Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-11 / 84. szám
4 északmagyarorszAc Csütörtök, 1957. április 11. XJtrakéíz a diósgyőrvasgyári művészeti együttes Még néhány nap és a „Szocialista kultúráért” érdeméremipel kétszeresen kitüntetett diósgyőrvasgyári művészeti együttes hetven tagja vendégszereplésre indul a Szovjetunióba. Az együttes bármelyik vezetőjével beszélünk, Moldován Györggyel, a szakszervezet kultúríelelősével, Nyitrai Lászlóval, az együttes vezetőjével, vagy aikár a művészeti vezetőkkel, Forrai Istvánnal, Kerekes Antallal, vagy bármely taggal, Kristóf Jolánnal, Geller Istvánnéval, Gábor Gabriellával, Liszek Katalinnal, Vigh Lidiával, a válasz lényege ugyanaz. Úgy érzik, hosszú éveken át tartó lelkiismeretes munkájuk után nem kaphattak volna nagyobb, szebb elismerést, kitüntetést, mint a Szovjetunióba való utazást. „Nem is reméltük volna”, — mondják. A diósgyőrvasgyári művészeti együttes ének-, tánc- és népázeneka- ránaik hetven tagja megérdemelten utazik a szocializmus nagy hazájába. De talán igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg, hogy ebben nemcsak nekik van érdeműik, hanem érdemük van mindazoknak a diósgyőri kultúrmunká- soknak is, akik éveli, évtizedek óta, lassan évszázada ápolják a munkás kultúrát, talajt teremtettek a szocialista kultúra számára. Igen, Diósgyőrben több mint félévszázada bimbózik a munkás- kultúra. Csaknem a gyár születésével egy időben, alakult ki, s fejlődött a munkás dalkultura, a munkásszínjátszás. Az első magot a Jószerencse dalkör vetette el, tovább folytatódott, a miskolci általános munkás dalárdával. A Horthy-rendszer első éveiben Keresztes Fischer Ferenc ezt betiltotta. Akadt folytatója. A 20-as években alakult meg a forradalmi szellemű Va.sas-dalárda férfikara. A férfikar tagjai többnyire szervezett, öntudatos munkások voltak, s vqU időszak, amikor a dalárda a kommunista párt legális szervezete szerepét töltötte be. Ez a férfikar nem isten dicsőségére zengedezett”. hanem dalukban, a férfi hangerőkben a munkásosztály növekvő ereje szólalt meg. Műsorukban szerepeltek Kodály, Bartók számok, Petőfi, Ady <„Fölszállott a páva”) megzenésített verse, énekeltek munkásmozgalmi dalokat is „Munka dala”, „Talpra, sorba proletárok”, Diósgyőr kultur- élete az elmúlt rendszerben nem tudott kibontakozni. A felszabadulás teremtette meg számára a lehetőséget. A diósgyőrvasgyári művészegyüttes 1950-ben alakult meg. Az évtizedeken át kiforrott munkásdalárda, a munkásszinjátszóik haladó hagyományain,; szervezetein épült fel. A művészegyüttes létrejötte óta nagyon sokat tett a szocialista kultúra terjesztéséért, sok sikeres szereplésen vett részt. Bemutatói mindig eseményszámba menteik. Munkájukkal érdemelték ki a kétszeres kitüntetést és most azt, hogy a Szovjetunióba mennek. Az ellenforradalom ádáz támadást indított októberben szocialista kultúránk elért éredmé- nyei ellen is. A Vasas Otthonban is megjelentek a régi, jobboldali vezetők és követelték, hogy adják át nekik a Művelődés Házát az összes felszereléssel együtt. Az együttes vezetői, a férfitáncosokkal együtt bunkókkal felfegyverkezve őrködtek, nehogy avatatlan tegye be lábát az otthonba és nemcsak a kfo egy millió forint értékű ruha- és egyéb felszerelésüket védték, hanem védték a 12 év alatt elért eredményeket is. Az ellenforradalom nem fojthatta el szocialista kultúránk eme egyik fellegvárának tüzét, távolba világító fényeit, ragyogását. A kultúrmunká- sok ma szebben, jobban és lelkesebben próbázna'k, tanulnak, mint bármikor máskor. Most is hetek óta, szinte pihenés nélkül fáradhatatlan energiával próbálják újból és újból azokat a számokat, amellyel külföldön akarnak bemutatkozni. Az együttes ének-, tánc- és népizenekara mielőtt elindult volna a nagy útra, hétfőn este bemutatót tartott a legilletékesebbek, Diósgyőr közönsége előtt. Bemutatta műsorának egy- részét. Egy részét, mert három egész estét betöltő műsora van, amelyet azért visz magával, bárhol, bármikor, bármilyen adottságok körülmények között kell fellépni, semmi zavar ne következzen be. A zsúfolásig megtelt nézőtéren gyakran fel-felzú- gott, végigíhömpölygött a tapsvihar.; És hogy melyik szám tetszett legjobban a közönségnek? A Nyírségi táncok, a Székely pontozó, vagy a Három ugrós, Bárdos tréfás házasí- tója, vagy a ragyogó sikerű Mátrai képek, Nabucco rabszolgakórusa, vagy a mindig forradalmi tüzet gyújtó forradalmi induló; a Vörös Csepel. Úgy láttuk, mindegyik szám kiérdemelte az elismerést. Még a mindent alaposan mérlegelő szakemberek is csali itt-ott találtak kis javítanivalót, de ezek olyan hibák, amelyet a hátralévő egy-két próba megszüntet. Már csak egy-két próba van hátra. Az utolsó simításokat végzik az énekkar, tánckar, népizenekar műsorain. És pénteken reggel, érthető izgalommal indulnak útnak a szovjet föld felé. Az együttes tagjai nem mennek üres kézzel, ajándékot, üzenetet visznek. A népi művészet sokoldalú eszközeivel fejezik ki, viszik el a gyáwáros, a megye lakóinak baráti köszöntését, üdvözletét, szeretetét. Az örökszép népdalokkal, népitáncokkal, forradalmi indulókkal, baráti látogatásukkal fűzik szorosabbra a kapcsolatot a magyar és a szovjet nép között. A művészeti együttesnek kellemes utazást, sok sikert kívánunk és azt, hogy gazdag tapasztalatokkal megrakodva térjenek vissza Diósgyőrbe. (Cs. B.) A posta figyelmébe ajánl juh, hogy vizsgálja felül a hirlapkézbesífők munkáját. Ugyanis a kézbesítőkre többfelől panaszkodnak, mert hanyagul látják el feladatukat. Íme néhány példa: A 10. számú Ruházati Bolt dolgozói kollektíván megrendelték az újságot áprilisra. Az újság árát is kifizették, sajnos újságot még mindmáig nem kaptak. Mi ennek az oka? Van egyéb is. Lassú János, a Miskolci Malomipari Egyesülés dolgozója szóvátette, hogy egyáltalán nincs megelégedve a kézbesítővel. —* Már több mint négy éve foglalkozom az újsággal — mondotta Lassú János. — Ezt csak önszorgalomból teszem, mivel portás vagyok és van rá időm. Eddig nem is volt semmi hiba. De most, hogy más lett a kézbesítő, egyre-másra szaporodnak a kellemetlenségek. Április 8-án is egy újsággal kevesebbet kaptam és másnap, amikor kérem az elmaradt példányszámot, azt felelte a kézbesítőnő: — Sajnos, nincs meg, eladtam. Hogy létezik ilyen? ... Aztán megtette ez a kézbesítőnő azt, hogy például a Nők Lapjáért kétszer is felvette a pénzt. Hát lehet ezt csinálni?! Bosszantják az ilyen dolgok az újság rendelőit. De még mennyire! Számtalan példa van-arra is, hogy a lapterjesztők szerveznek megrendelést, de a kézbesítők feléjük sem mennek, így van ez Varga Gáspár Petőfi u. 9. szám alatti lakos és a 15. sz. Ruházati Bolt vezetője esetében és másokéban is. Reméljük, a posta hírlapterjesztő csoportjának vezetősége megteszi a kellő intézkedést, hogy a jövőben ne forduljanak elő ilyen esetek. Munkásőrség-szemle Sárospatakon Nézd a mi hadseregünket, a büszkét, Itt jön a fegyveres mankáscsapat. >* Se paszományt, se cirádát nem hord... ORSZÁGSZERTE folyik a munkásőrség tagjainak katonai kikép» zése. Elengedhetetlenül szükség van erre azért, hogy munkásőrségünk alakulatai és tagjai méltó választ adhassanak az ellenforradalmárok min-* den esetleges provokációjára. Munkaidejük letelte után megyénkben is sietnek a munkásőrség tagjai a kijelölt kiképzőhelyekre, ahol tapasztalt katonák, néphadsereg günk tisztjei vezetésével megismerkednek a legkorszerűbb kézifegyverr r'ekkel és megtanulják azok kezelését. A munkásőrség országos és megyei parancsnoksága nagy súlyt helyez a kiképzés alaposságára s ezt szemé-* lyes ellenőrzésükkel is kifejezésre juttatják. Az elmúlt vasárnap például Halas Lajos ezredes bajtárs, a munkásőrség országos és Csulák János őr-» nagy bajtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka Sárospatakon szemi lélte meg a munkásőrség ott működő alakulatának kiképzését. A két pa-» rancsnok megelégedettségét juttatta kifejezésre mind a kiképzés módját, mind a munkásőrség tagjainak fegyelmezettségét és lelkesedését illetően. A MUNKÁSŐRSÉG sárospataki alakulatának tagjai szolgálatukat megalakulástól kezdve fegyelmezetten és lelkiismeretesen ellátják. KU emelkedik az alakulatból a kenézlőiek raja. Igazi keménykötésű kommu* nisták, mint például Pongrácz elvtárs, akit a csendőrök a Horthy-rend* szerben jónéhányszor brutálisan megvertek, amiért kommunistának val* lotta magát. Itt van Zárdái elvtárs is, a régi agrárproletár, tapasztalt pártmunkás és itt vannak mellettük a fiatalabbak is, Béréi Ferenc, Bá-» kány János, Kecskeméti Gyula elvtárs és a többiek, ök a felszabadulás utáni években váltak elvhű kommunistává, szocialista rendszerünk szi-> lárd katonáivá. Legyen meggyőződve barát és ellenség arról, hogy ezek az emberek bátran fogják védelmezni szocialista rendszerünket, a bár-a milyen álarcban jelentkező ellenséggel szemben is. Ők nem fogják a ke* zükből kiadni a fegyvert, míg csak szívük utolsót nem dobban. BÜSZKÉN viselik a munkásőrség egyszerű, szürke egyenruháját, karjukon a vörös szalagot és keményen szorítják fegyverüket, amelytől joggal van okuk reszketni a sötétben bujkáló ellenforradalmároknak. (szemes) FELHÍVÁS A 2—1957. B. M. sz. rendelet 1. §-a alapján az állandó, vagy ideiglenes személyi igazolvánnyal ellátott valamennyi magyar állampolgár személyi igazolványát — tekintet nélkül kiállítási időpontjára — érvényesíttetni kell. A személyi igazolványt az igazolvány tulajdonosának állandó lakóhelye szerint illetékes járási (városi) rendőrkapitányság érvényesíti. Ideiglenes lakóhelyen tehát nem lehet a személyi igazolványt érvényesíttetni. Városokban és járási székhelyeken, valamint nagyobb községekben utcánkénti beütemezés szerint történik a személyi igazolványok érvényesítése. A személyi igazolvány tulajdonosa a rendőrkapitányság által megállapított időpontban köteles a hirdetményben meghatározott helyen megjelenni és személyi igazolványát érvényesítés végett bemutatni. Borsod megye területén 1957 április 10-én veszi kezdetét a személyi igazolványok érvényesítése. A városi és járási rendőrkapitányságok az érvényesítés helyéről és idejéről, valamint arról, hogy melyik utca lakossága mikor köteles a személyi igazolványát érvényesíttetni, a lakosságot a helyileg szokásos módon (falragasz, dobszó, hangosan beszélő» stb.) értesítik. A személyi igazolványok érvénye-* sítését a megye egész területén 1957 szeptember 30-ig be kell fejezni. Ezen időpontig nem érvényesített személyi igazolványok érvényüket vesztik. Az érvényesítéskor a 18—60. életév közötti tartalékos hadkötelesnek a katonai igazolványát (tartalékos tiszti, legénységi, alkalmatlansági, összeírási, vagy sorozási igazolványát) is be kell mutatnia. Azon személyek ellen, akik a fenti időpontig, illetve a városi és járási rendőrkapitányságok közleményei-* ben megjelent helyen és időben személyi igazolványukat nem érvényesíttetik, szabálysértési eljárás indul» Miskolc, 1957 április 8. MÁTSIK GYÖRGY rendőrőrnagy megyei rendőrfőkapitány ÓZDI KISKERESKEDELMI 48. VASBOLT MNB. 309. felírású bélyegzőnk elveszett. Megsemmisültnek tekintjük. CDPKÄ 20 ríobozi Mihály (mert való- ban Űjhelyen volt) mii- sem sejtve ballagott le a hegyoldalon. A régi Békás-patak medre iránt vette az irányt, így az utat rnegrövidítve, legalább másfél kilométert spórol meg. Már felért a dombhátra, ez körülbelül a fele útnak felel meg. Itt megpihent kicsit, de csak alig néhány percre, mert a tornyosuló felhők láttán szapora léptekkel indul el ismét a falu felé. Hirtelen közeledik a vihar, talán a délutáni rekkenő hőség okozta. Igaz, a hangyák már kora reggel jelezték, — jut eszébe Dobozinak — odahaza a küszöb alatt hangyafészek van, s úgy rajzottak, vándoroltak ma reggel, mint a méhek akácnyílás idején. A só is megereszkedett, ez pedig esőt jelent. Ami az igazat illeti, nem jön hiába, talán még segít a kukoricán, ami teljesen kiaszott a nagy nyári szárazságban. Heves szélroham támadja meg a fákat: apró gallyakat és rengeteg levelet sodor Dobozi útjába. Északi vihar. Hideg vihar, összegombolja magán a kabátot, hogy le ne húzza róla a szél. Evek óta sosincs begombolva rajta a kabát, csak ilyenkor, ha útban kapja el a vihar. Mire a szélső házakhoz ér, már csapkodja a nagyszemű, hideg eső, forgószél borzolja az út porát: pörgeti, forgatja, s aztán hirtelen Dobozi arcába csapja: tele megy a szája, csak tátog, mint a partravetett csuka. Csudálatos vihar! Már szalad, de a templomnál nem ér tovább. Itt már veri, paskolja a hideg eső. Hová meneküljön, hová húzódjon el, amíg elvonul a fergeteges vihar? A templom zárva van, ide nem futhat be és ha nyitva volna. akkor se menne be, — uram bocsáss! — kálvinista létére. Eladdig sosem fordult meg ebben a templomban, még nem tudja, milyen a belseje, most meneküljön hát be, hogy később azt mondhassák az emberek: na ugye, a kevély kálvinista mégiscsak a katolikusok Istenházának oltalma alá szorult... Hja, sokkal nagyobb neki annál a hite, mintsem, hogy egy eső miatt megszegje az írott parancsokat! Dehát a templom különben is zárva van. Sürög-forog a heves viharban, már patakokban csurog le róla a víz, amikor megpillantja átellenben Somogyiék nyitott kiskapuját. Berohan rajta és meghúzódik az eresz alatt. Qomogyiné éppen akkor tekint ki az ablakon és oda^ szól az urának: — Nézz ki az udvarra. Ügy láttam, valaki bejött a kapun. Somogyi kelletlenül tápászkodik fel a lócáról. — A vihar elől futott be valaki... mm Hívd be, legalább ne fagyoskodjon ott. n Y O M O RU S Á G ......• .••••.Ba*aaaaaaaaaaaaaa»aaBaaa#»a«aaBBaaaBaa#eaataBB«aBaaaatBaaaaaaaaB B»aa#aaaaaBea#Baaiiea#aBaaiBa« ........................................ <fftoT<Q>TD>'VÁJ3XJL MJEJEOL*»® « •aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai .......... aaa«aa•••»■aiaaaaaaaaaaaaa»«a,aBaaa,e*a#iaaiia««aaaaei,,,,,aa«•••a#»e»« Somogyi végül mégiscsak kimegy, s felvidul az ábrázata, amikor a bőrig ázott kocsmárost megpillantja. — Maga az Dobozi? Jöjjön be! S már tessékeli is befele. Dobozi azonban szabadkozik. — Csak meghúzódok addig, amíg elvonul a vihar, nem megyek be, köszönöm a szíves hívást, de inkább kint maradok. Ha csendesedik, majd hazaszaladok. — Szó sem lehet róla. Ha már a portámon van, nem engedem el, mert úgyis beszélni akartam magával. Jöjjön hát be, legalább nem kell nekem a felvégre felgyalogolni. Dobozi végülis bement, átázott kabátját kiakasztja a rácsra, hadd csurogjon belőle a víz, aztán behúzódnak a szobába. A z ablak mellett, a kereveten Mancika ül, s a Pesten ** vásárolt divatlapot tanulmányozza. Nem zavarja a vendég, ő sem igen zavarja a másik két férfi társalgását. Nem is figyeli, hogy mit beszélnek amazok, csak félfüllel hallja, hogy valami földről van szó. Nem törődik vele, máskor is jelen volt, amikor üzletet kötött az apja. Egykedvűen bámul ki az ablakon, de most megütötte egy szófoszlány a fülét és hirtelen odafigyel. Dobozi kézzel-lábbal magyarázza, hogy nem tudja elfogadni Somogyi ajánlatát. — Ezt a földet én tulajdonképpen már odaadtamt Kovács Lajoséknak. Két hónappal ezelőtt megegyeztünk rá. De akkor nekik még nem volt meg a pénzük és én is úgy voltam vele, hogy ne kössünk adásvételi szerződést addig, amíg minden papírt be nem szerzek a kiutazáshoz. Hátha ugye nem sikerül és akkor itt maradtam volna föld nélkül — Kovács Lajosék megnyithatnák azt a bányát máshol is, hiszen kőből áll itt az egész vidék. Miért éppen erre a területre fáj a foguk? Én sokkal jobban ki tudnám használni azt a földet. És különben is: ha maga kiutazik Amerikába, mit törődik azzal, hogy ki veszi meg a földet. Én azt cselekedném, hogy annak adnám oda, aki többet ad érte. No... Én megadom az ötezret. S Dobozi felé nyújtja reszkető, visszeres kezét De a kocsmáros úgy hőköl hirtelen, mintha tüzes taplót tolnának eléje« üb Ne kísértsen Somogyi úr. Én már kimondtam, amit kimondtam. Nem szívom visz- sza. Sosem nyugodna meg a leU kiismeretem, ha cserbenhagy nám Kovács Lajosékat. jtf ancikának minden ideg- Lr± szála remeg, s figyel erősen. Érzi, hogy sorsdöntő pillanatok ezek, agyában egy- mást kergetik a gondolatok, de nem tudja, hogy mit csináljon, hogyan akadályozza meg ezt a rettenetes dolgot. —- Apa! — szólal meg félénken. — Ne ragaszkod jón any-* nyira ahhoz a pár hold földhöz, van nekünk elég. Dobozi úr nem csaphatja be azokat a szegény embereket... Somogyi elpirul a dühtől és Mancikára mered csodálkozó arccal. Nem tudja felfogni, nem tudja elhinni, amit hallott. Szinte mintha nem is Mancika beszélt volna, hanem valaki más. Dehát a tulajdon lánya van előtte. Kékül, zöU dűl és ráförmed Mancikára: — Kislányom, te ne avatkozz bele az én dolgaimba. aminthogy én sem avatkozom bele a tiedbe. Mancika maga is csodálkozik, honnan jött a bátorsága, hogy közbeszóljon, s elvörösödött arccal vonul ki a szobából. De az ajtón túl megáll, odatapasztja fülét és hallgatózik. Áthallatszik minden hang, minden nesz. Somogyi most állt fel az asztal mellől, hallja, hogy kétszer-háromszor végigsétál a szobán, aztán kicsi szünet következik és azt mondja: — Hatezer. — Nem adhatom, Somogyi úr. Újabb sétálások. — Hatezerötszáz... A korcsmáros megijed, azt hiszi, bolonddal van dolga. Szinte fél Somogyitól. — Ne beszéljen bolondokat, gazduram, hiszen önma-> gára licitál. Nem adhatom és nem is adom a földet, mert azt én már elígértem... Mancika az ajtó előtt érzi, szinte látja, hogy mennyire megvadul az apja. Ismeri: ha a fejébe vesz valamit, azt tűzön-vizén át megvalósítja. — Hétezer... A jóistenit neki, ' ennyiért már idead-* hatja! O ettenetes! Mancika szédülten esik neki a falnak. Iszonyatos tragédia. Ha a korcsmáros odaadja a földet, akkor hiábavaló volt a mérnök minden fáradozása. S ebben a pillanatban átvillan agyán a mentőgondolat. Ro■* han Zágonért. Kiugrik a zuhogó esőbe és szalad végig az utcán. Egy-* egy szélroham szinte fellöki, eltaszítja, de nem törődik vele, csak fut lihegve. (Folytatjuk.)
