Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

«edd, 1057. április 0.

fiSZAKMAGYARORSZÁG

5

Az ellenforradalom szekértőiéi Mezőnagymihályon

II. rész.

I egulóbb két „vezér” szerepét mutattuk meg a község életének felforgatásában. Ezúttal újabb két egyént állítunk a reflektor fényébe: Soltész Nagy Lajos és Dudás István személyében, akik gyorsán, aktivizálódtak.

Főszerepet játszottak a tüntetésre való erőszakos mozgósításiban — kommunisták elleni provokációkban — kulákházak visszaadásában — a tanács és a vlb. leváltásában ■— a tsz bom 1 asztalában és fegyverek szerzésében.

Nézzük, kik ezek a személyek, hogyan vélekednek róluk a faluban? Talán megtévedt emberekről van szó? Nem. Soltész Nagy Lajos az egykori Pfelffer-párt egyik aktív tagja, aki ellenséges tevékenységéért már öt évet ült börtönben. »Uldözöttségóért« igyekezett magának elégtételt keresni. Már előre nagy hadakozást folytatott, egy másik vetélytársával, Dudással azon, hogy ki jogosultabb a vezetésire. Úgy látszik, Soltész érve volt a döntőbb: »én már 5 évet ültem -— üldözött vagyok.« S valóban, a »ve- zérkomp áma« bizalmat szavazott neki, ő lett a díszes munkástanács elnöke. Már úgy látta, célját elérte, ezért munkahelyét is otthagyta. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, a pünkösdi királyoknak vége lett. Minden bizonnyal ő maradt volna az ellenforradalom legmegbízhatóbb kádere, ha bizonyos »technikai-« akadályok közbe nem jönnek.

nudás Istvánt jobban a falu

^ nyelvén mutatjuk be. Azt mondják róla: másokkal szemben erőszakos, kapzsi természetű, hitvány ember, aki hacsak teheti, a törvényeik kijátszásán spekulál Szeret halászni a zavarosban. Ötvenháromban is azt hitte, hogy az ezer év előtti Árpád honfoglalás korába cseppent, önkényesen minőségi földet foglalt a falu határában. Amit szeme meglát a határban, keze nehezen hagyja ott. Jelszava: ha nem jössz, viszlek! Újításai közé tartozik: »a falun évszázados hagyomány szerint nappal törik a kukoricát, ő pedig azt éjjel végzi el, s mint mondják,, jól bevált módszer, de csak neki.« A faluban várják, hogy az igazságszolgáltatás utoléri-e. Soltészt és Dudást úgy ismerik a községben, mint akik a kulakóikkal, demagóg elemekkel együtt pcndülnek. Dudás a Farkas Olivér-tanya birtokosának fiával disznótoros^vacsorázik... Hiúba, igazmondás, hogy madarat tolláról ; ::

Na, de nézzük, az eseményeket, melyekből volt bőven. A felforgató események. 25-én kezdődtek. A vezérek elkezdték az ellenforradalmi tüntetés szervezését. »Aki magyar, velünk tart!« »Le a csillagokkal!« »Ki a niszkiklkal!« — isimert fasiszta jelszavak alapján. A község józan része vonakodott. Miután az utca nem dagadt az emberektől, erőszakos, megfélemlítő hanghoz folyamodtak. Mocskoló szavakkal: »Ti;.a vagytok, nem magyarok! —

szavakkal illették, aki nem akart kötélnek állni. A kommunisták lakásainál cinikusan: »Most gyere ki, ha mersz!« — hívogattak. A falu becsületes emberei elmondják: »Leszámítva az ellenforradalommal szimpatizáló klikket, a kinitlévők egyrésze azért ment ki, hogy elkerülje a feléjük szórt »keresetlen« szavakat, másrésze pedig »egy bolond százat csinál« alapján kíváncsiságból.« Az emberek többségében nem is talált talajra demagógiájuk. A tüntetés közben provokációval igyekeztek hangolni az embereket. Lipcsei Lajos párttitkárt amúgy magyarosan odarendelték és utasították: »azonnal tegye ki a vörös zászlót!« Persze ö — helyesen — nem adott módot a provokációra.

A z események tovább gördül- tok. Dudás István már any- nyira nyeregben érezte magát, hogy 26-án nagy dirrel-durral megjelent a tanácsházán és »reformokat« követelt végrehajtani. Újjal a kommunistákra mutatva: »Ettől a szeméttől meg kell tisztítani a község vezetését!« A másik követelése: »Vissza a papoknak, kulákoknak a jogtalanul elvett ingó és ingatlan vagyonukat!« De korán ittak a medve bőrére! Az efajta követelések kinyitották a falu szemét. Dudás fellépésével egyidejűleg mintegy 20 főből álló csoport verődött össze a tanácsháza előtt. A reform gondolatán felbuzdulva, visszaadták két kuláknak államosított házát. Az egyikben az állami gazdaság dolgozói laktak. A helyszínen azonnali hatállyal »törvényt írtak«, kilakoltatták Méhész Lajos 4 tagú és Ull Gyula traktorost 5 tagú családjával. Ettől is tovább mentek. Gondolva, hg elkezdték a dolgot, be is fejezik. Második akciójuk volt: »elfoglalták és megszállták« a másik kulákházat, melyben az MDP helyiség és a tsz irodája volt. Az MDP helyiséget vandál módon feldúlták. Pusztai Balázs tanító és Lengyel Zsiga fiai leverték a vörös csillagot, s a dühödt társaság széttépte a párt zászlaját. Idős Molnár Bertalaniné és Dobi Jánosné »megőrzésre« elvitték a drapériát. Vajon miiért tették, ezt? — kérdezhetnénk tőlük. Nem gondoltaik arra, hogy ez a kommunistáik második otthonának fasiszta módon való durva megsértése? Akik ezt elkövették, vallásos hitűek. egytől- egyig. Mit szólnának, ha valaki úgy járna el, mondjuk, a templommal, mint ők a pártházzal? Ha elvinné a papi vecsemye palástot, melyben misét szolgáltat, vagy a kelyhet, melyből bűneik alól »fei- oldozást« nyernek. Bizonyára ilyen szentségtörésen, jogosan felháborodnának.. Most azotníbain hallgatnak gyalázatos tettükről, amely felülmúlja a keresztes hadjáratban a pogányoík barbarizmusát, ‘is. A kommunisták felháborodása jogos, de nem nyúlnak hasonló eszközökhöz, mert ellenkezik felfogásukkal. Emlékezzenek csak 45-re. A kommunisták számos templom helyreállításához nyújtottak segítséget, de követelik, aki niegsértette a pártházat, vonják felelősségre. A tsz irodát is kiürítették. A házal visszaadták ifj. Lengyel kulák apósának. S lám, arról sem feledkeztek meg, hogy visszamenőleg 1600 forint bérletet is fizettessenek a tsz-el. Jó, hogy még kamatot nem számoltak fel a lakbérhátralékra.

II uszonhetedikén a hivatalos

hatalom átvételére is lépéseket tettek. Megalakították a munkástanácsot, élére Soltész, a börtöntöltelék került. De mellettük voltak Péter, Dudás és más demagógok is, akik kooptálták magukat. Végrehajtották Dudás követelését, megtisztították a vezetést a »kommunista szeméttől«, leváltották a tanácsot és a vb-t. Mint az ellen- forradalom képviselői, a munkástanács cégére alatt »harcot« indítottak a tsz ellen. Soltész hívogatta és presszionálta az elnököket, sürgette a feloszlást, mely sikerült is. Törvénytelenül, közgyűlés nélkül »aki bírja, marja« alapon vitték széjjel a közvagyon!. Ez a nagynevű munkástanács még hátralékot is be akart hajtani a tsz-en. Az ellen- forradalom kezébe fegyver is kellett. A munkástanács kezdeményezésére gyűjtést indítottak, a budapesti rászorultak címén. S ha eddig nem tudják a falu lakói, jószándékú adományaikat, amelyeket Dudás és társai gépkocsin szállítottak, útközben fegyverekért cserélték el, bizonyára nem az egyiptomi piramisokat akarták rohamozni. Valószínű, Dudásoknál véres terveket is szőhettek, mert kisleánya, az artézi kútnál Miklósi Mihálynénak ©lújságolta: »Ezen a téren fog a kommunisták vére folyni.« Nem rajtuk múlott, hogy ez nem következett be.

ellenforradalom tervei nem váltak valóra, szekértolói most^ illegalitásba kényszerüllek és sunyi tanak. Ringatják magukat, hogy lesz még majd alkalom, m,i pedig azt mondjuk, dolgozó népünk államát megtanította a történelmi lecke, gondoskodik arról, hogy mégegyszer az ellenforradalom és képviselői kezet ne emelhessenek társadalmi rendünkre.

____________ PÁL LAJOS

— UJ KÖRZETI ORVOSI RENDELŐT adtak át rendeltetésének hétfőn délelőtt Pereces bányatelepen. Délelőtt 10 órakor kezdték meg a modernül berendezett rendelőben a betegek vizsgálását, gyógyítását. Ma, kedden a szülő- és csecsemővédő tanácsadás kezdi meg munkáját. Az orvosi rendelő egyébként csak része a nagy egészségügyi komplexumnak, amit a Borsodi Szénbányászati Tröszt épít a bányászdolgozók és gyermekeik egészségvédelme érdekében. Megépült már s rövidesen megkezdi működését e komplexumba tartozó szülőotthon és bölcsőde is.

Jó úton Italod

a mezőkövesdi gépállomás MSZMP szervezete

NEM TÚLOZUNK, ha a mezőkövesdi gépállomás MSZMP-szervezelót a járás legjobbjai közölt emlegetjük. Az alapszervezet megalakulása óla aktív politikai munkát végez. Rendszeresen tartanak vezetőségi üléseket, politikai felvilágosító munkát végeznek a pártonkívüli dolgozók között, figyelemmel kísérik az üzem gazdasági kérdéseit és segítik azok megoldását. Molnár István eivtárs, az alapszervezet intézőbizottságának elnöke az ellenforradalmi események előtt függetlenített párttitkár volt a gépállomáson. Az ellenforradalom napjaiban egyes nagyhangú elemek gúnyos megjegyzéseket tettek rá: „Lejárt már a párt tit kár úr ideje, most mehet vissza fizikai munkára” — mondták neki. Molnár elvtárs megjegyezte: ..Nem félek én a munkától. elmegyek én akárhová dolgozni.” El is ment a szerelőcsarnokba lakatosnak. Egyes eldenforradalmá- rocskák azonban mindenáron meg akarták alázni a párttitkárt, ezért még fizikai munkát sem biztosítottak számára. Azt mondták neki, menjen éjjeliőrnek, — és Molnár elvtárs elment éjjeliőrnek, csak azért, hogy megmutassa nekik: vele nem tudnak it ‘ ú«. Az üzem y- csületes dolgozói előtt pedig megnőtt a tekintélye, látták, hogy nem a funkcióért volt kommunista. Ezért is választották meg a gépállomás kommunistái az intézőbizottság elnökévé. Molnár elvtárs most brigádvezető. Sok az elfoglaltsága, de pártmunkáját nem kisebb lelkesedéssel végzi, mint amikor függetlenített, párltitkár volt.

MÁR RÖVIDDEL november 4 után megkezdték a párt szervezését, akkor még fél-illegálisan. Lopva jöttek össze öten-hatan és beszélték meg a tennivalókat. Nyíltan nem tehették, hisz minden lépésüket figyelték, az üzemben lévő huligánok többször meg is fenyegették őket. Decemberben már 17~ein voltak, ekkor tartották alakuló taggyűlésüket. Legfontosabb feladatuknak tartották, hogy a gépállomás dolgozói előtt ismertessék az ellenforradalmi eseményeket, másrészt tovább szervezték a pártot, új tagokkal erősítették pártszervezetüket. Az intézőbizottság hetenként rendszeresen tartja üléseit. Nemrégen az üzemi munkástanács és a szakszervezet tevékenységét tárgyalták meg. Bírálták mindkét szerv munkáját. Legutóbbi ülésükön megállapították, hogy a munkástanács nem tölti be feladatát, ezért javaslatot tettek újjáválasztására.

— Olyan munkástanácsot akarunk, amely az üzem gazdájának érzi magát — mondja Mohiár elvtárs.

A párt.vezetőség igen fontosnak tartja, hogy a gépállomás dolgozói rendszeresen tájékozódjanak az időszerű politikai kérdésekről. Munkás- gyűlést. szerveztek, amelyre meghívták előadóként az MSZMP megyei intézőbizottságának egyik tagját. Az előadás segített eloszlatni a fejekben lévő ködöt és nagyban hozzájárult a pártszervezet tekintélyének növeléséhez. Az egyik MSZMP-tag, Molnár

József elvtárs meg is jegyezte: „Gyakrabban kellene ilyen színvonalas politikai jellegű előadásokat tartani, ezt nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüli dolgozók is szívesen hallgatják.

A gépállomás pártszervezete komoly erőfeszítéseket tesz a muinika- fegyelem megszilárdítása és a gazdaságos termelés biztosítása érdekében. Ebben a munkában a kommunisták példát mutatnak. Molnár elvtárs brigádjából Barta Imre elvtárs traktorvezető például a legutóbbi tíz napon 41 normál holdat teljesített, s ezalatt 920 forintot keresett. Hasonló példák vannak más brigádokban is.

A FÖ HIBA NEM IS a dolgozóknál van, nem itt kell keresni a termelésben lévő hiányosságokat, hanem az üzem gazdasági vezetésében, az irányításban — mondja Molnár elvtárs. Komoly hiba, hogy a gépállomás igazgatója nem fordítja minden erejét az üzem gazdaságos termelésének biztosítására, az önköltségcsökkentésre, a munka jobb megszervezéséin, nem mozgósítja e feladatokra az üzem dolgozóit. Ebben az évben még nem tartottak termelési értekezletet, ahol az igazgató ismertette volna a dolgozókkal a tavaszi kampánytervet, vagy a bérezés módosításával kapcsolatos rendelik .zéseket. Ez a szervezetien í•> és tájékozatlanság kill at a bn’ gád óikra is. Az a helyzet, hogy a brigádok dolgoznak becsülettel, de bizonytalanok a jövőt illetően. A munkás- tanács méskevésbé törődik esekkel a feladatokkal, ezért is kerül sor rövidesen az újjáválasztására.

— A pártszervezet ezeket a komoly hiányosságokat nem nézheti és nem is nézi tétlenül — mondja határozottan Molnár István elvtárs. — Elhatároztuk, ho-" a közeli napokban az üzem összes érdekelt vezetőit összehívjuk és közöljük velük a árt- szervezet észrevételeit és javaslatait a gazdasági vezetés kérdéseit illetően. Keményen, de elvtársiasan meg fogjuk bírálni a felelős vezetőket; Úgy érezzük, hogy ez nemcsak joga, de kötelessége is a pártszervezetnek.

IGAZUK VAN Molnár elvtársék- nak. Ök nem vitáznak arról, hogy eltenőrizheti-e a pártszervezet a gazdasági vezetést vagy nem, hanem kommunista módon bátran fognak a munkához. Látják, hogy hibák vannak a vezetésben, de nem siránkoznak, nem panaszkodnak a felsőbb szerveknek, hanem öntevékenyen hozzáfognak a hibák kijavításához.

Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy a gépállomás vezetői is felismerték a hibákat és őszinte helyesléssel fogadják a párt- szervezet segítségét. A pártszervezet ereje, jó munkájával kivívott tekintélye, továbbá az a tény, hogy a gazdasági vezetők helyeslik és szükségesnek tartják a pártszervezet ellenőrző munkáját a termelés felett — mindez biztosítékul szolgál arra, hogy a mezőkövesdi gépállomás vezetésében lévő hiányosságokat közös erővel, minél előbb megszüntetik.

(szemes)

CIIPMÄ

ancika nem felel. A párnák közé rejti arcát.

Vasárnap délelőtt 10 óra- kor elindult a három lány. Ferenc már várt rájuk. Bemutatkozott Mancikának és Man- 20 ciha palástolt kíváncsisággal nyújtott kezet. Kissé csalódott a fiúban: magasabbnak képzelte, mint ... Zágont.

Mancikát Elza mutatta be Ferencnek.

— Péterházáról jött? — lepődött meg Ferenc —, na hát, micsoda véletlen. Mondhatom meglepő. Egy igen jó barátom van nekem ott, együtt tanultunk az egyetemen. Zágon Pista, nagyszabású tervet akar megvalósítani. Kőbányát nyit. Éppen emiatt járt Pesten a napokban. Véletlenül találkoztam vele a körúton, egészen elcsodálkoztam, milyen jól néz ki. Kitűnő szint adott neki a friss, hegyi levegő. Talán ismeri is?

— Ismerem válaszolja meglepetten Mancika —, valóban meglepő, hogy találkoztunk, mivel maguk együtt tanullak.

— Meghívott, hogy látogassam meg Péterházán. Megr ígértem neki és el is megyek hamarosan. Már csak azért is. hogy megismerjem azt ct vidéket. Pista dicshimnuszokat zen- gedez róla és azt mondja, sehol az országban nem élnek olyan nagyszerű emberek, mint ott. Mondhatom: előadása nyomán magam is kiváncsi vagyok Péterházára és az ottani emberekre. Tudniillik ö az Alföldről került oda, ott születelt és ott dolgozott később is és most annyira megszerette azt a helyet, hogy — azt mondja, nem cserélne senkivel.

— Bizonyosan azért, mert eddig ismeretlen volt elölte a vidék és még nem telt be vele, — kapcsolódik a beszélgetésbe Margit.

— Igen — mondja Ferenc és folytatná a megkezdett mondatot, de itt Mancikára vetődik tekintete. Mancika arca tűzpiros színben játszik, s Ferenc csak ennyit mond mégegyszer:

— Igen.;;

$

A segédjegyző tudja, hogy alaposan elvetette a balta^ nyelet, amikor a két embert: Balogh Lászlót, meg Szarka Barnát a. templomsarkon megállította és őket a mérnök terve ellen hangolta. Most már megbánta ezt a tettét, különösen azóta, mióta hírét vette, hogy Zágon kedvező ered- piénnyel tért vissza Pestről és ezekután nincs semmi aka*

1

YOMORÚSÁG

....................... ••••

dály a bányanyitás útjában. Azazhogy van. Ha a korcsmá- rost rá lehetne beszélni, hogy ne adja oda ezeknek a. senkiknek a földet..., ha valaki vállalkozna a faluban, aki ma- g'isabb árat kínálna fel érte..akkor minden rendbejönne, nem maradna benne a mosogatóvízben.

Mióta Mancikával olyan csúfosan felsült, hatványozott mértékben él benne a mérnök iránti gyűlölet. Gyűlöli, meri mióta, a faluban tartózkodik, nagymértékben lerontotta a tekintélyét. Eddig ő volt a falu korlátlan ura, azt csinált, amit akart, úgy élte a maga világát, ahogy akarta. De mióta Zágon Péterházán tartózkodik, két úr van a faluban. Két urat tartanak számon a parasztok, két urat süvegeinek meg és azt már nem először tapasztalja, hogy a mérnököt többre becsülik, nagyobb tekintélye van az emberek közt, mint neki. Még a kisbíró is, az a taknyos senkiházi arról beszél naphosszat, hogy a mérnök úr így, a mérnök úr úgy. Milyen nagyszerűen gurítja, szinte matematikai kiszámítással dobja a kugligolyót. A my.lt héten például hat bábut ütött egy dobásból. Legjobb, a kisbíró véleménye szerint, abban a csapatban játszani, amelyikben a mérnök játszik, mert akkor biztos, hogy megnyerték a partit. Az a baj, hogy Zágon, ez a marha lepaktál a parasztokkal, tárgyal velük, uszítja ókét a sorsuk ellen. Érzi, hogy mióta Péterházán van, da különösen azóta, hogy félig-meddig nyélbeütötték ezt a bányadolgot, kutyába sem veszik őt a parasztok, szinte ellenséges szemmel néznek rá. Csak a mérnök az istenük, azt dicsérikarról beszélnek alvégen, felvégen, még a gyerekek is mémökösdit játszanak már a réten. Hogy rohant rá a múltkor az a két ember is: Szarka, meg Balogh, Mintha cinkostársuk lenne. Majdnem hogy azt. mondták: szaladjon csak gyorsan a mérnök után, jegyző úr, és hozza vissza a pénzünket! Ráripqkodtak, mint a kutyára. Próbálták volna csak ezt ezelőtt egy félévvel megcsinálni véle. Ügy kirúgta volna őket, hogy a fenekükön szánkóztak volna a templomig. Két rongyos paraszt! Ügy mászkálnak, futkosnak ki s be,

mint valami népgyűlésre. S amikor erre gondol, majd szet- veti a méreg. Csakhogy nem tehet ellene semmit, mert a két embert ő spanolta fel. Most már tehát neki kell megenni a keserű levest, amit a mérnöknek főzött. De ez még a kisebb bik baj. Kibírja, valahogy. A nagyobbik baj az, hogy jó hírekkel jött vissza Zágon. A két ember ha be is fogja a száját, hallgatnak egy ideig, nem hagyja őket a lelkiismeretűk nyugodni. Egyszer, ha most nem, hát inajd egy félév múlva bocsánatot kérnek a mérnöktől, elmondják hogy jártak vele, miként rohantak a községházára a pénzük miatt. Zágon meg

— mivel különben nem a legjobb barátságnak örvendenek

— képes lesz arra, hogy visszaadja a kölcsönt. Amilyen vadorzók ezek a. péterházi parasztok, ha megharagszanak valakire, arra is képesek, hogy megverjék valahol.

U'rre a gondolatra végigfut a hátán a hideg. Felugrik az asztal mellöl és ideges léptekkel fel s alá sétál az irodában.

— Ez nem fog sikerülni neki — mondja hangosan maga elé és öklével belesuhint a levegőbe —, ebből nem eszel, Zágon István! Kettőnk közül valamelyiknek pusztulni keU innen, mert te is nagyon jól ismered azt a közmondást, hogy: két dudás nem fér meg egy csárdában! Én pedig azt mondom, barátom, hogy ha pusztulni kell az egyiknek, akkor- te leszel az, aki hamarabb eltűnik ebből a faluból. Majd én megtalálom a módját. Elismerem., hogy nagyszerűen tudsz az emberek nyelvén beszélni, de kőbányát nem nyitsz, amíg én vagyok a péterházi segédjegyző, sem pedig... Somogyi Mancika nem lesz a feleséged. Ebbe én is beleszólok.

Elhallgat és körülnéz, nem-e hallotta valaki? De a községháza csendes, kihalt, csak a küszöbön alszik a kutya, az meg nem számít, ha hallotta.

Leül az asztal mellé, elpárolog belőle az indulat és dolgozni próbál, de remeg a keze az idegességtől, nem tud egy tisztességes számot leírni. Ül és bámul maga elé bambán. Arcára kiül a vad, gyűlölet és elszántság, és ebben a pillanatban talán arra■ is képes volna, hogy kettéharapja a mér« 'ök torkát, ha találkozna vele. Elszánja magát: ha belepusztul, akkor is keresztülviszi a tervét. A bányanyitásból nem lesz semmi, amíg ő Péterházán van.

(Folytatjuk.)