Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-17 / 89. szám

északmagyarorszag Sawda, 1057. április 17. JEGYZŐKÖNYV felvétetett a Miskolci Üveggyárban, napjainkban Amikor in jártam, az első ismer­kedésem is jegyzőkönyvvel történt. Ezért választottam most a jegyző­könyv form át. Jegyzőkönyvvel, s nem is akármilyennel Olyannal, amely alapos, megfontolt intézkedéseket tartalmazóit, s ráadásul nem is egyes személyekről, hanem egy egész gyár­ról, annak kollektívájáról szólt. Tartalmát közreadom: »... Jegyző­könyv, felvétetett a Miskolci Üveg­gyárban megtartott műszaki értekez­leten, ahol a jelenlévők úgy határoz­tak, hogy a szocialista munkaver­senyt felelevenítik...« A jegyzőkönyv bevezető soraiban a mi műszaki vezetőinkre jellemző felelősségérzet, megfontoltság tük­röződik. Többek közéit ez olvasható: »Az ellenforradalom közel 3 millió forintos termeléskiesést okozott... A *agy veszteséget jobb munkával kell pótolnunk... Elhatározzuk, hogy felelevenítjük a szocialista munkaverseny helyes módszereit, mellyel az elmúlt tizenkét esztendő alatt oly sok termelési győzelmet értünk el...« Azon U műszaki értekezleten dhcl a gyár termelési parancsnokai, mérnökök, üzemvezetők, művezetők és brigád­vezetők vettek részt, a gyár egészét érintő több más igen fontos problé­mát is megbeszéltek. A kialakult vita eredményeként a következő vállalást tették: I Befejezett termelési tervünket * 3 százalékkal túlteljesítjük. o Exporttervünket 70.000 négy­• zetméter tervenfelül legyártott üveggel túlteljesítjük, az év végéig legalább 30 vagon öntöttüvegei szál­lítunk Törökországnak. . g Selejtünket az elmúlt év azo- " nos időszakához viszonyítva 1.5 százalékkal csökkerŰjük. £ Önköltségünket 0.5 százalékkal csökkentjük, elsősorban a szén, az import-szóda, valamint a fa- és deszkaanyag megtakarításávál. ^ Ezév június 1-én megkezdjük * * a kristály olvasztott műkő gyártását. S hogy erről hogyan vélekedtek, — utólagos engedelműkkel egy-két hoz­zászólásból idézünk: Dr. Gumai Mihály főmérnök: Ne­künk műszaki vezetőknek a legfon­tosabb feladatunk, hogy a párt és a kormány határozatainak érvényt sze­rezzünk ... Nem lehetünk elnézőek a jövőben semmiféle mulasztás iránt, mely gyárunkat, népi államunkat károsítja meg... Dítrói elvtárs: Vigyáznunk kell az önköltség alaku­lására, mert ha jól dolgozunk, úgy a kormányhatározat értelmében a második negyedévtől kezdve már nyereségrészesedésben részesülhe­tünk. Mátyus elvtárs: Helyes volna, ha gondoskodnánk, hogy az elért ter­melési eredmények a versenytábláva kerüljenek... * A jegyzőkönyv? « £ ráncsnokainak értekezletén készült, nem tudja visszaadni azt a lelkese­dést, amely ebben a híres miskolci középüzemben a vezetőket és a mun­kásokat egyaránt fűti. Sokan talán úgy fogalmaznák meg, hogy a haza- szeretet, mások azt mondanák, hogy népi államunk építése, családjuk bol­dogabb s jobb életének érdekében teszik. De azt hiszem, hogy jócskán akadnának olyanok is, akik mindezt felelősségérzetnek, a kötelességtudás­nak neveznék. En ezt nem akarom eldönteni. Nem is vagyok hivatva rá. Joggal dicsekedett Szarvas Zoltán elvtárs, a pártszervezet titkára, Ma- tyus József és Bolha László öntőbrl- gádvezetőkkel és a brigád tagjaival, Orosz János üzemvezetővel, akik mint kommunisták a legtöbbet nyújt­ják, hogy üzemük rentábilis legyen, hogy tervét túlteljesítse, örömmel beszélt róluk s azokról a derék pár- lonkívüli munkásokról és vezetőkről, akik a kommunisták példáját követ­ve hasonlóan szép termelési sikere­ket érnek el. Így például Juza Imre öntőbrígádja. Orllczky Zoltán és Gál István szállítóbrígádja, Turcsányí Lajos ládakészítő brigádja és még sokan mások. Körmöczky Béla elvtárs, a szak­Amint látják szervezeti bizottság elnöke, idős Ze- lenák Miklós művezető, Pamlényl János, Béres János, Farkas János és Bobkó Benjámin műszaki vezetőket, valamint Ruszinyák Zoltánt, a laka­tosműhely művezetőjét illette elis­merő szavakkal. * kedves olvasó­ink, a Miskolci Üveggyárban a napjainkban felvett jegyzőkönyv a gyár történelmének egy fejezetét örökíti meg. Olyan na­pot, amikor újabb lépésre szánják el magukat, mely a további sikerek felé vezet ... Nemcsak beszéltek a termetesről, s nemcsak vállalást tettek ezen az ér­tekezleten, de mindjárt azt is felve­tették, hogy a második negyedévben milyen követelményekkel állnak szemben. Amíg például az első ne­gyedévben műszakonkint átlagosan 633 négyzetmí.er üveg volt a terme­lésük, addig a második negyedévben már el kell érniök a 680 négyzetmé­tert. Ez bizony nem kísdolog! Külö­nösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a második negyedévben 240.000 darab színes csempét, valamint 15.000 darab tetőcserepet kell legyártaniuk. ve­dé Igen derűlátóak az optimista hangulatot tükrözte az a jegyzőkönyv is, mely azon a bizo­nyos műszaki értekezletén készült. Ugyanis nemcsak kiváló munkások­kal rendelkeznek, de jól meg Í3 szer­vezték a versenyvállalás feltételeit Minden vezető, minden munkás tud­ja, hogy mit kell tennie, hogyan kell cselekednie. Nos, e nemes vetélke­dés, mely jelenleg máris a terv túl­teljesítésével jelentkezik, úgy hisz- szük ennek leöszönhető. ... Szocialista munkáversenyt kez­deményeztek s márts szép eredmé­nyekkel dolgoznak. A verseny má­jus 1. a proletariátus nagy nemzet­közi ünnepének méltó megünneplé­séért folyik. Jó munkát elvtársak! Feljegyeztem 1957 április 16-án. DRAGOS GYULA — E«y teteß as«7ony tív^nsá^a — Huszonnyolc éves, egyszerű fa­lusi asszonyka. Evek óta tüdőbeteg, ágyban fekszik. A tavasz, a napsu­gár felkeltette benne a reményt: talán meggyógyul. A betegséget is tavasszal szerezte, ilyenkor, húsvét táján. Még lány volt, vidám és ön­feledt, s csak úgy ruhában meszel­te körül a házat, hogy az ünnepre minden szép és tiszta legyen. Nem is érezte az alattomos, csontokig ható hideget, csak később jött rá, hogy megfázott. A csúnya köhögés­sel sem ment orvoshoz. — Majd el­múlik ■— legyintett. A köhögés el­múlt, de a tüdejében apró foltocs­kák jelezték, hogy baj van. Közben férjhez ment. Három gyereket szült s boldogan élt, míg meg nem tudta a szomorú valóságot: tüdő­beteg. Az orvos szanatóriumba utalta, de nem ment. Nem akarta. otthagyni a gyerekeit. Majd elmú­lik — ezzel vigasztalta makacsul magát és vakon hiti is ebben. Pe­dig, ha évekkel ezelőtt megfogadta volna az orvos tanácsát, a szana­tóriumban rendbejön, meggyógyul. Már nagyon gyenge, sovány, sá­padt és még mindig csodára vár. Néhány héttel ezelőtt különös kí­vánsága támadt. Az egyik szom­széd valahol narancsot vásárolt, Az asszony a beteg emberek vá­gyódásával megkívánta a gyümöl­csöt, amelynek aranyos színe akár a napsugár, édes-savanykás húsa pedig nem pótolható semmivel. Egyszer, valamikor régen már evett s most újra eszébe jutott az íze, a szaga és nagyon áhította. Az ember azonban hiába járta az üz­leteket, hiába ment bárhová, nem kapta még, pedig az asszony biz­tosra vette, hogy akkor meggyó­gyul. Nemrégen levelet írtak Loy Ár­pádnak, aki ismerősük, hogy ha Pesten jár, hozzon legalább egyet­len narancsot. S az idő telik-múllk, narancs nincs, s az asszony pedig már álmában is azt várja. Egyetlen narancs... Nem is olyan nagy kívánság. És mégis el­érhetetlen egy beteg asszony szá­mára. Hát ne legyen elérhetetlen! Igaz, régen volt az üzletekben, ak­kor is szétkapkodták, de talán akad még egy elgurulva a raktár sarkában, vagv beszorulva a láda aljába, s nagyon kérem, küldjék el Liptai Dezsőnének Kisgyőr köz­ségbe — talán meggyógyul... (k. r.) JMLikor mái elmúlt a szerelem... AKÁRMILYEN szeszélyes az idő, — Semmi értelme — mondja a mégis csalt tavasz van, a fák bonto­gatják zöld koronáikat és a népkerti fák törzsén frissen karcolt szívek és betűk jelzik, hogy a tavasszal együtt ébred a szerelem is a szívekben. Ilyenkor születnek a legszebb vallo­mások a leányok és legények ajkán: Örökké szeretlek... Vajon állják-e ígéretüket s meddig is tart az Örök szerelem? * A TANÁCSTEREM ablakain be­táncol a napsugár és megcirogatja az asztalon lévő iratcsomókat, sárga dossziékat. Az írógépnél alig 17 éves kisleány ül, ábrándosán nézeget s bizonyosan arra a fiúra gondol, aki négy óra után már a luipu előtt vár­ja. A bíró dr. Harzsó István, maga. is fiatal ember, mindössze három éve rebegte el a boldogító igent s most azokra gondol, akiket ma ki kell bé­leltéül Igen, mert a házasság felbon­tását megelőzi az úgynevezett előké­szítő eljárás, amelyben a bíró pró­bálja kibékíteni a feleket. * IDŐSEBB, 50 év körüli szőkehajú nő lép be. A válási kérelmet 6 nyúj­totta be, mert az ember részeges- kedő. Ütötte, verte, pedig sokszor megbocsátott neki, vissza is fogadta. De most már elég volt. A férjét a la­kásból is kitiltotta. A férfi a szabály- szerű idézés ellenére sem jelent meg. ■— Nem is jön el, annak fontosabb az ivás, — mondja az asszony kese­rűen és becsukja magamögött az ajtót. * — KÉREM, Önök már nem 18 éve­sek. Meggondolták jól a válást? Valóban nem fiatalok. Az ember 43 éves, 24 évvet ezelőtt kötöttek há­zasságot, három gyermekük van, a legkisebb 16 esztendős. Az asszony csinos, 42 éve ellenére is szép, de mégiscsak fáradt, és a szeme alatt árulkodó ráncokat a festék sem tudja eltüntetni. Hajlandó a férjét vissza­fogadni, de nem versenyezhet a ve- télytársnővel, aki nagyon fiatal. Az ember nem is tagadja, igen, együtt él egy fiatal leánnyal, sőt már egy gyerek is származott ebből a viszony­ból. És ezért az egyért könnyűszer­rel itthagyja a másik hármat. Még megbánást sem érez, nem húzza hoz­zájuk a sok emlék, az apai szeretet, hiszen 24 év alatt többet volt tőlük távol, mint velük. És a csinos nőket is kedveli, »szórakozott« jónéhány- nyal. A három gyerekkel, lefoglalt asszony ölelő karja már a gyerekeké volt... és mindig tűrt... férfi á békítő szóra. * — A FÉRJEM egyre gyakrabban, járt későn haza, de nem kérdezhet-* lem meg tőle, hol volt, mert megvert4 — Az asszony 24 éves, a férj 28t 1949 karácsonyán, a szeretet ünne­pén ígértek egymásnak örök hűséget, Egy kisfiúk van. — Állandóan veri, fojtogatott, pe­dig nagyon szerettem —- s az asszony szemét törülgeti. — A feleségem elhidegült tőlem, másokkal szórakozott... Azt elisme­rem, hogy megvertem, de nem is annyira ok nélkül. — Próbálják elfelejteni az eddig történteket, mert újabb házasságot Ugyan köthetnek, de ott a gyerek érvel a bíró. Az asszony Összeharapja szájaszé- lét, a férfi rázza a fejét. Válni akar­nak. * — A FÉRJEMHEZ első házassá* gomból származó kisfiámmal kerül­tem. Nagyon szerettük egymást, de úgy éreztem, hogy ő nem szereti a gyereket. Sajnos, operáltak, és soha többé nem lehet gyermekem. Ezért éltünk rosszul. Nagyon féltékeny volt rám, és sokszor megvert. — Feleségem nagyon idegés, szinte hisztériás, többször otthagyott, eladta a konyhabútort, pedig kaptunk szép kétszobás lakást a Selyemréten. Ezért még nem kell elválni. Pró­bálkozzanak újra, talán sikerül, hi* szén szeretik egymást..: — Már próbáltuk sokszor — Legyint a férfi. * A KÉSŐ délutáni órákban végre a sárga iratcsomók elfogynak. Ek­korára már a bíró is elfárad. Egész nap emberekkel foglalkozott, azon fáradozott, hogy visszatartsa a válni akarókat. A bíró most tulajdonkép­pen nem is bíró, csak ember. Nem Ítél, nem kutat, nem keres paragra­fusokat, csak mentséget mindkét fél számára, hogy megállítsa a családi tragédiát. Emlékeztet a régi tava­szokra, az ifjúi szerelemre, ígéretek kel telt csókokra és a gyerekekre, akik a kihűlő családi tűzhely mellett csak dideregnek, mert a mostoha az mégsem olyan, mint az igazi. Ezen a napon nem sikerült egyetlen házas­párt sem kibékíteni. És a bíró őszin­tén, szívből sajnálkozik azokon, akik délelőtt megfordultak a tanács előtt, mert olyan sívár, olyan üres néme­lyik ember élete, mikor már elmúlik a szerelem... KECSKÉS RÓZSA Javul a szeszesital-ellátás a Hegyalján Bodrogközben es Hatalmas hordók sorakoznak egy­más mellett a sárospataki azeszfor- galmi vállalat pincéjében. A hordók­ban finomabbnál finomabb likőrök, édes és erős pálinkák várakoznak el­szállításra. Itt nem stampedlivel vagy féldecis pohárral, de még csak nem is literes pohárral mérik a jó­fajta szíverősítőt, hanem 10—15 lite­res fonott üvegekbe öntögetik. Innen osztják szét a hegyaljai és bodrog­/Qki mindig a régi marad közi községek italboltjaiba és szövet­kezeteibe. Erdélyi Jolán elvtársnő már nyolcadik évö dolgozik itt, mint a vállalat vezetője. Kérésünkre el­mondja, hdgy a vállalat évek óta ko­moly munkát végez. A dolgozók az; elmúlt hónapokban Is minden tőlüfc? telhetőt megtettek, hogy megőrizzék a raktárban lévő készleteket. —■ Az első negyedévben egyes ital­féleségekből volt hiány, de a máso- . negyedben már jobban ki tudjuk elégíteni a szükségletet, — mondja Erdélyi elvtársnő. Ezek szerint, úgvlétszik, lesz mi­vel m^kínální a húsvéti locsolkodő- kaf is Űjhelyen, Patakon, Kenézlőn, Kiesén és a többi bodrogközi község­ben. Lesz rum, szilva, barack, dió, kakaó, kávélikőr, ki mit szeret. Gon­doskodnak erről a sárospataki szesz­forgalmi vállalat dolgozói. Egy édes bemutató Több évtizeden keresztül csak az ínyencek ismerték a puddingot. A Budapesti Sütőporgyár csak azért, hogy a fogyasztóközönsóggel megis­mertesse e kiváló édességet,, Miskolc három boltjában pudding-kóstolót tartott. Egyelőre négy Ízben kapható a tmdding: csokoládé, vanília, puncs, karamell. A pudding jótulajdonságai közé tartozik, hogy rendkívül olcsó, gyorsan elkészíthető, nem romlandó, á pl ál ó és a legkényesebb Ízléseket is kielégíti. A szakemberek kiszámolták: egy hosszú őzgerinc pudding, tehát egy háromtagú család vasárnapi tészta- sz'“ *églete, ízesítéssel együtt mind­össze 10 forintba kerül. A bemutatóit egyébként másfélforintos áron, két írben, tejszínhabbal kóstolhatják meg a látogatók a finom falatokat: A Budapesti Sütőporgyár a közel­jövőben még tovább próbálja a vá­lasztékot bővíteni. A miskolci házi­asszonyok. vásárlók és főiként * gye­rekek örömmel fogadták a bemutatót és a kóstolót. tottnyakú kockás ing. Arca viharvert, vonásai durvák, de a szeme... ez nagyon megkapó. Te­kintete tiszta, ott ül benne egész lénye, a be­csületesség, az őszinteség, mások tisztelete. Fe­lesége alacsony, zömök asszonyka, szemérmetek bocsánatkéréssel áll mögötte. Szórakozottan bólintok, s helyet mutatok, Le­ütnek. A férfi egy üveg bort és szódát rendel Kicsit feszélyéZetten, kicsit zavartan ülnek. Látszik, ritkán szánják magukat arra. hogy be­üljenek az étterembe. Lehet, most is valami családi évforduló hozta ide őket. hogy egy kis zene mellett kizökkenjenek a hétköznapi élet kereteiből. Igyekszem úgy viselkedni, hoay ne zavarjam őket, hiszen én most „ővele” akarok vitázni. A szódásüveg nagyot szisszen, s a. pohárba nagy erővel csapódó vízből egy kevés az asz­talra loccsan, s lassan nő, szélesedik a térítőn a vízfolt. Az asszony szemrehányóan pillant fér­jére, aztán bocsánatkérően rám. — Ne tessék már haragudni, ő nem tehet róla. Igen erős keze van, amihez hozzányúl, minden törik, szakad. A férfi bólint, s olyan bűnbánó pillantással néz rám, mint egy gyerek, aki akaratán kívül rossz fát telt a tűzre. — Mit csináljak, ilyen nagy kezem van — mondja, s tenyerét kifelé fordítja. Hatalmas te­nyér az biztos, zömök, izmos ujjakkal, az ujja- kon bőrkeményedés, sebhelyek mutatják: erős munkát végez. — Szóra sem érdemes, ilyesmi gyakran elő­fordul — vígasztalom őket. — Még talán azt gondolja, hogy mi nem va­gyunk rendes emberek. Pedig akkor a pincér nem hozott volna ide. — De nem ám! — mondja a férfi. Most már én is zavarban vagyok. Szeretném elmondani, hogy nagyon jól érzem magam velük egy asztalnál. Velük valami egészséges, egyszerű hangulat, szín, levegő jött az asztalhoz. Olyan az érzésem, mintha otthon anyáméknál ülnék az asztal mellett. És sokat tanulok tőlük szeretni, becsülni az embereket, tisztelni a munkásembert. A szellem, az ész, , csak ilyen becsületes, erős munkáskezekkel érhet diadalt. Invitálnak, igyák velük egy pohár borocs­kát. Jólesné, nem is a bor, inkább a beszélgetés, közelebb kerülni hozzájuk. Restellem elfogadni, hiszen idegenek vagyunk. 1YTemsokára elmegyek. A férfi és az asszony 1" felemelkednek a székén, úgy köszönnek. Ügy néznek rám, mint jóbarátra, pedig alig vál­tottunk néhány szót. Mintha valami melegítené a szívemet, amikor látom, a férfi keze emelkedni kezd, mintha kézfogásra nyújtaná, aztán félúton megáll, a vastag ujjak befelé hajlanak. Mintha vinnyogás félét hallanék. Mintha „ö” most ott vergődne a hatalmas ujjak szorítása alatt, amely gyúrja, formálja mint szilárd nyers erő a tapadó masszát. A bejárattól még visszanézek. A téma „Ó” nyomorultan, megtépázottan, sajnálatraméltóan sántíkál utánam. — Nem vagyok én olyan rossz, mint gondo­lod, írj rólam! — rimánködík. — Láthatod, én csak akkor élek, ha simogatnak, becéznek. Nem. bírom a kemény kezet — néz rám bárgyú sze­mekkel — Nem írok rólad — ingatom a fejem hatá­rozottan —, te úgysem élsz soká mát, te érték­telen vagy a társadalom számára, őróla írok, — mutattam a nagy behemót munkásemberre. Le­het, teste szögletes, arcvonásai durvák, keze ér­des, érdes a szava is, de becsületes, őszinte és igaz, s a kemény kéz kemény fogása, 8 ezek az öklök biztonsággal formálják az emberiség tör­ténelmét — Számomra nincs más mondanivaló? — re- begi elhalóan. — De. Állj félre míg nem késő, mert ha ezek az Öklök felemelkednek, akkor csak dicste-\ len pusztulásodról írhatok — mondtam s búcsúi intettem. Csorba Barna T] a egyedül vagyok, rögtön megjelenik. • Elémkönyököl, arcomba vigyorog, a fü­lembe súg, agyamba mászik, kér, rimánködík, dicsér, becéz, majd fölényes lesz, öklét rázza fe­lém, s tollat nyom a kezembe: — írj rólam! Megérdemlem. Te ismersz engem. Ismerem és megvetem. Jellegzetes ember­típus. Simulékony mint a kígyó, ravasz mint u róka. Eszmék, osztályok harca nem zavarja, mindig ott van, olyan eszmét dicsőít, olyan ve­zető körül lábatlankodik, ahol, amiért és akinél közel kerülhet a zsíros fazékhoz. Előtte egy a cél, érvényesülni, jól élni minden áron. Láttam „Öt” a nyilas időkben, sokat talál­koztam vele a 12 év alatt, s láttam „öt” megint új arcban októberben és ma megint látom. Itt is, ott is felbukkan. Szólamon változnak. „Ö” a régi marad. Ha találkozom■ vele, a hátam mögé soha nem engedem. Szemben kedves, figyelmes, jó­akaró. mindent helyesel, de tudom,, a kés ott la­pul a zsebben, s mihelyt lehet, hátbaszúr. Elhatároztam, ma estémet rászánom,. Meg­keresem, mi tetteinek fizikai, lelki rugói, kita­pogatom a leggyengébb pontját, s ott szúrok bele a tollal, felnyársalom, preparálom, kiterí­tem látható helyen. Olvassátok, nézzétek, íme a múlt ma is élő hagyatéka, a köpönyegforgató, a napraforgó ember, aki ma is sok kárt csi­nál még! — Most gyere ide, írok rólad! — csaloga­tom, miközben az étterem konyháján készítik számomra az ihletszerző turóscsuszát. Integetek ríeki, de 6 nem akar közel jönni, távol van, ho­mályosan vibrálva röhög kajánul. — Meg tetszik engedni? M erengésemnek a pincér megjelenése vet véget. Mögötte egy munkásházaspár ált A férfi hatalmas, nagydarab munkásember. Rajta egyszerű, barna sportruha,' szélesen nyi*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom