Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAt Szeri??!. 1957. május 1 Cl ^Sz A TIZENHARMADIK SZABAD MÁJUST ÜNNEPLIK a magyar dolgozók. Nagy utat tettünk meg az első szabad Május 1 óta, romok­ból építettünk virágzó országot. Ér­demes visszagondolnunk, emlékez­tetnünk arra a hősi küzdelemre, amelyet Miskolc és megyénk mun­kásosztálya vívott a múltban a Május 1-ben kifejeződő eszmék diadaláért. Hogyan harcoltak elő­deink az elnyomatás nehéz idősza­kában, amikor még hazánk a ki- zsákmányolók birodalma volt. s nem lehetett tagja a diadalmas'szo­cialista országok győzhetetlen tá­borának. Idézzük vissza a régi májusokat, ahogyan azok emlékét az elsárgult ujságlapok őrzik. És hajtsuk meg piros zászlóinkat az egykori májusi hősök emléke előtt. 1 Q03 Miskolcon először gyűlt össze egy lelkes kis tö­meg, — nyomdászok, vasasok, fá­sok a Csabai kapuban, a kórház nyugati szárnya helyén állott egy­kori Vörösrák vendéglőben, hogy május elsejét néhány beszéddel, barátságos együttléttel, egy kis mu­latsággal ünnepeljék. 1Q04 Délután néhány tucat !• furcsa viselkedésű, ün- neplőruhás, piros csokornyakken­dős mesterlegény verődött össze a régi Sárgafürdő környékén, a Hu­nyadi utcában. Menetoszlopot ala­kítva elindultak a Főutcán, táblák­kal, amelyeken feliratok voltak ol­vashatók: „Általános titkos válasz­tójogot a népnek!” — „A dolgozó • munkás is ember akar lenni!" — „Le az osztály uralommal!” — „Él­jen a szocializmus!” — „Nyolcórai munkaidőt, követelünk!” Közben forradalmi dalt is éne­keltek, amely úgy végződött: „Miénk lesz a jövő!” A város közönsége nagyrészt ér­tetlenül, vagy gúnyos mosollyal szemlélte a menetet. Sőt kezdetben a szakszervezeteken kívül álló munkások is ellenszenvvel nézték a tüntetést. A rendőrség nem tulaj­donított ennek nagyobb jelentősé­get. Csak amikor a menet a Vörös­rák kerthelyiségébe ért és elhang­zott néhány forradalmi Petőfi-vers, egy-két munkásdal, rontottak be a rendőrök és kardlappal verték szét az ünneplő társaságot. Sok tanulságot vontak le ebből a munkások. 1Q1 7 A munkásmozgalom * * szinte napról-napra erő­södött. Hatalmas megmozdulás zajlott le Miskolcon. A Katalin utca 3. sz. ház udvarán, délután pedig a Ko­rona udvarán tüntettek Miskolc és a Vasgyár dolgozói. A békéért, mert a világháború még tartott. Ez volt az első olyan esztendő, amikor május elsején teljes mun­kaszünet volt. 1Q1Q Miskolc dolgozói ekkor készültek az első szabad Május 1 megünneplésére, de Mis­kolc éppen május elsején válságos helyzetbe került, az imperialista cseh és román haderők Sajószent- péternél állottak, készen minden órában a város megszállására, A Reggeli Hirlap vörös fejjel jelenik meg, de ugyanakkor közli első ol- daláai a direktórium rendeletét: »A komoly pillanatokra való te­kintettel május elsején minden­nemű hivatalos ünnepély, tehát felvonulás, a népkerti sportünne­pély, gyűlés stb. elmarad. Az öntu­datos proletariátus, amely május elsejének jelentőségét átérzi, nyil­vános ünnepségek nélkül is doku­mentálni fogja osztályöntudatát a munkaszünettel, amely a kiadott rendeletek értelmében fennáll.« Május másodikán Miskolcot meg­szállták a cseh csapatok. De 20-án már a magyar Vörös Hadsereg dia­dalmas ellentámadása kiverte a vá­rosból. I 926 A 20-as évek végén már nagy tömegek fogtak össze a reakció ellen a miskolci munkásmozgaln^i szervezetekben. A tüntetések egyre nagyobb ará- nyúakká válnak. Ebben az évben a májusi ünnepség alkalmára há­romnapos készültséget rendelt el a miskolci rendőrkapitányság. 10^9 A népkerti sportpályán megtartott népgyűlésen többezer munkás követeli a titkos választást, a szociális viszonyok ja­vítását, az emberséges életet. Kü­lön nagyarányú népgyűlést tarta­nak a vasgyári dolgozók. Az illegá­lis kommunista mozgalom elszánt harcosai a rendőrök és csendőrök terrorja ellenére röpcédulákat szór­nak szét az utcákon, vörös plaká­tokkal ragasztják tele a házfalakat és kerítéseket, harcos egységre szó­lítják fel a dolgozókat. 1QQ*7 A fasizmus már javá- ■*- * * ban dühöng az ország­ban, de az öntudatos miskolci dol­gozók kijátszva a rendőrnyomozók éberségét, a közlegelőn gyülekez­nek össze, hogy megen\Jékezzenek a nap jelentőségéről. 194S A mísl*olci és diósgyőr- J vasgyári illegális moz­galom harcosai, a fasiszta elnyomás és terror legsötétebb éveiben is megtalálták a módját, hogy figyel­meztessék a reakciót a szervezett dolgozók erejére. Ebben az évben zajlott le a nagy béketüntetés a Vasgyárban és május elsején a munkásiroda homlokzatán a reg­geli órákban hatalmas vörös betűk fogadták a dolgozókat: »Világ pro­letárjai egyesüljetek!« A rendőrök hiába keresték a »tettest«. 194S Nagy vollt a ny.omorú- ságUnk, de rongyosan, éhesen is bizakodóan zengett Mis­kolc dolgozóinak ajkán a felszaba­dulás diadalmas dala: az Interna- cionále. Az első szabad Májust a felszabadító szovjet hadsereggel együtt ünnepelték a dolgozók, akik tudták, hogy ráléptek a felemelke­dés útjára, amelyről soha semmi­féle ármány le nem térítheti a ma­gyar népet. (HB) Hét éves az egerlövői Május 1 Tsz MA HÉT ÉVE... 1950 május elsején viharzott át a hir Eger- lövőn, hogy népgyűlés lesz, menjen el mindenki, mert nagy dologról lesz szó. A szövetkezés gondolata már régóta feszegette az emberek fejét, s az igazat megvallva: meg­alakították volna már a tsz-t ko­rábban is, de a szóbeszéd, a rossz hírek, meg az újtól való idegenke­dés nem engedte kibontakozni, gya­korlati valósággá válni a gondola­tot. Most is hosszas és viharos vita volt, de határoztak... Igen: elha­tározták, hogy új életet kezdenek, csoportba tömörülnek, megpróbál­ják a »közöst«. A szövetkezetnek »Május 1« ne­vet adták, mivel május elsején alakult. S ami a munkát illeti: dol­goztak becsülettel, mégis az első időkben semmi sem úgy ment, mint ahogy szerették volna. Hiány­zott ez is, hiányzott az is, ha össze­került egy kis pénz, azt mindjárt elvásárolták, s adósságuk is volt. A munkaegységre sem annyi ju­tott, mint tervezték. Ilyenkor a kívülállók mindjárt azt mondták: »megmondtuk, úgye. Megmondtuk, hogy nem érdemes. .Okosan csele­kedtünk, hogy kint maradtunk...« De a május 1-beliek nem hagyták magukat, tovább küzdöttek. Szilár­dan kitartottak akkor is, amikor 1953 júniusában fel akarták oszlat­ni a csoportot. S még szilárdabban őrködtek tavaly, az ellenforrada­lom idején, amikor ismét megkör1- nyékezték őket. »Nem engedjük széthurcolni a nehezen megszerzett közös vagyont!« — mondogatták s volt bizony, amikor előtérbe he­lyezték a vasvillát is, ha netán ... valaki nem értene az okos szóbul. A MÁJUS 1 TSZ tehát meg­maradt, tagjainak száma pedig egyre gyarapodik. Most a múlt hé­ten is volt egy felvételre jelent­kező. S a gazdaság? Szépen telelt a kalászosuk, elő­készítették már 5 holdas rizstele­püket is az öntözésre. 13 holdas halastavukba pedig több, mint két mázsa tükörponty ivadékot telepí­tettek. Tavaly 39 forintot fizettek egy munkaegységre, most több, mint dupláját, 86 forintot tervez­nek. Többet talán felesleges is em­líteni, hiszen ezek a számok ön- magúkén beszélnek. A MÁJUS 1 TAGSÁGA most elhatározta, hogy fennállásuk hét éves évfordulóját s a tizenharma­dik szabad május elsejét a csoport kertjében ünnepelik vidám majá­lison. Lesz ott sör, bor, enni-inni- való, vidám vígasság. Váljék egészségükre! (OM) A FÖLD MÉLYÉBŐL SZINTE mindennapo­sak lettek napilapjaink­ban a verseny felhívá­sok. Az olvasó átfutja, hogy N. üzemegység, vagy bányarész kihívja az egész ország meg­felelő munkaterületén dolgozó, embereket, a hivatalosan felsorolt verseny pontokat, aztán áttér az újságban talál­ható, esetleges komo­lyabb, érdekesebb cik­kekre. így vagyunk ez­zel mindnyájan. Az éle­tünket lefoglaló esemé­nyekv ’ elfelejtetik ve­lünk, nem engedik meg, hogy szem előtt tartsuk ezeknek a versenyfelhí­vásoknak további sor­sát. Én mégis egy ilyen újsághirdetésről aka­rok írni, illetve azok­ról, akik ezt be- küldték hozzánk, moz­gósítva az ország összes bányász if júsági brigád­ját kéthónapos munka­versenyre. A verseny május 1-én kezdődik. Ügy akartam róluk írni a bánya mélyében, a pislákoló bányász- lámpa fénye mellett, amely homályos árnya­kat rajzol a szénfalra. Az örökké futó csilléit hosszú, tömött sorai kö­zött alcartam megörökí­teni ezt a hat embert, a hat fiatalt, akik a föld alatt vívják minden­napjuk győzelmes csa­táját. DE NEM sikerült. Szabadságon van a bri­gádvezető, Tóth Imre. Helyette öccse vezeti a munkát, Attila, a fiatal szőke vájár. A többiek együtt vannak. A két csillés, Rancsik Béla »a hosszú«, meg Tóth Jó­zsi, a feketehajú vidám gyerek, a komoly Kürti Feri, meg Dobozi Jancsi az alacsony, barna, ne­hézkes, darabos fiatal­ember. Elválaszthatat­lanok már. Félszóból megértik egymást. A három év, amióta együtt dolgoznak, igen a fjdlwh feli összekovácsolta őket. Akarva, akaratlan kö­zösek a gondok, meg­osztják egymással az örömöt, bánatot egy­aránt. A munkából is egyformán kiveszik ré­szüket. Eddig minden versenyből ők kerültek ki győztesen. Ismerik is itt már a nevüket. Csak így emlegetik őket: az annabányai Tóth-bri- gád. A sok dicsérő levél, elismerő szó, pénzjuta­lom rnpgött nem a fel- tünnivágyás, a virtus- kodás rejlik. A munka szeretetét érzékeli az ember ezekben a fiata­lokban, csillogó, vidám szemükben, ahogy mun­kájukról beszélnek, a- hogy munkájukat vég­zik, tervezgetnek a hol­napról. Mert a régi hír­nevet nemcsak őrizni kell, fel is kell frissí­teni, igazabbá kell ten­ni, hogy ne csak a múlt­ban gyönyörködjenek. így merült fel a je­lenlegi verseny gondo­lata is náluk. A brigádvezetővel a lakásán tudok beszélni. Kellemes, ebédillatú konyhában fogad. Iz­mos, munkához szokott kezében most csákány helyett fakanál serény­kedik. Nem kevesebb fáradságot jelentő mun­ka ez számára, mint az elővájás. Dehát muszáj csinálni, mert az asz- szony gyűlésen Van, enni meg csak kell Szabadságon van itt­hon. Technikumba jár és vizsgákra készül. A májusban induló ver­senyről beszélgetünk. Válasz, válasz után ér­kezik felhívásukra, de ő derűsen csillogó szemmel, egyre bizony­gatja, hogy Ők lesznek a győztesek. Csábító ésa nagyon szép, talán túlságosan is szép számukra az ígéret, ami a verseny győzteseinek jár. Repü­lőgépen utaznák, be a félvilágot, a népi demo­kratikus országokat, a felhők között, ahová a föld mélye után az em­ber különösen vágyó­dik. Szárnyat kapnak a vágyak és kibontakozik a két kezük munkája által elérhető álom. ÜDÜLÉS a csodála­tos Rica mellett, hajóút az öreg Földközi-tenge­ren, amely eddig csak kiváltságosoknak ada­tott meg, séta a szöko- kutakkal bővelkedő Bu­karestben, látogatás a háború után romokból tündérkertté varázsolt Varsóban. Ez lenne a verseny­ben legmagasabb fejtel- jesitményt elért brigád­nak a jutalma. A má­sodik díj sem megve­tendő.> Melyik fiatal nem szeretne kiutazni a moszkvai Világifjú­sági Találkozóra? Ha másodikok lesznek, ak­kor »ezzel kell beér­niük«. Mennyi terv, mennyi vágyakozás, és valljuk be őszintén milyen ke­mény munkában eltöl­tött két hónap kell ah­hoz, hogy ezek a ter­vek valósággá válja­nak! És május 1-én, a munka ünnepén, ok megkezdik ennek az álomnak a valóraváltá- sát. Dolgozni fognak lankadatlan szorgalom­mal. azzal a gondolat­tal tudatukban, hogy győzniük kell. JÓ LENNE a jövőbe látni és két hónap múl­va azt olvasni az újság­ban: Az annabányai KISZ-brigád Tóth Imre vezetésével megnyerte az országos bányász ifjúsági versenyt. Jó munkájúkért megérde­melten a ' nápokban re­pülőgépre ülnek... (n—r.) Esküvő előtt — halál Halálos kimenetelű baleset tör­tént Járdánházán a IV. Béla út 18. számú ház előtt április 28-án este 10 órakor. Lukács Géza 38 éves nőtlen gépkocsivezető (akinek egyébként a közeljövőben lett volna az esküvője) motorkerékpár­jával ..ittas állapotban haladt Va­jács felé. A motorost egy ismeret­len gépkocsi elütötte, amely a hely­színről megállás nélkül továbbhaj­tott. Lukács Géza sérüléseibe a hely­színen belehalt. A rendőrségi nyomozás hamaro­san kiderítette, hogy a balesetet »fakarusz« gépkocsijával Bakkai Pál gépkocsivezető, tarnaleleszi la­kos követte el. Bakkai, lakására érve, gépkocsiján az összeütközés nyomait eltüntette. Az ügyészség Bakkai Pált előze­tes letartóztatásba helyezte és el­lene az eljárást megindította. ««««« A karcsutoruyu város újra ködös, esős .hajnal­ra ébredt. Álmosan bóbiskol­tak a szürke tetők, az élénkülő szélben fáradtan rázták kopasz ágaikat a fák. 2=================^ A Néva zajlott. Jégóriások ~~~~ tornyosultak a sziget körül, mintegy elnyeléssel fenyegetve az emberi kéz alkotta műveket. És a ködös hajnalba egyszerre betört egy új szín, egy ragyogás — Az Ember, Az eddig sötéten hallgató házak, a szürke lépcsők, az enyhén nedves járdák megteltek élettel. Csattogtak a zászlók, dübörögtek a hidak, elállt az eső, ki­bomlott az ég, s a tájra vágyódva fonódó köd lassan, a szél nyomán, felszállt. Kibomlott az ég. Csak úgy északiasan. Először sápadt sugaraival tapogatózott a napsugár. Meg-megcsillant az aranykupolákon, a Péter Pál erőd tűhegyes tornyán, az Ad- miralitáson, ahol már fújták a riadót... Maimat- rlnhnlí minden. Ezernyi ritmussal, a szívek iT£d.|UBi üuuuii dobogásával, kibomló éggel, a réggé­ledö hajnallal. A gyárakból már özönlött a nép. Színesen, mint óriás pillangók szálltak az ég felé a léggömbök, harso­gott a dal, ömlött a jókedv, utcáról-utcára. A szél felkapta a tobzódó dallamokat, hatalmas szimfóniát komponált belőle, amely bejárta hatmillió ember szívét és egyetlen óriás szívvé egyesítette. A legigazibb, a legnagyszerűbb öröm tisztaszívű embe­rekkel élni, ünnepelni. Énekelve, táncolva vonulni a legen­dáshírű Téli Palotához, ahol a tengerészek friss díszruhába öltözött sorfala között a történelmet érzi, szívja magába mindenki. c l hnaaíii küzdelmekben eltelt esztendő törté­űOK'&ük uusszii egy hősi gigászi népnek az al­kotóerejét, bázisát a holnapban, az életben — ezt olvasod ki minden szemből, ezt érzed minden mozdulatból. Itthon is voltam felvonulásokon. Akkor a gyermekkor lelkesedésével tudtam örülni az új világnak, amely viráqba- szökött nálunk, szivemet oda tudtam volna tenni a tűző májusi napfényre, ha kellett volna... URBAN NAGY ROZÁLIA: OROMTUZEK »»»»» De ezt az érzést össze sem lehet hasonlítani azzal, amit a leningrádi sápadt napfényű, mégis derűsen csillogó, élettel teli felvonulásokon érzékel az ember. Milliós tömegek minden zökkenő nélkül jutnak el a centrumba, irányítás nem is kell. Csak jönnek, jönnek, zász­lósán, örömtüzekkel a szemükben, ellepik a tereket, a járdá­kat, az utakat, zsúfolt vízi-villamosok suhannak a tenger felé, figyelmesen kerülgetve a jégtorlaszokat. „A munka ünnepén,május 1-én“ ,~tXlunk<í és virágözönt szór a mellette, lépkedő lányka fejére. Vörös szegfűt. Persze csak papirszegfüt, hiszen itt északon még a nyár is f ukarkodik a virággal. — Ne vágjon már ilyen kíváncsi arcot! Nevessen inkábp velünk! — kiáltja teli torokkal felém a fiú. — Ügy áll itt, mint egy idegen... Igen. A boldogság szivemben nem teljes. Pedig nem né­zem idegenül az itt történteket, én is megyek, dalolok velük. Csak mindig arra gondolok: — óh, ha nálunk is így lenne. Ha nálunk is minden arcon ezt az igaz örömet és boldogságot látnám. Ha otthon is úgy vennék a szavak értelmét, mint itt!... — Ennél csak egy ünnep szentebb a számunkra. Az októ­beri forradalom ünnepe. — Az egyik román fiúnak magya­rázza ezt egy kepkás fiatalember. Nincsen több 20 évesnél, de olyan komolyan magyaráz, hogy nagyapámnak érzem. Apáink ezt a földet vérrel öntözték, amin most mi örömme­netben vonulunk. — Én tudom, apám is itt esett el. — Jól megnéztem azt, aki ezeket a szavakat mondta. A Kirov-gyár munkása, anyja az ostrom cloéi halt meg, itt Leningrádban. Az állam nevelte. Teljesen árva gyerek Leket, hogy egyesek nagy szavaknak tartják azt, amit ö mondott. De szeretném elmondani, hogy a Szovjet­unióban és különösen itt, a so­kat próbált Leningrádban nem “ —' ’ járatták le ezeknek a nagy szavaknak igazi értelmét. Ahogy mondják, úgy is éreznek az emberek. A munka ünnepe számukra szent dolog. És felbe­csülhetetlen szeretettel emlékeznek meg azokról, akik lehe­tőséget adtak, arra, hogy felvonulhatunk, dalolhatunk ezen a napon. Napjainkban már sokan elfeledkeznek erről. Míg a háború dúlt országunkban, a legminimálisabb életlehetőség­gel is kibékültünk volna. Békét — kiáltották a torkok és te­hetetlenül nézték, hogy bombázzák porrá városainkat, fal- vainkat, hogyan pusztulnak az emberek idegen érdekekért. A béke itt van. Nem magától sétált be a nyitott ajtókon hoz­zánk, életüket, vérüket adták érte azok a vörös harcosok, aki­ket otthon gyászoltak szeretteik. » várna fényárban úszik. A hideg idő el- ESicinc a varos lenére ezer meg ezer szinpadon szórakoztatják az üzemek, gyárak, hivatalok, egyetemek nagy közösségét. Olyan az egész, mint egy nagy család. Sokan rózsásabb kedvvel sétálgatnak és viccelnek, mint reggel, mert a szervezet bizony ilyen hidegben megkívánja a sziverősitőt. Dehát nem is ember az, aki ellent tud állni a fűszeres kaukázusi boroknak. váUnkaféleségeknek. A tűzijátékra a tömeg a Téli Palota elé gyűl. A két oldal­ról rakéták csodálatos színben pomvázva világítják, meg a zászlóetdős várost, az Auróra cirkálót, a kopasz fákat sűrűn ellepő, kíváncsiskodó gyerekkobakokat, a beláthatatlan tö­meget ... aztán lassan belehuHnak a Néva jeges vizébe. Egész éjjel zena a dal. ömlik az ablakokból az utcára a zeneszó. Családi körben, egyetemi tanulókörökben, gyári üzemegys^nekben folyik tovább a mindent elborító viaasság. A sziklák mélyéből*™' nász. az .iskolapadban tanuló diák. a maga módján mind boldog. Boldogok, mert tudják, hogy övéké a holnap, hogy a munkás hétköznapok, gondjaiban epv egész nép szíve dobban együtt. 200 millió szív — egy akaratiul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom