Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-05 / 103. szám
L Vas&p&m. 1953 május 5 f&ZAKMAGYARORSZÁG 5 EGY RAZZIA lAiWLSAGAl.. Elöljáróban csak annyit: a razzia, vagy másként nevezve, váratlan, rajtaütésszerű igazoltatás már nem ismeretlen Ózdon sem. Rendőrségünk több esetben alkalmazta azt az utóbbi időben és ilyenkor több szökött rab, bűnöző és prostituált nő is „hurokra” került. De emellett agy-cgy razzia komoly betekintés is városunk erkölcsi életébe. Az előző razziák városunk egyik veszélyes jelenségére, a fiatalkorúak szervezetére és erkölcsi életére egyaránt káros szeszesital fogyasztás veszélyére is felhívták a figyelmet. Az elmúlt szombaton este is volt egy ilyen razzia. Rendőrök és karhatalmisták járták sorra a szórakozóhelyeket, mindenkit igazoltattak és aki személyazonosságát igazolni nem tudta, vagy más szabálytalanságot követett el, azt gépkocsikkal a rendőrségre vitték. Itt, a bűnügyi osztály dolgozói sorra kihallgattak mindenkit, s akinek tisztázódott az ügye. azt elengedték. Ebből a kihallgatásból okulásképpen olvassanak el egy párat. — Neve? — L. Tibor. — Miért nincs személyazonossági igazolványa? — A másik kabátomban felejtettem. — Hol dolgozik? — Jelenleg sehol. — Mióta? — Egy-két hónapja. — S azelőtt hol dolgozott? — Csernelyben voltam pásztor. — Mióta? 4 — Januárban szólt a bátyám, hogy Segítsem ki. — Azelőtt hol dolgozott? — Alkalmi munkából éltem. Rohamozni jártam az aszfalt-útépítőkhöz. — Tehát nincs állandó munkahelye. S miből él akkor? Miből tartja a családot, maga nős ember. Két gyermeke is van. Miért nem próbál állandó munkahelyet szerezni magának. Mióta űzi már ezt a csavargó mesterséget? — Amióta katonaságtól„ leszereltem, ez 1953-ban volt. — S qztóta ilyen alkalmi munkából tartja a családot? — Nem élünk együtt. Külön váltunk. — S a gyermekeknek mennyit kell fizetnie? — Havonta 340 forintot kéne. — Most már értem. Ezért nincs hát magának, állandó munkahelye, hogy ne kelljen fizetnie. És a gyerekeket tartsa, aki akarja. Munka nélkül. ám nem lehet megélni. Ahhoz, hogy valaki munka nélkül élhessen, lopni, csalni, vagy rabolni kell. Na, menjen csak ki a folyosóra, gondolkozzon egy kicsit. A következő napon testvérei is helyeselték a közveszélyes munkakerülő felelősségrevonását. • Fiatal, pelyhedzöállú fiú, K. Sándor lép a vizsgáló tiszt elé. Lábán dupla gumitalpú cipő. Öltözéke csőnadrág és zakó. Az egész fiatalember nem több, mint 16 éves. de öltözéke egy 20 évesnek is dicséretére válna. — Tudja-e ön, hogy nyilvános szórakozóhelyeket 18 éven aluliaknak látogatni tilos, és szeszesitalt számukra nem szabad kiszolgáltatni? — Tetszik tudni, az úgy volt, hogy klubdélutánt tartottunk és hazafelé menet megszomjaztunk, aztán bementünk szódavizet inni a Hungá'-1 riába. Én különben is hegedülni tanulok és be szoktam menni a zenekart hallgatni. — De ön szeszésitalt fogyasztott $ ez a kocsmázás ilyen fiatal korban a legveszélyesebb. Mi azt szeretnénk, ha önből művelt, becsületes, kultúrált ember nevelődne. Szülei otthon nyugodtan vannak, hogy jó helyen van, tanul. Tudom, most adna egy-két pofont az édesapja, ha itt volna. Küldje csak be a másik két barátját is. Ugyancsak két pelyhedzöállú emberke lép be. B. Tibor és N. Béla. Ők is a Hungáriában ,,szóra- koztak”. Tizenhat-tizenhét évesek. A fiatal életre káros kocsmai látogatásról hosszú lelkigyakorlatot tartanak nekik. Aztán a bűnügyi osztály vezetőjével külön szobába mennek, fejmosás következik. Valószínű, hogy máskor nemigen mennek a Hungáriába fröccsözni. Elgondolkoztam. Mennyivel kevesebb bűnözővel gyűlne meg a baja a társadalomnak és a bűnügyi osztálynak, ha a lejtőre lépett fiatalurakat idejében észheztérítenék, mint most is. m H. Piroska tizenhét éves lányt Ugyancsak a Hungáriából kisérték be, — Mit keresett maga 17 éves létére nyilvános szórakozóhelyen, férfiak. társaságában? — Kéremszépen én a nővéremmel és a vőlegényemmel voltam. — És mit keresett akkor mások társaságában? Tudnak rólg a szülei, hogy hol jár. amikor hazulról eljön? Amíg így beszélgettek, az apa is megérkezik. — Kérem, a maga lánya még kiskorú és nyilvános helyekre jár. Helyesnek tartja maga ezt? — Hát úgy van ez kérem, hogy... i— Igen. vagy nem? — Nem. De tetszik-e tudni, hogy nem von van már, mint régen, a mi gyerekkorunkban. Ma a fiatalok már fejletteknek tartják magukat. — Hogy volt a maga fiatal korában? Elengedték a szülei, ahová magának tetszett? — Nem. Azt nem kérem. Nagyon jól emlékszem arra, hogy egy évben csak egyszer kaptam egy koronát és az már nagy dolognak számított. De azt is csak a búcsún költhettem el. Ezt kikötötte apám. — Na látja. A jót ebből most is hasznosítani kell. Jegyezze meg: kiskorú gyermeke minden Lépéséért a szülő felelős. — Igenis. — Elmehetnek, itt a személyazonossági igazolványuk is. De aztán ezután jobban vigyázzon a gyerekére! — Vigyázni fogok. Köszönöm a segítséget. • ■S. Gézáné és K. Ferencné barátnők, a cukrászdában fagylaltoztak munkaidő alatt. — Csak egy fagylaltért ugrottunk ki és alig mentünk be a cukiba, jöttek is a karhatalmisták és rendőrök és bekísértek. — Mondja, maguknál a VKV-nál csak úgy ott lehet hagyni a munkahelyet? — Csak egy fagylaltot akartunk venni. Különben még visszamentünk volna, mert a szatyrunkat a Sárli- telepen hagytuk. (Kis ártatlanok, persze arról nem szívesen beszéltek, hogy megfürödve és átöltözve hagyták el munkahelyüket, tehát órákkal korábban otthagyták az üzemet.) — Jól nézne ki ez az ország, ha mindenki akkor hagyná ott a munkahelyét, amikor akarná. Nem gondolják, hogy ez törvénybe ütköző dolog? Még egyszer elő ne forduljon, mert súlyosabb következményei lesznek. * Egy totálrészeg, kissé alacsony termetű, barna fiatalember kihallgatása következik, de emlékezőtehetsége nem szuperál. A III. kerület egyik italboltjából hozták be. Mindent kirakatnak vele a zsebéből. Igazolványokat, összegyűrött papírdarabokat és 80 valahány forintot tesz az asztalra. — Hol a többi? — Ott van mind, csak három pohár bort fizettem. Felváltottam, mert kellett az aprópénz. — Mennyinek kell lenni az összes pénznek? — Száztizenhárom... meg valamennyi. Háromszázból elveszek tizenötöt ... Megvan az mind, meg kell lennie. — Ember, ma fizetés volt, hol a többi pénze, hol ivott? — Én csak három pohár bort ittam. — Na és hol a személyazonossági igazolványa? — Nekem nincs, nem is volt. — Ne vicceljen. — Komolyan beszélek, én nem is csináltattam. — És m.aga több mint három év óta személyazonossági igazolvány nélkül él? Hol dolgozik? — A durvahennermű gépüzemében lakatos vagyok. — Mikor kell menni munkába? — Hétfőn reggelre. — No, addig ki fogja magát aludni itt és beszélgetünk. Tisztázzuk majd a pénzt és a személyi igazolványt is. — B. Sándor, mit keresett ön Ózdon, amikor Budapesten lakik? — A mutert jöttem meglátogatni. — Kicsodát? Nem az édesanyja az magának? — De igen. — Akkor amiért felnevelte, megérdemli. hogy így szólítsa. Na és a kocsmában akarta az édesanyját meglátogatni? — Nem. hanem megszomjaztam és betértem egy fröccsre. — De ön még 17 éves sincsen. A fiatalkorúak szeszesital fogyasztását tiltja a törvényünk. Hol dolgozik? — Budapesten az Orion Rádió és Villamos Vállalatnál vagyok segédmunkás. — Édesapja? — TÜZÉP vezető. — Édesanyja? — Itt Ózdon a Béna-féle épületben, az adrémában gépkezelő. ;— Gombolja ki a kabátját és tegye fel a kalapot. Az emeletes gumitalpú cipő. a csőnadrág, a térdig érő zakó, a női alakokkal díszített mámba nyakkendő s a feltűnően széles karimájú, rikí- ■tószínü kalap ijesztően hatolt. — Látja, ez az öltözködés is helytelen. Annyira szélsőséges, hogy az egész jellemére kihat. A felöltő, az finom dolog, de a többi... No, nem azért mondjuk, hogy mi bele akarunk szólni abba. hogyan öltözködjön. de a helyes öltözködésre is kötelességünk felhívni a fiatalok figyelmét. VÉKONY SÁNDOR Májusi vers Zöld selyemruha a rét, gomb rajta a < zrju nép — fényes apró gombsereg. — S ezergombos zöld ruhába lusta asszonyok módjára roppant földek fekszenek. Harmat hull a zöld ruhára csillogtatja nap sugár a — mennyi ék, kincs szerieszét.. Oly szép, hogy a Nagy Természet forró szerelemre ébred s virágokkal borítja be kedveséti [Hattal és illat nélkül sárgul, piroslik és kékül Tavasz ezer hírnöke. Köztük lassú méltósággal gólya áll — csakúgy féllábbal “ s gondolkodik: lépjen-e? Mintegy huszonöt személyt hallgattak ki, kiskorú fiatalokat intettek a jóra, szülőknek segítettek a gyermeknevelésben, a munkahelyet önkényesen elhagyókat vontak felelősségre, közveszélyes munkakerülőt vettek őrizetbe, s pénzétől megfosztott ittas embert józanítottak ki. Mindez a bűnügyi osztályon történt, mert ezen osztály dolgozóinak nemcsak a bűnüldözés a feladata, hanem a bűnök megelőzése is. A bűnözés megelőzésének ez a formája még mindig jobb a bekisérteknek akkor is, ha ez egy kissé kellemetlen. — németh — (Megjelent az Ózd és Vidéke legutóbbi számában.) RÓLUNK MÉG NEM ÍRTAK... A miskolci István malom ki- szerelő üzemrészlegében dolgozik 18 fiatalabb, idősebb leány és asszony. Gyors kezekkel a háziasszonyok ’által jólismert kilogrammos zacskókba csomagolják a finom fehér lisztet, innen kerül a kereskedelmi boltokon keresztül szennyeződésmentesen a fogyasztókhoz. Az. aki az István malom kiszerelő üzemrészlegét keresi Lei. nem kell azt, kérdeznie, hogy megy a munka, mert meggyőződhet arról, hogy egy-egy csomagoló asztal mellett öt fehérköpenyes nő dolgozik, egyik a finomlisztet kanállal a papírzacskóba rakja, a másik méri, harmadik csomagolja, negyedik a csomagolt lisztet leragasztja, az ötödik nagy papírzsákba rakja. Mindez körülbelül addig tart, amíg az olvasó a munkafolyamat leírását elolvassa. Hogyan teljesítik a tervet — kérdezzük Labban.cz Kálmánnál, aki négy éve dolgozik az üzemben, s ahogy munkatársai mondják, a leggyorsabb a keze, vele csak Szemere Lajosaié veheti fel a versenyt. Pontosságban bizony néha ő kerekedik felül. »-Mióta órabérben dolgozunk, azóta is állandóan túlteljesítjük a tervet. Azelőtt, amikor teljesítménybérben ment a munka, akkor is túlteljesítettük, de mégsem írták meg az újságban, hogy mi hogyan dolgozunk.-« Valamennyi dolgozó ugyanezt mondja. A tervet rendszeresen túlteljesítik. Naponta egy-egy brigád (egy brigád öt főből áll), 50 mázsán alul alig csomagol be kevesebbet, inkább többet. Az üzem igazgatója is nagyon meg van elégedve a munkával. Elmondotta, hogy volt időszak, amikor emberfeletti munkát végeztek, az ellen- forradalom ideje alatt is állandóan, becsületesén dolgoztak. Hogy vannak megelégedve a bérezéssel? — kérdezzük tovább. J7 lmondják, hogy a jelenlegi J időbérezéssel meg vannak ugyan elégedve, de ki mellette, ki ellene van a teljesítménybérezés bevezetésének. Azonban mindany- nyian jobban szeretnék a teljesítménybér bevezetését, mert a tervet: ugyan túlteljesítik, de a túlteljesítés után nem kapnak semmit. Viszont attól is félnek, hogy a teljesítménybér bevezetésével esetleg állandóan emelni fogják a normát. A munkaverseny hivatalosan a május elsejei napok előtt indult be. De minden hivatalos verseny beindítás nélkül is folyt a brigádok közötti egészséges vetélkedés. Nem kis büszkeséggel mondotta Lab- bancz néni, hogy az ő brigádjukat Kádár-brigádnak nevezték. A versenyre kihatással volna, ha az üzem vezetősége a szakszervezettel együtt sürgősen nem adná meg a megnyugtató választ az időbér és teljesítménybérnél felvetődő vitákra, nyugtalanságokra. A kiszerelőüzem részlegében csupán arra kértek, írjunk munkájukról, munkájuk eredményeiről. Az utólagos jóvá-» hagyásukkal engedjék meg, hogy az időbérben és teljesítménybérben felvetett aggodalmaik mellett még egy kérdésüket felvessem és ennek rendezésére az üzemvezetőség éa a szakszervezet figyelmét felhívjam. Többen felvetették, hogy gyakori a megbetegedés. Különösen sok a f elf ázás. A lisztpor is megszállja a belsőrészeket és több esetben előfordul megerőltetés is. Az üzem vezetőségének, a szakszervezetnek nem ártana jobban gondoskodni az egészségvédelemről. A munkahe’ - túl huzatos. A jelenlegi szellőzőberendezés sem biztosítja a levegő tisztaságát. Azt sem ártana figyelembevenni, hogy amíg egy munkás egv; -re csak egy kilogramm súlyt emel fel és tesz odébb, de egy nap 50 mázsát, vagy ennél többet kell megemelni, odábbtenni, rimérni. becsomagolni* A termelést, szállítást végző élmunkás Sisa Andrásné pedig naponta 150—160 mázsa lisztet szállít el a termelés helyéről a raktárba, vagy a közvetlen szállító kocsira. Ez erős férfimunkát is megkövetel. Ügy vélem.. hogy az üzemrészleg női dolgozói kívánságát teljesítjük, amikor megírjuk munkájuk eredményeit, igaz, hogy későn, — de mint ahogy a közmondás is tartja: jobb későn, mint. soha. Ne haragudjanak azért pedig, ha esetleg többet is írtunk annál, amit kértek. V. h Az iskolaigazgatókat érdekli Az elmúlt évekhez hasonlóan 1957« ben is biztosítani kívánja az Országos Cirkusz Vállalat a tanulmányi kirándulásra vagy az ipari vásárra Budapestre érkező vidéki iskolák tat nulói részére a Fővárosi Nagycirkusz és a Majakovszkij Színpad előadásainak kedvezményes áron való megtekintését. Az érdeklődő iskolák igazgatói forduljanak az Országos Cirkusz Vállalat szervezési osztályához, Budapest VI., Nagymező utca 49* Telefon: 122—181, 315—300, ahonnan részükre tájékoztatás céljából megküldik a propaganda anyagot. A felesége nem* szól, lassan már megőszül mellette. Öt dühíti most ez a szótlanság: — Az Uristenil! Mit gyászolsz? A ravatal jut eszembe, ha vádnézek. És bömböl, bőg a hangja, földre- tapossa vadonatúj kalapját, amit tegnap vett. Miért is nősült meg, tönkretette az életét. e mert csak nagyszájú s váló- gatás nélkül lelkesedik mindenért és fel indul mindenen, másnap nekiront a házmesternek, mert egy rossz szót szólt a feleségeink. Az, hogy goromba leveleket írkáJ a rádiónak, az újságoknak, lehülyézi fia tanárját, amiért rovót adott, a fiának magyarból, hogy mindig soknak tartja a villanyszámlát, és a? asztalt veri a MIK-nél. mert szerinte nem jól állapították meg a lakbért és minden más egyéb hozzátartozik napi életéhez. Ilyen az alaptermészete. De azért mert végeredményben még a légynek sem árt, mindenki aki ismeri, jó embernek tartja. Meglehet. Sorsa azonban mégis drámai, végzetes, meghatóan tragikus, mert ott leheli ki életét, ahol kisded és grandiózus játékait eljátszotta, az utcán* Télen ugyanis, amikor csúszóssá válik az út és ő nagybátran, pipiskéivé illeg a járdán, elcsúszik egy jégdarabon. Fejét a kemény betonba veri; De ösztöne utolsó erejével még felemelkedik, kinyitja a száját. A ddig ordít szegény, amíg ^ részeg utcaseprő hókon nem vágja a seprőnyéllel. S akkor holtan terül el a fnacska- köveken. PATAKI DJ iiin iimiiTi mi WMiitiiTll Ilii mi Mlllll I Ilii imillllllllllllll III mil I llllll I ttllllllMiillllllllil<ll{lil>ililiilinililUlMltllllll1JllllllllllllilllllUlllllHIIIMUH<lllilllHIIIHIilIMIIIIIIIlllllllillI>llllllIlllllllllllil>iv ülsejét nem lehet leírni, mert nincs semmi különös ismertető jele. Általában — első látásra — rendes embernek látszik. Talán mégis arról lehet megismerni a legjobban, hogy összeráncolt szemöldökkel jár és villogó éberséggel lesi mindig az utcát. Mert lármás, igen változatos élete úgyszólván az utcán zajlik le. Ha a villamos egyszeiTe nagy zökkenéssel megáll, ő az, aki nyálázó szájjal szidja az áramszolgáltatót, mert mindig zárlatot csinálnak és nincs villany. Mikor megtudja, hogy a kalauznő idő előtt csengette le a villamoskocsit, s egy fiatalasszony lecsúszott a lépcsőről, elesett, öles ugrásokkal rohan a földön fekvő nőhöz.' Karonragadja, s leporolja a szoknyáját és megkérdi: — Történt valami baja, asszonyom? S remeg a felindulástól. A felháborodás forró hulláma mái* a hangszálait égeti, de hallgat, egyelőre vár, mert még kicsi a csődület. S csak akkor kezd ordítani, őrülten hadonászni. amikor a vezető el akarja indítani a kocsit. — Mit csinál maga, szerencsétlen? Álljon meg! Ember maga? Micsoda arcátlan pimaszság! Ennek a nőnek csontrepedése van! S olyan lármát csap. hogy az egész utca összeszalad. Lecsirkefogózza, gazemberezi a vezetőt, meg a kalauz- nőt, gyilkos bitangnak nevez minden járművezetőt, akik közül szerinte nem ártana már egyszer néhányat megíincselni. Hisztérikus rohamában artikulátlan hangon üvölt s félórára leállítja az egész forgalmat. O amikor egy balesethez érkev-* zik?! Halálragázolt a teherautó ,egy embert. Meglátja a csődületet, az áldozat már jó tízperce fekszik a kövezeten. Hallja, hogy már nem él, s tajtékzó őrület vesz erőt rajta. Tépi magáról a ruhát, úgy uszítja a tömeget. Ócsárolja a közlé- kedést, szidja a rendőrséget, amiért tehetetlen a gázolókkal szemben, hibáztatja a bíróságot, hogy nem akasztatja fel az ilyen sofőröket. S mikor a rendőr megérkezik, ő már ott áll a holttest mellett véres kézzel. Benne áll az áldozat vérében. Ö az első, aki tanúnak diktálja be a nevét, mert látta, hogy történt a szerencsétlenség. De nem bízik még a rendőrben sem, noteszt, ceruzát vesz elő. felírja az autó számát, megkérdezi a rendőr nevét és a rendőrségi kocsi számát is felrója a papírra. Vérgőzös szemmel harsogja, hogy a tárgyaláson ő is ott lesz, majd megmutatja, mert ez a piszok sofőr — ő látta — direkt akarattal, ajjas szándékkal gázolta halálra a szegény, szerencsétlen embert. És a sofőr, aki most kivételesen tényleg nem oka a balesetnek, elsápadt arccal tátog a rendőr mellett — s amikor dadogva megszólal, a macskakövek fia, öklét emelve fojtja bele a szól* — Még szólni mer? Maga gyilkos! A tömegből öklök emelkednek a levegőbe és vészjóslóan csillognak a szemek. Látja, hogy a jelenet tetőfokára hágott, összehúzza magán kabátját, ránt egyet vállán, s a rendőrrel mégegyszer felíratja a nevét és fejét magasra csapya, flegma eleganciával tovább lépked. I gén rugalmas, tevékeny ember. ■ Ott van mindenütt, ahol hisz- tériázni. őrjöngeni, színészkedni lehet. Ö az utcák hőse. a nagylelkű Don Quijote. Ol'élia és Jágó, övé az utca minden főszerepe. Ájulásnál is rendelkezik, utasítgat. — Emberek, ide! A karját emelje! Gyorsan vizet! Máskor: — Itt voltam. A kél szememmel láttam mindent. Szaladjon, telefonáljon mentőkért, mert elvérzik. Otthon sem esik ki szerepéből, lépi a haját odahaza is. Legelőször a lárma, a zaj ellen van kifogása. Olyan ez a lakás, mikor az ember hazajön fáradtan, mint az utca. Zúg tőle a feje. Megbolondulhat itthon az ember. Neki csönd kell. mert nem tud írni. Lírai lélek. Dolgozik is valamelyik vállalatnál, talán kalkulátor. És mert a gyerekei jókedvűen hancuroznak, azzal fenyegeti meg a feleségét, hogy elmenekül innen, itthagyja a családot, inkább albérletbe megy. Mikor a csend nyugtalanítja, ilyenkor kifakad: — Borzalmas egy állapot! Mintha kriptába jönnék hazát „AZ UTCÁK IHIÖSIE
