Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-20 / 92. szám

/ \ •f BORSODBÓL LEVELEK A Földművelésügyi Minisztérium 3 hónap után sem válaszol levelünkre Az abaujszántói mezőgazdasági technikum dolgozói mindig biza­lommal jöttek a járási pártbizott­ságra. Őszintén elmondták pana­szaikat, s azt, hogyan érzik magu­kat munkahelyükön, vezetőik mi­ként bánnak velük. Gyakran ezeknek a panaszoknak a tisztázására szembesítésre is sor került, többnyire a dolgozóknak volt igazuk. Javult-e az elmúlt idők óta a dolgozókkal való bánásmód, csök­kent-e a panaszok száma a techni­kumban? Nem. lene lennie, de csak egy van. így természetesen mindennap szolgálatban van a dolgozó. A múlt hónapban is 31 napot dolgozott és csak 27 napot számoltak el neki. A vasárnapokért nemhogy 50 száza­lékkal több bért kapna, hanem egy fillért sem számoltak el neki. Ugyanebben a hónapban elsejét és másodikét az elszámolásban úgy tüntették fel, hogy beteg volt a dol­gozó, holott az munkában volt. A telepvezető Pallai Sándor rek­lamálta a dolgot. Ezért az igazgató és Pádár felelősségre vonta Pal­lait. Az éjjeliőrnek január 1-én született az ötödik gyermeke, de a gyermeksegélyt, illetve a családi pótlékot még mindig a négy gyer­mek után kapja. Január elején a Földművelésügyi Minisztériumba is írtunk és kér­tük, hogy vizsgálják ki ezt az ügyet, vagy ha nem tudnak lejön­ni, rendeljenek fel vagy két dolgo­zót és hallgassák ki őket. Azóta már 3 hónap telt el, de még választ sem kaptunk. Mika' István MSZMP elnök, Abaujszántó. A munkaviszonyok nem javul­tak, különösen Pádár állattenyész­tési brigádvezető és az igazgató magatartása nem sokat változott. Becsapják az embereket is. Példa erre a süveges-tanyai éjjeliőr esete. Ez a dolgozó január 2-től teljesít szolgálatot. Amikor munkába állt, azt ígérték neki. hogy kocsival szál­lítják ki a munkahelyére, mivel a lakása 8 kilométerre van. Ez csak ígéret maradt, még egyszer sem vitték ki. így szolgálat után min­dennap 16 kilométert gyalogol. A gazdasági vezetők utasítására az éjjeliőr 40 darab szarvasmarha után a trágyázást is elvégzi, ami 3-4 órai erős fizikai munkát jelent. Ezért nem kap külön díjazást. Eredetileg két éjjeliőrnek kel­A munkakerülők paradicsoma Miskolcon úgylátszik nincs tör­vény. Miért, mondom ezt? Azért, mert a napokban olyasmiről ‘ győ­ződtem meg, amit a törvények he­lyes alkalmazásával egykönnyen meg lehet szüntetni. Barátommal bementünk a Nép- büffébe délelőtt 10 órakor. Már te­le volt. Kikkel? — Többnyire mun- kalker ülőkkel. Kértünk ennivalót. Barátom sörért ment. én meg kenyérért. Ez­alatt egy 30 év körüli tagbaszakadt férfi összeöntötte a két pörköltet és amiért szóltunk érte. még ő sértő­dött meg. Úgy gondoljuk, hogy a rendőrség néhány razziával, mint a szocialis­ta együttélést zavaró személyeket eltudná távolítani Miskolcról eze­ket az embereket, hogy nyugod- tabb légkörben tanulják meg a tisztességet, a munkaszeretetei. Később két széket vásároltunk. Odajött hozzánk egy 19 és egy 40 év körüli férfi. Ajánlatot tettek, hogy 40 forintért elviszik a széket. Befejezésül azt kérdeznénk: Mis­kolc a csavargók, a munkakerülők városa-e, vagy pedig a becsületes embereké?! Kovács József és Horváth János bányász. A két angol-sertés Ki ne ismerné azokat a szép angol disznókét, amelyek a sze­mélypályaudvar környékén, a Ba­ross Gábor-utcám, a Kolónia-tele- «pen »-laknak«. beton-útira, igaz elég veszélyes séta ez, csak az éber gépkocsivezetőkön múlott, hogy eddig nem múlt ki életük. Lehet, hogy az a szerencsé­jük, hogy négylábúak. Ugyanis a Henps íilm ?! N;ma (ifin ?! Azt kérnénk a MOKÉF-től. hogy lehetőleg olyan filmedet küldjenek, amit olvasni kell, mert itt Mező- nagymihályon hang csak ritkán van. Előfordul, hogy egyáltalán nincs. Újra kezdődik a szocialista munka verseny a Cementipari Gépjavítóban Május 1 -ét munkafelajánlásokkal köszöntjük. E nemes mozgalom különbözik az elmúlt évek verse­nyeitől. A különbség két dologban mutatkozik: ma különleges politi­kai jelentősége van az ilyen moz­galomnak. azt is mondhatjuk, hogy új történelem veszi kezdetét, a má­sik pedig az, hogy ez a most meg­indult verseny őszintébb, igazabb, reálisabb, mint az évekkel ezelőtti. amikor sok volt a formalizmus. Sokat beszéltünk és hallottunk az alulról jövő kezdeményezés szükségességéről! Nos, vállalatunk­nál ez a május 1-i munkafelaján- lási mozgalom valóban ..alulról:' indult el, noszogatás és agyonszer- vezés nélkül. Nem a formákat és a nagy szavakat, hanem a konkrét gazdasági eredményeket tekintjük célul: Bari Ferenc és Bihari János lakatosok, az ózdi bányászok műn-, káját. elősegítő ú. n. futólemezek gyártásánál 1.2.2 négyzetméter és 12 mm vastag vaslemezt akarnak megtakarítani, a minőségi munka mellett a határidőt is lerövidítik egy nappai. A Kádas-brigád május 1-ig két vasszerkezeti csarnok alkatrészéit, a Gyuricskó-brigád - pedig két te­tőszerkezetet készít el a Lenin ko­hászat részére. Gvuricskóék ezen­kívül szállításra készen átadjak, a perkupái gipszbányához megren­delt aknatornyot. A karbantartó lakatoscsoport több használaton kívüli gépet és szerszámot javít ki, és ad át a termelőrészlegnek, a szokásos futójavításokon kívül. ... A; MÉQ* 'd<^^z^ve|^én^éntá.'egy- ’egv láfötosbfigád es^ haroih^három forgácsolói dolgozó műszaki' patro- nálását vállalta el napi munkájuk mellett. Ez a sor még folytatódni dog. mert növekvőben van a mun* kaketív. Erősödik a párt- és a szák­szervezet, rendeződnek. a sorok». Halász.%lntre *:-Z' ^ üo. eín6%. : » - 1 - J . .... > ;f Minden szentnek may afelé hajlik a kese Nem tudom, hogy a kormány újabb rendeletéi miként intézked­nek az államosított házak felől. Azt látom azonban, hogy ami Hejőbá- bán történik, az nem lehet azonos a kormány intézkedéseivel. Annakidején hat házat államosí­tottak. Ezekbe lakók költöztek. Telt az idő. a lakók fizették a lak­bért, de a házat senki nem javí­totta. Megrongálódtak a tetők, a nád helyett ma kukoricaszár fedi a lehet ezeket megcsinálni?! .Mi is államosított házban lakuák, szeretnénk ezt megvenni. A ta­nácstól kaptunk is ígéretet,' sőt már fel is .becsülték a házat, de en­nél tovább nem jutottunk. A dolgok kissé furcsán 1 mennék. A, tanácstitkár saját maga részére vásárolt - egy portát, ahol már ősz- szédült egy állami ház, Ö azonban már felépítette az új házát is. Ha a magáét el. tudta intézni, ' akkor De ismerik azok is, akik gyakran utaznak Miskolcra a környező fal­vakról. Arról a két disznóról van szó, amelyekről kevesen tudják, hogy ki a gazdája, de bármely idő­pontban megtalálhatók a pálya­udvar környékén, hajnaltól a késő esti óráikig. Talán éjjel is kinn vannak. Tavaly nyáron, hajnali 4—5 órakor. 6—8 kis malacával a Szinva híd alatt feküdtek, Általában a vonatra várakozó tömegekben, is szívesen elvegyül­nek, de ahogy a nap melegére szükségük van kisétálnak a szép A szokottnál jóval előbb benépe­sedett vasárnap a gönci főutca. Érthető, hiszen kettős ünnepre éb­redt nemcsak Gönc, de a környék* községeinek lakossága is. Mit sem törődve a barátságtalan időjárással — a kéklő hegyek kö­zül erről is, arról is kerékpáros utasok szinte versenyt futva a csí­pős, hideg, porfelhőket kergető; széllel, igyekeztek Göncre, hogy ott közösen, még egyszer megtár­gyalják a takarékszövetkezet, prob­lémáit és megtartsák az alakuló közgyűlést. A jó példa követésének gondolata már akkor felvetődött bennük, amikor hírét vették a to­kaji, szendrői, mezőkeresztesi ta­karékszövetkezetek megalakulásá­nak. Hogy kik azok az emberek, akik kezdeményezték, szervezték saját takarékszövetkezetük létrehozását 1— erre a kérdésre könnyű feleletet adni. Egyszerű, de a tettekben kiváló emberek, olyanok, akik 1946—47- ben már alapító tagjai voltak a földművesszövetkezetnek. Azóta is sok érdemet, megbecsülést szerez­tek. Olyanok, akik a párt és a kor­mány irányelveit magukévá téve, másokat is nevelnek. • A vezetők is ezekből kerülték ki. Bubcsák István abaujkéri 15 hol­das dolgozó parasztot már sokszor kitüntették bizalmukkal a környék dolgozói. Megérdemli a dicséretet még Fehér Ferenc gönci lakos is, aki megyei választmányi tag s amellett, hogy a földművesszövet­kezetben mint vezetőségi tag hosz- szú évek óta jó munkát végez, a heiyi Rákóczi Tsz-ben is előljár példamutató munkájával. Sorol­hatnánk a neveket, olyanokat mint Popják János abaujszántói. vagy Ács Gyula abaujvári dolgozó pa­raszt. A felszólalók elmondották, hogy a tagszám, amely most három­négylábú jószágokért — ha autó elüti — a KRESZ szerint a gépko­csivezetőt felelősségre lehet vonni. A baj nem az, hogy ott sétálgat­nak, mármint a sertések, hanem hogy a pályaudvar előtt lévő park­ban »kertészkednek«. Ha ez mái’ ilyenkor kora tavasszal kezdődik, vajon mi lesz őszig! Tavaly is sok baj volt velük. Szeretnénk, ha a nyáron kevesebb bajunk lenne ve­lük, mert bizony a kárt forintba átszámítva, több mint a két sertés értéke. száz körül van — rövid ideig ma­rad. mert minden faluban nagy az érdeklődés, nemcsak a dolgozó pa~ legutóbb az egyik szombaton csak az utolsó 2 percben volt hang. Nem tudjuk miért nem gondoskod­nak az illetékesek arról, hogy meg legyen javítva a hangszóró. Az állami gazdaságban minden héten csütörtökön van előadás. A dolgozók örömmel mennek a mozi­ba. mert jó a hangszóró és élvezik a filmet. Szórakoznak, s megköhy- nyebbülten lérnek haza. Szeretnénk ha a községi moziban is ilyen álla­pot lenne. ifj. Bukta József Mezönagymihály. i'asztok, hanem a kisiparosok, ér­telmiségi dolgozók körében is. Rózsa József né lyukakat, ez azonban nem sokat je­lent. így a tető átázik és'egyben a mennyezet is.' az idő múlásával a la- kás Lakhatatlanná válik. Miért nem Megyénk legmodernebb, legszebb kultúrpalotája Alberttelepen van. Népi államunk az elmúlt években ajándékozott meg bennünket. Éz nemcsak az alberttelepi. fiatalok­nak, haneijn az egész kolónia lakos­ságának, öregnek, gyereknek, ifjú­nak egyaránt nagy örömet hozott. Itt zajlanak le a mozi, színház és egyéb kulturális rendezvények.-Az­az lennének, mert a helyi fiatalok kultúnmmkájának sikerét hiába várjuk, nem találjuk és nem kap­raiért nem. lehet elintézni a többit is. • ifj. Faragó Lajos Hejőbába. y juk. Hol vannak az aibertlelépi fia­talok? A fiatalok nem használják ki a lehetőségeket. Nekünk nem elég az, hogy jönnek. Örmosbáhyár.ől;; Mis­kolcról, Budapestről színészek,- akik szórakoztatnak bennünket, hanem, szeretném — nem túlzók, ha: azt mondom, követeljük is —, hogy az alberttelepi fiatalság is szervezzen kul túrcsoportot, rendezzen előadást. Szívesen hallgatom. és megnézem a miskolci Déryné Színház és a budapesti Nemzeti Színház vendég­játékát, vagy a Holéczi-együttest, De próbáljanak az alberttelepi fia­talok is valamit produkálni. Ne- csak ígérjenek. Várjuk már szívszakadva, na­gyon várjuk, hogy nyilvánosan is mutassák be azt a színdarabot, amit tanulgatnak. Vagy csak „pró­ba’ 'marad’.mindén. -misfit mar, edclig tapasztaltuk?! Nein tudjuk. Hogy az ifjúságban, vágy a szervezésoen van-e a hiba, de valahol hiba van. Most azt kérjük a KlSZ-szervezet- től és a kultúriház vezetőségétől, hogy szívleljék meg levelem és vá­laszoljanak fellépésükkel, mutas­sák meg, hogy van . Alberttelepen ifjúság. Wagner Károiyné községi tanács, Mucsony. A mészárszék és a perecesnek Alulírottak azzal a kéréssel for-* dulunk a végrehajtóbizottsághoz, hogy sérelmünket orvosolja. Egy héttel ezelőtt megszüntették Pereces Bollóalján a mészárszékei-. Hogy miért? Nem tudjuk.; Az üz­letet áthelyezték a bányaiskolához. Legyen ott is, de nyissák ki a régit. Úgy gondoljuk, hogy ha már egy­szer segíteni akarnak a dolgozó­kon, akkor úgy segítsenek, hogy abból azoknak legyen haszna.' Ne kelljen kilométereket gyalogolni azért, hogy egy félkiló, vagy egy kiló húst tudjunk vásárolni. Azért fordulunk kérésünkkel a városi tanácshoz, mert úgy gondol­juk,. hogy a Húsipari Vállalat a ta­nács kezelésében van. A vállalat­nak tudni kellett volna, hogy ez­zel az áthelyezéssel nem javul a közönség ellátása, mert7 nem a- te­lepülés arányában varinak elhe­lyezve a boltok, pedig ez kéneá hogy vezesse az illetékes szerve­ket. Több dolgozó nevébeaí. Sóder. t&tvfyb .-=?i I »M A PETI BÁCSI \i­(Tudósítónktól) AMIKOR megláttam az Arany János utcában, amint meghajlott testtartással lépegetett, jóleső érzés töltött el. Szokatlan volt így látni Peti bácsit, az öreg fenntartót: gimnasztorka, hegyesen álló bocskai sapka, vállán géppisztoly. így még elképzelni sem tudtam volna soha. Ha gondoltam rá, mindig úgy élt emléke­zetemben, mint ahogy láttam oly sokat, amikor együtt dolgoztunk. Jön befelé a bekötőn, jobbkezében fejsze, baljában karbidlámpa, őszülő haját ä bőrkobak leszo­rítja, szájában az elmaradhatatlan pipa. Mozdulatát is ismerem. Csendesen lehajolt, hogy a sárból egy támfát, vagy bordafát a vízárok part­jára tegyen. Kopogtatja a síneket végig, ahol megla­zult, oda szöget üt, vizsgálja az ácsolatot, igazgatja... Mindig tett-vett valamit. Tétlenül soha nem láttam Peti bácsit. — Most — jön felém, mosolyog mikor meglát. Mosolyog? De hisz azt sem láttam még, hogy Peti bácsi mosolyogjon. Összeölelkezünk, s a kérdések áradatába temet­kezünk. Aztán sétálunk beszélgetve, azaz Peti bácsi beszélget, én pedig hallgatom. Meséli, hogy miért is jött ő a karhatalomba. Ez fölötte érdekes lesz — gondol­tam, mert Peti bácsi nem volt párttag, nem politi­zált; hallgatag, szorgalmas, búskomor ember volt. Meséli: az élet minden szava, keserűség, vád, ősi pa­nasz az elrabolt boldogságért kér, követel elégtételt. FÉLÉVE voltam házasember és munkanélküli bányász — kezdi JPeti bácsi. — A Feketevölgyből jöttem le a Szuhavölgybe, úgy mondták: ott lehet munkát kapni. A vinteresiek biztattak: próbáljak szerencsét, hátha felvesznek. Megpróbáltam — bár in­kább maradtam volna távol ettől az átkozott hely­től . . . Olyan negyven év körüli, jóltáplált úr volt a tu­lajdonos. — Családos? — kérdezte. — Most nősültem, alig néhány hónapja. Lassan kenyeret se tudok enni — könyörögtem. — Na majd meglátom. Küldje be a feleségét hol­nap. Van itt egy kis munka, egy-két napos. Majd megüzenem vele, hogy felvesszük-e, vagy nem. Az asszony elment korán reggel. DéWen már vissza is jött. nem vették fel. Ettől a naptól kezdve — mert enni is alig volt mit — az asszony nem tudott aludni. Ha kérdeztem ,,mi bajod?”, a „fejem fáj” mondotta. így ment ez majd egy hónapig. S amikor már hi­telünk sem volt és ihrtoztunk fűnek-fának az asz- szony azt mondta: — Elmegyek, hátha, felvesznek. — Jó — egyeztem bele. Sápadtan tért vissza, fénytelen szeme alatt sötét karika húzódott. — Holnap munkába állhatsz — mondta. ESTE, amikor lefeküdtünk, az asszony csak ült az ágyon, csak ült. Mi bajod van? — kérdeztem. Mint­ha nem is hallaná. Néz maga elé. Sír. — Juli, beteg vagy? — kérdem. Összerezzen, sze­mét törli. — Nem, nem sírok. — Hangja i'ekedtes, síró. — Ki bántott meg? — kérdem. Hirtelen zokogni kezd, nyakamba borult és bevallott mindent... min­dent. hogy mi volt az „ára” az én felvételemnek... Másnap reggel lámpa nélkül, fejszével mentem az irodába. Nem tudom, hogy nézhettem ki. de a tulaj­donos elsápadt, amikor meglátott. Ha el nem lép a másik ajtón. menten agyonvágom. Az asszony visszament a szüleihez, mire haza­értem. Két hónap múlva, érte mentem. — Ne, ne ítéld el Julit — fogta a kezem meg Peti bácsi, ő miattam tette, az én és a maga nyomo­rúságát akarta könnyíteni. Éhesek voltunk — rázza meg a váltam, mintha rajtam keresztül az emberi- ságnek kiáltaná oda, hogy tisztára mossa a felesége, becsületét —, érted, éhesek! Kenyér kellett az asz­talra. amit akkor már két hete csak más kezében láttam. Elenged, mintha egy súlyos kő esett volna le a leikéről. Görcsösen szorítja a fegyverét. — Ugy-e te megértei? Megérted már. hogy no­vember 5-én miért fogtam fegyvert. Szemében a gyű­lölet, az elszántság lobog. Ezt a tekintetet még nem láttam Peti bácsi szeméből. — EZT SZERETNÉM sok-sok embernek elmon­dani, hogy tudják meg: mit védünk mi, mi ellen har­colunk, mi karhatalmisták. Igazolványtárcájából kis kék kartont vesz elő. Mutatja. Ideiglenes párttagsági könyvecske. Nézem. Párttagságának kelte: 1956 no­vember 7. BARÁTH LAJOS TÓTH DÁNIEL G ö n c - k ö r n y é k i emberek Hol vagytok ti alberttelepi fiatalok!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom