Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-04 / 102. szám

Szombat, »57. muftis ¥.

flSZAKMAGYARORSZÄG

f*

Mit jelent a gépállomások önállósága?

A gépállomások: előzőleg a 'költségvetés 'keretében folyó gazdálkodásuk során jelentős eredményeket értek el a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében, a gépi’ agrotechnika elterjesztésében, a falu szocialista átalakításában. E gazdálkodási formának hátránya volt, hogy az anyagi érdekeltség hiányában nem érvényesültek megfelelően a gazdaságosság szempontjai. A gépállomásoknak ezért át kellett térniük a magasabb színvonalú, önálló vállalati gazdálkodásra. Ehhez azonban olyan jogokat kellett kapniuk, hogy a munkástanácsokra támaszkodva, a tanácsok végr eh aj tóbizot tsá ga in ak

hatósági felügyelete és ellenőrzése alatt — mint minisztériumi vállalatok — a helyi körülményeknek megfelelően fokozottabb önállósággal lássák el feladatukat. Ezt a lehetőséget a forradalmi munkás- paraszt kormány 1026—1957. (III. 2.) számú határozatában biztosította számukra.

A gépállomások gazdasági önállósága azonban a jövőben sem csökkentheti — mint ahogy ezt a fent említett határozat is kimondja, — a gépállomásoknak a tsz-ekben végzett munkája, a tsz-ek segítése iránti gazdasági és politikai felelősségét, sőt az egyénileg dől-* gozó parasztok gépi munkával való megsegítése iránti felelősségét sem.

A gépállomások új gazdálkodási rendszere, önállósága tehát helyesen úgy értelmezendő, hogy egyrészt a gazdálkodás tekintetében kapott nagyobb lehetőségek alapján országosan fedezniök kell saját bevételeikből kiadásaikat, sőt bizonyos nyereséget is el kell érniök, másrészt maradéktalanul eleget kell tenniök az egész mezőgazdaság termelésének fejlesztésében és a mezőgazdiaság szocialista átszervezésében reájuk háruló feladataiknak.

Szükséges ezeket az elvéket hangsúlyozni, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy gyakorlati megvalósításukban, sőt elvi értelmezésükben is', még mindig igen sok zavar van. Kezdetben -például a gépállomások többségénél olyan szemlélet alakult ki, amely a minden áron való gazdaságosságot, a mezőgazdasági termelés fejlesztésétől elszakított önállóságot hirdette és akarta a gépállomások gyakorlatává tenni. A gépállomás főtevékenység nek rovására a kisegítő üzemágak túlzott fejlesztésére vették többek között az irányt. Volt például olyan gépállomás, amely homokbányát akart nyitni, vagy olyan, amely nagyobb memy- nyisógű tartalékföld területen önállóan akart gazdálkodni. Az önállóság helytelen értelmezése miatt szinte teljesen megszakadt a gépállomásoknak a tsz-ekkel való egészséges kapcsolata*

JV apjainkban pedig, amikor rendelet is szabályozza, hogy a gépállomások fő feladata továbbra is. a mezőgazdaság és elsősorban a tsz-ek gépimunka igényének maximális kielégítése, hogy a kisegítő üzemágból származó bevétel nem számítható bele az önköltségbe, szinte minden gépállomás elvetette a kisegítő üzemágak gondolatát. Ez a . gondolkodás és gyakorlat szintén nem nevezhető egészségesnek és hasznosnak, mert hisz az alaposan átgondolt, jól megszervezett, a főtevékenység rovására nem menő kisegítő üzemágaknak a gépállomásokon megvan a maguk nem is kicsi, hanem nagy jelentősége. Nagy jelentősége van azért, mert a gépállomásnak, mint sajátosan egyoldalú mezőgazdasági üzemnek a bevételt biztosító munka lehetősége teljesen a mezőgazdaság idényszerűségéhez alkalmazkodik. Ez azt is jelenti, hogy a gépállomásnak egész évi bevételét a fő-, tevékenységéből 150, maximum 180 nap alatt kell a traktorosok munkáján keresztül biztosítani. A gépállomások pedig olyan gyakorlatot nem folytathatnak — éppen a jól képzett, szilárd traktoros törzsgárda kialakítása miatt —, hogy az egyes kampányok -közötti, úgynevezett holt szezonban és télen nem biztosítanak traktorosaik részére munkát, illetve időszaki munkásként alkalmazzák majd őket. Ha pedig a gépállomás a traktorosokat a kampány időszak közötti és téli napokban gépjavítási, vagy más belső munkákra alkalmazza, ez bizonyos üzemenbelüli munkanélküliséghez is vezet — mert az állandó műhelymunkások mellett nincs szükség a 150—180 napon felüli traktoros munkaerőnek a gépjavításba való teljes bevonására — az így kifizetett munkabér fölöslegesen fogja növelni a gépállomás ráfordítását, következésképpen az önköltségét, végső soron a gépállomás által végzett munkák díjtételét.

> Gyakran találkozunk tanácsi vezetők és tanácsi dolgozók körében olyan véleménnyel, hogy nem volt helyes a gépállomásokat a költség- vetési gazdálkodásból kivonni, nem kellett volna azokat önállósítani. Igaz, a gépállomások munkájában az önállóságra való áttéréssel egy- időben és után voltak és jelenleg is vannak még bőven hibák. De ezek a hibák az esetek döntő többségében az önállóság már fentebb említett félreértelmezéséből származó módszerben! hibák, amik — bár szükséges bizonyos idő, hogy a vezetők megfelelő tapasztalatokra tegyenek szert — kiküszöbölhetők. Nem helyes és nem lehet tehát az említett hibák miatt magát az önálló gazdálkodást támadni, mert az elvitathat atlanul maga- sabbrendű forma, mint az előző volt. Magasabbrendű és jobb, mert

biztosítja az anyagi érdekeltséget, takarékosságra, megfontoltabb, észszerűbb gazdálkodásra, színvonalasabb vezetésre ösztönöz. Ebből pedig mind az egész népgazdaságnak, mind a mezőgazdaságnak anyagi haszna származik. Nem az Önállóságot kell elvetni, hnem az önálló gazdálkodási módszerekben előforduló hibák kiküszöböléséhez kell a gépállomások vezetőit és dolgozóit megfelelő elvi és gyakorlati útmutatásokkal hozzásegíteni.

ttok téves nézet alakult ki a tsz-ekben és a dolgozó parasztok körében is, a gépállomások önállóságának értelmezésében. Erre elsősorban az adott okot, hogy az új díjtételekkel kapcsolatban. elterjedtek olyan hírek, amelyek szerint azok annyira magasak lesznek, hogy nem lesz gazdaságos a gépállomások gépi munkáját igénybe venni. A tényeket, a valóságot nélkülöző hamis hírek ezek. Különösen nem lehet ezt állítani a mező- gazdasági tsz-ek esetében, ahol az állam jelentős anyagi hozzájárulásával, a gépállomás által végzett munkák után térítendő díjtételek továbbra is igen előnyös helyzetet teremtenek a tsz-ek számára a fo- gatos, ölelve a kézi munkaerő alkalmazásával szemben. Nem lehet bebizonyítani és így el sem hinni, például többek között azt, hogy a tsz-ek 1 kát. hold szántást 95 forintból, 1 kát. hold aratást 130— 140 forintból, 1 kát. hold 70 cm-en felüli forgatást 1.500 forintból ki tudnak hozni fogattal, illetve kézimunkaerővel, sőt nyugodtan állíthatjuk, saját üzemeltetésű gépi munkaerővel sem.

A kisüzemi, a dolgozó parasztoknak végzendő munkák díja természetszerűleg magasabb, mint a tsz nagyüzemi munkadíj, de ebben a vonatkozásban is érvényes, hogy olcsóbb, gazdaságosabb a gépállomással dolgoztatni, mint fogattal, vagy kézierővel. Egy kát. hold középmélyszántás 140 forintnál, vagy 1 kát. hold 70 cm-en felüli forgatás 2500 forintnál feltétlenül többe kerül a dolgozó parasztoknak, ha azt fogattal, illetve kézi munkaerővel végzik, vagy végeztetik.

T^éves tehát akár a tsz-eknek, akár a dolgozó parasztoknak az álláspontjuk, hogy a gépállomások gépi munkájának igénybevétele nem gazdaságos. Itt az a teendőnk, hogy meggyőzzük a tsz-eket és a dolgozó parasztokat álláspontjuk helytelenségéről, hogy a gépállomások gépi munkájának közvetlen gazdaságosságán túl bebizonyítsuk, hogy a 'belterjesség fokozásának is a gépi munka széleskörű alkalmazása a legfontosabb eszköze,

LACKÓ ISTVÁN

főmezőgazdász

\ Felhívás megyénk édesanyáihoz

• . Kedves Édesanyák!

Az ANYÄK NAPJA alkalmával a Kazincbarcikai Városi Nőta• nács és a szülői munkaközösség elnökei felhívással fordulnak me- 2 gyénk édesanyáihoz.

I Az ellenforradalmi események óta alig 5 hónap telt el. Nyugodtab• bak már az anyai szívek, egyre bizakodóbb a hangulat és kibontako- £ zik a tettre-készség. Ezt igazolja városunkban is az ANYÁK NAPJÁ-ra : való készülődés. A nőtanács és a szülői munkaközösség rendezésében

• öt helyen anyák napi nagygyűlést tartunk. A nevelők irányítása alatt

• kézimunka órákon kedves ajándékokat készítenek a gyermekek, mű- : sorral kedveskednek majd ezen a napon a szülőknek, gondoskodnak ; arról, hogy minden édesanya virágot kapjon az ünnepségeken.

£ Elhatározta a nőtanács és szülői munkaközösség, hogy az iskolai ; szünidőre úttörő sátor-táborozást létesítünk, amelyhez az üzemek támo• gaíását kérjük. Szervezünk a VII—VIII. osztályos lányok részére kézi• munka tanfolyamokat a nyári szünetben. Létrehozzuk a városi nő• tanács mellé az anya és gyermekvédelmi bizottságot, az ezzel járó

• megbízatást szívesen vállalják az édesanyák. Senki sem tud jobban

• karcolni, szívesebben dolgozni a gyermekért, mint az igazi, meleg szí- ; vű édesanya. Fogjunk össze! Segítse minden édesanya a nőtanácsok ; munkáját, mert a nomozgaiom legfontosabb feladatának tekintette és

• tekinti ezután is: ^Minden gyermek arcán mosoly legyen, dolgozni népi : hatalmunkért, a békéért.«

• Szükség van minden édesanya munkájára, hogy soha többé ne ül- I jön az anyák és a gyermekek szívére a kétségbeesés, hogy soha többé ! ne legyen ellenforradalom. E nemes cselekedetre hívunk harcba minden ; édesanyát és biztosak vagyunk abban, hogy az eredmény nem marad el.

: A VÁROSI NÓTA NÁCS ÉS SZÜLŐI

: 1 MUNKAKÖZÖSSÉG VEZETŐSÉGE.

clyaz bír ((hiút

HAGYOMÁNYOS szokássá válik már a Lenin Kohászati Művekben, hogy a munkások május 1-én ven-1 elégül látják a dolgozó parasztokat. Most is alighogy végétért az ünnepi nagygyűlés a vasgyári vendéglőbe m eretek, ahol körül ülték a fehér asztalokat, s a borosüvegek mellett vidáman beszélgettek, énekeltek. Ahogy közéjük értem. éppen Simon János bácsi, az abaujszár.tói Petőfi Tsz elnöke beszélt.

— Eddig mindig azt. mondtam, hogy a kapálástól és a kaszálástól nincs nehezebb munka a világon. Ami azt illeti nem is könnyű, de most, hogy ^körülnéztem a gyárban, mást mondok. Igaz, nem próbáltam, de azt megállapítottam, hogy könnyebb kaszálni, mint az izzó vassal bánni.

— No akkor erre koccintunk, mondotta az öreg hengerész, Ig- nácz János elvtárs.

KIÜRÜLTEK a poharak, s tovább folyt a beszélgetés. Mint barát a barátnak mesélték el

'&**±*+***S+<+*±'^^*

életüket, gondjukat, nehézségeiket.

— Az ellenforradalom szétszórta a ml csoportunkat is — mondotta Juhász bácsi aszalói tsz elnök. — Engsmet is késsel fenyegettek meg, s kiűztek az irodából. Nagyon fájt, hogy feldúlták azt, amelyet ml éveken át építettünk. De újból megszerveztük a csoportot, nem engedtük tönkremenni a gazdaságot. Most újra élünk, dolgozunk.

— Igen, újra élünk — fűzte tovább a beszélgetés fonalét Gácsl Miklós elvtárs.

— Szabadok vagyunk, s éppen ettől akartak megfosztani bennünket. Jó így együtt lenni. Fogadjuk meg: éberek és szilárdak leszünk, lesújtunk azokra, akik felemelik kezüket pártunkra és kormánytink- *a.

Felemelt fővel, mélyen egymás szemébe néztek s a világos tekintetükből az sugárzott: igen, úgy vigyázunk szabadságunkra, mint a szemünk vilÁ- gára. Újra csendült a pohár, s gyöngyözve

habzott a bor. AzMn Tóth Péter bácsi nagy- harcai egyéni gazda szólalt meg:

— Jó karcos ez a léi Különösen rántotta után ízlik aziembernekt Mert tudják, mióta nem kell gondollcodni a beadásról, az én fele- ségem minden reggel rántottat csinál nekem*

Nem is rossz az, —> bólongat+ak rá a töb* biek.

És beszéltek mindnyájan, egymás után* Minden gondjukat, örö-> műket elmondták.

AZ IDŐ már délután* ha hajlott, amikor bú* csút vettek egymástól* Sokáig rázták egymás kezét. Néztem őket fénylő szemmel, fülem* be még egyre hallót* tam az ajkukról szálló meleg szavukat:

— Most már minket nem választhat el senki és semmi, barátságunk örökké szent.

Néztem az össze fonó-* dó kérges kezeket, a csillogó szemek ölel-* kező sugarát, olyanok voltak így együtt, mint egy nagy család.

(török)

? 1

h

F S A j

f A

L V # V 1

1 1

1

1 iiiiiiiii

ég május elseje ünne* pi varázsa tölti be a szíveket, de máris serény, szorgos készülődésnek lehetünk tanúi gyermekeink, fiaink — s nyugodtan mondhatjuk — a felnőttek népes táborában is. Május első vasárnapja közeledik, a legszebb hónapnak, a termékenység hónapjának első vasárnapja, Anyák napja. Ahogy ezt a szót halljuk, vagy kimondjuk, valahogy szemünk elé toppannak iskolás korunknak, a szép gyermekkornak lázas, örömteli verstanulásai, színeskép készítései, stb., a legszebb, legdrágább, legjobb Asszonynak, Édesanyánknak részére. A gyermek elmondja versét, a nagyobbacska fiúk ajándékot vásárolnak, a felnőttek? Hát igen, esetleg üdvnrln-lovot küldenek Édesanyjuknak, az újságíró méltányló cikket ír, s akit a legjobban illetne a szó, azt szóhoz sem hagyjuk jutni, az Édesanyát. Most szakítani kívánunk ezzel a régi rossz szokással és megkérdezzük a legilletékesebbet, beszéljen ő, mondja el, ami a szívén van, az Édesanya.

E célból kerestük fel a 11 Miskolcon élő „leganyaibb” Édesanyát, a 67 éves Lajkó Józsefnét, született Ruszó Gi-> zellát.

Alacsony kis szoba-konyhás lakásba lépünk be, s mi-- kor érdeklődünk, egy őszes, öreg bácsi szó nélkül a sötétlő kis szobácská sarkában meghúzódó fekhelyre mutat. Idős, az élet gondjaiban, a fáradságos küzdelemben megtört néni fekszik ott. Ő az. Az Édesanya.

— 1890-ben születtem Sajószentpéteren, szegény családból. Kilencen voltunk testvérek, hat fiú, három leány. A férjemmel — aki most 70 éves — 1909-ben kerültem össze s még ugyanebben az esztendőben Miskolcra költözködtünk. Most, öreg napjainkra, főleg gyermekeink szeretetéből élynk.

— Hány gyermeke van a néninek? — kérdezzük.

— Mennyi? Hát vegyük sorba őket! 1911-ben születeti Mária, azóta már asszony, négy gyermeke van. 1912-ben Irén jött a világra, ő is asszony már, hét gyermekkel szaporította a családot, itt lakik a mellettünk lévő lakásban férjével együtt. 1914-ben pedig...

— ... nem úgy — vág szavába Lajkó bácsi — rosszul mondod! 1913-ban!.

— Igaz, persze — hagyja rá Gizi néni — tudja lelkem, olyan rég volt! igen, 1913-ban született Aranka, szegénykém, 'nyolc hónapos korában szamárköhögésben meghalt.

— Szamárköhögésben? — csodálkoztunk hitetlenül.

» amikor elmondja az Édesanya az élet rögös útjának történetét, a pénztelenséget, a pénztelenség következményét, az orvosi kezelés nélkülözését,

kezdjük megérteni, miért hiányzik Lajkó néni arcáról a mosoly és miért van annyi barázda homlokán.

— 2924-ben a Julianna született, egy kisfia van, velünk lakik, férje itthagyta, a gyárban, ahol pedig nyolc évig dolgozott, nemrégiben rác... rác... szóval kitették.

r— Racionalizálták — vetjük közbe.

—- Ügy, úgy lelkem, de az én nyelvem sehogysem akar az ilyen idegen szavakra ráállani. Ezután 1917-ben a Jóska született, ő az MTH 100 sz. intézetben dolgozik, mint daraboló. Már három gyermeke van. A Jenő, aki 1919-ben született, a Fonodában dolgozik, ő még nőtlen. Viszont a Margitnak, aki már a naov háború után látott napvilágot 1922- ben, egy lánya van. Ferenc 1925-ben született, a DTMÁVAG- ban dolgozik, három gyermeke van. László most Pestén él. 1927-ben született, egy gyereke van.

Itt egy pillanatra megállt, azt hisszük végétért a felsorolás, de csak lábain igazítja fel a takarót. Izületi fájdalmak kínozzák.

— Hol hagytam abba? Hja, igen. 1929-ben váratlan esemény kavarta fel életünk nyugalmát. Ismét gyermekáldás látogatott házunkba, de csőstül. Ikrek születtek, a már meglévő kilenc gyerek után. Dezső és Gyula. Mindkettőjüknek már két-két szép, egészséges gyermeke van. 32-ben a Géza született, neki is van már egy gyereke. És 1934-ben zárult a sor a kis Erzsikével.

S itt az Édesanya szava hirtelen elnémul, mint az elpattanó zongorahúr, csak valami furcsa utóvibrálás marad az esti (élhom.xi'ii'bnn belőle.

== Mi történt Erzsikével? tesszük fel félénken a kérdést, ám érezzük, hoav a felelet valami fájdalmas, nehezen gyógyuló sebet fog felszakílani az anyai lélek legmélyén.

AP~ hallhatóan jött a felelet.

'ment. Megszökött a férjével együtt még a múlt esztendő októberében. ÁHítólan Amerikába ment. Gyermeküket is magukkal vitték, gyermeküket, az én kis unokámat. S ahogy hallgatjuk az Édesamm feltör emlő. lavinaszerű panasz zühataaját, eszünkbe idéződnek Vörösmarty Mihály szavai az elhagyott Anyáról.

..Elhagyva, kerülve lányaitól,

Bár értük eoedve a hív anya szól: óh jertek ölembe Szép gyermekeim;

Áldásra emelten várnak kezeim.

Óh férték, óh jertek az édes anyához,

Itt ül lekötötten a szörnyű magányhoz.”

Hogy hogyan telt élete? Ahogy a múltban 13 gyermekkel lehetett élni. Ahogy elmondja:

— Egyszerre általában öt* hat járt iskolába, ide a Soltész Nagy Kálmán utcába. Bizony megesett, hogy nem mindnek telt cipőre, s egy-kettő még a téli hidegben is lábbeli nélkül dideregve, pirosra csípve, agyonfázva ért az isko* lába. De ez még mindig jobb, mint az, hogy az én időmben még iskolába se küldtek, s 67 évet megérve,s írni-olvasni ma sem tudok, pedig jó volna, de már nem megy rá se a kezem, se a fejem. Lassan ötven esztendeje élünk Miskolcont de ez még csak a harmadik lakásunk. Az elsőből a házigazda felesége kipiszkált bennünket, mert sok volt nálunk a gye* rek, ennek pedig a múltban a házigazdák nem nagyon örül-* tek. Ez még az első világháború idején történt, pedig akko# még csak öt kicsinyem volt. Utána hosszú utánjárás után a Petőfi utcára költöztünk egy égrenyíló lakásba, ahonnan a II. világháborúban kibombáztak bennünket. Azóta itt la* kunk. 41 tagú család! Csak félmázsa kenyér kellene na* ponta és 80—90 kiló zsír, 150 kg. liszt havonta, ha ez mind együtt lenne!

Eltelt egy élet, úgyszólván könyv, újság, mozi és színház nélkül, csak az állandó beosztásnak és a gyermekek neve* lésének élve. Gyötrelmes, de az anyának mégis szép, nagy4 szerű élet,, hogy körülvéve 12 élő, erőteljes gyermekén és 26 unokáján elmondhassa, nem hiába élt. A gyermeki sze* retet körülfogja, átöleli, mint egy aranyszalag az ünnepi virágcsokrot.

Kabátja zsebében őrzi a Népköztársaság magasztos ki* tüntetését, az Anyasági Érdemérmet, amely híven tükrözi társadalmunk megbecsülését, szeretetét az Édesanyák felé. Az ebéd húsleves és turósmetélt volt, a vacsora zsíroskenyér lesz teával. De ez a vacsora sokkal jobban esik az oly sole áldozatot vállaló sokgyermekes Anyának, mint nagyon sok asszonynak a presszófekete mellé fogyasztott női szeszély és francia krémes.

gy él ma Miskolcon a 13 gyermekes Édesanya 1957-ben, de nagyon szép, boldog visszaemlékezést tudna nyújtani még az a 49, tíznél több gyermeket magáénak vallható Anya, akik ma is és mindennap gyér* énekeik ágya felett őrködnek, akik aggódó féltéssel vigyáz* zák kicsinyeik álmát, a boldog holnapjukat.

Réthly Gyula