Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-09 / 106. szám

1957. május A NEMZETKÖZI ÉLET HÍREIBŐL NYUGATI KÖRÖKBEN élénken foglalkoznak a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa jelenlegi ülésszaká­nak anyagával, amely a szovjet ipar és építés vezetésének további tökéletesítésével foglalkozik. A szerdai angol sajtó vezető helyen kommentálja az új szovjet tervet. A Yorskhire Post azt. írja: »Még nem volt példa a történelemben, hogy béke, vagy háború idején ilyen nagy átszervezést hajtson végre egy nagyhatalom.« A Scotsman azt írja, hogy kegyetlen támadás ez a szovjet ipar hibái ellen. Az an­gol lapok általában elismerik az átszervezés, nagy jelentőségét a szovjet nép számára. Vannak lapok, melyek az átszer­vezés'katonai jelentőségét hangsú­lyozzák. Például megemlítik, hogy szükség van az átszervezésre azért, hogyha Moszkvát rakéta, vagy egyéb nukleáris támadás érné, ak­kor a Szovjetunió különböző ipari területei ne függjenek Moszkvától, hanem önállóan dolgozzanak. Ki­tűnik ebből az is, hogy a nyugati körök igyekeznek a Szovjetunió, ‘minden lépésének katonai jelentő­séget tulajdonítani annak érdeké­ben, hogy indokolják saját fegy­verkezési politikájukat. A tények azonban tények. A szovjet vezetők országuk ipari fej­lesztésével vannak elfoglalva. A nyugati- vezetőköröknek pedig leg­főbb, gondjuk a fegyverkezési haj­sza. Á célok különbözősége a két rendszer lényegének különbözősé­géből fakad. ' ' " * A LONDONI RÁDIÓ HÍRADÁ­SA SZERINT MacMillan angol külügyminiszter Bonnban tárgya­lásokat folytatott és foglalkoztak Németország védelmének kérdé­seivel. A tárgyaláson katonai ta­nácsadók is résztvettek. A közlés szerint MacMillan kijelentette, hogy mindent megtesz Németor- ’ szág egyesítése érdekében. Véleményünk szerint, ha Mac­Millan Németország egyesítése ér­dekében tevékenykedne, akkor a tárgyaláson nem volna szüksége katonai tanácsadókra. Az út az egyesítéshez ’ nyilvánvalóan nem Nyugatnémetország felfegyverzé­sével vezet, ellenkezőleg: az csak akadályozza az egyesítés megvaló- . sulását. A józan néptömegek ezt már felismerték úgy Németország­ban, ■ mint; egész Angliában. Ugy- látszik MacMillan még hem jutott el eddig. DULLES LEGUTÓBBI NYI­LATKOZATÁBAN elégedetlensé­gét fejezte ki a szuezi probléma jelenlegi elrendeződése miatt és azt javasolta a nyugatnak, hogy a Szuezi-csatorna használatánál biz­tosabb, lenne az olajvezetékekén „szállítani az olajat a Földközi-ten­ger kikötőibe. E javaslat mögött persze hátsó gondolatok is rejle­nek, Egyrészt fenyegeti Egyipto­mot, hogy engedményekre kény­szerítse, másrészt az amerikai iparnak akar munkát biztosítani az olajvezetékek építésében, ugyanis a jelenlegi olajvezeték-há­.......................................................... l óza’t nem.tudja megoldani az em­lített feladatot. Francia vezető kö­rök úgy értékelik Dulles javasla­tát; lényegében azt javasolja, hogy politikai elszigeteléssel lehetne tönkretenni Nasszert, illetve Egyiptomot. A módszerek lehetnek különbözők, a lényegben azonban megegyeznek, hogy azokat a né­peket és vezetőket, akik a gyar­mati rendszer ellen lépnek fel, mint Egyiptom is, lehetetlenné kell tenni. Kihagyják azonban a számításból azt, hogy Egyiptom nem áll egyedül ebben a harcban. KOVÁCS KÁLMÁN A Himet Qema'cratikus Köztársaság neje telszajaduiásának 12. évíordu.oját ünnepli Berlin (MTI) Május 8-án ünnepli felszabadulá­sának 12. évfordulóját a Német De­mokratikus Köztársaság népe. Ez al­kalomból a köztársaság vezető fér­fiak Wilhelm Pieck köztársasági elnök, Johannes Dieckmann, a Népi Kamara elnöke, Otto Grotewohl mi­niszterelnök, Walter Ulbricht, Né­metország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára és Correns professzor, a demokra­tikus Németország nemzeti frontjá­nak elnöke üdvözlő táviratot intéz­tek a felszabadító Szovjetunió Mi­nisztertanácsához. Táviratukban szívből jöyő testvéri üdvözletüket küldik a szovjet nép­nek. Köszönetét mondanak a szovjet népnek a német szabadságért hozott áldozataiért. A Német Demokratikus Köztársa­ság üzemeiben május 8-a előestéjén ünnepi gyűléseket rendeztek, ame­lyek keretében megemlékeztek a né­met népnek a szovjet hadsereg har­cosai. vérével fogant felszabadításá­nak évfordulójáról. (MTIf A Német Demokratikus Köztái'sa­ság budapesti nagykövetsége és a Budapestén tartózkodó német keres­kedelmi küldöttség szerdán megko­szorúzta a Szabadság-téri szovjet hő­si emlékművet Németországnak a Hitler-fasizmus alól történt felszaba­dulásának 12. évfordulója alkalmá­ból. A Német Demokratikus- Köztár­saság nagykövetségének koszorúját Rudolf Helmér rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövet, az NDK ke­reskedelmi küldöttségének koszorú­ját Lore Steimer helyettes áll ntit- kár, a delegáció vezetője helyezte el. Koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán a hazánkban tartózkodó német pedagógusok is. Résztvettek a koszorúzáson a Né­met Demokratikus Köztársaság nagykövetségének és kereskedelmi küldöttségének tagjai. Jelen volt az ünnepségen a külügyminisztérium részéről Gsatorday Károly, a proto­koll osztály vezetője, Forgács Egon osztályvezető. Megjelent az ünnep­ségen V. V. Asztaíjev a nagykövet­ség ideiglenes ügyvivőjének vezeté­sével a Szovjetunió budapesti nagy- követségének több tagja. (MTI) Románia 80 éve független a török birodalomtól M A nyugatnémet hadsereg egy ezredese Röliin meggyilkolásának történetéről a van 80-ik évfordulója annak, hogy a fiatal román állam kép- viselöházá kikiáltotta az ország függetlenségét a török udvar­ral szemben. A déli Román Fejedelemség több mint négy évszázadig, Moldva pedig több mint három és fél évszázadig volt az Ottomán Biro­dalom vazallusa. A két fejedelemség az 1859 január 24-i döntéssel egye­sült, majd 1877-ben az új állam teljesen függetlenné vált. Románia függetlenségének kivívása az 1877—7S-as orosz—torok- háborúnak az eredménye, de Románia függetlenségének kivívását belső tényezők is segítették, amelyek az Oiczág gazdasági viszonyai fej­lődésének eredményeként jelentkeztek. 1875—76-ban a Dunától délre eső területeken, a bolgárok és szer- bek fellázadtak a törökök ellen. Oroszország támogatta ezt a mozgalmat. A román kormány tárgyalásokat kezdett az orosz kormánnyal, s román küldöttség, élén Bratianu-val és Kogalniceanu-val Livadeaban (Krimea) megállapodást kötött az oroszokkal, amelynek értelmében az oroszok átvonulhatnak Románia területén. Oroszország ekkor hadat üzent Törökországnak, s a Pruth folyón átkelő orosz haderőket a román lakosság mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta. A törökök ekkor megtámadták a Duna északi területein fekvő román városokat, amire a román kormány a bukaresti parlamentben 1877 május 9-én elhangzott függetlenségi nyilatkozattal válaszolt A Dunán átkelő és a Balkán felé előretörő orosz csapatokhoz csat­lakoztak a fiatal román hadsereg egységei is. A román csapatok bátran megállták helyüket a Grivita-i, Plevna-i, Rahova-i és Opanez-i csaták­ban. Szábitalan korabeli dokumentum tanúsítja, hogy a román és orosz csapatok harci testvériségét a közös áldozatok és közös győzelmek pe­csételték meg. Miután a törökök a kaukázusi fronton is vereséget szenvedtek, 1878 elején aláírták a San Stefanó-i fegyverszünetet, majd pedig a ber­lini békeegyezményt, amely kimondta a bolgár név felszabadulását, Bulgária megalakulását, valamint Románia függetlenségét. Ez az esemény rendkívül jelentős volt a román nép történel­mében. Számtalan áldozattal, számtalan hőstettel, r román csávátok a dicsőséges orosz haderők oldalán kivívták az új állam, az 1881-es Ro­mánia függetlenségét a török uralom alól. Ezeket a hőstetteket írták meg az olyan költők, mint Vasile Alecsandri, ezekről alkottak mara­dandó műveket az olyan képzőművészek, mint Nicolae Grigorescu. Ettől az időponttól kezdve Románia ismertebbé vált Európában, az 1877-es függetlenség kivívása után azonban a burzsoázia és nagy­birtokosság vezető körei az országot áruba, bocsátották idegen nagyha­talmaknak, s így Románia függő viszonyba került. Uguanókkor kifej­lődött egy új osztály is, a proletariátus, amely arra törekedett, hogy saját y~nzébe vegye sorsa, az egész nép sorsának irányítását. TPvtízedes harcok után a román nép. újra keleti szomszédjának ^ segítségével, a Szovjetuniónak felszabadító harca eredménye­ként. ezúttal a nép igazi képviselőinek vezetésével kivívta, igazi és tel­jes függetlenségét. Azóta Románia elindult a szocializmus építése út­ján és a szocialista tábor nagy családjába tartozik. München (MTI) Walter Kopp, az új nyugatnémet hadsereg ezredese kedden tanúval­lomást tett Dietrich és Lippert volt SS ezredesek bűnperének tárgyalá­sán, akiket azért állítottak törvény elé, mert a Hitler elleni 1934-es puccskísérlet idején résztvettek a „tisztogatásban” és ennek során több embert megöltek. Kopp ezredes elmondja, hogy Rohm, aki akkor a négy és félmillió főnyi barnainges náci SA vezére volt, vigyázzba állt/ amikor az 1934 júniusában rendezett vérfürdő ide­jén börtöncellájában agyonlőtték. Hitler annakidején azt állította, hogy Rohm és más SA-vezetők pucs- csot terveztek rendszerének meg­buktatására és a „negyedik biroda­lom” megteremtésére. Kopp ezredes elmondja, hogy látta, amikor 1934 július elsején re­volvert helyeztek el Rohm cellájá­ban a stadelheimi börtönben. Röhm- nek átnyújtották a Völkischer Be­obachter aznapi különkiadását is, amely megírta, hogy az állítólagos puccsot leverték. Rohm azonban, akit Hitler előző nap személyesen tartóztatott le, nem volt hajlandó agyonlőni magát. „Ekkor Theodor Eicke és egy má­sik SS tiszt lépett be a cella ajtaján és Röhmre szegezte pisztolyát” — mondotta Kopp. Eicke akkoriban a hírhedt dachaui koncentrációs tábor parancsnoka volt. Himmler egyizben „a koncent­rációs táborok apjának« nevezte •Eleket,.aki a második világháboru- ban esett el. Rohm szólni akart valamit, de az SS tiszt rákiáltott, hogy fogja be a száját. Rohan ekkor vigyázba állt, arca megvetést fejezett ki. Eicke rá- szólt társára, aki igen idegesnek lát­szott, hogy pontosan célozzon. Aztán majdnem egyszerre két lövés dör­dült el. Rövidesen a két SS tiszt el­hagyta a cellát.- Harmadik lövést nem hallottam eldördülni, de ami­kor a holttestet megvizsgáltam, há­rom sebet találtam rajta. A cella asztalán egy papirszeletet láttam, amelyen néhány szó állt, de nem mertem elolvasni — mondotta Kopp. A vádirat azzal vádolja Lippertet, hogy ő volt Eicke mellett a másik tiszt, aki lelőtte Röhmöt. Kopp Lip- pertben nem ismerte fel ezt a tisztet. Wilhelm Nötzel, Lippert egyik alárendelt tisztje azonban elmon­dotta, hogy látta Lippertet Rohm cellájából kilépni, amikor a három lövés eldördült. Eicke közölte vele, hogy »az orvosi segély tilos.« KÜLFÖLDI HÍREK NEWYORK. Sajtó jelentések, sze­rint a colombiai hatóságok kímélet­len megtorló rendszabályokkal pró­bálják elfojtani a Rojas PiniLta dik­tatúrája ellen megindult népi moz­galmat. Amint az UP hírügynökség jelenti, vasárnap Bogotában, Co­lombia fővárosában kormányellenes diáik tüntetés volt, amelyet a rendőr­ség szétzavart. A városban elrendel­ték a kijárási tilalmat, az utcákon katonái járőrök cirkálnak. Schulz, a New York Times tudósítója jelenti,' hogy Colombia fővárosát katonaság szállta meg. » GENF. Az ENSZ egyik tanácsadó bizottsága kedden elhatározta, java­solni fogja, hogy a jövő évben Géni­ben tartsanak újabb értekezletet az alomerő békés célokra való felhasz­nálásának megtárgyalására.- A ta­nácsadó bizottság tagjai tudósok, akik hét országot képviselnek. Az első »atom-értekezletet« ugyancsak Géni­ben tartották meg két évvel ezelőtt. A második értekezlet megtartására már korábban Csikágó pályázott. TOKIÓ. Mint a Reuter iroda je­lenti, az atomfegyverek betiltásáért küzdő japán tanács kedden este To­kióban elhatározta: küldöttséget in­dít az Egyesült Államokba, Angliá­ba és a Szovjetunióba, hogy tilta­kozzék a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek folytatása ellen. A küldöttségek körülbelül három hétig maradnak mindegyik ország­ban. TEGUCIGALPA. Nemhivatalos jelentés szerint kedden hajnalban a Honduras délkeleti részében fekvő Cifuentes térségében nicaraguai csapatok hatoltak be az ország terü­letére. P ÁRIZS. Szabadlábra helyezték Louis Guillermet lyoni diákot. Mint ismeretes, a diákot azért tartóztat­ták le, mert a köztársaság elnökéhez intézett levelében megtagadta Spei­del parancsnoksága alatt a katonai szolgálatot. Guillermet apja a ná­cizmus áldozata volt. P olónyi Jánosnak hívják, tizenegy éve végzi a boldogkődjfalusi isko­lásgyermekek nevelésének ne­jhez, de szép munkáját. Most ________________________ m égsem erről akarok írni, ha­’■nem arról a lelkes és fáradhatatlan munkáról, amit mint kommunista, mint az MSZMP h&yi szervezetének vezetője és a község politilcai életének irányítója végez. Szerénység­ből nem engedi, hogy személyének nagy jelentőséget tulaj­donítsunk) a község politikai életének konszolidálásában és jaz MSZMP helyi szervezetének megszervezésében. Azt mondja, nem az ő érdeme az, ami november eleje óta a községben történt. Szerénység ide, szerénység oda, az igaz­ság az, Polónyi elvtárs példamutató bátorságról, elvhűségről és áldozatkészségről tett tanúságot az ellenforradalom nap­jaiban. Ezt hangsúlyozzák az MSZMP járási intézőbizottsá­gának vezetői és erről beszélnek a helyi pártszervezet kom­munistái is. Polónyi elvtársat az ellenforradalom Budapesten érte, ahol pedagógus továbbképző tanfolyamon volt. Szinte a sze­me előtt játszódtak le a borzalmas események. Látta a cső­cselék kegyetlenkedéseit, a becsületes hazafiak megkinzatá- sát, államvédelmi sorkatonák felakasztott holttestét. Ügy érezte, tennie kell valamit. Felkereste a pártközpontot, ahol Kádár elvtárs-cgyik munkatársától tanácsot kért: mit kell tennie a kommunistáknak ebben a helyzetben? — Menjen haza a falujába — mondták neki — és szervezze meg az MSZMP-t. ha kell illegálisan is. Ez október 31-én volt. No­vember 2-án hazaérkezett Boldogkőújfalura, A községben ekkor már az úgynevezett munkástanács »uralkodott« Csesz- nyik -István élnökösködésével. Polónyi elvtárs első dolga volt felkeresni az eszméhez hű párttagokat, akiket tájékoztatott a Budapesten tapasztalt ellenforradalmi eseményekről. Ek­kor határozták cl, ha másként nem, akkor titokban szerve­zik a pártot. Nem sokan voltak, de valamennyien odaadó, őszinte hívei a pártnak, hűséges védelmezői a szocializmus ügyének. okezer kommunistához hasonlóan, ők is fellélegeztek X a munkás-par ászt forradalmi kormány megalakulásé- ^ nak és a szovjet hadsereg segítségének hírére. Meg voltak győződve arról, hogy ez az ellenforradalom végét jelenti. No­vember 10-én tartották első alakuló taggyűlésüket, ahová Cscsznyiket, a munkástanács elnökét is meghívták, hogy fe­jére olvassák bűnét, amit a néphatalom ellen ^elkövetett. Cscsznyik megszégyenülten távozott a taggyűlésről, Ezen a A pedagógus párttitkár taggyűlésen beszélték meg a további teendőket is. Elhatároz­ták, hogy minden volt MDP taggal beszélnek és felvilágosít­ják őket az ellenforradalmi eseményekről, s elhatározták: megvédik a tsz-t. Határozatot hoztak a munkástanács meg­szüntetésére is. Erről a jegyzőkönyv a következőket mondja: Követeljük Csesznyik István és társai azonnali eltávolítását. Nincs szükségünk olyan emberre, aki az ellenforradalom napjaiban három lőfegyvert ásott elő, hogy a néphatalom ellen felhasználja. Nyíltan szervezte a kommunisták elleni hajszát Dudás Jánossal, Mátyás Ferenccel, Sipeki Jánossal és másokkal. Sajnos, a járási tanács akkori vezetői ahelyett, hogy azonnal eltávolították volna az ellenforradalmi mun­kástanácsot, inkább megerősítették Csesznyiket tanácselnöki funkciójában: A község kommunistáinak, a pártszervezet kö­vetkezetes harcának eredményeképpen februárban végül is sikerült eltávolítani Csesznyiket a község éléről. Eközben a pártszervezet is megerősödött. A régi MDP tagok mellett olyan új tagok is jelentkeztek a párt soraiba, mint Hegyaljai János, aki pártonkívüli létére az ellenforradalom napjaiban éjjeleken át — jobb fegyver híján — fejszével őr­ködött és vigyázott arra, hogy a. kommunisták családjait bán- tódás ne érje. Amikor párttagnak jelentkezett, azt mondta: Most látom csak, hogy a nép ellenségei mit akartak. Ezek ellen én is mint kommunista akarok harcolni. Hegyaljai elvtárs azóta \s a pártszervezet egyik leghar­cosabb tagja, '> P olónyi elvtárs felesége is azokban, a napokban vált iga­zán kommunistává. Az ellenforradalmárok többször megfenyegették. Az egyik éjjel hatalmas kővel bedob­ták ablakukat, Á gonosz kéz, amely a követ bedobta a kommu­nista pedagógus lakásába, majdnem egy ártatlan kisgyermek életét oltotta ki. Ekkor határozta el Polónyi elvtársnő, hogy minden erejével küzdeni fog a sötét erők ellen, akik békésen alvó családok életére, testi épségére törnek. Ettől kezdve a többi kommunistával együtt aktív pártmunkát végzett, ter-r jesíztette a párt röpcéduláit, bátran agitált a munkás-paraszt kormány mellett és hirdette annak igazát. Márciusban első­kéit szervezte meg a községben a nőszövetséget, melynek az­ét<m ss lelkes vezetője, A pártszervezet Polónyi elvtárssal az élen, sikeresen megvédte a termelőszövetkeze­tet is a szétbomlástól. A szó­_____ =s. cializmus ügyéhez hú tsz tagok t ovábbra is megmaradtak a kö­zös gazdálJcodás mellett, pedig a helyi ellenforradalmi ele­mek nem válogattak az eszközökben, hogy a csoportot szét­züllesszék. Réti László elvtársnak például három hold főidet is ígértek abban az esetben, ha nem vállalja el az elnökséget a tsz-ben. De Réti elvtársat nem olyan fából faragták, aki el­árulja a párt, a szocializmus ügyét. A pártszervezet beszélt vele, hogy a tsz nehéz helyzetben van, hozzáértő, kommunista vezetőre lenne szükség és szeretnék, ha elvállalná az elnök­séget. Réti elvtárs megértette, miről van szó. Búcsút mondott a kőbányának, — ahol dolgozott — és ma már mint a tsz el­nöke, örömmel számolhat be eredményeikről. A tsz tagsága szívvel-lélekkel dolgozik, a tavaszi munkákat időben elvégez­ték és nagyon jó terméseredményekre van kilátás. Polónyi elvtárs szívügyének tekinti a tsz boldogulását, nemcsak azért, mert felesége is tsz tag — könyvelő hanem mert politikai kérdésnek tekinti a falu életében a tsz sorsának alakulását. tsz munkáját, eredményeit látva, ma már qz egyéniek is elismerően nyilatkoznak a termelőszövetkezetről. Ez érthető is, hiszen sokminden történt az utóbbi hónapoké ban a községben is. Helyreállt és megszilárdult a törvényes­ség, a hatalom helyi szerveiben a szocializinushoz hű elvtár­sak vannak, a község lakossága is mind józanabbal értékeli az eseményeket. Ma már a párt- és az állam vezetői iránti fokozódó bizalom tölti el a dolgozókat. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy nő a termelési kedv és szilárdul az állam- polgári fegyelem. A munkás-paraszt kormány iránti bizalom fokozódó erősödésében nagy szerepe van a helyi pártszerve­zet, a kommunisták jó jnunkájának, Polónyi János párttitkár elvtárs nehézségektől vissza nem riadó tevékenységének, a párt és a közösség ügye iránti lelkesedésének. helyről is üdvözöljük, mint a szocializmus ügyének bá­tor és következetes harcosát, a párt hűséges tagját, s az ifjú nemzedék egyik kommunista nevelőjét. Dolgoz­zon továbbra is soha nem szűnő lelkesedéssel és szeretettel ű- pártszervezet élén a község dolgozóinak érdekében. Érjen el mind nagyobb eredményeket szocialista hazánk felépítés séért folyó harcban. SZEMES ISTVÁN A E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom