban megüresedett tagsági helyek betöltése. 6. Kádár Jánosnak, a kormány elnökének beszámolója.

Az elnöki megnyitó

Rónai Sáíbdor üdvözölte az ország

gyűlést, majd így folytatta: *

Tisztelt országgyűlés! Országgyűlésünk mai ülése történelmi jelentőségű események után kezdi meg munkáját. Fél évvel ezelőtt az ^amerikai imperialisták által pénzeit nemzetközi reakció a hazai ellenforradalmi elemekkel - szövetségben fegyveres ellenforradalmi támadást robbantott ki, hogy megdöntse a munkás-paraszt hatalmat, a Magyar Népköztársaságot, s visszaállítsa a nagybirtokosok és a tőkéseik népelnyomó uralmát hazánkban.

A nemzetközi reakció, az ellenforradalom és az árulók összefogása

Ä párt- és állami életünkben az elmúlt években elkövetett hibákat népünk belső ellenséged, a Nagy Imire—Losonczy-csoport felnagyították, demagóg módon tárgyalták, támadták a párt és állami szervezeteket és ezzel elősegítették, hogy az ellenforradalmi erők felsorakozzanak és rohamra induljanak népköztársaságunk megdöntésére. Az ellenforradalom akikor indult rohamra, amikor látta, hogy a párt nemcsak felismerte a hibákat, hanem mind sikeresebben kezdi is kijavítani azokat, amikor, ráléptünk a szocialista demokrácia kiszélesítésének útjára. 1956 júliusa után minden lehetőségünk megvolt ahhoz, hogy a hibákat fokozatosan kijavítsuk. Ennek érdekében dolgozott képviselőtársaink' többsége is—hangoztatta Rónai Sándor, majd részletesen szólott az Elnöki Tanács munkájáról, majd rátért a Nagy lm —Losonczy-csoport tevékenységének és az ellenforradalmi eseményeknek vázolására, a varsói szerződésnek Nagy Imre által áruló módon való felbontására, majd így folytatta:

Világos volt, hogy .a nemzetközi reakció összefogott a hazai ellenforradalmi erőkikel, s a Nagy Imre-féle árulókkal népköztársaságunk ellen, hogy visszaállítsa hazánkban a nagy- birtokosok és tőkések uralmát, hogy haditámaszpontot építsen hazánk területén a szocialista tábor, s mindenekelőtt annak vezető ereje, a Szovjet-unió ellen.

Megvédjek a néphatalmat

Azokban a november eleji napokban, amikor úgy látszott, hogy minden elveszett, s a sötétség éjszakája borul a magyar népre, felragyogott az örömhír: Kádár János elvtárs vezetésével megalakult a forradalmi

munkás-paraszt kormány, amelynek kérésére a Szovjetunió testvéri segítséget nyújtott a magyar népnek (Hosszantartó, nagy taps.) a munkásparaszt állam, a nemzeti függetlenségünk, az elért szocialista vívmányok megvédése érdekében. Ebben a harcban a nemzetközi proletárforradalom, s a nemzetközi reakció erői ütköztek meg egymással. Vereséget szenvedett a reakció, győzött a proletár internacionalizmus hatalmas ereje. (Nagy taps.)

Ez a győzelem egyben a Magyar Népköztársaság, a munkáshat-alom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam megmentését is jelentett^, és további felvirágzásának lehetőségét biztosította.' Köszönet és hála-érte a szovjet nép hős fiainak, akik áldozatos harcukkal másodszor nyújtottak segítséget, hogy szabad, független hazánkban építhessük a. szocializmust. Köszc-et érte a szovjet nép vezetőinek, a mi drága, igazi barátainknak. (Lelkes, nagy taps.) Köszönet a testvéri népi demokratikus országoknak, a világ kommunista pártjainak, a nemzetközi munkásmozgalomnak azért a felbecsülhetetlen segítségért, amelyet népünknek nyújtott az imperializmus által szított és támogatott ellenforradalom leverésére irányuló harcában.

Az elmúlt fél esztendő számos fényes bizonyságul szolgált arra, hogy a magyar munkások és parasztok, a néphez hű értelmiségiek a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével készek' fegyverrel is megvédelmezni a néphatalmat. Az ellenforradalom fegyveres leverésére folytatott harcokban népünk legjobb fiai a Szovjetunió hős -katonáival együtt a legdrágábbat, életüket áldozták a néphatalom védelméért.

E szavaknál Rónai Sándor felállt és így folytatta:

Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlékét. (Az egész országgyűlés és a karzatokon helyet foglaló -hallgatóság felemelkedik helyéről és egyperces néma felállással adózik a hősök emlékének.)

Emellett tapasztalatokat szereztem emberek hatalomra jutásáról, a hatalomban való átalakulásokról jellemükben és gondolkodásukban és láttam megváltozni sziklaszilárdnak hitt politikai meggyőződéseket is. Olyan csalódások értek, amelyek nemcsak a politikust, hanem az embert is mélyen érintették bennem. Ami ebben az országban október 23-a óta történt, olyan események sorozata, amelyekről — ha hűséges munkásai és harcosai vagyunk a szocializmus új világának — minél többet kell beszélgetnünk, tanácskoznunk, vitatkoznunk, hogy okuljunk a tapasztalatokból.

Októbei* előtt és október napjaiban

Távirat a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának

Rónai Sándor elnöki megnyitójának befejezéséül hangsúlyozta, hogy ugyanabban az időpontban, ami-kor a magyar országgyűlés ülésezik, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülést tart. Javasolta, hogy az országgyűlés a következő szövegű táviratot intézze a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához:

»Kedves elvtársak, barátaink! A Magyar Népköztársaság országgyűlése, az egész dolgozó magyar nép nevében, testvéri üdvözletét küldi a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának. Ezúton is forró köszönetét mondunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Szovjetunió kormányának, az egész szovjet népnek azért az önzetlen, testvéri segítségért, amelyet az ellenforradalom leküzdésében, szocialista vívmányaink megőrzésében, szabadságunk és függetlenségünk megvédésében nyújtott, övezze örök hála és dicsőség az ellenforradalmi bandák elleni harcokban életüket és vérüket áldozó szovjet hősöket.

Az Önök népeinek hősies helytállása, politikai és gazdasági támogatása találkozott ezekben a sorsdöntő napokban népünk legjobbjainak akaratával és lehetővé tette, hogy a magyar országgyűlés ezekben a napokban szocialista országépítő munkánk kérdéseiről tanácskozzék. Egész dolgozó népünk örömmel üdvözli és teljes erejével támogatja a Szovjetunió kormányának új kezdeményezését, amely a világ békéjének biztosítására, a leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyver betiltására, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésére irányul.

Szilárdan hisszük, hogy a szocialista tábor országaival egységben folytatott harcunk elnyeri a világ valamennyi jóakara-tú népének elismerését és támogatását. Eltökélt szándékunk, hogy hűek maradunk a proletár nemzetköziség magasztos eszméjéhez, fokozottan építjük népeink testvéri barátságát, erősítjük a szocialista országok egységét és hazánkban is diadalra visszük a szocializmus ügyét. Ebben a szellemben kívánunk Önöknek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának sikerekben gazdag munkát.

A Magyar Népköztársaság Ország- gyűlése.-«

Az országgyűlés tagjai nagy tapssal fogadták a távirat javasolt szövegét, majd, amikor Rónai Sándor szavazásra tette fel a javasolt szöveget, azt az országgyűlés egyhangúlag elfogadta.

Dobi István beszéde

A megnyitó után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke kíván szólni.

Tisztelt országgyűlés! A népköz- társaság alkotmányának rendelkezése értelmében jelentést kell tennem az Elnöki Tanácsnak az országgyűlés 1956. évi augusztus 3-án bere- kesztett ülésszaka óta kifejtett működéséről — mondotta bevezető szavaiban Dobi István, majd így folytatta:

Én az októberi és novemberi nehéz napokat és heteket . ebben az

épületben töltöttem. Az országgyűlés tagjai évek óta — néhány an évtizedek óta — ismernek engem, meg fogják érteni ahogyan mondom: nekem itt volt a helyem, itt volt a dolgom, én innét el nem mehettem. A jogászok úgy fejezik ki, hogy az ellenforradalom alatt is sikerült fenntartani a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés szünetelése idején működő legmagasabb államhatalmi szervünknek a működését, a jogfolytonosságot — és ebben biztosan van igazság, megvan ennek a jogi jelentősége.

Ezután Dobi István kijelentette: nem kívánja itt felsorolni a szocializmus építése során elért nagy eredményeket és az elkövetett hibákat és tévedéseket. Majd így folytatta:

Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőiben megvan a tisztánlátás és az elhatározottság, hogy a múlt évek sikereinek és tévedéseinek tanulságait levonják és kialakítják azt a politikát, amely hazánkban a szocializmus egészséges ütemű építésének, dolgozó népünk felemelkedésének, érdeme szerint való nyugodt boldogulásának politikája lesz. Meggyőződésemben azokra a tapasztalatokra tá- maszkodóm, amelyeket november 4-e óta a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőivel való együttmunkál- kodás során szereztem.

Ezután arról szólott, hogy az MDP-ben már 1956 októbere előtt jelentős lépések történtek a korábbi hibák jóvátételére. Akik a népi hatalom bukására spekuláltak, azoknak nem tetszett ez a fejlődés, lází- tottak a pártszervezetekben, a Petőfi Körben, a Kpssuth Klubban, a sajtóban. Ezt a lázítást Nagy Imre politikai barátai végezték, most már tudjuk, hogy milyen célból. Ezután arról szólott, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az augusztusi ülésszak után a pártból indult egészséges kezdeményezések értelmében végezte munkáját. Módosították a tanács ügyrendjét, igyekeztek megszüntetni a korábbi formalizmust, határozatilag elfogadták a kegyelmi eljárás szabályozását, a törvényerejű rendeleteket tárgyalásra kiadták az országgyűlés bizottságainak és véleményüket figyelembe vették. Október 29-re összehívták az ország- gyűlést, de erre az ülésszakra az ellenforradalmi események miatt már nem kerülhetett sor. Szólott arról* hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alkotmányos jogkörében eljárva választotta meg október 24-én Nagy Imrét miniszterelnökké. Október 25-én megválasztotta a 24 tagú minisztertanácsot, egy miniszterelnökkel. három elnökhelyettessel és egy államminiszterrel.

Az ellenforradalom eseményei a parlamentben

Később — mondotta a továbbiakban — még két államminisztert választottunk meg, és már akkor látni lehetett, hogy a kormány vezetői szűkebb körben szeretnék intézni az országos ügyeket, arra törekszenek, hogy á határozathozatalokban megkerüljék a tényleges kormányt. Később, október 31-én megtörtént a szakminiszterek és elnökhelyettesek leváltása, helyén maradt az elnök és három államminiszter, és melléjük most már az életrehívott új pártok képviseletében hat újabb államminisztert választott meg az Elnöki Tanács, és megválasztotta Maiéter Pált honvédelmi miniszterré.

Ezután ismertette az Országházban történt eseményeket. Elmondotta: Nagy Imre a hadsereg és a rendőrség nagy részét különös nehézség nélkül talpraállíthatta volna a népi hatalom mellé, ha neki magának a népi hatalom megvédése lett volna a szándéka. Intézkedéseivel szétverte a hadsereget és a rendőrséget. Először maga is kérte a szovjet csapatok segítségét, ezután kérte a csapatok visszavonását Budapest területéről. A tűz- szüneti paranccsal megpróbálta lefegyverezni azokat, akik a népi államért harcolták, kiszolgáltatta őket az ellenforradalmárok gyilkos bosz- szújának. Fegyveres erőt maga mögé az ellenforradalmárok között keresett. A parlamentben Dudás Józseffel tanácskozott, honvédelmi minisztert pedig az ellenforradalmi bandák vezetői között keresett és talált.

Hogy Maiéternek nem a népi hatalom fennmaradásáért dobogott a szíve — mondotta Dobi István a továbbiakban —, hanem valami egészen másért, abban Nagy Imrének és barátainak nemigen lehetett kételkedésük. De ha mégis lett volna — amit személyes tapasztalataim alapján mondhatom, nem hiszek —, minden kételyüket eloszlathatta, amikor Maiéter Pál az egyik minisztertanácson megkérdezte, nincs-e kifogás ellene, ha ő a szovjet csapatok mozdulatairól és elhelyezkedéséről szerzett értesüléseit átadja az angol katonai attasénak. (Nagy zaj az ülésteremben.)

Ezután arról szólt, hogy a á'zovjet csapatok akkor zárták körül Budapestet, amikor az utcán tombolt a fehér terror, ellene Kádár János ismételten hangoztatott kérése ellenére egyetlen szót sem szóltak,- egyetlen intézkedést nem tettek Nagy Imréék. A parlamentben világossá vált, hogy a kormány jobb felé rohan és a vezetők egymást próbálják túllicitálni a reakciónak adott engedményekben. A továbbiakban, méltatta, hogy a Szovjetunió vezetői minden intézkedést megtettek, amit a varsói szerződés értelmében nemcsak megtehettek, hanem tenniök kellett. Segítségüknek köszönhető,, hogy Magyarországon népi hatalom van s az is marad — jelentette ki a képviselők hosszantartó tapsa kő-» zott.

A többpártrendszer és Maléterék katonai diktatúra-terve

Ezután rátért a többpárt-rendszer kérdésére. Kijelentette, hogy a szocializmust többpárt-rendszerben is lehet építeni, de ez csak ott lehetséges, ahol a többpártrendszert a szocializmus építésének elhatározottságával tartják fenn. Nagy Imréék esetében azonban nem erről volt szó. Egyik este határozatokat hoztak, hogy visszatérnek a többpártrendszerhez, másnap hivatalos iratokban, ahol előfordult a népköztársaság meghatározás, az áHamminiszterek kihúzták a »nép« szót, és maradt egyszerűen a »köztársaság«.

Világos volt előttem — mondotta Dobi István —, hogy amelyik kormány ilyen egyszerűen véli elintézni Magyarország államformáját, annak nemigen fájhat a feje a szocializmus miatt;

A továbbiakban arról szólott, hogyan szaporodott két nap alatt két tucatra a pártök száma. A Kisgazda- párt központjában előbb az íróasztalokért, végül a székekért folyt a harc,

6 parasztokat nehezen vagy egyáltalán nem engedtek az épületbe; •Kéthly Anna szemétdombnak nevezte újjáalakult pártját és élete szerencsétlenségének mondotta, hogy erre a szemétdombra kell felülnie elnöknek.

Ezután a Nagy Imre-kormány j obbratolódásáról beszélt. Szólott a Nagy Imire körül kialakult bizalmas körről, amely érintkezést tudott tartani Dudásékkal, Maléterékkel, az elburjánzott sajtóval és irányította a rádiót, amely akkor igen nagy szolgálatot tett az ellenforradalomnak

Ez a Nagy Imre-féle kör a Minisz- tertanácsbah fokról fokra haladt a szovjetellenességben — mondotta a továbbiakban. — Jelentkezett a jobbratolódás a katonák dolgában; Maléterék lassan háttérbe szorították Dudást, áld ezután már inkább telefonon és lapjával érintkezett Nagy Imrével s közölte, hogy a kormánynak ilyen vagy olyan intézke(Folytatás a 2. oldakmú