Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-14 / 87. szám

2 CSZAKMAGYARORSZő 'asámap, 1357= április 14 '36&qjyXUL f űlö tt bt Cjztdö-sjLfcL QUJkitiutCL Jlmüditz. Feljegyezték 1928-ban az Északi vasútvonal mentén Édesapánk, tető­fedőmunkás volt. A petrográdi Ezmolnijban dol­gozott. A forradal­mat már nem élte meg, röviddel előt­te temettük él. A nagy zűrzavarban adósok maradiak munkabérrel. Amikor az ideigle­nes kormány meg­alakult, édes­anyánk megpró­bált utánajárni a pénznek, de csak­hamar szégyen­kezve, duzzogva tért haza. Az tör­tént ugyanis, hogy az illetékes helyen nyit mondtak neki gúnyosan: »Látiad-e már nénikém, hogyan ‘ugrálnak a békák?« (Ami magyarán annyit jelent, hogy »akkor látod majd meg, amikor a hátad közepét«. — Ford.) Beköszöntött a tél. Anyánk egy al­kalommal így szólt: — Mostanában mindenki Lenint dicséri. Vajon nem volna-e jő, ha be­mennék hozzá Szmolnijba? (A szov­jet kormány első kormány épületé­be.) S alig néhány nap múlva, egy reg­gel arra ébredtünk, hogy az öreg­asszony eltűnt otthojiról. — Sebaj, — gondoltuk — majd hazajön ebédre. De hiába vártuk. Mint utólag kide­rült, se szó, se beszéd fogta magát és begyalogolt Szmolnijba ... És kép­zeljék csak el! Irodáról irodára jár­kált, míg egyszer csak benyitottv Vla­dimir Iljicshez... Ott ült íróasztala mellett, tolla sebesen szántotta a pa­pirost és közben hideg teát kortyol­gatott, egy-egy darab cukrot véve szájába... Anyánk nem is sejtette, hogy TjC- ninnel áll szemben. Akkoriban még nem ismerte mindenki az arcképét. És kisvártatva meg is szólította öt. — Engedelmet kérek, kedves uram, megmondaná nekem, mi az. ön beosztása? Csak írásbeli munkát vé­gez, vagy talán intézi is az ügye­ket? Lenin elmosolyodott. Az mindig függ, asszo­nyom, hogyan adódnak a dolgok. Mi járatban van? — Az emberek azt mondták nekem, forduljak Leninhez, Vladimir Iljics­hez. Azt mondták: Fedoszja Nikitis­na, a te ügyedet egyedül Lenin tudja kibogozni... Én meg úgy lá­tom, hogy urasá- god igen gyorsan ír, így hát azt gon- magam- aztán eay nagytudású úr lehet, — bizo- iiein az utolsó főnökök egyi- ke... Hol találhatom meg Lenint?... Képzelje csak magát, kedves uram, az én helyzetembe... Nyugodtan helyet foglalt és tövi- ről-hegyire elmesélte, miről is van szó. Vladimír Iljics szemeiben huncut mosoly bujkált, amikor kijelentette: — Igaza van Fedoszja Nikitisna... Elintézzük ezt Lenin nélkül is. Behívta egyik munkatársát, füze­téből kitépett egy lapot és átnyúj­totta neki: »Elvtárs, intézze el sür­gősen, soronkivül Fedoszja Nikitisna ügyét.« Anyánk hazajött és boldog mosoly- lyal számolta ki a pénzt az asz­talra: — Szmolnijban az összes főnökök jó emberek! Lenin nélkül is elintéz­ték a dolgot. Egy hónapra rá fényképet ho­zott haza a piacról: — Nézzétek csak, megvettem an­nak a főnöknek a képét, akivel ak­kor együtt ültem az irodában, a Amint a képet megpillantottuk — elakadt a lélegzetünk: — Édesanyánk, hiszen maga Le­ninnél járt! attól dolt am . , ban: ez amikor kérelmet művelt, előadta, csak eny-^fyyára A LENINI ZÁSZLÓ A csillogás felettünk nem csoda. S nem észak-sark tündén fénye, Leninnek halhatatlan zászlaja Lobog le Névánk vén vizére. Az éj zúg, mint tizenkilenc körül, Nappal a jég páncélja roppan, A régi lom megint előkerül — Blokád van, ellenség és köd van. S a hályofjos, halálos harc. felelt, Mint egykor bajra, vérpatakra, E zászló vet ránk büszke tűz-tekintetet, Győzelmi lánggal bátorítva. (Részlet: Nyíkoláj Tyíhomv: A lenini zászló című verséből.) TÁVOL-ÉSZAK LEÁNYA Koriopov A. „Elbeszélések Lenin életéből“ című könyvéből Meg egészen a nagy forradalom kezdetén egy kislány érkezett Moszk­vába a Távol-Északról. Olyan messze földről jött, hogy a moszkvaiak csodálkozva kérdezték: hogy tudott ide eljutni? — Előbb kutyaszánon, azután szar vas fogaton, majd lovaskocsin, végül pedig vasúton — válaszolta nagy nyugalommal a leány. Amint Moszkvába érkezett, a pá­lyaudvarról egyenesen a Közoktatás­ügyi Népbiztosságra sietett és azt kérdezte: mondják meg néki, helye­sen rendeztek-e be ők ott a Távol- Északon a szovjet hatalmat? Nem követtek-e el valami hibát? Kiderült, hogy még soha senki nem utazott ki hozzájuk, nem volt se könyvük, se Újságjuk. Nemrég azonban hozzájuk 'is elju­tott a híre annak, hogy Oroszország­ban most. új, igazságos államhatalom alakult. A kislány maga sem tudta, honnan éri hozzájuk ez a hír. Igaz, azt mondták neki: valaki lá­tott a tengerparton egy matrózt, aki a fehér gárdista ellenségek elől me­nekült. Lehetséges, hogy ez a matróz hozta el a Távol-Északra az új ha­talom megalakulásának hírét... Elhatározták, ott a messze távol­ban, hogy ők is megszervezik maguk között az igazságos hatalmat. Csak azt nem tudták, nem követtek-e el hibát munkájuk közben. És a kislány elmesélte, hogy egy tanácsot választottak, legjobb embe­reiket választották ki tagokul. A gaz­dagok közül egyetlenegyet sem en­gedtek be a tanácsba. Segítettek a szegényeken, az új hatalom idején ezek már többé nem fognak éhezni. A lány szavaiból kiderült, min­denki tisztán látta, hogy ott a Tá­vol-Északon úgy szervezték meg a szovjet hatalmat, ahogy azt Lenin tanította. Minden, amit csináltak, helyes volt, semmiféle hibát sem kö­vettek el. Könyveket, újságokat és sok-sok plakátot adlak a lánynak. A plaká­tokon rajta volt, hogy miért és ho­gyan harcol a szovjet hatalom. Amikor a lány kipihente magát Moszkvában, magához vette a plaká­tokat, a könyveket és útnak indult a Távol-Északra, előbb vasúton, az­után lovaskocsin, majd rénszarvas- fogaton, végül kutyaszánon. Elmondták, ezt az esetet Leninnek. Lenint előbb bántotta a dolog, na­gyon sajnálta, hogy senki sem tett említést neki kellő időben az északról jött leányról és így nem tu­dott vele személyesen beszélni. Sze­relte volna alaposan kikérdezni min­denről. De Lenin egyszerre megváltozott és vidáman hunyorítva a szemével, mintha valami titkot tárna fel, azt mondta a körülötte levőknek: — Tudjátok, ez máskép nem is történhetett! Az északiak az ö saját népi hatalmukat valósították meg — és ez a szovjet hatalom. És nem is követtek el semmi hibát. Lenin figyelmesen nézte elvtár­sait, vajon megértette-e mindenki szavait, majd hozzátette: — Éppen ebben rejlik a szovjet hatalom ereje: a nép maga építi fel hatalmát. Gépeket raktak ki a vasúti ko­csiból. A daru vcuskampója úgy ereszkedett lefelé, mint pók a fo­nalán. Négyen figyelték a közeledő vashorgot, hogy a kellő pillanatban megállíthassák és beakasztva a gépre erősített láncok végét, egy új intésre a gép is a levegőbe emel­kedjék. —. Hopp! — kiáltotta az egyik. A láncokat beleakasztgatták a horogba és a „pók” kötélfonalán to­varagadta zsákmányát. — Ez is megvót — mondta egyi­kük, egy öszhaju, har csaba juszu ember, akit a többiek csak Gyula bácsinak szólítottak. — Készen va­gyunk! Egyenként ugráltak le a vasúti kocsiból. Utolsónak maradt Gyula bácsi, aki még szétnézett, hogy nem felejtettek-e ott valami szer­számot, amivel számolniok kell a raktárban. Leült a kocsi szélére, hogy kezeinek egy kis mozdulatára a földre huppanjon. Már nekifeszí­tette a karját, hogy ellökje magát. mikor a vagonsorra . rákapcsoló mozdony meglökte a kocsisort. Gyula bácsi a váratlan rándulásra megingott, egyensúlyát vesztve ki­esett a kocsiból és a magas tölté­sen legurulva egy halom ócskavas­ra zuhant. ♦ Takács Béla üzemorvos szobájá­ban felberregett a telefon. Bosszan­kodva tolta el maga elől a kimuta­tást, amin már órák óta dolgozott és haragosan vette fel a kagylót. Elhatározta, hogyha megint azt az átkozott kimutatást sürgetik, jól megmondja a magáét. — Takács doktor! — szólt bele a hallgatóba. — Baleset?!... Hol?!... Azonnal megyek!... Letette a hallgatót, de visszalel­te és tárcsázni kezdett. — Mentők?... Készárugyár, Ta­kács doktor. Azonnal küldjenek egy mentőautót... A kaputól kísé­rőt kapnak, Sürgős. — Újra tárcsá­zott. — Kapusszoba? Egy mentőautó jön perceken belül. Kísérjék be azonnal a kettes üzem tárolójára... összegombolta fehér köpenyét, felkapta táskáját és gyors léptek­kel sietett a baleset színhelyére. * Gyula bácsi mozdulatlanul fe­küdt az ócskavashalom mellett. Takács melléje térdelt és gyors ke­zekkel tapogatta végig az áléit tes­tet. Mellén kigombolta az inget és meghallgatta a. szívverését, aztán injekciót adott neki. Egy pillanatra sem állt fel térdeplő helyzetéből, tekintete a mozdulatlan, vértéiért arcra tapadt; szinte sugározta bele az életet, a szemével is. Távolról egyre erősödő sziréna bügását lehetett hallani. Gyula bá­csi. szeme akkor rebbent meg, ami­kor a fehér autó melléjük kanya­rodott. Takács doktor rövid szavakkal közölte a mentőorvossal, hogy tö­rést nem állapított meg. de valószí­nűleg belső sérülés áll fenn és ezért azonnal meg kell röntgenezni. Az első diagnózis helyesnek bi­zonyult. A röntgen megállapította, az azonnali operáció szükségessé­get. * A kórházterem csendes, karból- szagú szobájában mozdulatlanul feküdt Gyula bácsi. Agya szélén szoborként ült Takács doktor, fi­gyelve a kábulatából ébredező ősz ember arcának minden rezdülését. Agyonmosott keze ráfonódott a napbarnított kar csuklójára, az ütőérre. A fekvő kinyitotta a sze­mét, tétován szétnézett. Tekintete belekapcsolódott Takács doktor meleg barna szemébe. — Hol vagyok? — kérdezte haU kan. — Jó helyen, a kórházban... Tessék nyugodtan feküdni, már nincs semmi baj... A fehér kéz a csuklóról lesimult a kérges tenyérbe, ráfonódoti gyen-* * géd öleléssel, biztatva, jót ígérve. Lencse Viktor — HAYDN-EST. A % Országos Fil­harmónia április 15-én, hétfőn este fél 7 órai kezdettel a Zeneművészeti Szakiskolában & 4-es zenei bérlet utolsó előadásaként Haydn-estet ren­dez. A műsorban fellépnek Gombás Ferenc, Szűcs Ilona, IIerszény! Bá­lint, Pékkor Zsuzsa, dr. Beltákuo Veszprémi Ilona» Közreműködik a Zeneművészeti Szakiskola zenekar;* és a szakiskola vegyeskara. <5 ntlékezés A NÉGYSZÁZÉVES HABSBURG URALOMRA ! IRTA: DR. KOMOR Ő CZY GYÖRGY A dolgozó nép soraiból ma már sokan nem gondolnak arra, hogy nemzetünk történelmének mily sok szomorú, tragikus eseménye, fej­lődésünknek mily sok elmaradott vonása származik a Habsburg ural­kodó család négyszáz esztendős ural­mából. Sokan nem gondoltak erre akkor sem, amikor Ottó »királyfi-« a magyar trón várományosaként je­lentkezett az 1956-os októberi ese­mények során s talán lettek volna olyanok is az országban, akik a sze­mélye alatt irányított monarchia gondolatával szívesen- kibékültek volna. Régi sebe a magyar népnek a Habsburg család uralkodása s tanul­ságos egynéhány olyan jelenségre visszaemlékezni, amely az igazság érveinek erejével hat s ezáltal válik cselekvő erővé. A Habsburg családból származó személyekkel már korábban kapcso­latban voltunk. A XV. században Albert és V. László királyok ennek a családnak voltak tagjai. S a házas­sági kapcsolatok, diplomáciai egyez­mények a Jagelló család kihalta után. Mohács egyik következménye­ként. 1526-ban az országot a Habs- burg-házzal is megajándékozták. Egykorú közmondás volt, hogy »míg mások háborút viselnék, addig To, •"Dr. komorőczy György megyénkben fs Ismert marxista történetíró 1949-ig Abauj megye, jelenleg pedig Hajdú me­gye főlevéltárosa és a történelmi tudo­mányok kandidátusa. Dr. Komorőczy György régi jó barátunk és hű elvtár« (sunk. Fenti cikket szives engedélyével közöljük. Ausztria, házasságaid által vagy sze­rencsés«. S valóban: az osztrák fő­hercegek famíliája akkor, amikor Magyarország trónját véglegesen el­nyerte, Európa leghatalmasabb ural­kodó családja volt. övé volt Spanyol- országtól kezdve Hollandia, Belgium, Németország területén keresztül egé­szen a török határokig Európa leg­több országa. S mindezekben az ál­lamokban a fejlődő polgári erőkre támaszkodó központi monarchiát, erős államhatalmat kívántak meg­valósítani, tekintet nélkül a nemzeti követelések és kulturális igények sajátosságaira. ÍV! agyarország területe a legkiseb­bek közé tartozott a nagy bi­rodalom országai között, amikor a királyi jogar a Habsburg család ke­zébe került (1526), mert az ország azokban az években két királynak is szolgált & nemsokára azután három részre szakadt. S éppen az a politika szűkítette le az ország területét, amelynek megvalósítói a Habsbur­gok voltai«, a nazaáruló főúri és fő­papi réteg élén. A Habsburg család királlyá válasz­tásának egyik oka a török hatalom terjeszkedésének meggátlása. A ha­talmas Német Romai Császárság se­gítséget nyújthatott volna Magyar- ország megvédelmezésére, de gya­korlatilag éppen fordítva állott a helyzet: Magyarország teste tartotta fenn a védelmet nyugat ellen irá­nyuló török támadás elhárítására. S miközben a magyar végvári vi­tézek a hazáért s vallásukért hősi áldozatokat hozlak, miközben a Ná- dasdiak, Frangepánok, Zrínyiek, Do­bók és a magyar főurak közül több százan élére álltak a népi tömegek hazafias lelkesedésének, a dolgozó magyar jobbágyok és fejlődő polgá­rok, hazafias közép- és kisnemesek százezreinél«, míg a Jurisich Mikló­sok meg tudták akadályozni hősies ellenállásukkal Becs ostromát, a Szondi Györgyök példát mutálhat­tak arra, hogyan kell a nemzetért élni és halni, — addig a császári tá­bornokok hírét-nevét csak vesztes csaták fokozták. S miközben Zrínyi birtokai törökdulás áldozataként gyengültek az 1664-es hadjárat al­kalmával, Montecuccoli császári had­vezér manőverekkel próbálkozott s végső kényszerűségből vette fel a harcot, de utána hozzájárult ő is a vasvári béke megkötéséhez. A török áíium elleni harcnak nem a Habsburg birodalom hatalmas se­regei voltak vezető erői, hanem a magyar néptömegek elhatározása. A Habsburg-ház számára másodrendű jelenség volt Magyarország védelme s katonai erőit inkább a nyugati hadszíntereken foglalkoztatta, mint a török ellem. Mohácsnak és a Habsburgok ural­mának egy másik következménye volt a XV. században felvirágzott magyar külkeresk edelem bizonyos fokú hanyatlása. Mátyás korában Sopron, Pozsony, Kassa, Brassó és más városok nagy jelentőségű áru­forgalmát bonyolítottak le. Ez az áruforgalom a XVI. században még jobban fokozódott. A külkereskede­lem mennyiségi adatai nőttek, az árucsere élénkebbé vált. Csakhogy a nyugat felé irányuló kivitelnek többé nem a magyar városok voltak a kezdeményezői, hanem Bécs, a csá­szári főváros. A külkereskedelmet ők irányították, a bécsi kereskedők, az ő helyzeti előnyeiket támogatta a császári politika s nem egy kivált­ságlevél birtokában a fejlődő bécsi polgárság hódította el a piacokat a magyar városoktól. Olaszország felé, Velence* Buccari irányába pedig Alsó-Ausztrián át bonyolódott le a forgalom. Visszaszorították a marha- kivitelt, elsorvasztották XVI. század híres tőzsérrétegét s egyik gazda­ságpolitikus, Becher, határozotton javasolta a királynak, hogy »teljesen ki kell irtani azokat a magyar tőzsé- reket, akik összevásárolják az al­földi marhát és azzal kereskednek«. (1667) A gazdasági elnyomás vonta maga után, hogy a termelőerők nem fej­lődtek olyan mértékben, mint aho^- gyám annak feltételei meg lettek volna. Kisebb arányokban bontako­zott ki a kézműipar, háttérbe szorult a középkorban virágzó állattenyész­tés s bár mindezeket elfojtani nem tudták, mégis a lassúbb fejlődési ütem nehezítette a kibontakozást. A Habsburg család uralmának következménye volt a német sere­gek állandó pusztítása hazánk terü­letén. Debrecenben a XVI—XVII. század folyamán 8 ízben végezték olyan pusztítást, hogy a város fej­lődése sokáig megállóit a rablások után. A császári tábornokok önké­nyét maga a császár sem akadályoz­hatta meg, hiszen Bécs messze vplt $ a jajpanaszók ritkán' jutották cl odáig. Caraía tábornok mondóba 1686-ban, »ha őfelségéhez _ mentek* nem bánom, meglehet; na nyer­tek vaLamit, nektek ezer arannyal tartozzam, ha nem nyertek, ti ne-« kem csak százzal tartozzatok.-* atonai, gazdasági, politikai éa társadalmi elnyomás sűrítette egybe a magyar felkelésieket, a nemzet szabadságharcosait, amikor Bocskai István, Bethlen Gábor, h Rákóczi György vezetése alatt zász­lót bontottak. A kialakult egység­frontban a nemzet erői győzedel­meskedni tudtak s Erdély fejedelmi hatalma a magyarországi népi töme­gekre s hazájukat féltő nemesekre támaszkodva, minden háborúban biztosította az ország függetlenségét; átmenetileg enyhülést tudott kivívni, habár az enyhülést még súlyosabb elnyomás követte. A felfedezett és levert Wesselényi* szervezkedés után pusztító elnyomás következett be. Tetőfokra hágott az ellenreformáció tomibolása, a birto­kol« kisajátítása, a magyar katonai ellentállás végleges f elszámolás a. Bujdosók tömegei húzódtál« még áz erdőkben, a nádasokban s éppen Debrecen környékén alakult ki 3 Máramai'osból súlyos szekereken sót szállító bujdosók egy csoportjánál« központja, valószínűleg Esze Tamás vezetése alatt, akinek felesége maga is debreceni polgárlány volt. Hány­szor sírt fel a bujdosók dala: »Har­coltam én a hazáért, A haza szabad­ságáért, Most bujdosás a kenyerem, Sós a könnytől, mikor eszem...« Thököly fegyverkezésének célja »le­küzdeni a lelki s testi szabadság ta- lanságot« volt, amint ő maga mon­dotta. S hatalmas mértékű kellett legyen ■ az az elnyomás, amely ma­gyar szabadságharcost a tőrök olda­lára állított 1678-ban a Habsburg család uralma éllen. Vállalni kellett sokszor ■ a megvetés sorsát is, amiéri a törökkel kötött szövetségét a né' met ellen. S Thököly, vele együtt pe dig sok-sok ezer felvidéki magyal vállait^ ezt, hogy végre a némtet független lehelen. KÉT KÉZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom