Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
ŐLfttt ntáfiu 1 é a praletár- Ln tern aei&nalizmuJ miqij ünnepe ! XIIL évfolyam 100. szám 1957 május 1 szerda Ara 50 fillér MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA Világ; proletárjai egyesüljetek! A MÁJUSI ZÁSZLÓK ALATT Irta: KUKUCSKA JÁNOS, az MSZMP Borsod megyei intézőbizottságának tagja /M természet naptárát nézve, május 1-je nem különbözik április 25-től, vagy május 3-tól. — A természet a tavaszt mutatja, a levegő tavaszira fordult. De a munkásmozgalom politikai naptárát nézve, ez a nap a nagy harcok, a kapitalizmus elnyomásával szembeni, a munkások jogaiért való harcok névtelen és véres harcok napja. 1890 óta, ezen a napon tüntetnek a munkások, harcolnak jogaikért a tőkés elnyomás ellen, szabadságukért, az emberi életért. Azóta ez a nap szimbóluma Marx híres jelszava megvalósításának, „Világ proletárjai egyesüljetek!” E jelszó 1848- ban született, alig egy hónappal a magyar nép történelme dicső fejezetének kezdete előtt, 1848 március 15-e előtt. Van ebben valami felemelő népünk számára, hogy 1848-ban a haladás nemzetközi élvonalában álltunk, hogy 1849- ben, alig egy évre a Kommunista Kiáltvány megjelenése után Petőfi, a lánglelkű forradalmár költő egy olyan küzdelmet hirdet, amely „Pirosló arccal, piros zászlókkal és a zászlókon errCe szent jelszóval: „világszabadság” a zsarnokság ellen folyik. Talán túlzás, de van benne igazság, hogy május 1-én 1890 óta az egész világon piros zászlók alatt, a kapitalista zsarnokság ellen, a világszabadság jelszava alatt küzdöttek a munkások és küzdenek ma is a tőkés országokban. Május 1 ünnep: a harc, a munkásosztály harcának, a munkás összefogásnak, a munkás szolidaritásnak az ünnepe, összefogással, közös célért folyt és folyik a harc 67 esztendő alatt május 1-én. Május 1 vörös lobogói vérrel, a munkások vörös vérével áztatódtak. A munkások ügyéért folyt május 1-éken a budapesti, az orosházi, chicagói, a pétervári munkások vére. Tudták miért harcolnak. Nélkülözésben, harcokban acélosodon munkások vívták ezt a küzdelmet. Az ügy, melyért vérüket hullatták átmeneti kudarcokkal ugyan, de győzedelmeskedik az egész világon. 1904-ben május 1-i felhívásában irta V. I. Lenin: t,A kisemmizettek, a dolgozók hadat üzentek a gazdagoknak. Harcba indultak és indulnak, hogy felszabadítsák a munkát a bérrabszolgaság alól. Olyan társadalmi rendért indultak harcba, amelyben közös munkával megteremtett gazdaság minden dolgozó javát — nem pedig maroknyi gazdag javát szolgálja.” Tudták, jól tudták ezt a tőkések és csatlósaik, a munkás- árulók is. Ezért igyekeznek vérbe fojtani a május 1-i tüntetéseket. Ez a magyarázata, hogy 1891-ben, amikor vérbefojtották a budapesti, a békéscsabai, az orosházi május 1-i tüntetést, Borsod megye akkori főispánja olyan levelet kap a belügyminisztertől: „Tudatom Tekintetes Uraságoddal, hogy a munkásoknak folyó év első május napján semminemű körmenetek, felvonulások és ilyenféle utcai tüntetések, sem gyűlések tartása a hatóság főnökének személyes felelőssége alatt meg nem engedhető.” S^áól tudták, hogy ezek a má- \ 1- jus 1-ék a kapitalizmus ^ rothadt rendjének üzennek hadat, melyet ők elkeseredetten védelmeztek. Hazánkban a 7capita- lista terrorra jellemző, hogy 1890. 3X,8-as követelését sem adják meg a munkásoknak 1945-ig. Igen, a magyar munkás 1919 után először 1945-ben ünnepelhette, hogy mindenütt bevezettük a 8 órás munkát, s meg volt a 8 óra pihenés is. 1945 óta immár tizenharmadszor szabadon ünnepeljük május 1-éi. Szabadon és győzelmesen. Lenin szavaival élve « kisemmizettek, a dolgozók — kezükbe vették a földet, a gyárat, p bányát, a banköt, a hatalmat. Ki- semmizték a gazdagokat. Felszabadultak a bérrabszolgaság alól. Olyan társadalmat teremtenek, „melyben a közös munkával teremtett gazdaság a dolgozók javát szolgálja”. Azon dolgozunk, hogy ne legyenek gazdagok és szegények, hogy minden ember emberhez méltóan éljen, a munka gyümölcsei azoknak jussanak, akik verejtékeznek érte. Építő munkánkban előforduló minden hiba és kudarc dacára, büszkék vagyunk eredményeinkre: büszkék vagyunk a munkáshata- lomra, büszkék vagyunk a most létrehozott munkásőrségünkre, büszkék vagyunk a mi kezünk építette szocialista ipari alkotásokra, büszkék vagyunk fejlődő szocialista mezőgazdaságunkra, büszkék vagyunk fejlődő szocialista kultúránkra, arra, hogy az elnyomott munkásból, parasztból vezető, mérnök, agronómus, orvos és pedagógus lett, s büszkék vagyunk arra, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva a május 1-ék elnyomóinak — a kapitalistáknak kiszolgáltatva, hogy egy hatalmas testvéri közösség: a szocialista tábor tagjai vagyunk. 1957-ben május 1-ét olyan ellen- forradalmi események után ünnepeljük, melyek után különösen megértjük május h a proletárnemzetköziségnek harci jelentőségét. 1956 október 23-a és november 4-e közötti időszak sötét és szégyenteljes hazánk történetében. Szégyenteljes, de nagyon tanulságos időszak. Melyek az októberi ellenforradalmi események fő tanulságai pártunk és munkásosztályunk számára? /i/izg kell tanulnunk belőle egy életre, hogy a megvert ellenség, melyet támogat a nyugati imperialista reakció, nem teszi le a fegyvert, csak az alkalmat lesi, hogy mikor és hol csaphat le ránk, hogy visszahódítsa az elvesztett hatalmát. De ebből következik, hogy az ellenséges osztályokkal. azok. szekértolóival hogy érezzék a munkáshatalom hívei, hogy van erő, mely zavartalan építő munkánkat biztosítja. Az idei május 1-én örömmel üdvözöljük a felvonulók között munkásőrségünk, rendőrségünk, karhatalmunk harcokban kipróbált tagjait. o szemben növelnünk kell éberségünket, s ha kell, kíméletlenül el kell fojtani az ellenséges erők minden próbálkozását. Ezért a proletariátus diktatúrája, diktatúra kell, hogy legyen a munkáshatalom minden rendű és rangú ellenségével szemben, s a demokrácia, valóban demokrácia a dolgozóknak, munkásoknak, parasztoknak, s a munkáshatalom minden hívének. Ha 1956 októbere előtt voltak hibák és tévedések, már pedig voltak, úgy ez nem utolsósorban abban jutott kifejezésre, hogy proletárdiktatúránk nem volt igazán diktatúra ellenségeinkkel szemben, s nem volt eléggé demokrácia a munkáshatalom híveinek, a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak. A mai időszak egyik fő feladata erősíteni a proletárdiktatúra szerveit: az államhatalmi szerveket, megyénkben is a tanácsokat, erősíteni kell a proletárdiktatúra szerveit — a rendőrséget, a karhatalmat, a munkásőrséget, az ügyészséget, bíróságot. Kell, hogy érezzék ellenségeink: a munkáshatalomnak van acélos ökle, s kell, któber—november másik nagy tanulsága, hogy pártunkra, a munkásosztály vezető osztagára, pártunk egységére úgy kell vigyáznunk, mint szemünk világára. Az ellenség tudta, hogy mi a párt szerepe, ezért nem október 23-án, hanem már 1953 júniusa óta támadást indított a párt ellen. Ezért vetette elvakult dühével magát a pártra, a kommunistákra október 23-a után, ezért próbált novemberben és decemberben minden erővel gátat emelni a párt szervezése elé. Örök szégyene a Lenin kohászat munkás- tanácsának, hogy még december elején is határozatot hozott, hogy betiltja az MSZMP szervezését. De azt mondjuk szúnyog harcol az elefánt ellen. (Bár akkor ők érezték magukat elefántnak!) Tudjuk, jól tudjuk, hogy őket eszköznek használta fel az ellenség. De felhasználta, mert volt, aki hogyta magát. Az ellenség nem érhetett volna el eredményeket, ha a párton belül nincsenek renegátok, nincsenek árulók, ha a kommunisták fejét is nem zavarják meg a Nagy Imre— Losonczy-féle „ideológusok” és követőik. Véletlen dolog-e, hogy a hibák kijavításának e bajnokai egy nótát fújtak a „nemzeti kommunizmusról”, a „teljes demokráciáról”, a „szabadságról”, a „megújhodásról”, a „zsarnokságról” a New- York Herald Tribune cikkírójával? Nem, nem véletlen dolog ez. Aki letért a lenini útról, aki hűtlen lesz a proletárintemacionaliz- mushoz, az feltétlenül a kapitalizmus karmaiba kerül, az feltétlenül a munkásosztály elárulásánál köt ki. De éppen a nemzetközi kommunista mozgalom, s a magyar kommunista mozgalom tapasztalatai figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a párt csak úgy erősödhet, ha megtisztítja sorait a renegátoktól, az árulóktól, az ingadozóktól. f)rős, egészséges pártot terem-* teni, mely képes helyesen vezetni népünket, ez a má- sík döntő feladat. Ma már van ilyen párt. Az MSZMP 250 ezer főnyi tagsága, a KISZ izmosodó szervezetei biztató jelek. De sze* műnket hunynánk be, ha nem látnánk, hogy még rengeteg a tennivaló. A kispolgári nézeteket még nem küzdöttük le, a szektás hibák is minduntalan felütik fejüket. Márpedig úgy az egyik, mint a má* sik a párt egysége ellen irányul. Ideológiai harcot, szervezeti szilárdságot, fegyelmet, aktivitást pártszervezeteinkben — ez a feltétele, hogy pártunk eredményesen vezesse munkásosztályunkat, dolgozó népünket napjaink nagy nehézségeinek leküzdésére. Az októberi—novemberi ellen- forradalmi események harmadik fontos tanulsága, hogy minden módon erősítenünk kell barátságunkat, a testvériség szálait a szocializmust építő országok népeivel, mindenekelőtt a nagy szovjet néppel. A nyugati imperialisták jól tudták, hogy ha sikerül leválasztani hazánkat a szocialista országok családjától, akkor hazánk elkerülhetetlenül a kapitalizmus zsákmánya lesz. Erre a gyalázatos árulásra voltak hajlandók Nagy lmréék, ezek a renegátok. De okultunk! Tetteinkkel, munkánkkal, s a május 1-i tüntetésen is hitet teszünk, hogy hívek leszünk kétszeri felszabadítónkhoz, a szovjet néphez, hívek leszünk a szocialista népek testvéri családja* hoz. Teljesíteni fogjuk proletár* internacionalista kötelezettségeinket! Népünk előtt nagy feladatok állnak. Hazánk gazdasági helyzete még súlyos. Az ellenforradalmi események, a pusztító sztrájk legalább két esztendőre visszavetett bennünket. Nehézségeink nagyok. Leküzdésük megköveteli a dolgozó nép összefogását, tömörülését a párt és a kormány köré. Előrehaladásunk, s az életszínvonal emelésére tett intézkedések biztosítása aktivitást, odaadást igényel a munkában. Népünkben megvan a készség. Erről tanúskodik a szénbányászat, de más iparágak javuló munkája, dolgozó parasztságunk szorgalma is. /] május 1-i hatalmas tünte- Cx tés adjon új erőt, hogy immár a sötét felhőket elűzve hazánk egéről, új erővel dolgozzunk a napsütéses holnapért. A ma ünnepe után jöjjenek a holnap szocialista építő tettei: ez a legtöbb* amit a proletárinternacionalizmus jegyében népünkért, a munkásosztály ügyéért teheiünn.
