Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
ÉSZAKMAGYARORSZAt Szeri??!. 1957. május 1 Cl ^Sz A TIZENHARMADIK SZABAD MÁJUST ÜNNEPLIK a magyar dolgozók. Nagy utat tettünk meg az első szabad Május 1 óta, romokból építettünk virágzó országot. Érdemes visszagondolnunk, emlékeztetnünk arra a hősi küzdelemre, amelyet Miskolc és megyénk munkásosztálya vívott a múltban a Május 1-ben kifejeződő eszmék diadaláért. Hogyan harcoltak elődeink az elnyomatás nehéz időszakában, amikor még hazánk a ki- zsákmányolók birodalma volt. s nem lehetett tagja a diadalmas'szocialista országok győzhetetlen táborának. Idézzük vissza a régi májusokat, ahogyan azok emlékét az elsárgult ujságlapok őrzik. És hajtsuk meg piros zászlóinkat az egykori májusi hősök emléke előtt. 1 Q03 Miskolcon először gyűlt össze egy lelkes kis tömeg, — nyomdászok, vasasok, fások a Csabai kapuban, a kórház nyugati szárnya helyén állott egykori Vörösrák vendéglőben, hogy május elsejét néhány beszéddel, barátságos együttléttel, egy kis mulatsággal ünnepeljék. 1Q04 Délután néhány tucat !• furcsa viselkedésű, ün- neplőruhás, piros csokornyakkendős mesterlegény verődött össze a régi Sárgafürdő környékén, a Hunyadi utcában. Menetoszlopot alakítva elindultak a Főutcán, táblákkal, amelyeken feliratok voltak olvashatók: „Általános titkos választójogot a népnek!” — „A dolgozó • munkás is ember akar lenni!" — „Le az osztály uralommal!” — „Éljen a szocializmus!” — „Nyolcórai munkaidőt, követelünk!” Közben forradalmi dalt is énekeltek, amely úgy végződött: „Miénk lesz a jövő!” A város közönsége nagyrészt értetlenül, vagy gúnyos mosollyal szemlélte a menetet. Sőt kezdetben a szakszervezeteken kívül álló munkások is ellenszenvvel nézték a tüntetést. A rendőrség nem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget. Csak amikor a menet a Vörösrák kerthelyiségébe ért és elhangzott néhány forradalmi Petőfi-vers, egy-két munkásdal, rontottak be a rendőrök és kardlappal verték szét az ünneplő társaságot. Sok tanulságot vontak le ebből a munkások. 1Q1 7 A munkásmozgalom * * szinte napról-napra erősödött. Hatalmas megmozdulás zajlott le Miskolcon. A Katalin utca 3. sz. ház udvarán, délután pedig a Korona udvarán tüntettek Miskolc és a Vasgyár dolgozói. A békéért, mert a világháború még tartott. Ez volt az első olyan esztendő, amikor május elsején teljes munkaszünet volt. 1Q1Q Miskolc dolgozói ekkor készültek az első szabad Május 1 megünneplésére, de Miskolc éppen május elsején válságos helyzetbe került, az imperialista cseh és román haderők Sajószent- péternél állottak, készen minden órában a város megszállására, A Reggeli Hirlap vörös fejjel jelenik meg, de ugyanakkor közli első ol- daláai a direktórium rendeletét: »A komoly pillanatokra való tekintettel május elsején mindennemű hivatalos ünnepély, tehát felvonulás, a népkerti sportünnepély, gyűlés stb. elmarad. Az öntudatos proletariátus, amely május elsejének jelentőségét átérzi, nyilvános ünnepségek nélkül is dokumentálni fogja osztályöntudatát a munkaszünettel, amely a kiadott rendeletek értelmében fennáll.« Május másodikán Miskolcot megszállták a cseh csapatok. De 20-án már a magyar Vörös Hadsereg diadalmas ellentámadása kiverte a városból. I 926 A 20-as évek végén már nagy tömegek fogtak össze a reakció ellen a miskolci munkásmozgaln^i szervezetekben. A tüntetések egyre nagyobb ará- nyúakká válnak. Ebben az évben a májusi ünnepség alkalmára háromnapos készültséget rendelt el a miskolci rendőrkapitányság. 10^9 A népkerti sportpályán megtartott népgyűlésen többezer munkás követeli a titkos választást, a szociális viszonyok javítását, az emberséges életet. Külön nagyarányú népgyűlést tartanak a vasgyári dolgozók. Az illegális kommunista mozgalom elszánt harcosai a rendőrök és csendőrök terrorja ellenére röpcédulákat szórnak szét az utcákon, vörös plakátokkal ragasztják tele a házfalakat és kerítéseket, harcos egységre szólítják fel a dolgozókat. 1QQ*7 A fasizmus már javá- ■*- * * ban dühöng az országban, de az öntudatos miskolci dolgozók kijátszva a rendőrnyomozók éberségét, a közlegelőn gyülekeznek össze, hogy megen\Jékezzenek a nap jelentőségéről. 194S A mísl*olci és diósgyőr- J vasgyári illegális mozgalom harcosai, a fasiszta elnyomás és terror legsötétebb éveiben is megtalálták a módját, hogy figyelmeztessék a reakciót a szervezett dolgozók erejére. Ebben az évben zajlott le a nagy béketüntetés a Vasgyárban és május elsején a munkásiroda homlokzatán a reggeli órákban hatalmas vörös betűk fogadták a dolgozókat: »Világ proletárjai egyesüljetek!« A rendőrök hiába keresték a »tettest«. 194S Nagy vollt a ny.omorú- ságUnk, de rongyosan, éhesen is bizakodóan zengett Miskolc dolgozóinak ajkán a felszabadulás diadalmas dala: az Interna- cionále. Az első szabad Májust a felszabadító szovjet hadsereggel együtt ünnepelték a dolgozók, akik tudták, hogy ráléptek a felemelkedés útjára, amelyről soha semmiféle ármány le nem térítheti a magyar népet. (HB) Hét éves az egerlövői Május 1 Tsz MA HÉT ÉVE... 1950 május elsején viharzott át a hir Eger- lövőn, hogy népgyűlés lesz, menjen el mindenki, mert nagy dologról lesz szó. A szövetkezés gondolata már régóta feszegette az emberek fejét, s az igazat megvallva: megalakították volna már a tsz-t korábban is, de a szóbeszéd, a rossz hírek, meg az újtól való idegenkedés nem engedte kibontakozni, gyakorlati valósággá válni a gondolatot. Most is hosszas és viharos vita volt, de határoztak... Igen: elhatározták, hogy új életet kezdenek, csoportba tömörülnek, megpróbálják a »közöst«. A szövetkezetnek »Május 1« nevet adták, mivel május elsején alakult. S ami a munkát illeti: dolgoztak becsülettel, mégis az első időkben semmi sem úgy ment, mint ahogy szerették volna. Hiányzott ez is, hiányzott az is, ha összekerült egy kis pénz, azt mindjárt elvásárolták, s adósságuk is volt. A munkaegységre sem annyi jutott, mint tervezték. Ilyenkor a kívülállók mindjárt azt mondták: »megmondtuk, úgye. Megmondtuk, hogy nem érdemes. .Okosan cselekedtünk, hogy kint maradtunk...« De a május 1-beliek nem hagyták magukat, tovább küzdöttek. Szilárdan kitartottak akkor is, amikor 1953 júniusában fel akarták oszlatni a csoportot. S még szilárdabban őrködtek tavaly, az ellenforradalom idején, amikor ismét megkör1- nyékezték őket. »Nem engedjük széthurcolni a nehezen megszerzett közös vagyont!« — mondogatták s volt bizony, amikor előtérbe helyezték a vasvillát is, ha netán ... valaki nem értene az okos szóbul. A MÁJUS 1 TSZ tehát megmaradt, tagjainak száma pedig egyre gyarapodik. Most a múlt héten is volt egy felvételre jelentkező. S a gazdaság? Szépen telelt a kalászosuk, előkészítették már 5 holdas rizstelepüket is az öntözésre. 13 holdas halastavukba pedig több, mint két mázsa tükörponty ivadékot telepítettek. Tavaly 39 forintot fizettek egy munkaegységre, most több, mint dupláját, 86 forintot terveznek. Többet talán felesleges is említeni, hiszen ezek a számok ön- magúkén beszélnek. A MÁJUS 1 TAGSÁGA most elhatározta, hogy fennállásuk hét éves évfordulóját s a tizenharmadik szabad május elsejét a csoport kertjében ünnepelik vidám majálison. Lesz ott sör, bor, enni-inni- való, vidám vígasság. Váljék egészségükre! (OM) A FÖLD MÉLYÉBŐL SZINTE mindennaposak lettek napilapjainkban a verseny felhívások. Az olvasó átfutja, hogy N. üzemegység, vagy bányarész kihívja az egész ország megfelelő munkaterületén dolgozó, embereket, a hivatalosan felsorolt verseny pontokat, aztán áttér az újságban található, esetleges komolyabb, érdekesebb cikkekre. így vagyunk ezzel mindnyájan. Az életünket lefoglaló eseményekv ’ elfelejtetik velünk, nem engedik meg, hogy szem előtt tartsuk ezeknek a versenyfelhívásoknak további sorsát. Én mégis egy ilyen újsághirdetésről akarok írni, illetve azokról, akik ezt be- küldték hozzánk, mozgósítva az ország összes bányász if júsági brigádját kéthónapos munkaversenyre. A verseny május 1-én kezdődik. Ügy akartam róluk írni a bánya mélyében, a pislákoló bányász- lámpa fénye mellett, amely homályos árnyakat rajzol a szénfalra. Az örökké futó csilléit hosszú, tömött sorai között alcartam megörökíteni ezt a hat embert, a hat fiatalt, akik a föld alatt vívják mindennapjuk győzelmes csatáját. DE NEM sikerült. Szabadságon van a brigádvezető, Tóth Imre. Helyette öccse vezeti a munkát, Attila, a fiatal szőke vájár. A többiek együtt vannak. A két csillés, Rancsik Béla »a hosszú«, meg Tóth Józsi, a feketehajú vidám gyerek, a komoly Kürti Feri, meg Dobozi Jancsi az alacsony, barna, nehézkes, darabos fiatalember. Elválaszthatatlanok már. Félszóból megértik egymást. A három év, amióta együtt dolgoznak, igen a fjdlwh feli összekovácsolta őket. Akarva, akaratlan közösek a gondok, megosztják egymással az örömöt, bánatot egyaránt. A munkából is egyformán kiveszik részüket. Eddig minden versenyből ők kerültek ki győztesen. Ismerik is itt már a nevüket. Csak így emlegetik őket: az annabányai Tóth-bri- gád. A sok dicsérő levél, elismerő szó, pénzjutalom rnpgött nem a fel- tünnivágyás, a virtus- kodás rejlik. A munka szeretetét érzékeli az ember ezekben a fiatalokban, csillogó, vidám szemükben, ahogy munkájukról beszélnek, a- hogy munkájukat végzik, tervezgetnek a holnapról. Mert a régi hírnevet nemcsak őrizni kell, fel is kell frissíteni, igazabbá kell tenni, hogy ne csak a múltban gyönyörködjenek. így merült fel a jelenlegi verseny gondolata is náluk. A brigádvezetővel a lakásán tudok beszélni. Kellemes, ebédillatú konyhában fogad. Izmos, munkához szokott kezében most csákány helyett fakanál serénykedik. Nem kevesebb fáradságot jelentő munka ez számára, mint az elővájás. Dehát muszáj csinálni, mert az asz- szony gyűlésen Van, enni meg csak kell Szabadságon van itthon. Technikumba jár és vizsgákra készül. A májusban induló versenyről beszélgetünk. Válasz, válasz után érkezik felhívásukra, de ő derűsen csillogó szemmel, egyre bizonygatja, hogy Ők lesznek a győztesek. Csábító ésa nagyon szép, talán túlságosan is szép számukra az ígéret, ami a verseny győzteseinek jár. Repülőgépen utaznák, be a félvilágot, a népi demokratikus országokat, a felhők között, ahová a föld mélye után az ember különösen vágyódik. Szárnyat kapnak a vágyak és kibontakozik a két kezük munkája által elérhető álom. ÜDÜLÉS a csodálatos Rica mellett, hajóút az öreg Földközi-tengeren, amely eddig csak kiváltságosoknak adatott meg, séta a szöko- kutakkal bővelkedő Bukarestben, látogatás a háború után romokból tündérkertté varázsolt Varsóban. Ez lenne a versenyben legmagasabb fejtel- jesitményt elért brigádnak a jutalma. A második díj sem megvetendő.> Melyik fiatal nem szeretne kiutazni a moszkvai Világifjúsági Találkozóra? Ha másodikok lesznek, akkor »ezzel kell beérniük«. Mennyi terv, mennyi vágyakozás, és valljuk be őszintén milyen kemény munkában eltöltött két hónap kell ahhoz, hogy ezek a tervek valósággá váljanak! És május 1-én, a munka ünnepén, ok megkezdik ennek az álomnak a valóraváltá- sát. Dolgozni fognak lankadatlan szorgalommal. azzal a gondolattal tudatukban, hogy győzniük kell. JÓ LENNE a jövőbe látni és két hónap múlva azt olvasni az újságban: Az annabányai KISZ-brigád Tóth Imre vezetésével megnyerte az országos bányász ifjúsági versenyt. Jó munkájúkért megérdemelten a ' nápokban repülőgépre ülnek... (n—r.) Esküvő előtt — halál Halálos kimenetelű baleset történt Járdánházán a IV. Béla út 18. számú ház előtt április 28-án este 10 órakor. Lukács Géza 38 éves nőtlen gépkocsivezető (akinek egyébként a közeljövőben lett volna az esküvője) motorkerékpárjával ..ittas állapotban haladt Vajács felé. A motorost egy ismeretlen gépkocsi elütötte, amely a helyszínről megállás nélkül továbbhajtott. Lukács Géza sérüléseibe a helyszínen belehalt. A rendőrségi nyomozás hamarosan kiderítette, hogy a balesetet »fakarusz« gépkocsijával Bakkai Pál gépkocsivezető, tarnaleleszi lakos követte el. Bakkai, lakására érve, gépkocsiján az összeütközés nyomait eltüntette. Az ügyészség Bakkai Pált előzetes letartóztatásba helyezte és ellene az eljárást megindította. ««««« A karcsutoruyu város újra ködös, esős .hajnalra ébredt. Álmosan bóbiskoltak a szürke tetők, az élénkülő szélben fáradtan rázták kopasz ágaikat a fák. 2=================^ A Néva zajlott. Jégóriások ~~~~ tornyosultak a sziget körül, mintegy elnyeléssel fenyegetve az emberi kéz alkotta műveket. És a ködös hajnalba egyszerre betört egy új szín, egy ragyogás — Az Ember, Az eddig sötéten hallgató házak, a szürke lépcsők, az enyhén nedves járdák megteltek élettel. Csattogtak a zászlók, dübörögtek a hidak, elállt az eső, kibomlott az ég, s a tájra vágyódva fonódó köd lassan, a szél nyomán, felszállt. Kibomlott az ég. Csak úgy északiasan. Először sápadt sugaraival tapogatózott a napsugár. Meg-megcsillant az aranykupolákon, a Péter Pál erőd tűhegyes tornyán, az Ad- miralitáson, ahol már fújták a riadót... Maimat- rlnhnlí minden. Ezernyi ritmussal, a szívek iT£d.|UBi üuuuii dobogásával, kibomló éggel, a réggéledö hajnallal. A gyárakból már özönlött a nép. Színesen, mint óriás pillangók szálltak az ég felé a léggömbök, harsogott a dal, ömlött a jókedv, utcáról-utcára. A szél felkapta a tobzódó dallamokat, hatalmas szimfóniát komponált belőle, amely bejárta hatmillió ember szívét és egyetlen óriás szívvé egyesítette. A legigazibb, a legnagyszerűbb öröm tisztaszívű emberekkel élni, ünnepelni. Énekelve, táncolva vonulni a legendáshírű Téli Palotához, ahol a tengerészek friss díszruhába öltözött sorfala között a történelmet érzi, szívja magába mindenki. c l hnaaíii küzdelmekben eltelt esztendő törtéűOK'&ük uusszii egy hősi gigászi népnek az alkotóerejét, bázisát a holnapban, az életben — ezt olvasod ki minden szemből, ezt érzed minden mozdulatból. Itthon is voltam felvonulásokon. Akkor a gyermekkor lelkesedésével tudtam örülni az új világnak, amely viráqba- szökött nálunk, szivemet oda tudtam volna tenni a tűző májusi napfényre, ha kellett volna... URBAN NAGY ROZÁLIA: OROMTUZEK »»»»» De ezt az érzést össze sem lehet hasonlítani azzal, amit a leningrádi sápadt napfényű, mégis derűsen csillogó, élettel teli felvonulásokon érzékel az ember. Milliós tömegek minden zökkenő nélkül jutnak el a centrumba, irányítás nem is kell. Csak jönnek, jönnek, zászlósán, örömtüzekkel a szemükben, ellepik a tereket, a járdákat, az utakat, zsúfolt vízi-villamosok suhannak a tenger felé, figyelmesen kerülgetve a jégtorlaszokat. „A munka ünnepén,május 1-én“ ,~tXlunk<í és virágözönt szór a mellette, lépkedő lányka fejére. Vörös szegfűt. Persze csak papirszegfüt, hiszen itt északon még a nyár is f ukarkodik a virággal. — Ne vágjon már ilyen kíváncsi arcot! Nevessen inkábp velünk! — kiáltja teli torokkal felém a fiú. — Ügy áll itt, mint egy idegen... Igen. A boldogság szivemben nem teljes. Pedig nem nézem idegenül az itt történteket, én is megyek, dalolok velük. Csak mindig arra gondolok: — óh, ha nálunk is így lenne. Ha nálunk is minden arcon ezt az igaz örömet és boldogságot látnám. Ha otthon is úgy vennék a szavak értelmét, mint itt!... — Ennél csak egy ünnep szentebb a számunkra. Az októberi forradalom ünnepe. — Az egyik román fiúnak magyarázza ezt egy kepkás fiatalember. Nincsen több 20 évesnél, de olyan komolyan magyaráz, hogy nagyapámnak érzem. Apáink ezt a földet vérrel öntözték, amin most mi örömmenetben vonulunk. — Én tudom, apám is itt esett el. — Jól megnéztem azt, aki ezeket a szavakat mondta. A Kirov-gyár munkása, anyja az ostrom cloéi halt meg, itt Leningrádban. Az állam nevelte. Teljesen árva gyerek Leket, hogy egyesek nagy szavaknak tartják azt, amit ö mondott. De szeretném elmondani, hogy a Szovjetunióban és különösen itt, a sokat próbált Leningrádban nem “ —' ’ járatták le ezeknek a nagy szavaknak igazi értelmét. Ahogy mondják, úgy is éreznek az emberek. A munka ünnepe számukra szent dolog. És felbecsülhetetlen szeretettel emlékeznek meg azokról, akik lehetőséget adtak, arra, hogy felvonulhatunk, dalolhatunk ezen a napon. Napjainkban már sokan elfeledkeznek erről. Míg a háború dúlt országunkban, a legminimálisabb életlehetőséggel is kibékültünk volna. Békét — kiáltották a torkok és tehetetlenül nézték, hogy bombázzák porrá városainkat, fal- vainkat, hogyan pusztulnak az emberek idegen érdekekért. A béke itt van. Nem magától sétált be a nyitott ajtókon hozzánk, életüket, vérüket adták érte azok a vörös harcosok, akiket otthon gyászoltak szeretteik. » várna fényárban úszik. A hideg idő el- ESicinc a varos lenére ezer meg ezer szinpadon szórakoztatják az üzemek, gyárak, hivatalok, egyetemek nagy közösségét. Olyan az egész, mint egy nagy család. Sokan rózsásabb kedvvel sétálgatnak és viccelnek, mint reggel, mert a szervezet bizony ilyen hidegben megkívánja a sziverősitőt. Dehát nem is ember az, aki ellent tud állni a fűszeres kaukázusi boroknak. váUnkaféleségeknek. A tűzijátékra a tömeg a Téli Palota elé gyűl. A két oldalról rakéták csodálatos színben pomvázva világítják, meg a zászlóetdős várost, az Auróra cirkálót, a kopasz fákat sűrűn ellepő, kíváncsiskodó gyerekkobakokat, a beláthatatlan tömeget ... aztán lassan belehuHnak a Néva jeges vizébe. Egész éjjel zena a dal. ömlik az ablakokból az utcára a zeneszó. Családi körben, egyetemi tanulókörökben, gyári üzemegys^nekben folyik tovább a mindent elborító viaasság. A sziklák mélyéből*™' nász. az .iskolapadban tanuló diák. a maga módján mind boldog. Boldogok, mert tudják, hogy övéké a holnap, hogy a munkás hétköznapok, gondjaiban epv egész nép szíve dobban együtt. 200 millió szív — egy akaratiul.