Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-11 / 108. szám

Szomfoat, *957. mä|**s tl. ÉSZAKMAGYARORSZÁG A VARSÓI SZERZŐDÉS - A BÉKE FEGYVERE (A szerződés aláírásának második évfordulójára) 1955 MÁJUS 14-én nyolc szo­cialista ország — Albánia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokrati­kus Köztársaság', Lengyelország, Ro­mánia, a Szovjetunió, Csehszlovákia — képviselői Varsóban szerződést ír­tak alá az országaik közti barátság­ról, együttműködésről és. kölcsönös segélynyújtásról. Ezt a dokumentumot azóta, mint a varsói szerződést em­legetik. Az európai szocialista orszá­gok ezzel létrehozták védelmi szer­vezetüket és fegyveres erőik egyesí­tett parancsnokságát. Rendkívül je­lentős az a tény, hogy a varsói szer­ződés célkitűzéseit teljes egészében támogatta a Kínai Népköztársaság. . A varsói szerződés fontos eszközt jelent Európa, de az egész világ biz­tonságának és békéjének biztosítása érdekében. A szocializmus országai­nak létfontosságú érdeke, hogy alko­tó munkájukat megvédjék, hogy az egyre tevékenyebb agresszív erők útjába tartós akadályokat emeljenek. Ez tette tehát parancsolóan szüksé­gessé a békeszerető-, államok védel­mi katonai szövetségének létrehozá­sát. Mindez csupán válasz volt a nyugati hatalmaknak, akik a határ­talan fegyverkezés útjára léptek. A nyugati hatalmak elutasították az összeurópai kollektív biztonságról szóló szovjet javaslatot. Ilyen körül­mények között a szocialista államok kénytelenek voltak — az agresszió veszélyének elhárítása érdekében — megtenni a szükséges intézkedéseket. A varsói szerződés tehát az európai béke érdekeit szolgálja. A varsói szerződést aláíró államok az ENSZ alapokmányában lefekte­tett elvekkel teljes egyetértésben vállalták, hogy tartózkodnak az erő­szak alkalmazásától, de meg attól is, hogy nemzetközi problémákat fe­nyegetések útján oldjanak meg. El­tökélt szándékuk, hogy minden nem­zetközi kérdést békés eszközökkel oldjanak meg és kitartanak a békés együttélés elve mellett. Kijelentet­ték, hogy készek részt venni minden olyan nemzetközi megmozdulásban, amelynek célja a béke és a biztonság megteremtése. Hangsúlyozták, hogy minden erejükkel arra törekednek, hogy hathatósan megoldják a le­fegyverzés és a tömegpusztító fegy­verek betiltásának problémáját. A VARSÓI SZERZŐDÉS — el­lentétben áz Egyesült Államok fel­ügyelete alatt szervezett NATO és más katonai szövetségekkel — nyitva áll minden állam előtt, bármely tár­sadalmi rendszerben él is. Nincs semmiféle zárt katonai csoportosu­lás jellege, csupán a bókeszerető ál­lamok védelmi céljait szolgálja és a béke biztosítása érdekében bármely országgal hajlandó együttműködni. A varsói szerződés részvevői elha­tározták, hogy minden erejükkel olyan európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére töreked­nek, amelyben minden európai lám — társadalmi és állami rend­szerétől függetlenül — részt vesz. A varsói szerződés igazi békeszerető jellegét bizonyítja a következő tény is: az érdekelt felek leszögezték, hogy a varsói szerződés automatiku­san megszűnik, ha megkötik és élet­beléptetik a kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződést. A varsói szerződés aláírása óta két év telt el. S az idő azt bizonyítja, hogy a békeszerető szocialista álla­mok védelmi szövetsége hatalmas fallá vált az agresszorok útján, olyan akadállyá, amellyel akarva-akarat- lanul számolnia kell a reakciónak. Nem véletlen, hogy a magyaror­szági népi hatalmat megdönteni szán­dékozó ellenforradalmi puccs szer­vezője, a nemzetközi reakció egyik legfontosabb feladatának a varsói szerződés felbontását tekintette. A nyugati imperialista körök azonban csúnyán elszámolták magukat. Hi­szen éppen a varsói szerződés tette lehetővé a magyar népnek, hogy se­gítségért forduljon a szovjet hadse­reghez. A szovjet csapatok a magyar kormány kérésére teljesítették inter­nacionalista kötelességüket és segít­séget nyújtottak a nemzetközi és belső reakció ellenforradalmi táma­dásának leverésében. Ezzel megaka­dályozták, hogy a magyar népet új­ból igába hajtsák és >az országot a közópeurópai fasiszta agresszió tűz­fészkévé változtassák. Elhárították a veszélyt a szocialista államok bizton­ságának és az európai béke fenntar­tásának útjásbóL NAPJAINKBAN szakadatlanul nő a varsói szerződés jelentősége. A NATO-hatalmak elutasították a le­fegyverzésről és a nukleáris kísérle­tek betiltásáról szóló konkrét szov­jet javaslatot és az utóbbi időben nyíltan egy atomháború előkészíté­sére törekednek. Az Egyesült Álla­mok és az agresszív Északatlanti Tömb többi országai nagy számban tartanak csapatokat és építenek tá­maszpontokat a szocialista államok határainak közelében, aknamunkát szerveznek e népek békés életének megzavarására, és mindent megtesz­nek a szocialista országok szabadsá­gának és biztonságának veszélyezte­tésére. Nyugat-Németország újratel- tós világbékét. ál- fegyverzése pedig még megsokszoroz za a háborús veszélyt. Mindez megköveteli, hogy a szo­cialista államok még éberebben fi­gyeljék a világ folyását, még szoro­sabban tömörüljenek, s készen áll­janak minden váratlan eseményre Az utóbbi hónapok szemléltetően bebizonyították, hogy a szocialista országok egysége szakadatlanul erő­södik. Lengyelország, Magyarország Románia, Bulgária, Csehszlovákia Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei moszkvai látogatásaik idején kiíe jezték eltökéltségüket, hogy minden erejükkel még szilárdabban <• tömö­rülnek védelmi szövetségükbe. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a továbbiakban is szükségesnek tart ják a szovjet csapatok ideiglenes tartózkodását országaik, a varsói szerződést aláíró államok területén. A varsói szerződés országainak to­vábbi együttműködése szempontjá­ból rendkívül nagy jelentőséggel bír­nak azok a megállapodások, amelyek Lengyelország, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó szovjet csapatok jogi stá­tusáról szólnak. Mindezek világosan bizonyítják a szerződésben részvevő államok teljes egyenjogúságát és megfelelnek mind a világbéke, mind pedig a nemzetek érdekeinek. A Szovjetunió és a varsói szerző­dés többi államai annak ellenére, hogy szükséges intézkedéseket foga­natosítanak az európai béke és biz­tonság megteremtése érdekében, to­vábbra is követikezetesen és kitar­tóan harcolnak a békés együttélés politikájának győzelméért, a lefegy­verzésért és a tömegpusztító fegyve­rek betiltásáért. A korábbi javasla­toknak megfelelően síkraszállnak az Északatlanti Tömb, s ezzel együtt a varsói szerződés felszámolásáért, és helyettük az európai kollektív biz­tonsági szerződés létrehozásáért. A nyugati hatalmak uralkodó körei azonlban továbbra is az »erő politiká­ját« folytatják. A SZOCIALIZMUS európai or­szágai egyesített erőikre támaszkod­va, bátran valósítják meg a szocia­lista építés nagyszerű terveit. A kö­zös harc valamennyi nép létérdekét szolgálja, hiszen útját szegi az ag­resszív erőknek és biztosítja a tar­Áss adófizetésről Amikor a falusi gazdáknál az adófizetésre terelődik a szó# majd« mindenütt ugyanaz a válasz fogad: — Törvénytisztelő emberek voltunk mi mindig. A múltban is megfizettük, ami tőlünk telt, most meg, hogy ennyit könnyítettek raj­tunk, könnyebb teljesítenünk kötelességünket. Kétségtelen, az elmúlt években súlyos teherként nehezedett pa­rasztságunk vállára az adózás, a beszolgáltatás és ez jogos keserűséget váltott ki. Forradalmi munkás-paraszt kormányunk helyesen értékelve a helyzetet, egyszersmindenkorra eltörölte a beszolgáltatást, és nem emelte az adó összegét. Az ellenforradalom azonban kormányunk e népszerű rendelkezése ellenére is erősen megrendítette az állampolgári fegyelmet. Az év ele­jén jóidéig igen kevés adót szedtek be tanácsaink. Az anarchiában úgy beszéltek egyesek, hogy most már senkinek nem fizetnek adót. Kik vol­tak ezek a hangoskodók: azok, akik abban reménykedtek, hogy sikerül gazdasági csődbe, inflációba dönteni az országot. Elszámították magukat. A rend helyreálltával fokozatosan meg­szilárdult az állampolgári fegyelem. Megyénk időben teljesítette első negyedévi adótervét. Jelenleg a második negyedévben a napi terv telje­sítésében 2 százalékos lemaradás mutatkozik, de minden remény meg­van arra, hogy ezt a lemaradást egy pár nap alatt pótolni tudjuk. Több község már teljesítette második negyedévi tervét. Többek között az aba- újszántói járásban Abaújkér község már május 1 előtt jelentette szer­kesztőségünknek, hogy a munkásosztály ünnepe alkalmából teljesítette második negyedévi adótervét. A mezőkövesdi járásban Borsodivánka és Cserépváralja mutat példát,'az adótervet a határidő előtt majdnem két hónappal teljesítették. Ezzel szemben lemaradás mutatkozik az encsi, szerencsi és az edelényi járásban, bár az utóbbi napokban itt is határo­zott javulás tapasztalható. Falvaink többségében a gazdák pontosan és időre teljesítik adókötelezettségüket, azonban egyesek — mondhatnánk megszokásból — mindig az utolsó napra hagyják az adófizetést, pedig a pénzük meg­van hozzá, csak jobb szeretik otthon tartani a komódfiókban. A mi államunk nem atomfegyverkezésre, nem is a kapitalista vál­lalatok támogatására költi az adó útján befolyt összeget, hanem arra* hogy gazdaságilag is konszolidálódjék az ország, hogy meg legyen a szi­lárd alapja az életszínvonal további emelkedésének. A pontos adófizetők ebben segítik elő a kormányt. Jó szövetkezeti gazdálkodás: gazdag nyereség és visszatérítés Mosodát létesítenek a diósgyőri kohászatban A diósgyőri kohászat dolgozói az idén újabb egészségvédelmi léte­sítménnyel gazdagod­nak: a napokiban nagy­teljesítményű mosoda kezdi meg működését a gyárban. A mosodá­ban három, óránként négy mázsa ruha mo­sását, öblítését és mán­gorlását végző gép mű­ködik majd. így olcsón és idejében tudják a munkaruhákat, a gyári munkásszállások, üdü­lök, bölcsőde és: napkö­zi otthon ágy- és fe­hérneműit kitisztítani. Az új beruházásra több mint 300 000 fo­rintot fordítanak. A mezőkövesdi földművesszö­vetkezet tagjai évek óta jól gazdál­kodnak, szeretik és magukénak vallják a szövetkezetei. Büszkék szép áruházukra, melyben minden olyan szükségleti cikk megtalálha­tó, amit a szövetkezet tagjai vásá­rolni akarnak. A tagság szívesen viszi forintjait a szövetkezet bolt­jába, aminek tavaly, 1956-ban 1 millió forint tiszta nyereség volt az eredménye. Ebből a ténylege­sen visszafizethető, illetve utal­ványra beváltható nyereség közel 400 000 forint, amelyből egy-egy földművesszövetkezeti tag több-» száz, vagy 1—2000 forint erejéig vá­sárolhatott. Például Tóth Ferenc földművesszövetkezeti tag 2947 fo­rint, Juhász István pedig 2219 fo­rint értékű árut vásárolt visszaté­rítési utalványára. Ez a néhány példa szemléltetően bizonyítja, hogy érdemes földművesszövetkezeti tag- lenni, mert amellett, hogy a közös tőke egyre gyarapodik, a tagok minden évben közvetlenül is hasznát látják részvényüknek. RÓZSA JÓZSEFNÉ MÉSZÖV, propi Újabb áldozat a miskolci rendőrgyilkosok listáján 'v A miskolci rendőrgyilkosok tár­gyalását pénteken Blahota László bányász tanú kihallgatásával foly­tatták. Elmondotta, hogy Adorján Gusztáv vádlott volt az, aki hívta, hogy menjenek Miskolcra tüntetni az orosz ellen. Adorján a vádat ta­gadta. Az őrizetben lévő Novák Jó­zsef segédmunkás arról vallott, hogy A falu a Sajó folyó men-, tén fekszik. Szélső há­zai itt-ott majdnem a part szélére épültek. De a víz ve­szélyes és ravasz. Minden évben mossa, mállasztja a partot, mintha szent elhatáro­zása volna, hogy vargabetűt írva, előbb-utóbb megkerülje a falut. Ezek a há­zak nagyon öregek. Kétszer-háromszor annyi idő­sek, mint a. gazdáik. Kiszolgált, omladozó, düle- dező falú, zsúptetős, piciny ablakos régi házak. Talán a falu első házai, öregek és megbecsül­tek. A fal fehérre meszelve, alul hamuszürkével a szegély, az eresz alja pedig gondosan, figyel­mesen kitapasztva: itt-ott szölőlugas, vagy rep- kény fut neki a tetőnek. A kiskapu betéve. De belül az udvaron vigyáz a kutya: figyel, s fülel minden mozdulatra. A gazda nincs otthon. Kint van a határban, reggeltől estig. Ez a rész itt a Sajóparton a fojtóillatú bod­za- és rekettyebokrok tövében egy kicsit még a múlt. Zaj sincs, csend van. Csak a víz csobog: lics-loccs... liccs-loccs ... mossa a partot. De a másik oldalon, a falut kettéválasztó debreceni műúton túl, mintha egy másik világ­ba lépne az ember: új házak, piroscserepes, erős, ^ takaros kis házak évülnek. Egy új falu a régi faluban. Amott a múlt, itt a jelen: amott a Sajó csobog, emitt pedig két év óta vonatfütty hasítja a csendet. * A nagycsécsiektől szorgalmasabbak nincse- nek talán az egész megyében. A mezőn vannak az első tavaszi napsugárral, ahonnan csak a fagy zavarja be őket. Szántanak, vetnek. Nincs egy tenyérnyi hely parlagon. Termésered­ményeikre sem panaszkodnak, mert a föld első­rendű. Mégis a faluban ideaenkednek a belter­jes gazdálkodás bevezetésétől. Mi az oka ennek? Tóth Béla tanácstitkár lassan két évtizede keresi a titok nyitját. — önellátók vagyunk, — mondja — és ez a felfogás néha a másik végletbe csap át. Az emberek csak a saját földjükre támasz­kodnak és 3 holdas, 4 holdas, 5 holdas, 10 holdas, bagy 12 holdas szemszögből nézik a világot és a jövőt. Attól függően, hogy kinek mennyi földje is erre milyen családja van. így rendezkedik be tnindenki és szigorúan ehhez köti, ebből a látó­szögből irányítja sorsát, jövőjét. A falu lakosai NAQYCSECSI lAAA/WIAAAAAA/MWVWWWWWWWWUWUVUVWW\An J egyze lek földművelésből élnek, a község határa kielégíti az igényeket. Ragaszkodnak a földhöz és megmű­velnek minden röget. Tavasszal 17 földkártalaní­tási igényt adtak be — 78 holdat tett ki. A ta­nács 54 holdat tudott szétosztani. Arányosan, a családtagok számához mérten, s orvosolták a sé­relmeket. ji/t égis a falu arculata, s a gazdálkodók ter- melési kultúrája elüt a két szomszéd községtől: Sajószögedtől és Muhitól. Szemellen­zős, más látókörű. Egyesek szerint a nagy csécsié k félnek az újtól, idegenkednek a kezdeményezés­től. Megszokták, vérükben van a régi stílus, amit apáiktól tanultak, s ettől a hagyománytól nem akarnak szabadulni, nem akarják módosítani, fejleszteni, frissíteni. Vonakodnak a belterjes gazdálkodástól, amely számukra egyelőre még csak fogalom. Barátkoznak ugyan a gondolattal, de nem merik elkezdeni, mert nincs egy bátor ember, aki törje az utat. Megszokott, régi, sablo­nos vetésforgó szerint dolgoznak. Egyik évben búza, másik évben kukorica, a harmadik évben árpa, aztán pillangós növény, s újra kezdik elöl­ről az egészet, — a régi avult formában. Ugyanezt a rendszert alkalmazza a „Béke- harcos” néven újjáalakult termelőszövetkezet is. Jelenleg 9 tag több mint 100 hold földön dolgo­zik. A régi módszerek azonban nemhogy segíte­nék, hanem hátráltatják a nagyüzemi gazdálko­dást. Pedig a nagycsécsi földek alkalmasak, s ta­lán a környéken a legalkalmasabbak a belter­jes gazdálkodásra. A falu nyugati oldalán homo­kos, ^ könnyű talaj, borsó, dinnye és más idény- növények termesztésére kiválóan megfelélne, ők mégis búzát, kukoricát vetnek bele. A keleti oldalon, a Sajón túl öntözésre alkalmas, kiváló földtan. Egy szivattyú segítségével akár a ter­melőszövetkezet, akér az egyéniek a primőr árukból már kora tavasszal és nyár elején sok pénzre tehetnének szert. Mégis a naavcsécsiek nem tanultak, s nem is akarnak tanulni n. bul­várok példájából, akik eljöttek a mi hazánkba, izzadtak, küszködtek, dolgoztak, de új módsze­reket' alkalmazták, s 30 év alatt meggazdagod­tak, míg a magyarok itthagyva a jó földeket (köztük nem egy nagycsécsi is) Amerikába ván­doroltak egy jobb élet remé­nyében, izzadni és küszködni és 30 év múlva koldusszegé­nyen valamelyik kaliforniai , temetőbe csendesen belefe­küdni. Tóth Béla annakidején — és ma is sokat beszél erről az embereknek. Alkalmas példa volt erre a sertéshizlalás, amelyből ha lassan is, de okultak a csécsiek. A kezdeti időkben hiába be­szélt Tóth Béla, hogy oltassák be sertéseiket, nem hittek a szavának, sőt olyanok is akadtak, akik megrágalmazták és azt mondták rá, hogy az állatorvos kezére dolgozik. Csak akkor sírtak már, — s persze adtak igazat Tóth Bélának, — amikor pestis idején elhullott minden jószág. Ma már rendszeresen oltatják állataikat a nagycsécsiek. De a gazdálkodás forradalmát még ma is késlekednek megvívni. Pedig a vasút kö­zelségével kifizetődő lenne a primőr-áruk ter­mesztése. Hiszen nem egyszer bebizonyosodott már, hogy a másik hasonló adottságú községben, Hejőkereszturban egy gazda 2 hold földből és 2 tehénből több hasznot szerzett, mint Naavcsé- csen más ember 4 tehénből és 6 hold földből. Nem beszélve arról, hogy most már nemcsak a vasút, hanem a másik közeli ipari centrum, az egyre jobban épülő Tiszapalkonya is gazdag piaci lehetőséget biztosít. Gondolkodnak már ezen a nagycsécsiek. de még mindig bizalmat­lanok. Félnek az újtól és bár észreveszik, hogy elmaradtak valahol és próbálják a környékbeliek példáját követni — ekkorra azonban ezek egy lé­péssel már előbbre vannak. Pedig Nagycsécs és Sajószöged. illetve Muhi közt csak alig 3 kilomé­ter a távolság. Hí A görcsös ragaszkodás nagy földszeretetre vall. De addig amíg egy lépéssel a múlt­ban járnak, s másik lábukkal félnek rálépni a je­lenre, keveset fog változni a falu arculata Le kell dönteni az ellenállás falait, meg kell küzdeni az embereknek önmagukkal, el kell vetni azt, ami avult, s alkalmazni kell azt, ami új. ... A naptár lapjai peregnek. Uj történelmet írunk, más időket élünk. Nem járhat a múltban senkisem, mert az idő sürget és a Sajó figyelmez­tet: liccs-loccs ... liccs-loccs ... Omladozik a part. s ha nem vigyáznak, var- "" 4,7 rorüli a falut. ÖNODVÁRI MIKLÓSI látta Freimann Lajos akasztását és azt is látta, hogy egy lódenkabátos férfi a felakasztott zsebéből nagyobb összeget vett ki. Novák József beis­merte, hogy Freimann zsebében maradt mintegy háromezer forintot ő vette magához és elköltötte. Az öttagú orvosszakértő bizottság beterjesztette az áldozatokról készí­tett bonctani jegyzőkönyveket. A jegyzőkönyvek adatai szerint vala­mennyi áldozatot szörnyű módon összeverték és az „egymással konku­ráló halálokok” nem zárják ki, hogy a miskolci terroristák áldozatai fel­akasztásukkor még éltek. A boncolás megállapította, hogy a Gáti Gyula alezredes holttesteként eltemetett férfi vele nem azonos. Ezek szerint a boncolás fényt derí­tett az ellenforradalmárok egy újabb gaztettére. Az áldozat kilétét nem sikerült megállapítani. A miskolci rendőrgyilkosok tár­gyalását kedden reggel folytatják. (MTI) A kokillafogyaszlást 300 tonnával csökkentik az idén Úzdon Az ózdi kohászat gondos munkával és bevezetésével már a többszázezer forintot acélművében új eljárások múlt évben megtakarítot­tak a kokillafogyasztás csökkenté­sével. Az utóbbi hónapokban üzem­be állították a villamos meghajtású kokillatisztítógépet. Ennek használa­tával mentesítették a dolgozókat a nehéz és ártalmas, kézierővel törté­nő munkától s ugyanakkor összeha­sonlíthatatlanul gyorsabban és jobb minőségben végzik el a kokillák megtisztítását az öntecsragadványok- tól. A kokillatisztítógép, valamint a már korábban bevált eljárások gon­dos alkalmazásával az idén 300 ton­nával csökkentik a kokillafogyasz­tást. Ennek pénzbeli értéke 300 ezer forint. Az év első negyedében már 75 tonna megtakarítást értek el. A rádió közvetíti az országgyűlés szombati ülését A Magyar Rádió szombaton, má­jus 11-én 19 órától 19.52-ig a KossÄ adón közvetítést ad az országgyű­lés szombati üléséről. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom