Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-07 / 104. szám
Kfeító, 1957. május északmagtarorszAg 3 LAKÁS Ü G Kinek volt érdeke a pártegység megbontása Telkibányán A part ereje, ütőképessége, helytállása mindenekelőtt a kommunisták egységében rejlik. Miért tudott a Magyar Szocialista Munkáspárt viszonylag rövid idő alatt rendet, fegyelmet teremteni ebben az országban? Miért tudott győzedelmeskedni az ellenforradalmi erők felett? Azért, mert a kommunisták összefogtak, s egységes erővel megvalósították akaratukat. S kinek nem tetszik ez? Nyilvánvalóan az ellenségeinknek. Az tény, hogy az ellenforradalmárok a nyílt fegyveres harcban vereséget szenvedtek, de teljesen nem lettek felszámolva. Ezért most megbújva, illegálisan, minden erejükkel arra törekednek, hogy megbontsák a párt egységét, hogy szembeállítsák egymással a kommunistákat. Vajon kinek volt érdeke a pártegység megbontása Telkibányán? Nézzük csak. * Telkibányán is szépen indult ■ a párt fejlesztése. Napról- napra érezni lehetett a kommunisták munkájának hatását. Februárján, amikor már 16-an együtt voi- ak, hivatalosan is kimondták működésüket. Már az alakuló gyűlésüket is a harcosság és az egységes kiállás jellemezte. Különösen meg- nutatkozott ez akkor, amikor a rezetőséget megválasztották. A 16 kommunista egységesen Jenisevits íezső elvtársra szavazott. Öt vá- asztották meg a pártszervezet titkárának. Jenisevits elvtárs vezetése alatt egészséges pártélet kezdődött. Nem volt olyan probléma, amelyet meg. ne tárgyalt volna a kollektíva. Őszintén beszéltek a párttagok minden hibáról, minden nehézségről. Ez a friss légkör hatotta át a taggyűléseket is. Ám egyszercsak, hogy hogynem, bomlásnak indult a kommunisták sora. Külön frakció alakult Duleczki Imre köré, amely alaptalan vádakkal rágalmazni kezdte a pártvezetőséget. Ez később olyannyira elharapódzott, hogy már nemcsak ä pártszervezetben, hanem a faluban is mindenki őróluk beszélt. Duleczkiék, hogy még nagyobb legyen a vita, az ellentét, s hogy bizonygassák igazukat, egy jelentést is menesztettek a járási intézőbizottságra, melyben leírták Jenisevits Rezső és Tóth Endre viselt dolgát. Jenisevits — írták — az ellenforradalom idején tagja volt a nemzetőrségnek és a munkástanácsnak. Felleltározta a tsz vagyonát is. Tóth Endre pedig kapcsolatban állt Kummer bandájával. I lyen légkörben telt az idő, 1 amikor aztán az egyik napon az MSZMP járási intézőbizottsága kivizsgálta az ügyet. Taggyűlést’ hívtak össze, ahol bebizonyosodott, hogy Jenisevits elvtárs mint kommunista megbízatásként kapta, hogy résztvegyen a nemzetőrségben és a munkástanácsban. Ott is mint kommunista helytállt. Ami pedig a tsz vagyonának felleltározását illeti, ezt csak azért tette, hogy tudják majd ellenőrizni, mit vittek el a csoportból. — Nem volt rossz szándék abban, hogy leltárt csináltunk — mondotta ifj. Szombati Lajos elvtárs, a tsz elnöke —, mert Jenisevits elvtárs még akkor kijelentette, emlékszem így mondta: „Ha valaki bármit is el akarna vinni a tsz-ből, szóljatok nekünk, mi fegyvert is szerzünk, hogy meg tudjátok védeni, amitek van”. A Tóth elvtárs ellen emelt vádat pedig senki sem tudta igazolni. így tehát kiderült, hogy a Duleczki csoportnak nincs igaza. A járási intézőbizottság ezért felelősségre vonta és elítélte Duleczkiék viselkedését, még akkor is, ha a párt féltése vezérelte őket. * Cz történt Telkibányán, dé ez . az eset csak egy a sok közül. És most nem azt állítjuk, hogy Duleczki Imre, Rapcsák Mihály, id. Szombati László, Bartók Ilona ellenségek volnának, hiszen vala- mennyiüket úgy ismerjük, mint jó kommunistákat. Duleczki Imre maga is jó elvtársunk, éveken keresztül instruktorként dolgozott az abaujszántói járásban, de ebben az esetben hagyta magát befolyásolni a ferde információtól. Nem ismerte alaposan a helyzetet — amit a taggyűlésen be is ismert —. hiszen alig néhány hete került vissza Abaujalpárról — falujába, így akarva-akaratlanul is ártottak a pártnak. Míg ők civakodtak, s marták egymást, addig az ellenség jót kacagott, hiszen az ő érdekük volt, hogy ellentétet szítsanak közöttük. Bizonyára okultak a példából, de okulhatnak belőle mások is. (török) A. A. Szmirnovnak, a Szovjetunió bonni nagykövetének levele Adenauer szövetségi kancellárhoz Moszkva (MTI) A TASZSZ közli: K. Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja április 28-án levelet intézett A. A. Szmirnovhoz, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott bonni nagykövetéhez. Levelében azt állítja, hogy a szovjet kormánynak az NSZK kormányához intézett ezévi április 27-i jegyzéke, amely a Bundeswehrnek atomfegyverrel való felszerelésére irányuló szándékáról, továbbá atomfegyverrel felszerelt külföldi csapatoknak az NSZK területén való elhelyezéséről szól, elhallgatja a szövetségi kancellárnak a szovjet nagykövettel április 25-én folytatott beszélgetésén tett kijelentéseit. Adenauér kancellár levelében, valamint az említett beszélgetésen kijelentette, hogy a szövetségi kormánynak nincs semmiféle atomfegyvere, nem is kérte atomfegyver szállítását és hogy az NSZK minden tőle telhetőt megtett az egyetemes ellenőrzött leszerelés elérésére az atomfegyvert illetően. K. Adenauernak A. A. Szmirnovhoz intézett levelét a nyugatnémet gajtó közölte. Az alábbiakban közöljük a szovjet (nagykövetnek K. Adenauerhez intézett válaszát: Tisztelt Szövetségi Kancellár Ur! Ezennel nyugtázom április 25-i megbeszélésünkre vonatkozó április 28-i levelének vételét. Kormányom tudomására hoztam mind megbeszélésünknek, mind pedig az Ön levelének tartalmát. Ezzel kapcsolatban megbíztak az alábbiak közlésével. ön levelében kijelentette, hogy a szövetségi kormánynak nincs semmiféle atomfegyvere, továbbá nem is kért ilyen fegyvert. Ez a kijelentés egyáltalán nem teszi tárgytalanná a szovjet kormány április 27-i •jegyzékében felvetett fontos kérdéseket. Mint ismeretes, az említett •jegyzékben nincs szó arról, hogy Bundeswehrnek már van nukleáris fegyvere, valamint arról sem, hogy a szövetségi kormány már kért atomfegyvert, a szovjet kormány jegyzéke felhívja az NSZK kormányának figyelmét arra, hogy súlyos következményekkel jár a Bundeswehr atomfegyverrel való felszerelésére irányuló szándékok megvalósítása. Az, hogy ilyen szándék van, az ön' vezetése alatt, álló kormány hivatalos képviselőinek sok kijelentéséből kitűnik. Az április 25-i megbeszélésen sem Ön kancellár úr, sem pedig a megbeszélésen jelenlévő Brentano külügyminiszter úr nem tett semmiféle kijelentést arranézve. hogy az NSZK kormánya nem szándékozik a Bundeswehrt atomfegyverrel felszerelni és hogy nem engedi meg azt, hogy atomfegyverrel fölszerelt külföldi csapatokat helyezzenek el az NSZK területén. Mi több, ön és Brentano úr rámutatott arra, hogy amennyiben más hatalmaknak van atomfegyverük, akkor a Német Szö- * vétség! Köztársaságnak is kell ilyennel rendelkeznie.. Ezenkívül mind önöknek a szovjet nagykövettel április 25-én folytatott megbeszélésen elhangzott kijelentései, mind pedig az ön április 28-i levele teljesen megkerülik azt a tényt, hogy a Szövetségi Köztársaság területét rendelkezésre bocsátották a nyugati hatalmak nukleáris fegyverének elhelyezésére. A nyugati hatalmak nyíltan felhasználják a nyugatnémet területet arra, hogy egyre nagyobb mértékben összpontosítsanak ott nukleáris fegyvert. A Szövetségi Köztársaság szuverén állam. Tehát kormányának hozzájárulása nélkül nem lehet területén külföldi hatalmak nukleáris fegyverét elhelyezni. Mint ismeretes, erre a kérdésre a szovjet kormány április 27-i jegyzéke is felhívta a figyelmet. Ami a szövetségi kancellár úrnak azt a kijelentését illeti, hogy az NSZK kormánya igyekszik elősegíteni az atomfegyverre vonatkozóan az egyetemes, ellenőrzött leszerelést, sajnos, a Szövetségi Köztársaság kormánya a gyakorlatban eddigelé semmiféle konkrét lépést sem tett ebben az irányban. Mi több, a tények azt mutatják, hogy olyan politikát folytat, amely — mint a Szovjetunió kormányának jegyzéke rámutat — megnehezíti a leszerelési megállapodást. Ha az ön levelében foglalt állítások nemcsak annak egyszerű megállapítását jelentik, hogy az NSZK kormánya jelenleg semmiféle nukleáris fegyverfajtával sem rendelkezik és hogy nem kérte atomfegyver szállítását, hanem az'NSZK kormányának azon szilárd szándékát fejezi ki, hogy nem szereli fel a Bundeswehrt nukleáris fegyverrel és nem engedi meg, hogy az NSZK területén idegen hatalmak atomfegyverét elhelyezzék, akkor a szovjet kormány üdvözölni fogja a szövetségi kormány ilyen irányú döntését és megfelelő nyilatkozatát. A szövetségi kormány ilyenfajta lépésével kétségkívül komolyan elősegítené a nemzetközi feszültség enyhítését Európában és az európai népek, köztük a német nép biztonságának szilárdítását. Magától értetődik, hogy a szovjet kormány üdvözölni fogja az NSZK kormányának minden olyan erőfeszítését, amelynek célja, hogy elősegítse korszakunk , legidőszerűbb problémájának, a leszerelésnek megoldását. Azzal is megbíztak, hogy közöljem Önnel, szövetségi kancellár úr, a szovjet kormány köszönettel venné, ha április 27-i jegyzékére, amelyben kifejti a két állam biztonságának érdekeit érintő kérdésre vonatkozó .szovjet álláspontot, válaszul megkapná a szövetségi kormánv elgondolásait.” (MTI) ILLETÉKES SZERVEK / ni 31. sz. Építőipari Vállalat, Budapest. Azt kérdezik a vállalat dolgozói és mi is, hogy miért kellett Tiszaszederkényből be költöztetni a bérelszámolást és a munkaügyi osztályt. Eddig ugyanis gyorsan lehetett intézkedni a dolgozók érdekében — 380 dolgozóiról van szó —, míg az új rendelet értelmében 2—3, illetve 5 kilométert kell majd gyalogolni. Melyik az olcsóbb, emberibb és gazdaságosabb, a régi, vagy az új intézkedés. Községi Tanács, Sajókaza. A Minisztertanácsnak megvannak a rendelkezései, továbbá a szövetkezeti alapszabály is kimondja, miként kell eljárni a feloszlatott tsz volt tulajdonával. Vajon miért nem így jártak el és miért juttattak minden ellenszolgáltatás nélkül az új tulajdonqsokmak 10 kát. hold területről lóherét és 2 holdról lucernát a volt tagság rovására. Ezt kérdezi Ligárt Zoltán és mi is. Ne h ézsze'rszámgépgyár, Diósgyőr. Székely Lajos azt' kérdezi, hogy miért nem kaphat MÁV kedvezményes utazást. Már 12 éve, hogy a diósgyőri gyárakban dolgozik. Igaz nem egy üzemben töltötte le ezt a 12. évet, de olyan körülmények késztették munkahelyváltoztatásra, mint katonai bevonulás, «nniwi/wjvm nn/wnn valamint családi ügy, ami elfér a paragrafus görbéje mögött és emiatt nyugodtan lehet alkalmazni az igazságot. Ezért szerintünk jogos az utazási kedvezmény Székely Lajos nehézszerszámgépgyári dolgozónak. Miskolci Közlekedési Vállalat Igazgatóságának. Azt kérik a lillafüredié utazó kirándulók, hogy az évek óta fennálló felszállási tülekedést oldják meg. Hogyan? Úgy mint Tapolcán. Ha karám nélkül nem tudnak gondolkodni az emberek, akkor gondolkodjanak a karámban. Talán így biztosítani lehet a kultúráltabb, műveltebb felszállást az autóbuszra. Községi Tanács, Mezőkövesd. Azt kérjük, ne küldözgessék Eper Ferenc mezőkövesdi lakost egyik hivatalból a másikba, hanem rövid úto-n adják ki számára az építési engedélyt, hogy egy házzal több épülhessen fel Mezőkövesden, ezzel is csökken a tanács lakásproblémája. Termény forgalmi Vállalat, Miskolc. Az emődi állami gazdaság igazgatója és dolgozói azt kérdezik, hogy a második negyedévre mikor kapják meg a természetbeni járulékot — terményt. 1 Erre szeretnének választ kapni ők is és mi iß; a bürokrácia útvesztőjében Jogos-e Kerekes Antal sérelme ? M.iért nem intézkednek ? A z igazgató, a helyettese, vagy bármelyik vezető beosztású ember elé a múltban csak hétrét görnyedve, alázatos főhajtással közeledhetett a dolgozó — ha egyáltalán bejutott hozzá. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor nemrégiben bekopogtam Bánvölgyi Ferenc elvtárs, igazgatóhelyetteshez, a Lenin Kohászati Művekben. Ajtaja mindig nyitva, az ügyes-bajos dolgaikat intéző, sérelmeikre orvoslásit kereső dolgozók előtt. Most is sokan várakoztak rá. Itt találkoztam Kerekes Antallal, a nagykováesműhely ma már nyugdíjban lévő dolgozójával. Az üzemiben rokkant meg — élete delén haladó, szerénybeszédű, nyílttekintetű ember; Szavaiból bizakodás csendült ki, bár nagy-nagy sérelem érte. Türelme is van, de a türelem is véges, Határa mindennek van. A bürokrácia és egyes szervek eljárása jóvoltából a pohár azonban mindinkább csordultig telik már. Miről van szó? Kerekes elvtársnak a kohászat egyszoba-konyhás szolgálati lakást adott. Nem is vágyott többre. De mi történt? Az ellenforradalom idején a zavarosban halászni akaró és tudó Nagy Imre, a Nehézszerszámgépgyár dolgozója — amíg Kerekes elvtárs ebédelni volt — feltörte a lakást, Kerekes elvtárs bútorát az utcára szórta és ő maga költözött be. Ha üresen állt volna a lakás, az elbírálás jogilag is más lenne. De mert abban Kerekes elvtárs már 1946-lói lakott, az ilyen eljárást semmi másnak, mint aljas támadásnak, bűnténynek, magánlaksértésnek lehet minősíteni» És az is. Ez a Nagy annakidején munkástanácstag volt. Még korábban lakásügyi élőadó. Ezt az előnyt használta fel, hogy magának ilyen törvénysértéssel lakást szerezzen. Eleinte hivatalos mázt igyekezett adni tettének. Ö és Durucz nevű társa felkereste Kerekes elvtársat és nagyképűen kijelentette: — Ezt a lakást egy háromtagú családnak adjuk oda. (Azt szeretnénk tudni, mi köze a Nehézszerszámgépgyáinak a kohászat lakásaihoz?) Természetesen Kerekes elvtárs kereken kijelentette: — Ehhez nincs joguk. Ilyen események után törték fel Nagyék a lakást. Kerekes elvtárs illetékes helyen sürgette az ügy elintézését. Meghallgatásira viszont csak Bánvölgyi elvtársiknál talált, ahonnan erélyesen felszólították a testvérgyárat, intézkedjenek. Azoknak viszont eszük ágában sincs közbelépni. Kerekes elvtárs egészen helyesén, feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség beidézte Nagyot, aki ott kijelentette, majd hoz lakáskiutalást. Ezzel fogta magát és elment a kohászati lakásügyi előadóhoz. Fáin elvtárshoz és csalásra akarta rávenni őt. Azt kérte* — Nézz ide! Én is lakásügyi előadó vagyok, intézd el nekem ezt a kiutalást. Fain elvtárs erre minden kertelés nélkül (kijelentette: — Én ilyen ferde munkát nem csinálok. Nagy ezzel kifordult az irodából és elment a saját gyárába éa1 Durucz útján kapott is egy lakáskiutalót. (Megint az az érthetetlen, hogyan adhat a Nehézszerszámgépgyár kohászati lakásra kiutalást.) . Nagy a szemtelenségben annyira ment, hogy amikor az így szerzett kiutaló már birtokában volt, nekiállt és követelte, hogy a fáskamrát is ürítse ki, mert neki arra is szüksége van. p z az ügy még nincs lezárva. Kerekes elvtárs .többízben járt már *— illetékes helyeken, így a III. kér. tanácsnál is, ahol szintén nem tesznek kellő intézkedést. Érthetetlen, hogy ilyen esetekben is elnézőek egyes helyeken, ahelyett, hogy keményen fellépnének a törvény- sértőkkel szemben, és. haladéktalanul orvosolnák a jogos sérelmeket; Reméljük, az intézkedés nemsokáig késik. (tóth) Egy szerencsés kimenetelű szerencsétlenség A megyaszói állami gyermekvédő otthon gépkocsivezetője, Tóth Lukács, az általa vezetett három és féltonnás tehergépkocsijával Szerencsen volt (Szolgálati úton. Visszafelé menet betért a monoki határban lévő gyermekek táborához, ahová éppen kapóra ment. A rossz, hideg idő miatt felkérték a gépkocsi vezetőjét, hogy a gyermekeket szállítsa haza az otthonba. Tóth Lukács eleget tett a kérésnek, de közben többszörösen megsértette a KRESZ szabályait. Személyszállításra alkalmatlan állapotban, rögzített, ülések és szállítási engedély nélkül 58 személyt szállított. A teherkocsiban hátul 52, * a vezetőfülkében pedig 6 fő, három gyermek és 3 felnőtt helyezkedett el. A szabály ellen vétett akkor is. hogy fáradtan vezette kocsiját, mert az elő2ő éjszaka szolgálati úton volt, utána nem pihent. E körülmény volt az, mely a balesetet előidéző ok lett. Menetközben Tóth Lukács a kimerültségtől elszenderedett a /ólán mellett, mire észrevette magát, a menetirány baloldalán lévő árokban kötött ki. Súlyosabb, vagy halálos kimenetelű tömegszerencsétlenség nem történt. A gépkocsi sebessége normális volt, az árok keskeny, emiatt felborulni nem tudott. A valóban szerencsés kimenetelű szerencsétlenségnél csupán egy gyermek szenvedett 8 napon belüli kisebb sérülést, a többi kisgyermek épségben maradt. A közlekedési rendőrség a helyszíni vizsgálatnál megállapította* hogy a balesetet Tóth Lukács gépkocsivezető gondatlansága okozta. Ellene a bűnvádi eljárást megindította. A gépkocsivezetők okuljanak Tóth Lukács esetéből. Diósgyőrött gimnázium nyílik az üzemi A művelődésügyi miniszter legújabb rendelkezése alapján 1957. szeptemberétől a diósgyőri Kilián György ált. gimnáziumban új osztály nyilik, a gimnáziumban továbbtanulni akaró, felnőtt dolgozók részére. Felvételre jelentkezhet minden dolgozó, aki 17. életévét betöltötte és az általános iskola VIII. osztályáról (vagy ennek megfelelő végzettségről) érvényes bizonyítványa van. dolgozók részére A gimnázium négy éves. A tanítás a hét négy napján (szerda és szombat kivételével), a délutáni, illetve esti órákban történik. Az üzemektől és vállalatoktól a beiratkozott hallgatók tanulmányi segélyt és vizsgáik alkalmával tanulmányi szabadságot kapnak. Beiratkozni lehet május 10-től kezdve a diósgyőri Kilián Györ^v ált. gimnáziumban. (Kiss tábornok utca 42. Telefon: 21—256). Március A borsodmegyei általános és középiskolák diákjai március végéig több mint 648.000 forint értékben vásároltak iskolai takarékbélyeget. A megve iskolái közül legeredményesebben az alábbiak takarékoskodtak: A kislétszámu iskolák sorában Sajóecseg a legszorgalmasabb, itt a növendékek március végéig 77.02 forintos átlaggal dicsekedhetnek. Kisbarcán 62.12, Szászfán 60.58, üpponyban 59.20, Bódvalenkén 45.75 forint az egy főre eső átlagbetét. A középlétszámu iskolák csoportjában messze megelőzi a többit a harsányi iskola, itt egv-egy növendék 46 forintot tett félre a nyári szünidőre. Tiszatarjánban 36.80. Karcsún 36.70, Sajóvelezdcn 31.56 végéig forint az egyénenkénti megtakarítás. A nagylétszámú iskolák sorában egyedül a miskolci XII. sz. Mali- novszkij úti iskola ért el jó eredményt, egyénenkénti 30.05 forintos átlagot és ezzel országosan a második legjobb a takarékossági versenyben. — Vasárnap délntán a Lenin Ko* ii ásza ti Művek Bartók Béla művelő* dési házában, többszáz édesanya és evermek részvételével rendezték meg az anyáknapi ünnepséget. A nő- tanács nevében Kamme) Lajosné, a nőtanács városi titkára köszöntötte az édesanyákat áldozatos munka* jukért. Az ünnepség keretében több* száz édesanyát megjutalmaztak^
