Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-13 / 86. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! «MMHMgiMCllKIIMIIIVtrui, Kill, évfolyam i 86. szám : 1957 \ április 13 szombat : Ara 50 fillér ■mmtmmmt Y-irL::’n ■'lAktA/MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA A Beiügymimsztériuni közleményei Ma éjjel megszűnik a kijárási tilalom 1957 április 13-án 24 órától a ki­járási tilalom az egész ország terü­letén megszűnik. A lakosság és min­dennemű közlekedési jármű éjjel­nappal akadály nélkül, szabadon közlekedhet. (MTI) A programirodalom néhány kérdéséről ÍRTA: RÉ1HLY GYULA Vasárnap délelőtt 10 órakor nagygyűlés a diósgyőri stadionban Kard és toll. Mindkettő mind a ormit'ban, mind a jelenben fontos té­nyezője az emberi lét alapvető fel­tételeinek. A kettő szétválasztása úgyszólván lehetetlen, amit a világ népeinek történelme nem egyszer vagy valahányszor, de folytonosan bizonyít. Az irodalom — mint az esz­mei kifejezés lehetősége — a terme­lési rend megváltoztatásáért, ill. an- naik fenntartásáért mindem időben készséges társául szegődött az elnyo­mott (vagy kizsákmányoló) osztá­lyoknak úgy a szellemi előkészítés, mint a döntő ütközet idején a feltét­len győzelem kiharcolása és biztosí­tása érdekében. Ebből a szempontból az össziroda- lom keretein belül talán legfontosabb a tendencia jellegének néhány kérdé­sét megvizsgálni, mely hol álcázva, hol pedig teljesen leplezetlenül, nyíl­tan porondra lép, mint eszmei szó­csöve a szellem termékének és a fi­zikai lét harcának. Az irodalom út­ját az osztályharc feladatai szabják meg s- ebből következőleg produktu­ma és megjelenési formája az osztá­lyok közötti küzdelemnek s a mate­rialista termelőerőknek. Logikusan végiggondolva ezt, önként adódik az a megállapítás, hogy lényegében vizsgálva minden irodalmi vagy egyéb műalkotás magán viseli pro­gram-jellegét s mint ilyen, szellemi síkra vetíti a társadalmi és gazdasá­gi struktúrának — mint alépítmény­nek — eredményeit és hatásait a fel­építményre, vagyis a művészet és irodalom alkotásaira. Ez a vetődés természetesen nem egyszerű ok-oko­zat viszony s époen ezért hibásak azok a vulgáris magyarázatok, me­lyek minden helyes következtetést nélkülözve csupán mechanikus oko­zati következménynek tekintik a szellem alkotását. A valóság — mint ezt a marxista esztétika..nagyon .he­lyesen feltárta, — bonyolult kölcsön­hatásokon alapszik s az alépítmény-' ről felvetített dinamika feltétlen újólag visszatükröződik, visszahat az alépítményre. A tömeg és az egyén viszonya, a társadalom és az alany cselekvőereje igen sok apró, — de lényeges — alkotó és biztosító rugója a társadalmi világfolyama­toknak. Ezeknek a hatalmas áramla­toknak kell, hogy a magasabbíokú tudatos értelem színvonalára emelő­je legyen az író, a művész. Bensőjé­nek az igazság utáni vágy elérése ér­dekében szükséges, hogy ujjának ta­pintását szakadatlanul e folyamatok hol növekvő, hol csökkenő, egyszer lázas, másszor pedig kiegyensúlyo­zott, egységes lüktetésén tartsa, ha a lét és a jelenség nagy kérdés- komplexumát, helyesen akarja tudo­másul venni. Mindenesetre a tudomásulvétel és az értelmezés között még eléggé ^szé­les terület van, mely időben merve rövid is lehet, de éppenúgy mérték­telenül — az alkotó korához viszo­nyítva — hosszúra is adódhat, sőt le­hetséges, hogy be sem következik. Hogy az említett három lehetőség­ből melyik a legvalószínűbb, azt számtalan rétegkérdés, mint pl. ne­velés. fizikai élmények, a külső kö­rülölelő környezet hatásának folyto­nossága stb. dönti majd el. Ebben a tekintetben nem tekinthető az egye­temes fejlődéssel szembenállóinak még az a külső megnyilvánulási for­ma sem, mely éppen nem vall hatá­rozott állásfoglalást a lét sokszorta bonyolult kérdései között a döntő — és személyileg is jellemző — „igen” vagy „nem” elfogadására illetőleg visszautasítására. A pártos irodalom radikálisságának nem vét az, aki ha nem is teszi magáévá teljes mérték­ben a haladást szolgáló osztályok el­gondolásait, de ugyanakkor megta­gad minden akarategyséjget az ellen­séges szellemi irányzatok bárminemű törekvésével és korlátot emel művé­szetében azoknak felszínre vetődésé­vel szemben. Az igazság meglátása, annak egyértelmű, határozott felis­merése — akár abszolút, akár rela­tív igazságról van szó — fontos lépés az igazság megvédése, az érte való elszánt kiállás érdekében. Ugyanak­kor azonban ügyelni kell arra is, hogy a hibák feltárása, az elnyomot­tak érdekében történő sikraszállás ne a negatívumok végtelen felsoro­lásában tobzódó naturalista formák­ban élje ki magát, vagy ami még rosszabb és károsabb lehet, valami paíricionális idillikus ál-romantikába vezesse művészét. A való élet ábrá­zolása, az új • meglátása és meglátni akarása a szocialista realizmus sark­igazsága, de fontos feltételként ír­ja elő, hogy művészi eszközökkel! Meglátni a lényegest, kiemelni a fontosat, rámutatni azokra az ökok­ra, melyek egy mesterien megadott korszaknak vagy eszmei csoportnak a típusát, találóan jellemzik, ez vezet a művészi formák és a meggyőző tar­talom területére. Kétségtelen, hogy nem könnyű egy időben meghatáro­zott kort egyéni biztonsággal megraj­zolni, melyhez sok gyakorlat és szen­vedélyes igazságérzet szükséges. így gyakorta előfordul az is, hogy a típus jellemének kiválasztása, a cselek­mény szövésének bonyolult útja ve­szélyes módon az átlag zöme felé so­dorja tudat alatt az alkotót. A pozi­tív utáni szenvedélyes vágy tűlhaj- szolása. az ellentétek kibangsulyozá- sa utáni törekvés a negatívumok szerfeletti kidomborítását vonják ma­guk után s akaratlanul is a sémáti- zálás, a tartalmatdamság vagy éppen formalista hatások nyomják reá bé­lyegüket az ilyen alkotásira. Minden ilyen formalista kiélés az öncélu’sá- got, az irodalom elszigetelődését (Tart pour Tart) segíti elő és meg­erősíti ugyanakkor a polgári deka­dencia fennmaradásának „örökké­valóságát” hirdetők, valamint a má- ßik szélsőségnek, a marxista esztéti­ka vulgarizálóinak táborát. Az MSZMP megyed és városi intézőbizottsága április hó 14-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a diósgyőri stadionban nagygyűlést tart. Előadó: KISS KAROLY elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. A nagygyűlésre Miskolc és a megye dolgozóit szeretettel meghívja AZ MSZMP MEGYEI ÉS VÄROSI INTÉZŐBIZOTTSÁGA. EMLEK MŰSZAK... Április 19-én lesz 50 éve annak, hogy az ópítőmunkások miskolci szakcsoportjának működését a kapi­talisták felfüggesztették. Az építő­munkások szervezete abban az idő­ben kemény harcot vívott a kapita­lista rendszer kizsákmányoló politi­kája ellen. Harcuk elsősor ]>an a munkaidő csökkentéséért, és a bérek emeléséért, folyt. Követelték a 9 és fél órás munkaidőt, valamint 46 fil­lérről a munkabér 50 fillérré való felemelését. Jogos kérésüket elutasí­tották, sőt mint ismeretes a szak- szervezeti csoport munkáját felfüg­gesztették. Az uraik azonban nem elégedtek meg ennyivel. Üldözték és sanyargatták mindazokat, akik a ^napi kenyérért, a jobb létért szót mertek emelni. Az épí tömünk ások ma visszapillan-’j tanak a múltba, és emlékműszakkal ünnepük meg az 50.-ik évfordulót. A. Malinovszkij úti bérházak építésé­nél dolgozó Henri Martin-brigád szo­cialista munkaversenybe lépett s el­határozta, hogy április 9-től 19-ig emlékműszakot tart. Vállalták, hogy 180 köbméter falat építenek fel, va­lamint 400 köbméter betonfödémet A Borsod megyei KISZ szervező- bizottsága vasárnap a diósgyőri Sta­dionban megtartandó nagygyűlés után ifjúsági kirándulást rendez Lil­lafüred festői szépségű tájainak meg­tekintésére. A papírgyártól jobbkéz­re eső völgyben biifféket állíttat fel. A szervezőbizottság felhívja a KISZ szervezetek figyelmét* hogy mind­beépítenek. Vállalásuk között szere­pel a 107 lakásos épülettömbben levő 40 szobás, a város legmodernebb bölcsődéjének április 19-re való el­készítése és átadása. A miskolci építők ma szocialista munkaversennyel építik hazájukat s emlékeznek meg a szakszervezeti cso­port betiltásának 50. évfordulójáról. azok, akik autóbusszal, vagy akár tehergépkocsival hozzák be a fiata­lokat a nagygyűlésre, hogy utána a fent említett helyein jelenjenek meg, s vegyenek részt az ifjúság találkozó­ján. A kiránduláson a KISZ kultúr- csoportjai műsorral szórakoztatják majd a megjelenteket. BORSOD MEGYEI KISZ SZERVEZŐBIZOTTSÁGA. Kirándulási rendez a KISZ vasárnap délután A program irodalom nem utcai pla­kát és nem kereskedelmi reklám­prospektus! A ptrogramirodalom szer- v j része a történelmi materializmus A miskolci rendőr^rilkos ellen forradalmárok tárgyalásának második napja pák, mely dialektikus módszerével az osztályharc komoly, művészi fegy­vere. Gondoljunk Gorkij Anyájára, vagy pl. Illés Béla Kárpáti rapszó­diájára^ Azon ba n polgár Mag tágabb értelem­ben Steinbeck, Whitmamn, Shakes­peare, Balzac, sőt, a vígjátékok aty­ja, Aristophanes is programművész volt. Ennek megértéséhez nem szabad figyelmen kívül hagyni a gondolat és a valóság közötti egybevetődést, ami talán a legbiztosabb fokmérője marxi elemzésben a művészet lényegének. A döntő szempont nem az, hogy mi­lyen célból jöttek létre a cselekmény szereplői, hanem az az út, amit meg­tettek teljes kibontakozásukig és az a végkövetkeztetés, ami ebből kifo­lyólag adódik. A „kinek használ” kérdést itt is fel kell vetni ahhoz, hogy tiszta képet nyerjünk a mű pár­tosságáról. Hoffmann fantáziái, Liszt és Erkel romantikája, Móricz Zsig- mond naturalizmusa vagy Fourier kapitalizmust; vádló utópizmusa iga­zi program-művészet. Tendenciáik senki előtt sem lehetnek kétségesek, attól függetlenül, hogy úgyszólván egyiküket sem lehetne baloldalinak-, vagy még inkább a dialektikus mate­rializmus hívének tartani. De jóné- hányuk, — teljesen függetlenül a cél­tól, amiért művüket megkezdték — figuráiknak megalkotása után az események során szabad kifejlődési; lehetőséget adtak szülöttjüknek s | ahová és amibe azt környezetük ta­szította, műélvezője ott találta. Az igazsághoz való ragaszkodás győze­delmeskedett az eredeti cél felett s aki ezt elviselte és nem igyekezett alkotó géniuszán, művészi hitvallása felett erőszakot venni, az pártállásá­tól függetlenül az emberi humaniz­must, az egyetemes haladást szolgál­ta és szolgálja. Természetesen a qél szerepét ezzel korántsem szabad le­becsülni. Itt csupán arról van szó, hogy az igazi művész mégha annyira is hamis célok érdekében teremt, a tudatában többé-kevésbé ott lappan­gó realisztikus igazságérzetével nem képes becsapni sem kortársait, sem az utókort. A haladó társadalmi rendek alko­tója e kérdésben kétségtelenül előnyben van az előbb említettekkel szemben, mivel látja a célt is, me­lyért dolgozik, s nem kell attól tar­tania, hogy cselekménye és annak megtestesítői elvonatkoztatásba ke­rülnek, hogy végső soron szembe­forduljanak alkotójuk világszemléle­A miskolci rendőrgyilkos 'ellenfor­radalmárok bűnügyi tárgyalásának második napján a fővárosi bíróság- különtanácsa elsőként Lengyel Lász­lót hallgatta ki. Lengyel kijelentette, részben bűnösnek érzi magát, mert segített Juhász József ÁVH hadnagy akasztásánál. Hozzátette, hogy ő »csak« a tömeg, a csőcselék »akara­tára« cselekedett így. Szavaiból azon­ban kiderült, hogy Mohai István ÁVH százados akasztásában is részt- vett. Az ügyész Lengyel László ki­hallgatása után bejelentette, hogy a vádat vele szemben egyrendbeli gyil­kosságról kétrendbeli gyilkosságra módosítja. A következő vádlott, a háromszo­rosan büntetett előéletű 27 éves Szász Zoltán igyekezett »ártatlansá­gát« bizonyítani, s azt állította, hogy meg akarta akadályozni Antal Gyula rendőrtörzsőrmester ledobását a me­gyei tanácsháza épületének erkélyé­ről. Laubert Károly ötödrendű vádlott arról vallott, hogy ő csak látta a terrorcselekményeket, de tagadta, hogy azokban résztvett volna. Sz. István fiatalkorú, hatodrendü vádlott beismerte, hogy segített An­tal Gyula rendőrtörzsőrmester akasz­tásában. Szemtanúja volt annak, ami­kor Álltait ledobták a tanácsiháza épületének erkélyéről, majd egy ka­tonai gépkocsi után kötötték és a szovjet emlékműhöz vonszolták. Sz. Istvánnak a hozzáintézett kérdésekre adott feleleteiből bebizonyosodott, hogy résztvett Freimann Lajos buda­pesti gombügynök, Juhász József ÁVH hadnagy, valamint Mohai Isi­iével. Természetesnek vehető, hogy egy szellemi irányzatnak vallója, — legyen az demokrata, vagy marxis­ta — még nem biztosítja azt is egy­ben, hogy esztétikailag valóban mű­vészit alkot. Nem az szabja meg a mű értékét és erejét, hogy szerep­lőinek, egyéneinek szájába puszta szócsőként milyen politikai jelsza­vakat ad írója, vagy éppen az epi- lógban gondolatkádenciaként brutá­lisan mit akar belemagyarázni, ha­nem — mint már említettük — a megtett időbeli cselekmények jelle­ge, az abból folyó végkövetkeztetés és az a mód, ahogy azt feldolgozták, A polgári társadalom szerkezetéből és hanyatló világszemléletéből fa­kadó dekadens irodalom elburjánzá­ván ÁVH százados akasztásában is. Ennék alapján az ügyész Sz. István­nal szemben a vádat négyrendbeli gyilkosságra terjesztette ki. A hatszorosan büntetett előéletű Komjáti Ferenc bevallotta, hogy se­gített Gáti Gyula rendőralezredes akasztásánál. Ennek ellenére — mint mondotta — nem érzi magát bűnös­nek. A vádlott ezután arról beszélt, hogy látta ő is a terrorcselekménye­ket és több áldozatról fényképfelvé­telt készített. A nyolcadrendü vádlott: Czecze Lajos kihallgatása után a bíróság Sikó Dezső kilencedrendű vádlottat hallgatta meg, akit az ügyészség két­rendbeli gyilkosságért von felelős­ségre. Sikó vallomásában tagadta a terhére rótt cselekményeket. Csu­pán annyiban vallotta magát bűnös­nek, hogy a szovjet hősi emlékműre felakasztott Gáti alezredesre mutat­va kijelentette: „Mindenki így jár. aki a tömeg közé lő”. Vallomása szerint azonban azt nem látta, hogy Gáti alezredes a tömeg közé löve­tett volna. Földi Imre tizedrendü mint már arról lapunkban beszámol­tunk — néhány héttel ezelőtt halálra ítélte Oláh Miklós 21 éves MÄV rak- tárnokot, aki az elmúlt év decembe­rében. mint ellenforradalmár részt­vett Oprendek Sándor őrnagy meg­sa, a giccses vonalvezetés e tekintet­ben éppen úgy művészietlen, mint az álmarxisták és követőik mecha­nikus analógiákon gyártott vulgáris fércmunkái. Befejezésként szólni kell még a szocialista humanizmusról, a hagyo­mányok fenntartásáról. Ha minden újszülöttől megkívántatnék, hogy a kultúra és a technika évezredes eredményeit, vívmányait újólag fe­dezze fel és alkalmazza, gyakorlati­lag az emberiség semmit sem talált volna fel s pont olyan barbárságban élnénk, mint több tízezer évvel ez­előtt. Ezt senki sem tagadhatja. Éppoly krfcás elképzelés lerazs, ha s proletárforradalmak új nemzedéke elvetve az elmúlt társadalmak sok­vádlott vallomásában többször ke­rült ellentmondásba az ügyészségen tett ki jelentései veL Tagadta, hogy köze lett volna Freimann gombügy­nök meggyilkolásához. A tizenegyed- rendü vádlott: Martoncsik József, volt csendőr-zászlós mindenáron alibit próbált igazolni. Az események alatt az egyik cukrászdában volt —*■ állította — és nem ő dobta le Antal Gyula r.-törzsőrmestert az erkélyről. Tagadta a terhére rótt bűncselek­ményeket Kovács Sándor is, akit kétrendbeli gyilkossággal vádol az ügyész. Sz. István, a bűnper fiatal­korú vádlottja a szembesítés során azonban szemébe vágta Kovács Sán­dornak: „miért hazudsz? nem érde­mes hazudni”. „Miért kapjunk köte­let, ha nem muszáj” — válaszolta cinikusan Kovács. Az ügyész a tár­gyaláson Kovács Sándorral szemben kiterjesztette a vád%t: Mohai István AVH százados meggyilkolása miatt is vádat emelt ellene. A tárgyalást a jövő héten folytat­ják. (MTI) gyilkolásában. A Legfelsőbb Bíró-i ság a megyei bíróság külön tanácsá­nak halálos ítéletét helybenhagyta* az elitéit kegyelmi kérvényét pedig elutasították. Április 12-én reggel Oláh Miklóson az ítéletet végrehaj­tották. szór csodálatos eredményeit, megkí­sérelne a semmiből teremteni. A szocialista humanisztika azt tanítja, hogy a történelmi folyamatok során létrejött esztétikai eredmények fenntartása és megőrzése számunkra is nagyon fontos. Éppen talán csak a szocialista humanisztikának kö­szönhető az az egészséges egyesülési folyamat, mely a történelmi és a tisztán művészi megismerés alapján végbemegy a marxista esztétikában. Ezzel a műalkotások esztétikai érté­két beillesztve az adott történelmi folyamatokba, biztosítja azok örök- érvényüségét a haladó hagyomá­nyokra támaszkodó kulturkíncs- gyűjteményben *■» emberi történe­lem jövője részeié. Felakasztották Oprendek Sándor őrnagy gyilkosát A megyei bíróság külön tanácsa —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom